Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-19 / 24. szám

í A zöldtakarmány szerepe a nutriatenyésztésben Mihelyt lehetőség nyílik rá, azonnal áttérünk a zöldtakar­mányok etetésére, hiszen a nutria számára ez a táplálék a legtermészetesebb alaptakar­mány. A friss zöld sok fehér­jét, glicidet, vitamint és ásvá­nyi anyagot tartalmaz, azonkí­vül kedvezően hat a szervezet fiziológiai folyamataira. Mindenkor szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a zöldtakarmányban található alapvető tápanyagok mennyisé­ge korántsem olyan állandó, mint például a száraz elesé­­gekben (szemesek, darák, lisz­tek, széna stb.), hanem a nö­vényzet tenyészidőben elért fejlettségének megfelelően vál­tozik. Nagy általánosságban el­mondhatjuk, hogy az elterjed­­ten hasznosított takarmánynö­vények tápanyagtartalma virág­zásig folyamatosan növekszik. A növekedési időszak befejez­tével és az érés kezdetével növényeinkben gyarapszik a rosttartalom, ami csökkenti az emészthetőséget, gátat vet a növényben felhalmozódott táp­anyagok állati szervezet általi kihasználásának. A zöldtakarmány tápanyag­­tartalma függ a termőterület erőnlététől, az éghajlati viszo­nyoktól (hőmérséklet, csapa­dék), a trágyázástól, a fajtától stb. Igaz, megközelítően ismer­jük minden zöldtakarmány bel­­tartalmi értékét, ám a fentebb említettek tudatában mégis számolnunk kell azzal, hogy a nutria a felvett tápanyagoknak csak egy hányadát képes hasz­nosítani. Alapelvként elfogadhatjuk, hogy mennél több rostot tar­talmaznak a növények, álla­taink annál kevesebb tápanya­got tudnak hasznosítani. A ta­karmányozási kísérletek során szerzett ismeretek alapján min­den takarmány esetében meg­határozzak azt az együtthatót, amely kifejezi, hogy az adott eleség az egyes gazdasági ál­latok részére mennyire emészt­hető. A nutria esetében ez a problémakör nincsen kellően megvizsgálva és kidolgozva. Kopaiíski (1981) szerint a leg­frissebb tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a nutria a hagyo­mányos gazdasági zöldtakarmá­nyok szárazanyagában találha­tó nitrogéntartalmú anyagok­nak körülbelül hatvan száza­lékát képesek kihasználni. A zöldtakarmányok tápanyag­­tartalmának és a nutria igé­nyeinek ismeretében leszögez­hetjük, hogy a kizárólag zöld eleséggel való takarmányozás nem vezethet sikerhez. A nut­ria szervezete által igényelt tápanyagok mennyiségét csakis úgy tudjuk hiánytalanul bizto­sítani, ha a napi adag táp­anyagokban gazdagabb takar­mányokat (szemesek) i^tar­­talmaz. A fontos fiziológiai időszakokban (intenzív növeke­dés, szoptatás stb.) jelentkező fokozott tápanyagigényt fehér­jedús eleség juttatásával elé­gíthetjük ki. A zöldtakarmányokból annyit kell juttatni, hogy az állatok jóllakjanak. Helyes adagolásról tanúskodik, ha etetés után a rekeszekben csak kevés eleség marad az állatok előtt. A fö­löslegesen fölhalmozott takar­mányt a nutria rendszerint összegyúrja, behordja az ólba, illetve a vízmedencébe. Viszont állatok éhesek, nyugtalanok, ha kevés az eleség, akkor az elégedetlenek. A mellékelt táb­lázatban feltüntetett takar­mányadagokat tájékoztató jel­­legűeknek kell tekinteni. A va­lóságban juttatott eleség meny­­nyiségét mindig attól kell füg­gővé tenni, hogy mennyire íz­letes és friss a zöld, milyen állapotban adagoljuk és milyen takarmányozási formát alkal­mazunk. Alapelv, hogy a nutriának előbb szemest kínálunk, s a zöldet csak akkor tesszük elé­je, ha az erőtakarmányt már Fotó: —bor elfogyasztotta. Aki naponta kétszer etet, a napi adag 30 százalékát reggel, a többit este kínálja az állatoknak. A zöldet legjobb friss állapotban etetni. Ha egyszerre nagyobb mennyi­séget kaszálunk, akkor az ele­­séget árnyékos helyen, vékony rétegben elterítve kell tárolni. A halomra dobált zöldtakar­mány könnyen befülled és emésztési zavarokat okoz. A zöldtakarmány nem igé­nyel különöseb kezelést vagy előkészítést, úgy etetjük, ahogy levágtuk. Némely tenyésztők aprítva adagolják a zöldet. En­nek elsősorban az az előnye, hogy az állatok nem hordják szét az eleséget. Kaszáláskor, főleg ha réten gyűjtünk eleséget, alaposon vizsgáljuk át a növényzetet, nehogy a nutria részére mér­gező növényeket is betakarít­suk. Nem tanácsos a forgal­mas közutak árokpartjáról nyert zöldet etetni, mert az ilyen takarmány jelentős meny­­nyiségű ólmot tartalmaz. A nö­vényvédő vegyszerekkel meg­permetezett zöld adagolásától uagyancsak óvakodjunk. A különféle zöld eleségek alkalmasságát vizsgálva abból kell kiindulni, hogy a nutria számára is a legjelentősebb gazdasági takarmánynövények (lucerna, here, füveshere- és gabona-hüvelyes keverékek) a legmegfelelőbbek. Kukoricát tejes-viaszos érettségig adagol­hatunk, napraforgót és csicsó­kát viszont addig, amíg a szár meg nem fásodik. Aki füvet etet, frissen kaszálva kínálja. A nutria szívesen fogadja a legtöbb mezei gyomnövényt, a fák és bokrok ágait, továbbá a zsenge szőlőhajtásokat is, de nagyon kell ügyelni arra, hogy vegyszerrel kezelt hajtásokat még véletlenül se tegyünk elé­jük. A répalevelet, leveles ré­pafejet, különféle zöldséghulla­dékot egyéb takarmányokkal váltva adagoljuk, mert emész­tési zavarokat okozhatnak. A hulladékzöld adagolásával kü­lönösen óvatosnak kell lenni, nehogy rothadó, penészes, il­letve sáros, földes eleség ke­rüljön az állatok elé. A takarmányozás helyességé­re az állatok kondíciójából, és termelőképességéből követ­keztethetünk. Ha a tenyésztő takarékoskodik az abrakkal és kizárólag zöldtakarmápnyal tö­mi a nutriát, a prém elveszti természetes csillogását, fényét, az állatok rossz kondícióban vannak s a növendékek lassan fejlődnek. Mindez együttvéve nagyobb veszteség, mint a ki­elégítő takarmányozásra fordí­tott költség. Ezt minden kezdő és haladó nutriatartónak a fi­gyelmébe ajánlom. ТОСКА IMRICH agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A NUTRIA KORCSOPORTOK SZERINTI TAKARMÄNYOZÄSA NYÄRON (Skrivan szerint) Korcsoport Kor Takarmány g-ban hónapokban abrak zöld Felnőtt állatok, a fiziol. nyugalom idején 12-48 120—170 300—400 Felkészülés a szaporításra fiatal állatok felnőtt állatok 6—8 12—48 100—160 130—180 250—350 330—430 Pároztatás és a vem­­hesség 1. fele fiatalok felnőtt állatok 8—11 16-48 120—170 140—190 270—370 330—450 A vemh. 2. fele fiatalok felnőtt állatok 11—13 18—40 140—190 150—200 J 330—450 j 370—470 Szoptatós anyák alapadagja fiatalok felnőtt állatok 12—15 20—48 120—170 130—180 300—400 300—430 Pótadag 1 fiókára szoptatás idején 1—2 15—65 30—140 Elválasztott fióka 2-4 4—8 60—90 90—150 140—200 200—300 Bosszaságből a kevés is sok Polkóék tíz anyával (francia ezüst és cseh tarka) dolgoznak, és évente 250—300 pecsenyenyulat értékesítenek A szerző felvétele Nemrég Nagyölveden (Veiké Ludince)) jártam s afelől ér­deklődtem, hogy a falu lakosai hogyan reagáltak a háztáji ter­melés fellendítését szorgalma­zó, központi felhívásra. Kurali Dezső hnb-elnök sietve meg­nyugtatott, hogy szorgalmas, dolgos nép lakja a községet, amiről a Wilhelm Pieck Efsz birtokában levő arkadaki ván­dorzászló, és a falu arculata tanúskodik. A kertészkedők és kistenyésztök Is mozgolódnak, s bár sok a gondjuk-bajuk, mégis igyekeznek tartalmas vá­laszt adni az ösztönző szóra. MEGOjHOOAS, EZER GONDDAL A kerfészkedők nevében Mol­nár Gyula tanító, az SZKSZ alapszervezetének elnöke nyi­latkozott. Tőle tudom, hogy a nagyölvedi kertészkedők két évtizede tömörültek szervezet­be. Életükben egymást kergeti a fény és az árnyék. Örömmel üdvözölték a régóta vajúdó mozgalom társadalmi elismeré­­sát és az adómentességről szó­ló rendelkezést, csakhogy ilyen komoly gesztussal sem lehet egycsapásra feledtetni a koráb­bi évek keserű tapasztalatait. Márcsak azért sem, mert a szép ígéretek ellenére nem enyhült a termelők értékesítési gondja. A szervezetnek három-négy évvel ezelőtt 220 tagja volt, de a ma is sokat emlegetett fok­hagyma jó időre visszavetette a település kertészeti mozgal­mát. Hirtelen megcsappant a létszám és a bizalom, így sor­vadni kezdett a szervezel. Ta­valy már csupán harmincöt fővel működött. A sok bosszú­ságtól megcsömörlött vezetők helyét fiatalok foglalták el. Olyanok, akik még tudtak lel­kesedni és hittek abban,' hogy az akadályok leküzdhetők. Ne­kik köszönhető, hogy a falu­ban napjainkban ismét csak­nem kétszáz aktív kertészke­­dőt tartanak nyilván, és az új­jáéledt szervezet komoly fej-; lesztési elképzelésekkel dönge­ti a felvásárlók részéről meg­nyilvánuló érdektelenség kapu­ját. Partneri kapcsolatuk egy­előre csak a Slovlik érsekúj­vári (Nové Zámky) üzemével és az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyárral van. Ré­szükre csemegeuborkát, cse­resznyepaprikát, zöldbabot és vöröshagymát termelnek. Az utóbbit konzerváláshoz előké­szítve, tisztítva szállítják part­nereiknek. Hajtatott paprikát, korai salátát, zöldhagymát, pa­radicsomot, csemegeszőlőt, szil­vát és bogyósokat is kínálnak, de sem a Zelenina, sem pedig a jednota nem mutat hajlan­dóságot a megtermelt javak szerződéses átvételére. Pedig már a helybenl átvételre is akadt vállalkozó. Mi, akik az országot járjuk és Ismerjük a kiskereskedelem árukínálatát, Igazat adunk azoknak a terme­lőknek, akik kétségbe vonják a piac állítólagos telítettségét. BABOT TERMELNEK A BAROMFITARTOK Igen, babot, mert azt leg­alább gond nélkül értékesíthe­tik. Mármint a fehér, száraz babot. Az Idén harminc tonna bab átadására kötöttek szerző­dést. S hogy miért. éppen a baromfitenyésztők kezdemé­nyeznek? Hát azért, mert a babért cserébe baromfitápot kapnak. Nem öncélú törekvés­ről van szó, hiszen a tápból tojás lesz, amiből tavaly a lé­vai Jednoia vásárolt föl leg­többet a nyugat-szlovákiai ke­rületben. Kell-e hangsúlyozni, hogy a sikernek a nagyölve­­diek is részesei voltak? 1 Hasonló lehetőség kínálko­zott a máktermelésre, csak­hogy a termeltetők későn éb­redtek. Akkor kezdték népsze­rűsíteni a lehetősőget, amikor rég lejárt a mákvetés ideje. Ha egy év múlva korábban jelent­keznek, ebben a faluban min­den bizonnyal meghallgatásra találnak. Mnit ahogy a szamó­cát népszerűsítők is sikerrel jártak. Megtudtuk, hogy a szer­vezet tagjai ősszel háromezer palántát telepítenek, s ígérik, hogy növelik az ültetvényt, ha az ígéretnek megfelelően, meg­találják a számításukat. TOJÁS ÉS PECSENYENYÜL Annyit már tudunk, hogy Nagyölveden egyelőre a barom­fitenyésztők aktivitására ala­pozódik a kisállattenyésztők mozgalma. A tyúkok mellett sokan tartanak kacsát és puly­kát, néhányan díszmadarakat szaporítanak a Chovprodukt részére, viszont mindinkább csökken a juhok és kecskék száma. Ami örvendetes, pár év alatt jelentős népszerűségre tett szert a nyulászat. Ebben min­denekelőtt a' sok tapasztalat­tal és minőségi állománnyal rendelkező id. Szalma Ferenc­nek és Vígh Józsefnek van nagy érdeme, de természetesen az is közrejátszott, hogy im­már harmadik éve a Branko fölvásárlói rendszeresen láto­gatják a községet. Korcsek Sándor, a kisállat­­tenyéztők helyi szervezetének elnöke mondta, hogy a nyúl­­tenyésztés iránti érdeklődés ugrásszerű növekedése nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a hatvankllencben huszonöt fővel létrejött szervezet ma 220 aktív taggal fejtheti ki érdemdús te­vékenységét, és a járás leg­jobbjai közé tartozik. J Polka Etel, az alapszervezet megbízott nyúlfölvásárlója em­lítette, hogy első alkalommal mindössze tizennyolc nyulat tudtak kínálni az üres kocsival érkező átvevőknek. Ezzel szem­ben tavaly nyáron havonta ezernél több vágóérett állatot szállíthatott el a faluból a Branko. Kár, hogy a szépen fejlődő kapcsolatra és terebé­lyesedő mozgalomra árnyékot vet a késedelmes takarmány­kiutalás. Az alapszervezet tag­jainak mintegy hetven száza­léka tart nyulakat, s kimon­dottan értékesítési céllal im­már legalább nyolcvanan léte­sítettek alapállományt. Érdek­lődőkben most sincsen hiány, csakhogy a csábító eredmé­nyekkel szemben ott a bosz­­szantó takarmánygond, s ez sokakat elrettent a kezdemé­nyezéstől. Nyílt titok: az em­berek számolnak. A hús kiske­reskedelmi árát módosították, a takarmány is drágább lett, viszont a nyúl fölvásárlási ára nem változott. Következéskép­pen drágult a termelés, de nőtt és tovább növekszik az önellátási törekvés. Ha leg­alább a tápot időben szállíta­nák, hogy 3—3,5 hónap helyett ne négy-öt hónapig kelljen tartani a nyalat, amíg végre eléri a megkövetelt élősúlyt! Ígéret már van a javulásra, de a gyakorlat egyelőre mást mu­tat, és ez a termelőkedv pan­gásában is visszatükröződik. Hogy ez miért csak a kister­melés fellendítésén fáradozó, helyi vezetőknek fáj? KÄDEK GABOR A szamóca öntözése A tápanyagban gazdag, üde, nyirkos, megfelelő vízgazdál­­kodású talajt kedveli. A kiválasztott termőhely ne legyen fagyveszélyes, mert a korán virágzó növény könnyen káro­sodhat. Termesztésére kertünk napos, sxélvédett, melegebb területei a jók, de gondoljnnk arra, hogy a növény szárma­zása szerint erdei aljnövény. Folyamatos vízellátással ezeken a helyeken fejlődik nagyon jól. A virágzás és kötődés után a gyümölcsök fejlődnek erő­teljesen, majd nyár közepéig a növény zöld része növekszik. Az indafejlődés az új levelek megjelenése után indul meg. 3Nyár végén — ahogy a hőmérséklet csökken — a növeke­dése is meglassul, és a növény elsősorban már a következő évi termését készfti elő. Megkezdődik a virágkezdemények kialakulása (a rügydifferenciálódás). Ez az időszak egész ősszel tart, s tulajdonképpen ekkor dől el a következő évi termés. A szamóca a gyümölcstermő növények között a legseké­lyebben gyökeresedik. Gyökérzete legfeljebb 30 centiméterig hatol, a zöme azonban 20—30 között van. Virágzás, terméskötés, érés idején lokozottan igényli a vi­zet, s ha nincs csapadék, ezt mesterségesen kell pótolnánk. Legkevesebb 3—4 öntözéssel számoljunk, mert júliusban és augusztusban sem feledkezhetünk meg a vízutánpótlásról. Szélsőségesen meleg nyarakon ennél többször is érdemes öntöznönk. Ha a hőmérséklet 28 Celsius-fok fölé emelkedik, még kiegészítő, úgynevezett frissítő, kondicionáló öntözés is szükségessé válhat. Ez csupán néhány milliméternyi vizet jelent, de a növény nagyon meghálálja. A kijuttatott mennyi­ség a talajtól függően 30—60 milliméter között változhat. (Nyújtó S., Kertészet és Szőlészet 20/82)

Next

/
Thumbnails
Contents