Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-23 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1932. Január 21 6 д|||||||||||||||]ПШ11Ш111111Ш1111111|1111||||||||||||||||||||||||||1Ш!11111NoМ11111И111No1тЮ!1111ШМШ1Ш Az egészségvédelem -sporttal könnyebb Milyenek a téli tömegsport lehetőségei a rozsnyói (Rož­ňava) járásban? Erre kerestem a választ a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságán, majd a járási turisztikai szövetségen. A TÉL SOK MOZGÁSI LEHETŐSÉGET KÍNÁL Utam első állomásán megtud­tam, hogy 58 sportegyesület mű­ködik a járásban. A sportolási le­hetőségeket megfelelő sportpályák biztosítják. Oe ugyanakkor torna­terem annyira kevés van, hogy a sportokban eddig nem születhetett számottevő eredmény. Az igaz, hogy a BANÍK Rožňava kosárlab­da-csapata a Szlovák Nemzeti Li­gában játszik, de a sokszáz fia­tal sportolási igényét a téli hónap­ban csak a szabadság alatt bizton síthatják, szervezhetik. A követke­ző néhány sorban >— erről lesz szó. ) Csatoljuk fel képletesen sílécein­­ket vagy korcsolyánkat és ezeken közelítsük meg a témát: A nyolc-kilencéves gyerekek a műlesiklásban érnek el szlovákiai viszonylatban is jelentős ered­ményt. A sífutás a „junior“ kor­osztály sportága. Ok a kerületi versenyek eredményes részvevői. Nagyon sok fiatal csak szórako­zásból sajátítja el a síelés nem könnyű és bátorságot igénylő tu­dományát. Ehhez az évről évre visszatérő lehetőségek kínálják a kihasználható alkalmat: az isko­lák és a jnb iskolaügyi szakosztá­lya által szervezett sítanfolyamo­­kon és nem utolsósorban a csalá­di kirándulásokon. Ahhoz, hogy az egyéni kedvtelés a sportág fej­lődését is előbbre vigye, többfor­dulós versenyekre hívják meg a síelésben jártas fiatalokat. Ezek az erőpróbák nagyon népszerűek és az egyéni teljesítmények növe­lését eredményezik. Egyben a sportág utánpótlását is biztosítják. E kellemesen fárasztó sportág után keressük meg a pihentető korcsolyapályákat. De ebbe alig­­hainem belefáradunk, mivel alig találni két valamirevaló alkalom­szerűen létesített jégtükröt. Igény ersze erre is volna, illetve van. t, hat... tíz ilyen pályát is ki lehetne használni, ha volna. A jég­korongsport innen bizony nem kap utánpótlást, erősítést. Gondolom, e probléma fölött sem hatalma­sodhat el az illetékesek közönye. NAGYÍTÓ ALATT A TURISZTIKA Örömmel adom hírül a hiányos sportolási lehetőségeket ellensú­lyozni hivatott aktív tevékenysé­get kifejező turisztikai mozgalom létezését. A sportszervezetek 41 szakosztálya több mint ezer re­gisztrált taggal tevékenykedik. Az általuk szervezett akciókra, tú­rákra azonban a kívülállók Jelen­tős hányada is benevez. A nagyvárosi életmód, s korunk rohanó életformája egészségünkre és egyéniségünkre visszaható pszi­chikai és fizikai ártalmainak el­lensúlyozására világszerte kocogó­mozgalmak, klubok, természetvédő szervezetek alakulnak, melyek a természethez való közeledést szor­galmazzák. Rozsnyón és környékén főleg a nagyobb falvakban és a városok­ban igénylik az emberek a szerve­zett turisztikát. A kisebb falvak­ban, ahol a küszöbig ér a termé­szet, mindennapi ajándék az, ami­ért a városlakóknak rövidebb­­hosszabb túrát kell megtenniük. Turek Sándor öt éve a turiszti­kai szövetség elnöke. A szövetség gazdag tevékenységéről így szólt: i—i Tavaly 136 turisztikai akciót szerveztünk, stílszerűen mondva gyalogoltunk végig, több mint hat­ezren. Programajánlatunk a mun­kában vagy a tanulásban kimerült Izom- és idegrendszer felfrissülé­sére ad lehetőséget. A munka utá­ni kikapcsolódás, a szabadidő cél­­sezrű kihasználása, a természet­ben való mozgással párosítva nem­csak egészséges, hanem szépérzé­künk formálója is egyben. Az év­szakok változásainak figyelemmel kísérése, az illatok, színek, han­gok élménytárunkba foglalása; egyéniségünket, érzelmeinket, em­berségünket és tudásunkat is for­málja, gazdagítja. A természet vé­delmére való nevelés a másik cél­kitűzésünk. Télen közkedveltek a gyalogtú­rák és a síkirándulások. A tavaszt valamelyik fennsíkon való átkelés­sel köszöntjük, a „100 tavaszi ki­lométer“ jegyében. Ezt követően hálameneteket Indítunk valame­lyik emlékműhöz, ahol a földrajzi téma mellett történelemmel Is is­merkedünk. Tábortüzek mellett gyakoriak a múlt élő tanúival való beszélgeté­sek. Ilyenkor összetartó eró a ze­ne, a dal és a tánc. Egy-egy hosz­­szabb ék jelentősebb túrára diafil­mek vetítésével, szakelőadások szervezésével és tapasztalatcseré­vel készítjük fel a természetbará­tokat. A rozsnyói barlangkutatók sok­felé jártak már a világban. Leg­utóbb például Spanyolország bar­langrendszerével ismerkedtek. Öt­jükről készült filmükkel és útibe­számolójukkal hozzánk Is beko­pogtattak, s ml örömmel osztoz­tunk nem mindennapi élményeik­ben. AMI HIÁNYCIKKNEK SZÁMÍT Ami viszont a járásban hiány­zik, az a hegymászószakosztály. A bátor vállalkozók szakmai útmuta­tások nélkül, felkészületlenül in­dulnak a meredek hegyormokra, kapaszkodnak sziklákra, s bizony nem egyszer tragédiával végződik egy-egy ilyen bátor nekibuzdulás, a természettel való kockázatos is­merkedés. örvendetes, hogy az amatőr hegymászók legjobbjai hegymászó-túravezető képesítést akarnak szerezni Bratislavában, hogy megalakíthassák a járási hegymászó szövetséget. Amiből pedig kevés van, az a turista- és a menedékház. Mind­össze kettőt tartanak számon; egyet a Pozsálón, egyet pedig Dob­álná n. A gyalogtúrákon a kijelölt tu­­rlstautakat is igénybe veszik. Ezek jelzéseit, amelyek minden turista­­térképen be vannak jegyezve Pro­­singer József és csoportja készíti és tartja karban. A legaktívabb turisztikai szak­osztályok között tartják nyilván a szlabosit (Slavošovce), a lubeníkit, a dobšinait és a rozsnyőit. Az utóbbi szakosztály a legaktívabb, elgedzettebb tagjai — a vasércbá­nya dolgozói — tavaly részt vet­tek egy romániai és két NDK-bell túrán. Jövőre a Bulgáriában levő Ríla egységbe Indulnak. A tömegmozgalommá izmosodott turisztikai szakosztályok tagjai egyben lelkiismeretes természetba­­rát-toborzők is, akik faliújságo­kon, hirdetőtáblákon, írással, fény­képpel dokumentálják és népsze­rűsítik élményeiket, csábítva ezzel másokat is a társulásra. Minden évben kalendáriumot adnak ki programajánlatukról. A mozgalom minden egyes tag­jának és támogatójának egészsé­get hozó, jó gyaloglást kívánunk. Korcsmáros László ■ В Ш Mik „копам fújjak a rezet;.. Terepjárásaim során gyakran hallom: milyen kár, hogy a hajdani híres fúvószenekarok a múló idővel odalettek; a hangszerek kallódnak, a régi zenekari tagok rendre elhalnak; pedig talán nincs is olyan nagyobb fain vagy város, ahol ne lehetne új életre kelteni ezeket a zenekarokat; ám ha valaki mégis megpróbál talpraállítani egy-egy „rezesbandát“, annyi nehéz­séget kell legyűrnie — kezdve a hangszerek javításától, folytatva a zene­kari müvek hangszerelésével, egészen az utánpótlás neveléséig —, hogy menet közben elmegy a kedve a jobb sorsra érdemes ügy felkarolásától. Immár huszonöt esztendeje annak, hogy először lépett szélesebb körű közönség elé a nagykaposi (Veľké Kapušany) fúvószenekar és mondhat­nánk a negyedszázad alatt sokat hal­latott magáról — járási és kerületi méretben egyaránt. Jómagam először külföldön találkoztam velük egy nem­zetközi versenyeh. Azóta többször is összejöttünk: különböző ünnepsége­ken, majálisokon, járási dal- és tánc­ünnepségeken, polgári temetéseken. Talán kicsit megkéstünk ezzel a huszonöt esztendővel, mert már a te­­rebesi (Treblšov) járás műkedvelő mozgalmáról szólva „futólag“ több­ször is megemlítettük ezt a rangos zenekart, érdemben még nem írtunk róla. De lenne talán egy előnye is a késlekedésnek, nevezetesen az, hogy most több sokatmondó eredményről számolhatunk be. És mindenképp: jobb később, mint soha! Kezdjük talán a legelején, és lássuk, miként állt össze annak ide­jén a zenekar. Dobránszky János, a zenekar vezetője: — Jómagam gyerekkoromtól foglal­kozom zenével. 1947-től 1955-ig ját­szottam zenekarban, majd amikor 1956-ban Gászécsről (Sečovce) Nagy­­kaposra költöztem, megalapítottuk a fúvószenekart, amely a helyi tűzoltó­­szervezet mellett működött, de a megfelelő szervezés, irányítás hiá­nyában 1961-ben felbomlott, majd 1975-ben alakult újra a helyi egysé­ges földművesszövetkezet támogatá­sával. Azóta megszakítás nélkül a szövetkezet támogatásával működünk. GALGÖCZY TIBOR, a nagykaposi szövetkezet elnöke: — Járásunkban a múltban öt fú­vószenekar működött. Jelenleg pedig három van. Hogy miért karoltuk fel a fúvószenekar ügyét? Először is: elvi, közművelődés-eleméleti megfon­toltságból. Minden olyan műfajnak érvényt kell szerezni, amely tömege­ket mozgat még, tehát az embereké nek valamilyen elégtételt szerez. Anyagilag is támogatjuk a zenekart. A hangszer- és a kottavásárlás nem kis összegbe kerül. De érdemes ál­doznunk rá. A polgári testületek munkájában komoly tevékenységet fejt ki. Dobránszky János karvezető a problémákat említi. Elmondja, hogy — kevés zenekarra átdqlgozott — zenedarabbal rendelkeznek, de nagy gondjuk továbbra is, hogy a zene­szerzők csak egy hangszerre írják a partitúrát, így önerőbői kell a hang­­szerelést megoldaniuk, ami cseppet sem könnyű feladat. — A zenekar tagjai értelmes, tett­re késj emberek, akik fontosnak tartják, hogy zeneértők legyenek — vallja a karvezető. Öröm látni, amint a kottaolvasást tanulják vagy a hang­szerekkel Ismerkednek, öröm, mert nem kell senkit noszogatni erre. Fel­fedezték, hogy a zene varázsában olyan erő rejlik, amely az embert ér­tékesebbé, kulturáltabbá, a közössé­get pedig összetartóbbá teheti. A har­minctagú zenekar tagjainak életkora tíztől hatvan éves korig terjed. Ne hangozzék dicsekvésnek, de elmon­dom: érdekes módon a kottaolvasás­sal sikerült „megfognom“ őket. Aki nem ismeri a kottát, nem tud eliga­zodni a hangjegyek világában, az nem lehet tagja a zenekarnak. Sze­rencsére sokan vannak, akik szeret­nek tanulni. Akkora sikerélményt je­lent számukra az együtt muzsikálás, hogy az kárpótol minden fáradságot. Örülök, hogy nekivágtam. Egyáltalán nem bántam meg. Galgóczy Tibor efsz elnök: — Örül a lelkem, ha olykor fel­csendül egy klarinét, vagy vezérkürt. Bármilyen hangszer szép, ha igazi rátermettséggel játszanak rajta. Ö- römmel hallgatom, hogy a repertoár milyen változatos. A mi népdalaink, népdalfeldolgozásaink, hazafias da­lok, indulók mellett, a nagy barokk mesterek, Bach és Händel müvei is felcsendülnek. Hát nem csodálatos? — Mondana valamit a sikereikről? — kérdezem Dobránszky János kar­nagytól. — Amióta a helyi szövetkezet mel­­lett működünk, 1976-től, vezetem a zenekar krónikáját. Kerületi méret­ben több mint száz fellépésünk volt. Különböző rendezvényeken, ünnepsé­geken és folkórfesztiválokon léptünk fel. Kiemelném a CSEMADOK borsi és kaposkelecsényi járási dal- és táncünnepélyeit, tűzoltó versenyeket, szüreti ünnepélyeket. Majálisokat ren­deztünk a Latorca partján, a környe­ző falvakban több táncmulatságon muzsikáltunk. Több mint ötven pol­gári temetésen vettünk részt, s fel­léptünk a Szovjetunióban és Magyar-* országon Is. Sok mindenről beszélgettünk még a nagykaposi fúvószenekar vezetőjé­vel. Am mindenre — nem térhetünk ki. Csupán a tanulságokat szerettük volna érzékeltetni. S ezek Ismereté­ben joggal bízhatunk abban, hogy a zenekar továbbra is évről évre meg tud újulni. Mert a nagykaposi zené­szek nemcsak a közösségi összetartás felemelő élményével gazdagodtak az eltelt évek során, de a művészi törek­véseket is életük alaptörvényévé ik­tatták. Két kiváló szólóénekesük van, akik szintén rendszeresen részt vesz­nek a próbákon. A zenekar vezetője sokat komponál, lőt-fut a zenekar ér­dekében. Sok gondot okoz az utánpót­lás nevelése. A zenekar tagjai felismerték: a ze­nei műveltség mellett egy olyan kö­zösséget tudtak maguk köré gyűjteni, amely munkájukban felemeli őket. ILLÉS BERTALAN Síelőink örömére Ahhoz, hogy a sísport kedvelői hegyvidékeinken meg találják számításukat, a vendéglátóknak biztosítaniuk kell azokat a technikát jeltételeket, melyek az említett sportág gyakorlásához ma már szinte nélkülözhetetle­nek. A Štrbské Pleso-t „álmok övezete“ a világ legjobban jelszereit síterepet közé tartozik. A jelvételen látható sífelvonó például percenként harminc síelőt szállít jel a hegyre, a furcsa formájú RATRAC traktor pedig a frissen lehullot hó taposására használatos. Fotó: —kalifa—

Next

/
Thumbnails
Contents