Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-12 / 23. szám
1982. június 12. SZABAD FÜLDMOVES 11 Az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása Az utóbbi évtizedek alatt aránylag sok szó esett a gyakorlat és az elmélet dialektikus kölcsönhatásáról, s ennek a helyességét az élet mindennél jobban igazolta. A tudományos-műszaki haladás ismeretei és módszerei tért hódítanak a termelésben és befolyásolják a társadalom sokrétű fejlődését. Köztudott, hogy az oktatási intézmények a tudományos ismeretek terjesztésének s egyben kimunkálásának a műhelyei. A tanulók sokasága korszerű ismeretekkel gyarapodva kerül ki az életbe, vagy pedig a felsőfokú oktatási intézményekbe, s onnan pedig a gyakorlatba. Az emberi felfogóképességet és alkotómunkát időben és térben szinte lehetetlen behatárolni, keretek közé szorítani. Szerves tartozéka ez a társadalom felemelkedésének, előrehaladásának. A társadalmi előrehaladás dialektikája, a fejlődés folyamatossága méltán jellemző a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járásra. Nem véletlen, hogy a ranglista felső fokára került. Ennek az a magyarázata, hogy a járásban a gyakorlat és az elmélet mindig szinkrónban volt, kölcsönösen hatott egymásra, ami végső soron a kimagasló eredményekben mutatkozott meg. A járás mezőgazdaságának fejlődésében a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola munkaközösségének is része van. Ezt a szakközépiskolát 25 évvel ezelőtt a szocialista mezőgazdaság fejlődésével párosuló szakemberigény hozta létre. Az Indítástól kezdve 1970-ig tehát tizennégy éven keresztül egyetlen szak keretében növénytermesztési és állattenyésztési oktatás folyt az iskolában. Amikor viszont társadalmi igénnyé nőtt a termelés közgazdasági hatékonysága, s ez döntő szerepet kapott a gyakorlati termelésben, az oktatást a járási irányító szervek aktív támogatásával, ökonómiai szakkal bővítették ki, középkádereket nevelnek Szlovákia más körzetei részére is. Tágabb értelemben ezzel is bekapcsolódtak az ország vérkeringésébe, a feladatok gyakorlati megvalósításába. Barczi András agrármérnök, a szakközépiskola igazgatója beszélgetésünk alkalmával megemlítette, mennyire fontos, hogy az oktatással idejében reagáljanak a gyakorlat igényeire, a társadalom elvárásaira, fő érzékre vall, hogy rugalmasan igazodtak az élethez. Azt tartották, hogy a szakközépiskola csak úgy tarthat lépést a fejlődéssel, hogyha gyorsan alkalmazkodik a gyakorlathoz. Persze nem annak az uszályába kerülve, hanem kissé min dig előtte haladva. — Ügy érzem — jegyzi meg Barczi elvtárs —, hogy célkitűzéseinket siker koronázta. Az a törekvésünk, hogy szakközépiskolánkat korszerű mezőgazdasági, elméleti központtá fejlesszük, s a jól felvértezett szakkádereket adunk mezőgazdaságunknak, szintén sikerrel járt. Vállalkoztunk persze a szaktanácsadói tevékenységre, a levelezői tagozaton pedig szorgalmaztuk a mezőgazdasági gyakorlat dolgozóinak a továbbképzését. A szakközépiskolából az eltelt negyedszázad alatt több mint nyolcszázötvenen kerültek ki az életbe, négyszázötvenketten pedig a levelezői tagozaton végeztek szép sikerrel. Közülük sokan a főiskolán szerzett mérnöki diplomával, a gazdaságokban helyezkedtek el, tehát az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása egyre magasabb szinten folytatódott. A szakközépiskola végzős hallgatóinak több mint 95 százaléka közvetlenül befolyásolja a termelési eredmények alakulását, de az új módszerek kimunkálását is. Soha nem voltak az egyoldalú oktatás hívei. A szaktantárgyakkal párhuzamban a hallgatók politikai látókörét is bővítették. Ez szoros tartozéka az általános műveltségnek. Politikai, erkölcsi és szakmai szempontból egyaránt jól felvértezett fiatalok kerültek ki innen. A szakközépiskola végzősei közül 350-en pártunk tagjaiként rendkívül felelősségteljes tisztséget töltenek be. Egyesek a járási pártbizottságon, a nemzeti bizottságokon csúcsfunkciókban, vagy pedig a társadalmi szervezetek vezető beosztásaiban, a mezőgazdasági üzemek vezetőségeiben dolgoznak. Szinte mindannyian részt vesznek a napi politikai élet formálásában. Bozsoki László agrármérnök például a csillzközi szövetkezet főmérnöke, Alföldi Imre agrármérnök a Dukla szövetkezet főállattenyésztője, Pálfy László a Szarvai (Ŕohovce) ÁG állattenyésztője, s egyben az SZLKP Járási Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagja, a levelezői tagozat végzősei közül pedig Veréb István az SZLKP Járási Ellenőrző és Revíziós Bizottságának az elnöke, Horváth Sándor a Dukla szövetkezet pártszervezetének az elnöke, Tóth József a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat járási igazgatója, Sípos Mihály a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vál-A szakközépiskola korszerű épületkomplexuma kor teljesítik elvárt módon társadalmi küldetésüket, ha az oktatással rugalmasan az élethez igazodnak, ha nem tévesztik szem elől a fejleményeket. A párthatározatokkal és a társadalom igényeivel összhangban, kertészeti, gyümölcsészeti szakoktatás megkezdését szorgalmazták, de nem találtak kellő megértésre, pedig az ískolaügynek a párthatározatok figyeJuraj Buša oktatási miniszter Barczi András agrármérnöknek, az iskola igazgatójának átadja a kollektívának járó állami kitüntetést lalat dunaszerdahelyl üzemegységének az igazgatója, Horváth István a hidaskürti (Mostová) szövetkezet elnöke, az SZNT mezőgazdaság bizottságának képviselője, s így soralhatnánk a többi felelősségteljes beosztású végzőst is, akik a gazdag politikai és- szakmai ismeretek közhasznú gyümölcsöztetésével környezetükben, de társadalmi viszonylatokban is nagy tekintélyt szereztek. Az 1973-as év amolyan mérföldkőnek számít a szakközépiskola életében. Akkor költöztek be az új, korszerű épületkomplexumba. A szakközépiskola mai felszerelése minden igényt kielégít. Ez rendkívül nagy előny, mert az oktatás közvetve hatással van az eredmények alakulására. Ma már külön szakként tanítják a növénytermesztést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági ökonómiát. A gyakorlat igényeinek megfelelően ezen belül is szakosítottak. A negyedik évfolyamban a növénytermesztési szakon a kertészet, az állattenyésztési szakon pedig a hústermelés komplex technológiája vált szükségessé. A jövőben is arra törekednek, hogy az oktatást a gyakorlat igényeihez idomítsák. Barczi elvtárs és munkatársai tudják, hogy csak akel, mint a járás mezőgazdasági üzemei. Búzából például 5,5 tonna hektárhozammal dicsekedhettek, árpából pedig ennél is többel. Néhány év átlagában a szemes kukorica 6 tonna körüli, a cukorrépa pedig 4,5 tonna átlagot adott. Nemcsak az elméletben oktatták tehát a térmelés hogyanját, hanem a gyakorlatban Is igazolták, bizonyították az elmélet helyességét. Manapság 350 hallgatója van a szakközépiskolának. Többsége lány. Az arányon már korábban is szerettek volna változtatni. A gazdaságok ugyanis szívesebben alkalmazzák a fiúkat. Mi tagadás, ezeket részesítik előnyben. Ezzel szemben központi előírás szabja meg, hogy a hallgatók 70—75 százaléka erejéig, lányokat kell felvenni. Elhelyezésükkel eddig nem volt nagyobb probléma, a jövőben azonban ez még gondot okozhat az iskola vezetőinek. Korábban a fő figyelmet a hallgatók toborzására kellett összpontosítani, újabban viszont már jó hírneve van a szakközépiskolának. Ezért más járásokból is sokan jelentkeznek. Mintegy öt-hat év óta az érdeklődők felét sem képesek felvenni, tehát nagy lehetőségük van a legjobbak kiválogatására, ami végső soron a kedvező tanulmányi előmenetelben jelentkezik. Van a szakközépiskolának egy aktív SZISZ-szervezete is, mely támogatja a pedagógusok munkáját az elért színvonal megtartásában és állandó javításában. Ugyanakkor a SZISZ-szervezet tagsága gazdag kultúrpolitikai tevékenységgel is kitűnik. Ebben az évben az iskola végzőseinek 10 százaléka faiskolára jelentkezett. Tapasztalatok szerint eddig minden jelentkező megbirkózott a felsőfokú oktatás magas szintű követelményeivel, ami a diákok szorgalmán túlmenően tulajdonképpen a pedagógusok jó munkáját is dicséri. A múlt évben például öt Végzőst javasoltak főiskolára, de hatan felvételiztek és mindegyiknek sikerült bejutni. A jövőben megszervezik a tudósítók szakkörét. A szakközépiskola „Üj Vetés“ című folyóiratába a hallgatók közül többen írnak, és szeretnék ezt kiterjeszteni a központi sajtóra is, főleg a Szabad Földműverse. Azokat, akik a gyakorlatban a tudósítás térén legjobban beváltak, a tanulmányok folytatása céljából az újságírói főiskolára javasolják. Ezzel tulajdonképpen arra törekednek, hogy segítsék a hazai magyar sajtó szakkáderutánpótlását. Az elmondottak jól bizonyítják, hogy a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola munkaközössége a nemes célok megvalósítása során rendkívül szép sikereket ért el. Jelentős mértékben hozzájárult a dunaszerdahelyi, de más járások mezőgazdasági termelése fellendítéséhez. Nem a véletlen müve tehát, hogy a közelmúltban Juraj Buša oktatási miniszter a „Kiváló Munkáért“ állami kitüntetés átadásával méltányolta az iskola munkaközösségének érdemeit. HOKSZA ISTVÁN lembevételével kissé rugalmasabban kellene igazodnia a gyakorlati élethez. A szakközépiskola harminchét pedagógusa és nyolc nevelője kész a váltásokra és képes rá, hogy további kitűnő szakembereket neveljen szocialista mezőgazdaságunknak. A szakközépiskolának egy 450 hektáros tangazdasága is van. Itt szervezik a tanulók gyakorlati oktatását, magas színvonalon. A tangazdaságban a vezető tisztségeket szintén a szakközépiskola neveltjei töltik be. Az építményekkel, a berendezésekkel és a gépekkel is a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság feltételeihez igazodnak, s a termelést is nagyon jó színvonalra fejlesztették. Az állattenyésztésben a múlt évben kitűnő eredményeket értek el. Egy tehén átlagában 4480 liter tejet fejtek, s a szarvasmarhák napi átlagos súlygyarapodása 1 kg körüli volt. Ugyan-' akkor a hízósertések hatvan dekás napi felhízási átlagot értek el. Bár a múlt év nem kedvezett a növénytermesztésnek, mégis jobb átlagot értek A mai és a hajdani tanulók egy csoportja a 25. évforduló ünnepségén Tanulók a gépiró szaktanteremben Űj energiaforrások A szocialista országokban a mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan az energiahordozók fogyasztása is növekedett. A szakemberek előrejelzései alapján az ezredforduló Idején a KGST-tagországok mezőgazdasága az összes üzemanyag- és energiafogyasztásból egy ötöd arányban részesedik majd. E- zért nem véletlen, hogy az utóbbi időben a nem hagyományos energiaforrások hasznosítása kerül előtérbe. Például a napenergiát az összes európai szocialista országokban hasznosíthatják, az év mintegy száznyolcvan napján. Egész sor országban már működnek a napkollektorok, amelyek segítségével vizet melegítenek, mezőgazdasági termnéyeket szárítanak, üvegházakat és egyéb mezőgazdasági létesítményeket fűtenek. A napenergia hasznosításával kapcsolatban széles körű programokat valósítanak meg a Bolgár Népköztársaságban, Magyarországon, a Román C’ocialista Köztársaságban, a Szovjetunióban és hazánkban. A BNK-ban a jelenlegi ötéves tervidőszakban évente 7500 négyzetméter alapterületű napkollektorokat létesítenek, hazánkban 1990-ig a napkollektorok alapterülete meghaladja a 780 ezer négyzetmétert. A jövőben a KGST-tagországokban a szél energiájának hasznosításával is számolnak. Például Romániában az ezredfordulóig néhány ezer szélturbinát helyeznek üzembe, melyek teljesítménye néhány kW-tól egészen 1000 kW-ig lesz. A szakemberek már kiszámították, hogy a KGST-tagországokban 1995-ig a szél energiájának hasznosításával mintegy egymillió tonna kőoiajat takarítanak meg. Néhány KGST-tagországban a kisebb vízi erőművek áramtermelésével is számolnak. Ez elsősorban hazánkra érvényes, hiszen ezáltal évente mintegy 1,7 milliárd kWó elektromos áramot termelhetünk. A Szovjetunióban is néhány milliárd kWó elektromos áramot termelhetnek ezzel az eljárással. A mezőgazdaság fontos távlati energiaforrása lehet néhány KGST-tagországban a termálvíz hőenergiája. Az ilyen energiaforrás kapacitása például Magyarországon meghaladja a szén, a kőolaj és a gáz energetikai potenciálját. Magyarország már jelenleg is azon országok közé tartozik, ahol a lehető legintenzívebben hasznosítják a termálvíz hőenergiáját. (HIZJ
