Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-12 / 23. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1982. június 12. Sokáig vártunk idén a tavaszra. A naptár szerint már rég itt volt, de íze, hangulata, színe, melege csak nem akart beköszöntem. Néha ránk tört ugyan egy-egy forró, nyarat idéző nap, de melege a másnappal mindjárt ki is hunyt. A tavasz virágai is szinte bátortalanul mertek csak előbújni, tarka szirmaikat fázósan fordították szembe a hűvös széllel. Velünk együtt várták a napsugarakat, a simogató, langyos szellőt. Aztán egyszerre — kibomlott a tavasz. Váratlanul, átmenet nélkül. Eljött mindennel, ami széppé teszi: a ragyogó égbolttal, a záporozó napfénnyel, a levegőt betöltő virágillattal. És még valamivel: az önfeledten zsivajgó, tarka gyermekseregekkel. Mert így találkozott egymással a kis- és a nagybetűs Tavasz a Duna mentén. Talán időzíteni sem lehetett volna jobban, hogy valóban hű legyen a nevéhez: Dunamenti Tavasz. Ezen a néven rendezték meg, immár hetedízben, a gyermekszínjátszó csoportok, kisszínpadok, vers- és prózamondók szlovákiai seregszemléjét Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). pada végzett, a Szikhardt Zsuzsa által írt és rendezett Játszszuk el, amit álmodunk című mesével. A kategória első helyének odaítélésében a bíráló bizottság és gyermekközönség ízlése igazi egymásra találásának lehettünk szemtanúi. Nem csoda, hiszen a szenei (Sense) Pöttömszínház fellépése a nap talán legszebb élménye volt. Illyés Gyula A rátóti csikótojás című meséjét vitték színre. Úgy, hogy egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. Csuka Gyuláné rendező avatott kézzel nyúlt a darabhoz, munkája nyomáp megelevenedett a mese, érzékletessé váltak a figurák. A kis szereplők egykettőre levetkőzték lámpalázukat, néhány perc elteltével már megjelent arcukon az átélés, a játék félreismerhetetlen öröme. A gyermekközönség, ami a legbiztosabb felmérője a neki szánt darab sikerének, együtt élt a szereplőkkel. Igazi élmény volt a szenciek fellépése; a kategória első díja mellé méltán kapták meg a Népművelési Intézet különdíját is. A kisszínpadok versenyének II. kategóriájában a bolyi (Bot) Napraforgó végzett a harmadik helyen. A csoportnak sikerekben gazdag múltja van, s az idén sem okoztak csalódást. Ami talán kifogásolható, az az általuk előadott darab műfaji következetlensége: József Attila-, Weöres Sándor- és Sjörstrand-versek szolgáltak a népi gyermekjátékok átkötő szövegéül. A néphagyományoknak és a modern költészetnek ez a keveredése szemmel láthatólag zavaróan hatott közönségre és szereplőkre egyaránt. A szepsi (Moldava nad Bodvou) alapiskola Bódvácska kisszínpada Arany János Szondi két apródjának feldolgozásával jött el a fesztiválra. A darabot Tóth Sándor és Veresné Sz. Katalin rendezte. Rendezőknek és előadóknak egyaránt szinte félelmetes valószerűséggel sikerült felidézniük a magyar történelem egyik legszomorúbb korszakát. Ami a jó rendezésen és a gyermekszínészek teljesítményén túl külön öröm: nem lehet kétséges, hogy ezt a darabot így, ilyen átéléssel csak azok tudják eljátszani, akikben már megfogantak történelmünk, nemzetiségi kultúránk csírái. A színrevitel, és maga a témaválasztás pedig meggyőzően bizonyítja, hogy ápolása és kiterjesztése szintén jó kezekben van. Mese az álmokról__ Több magyarázat talán nem is lenne szükséges a Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ Kis Fókusz csoportjának kategóriagyőztes darabjához. A cím mindent kifejez: a gyermekek >— Jarábikné T. Gabriella értő irányításával — keresetlen egyszerűséggel elmesélték képzelt álmaikat. Előadásuk ettől vált természetessé, hangulatossá. A II. kategória első díja mellé a Népművelési Intézet különdíját is megkapták. MÁJUS 27, CSÜTÖRTÖK Az autóbuszok a pozsonyeperjesi táborból ma valamivel később, úgy fél tíz körül futottak be. A gyermekek előtt egy szabad délelőtt állt. Mégis szinte mindenki a kultúrpalota előtti tágas téren maradt. Az aranyló napsütésben tömött sorokban telepedtek le a lépcsőkön; önfeledten kacagva figyelték a rögtönzött mesejátékot Mátyás király három lustájáról, először csak néhányan, később csoportosan perdültek táncra a Pántlika együttes muzsikájára; tarka koszorút al kotva gyűltek össze a ki tudja honnan megjelent két gi ájos köré, és velük együtt énekelték az ismert dalokat. Csodálatos volt. Nincs rá jobb kifejezés: igazi tavasz... Délután a színjátszó együttesek versenye volt műsoron. A három fellépő csoport közül kettőt díjaztak; az első helyet nem adták ki. Harmadik helyen végzett a dunaszerdahelyi művelődési ház Csallóközi Gyermekszínpada, akik a Molnár Éva által rendezett Hogyan házasodott meg Petruska című darabot adták elő. Petruskát, angyalarcú szerepének megfelelően, egy kislány alakította. Említést érdemelnek az ötletes díszletek és a korhű jelmezek. A darabban néha felvillant egyegy ígéretes tehetség: ilyen volt például a lókupec figurája, aki talán a legtöbb nevetést csalta a kis nézők arcára. A második helyet a buzitai (Buzica) alapiskola Jóbarátok színjátszó csoportja szerezte meg. Szóda Sándor Boldizsár című meséjébe életet, mozgást vittek. Fanyűvő, Vasgyúró és Hegyhengergető figurája belopta magát a közönség szívébe, és előadásukban még a félelmetes sárkány is rokonszenves figurává szelídült. A nézőtérről vonultak fel a színpadra, az Szabó Ildikó (Dunaszerdahelyi, a versmondók III. kategóriájának győztese előadás végeztével oda futottak vissza. Nem búcsúztak el a közönségtől: a jóbarátoknal ez nem szokás. A szádalmási (Jablonov) Robinson csoportnak nem jutott díj. Ér-zésem szerint kissé méltánytalanul, mért Mándy Iván Rakota Döme meg az ünnepség című mesejáték hangulatos megelevenítéséért legalább egy megosztot harmadik helyet feltétlenül megérdemeltek volna. A gyermekzsüri különdíját ebben a kategóriában a buzitai jóbarátok kapták. MÁJUS 28, PÉNTEK Ez a nap a bábjátszóké volt. A verseny itt is két kategóriában folyt: a fiatalabbak I. kategóriájában a párkányi (Štúrovo) alapiskola Nevenincs bábcsoportja szerezte meg a harmadik helyet. Bernáth Margit bátran kísérletezett. Paraván nélkül, félig kisszínpadi, félig bábjáték formájában elevenítette meg a világjáró kiskakas meséjét. Ha az igényes forma minden buktatóját nem is sikerült elkerülni, de — a gyerekeknek tetszett. A tardnskeddi (Tvrdo$ovce| Vadrózsa Híves László Két bors ökröcske című meséjét hozta el. Talán a legszebb bábukat vonultatták fel; kár, hogy olykor szinte elvesztek a túlzsúfolt díszletek között. A pergő mese és a már említett szép bábuk ennek ellenére a kategória második díjat hozták Sánta Máriának és csoportjának. i A Prücsöknél már szóltunk az ízes nyelvről. Ha ez jő témaválasztással, ügyes rendezéssel, párosul, a bábukba is bclevihetik azt a hangulatot, amit élőben keltettek a színpadon. Sikerült. Soéky László Nyúl-meséjével az I. kategória első helyét szerezték meg. A „nagyoknál“ szigorúbb volt a mérce: az első helyet nem adták ki. A harmadikat viszont igen: a deáki (Diakovce) alapiskola Napóra bébesoportja szerezte meg. Koruknak megfelelően magasabb szinten mutatták be a kissztnpad és a bábozás ötvözetét Illyés Gyula Erős János című meséjében. A szereplők tudatosították, hogy őket is látni, nemcsak a tetszetős bábukat. Szép magyar beszédük üde színfoltja volt a nap műsorának. A Farsangoló nyulak mondhatták magukénak a II. kategóriában kiadott legértékesebb helyezést, a második álját. Ez volt a címe Mészárosné meséjének, amelyet Németh Hona rendezésében az ekecsi (Окой) Micimackó bábcsoport adott elő. A különbség köztük és a harmadik helyezett Napóra között — érzésem szerint — alig volt több egy árnyalatnyival. Talán a picivel több taps és nevetés, amely produkciójukat kísérte, döntött végül is az ő javukra. MÄJUS 29, SZOMBAT A vers- és prózamondók ver senye új környezetben zajlott: a művelődési ház filmvetítésekre szolgáló termében. Az alacsony pódiumon a gyermekek „testközelben“ voltak a közönséggel és a zsűrivel; a versek, a mesék, az olykor felnőttesen komoly elbeszálésvagy regényrészietek gyorsan peregtek. A zsűri dönlése alap ján a következők bizonyultak a legjobbaknak: Versmondók — I. kategória: Sulci Péter, Muzsla (Mužla),2. Scsuka Mária, Rozsnyó (Rožňava), 3. Lyócsa Katalin, Buzita. II. kategória: Nyúl Péter, Léva (Levice), 2. Lánczos Andrea, Ipolybalog (Balog nad Ip- Iom), 3. Boda Ferenc, Buzita. III. kategória: 1. Szabó Ildikó, Dunaszerdahely, 2. Tóth József, Csáb (Cebovce), 3. Vaszily Katalin, Kassa. Prózamondók — I: kategória: 1. Szajkó Márta, Tornaija (Šafárikovo), 2. Horváth Mónika, Szene, Németh Nóra, Marcel háza. II. kategória: 1. Keszeg Ti mea, Marcelháza, 2. Várady Renáta, Dunaszerdahely, 3. Barkó Zsolt, Nagykapos (Veiké Kapu šany). Ш. kategória: 1. Воск Andrea, Alistál, 2. Borka Renáta, Guta (Kolárovo), 3. Vlahy Attila, Naszvad (Nesvady). MÁJUS 30, vasárnap A búcsú napja ... Minden arcon, még a győztesekén Is, szomorúság tükröződött. Nehéz volt az elválás az új barátoktól, a várostól, az öt napig otthont adó eperjesi pionírtáborből. Hogy visszatérnek-e jövőre — rajtuk múlik. Mindaunytukon, akik itt voltak: a kis színészeken, bábjátékosokon, me sélőkön, szavalőkon. És persze Irányítóikon, az áldozatkész, fáradságot nem ismerő pedagógusokon. Mindazokon, akik a Dunamenti Tavasz öt napját színekben, élményekben gazdag, felejthetetlen nvárrá varázsolták. VASS GYULA MÁJUS 26, SZERDA Játék, tánc, napfény — lyan volt az idei Dunamenti Tavasz Az aiistáli Csip-csirip kisszinpad Fotó: Vqss (2), Gyökeres Jenő (3) Kívánni sem lehetett volna szebb Időt, amikor a gyermekek ünnepi öltözékben, pedagógusaik vezetésével felsorakoztak a Hősök Emlékműve előtt. Elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit az emlékmű talapzatán. Az ünnepi aktus befejeztével a művelődési ház nagytermébe vonultak, az Ötnapos rendezvény megnyitására. A művelődési ház gyermekkórusának rövlij műsora után Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára lépett a mikrofon elé. Megnyitó beszédében röviden vázolta a rendezvény célkitűzéseit, utalt a jelentős évfordulókra, amelyek jegyében zajlik, és valamennyi résztvevőnek és pedagógusnak sok sikert és eredményes részvételt kívánt. A megnyitó beszéd ünnepélyes szavai után más stílus', más hangulat, más szavak vették birtokába a színpadot. Priicsök, Bódvácska, Csip-csirip, Pötyikék, Vadrózsa, Napraforgó — megannyi színfolt, a gyermeki játékosság egyszavas megtestesülései. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a pedagógusok, akik az általuk vezetett kisszínpadoknak, bábcsoportoknak ezeket a neveket adták, együtt élnek kis szereplőikkel, ráéreztek a gyermekek lelkivilágára. ^ A fellépők közül elsőként a marcelházi (Marcelová) Prücsök kisszínpadot említjük; nekik jutott az első fellépő hálátlan szerepe. Illyés Gyula Kis Kolozs meg a Nagy Kolozs elmű 'meséjét adták elő, Gál Lívia és Gál László rendezésében. A szerencsés témaválasztás, a jó rendezés, és nem utolsósorban a kis színészek ízes nyelvezete az I. kategória 2. díjat hozta a csoportnak. Közvetlenül mögöttük, a harmadik helyen az aiistáli (Hroboűovo) alapiskola Csip-csirip kisszín-A város gyönyörű, modern kultúrpalotája öt napig a gyermekeké volt. Eddig tartott a rendezvény, amely gyermekszínjátszásunk jelenlegi színvonaláról, a legifjabb nemzedék művészet- és irodalomszeretetéről, nemzetiségi kultúránk jövőjéről hivatott számot adni. Itt voltak mindazok, akik a járási és a kerületi versenyeken a legjobbnak bizonyultak, úgy jöttek el, hogyha talán itt számukra nem is terem babér, öt gyönyörű nap élményeivel lesznek gazdagabbak. Mert a versenyek Izgalmán túl ezek tették valóban felejthetetlenné az idei Dunamenti Tavaszt, Igazi főszeréplői: a gyerekek számára. A fellépés előtti „felnőttes“ izgalom, a színpadról levonuló kis szereplők feloldódott arcvonásai, a boldog elvegyülés a közönséggel, a nézőtéren felhangzó csilingelő nevetés, a műsorszámok közben kötött új barátságok, a vadregényes dunapartl esték csodálatos hangulata a pozsonyeperjesl (Jahodná) pionírtáborban. És persze a játék, a szép szó, a szereplés öröme. Amiért jöttek, amit megmutathattak másoknak, amiben tanulhattak egymástól. Nem győzhetett mindenki, de mindenki tanulhatott valamit. A gyöngébbek a legjobbaktól ugyanúgy, mint fordítva. Pergessük vissza ennek az öt csodálatos napnak az eseményeit. Az ízek, hangulatok felidézése mellett azonban kapjon helyet a bírálóbb szemléletmód is, hiszen minden szép élményen túl mégiscsak vizsga volt ez, a gyermekszínjátszással, a szép' szó megszerettetésével foglalkozó pedagógusok, nevelők legmagasabb szintű próbatétele. Mese az álmokról... A dunaszerdahelyi Kis Fókusz A buzitai Jóbarátok „félelmetes“ sárkánya barátságot kötött a közönséggel •
