Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-12 / 23. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1982. június 12. sfc 23. szám * XXXIII. évfolyam * Ага 1,— K6s Napjainkban mindenkinek, aki a mezőgazdasági termelésben közvetlenül vagy közvetve részt vesz, tudatosítania kell a külső és belső közgazdasági körülmények hatását Azt, hogy a két antagonisztikus társadalmi rendszer közötti harc nemcsak politikai, ideológiai, hanem gazdasági síkon is folytatódik, amelyben az élelmiszerek döntő jelentőségű stratégiai fegyverré váltak. A CSKP XVI. kongresszusának határozatai nem véletlenül tűzték ki gazdaságpolitikánk fő irányvonalaként az alapvető élelmiszerekből való önellátottságot. Ezt pedig csak az összes rendelkezésre állő erőforrások maximális kihasználásával, s közös öszefogással valósíthatjuk meg. Pártunk előrelátó, célravezető agrárpolitikáját a XVI. pártkongresszus és a CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének határozatai világusan megfogalmazták. A mezőgazdaság elsőrendű feladatává a növénytermesztés fejlesztési ütemének meggyorsítását, fokozott belterjesftését jelölték meg. Hiszen ezen múlik az állattenyésztés eredményessége, vagyis a lakosság megfelelő tej-, hús- és tojásellátása. Köztudott, hogy a tervfeladatok teljesítését az erőtakarmányok behozatalának korlátozott lehetősége és a szűkös energiakészletek jelentősen nehezítik. De ez nem lehet mentség vagy kibúvó a feladatok teljesítése alól. Számtalan lehetőséggel rendelkezünk a termelés további növelése szempontjából. Az állattenyésztésben felmerülő takarmányozási gondok a saját forrásokból származó tömegtakarmányokkal megoldhatók. Feltéve, ha az eddigi szemléleten változtatunk, s a tömegtakarmányokat úgy becsüljük, úgy kezeljük és hasznosítjuk, mint a gabonaféléket. A takarmánynövények termesztésében, begyűjtésében, tartósításában és hasznosításában felbecsülhetetlen tartalékokkal rendelkezünk. Erről győzött meg bennünket a zöldaratás égető és időszerű kérdéseivel foglalkozó szlovákiai aktfvaértekezlet is. A tanácskozáson részt vett Ján janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Rudolf V a n C o, az SZLKP KB osztályvezetője, ján j a n o v 1 c, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, továbbá a kerületi pártbizottságok titkárai, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok vezetői, valamint a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek képviselői. Ján Janovic a fóbeszámolóban hangsúlyozta, hogy a lakosság kielégítő élelmiszerellátása érdekében *— a felmerülő nehézségek ellenére is ►— teljesíteni kell az idei feladatokat. Hiszen a fogyasztásra csak annyit adhatunk, amennyi megterem. jelenleg az öszes erőnket a takarmánynövények minimális veszteséggel történő begyűjtésére és tárolására, valamint minőségük megőrzésére kell összpontosítani. Az idén a kedvezőtlen Időjárás következtében gyengébb terméssel számolhatunk, ezért a takarmányalap megteremtése nagy körültekintést igényel a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőitől és dolgozóitól egyaránt A tömegjtakarmányokra alapozott tej- és hústermelés növelésére reális lehetőségeink vannak. Természetesen ehhez a réti- és luceruaszéna készítésének javára — módosítani kell a tömegtakarmányok termelési szerkezetét, s a takarmánygazdálkodásban az eddigi külterjes módszerekről a belterjes módszerekre kell átállni. Sajnos a takarmánytermesztés még napjainkban Is az utolsó helyen szerepel. Míg a gabonatermelésben a 6. ötéves tervidőszakban a hektáronkénti 4,1 tonnás átlaghozam elérésével valóban magas szintet értünk el, addig a takarmánynövények termelésében egy helyben topogunk, igen alacsony szinten. A tömegtakarmányok jelenleg kitermelt mennyisége csupán 5,8 literes napi fejési átlag eléréséhez elegendő. Feltétlenül olyan termelési szintet kell elérnünk, amely legalább 7—8 literes napi fejési átlagot biztosít. Ezáltal a tejtermelést évi átlagban 435 literrel növelhetnénk. Ez annyit jelent, hogy az össztebénállományra számítva évente 73—140 ezer tonna erőtakarmányt takaríthatnánk meg. NagyoMi igenvességgel Több gazdaságban a hiányos takarmányalapot azzal indokolják, hogy nem áll elegendő termőterület a takarmánynövények termesztésére. Nézzük meg közelebbről, vajon valóban jogos-e ez az érvelés. Szlovákia viszonylatában a szántóföldi takarmánynövények részaránya 25,4 százalék. Ha ehhez hozzászámítjuk a réteket és a legelőket, kiderül, hogy a tömegtakarmányok összmennyiségét a mezőgazdasági terület 48 százalékáról takaríthatjuk meg. Ez pedig óriási terület, amelynek ésszerű és gazdaságos kihasználásával megteremthetnénk a kellő takarmányalapot. Tehát a biányosságokat máshol kell keresni, elsősorban a tetemes veszteségekben, melyek sok esetben a 30—40 százalékot Is meghaladják. Ha a begyűjtés és a tartósítás során, valamint a gyenge minőség és a területek felelőtlen kihasználása következtében keletkezett veszteségeket csak húsz százalékkal csökkentenénk — erre pedig adottak a reális feltételek — akkor szlovákiai viszonylatban a takarmányalapot — szénában számítva >— hozzávetőlegesen 500 ezer tonnával növelhetnénk. Ez az a mennyiség, amely hiányzik a tetszés szerinti (ad libitum) takarmányozáshoz és a szükséges tartalékalap megteremtéséhez. A gyenge minőség következtében nagy mennyiségű értékes takarmány, sok verítékes munka és energia megy kárba. Ennek valóságát számtalan gyakorlati példa Igazolja. Például tavaly a széna összmennyiségének csupán a 15 százaléka érte el a kiváló minőséget. Ezzel szemben 38 százaléka gyenge vagy rossz minőségű volt. A többi takarmányféléknél sem volt kedvezőbb a helyzet. A szenázs összmennyiségének 47 százaléka, a szilázsénak pedig 40 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Ezt a tényt csakis a technológiai fegyelem mellőzésével indokolhatjuk. Célszerű lenne az anyagi érdekeltséget és a szocialista versenyt a minőség javítására Irányítani. Köztudölt, hogy a zöldaratás eredményessége sokban a gépesítésen is múlik. Habár a gépi felszerelésben még mindig hézagok tapasztalhatók, a gazdaságok a meglevő gépi eszközök felkészítésére sem fordítottak kellő figyelmet. A szecskázó, rendsodró, forgató és begyűjtő gépek 84—85 százaléka üzemképes. Ugyancsak több helyrehozni való akad a takarmányok veszteségmentes elszállításában is. Ugyanis az oldalmagasítók alkalmazása nem vált mindennapi gyakorlattá. A kellő mennyiségű és kiváló minőségű takarmányalap megteremtése napjainkban létfontosságú. Milyen Intézkedések szükségesek a jelenlegi helyzet javítása és a felmerülő hiányosságok orvoslása érdekében? A gyepterületek és a rétek, valamint az évelő takarmánynövények terméséből elsősorban szénát kell készíteni. A szárításra főleg a napenergiát kell hasznosítani. Kedvezőtlen időjárás esetén a hideglevegös szárítást kell előnyben részesíteni. A rétek és a legelők hasznosításánál nagyobb figyelmet kell szentelnünk a legeltetésre. Ezen a téren jelentősen lemaradtunk. Tavaly például a szakaszos legeltetést csupán a terület hat százalékán használták ki. Szárítmányokból az energiatakarékosságra való tekintettel 100 ezer tonnával kevesebbet gyártunk, mint tavaly. Ezért nagyobb gondot kell fordítani a szárításra kerülő takarmányok minőségére, s a szárítás előtti fjpnnyasztására vagy zúzására. Jó minőségű szenázs előállítására kedvezőek a feltételek. Ezzel a lehetőséggel sajnos nem minden gazdaságban éjnek. A tetemes költségek árán felépített silőtornyokat — melyekből ezerkétszáz áll rendelkezésre — csak hatvan százalékra használják ki a mezőgazdasági nagyüzemek. A jó minőségű szenázs előállításának alapfeltétele a technológiai fegyelem szigorú betartása. A takarmányfélék közül szilázsből készítünk a legtöbbet,' évente több mint 4,5 millió tonnát. Bosszantó, hogy ezen a téren legnagyobbak a veszteségek. Az eredmény többnyire a tecbnológiai fegyelem betartásán és a szervezés rugalmasságán múlik. Mindent összevetve arra kell törekedni, hogy a zöldanyagot, amely megterem, gyorsan, idejében, minimális veszteséggel, s kiváló minőségben gyűjtsék be gazdaságaink. A munkálatok szervezése és elvégzése olyan felelősségteljes hozzáállást követel, mint az aratás. A zöldaratást össztársadalmi feladatnak kell tekinteni, melybe <— a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front segítségével —■ az egész lakosságot be kell vonni. Előtérbe kell helyezni a szocialista versenyt, az anyagi ösztönzést, s hatékonyabbá kell tenni az agitációt. KLAMARCSIK MÄRIA
