Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-29 / 21. szám

1082. teája« 09. • ‘V* • SZABAD FÖLDMOVES 13 Az idei hűvös és csapadékszegény időjárás miatt meg­késett „zöldaratás“ nem éppen bősé­ges hozammal ke­csegtet. Tegyünk meg hát mindent annak érdekében, hogy a szűkösebb termésből lehető­leg semmi se her­­dálódjék el a be­takarítás következ­tében ... Tartósít­­suk, tároljuk, vagy etessük fel szak­szerűen, gazdasá­gosan ... I Fotó: CSTK MAGYARORSZÄGI tapasztalatok Mennyit ér a melléktermék? Fellendülőben az állattenyésztés Az elmúlt években az alsópétari (Dolný Peter) szö­vetkezet állattenyésztői nem tartoztak a komáromi (Komárno) járás legjobbjai közé. Eredményeikkel el­maradtak az előirányzott tervfeladatoktól és a járási átlagtól egyaránt. Az 1981-es év első felében nemcsak a szövetkezet irányításában álltak be változások, ha­nem az állattenyésztés munkaszervezésében Is. A szö­vetkezet vezetősége az üzemi pártszervezettel karöltve hatékony intézkedéseket foganatosított. Megvalósításuk az eredmények fokozatos javulását eredményezte. A szövetkezet több éves sikertelenség! sorozata után az Idei év első negyedében a tejeladást feladatok túltelje­sítéséről adhatott számot. E változásokról, az elért eredményekről, az emberek hozzáállásáról ottjártamkor Torma Imre agrármérnök, a szövetkezet állattenyésztési főágazatvezetője tájékoz­tatott. Elmondotta, hogy az elmúlt év tavaszán a szö­vetkezet vezetősége értékelte a meglevő állatállományt. A gyenge hasznossága egyedeket kiselejtezték, s he­lyükbe nagyobb hasznosságúakat vásároltak. A párt­­szervezet által elfogadott Intézkedések figyelembe vet­ték az emberi tényező hatását is a termelési eredmé­nyekre, ezért túlnyomóan a munkaszervezés tökélete­sítésére és a munka minőségének javítására Irányul­tak. Mindamellett nem hagyták figyelmen kívül a dol­gozók hozzállását sem. Elsősorban az erő- és tömeg­takarmányokkal való takarékosság szempontjából. Mind­ezek az intézkedések a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatainak lebontása révén léptek életbe. Megvalósítá­suk komoly politikai tömegmunkát Igényelt mind a pártszervezet, mind a szövetkezet vezetősége részéről. Az Intézkedések hatása már az elmúlt évben Is érezhető volt. jelentős javulás azonban csak az idén tapasztalható. Az Idei év első három hónapjában öt­száz tehéntől ezer literrel több tejet adtak el, mint a múlt év hasonló Időszakában. A tej értékesítési Idő­tervét ezáltal százöt százalékra teljesítették. Igaz, hogy a szövetkezet tejtermelése még messze elmarad a járás legjobb tejtermelőinek eredményeitől, ám azt Is figye­lembe kell venni, hogy milyen alacsony szintről indul­tak el egy évvel ezelőtt. Minden bizonnyal elég sok Idő telik el, amíg elérik az egyedenkénti évi négyezer literes tejtermelési átlagot. De tudatosítani kell, hogy a tejhasznosság növelése hosszú folyamat, nem lehet máról holnapra ugrásszerűen elérni. Az Idei terv 3450 literes évi tejtermelési átlagot irányoz elő. Az év elején elért eredmények arra en­gednek következtetni, hogy feladatukat a szövetkezet tehéngondozói túlteljesítik. Az eddigiek sorén Uzsák László, Fábián András és Csanádi Ferenc voltak azok, akik a legjobb fejési átlagot érték el, s Jobb eredmé­nyekre buzdították társaikat is. Reméljük, hogy ezután Is hasonlóképpen dolgoznak majd. A tejtermelők sikerét növeli az a tény, hogy az érté­kesített tej összmennylsége az első minőségi osztályba került. Ez a dolgozók Jó hozzáállásáról tanúskodik. A szövetkezet állattenyésztői a hústermelésben Is jó eredményekkel dicsekedhetnek. Az első negyedévben a marhahús eladási tervét harminc tonnával túlteljesí­tették, ami annyit Jelent, hogy az évi tervet már az első három hónapban hatvanöt százalékra teljesítették. Sertéshúsból 28 tonnát értékesítettek, ami az egész évi kötelezettség huszonöt százalékának felel meg. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az alsöpéterl szövetkezet kommunistái hatékony politikai és nevelő munkával a feladatok teljesítésébe az összes dolgozót bevonták. KOLOZSI ERNŐ Takarmány nélkül nincs tej! A bolyt (Bof) Haladás szövetkezet­ben tavaly a tervezett tehenenként! évi 2800 literes tejtermeléssel szem­ben 2650 litert értek el. Jelenleg a szövetkezetben hatszázötven tehenet tartanak, huszonöttel kevesebbet a tervezettnél. A tehenenkéntl napi fe­jési átlag — április végéig 4,84 liter volt. Ez bizony gyenge eredmény, s a hiányos takarmányozásra vezet­hető vissza. Számtalanszor ismételtük: az állat­tenyésztés alapja a megfelelő takar­mányozás. Szállóigévé vált az a mon­dás, hogy „a tej a jászolban terem“, vagyis ha üres a jászol, üres a saj­tár. Mindezt Jól tudják a bolyl szö­vetkezet vezetői, szakemberei, leg­alábbis elméletben. Mert a gyakor­latban súlyos takarmánygondokkal küszködnek. Ez arról árulkodik, hogy a szövetkezetben még mindig másodrendű kérdésként kezelik a télire való takarmányok gondos be­gyűjtését és megfelelő tárolását. En­nek következtében drága pénzen kall megvásárolni azt a takarmányt, amelyet jóval kisebb költségekkel maguk Is termelhettek volna jobb munkaszervezéssel és hozzáállással. Hogy ml az oka az alapvető ta­karmányozási gondoknak? £n első­sorban a felelősség és fegyelem hiá­nyára apellálnék, mert az elmúlt esz­tendő Időjárása, legalábbis ezen a vidéken kedvezett a takarmánynövé­nyek termesztésének. A lóhere, a lu­cerna és a silókukorica termőterü­lete elegendőnek mutatkozott, sajnos nem tudták megoldani a takarmány­­növények begyűjtését. Igaz, a gaz­daság gépellátottsága foghíjas, de ez nem mentesíti a szövetkezet ve­zetőit a felelősség alól. Nagy meny­­nylségú takarmány tönkrement. Amit pedig begyűjtötték, annak gyenge volt a tápértéke. A szilázsok még a IV. minőségi osztályt sem érték el. Egy másik komoly probléma: Az elletések egyenletes elosztását a sző vetkezetben a tehenek téli, kedvezőt­len takarmányozási és tartást vlszo nyalra visszavezethető lvarzásl zava­rok akadályozzák. Télen a vitaminok, a fehérje és az ásványi anyagok hiá­nya miatt a tehenek ivarzása elma­rad, a csak tavasszal indul meg a kedvezőbb takarmányozást viszonyok hatására. Általában a fedeztetések zöme tavasszal történik, aminek kö­vetkeztében a tehenek ellése a téli Időszakra esik. Így a tavasszal fe­deztetett tehenek télen kiesnek a tejtermelésből. Ma már mindenki előtt világos, hogy a korszerű, belterjes állatte­nyésztés megfelelő takarmányalap nélkül szinte elképzelhetetlen. Szl­­roree Oézátél, a szövetkezet elnöké­től megtudtam, hogy a takarmányo­zási problémáikat komplex módon akarják megoldani. Felszámolják az elavult latállókat, ahol jelen idő­szakban nehéz elfogadható ered­ményt elérni. Néhány modern takar­­ménybetakarltó gépsort vásároltak. Többek között kaszáló, forgató és gereblyéző gépeket. Idejében felül­vizsgálják a takarmánynövények te­rületét. Ügy döntöttek, hogy a lóhe­re és a lucerna termőterületét növe­lik, vagyis az eddigieknél több szé­nát szándékoznak készíteni. Több gazdaságban tavasztól őszig a legelők füve adja az állatok ta­karmányát, gyakran kizárólagos jel­leggel. Ez a legolcsóbb és ugyanak­kor a kiváló minőségű takarmányfor­rás. A szövetkezetben is úgy döntöt­tek, hogy a legelőket maximálisan kihasználják. Az állatok legeltetésé­vel a költségmegtakarításon túlme­nően a tejtermelés Is lényegesen nö­velhető. A silókukoricát kimondottan jó mi­nőségű talajba vetették, s ügyelnek majd arra, hogy a termést optimális szárazanyag-tartalom elérésekor taka­rítsák be. A szövetkezet elnöke örömmel új­ságolja, hogy a korszerű sllóvermek a nyár folyamén elkészülnek, s azok­ban tárolhatják majd a takarmányt. A tervek szerint az idén kilencezer tonna szilázst készítenek, melyet 2976 tonna szenázzsal egészítenek ki. A rétek és a legelők nagyobb része a Latorca árterületein húzódik. Ezeken a teületeken — akárcsak £ többln is .— Idejében elvégezték a nitrogénes fejtrágyázást. A 320 hek­tárnyi lucernát ős lóherét megfele­lően kezelték és Időben fejtrágyáz­ták. A kaszálókról 786 tonna szénát szeretnének begyűjteni. Ebbe a mun­kába a három község lakóit is be­vonják. A takarményalapot 1781 ton­na takarmányrépával egészítik ki. A takarmánytermesztéssel kapcsolatos feladatok teljesítését termelési érte­kezleteken rendszeresen értékelik. A bolyl szövetkezeteseknek az Idén 1 millió 470 ezer liter tejet és 5060 mázsa húst kell értékesíteniük. U- gyanakkor biztosítaniuk kell a ter­vezett állatlétszámot. —i Jelenleg fő célunk az, hogy az állatokat elláthassuk a legteljesebb mértékig megfelelő mennyiségű tö­megtakarmányokkal ►— mondotta bú­csúzáskor az elnök. — Előbb az ala­pot teremtjük meg, amelyre majd később építhetünk. Bízok benne, hogy tudunk alkalmazkodni a nehezebb gazdálkodási feltételekhez. ILLÉS BERTALAN A nagy haaznoaaág megalapozása a szakszerű borjúneveléssel kezdődik Fotó: Böjtös Magyarországon a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelésben igen nagy mennyiségű melléktermék képződik évente. Hasznosításukra sokféle lehetőség kínálkozik. Leg­kedvezőbb megoldás a takarmányo­zás. Nincsenek pontosan mért ada­tok a takarmányozásra alkalmas melléktermékek mennyiségéről. Becs­léseink szerint 3—4 millió tonna ke­ményítőértéket és mintegy 4D0 ezer tonna emészthető fehérjét tartalmaz­hat az ország potenciális mellékter­mékkészlete évente, melynek 4/5 ré­sze mezőgazdasági, 1/5 része élelmi­­szeripari eredetű. A melléktermékek hasznosítása alapvető népgazdasági érdek, hiszen a főtermékekkel együtt üzemi ráfor­dítás eredményei, fel nem használá­suk értelmetlen pazarlás, a társadal­mi termelés egy részének oktalan el­­fecsérlése. A melléktermékek hasznosításának megoldása különösen nagy jelentő­ségű feladat, mert ez az egyik terü­let, ahol a mezőgazdaságban jelentős tartalékok tárhatók fel és melynek segítségével javítható a gazdálkodás hatékonysága. Potenciális melléktermékkészletünk­­nek alig 1/3-át hasznosítjuk, ennek az alacsony arányszámnak azonban az is az oka, hogy gazdaságaink többségében nincs annyi állat, a­­mennyi — takarmányfelvevő képes­ségeinek biológiai határain belül — képes lehne elfogyasztani a megter­melt melléktermékmennyiséget. Ob­jektív akadálya a hasznosítás meg­oldásának az Is, hogy a gazdaságok nagy részében nincs elegendő és megfelelő eszköz a melléktermékek betakarítására, a szállításra, a táro­lásra és a takarmánykiosztásra. A melléktermékek ésszerű haszno­sítása jelentős gazdasági előnyök for­rása lehet, de igen nagy ráfizetések veszélyét rejtheti magában, ha kellő ökonómiai megalapozás nélkül, nem elég körültekintően végzik a hasz­nosítás módjának és területeinek a kiválasztását. A Debreceni Agrártudományi Egye­tem Agrárökonómiai és Szervezési Intézetében azt vizsgáltuk, hogy mi­lyen körülmények között lehet gaz­daságilag előnyös vagy hátrányos a melléktermékek felhasználása a ta­karmányozásban. Ezeknek az elő­nyöknek vagy hátrányoknak a kimu­tatására dolgoztunk ki objektív érté­kelési módszereket. A takarmányozásra alkalmas mel­léktermékek ökonómiai' megítélése helyettesítő értékük alapján lehetsé­ges. A melléktermék nem annyit ér, amennyibe ténylegesen kerül, hanem annyit, amennyi az általa helyettesi tett főtakarmányok értéke. A mellék termékek hasznosítása ökonómiai szempontból kettős hatású lehet: költségcsökkentő és terttletmegtaka­­rító. a mellBktermekek költségcsökkentő értéké A felhasználás módjának és a hasznosítás területeinek ökonomikus megválasztása esetén a melléktermé­keknek jelentős költségcsökkentő ha­tása lehet a takarmányozásban. A költségcsökkentő (vagy növelő) érték nagysága a ráfordítások ökonómiai határának és a melléktermékek tényleges önköltségének a különb­sége. A melléktermékek felhasználásának ökonómiai határa a takarmányozás­ban az az önköltség (határönkölt­ség), ameddig a melléktermék ver­senyképes a főtakarmányokkal az ökonómiailag és a biológiailag opti­mális takarmányozás kialakítása szempontjából. Ez az a határ, amed­dig a ráfordítások ökonómiailag el­fogadhatók. A ráfordítások ökonómiai határa eltérő a különböző adottságok és kö­rülmények között gazdálkodó mező­­gazdasági vállalatokban, a határön­költség nagysága függ a főtakarmá­nyok táplálóanyag-tartalmától és ön­költségétől, valamint a melléktermé­ket hasznosító állat szükségleteitől. Az állatfaj intenzív termelésű, in­tenzív takarmányozást igénylő egye­­deivel hasznosítva a mellékterméke­ket, a határönköltségek alacsonyabb értékei felé közelítenek. Az alacsony termelésű, extenzlvebb takarmányo­zást is elviselő hasznosítási irányú egyedekkel összefüggésben ellentétes a tendencia. A határönköltség számításához szá­mítógépre van szükség, de az álta­luk kidolgozott módszer és rendszer segítségével a melléktermékek fel­­használásának ökonómiai határa a gazdaságok saját körülményeinek és a mindenkori árarányoknak megfele­lően számítható. Egybevetve a mel­léktermékek tényleges önköltségét a határönköltséggel megállapíthatjuk a melléktermékek költségcsökkentő (vagy növelő) hatását. Ha a melléktermék tényleges ön­költsége egy gazdaságban alacso­nyabb, mint a határönköltség, akkor az adott melléktermék lehető legna­gyobb mennyiségben való felhaszná­lásáról célszerű gondoskodni. Ha azonban a tényleges önköltség magasabb, mint a határönköltség, akkor a ráfizetés veszélye áll fenn, célszerű felülvizsgálni a tényleges önköltséget befolyásoló tényezők (be­szerzési ár, betakarítási-, szállítási-, tárolási-, feldolgozási-, takarmányki­­osztási költségek) alakulását, azok csökkentésének lehetőségét, illetőleg azt, hogy a melléktermékek terület­megtakarító hatása kiegyenllti-e a költségnövelő hatást. A MELLÉKTERMÉKEK TERÜLETMEGTAKARÍTÖ értéke A melléktermékek költségcsökken­tő hatásával szemben a melléktermé­kek területmegtakarító hatására min­den körülmények között számítha­tunk. A területmegtakarító érték a melléktermékek fővetésű takarmá­nyokat helyettesítő táplálóanyag-tar­talom alapján kalkulálható. A mező­­gazdasági és az élelmiszeripari ere­detű melléktermékek hasznosítása során egyaránt számíthatunk ezzel a hatással. Az egységnyi melléktermék fel­használásával megtakarítható takar­mánytermő terület nagyságának szá­mítására a következő képlet haszná­lata javasolható: Két + /Em.fi X 2,5/ le " IKéi + /Em.Í2X2,5/XHz X10 000 ahol: Te — egységnyi melléktermék fel­­használásával megtakarítha­tó takarmánytermő terület (mVt) Kél = a melléktermék keményítő­­értéke (g/kg) Em.fi = a melléktermék emészthető fehérjetartalma (g/kg) * Kéj ■> a melléktermék által helyet­tesített takarmány kemény!­­tőértéke (g/kg) Em.f2 — a melléktermék által he­lyettesített takarmány e­­mészthető fehérjetartalma (g/kg) Hí *• a melléktermék által helyet­tesített takarmány átlag­hozama (t/ha) A takarmányvizsgálat vagy szab­ványtáblázat alapján helyettesíthetők be a táplálóanyag-értékek, az átlag­hozam a gazdaság tényleges adatai alapján veendő számba. A szántóterület-megtakarítás pénz­értékben Is kifejezhető, ha konkré­tan kalkuláljuk a megtakarított föl­dön termelt árunövénnyel elérhető jövedelem nagyságát. Igaz, hogy a termelésbővítés anyagi áldozatválla­lással is járhat, több álló- és forgó­eszközre van szükség, de ez a gaz­daságnak hatékonyan megtérülhet. A melléktermékek területmegtaka­rító hatásának igen nagy a vállalat­­gazdasági jelentősége. Megállapítható, hogy különösen az intenzív áru­növénytermelést folytató és az áru­növénytermelésben nagy területi jü­­vedelmeket elérő mezőgazdasági vál­lalatok számíthatnak jelentős ered­ményekre a melléktermékek felhasz­nálásának fokozásával. A melléktermékek költségcsökken­tő és területmegtakarító hatásával kapcsolatos vizsgálataink azt bizo­nyítják, hogy biztosítható a mellék­­termékek gazdaságos felhasználása, ha célszerűen, ökonomikusán végzik a hasznosítás megválasztását. Megva­lósítása azonban nemcsak a vállalati szakemberektől függ, hanem azoktól az irányító szervektől is, akik befo­lyásolhatják a feltételek megterem­tését. Dr. Nemessályi Zsolt egyetemi docens, a mg. tud. kandidátusa A Debreceni Agrártudományi Egyetem Agrárökonómiái és Szervezési Intézete

Next

/
Thumbnails
Contents