Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-29 / 21. szám
1982. május 29. .SZABAD FÖLDMŰVES Mindent a — Hatodik éve folyik üzemünk felújítása és a berendezések korszerűsítése. Ezért bizony komoly gondot okozott az évről évre növekvő termelési feladatok teljesítése — mondotta Bognár Róbert, a MILEX párkányi (Štúrovo) üzemrészlegének vezetője. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy a korszerűsítésre már nagyon szükség volt. A párkányi tejfeldolgozó üzem részleg, amely huszonkilenc évvel ezelőtt, vagyis 1953-ban kezdte meg a termelést, bizony csak az egykori kis járásban termelt, és a mai mennyiségnél sokkal kevesebb tej feldolgozására épült. Akkor és még jőnéhány év folyamán megfelelőnek bizonyult a két darab ötezer literes pasztőröző berendezés. A tejtermelés fokozatos, majd lényeges növekedése azonban a feldolgozó Ipar kapacitásának növelését Igényelte. S ez meg is történt az üzemfelújítás és fejlesztés első szakaszában. Jelenleg két darab tízezer literes pasztőröző berendezés garantálja a felvásárolt tej folyamatos feldolgozását és a termelési "feladatok teljesítését. A sajtkészltés korszerűsítésével, teljes gépesítésével pedig e feldolgozó üzemrészleg kapacitása száz százalékkal növekedett. Köztudott, hogy a tejfeldolgozó üzemek szakosítva vannak. A párkányi Ozemrészleg fogyasztói tejet készít — egy év leforgása alatt négymillió-hétszázezer litert — a körzetébe tartozó községek lakosságának, és évente kilencszáz tonna sajtot. Itt gvártlák az EIDAM néven ismert, finom téglasajtot, valamint a füstölt szalámit, melyet a fogyasztók kemény füstöltsajtként vásárolnak. Az utóbbi sajt, melyből Párkányban évente négvszáznyolcvan tonnát termelnek, közismert egész Szlovákjában és öregbíti az Özem, valamint dolgozóinak jó hírnevét. Az Ozemrészleg termelésének szakosítása tényegében teljesen kizárja a választék bővítését. A tejtermékek választékának gyarapításáról a vállalat, vagyis a MILEX brattslaval kerületi Igazgatósága gondoskodik. Ennek ellenére a párkányi tejfeldolgozó üzemrészleg — a közeljövőben — új termékkel akarja meglepni elsősorban Is a párkányi fogyasztókat. Az igazság kedvéért persze meg kell mondani azt Is, hogy nem kimondottan űj termékről van szó, hanem olyan termék mennyiségének szaporításáról, amelyről eddig csak nagyon kevesen tudnak. Ezt az új terméket erjesztett tejnek nevezik, és eddig csak a sajtgyártáshoz használták erjesztőként. Egyébként nagyon ízletes és tápláló üdítő ital. Az előbbiekben arra utaltam, hogy a korszerűsítés garantálja a termelési feladatok teljesítését. A valóság persze kissé más. A termelési feladatok teljesítését és túlszárnyalását lényegében a korszerű gépiberendezéseket szakszerűen kihasználó dolgozók garantálják. Ot kollektív kötelezettségvállalás, amely negyvenhárom dolgozó egyéni kötelezettségeit összesíti, mely vállalások főleg a minőségi követelmények betartására és a tervfeladatok túlteljesítésére irányulnak, egyértelműen bizonyltja, hogy a párkányi tejfeldolgozó Ozemrészleg dolgozói lelkiismeretesen hozzáláttak a CSKP Központi Bizottsága negyedik plenáris ülése határozataiból eredő feladataik teljesítéséhez. A szocialista kötelezettségek teljesítésében, valamint a belüzemi munkaverseny fejlesztésében példát mutat a Richtárik Agnes vezette hat tagú munkaközösség, amely a szocialista brigád cím elnyerését tűzte ki célul. Ez a munkaközösség már napjainkig is szép eredménnyel dicsekedhet. Tavaly a zacskótöltögetésnél a tej 1,36 százaléka elfolyt, vagyis 0,16 százalékkal több az állami norma által engedélyezettnél. Az említett hat tagú munkaközösség szocialista kötelezettségként vállalta, hogy az elfolyt tej mennyiségét lényegesen csökkenti. És valóban csökkentette, mégpedig 0,9 százalékra, ami 0,3 százalékkal kevesebb az állami norma által engedélyezettnél. A beavatatlanok azt gondolhatják, hogy egy ilyen szakosított tejfeldolgozó kisüzem vezetőségének aránylag könnyű dolga van. Megvallom őszintén, hogy én is így vélekedtem. Ugyanis nem tudtam, hogy a körzethez tartozó élelmiszerboltok tejtermékekkel való teljes ellátását ennek a két terméknek a termelésére, illetve gyártására szakosított üzem vezetősége szervezi. Százhúsz élelmiszerbolttal tart állandó kapcsolatot, hetenkénti megrendelések alapján biztosítja részükre az összes igényelt tejterméket. Tehát közvetítő szerepet tölt be a körzetébe tartozó élelmiszerboltok és a különböző tejtermékek gyártására szakosított tíz tejfeldolgozó üzem között. Kétségtelenül felelősségteljes szerepet tölt be a lakosság tejtermékekkel való ellátásában. S ami egyáltalán nem mellékes: esetleges áruhiány vagy gyengébb minőségű áru jelentkezése esetén a vásárlók „ostora is az ő hátán csattan“. KAPCSOLAT A TEJTERMELŐKKEL A párkányi tejfeldolgozó üzemrészleget jelenleg nyolc mezőgazdasági nagyüzem látja el nyersanyaggal, vagyis tejjel: a Párkányi Állami Gazdaság, a garamkövesdl (Kamenica nad Hronom), a szálkái (Salka), a kéméndl (Kamenín), a bényi (Bíňa), a muzslai (Mužla), a llbádi (Ľubá) és a köbölkúti (Gbelce) egységes földművesszövetkezet. Ez a nyolc gazdaság a téli és a kora tavaszi időszakban, naponta 45—48 ezer liter tejet szállít a tejfeldolgozóba, a nyári és az őszi időszakban pedig 58—60 ezer litert. A nyersanyagellátás általában összhangban volt a feldolgozó kapacitással és így lehetővé tette a termelési tervfeladatok teljesítését és némi túlszárnyalását is. A korszerűsítési folyamat azonban az utóbbi hónapokban kisebb-nagyobb mennyiségű nyersanyaghiányt eredményezett. Volt olyan nap, amikor nyolc-tízezer liter tejet kellett rendelni feldolgozás céljából az érsekújvári anyaüzemtől. S bizony a szállítási költségek drágították a termelést. Véleményem szerint ennél jobb megoldást kellett volna keresni. Az persze bíztató jelenség, hogy már napirendre került a párkányi üzemrészleg nyersanyagbázisának kiszélesítése. A szőgyénl (Svodín) szövetkezet csatlakozásával május elejétől végérvényesen megszűnhetnek a tejfeldolgozó üzemrészleg nyersanyag gondjai. A nyersanyagszállító gazdaságok és a tejfeldolgozó üzem közötti kapcsolatokat az érdekek kölcsönös respektálása jellemzi. Ezt persze a tejfeldolgozó üzemrészleg vezetője állítja! így érték el azt is, hogy a szállított tej minősége a múlt esztendő folyamán lényegesen javult, hogy az első osztályúvá minősített tej mennyisége ma már meghaladja a felvásárolt mennyiség ötven százalékát, s hogy a harmadik minőségi osztályú tej mennyisége csak 10— 12 százalék körül mozog. Állítólag a tej minőségének javulását nagyban elősegítette a minőségrontó termelőhelyek leleplezése, vagyis az, hogy a tejfeldolgozó üzem gazdasági részlegenként vizsgálja a tej minőségét és így konkrét tényeket tár a mezőgazdasági nagyüzemek vezetősége elé, megkönnyítve azoknak a helyzet javulására irányuló munkáját. A legjobb minőségű tejet a köbölkúti szövetkezet szállítja, de még ebben a szövtekezetben is akadnak minőségrontók. Mégpedig — a tejminták alapján készült minősítések szerint — a gazdaság kisújfalusi részlegén, ahonnan a feldolgozó üzemrészleg általában és többségben második minőségi osztályú, részben és eléggé gyakran pedig harmadosztályú tejet kap. Állítólag a bényi szövetkezet tejszállítmánya is gyakran kifogásolható. Persze nem a bényi farmról szállított tejjel van gyakran baj, hanem azzal, amit a kísgyarmati részlegről szállítanak és a fejők közül valakik vízzel hígítanak. Nagy gondot és anyagi károkat okoznak a tejfeldolgozó üzemrészlegnek azok a fejők, vagyis mezőgazdasági üzemek, ahol a föcstejet és a tőgygyulladásos tehéntől fejt tejet a szállítandó tej közé keverik. Az ilyen tejből probléma sajtot készíteni. Négyszer-ötször is be kell oltani a külföldről behozott drága oltószerrel, mégsem alszik meg. Bosszantó jelenségek ezek, de remélhetőleg közös akarattal előbbutőbb egykori kellemetlen emlékekké minősülnek. A minőségjavító Intézkedések, amelyek mind a tejfeldolgozó üzemrészleg, mind pedig a tejtermelő mezőgazdasági üzemek szakszán egyre hatékonyabban érvényesülnek, már eddig is lényeges javulást eredményeztek. Többek között erre utal a muzslal példa is, ahol a múlt esztendő folyamán rendkívül kedvezően alakult a tej minősége. Az adásvételi kapcsolatokban felmerülő problémák megoldását feltételezhetően elősegítik á kéthavonként tartott értekezletek is, amikor mind a tejfeldolgozó üzemrészleg, mind pedig a mezőgazdasági üzemek képviselői nyíltan feltárják az előforduló hibákat, és meghatározzák azokat a teendőket, amelyek a minőségi mutatók javulását, s végeredményben a partneri szocialista kapcsolatok további elmélyülését eredményezhetik. Régen vitatott, de eddig megoldatlan kérdés a mezőgazdasági üzemek savó iránti igényének kielégítése. Tény, hogy a tejszállítő mezőgazdasági üzemek mindegyike nagy érdeklődést tanúsít a savó Iránt, amely a takarmányozásban hasznos tényezőnek bizonyul. A párkányi tejfeldolgozó Uzemrészlegen azonban savó nincs, legalább Is nincs a mezőgazdasági üzemek részére. Persze nem a tejfeldolgozó Ozemrészleg vezetőjének magatartása miatt. Az nagyon szívesen eladná a savót azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek a tejet beszállították. De nem teheti! Ugyanis a MILEX kerületi igazgatósága úgy határozott, hogy Párkányból a savót, amelynek ezer literje 12 koronába kerül, a lévai savószárító üzembe, vagyis ötven kilométer távolságra kell szállítani. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e, tehát klffzetődő-e ilyen olcsó szállítmányt tetemes üzemanyagköltséggel — és az üzemanyagtakarékosság Időszakában — ilyen nagy távolságra szállítani?! Hiszem, hogy az említett kisebbnagyobb problémák mielőbb megoldódnak, a partneri kapcsolatok tovább javulnak, hogy a párkányi tejfeldolgozó üzemrészleg példásan teljesíti termelési feladatait, és kellő színvonalon, a növekvő fogyasztói igényekkel összhangban — s persze a lehetőségek keretein belül — szervezi és megoldja a lakosság tejtermékekkel való ellátását. PATHÖ KAROLY „A vágfarkasdi (Vlőany) szövetkezetben nagy mennyiségű ásványolajat takarítunk meg a kertészetben használt lovasfogattal“ — jegyezte meg a képen látható Kesztyűs Gyula, a szövetkezet kocsisa. Ez nem egy lépés vissza, hanem kettő előre, mert hiszen a világ fejlett országaiban szintén kihasználják a iovasfogatokat. A széna olcsóbban termelhető vagy beszerezhető, mint az ásványolaj. Fotó: Krajcsovics F. Törekvések az energiatakarékos takarmányozásra Nagy tételben csomagolják a vajat a MILEX érsekújvári (Nové Zámky) üzemében • Az állatok takarmányozásának fő energiahordozója a keményítő. Az abraktakarmányok ezt 30—35 százalékban tartalmazzák. A szemes terményekben levő keményítő a növényfajtáktól függően különböző sűrűségű sejtekben található. Ezek sejtfalát az állat rágással aprítja fel és „teszi hozzáférhetővé“ az enzimek számára. A gyakorlatban dolgozó állatorvosok azt is megfigyelték, hogy az emésztőrendszerben meghatározott ideig levő takarmány keményftőjéből annyi hasznosulhat, amennyit ez alatt az idő alatt az enzimek lebontanak, így a táplálkozás előtt fizikai ütőn jól feltárt alapanyagok értékesülése hatékonyabb. A mesterséges aprításon kívül áztatással, főzéssel is növelhető az emészthetőség. Jól emlékezhetnek erre az idősebb szövetkezeti vagy állami gazdasági dolgozók, akik korábban a saját gazdaságukban — a szemes termények jobb hasznosítása céljából — hasonló eljárásokat már alkalmaztak. Az egyszerűbb technológiai eljárásokból alakultak ki napjainkban — ma már nagyüzemi szinten — a gabonafélék előfőzési, pelyhesftési eljárásai, mint például a „polentakészltés“, a gőzzel való puffasztás, robbantás vagy pelyhesítés, puffasztás mechanikusan (extrudálás), duzzasztás magas hőmérsékleten, amit pelyhesítés követ, legújabban viszont a „mikronizálás“ tör utat. Ezeknek az eljárásoknak célja, hogy a molekulák méreteinek növekedésével a sejtfalakat roncsolja, miközben a keményítőt zselatinná alakítva, azt részben dextrinesítse, hogy ezáltal a keményítőmolekula kapcsolatba kerüljön az enzimekkel. A modern takarmánycélú pelyhesftési eljárásoknál a késztermék nedvességtartalmát tetszés szerint szabályozhatjuk, ami gazdaságossági előnnyel jár. Már bebizonyosodott, hogy a feldolgozás során alkalmazott hőmérséklet növelése következtében nő a gabonaszemek „vitroenzimes“ emészthetősége és a keményítő átalakulása. A kutatók megfigyelték, hogy a fehérje minősége hevítéssel szintén változik, 130—160 Celsius-fokig a szemes nedvességtartalmától függően a gabona színe elsötétedik. A kutatók ezt a jelenséget — felfedezője után — „Mailand-reakciónak“ nevezik. Amíg tehát magas hőmérsékleten a keményítő a szemekből jobban kinyerhetővé válik, addig kb. 140 Celsius-fok körüli hőmérsékleten a fehérje minősége leromlik, ha ezt nem előzzük meg. Kérődző háziállataink esetében a magas hőfokon kezelt gabona (kukorica) az összetett gyomor mikroorganizmusainak megfelel. Az egyszerű gyomrú állatoknál — például a sertésnél és a baromfiaknál — pedig olyan kompromiszszum szükséges, amelynél a keményítő-kinyerhetőségi fok mellett a fehérjeminőség megőrzését is biztosíthatjuk. A takarmányozásban felhasználásra kerülő gabona — elsősorban a kukorica — feltárásában Magyarországon az Iparszerfi Kukoricatermesztési Rendszer (rövidítve: IKR) Bábolnán széles körű kísérleteket végzett, több tudományos intézet (Chinoin, AKf, Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola) közreműködésével. Az eljárások közül a „MIKROZINING Co“ technológiát alkalmazzák Bábolnán az 1980-ban megépült új takarmánygyárban, amely lehetővé teszi a kukoricában rejlő energia eddiginél még jobb kihasználását. A kukorica „mikronizálásával“, azaz pelyhesítésével kapcsolatos tudnivalókat és tapasztalatokat Gergely Sándor, az IKR fejlesztési főmérnöke az alábbiakban összegezte: „A rövid hullámhosszú és alacsony frekvenciájú mikrohullámokat az emberi szem nem látja. A pelyhesítésre kifejlesztett MIKRONIZÄTOR a gabonafélék magvait infravörös besugárzással kezelő berendezés. A sugárzással foglalkozó kutatásokba a Szovjetunió, az NDK és több fejlett ország intézetében sok munkát fektettek be mind a fűtés, mind pedig a feldolgozóipar területén. A gyakorlatban is beigazolódott, hogy sugárzás О D KU LF a ш hatására a gabonaszem belülről kifelé megpuhul, megduzzad s felreped. A szesz-, a maláta- és a söripar a mikronizált magvakat ilyen állapotban használja fel. Takarmányozási célra a mikronizált magvakat ma hengerük, illetve pelyhesítik. E folyamat során a keményítő megkocsonyásodik. Ezzel az emészthetősége jelentősen fokozódik. A mikronizált termékek szilárdak, jól darálhatók és tárolhatók. Jó hatással lehet idegen anyagokat rávinni spray formájában vagy más módszerekkel. Az eljárás során a feltáródott keményítőt pelyhesítik. A kb. 70—100 kg/cml nyomással történő hengerlés a fellazult molekulákat szétroncsolja, a lehűlés után újra merevedő sejtfalak már nem képeznek akadályt az enzimeknek. A hengerléssel képzett pelyheket a tárolhatóság érdekében szárító-hűtésnek vetik alá.“ A módszer gyors elterjedése alapján került sor az első magyarországi nagyüzemi berendezés üzemeltetésére Bábolnán, az új takarmánygyárban. Itt naponta 720 tonna takarmányt készítenek a legkorszerűbb technológiával. A teljesen automatizált üzemben programvezérlésűek a gépek, a technológiai folyamatok. Az előre elkészített program szerint ismétlődik a szemes termények, a különböző takarmány-alapanyagok öszszemérése, aprítása és keverése. Itt kapott helyet a „mikronizáló" berendezés is, amelyet a múlt év októberében megrendezett BÁBOLNÁI NAPOK-on Szlovákiából több száz mezőgazdaságban dolgozó szakember, kutató és diák is megtekinthetett. A mezőgazdasági üzemek vezetőit természetesen a többletköltség érdekli. A felhasználó üzemek szakemberei szerint a feldolgozás költsége az energiaáraktól függően Magyarországon 25—45 Ft/q között váltakozik, ami kifizetődővé teszi a termelést. A mikronizáló berendezés teljesítménye 1,2—1,5 t/ó, helyigénye mindössze 150 m'-, villamos energia fogyasztása 50 kW/ó, ffitőanyagigénye 25—30 m3 földgáz. Kiszolgáló személyek száma mindössze kél fő. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint a mikronizált alapanyagokból készült tápokkal elsősorban a fiatalkori gyors fejlődési erélyt célszerű háziállatainknál kihasználni. Ezenkívül a mikronizálás egyfajta „fertőtlenítést“ is jelent, mivel a magas hőfokon kezelt takarmányokban a baktériumok jelentős hányada elpusztul. Dr. LÄSZL0 LAsZíO tudományos kutató
