Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-22 / 20. szám
1982. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES IS A kedvezőtlen Időjárási viszonyok következtében a takarmánynövények fejlődése lelassult. így nemcsak a zöldtakarmányozás kezdete tolódott el, hanem kevesebb mennyiségű zöldtömegre Is számíthatunk. Ezért minden mezőgazdasági üzemben a zöldtakarmányokkal Is takarékosan kell gazdálkodni. Napjainkban i—i a belterjes állattenyésztés követelményeinek megfelelően, főleg Dél-Szlovákla természeti adottságai között — az állatok tavaszi-nyári takarmányozását túlnyomóan a szántóföldön termesztett zöldtakarmányok biztosítják. Elsősorban az őszi és tavaszi keverékek, a másodvetések, de nem utolsósorban a herefélék. Több gazdaságban súlyos hibát követnek el a herefélők zölden történő takarmányozásával kapcsolatban. Amellett, hogy ezen értékes, nagy fehérjetartalmú takarmánynövényt fölöslegesen pazarolják, a téli takarmánykészlet biztosítását Is veszélyeztetik. Azokban a gazdaságokban, ahol nem veszik figyelembe a herefélék zölden történő takarmányozásának hátrányos ökonómiai vonatkozásait, előbb-utóbb saját kárukon tanulják meg a zöldtakarmányozás ésszerű módszereit. Ahhoz, hogy az állattenyésztésben elérjük a megkövetelt hasznosságot, tavasztól késő őszig, folyamatos zöld futószalagot kell biztosítanunk. A zöldtakarmányozás Ideje alatt foko-Ésszerű gazdálkodást! zott gondot kell fordítani a takar- máz. Egy hatszáz kilós élősúlyű temányadagok összetételére. Ugyanis a hén tíz literes napi fejésl átlag meltápanyagok akkor hasznosulnak kedvezően, ha a nitrogéntartalmú és a nitrogénmentes anyagok aránya az állatok egyes kor- és hasznossági csoportjának megfelel. A takarmánynövények optimális hasznosítása végett Ismernünk kell az állatok anyagcsere-forgalmát. Az állatok szervezetükbe Juttatott zsír-, cukor- és keményítőtöbbletet tartalékanyag formájában raktározzák el a szövetekben. A nitrogéntartalmú anyagokból csak annyit használnak fel, amennyi az adott hasznossághoz vagy a növekedéshez feltétlenül szükséges. A kihasználatlan nitrogéntartalmú anyagoknak egy része a vizelettel távozik el a szervezetből, bizonyos része pedig nitrogénmentes anyaggá m zsírrá, keményítővé, cukorrá alakul át. így az állatok az értékes fehérjéknek egy részét a lényegesen olcsóbb cukor vagy keményítő formájában hasznosítják. De nézzük meg -közelebbről, hogyan Is alakul a helyzet, ha a nyár folyamán zöldtakarmányként csupán a lucernát hasznosítjuk. Egy kiló zöldlucerna 24 gramm szárazanyagot, 10 gramm keményítőt és 28 gramm emészthető fehérjét tártál* lett naponta hozzávetőlegesen 850 gramm emészthető fehérjét Igényel. Az állatnak a Jólakottság érzése kiváltásához 55 kiló zöldlucernát kell adagolni naponta. Ez a mennyiség mintegy 1450 gramm emészthető fehérjét tartalmaz. Ez hatszáz grammal több, mint amennyire» az állatnak szüksége van. Tehát száz tehénre számítva naponta legalább hatvan kiló emészthető fehérje vész kárba. Értéke szerény becslés mellett Is több mint hatszáz koronát tesz ki. Száznapos Idény alatt több mint 62 ezer korona értékű takarmányt pocsékolunk el. Az sem sokat változtat a helyzeten, ha három-négy kiló takarmányszalmát keverünk a zöldlucernához. A fehérjepazarlás megakadályozása érdekében a zöldtakarmányokkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy a herefélék zöldetetésére ne kerüljön sor. A zöld futószalagot úgy állítsuk össze, hogy a nagy keményftőértökű és fehérjékben gazdag takarmánynövények egyaránt képviselve legyenek benne. A célszerűen kialakított zöld futószalag lehetővé teszi, hogy a hereféléket a téli takarmánykészletben tartalékoljuk. K. Molnár Ferenc 3aráti országok termelési 1Zpúsžfalafňí TUDOMÁNYOS KUTATÁS Belorusszia mezőgazdasága komoly tudományos háttérre támaszkodik: 16 tudományos kutatóintézetre és kísérleti állomásra. A belorusz tudósok a legkülönbözőbb területeken dolgoznak. Mivel a köztársaságban a mezőgazdaság az állattenyésztésre szakosodott, nagy jelentőséget tulajdonítanak a takarmánytermesztésnek. Nagy területeken termesztik a pillangósokat, elsősorban a helyi adottságok mellett Jól fejlődő lóherét és lucernát. Kidolgozták a trágyázás új módszereit. Mindez lehetővé tette a takarmánykultúrák terméshozamának növelését. Az Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézetben meghatározták a különféle fejlődési szakaszban levő állatok táplálkozási normáit, kidolgozták a takarmányok elkészítésének, tárolásának és minőségi értékelésének új módszereit. így a pillangósokból és gabonafélékből álló keverék tárolásakor a táplálóanyag-veszteség lényegesen csökkent. Érdekes a szalmának a takarmányként való felhasználására kidolgozott új eljárás. Nagy figyelmet fordítanak a kutatóintézetben a kiváló állatfajták kitenyésztésére. Ilyen például a fekete-tarka szarvasmarha egyik változata, amelynek tejhozama 6—8 ezer kilogramm évente. Kidolgoztak olyan juhszelekciós eljárásokat és módszereket, amelyek eredményeképpen a fiatal egyedek átlagosan napi 200—250 gramm súlygyarapodást értek el. Kitenyésztettek egy olyan nagy hozamú fajtát, amely nyíráskor 6,3 kilogramm gyapjút ad juhonként. Sokat ígér az új fekete-tarka és a nagy testű fehér sertésfajta. Az állatok 180 nap alatt 100 kilogrammot híznak úgy, hogy a súlygyarapodásra fordított takarmány mennyisége kevesebb, mint korábban. Ezek a fajták teszik ki az állomány több mint 60 százalékát. A paradicsom a sok csapadék és a meleg hiánya miatt Belorussziában rosszul fejlődik. De kidolgoztak egy olyan hatalmas méretű, mozgatható fóliaalagutas paradicsomtermesztési technológiát, amely megoldotta ezt a problémát. (M. M.) , i in ■—— ——i——a Segítik a lemaradozó üzemeket A Magyar Népköztársaságban az Idén elsősorban azokat a termelőszövetkezeteket segítik, amelyek kedvezőtlen feltételek között gazdálkodnak. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy növelik a gabonafélék, a kukorica és a hüvelyesek, illetve a marhahús felvásárlási árát. A Jövőben a korábbi évek tapasztalataival ellentétben a segítségnyújtás nem a gazdasági eredményekhez Igazodik, hanem minden esetben a talajgazdálkodás minőségéből Indul kl. Az 1981- es esztendő eredményeinek elemzése megmutatta, hogy vannak olyan termelőszövetkezetek, amelyek gazdálkodása nem éri el az átlagos szintet. Gyakran a , gépekkel való ellátottságuk sem megfelelő. Néhány termelőszövetkezetben 40 százalékkal kevesebb gép áll rendelkezésre, s a szakemberek száma sem kielégítő. Ezért a segítségnyújtás egyik fontos részét a fiatal szakemberek, szakosított dolgozók nevelése fogja képezni. A lemaradozó szövetkezetek helyzetének Javításához az élenjáró termelőszövetkezetekkel történő együttműködés különféle formál Is hozzájárulnak, olyan formában, hogy a közös munkát anyagilag is érdekeltté teszik. (HIZ) gyakorlati alkalmazása mély Is dolgozik, a hanyagul végzett munkának elvész a konkrét felelőse. Az idei évtől kezdve az alapjutalmat két részre bontottuk. Az első, az alapjutalom nyolcvan százalékáig terjedő része a munka mennyiségétől, a hátralevő húsz százaléka pedig a munka minőségétől, esetleg az alapeszközök hatékony kihasználásától függ. A növénytermesztésben például a Jutalom teljes öszszegét csak annak a traktorosnak fizetjük kl, aki teljesítette a gép kihasználásának tervét, eleget tett az egyes munkák minőségi követelményeinek, s nem lépte túl a megszabott üzemanyagkeretet. Az állattenyésztésben a fejők esetében a Jutalom 80 százaléka a kifejt te] menynylségétől, tíz százaléka az első minőségi osztályú tej elérésétől, öt százaléka az erőtakarmányok fogyasztási normájának betartásától, hátra* levő öt százaléka pedig a tehenek és az Istálló tisztaságától függ. Ez a Jutalmazási rendszer valamenyi dolgozót a becsülettel végzett, alkotó munkára serkenti. Mindenki érdem szerinti Jutalmazásban részesül. A hanyagul végzett munkát nem lehet elkendőzni. Az eredményprémiumokat az időn is hasonló elvek szerint fizetjük kl a dolgozóknak, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy az egyén munkája az eddiginél Jobban érvényesül a termelési folyamatban. A döntő Jelentőségű Idénymunkák során Ideiglenes önelszámolási komplex gépesítési csoportokat létesítünk, az Idén első ízben a takarmányok begyűjtésében, tárolásában és tartósításában is. Ezáltal az állattenyésztés szükséglete és a rendelkezésre éllő takarmányforrások közötti aránytalanságok megszűntetésére törekszünk. A gépesítő csoportok fő feladata lesz, hogy megszabott határidőben és költségekkel gyűjtsék be és tárolják a tömegtakarmányokat, a betakarítási veszteségek minimálisra való csökkentése és a maximális beltartalml érték elérése mellett. Az a véleményünk, hogy napjainkban, amikor az élelmiszerekkel való önellátottség elérése stratégiai Jellegű kérdéssé vált, s előtérbe került az Irányitól munka hatékonyságának növelése valamennyi mezőgazdasági üzemben, a kitűzött célok elérése érdekében felbecsülhetetlen segítő eszközzé válhat a komplex módon értelmezett és célszerűen alkalmazott belüzeml önelszámolás. Hiszen ezen Irányítási módszer révén érvényesül a legjobban az az alapelv, miszerint: „ahogy ma dolgozunk, úgy élűnk holnap“. Plsch I. ászló agrármérnök, a somorjal Kék Duna Efsz elnöke FEJLŐDÉSE: A SZÖVETKEZET GAZDASÄGI EREDMÉNYEINEK Mutatók 1971—75 1976 1977 1978 1979 1980 1981 egy ha-ra eső mezőgazdasági nyerstermelés 14 D06 13 733 11 965 16 848 18 856 25 837 27 27B egy ha-ra eső árutermelés 11 397 12 442 14 424 14 345 19 809 22 403 24 019 egy dolgozóra eső teljesítmények* ben kifejezett munkatermelékenység 90 365 94 489 119 249 122 995 124 101 142 998 143 592 egy állandó dolgozó átlagos évi jutalma 25 057 29 384 29 811 20 989 31000 91 952 31924 egy ha-ra eső tiszta nyereség 3 019 1 565 3 207 3 902 4159 5190 4 555 A lucerna hozamát és minőségét legnagyobb mértékben a begyűjtés Időpontjának optimális megválasztása határozza meg. Fotó: —blm й takarmánynövények begyűjtéséről Az évelő takarmánynövények nagy hektfirhozamának s kedvező beltartalml értékének elérése — az elvárt ökonómiai mutatók figyelembevételével i— szigorú agrotechnikai és technológiai fegyelmet követel. A sikeres termelésüket biztosító alapvető agrotechnikai intézkedések közé tartozik a növényzet kihasználásának szervezése. Ezalatt a kaszálások számának és Időpontjának meghatározását értjük. A növényzet kihasználási módja, vagyis szervezése nemcsak a takarmányok minőségét, hanem a termés nagyságát, a növényzet állapotát, tartósságát, de nem utolsósorban a termelés gazdaságosságát is befolyásolja. A szakirodalom általában az „optimális időpontban“ történő begyűjtést javasolja. Ez a meghatározás igen tág fogalom, s nem nyújt pontosabb információkat a begyűjtés biológiai, ökonómiai, irányító-szervezési vonatkozású kérdéseiről. Az évelő takarmánynövények begyűjtésével kapcsolatban azt az alapelvet kell szem előtt tartani, hogy a takarmányok beltartalml értéke és ízletessége sokkal kedvezőbb, ha a növényzetet Inkább valamivel korábban, mint fejlődésük későbbi időpontjában kaszáljuk. A mai technológiával lényegesen jobb minőségű és ízletesebb szilázst és szenázst készíthetünk, ha a növényt néhány napig tovább hagyjuk gyökéren, mint a zöldtakarmányozás esetében. Ezt az időbeni különbséget a begyűjtés időtervének kidolgozásakor is figyelembe kell venni. Az állatok tudományosan megalapozott takarmányozásában igen fontos a takarmánynövények energiakoncentrációjának értékelése. A szarvasmarhák számára készített tömegtakarmány egy kilogramm szárazanyagának legalább ötszáz energiaegységet kell tartalmaznia. Ennél magasabb koncentráció Is kívánatos, mert lehetővé teszi ereőtakarmányok megtakarítását. A tömegtakarmányok beltartalml értékének ugyancsak fontos mutatója as emészthetőség. Célszerű, ha ez egyenlő arányban van as állatok hasznosságával. Minél nagyobb a tehenek tejhasznossága, annál nagyobb mennyiségű könnyen emészthető tömegtakarmányt igényelnek. Természeti adottságaink között a takarmánynövények emészthetőségének nem volna szabad hatvan százalék alá csökkennie. A kaszálás késésével a növényzet öregszik, s ezáltal a takarmány energiakoncentrációja és emészthetősége fokozatosan csökken. Az évelő takarmánynövények és a gyepnövények begyűjtésének időpontja az összes agrotechnikai Intézkedések közül a legnagyobb mértékben befolyásolja a növényzet emészthető proteintartalmát. Nem kívánatos, ha a szarvasmarhák számára szánt friss zöldtakarmány szárazanyagában az emészthető proteintartalom 8,5 százalék alá csökken. A tömegtakarmányok szárazanyagtartalma ugyancsak fontos mutató. Alapvető követelmény, hogy a zöldtakarmány szárazanyag-tartalma tizenöt százaléknál ne legyen alacsonyabb. A növényzet öregedésével a szárazanyag-tartalom növekszik. Igaz, ezáltal az évelő takarmánynövények könnyebben szilázsolhatók, szárításuk gyorsabb és olcsóbb, azonban egyidejűleg romlik beltartalml értékük, az energiakoncentráció és az emészthető proteintartalom csökkenése révén. Ezért az évelő takarmánynövények begyűjtésének időpontját nem lehet csupán ennek a mutatónak alárendelni. Az egyes évelő takarmánynövények begyűjtésének optimális időpontja aránylag rövid Ideig tart, ezért a nagyüzemi termelésben lehetetlen teljes mértékben betartani az optimális határidőt, a munkaerőprobléjnákra és a gépi eszközök hiányára való tekintettel. De mindenképpen úgy kell intézkedni, hogy a takarmánynövények kaszálása s begyűjtése hét tíz napnál ne tartson tovább. Ezt a követelményt az évelő takarmánynövények és gyepnövények faj- és fajtaválasztékának meghatározásakor, a szükséges gépsorok biztosításakor, a munkaszervezésnél és a jutalmazási rendszer kidolgozásakor is figyelembe kell venni. A begyűjtési munkálatok megfelelő szervezésére a lucerna, valamint a lucernafüvek különösképpen érzékenyek. A kaszálások számának és időpontjának helyes meghatározásától nemcsak a takarmány minősége, hanem a termés nagysága és a termelés gazdaságossága is függ. Kísérleti eredményeink Igazolják, hogy természeti adottságaink között a lucerna hozamának alakulását a legnagyobb mértékben a begyűjtés szervezése befolyásolja. A kaszálások szántának és időpontjának meghatározásakor abból a tényből kell kiindulni, hogy a lucerna gyökérzete a tenyészidő végén elegendő mennyiségű tartalékanyagot tartalmazzon. Ez úgy érhető el, ha legalább 60—70 napot biztosítunk a növényzet fejlődésére ax utolsó előtti és az utolsó kaszálás között. A hasznosítás első évében igen fontos tényező az első kaszálás időpontjának helyes meghatározása. A hét tíz nappal később végzett első kaszálás igen kedvezően befolyásolja a termés alakulását, nemcsak az első, hanem a hasznosítás további éveiben is. A begyűjtést úgy kell szervezni, hogy az első kaszálást a hasznosítás harmadik évében levő lucernával kezdjük, majd a kétéves lucernával folytatjuk. Utoljára hagyjuk az egyéves növényzet kaszálását. A lucerna a talajadottságokra Is nagyon érzékenyen reagál. Minél jobb körülmények között termesztjük, annál kevésbé érzékeny a begyűjtés szervezésére. Ezért elsősorban a kedvezőtlenebb adottságú talajokon termesztett lucerna biológiai igényeire jobban oda kell figyelni. Az eddigi tapasztalatok szerint a lucerna kihasználásának alábbi szervezési módját javasoljuk: # a lucerna termesztésének első évében jobb talajokon négy, gyengébb talajokon csupán három kaszálást végezzünk; • a második évben Jó talajokon négyszer, öntözött körülmények között ötször kaszáljuk a lucernát; ф a harmadik évben, mivel az utolsó hasznosítási évről van szó, nem szükséges szigorúan betartani a kaszálások időpontját. Ha a lucerna felszántása után őszi gabonát vetünk, akkor a kaszálást úgy ütemezzük be, hogy a lucernás feltörését legalább harmino nappal a vetés előtt elvégezhessük. Ez annyit jelent, hogy a lucernát aguszuts elején be kell gyűjteni. A szántóföldi gyepnövények esetében — főleg ha ezeket öntözött körülmények között termesztjük — a termés begyűjtésének szervezésekor figyelembe kell venni a növényzet biológiai Igényelt is. Ez igen fontos, fóleg a növényzet tartóssága szempontjából. Minél gyakrabban kaszáljuk a gyepet, annál nagyobb szükség van arra, hogy legalább egy kaszálást — legelőnyösebb, ha a tenyészidő második felében — teljes virágzás idején végezzünk el. Ezáltal a gyökérzet megerősödik, s több tartalékanyagot halmozhat fel a további fejlődéshez. Ezt az Intézkedést feltétlenül be kell tartani annak ellenére, hogy bizonyos mértékben romlik a takarmány minősége. A felsorolt alapelvek betartásával elegendő mennyiségű, s kiváló minőségű tömegtakarmányt nyerhetünk. Ésszerű takarmányozással a téli és a nyári időszakban egyaránt a nyolc literes napi fejésl átlagot biztosíthatjuk. Emellett jelentős mennyiségű erőtakarmányt takaríthatunk meg. MICHAL SANTA mérnök, a bratislaval Ontözógazdaságl Kutatóintézet dolgozója >
