Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-22 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. május 22, 14 ► MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Mi lesz írelei métiecske? Bodrogközben gazdag hagyománya van a méhészkedésnek. Azt mondják Itt, hogy nincs jobb a bodrogközi akácméznél. Külföldön sajátos illata és Ize miatt kedvelik. Pankovics János bácsi, a többször kitüntetett padi [Rád] nyugdíjas nem is erről beszélt. A saját méhei által gyűjtött nektárt inkább közegészségügyi szempontból értékelte nagyra. — Milyenek is az emberek — elmélkedett az SZMSZ királyhelmeci (Král. Chlmec] alapszervezetének évzáró taggyűlésén. — Reggel éhgyomorra felhörpintenek fél deci pálinkát, s azt hiszik, hogy jót tesz. Nincs igazuk. Az én italom a tea, s abban egy kis kanál méz. Ez erőt ad, felfrissít és jó a közérzetem. A méz töször annyi kalóriát nyújt, mint például az ugyanannyi súlyú tej, háromszor annyit, mint a hús és kétszer annyit, mint a tojás. Bodrogköz harmincöt községében jelenleg 4209 méhcsalád van. Összesen 376-an méhészkednek. Egyesek főfoglalkozásként, mások viszont kedvtelésből tartanak méheket. A vasutasok, a gyári munkások, a pedagógusok ugyanúgy megtalálhatók köztük, mint az orvosok, a kereskedelmi dolgozók és a szövetkezeti tagok. A felmérések szerint az utóbbi húsz évben itt a felére csökkent a méhcsaládok száma. Az elmúlt évben például 25 méhészetben 800 méhcsalád pusztult el. I Nagyüzemi méhészet már csak a nagygéresi (Veľký Horeš) szövetkezetben van. A gazdaságok állítólag a gyenge jövedelmezőség miatt mondtak le a méhészkedésről. Pankovics bácsi és családja nagyban méhészkedik. Száz méhcsaládot gondoznak. Czompoly Zoltántól, az SZMSZ alapszervezetének titkárától tudom: Világszerte fizetnek a méhészeknek a kultúrnövények, a gyümölcsösök megporzásáért. Bodrogközben ezért nem is kellene fizetni. A méhészek ingyen is szívesen segítenének a mezőgazdaságnak. Csak hívni kéne őket, és biztosítani ehhez a feltételeket. Eddig egyetlen gazdaság sem fordult hozzájuk ilyen kéréssel. Mi több, néhol arról sem értesítik a méhészeket, ha vegyszerrel kezelik a virágzó növényeket. — Hagyjanak békén ilyen méhészokoskodással — pattant fel az egyik szövetkezet vezetője. Elég bajunk van amúgy is... . Az élteit két méhészeti év kedvezőtlen időjárása, a fertőző betegség, a szokatlanul szélsőséges tél nagyon megviselte az állományt, próbára tette a méhészeket. A sokrétű támogatás ellenére a méhállomány érezhetően csökkent. Ezzel kapcsolatban Czompoly elvtárs ezt mondotta: — A Varroa-atka elleni készítményt mi időben beszereztük. Felhasználásához szakmai bemutatót is Varroa-atkákkal megtámadott fiasítás tartottunk. A méhészeket jól felkészítettük az atkával szembeni küzdelemre, a méhcsaládok megmentésére. Sajnos a méhészek közül többen a gyógyszert sem vették át. Még azok sem hasznosították, akik megkapták. A kezelés időszakában is többre értékelték a jó hordást, a mézet, mint a méhcsaládokat. A battyányi (Botany) méhésítársak például nem hallgattak az intő szóra. Ezért méheik elpusztultak. Csontos Lászlónak például 60, Bodnár Bélának pedig 47 családból egy sem maradt. Ha sonló a helyzet más méhészeknél is Nagy lecke ez azoknak, akik nem vették komolyan és nem hittek a Varroa-atka kártételében. A járási állategészségügyi szolgálat a járást fertőzött területté nyilvánította. Ez valóság, mert sok községben fertő zött az állomány. Ettől eltekintve a forgalmazott méhészeti termékek mennyisége évről évre több. Ez a jó szervezettség bizonyítéka. Tavaly a szerződött 400 helyett 622 mázsa mézet .vásároltak fel. A mezőgazdasági és az erdészeti tárca rendelete előírja, hogy a vegyszeres kezelést végző mezőgazdasági vállalatok kötelesek írásban értesíteni az illetékes nemzeti bizottságot a kezelés pontos idejéről, helyéről, a vegyszerhasználat milyenségéről, módjáról, utóhatásairól; a nemzeti bizottság pedig legalább két nappal korábban köteles a méhészeket értesíteni. Ezen kötelesség elmulasztása büntetőjogi eljárást von maga után. A gazdaságok ezzel szemben néhol megfeledkeztek a kötelességükről. Néha az esős idő, vagy a szélvihar miatt módosul a vegyszerezés időpontja. Erről persze már senkit sem értesítenek. A méhész a megadott időben lezárja a kaptárukat, a repülőgép azonban nem érkezik. Másnap a méheket kiereszti, a permetező repülőgép meg elsuhan a falu felett. A méhészkedést társadalmunk sok kedvezménnyel segíti. Bodrogköz méhészeit államunk több mint 107 ezer koronával támogatta. Érdemes tehát méhészkedői. Egyik méhész azonban elmondta: „csak annak érdemes, aki egész emberként a méhek körül serénykedhet. A helyhez kötött, a kedvtelésből űzött méhészetnek ma már nincs nagy jövője.“ Óvatos becslések szerint Bodrogközben a háromszorosára lehetne fejleszteni a méhészet termelését. Ez a kijelentés a Királyhelmecen megtartott évzáró taggyűlésen hangzott el. ILLÉS BERTALAN Pároztató kaptárak sorozata Fotó: E. Dedinský HOHHECBHcagF «HEB ты rixaaa kifürkészhetetlen okokból szinte kivétel nélkül beszüntették a petézést.“ Ezzel szemben a tapasztalt méhészek előtt világos, hogy az említett időszakban, sőt esetenként július végén is csökken, esetleg le is állhat az anyák petézése, amennyiben a körzetben nincs nektárforrás. Egyszer túlzottan sok csapadék hullik, vagy éppen a nagy szárazság miatl szünetel a nektárképződés. Olykor serkentéssel kell pótolnunk azt, amit a természet nem adott meg. Ha tehát az anyák augusztusban nem petéztek, az kimondottan a méhész hibája. Tavasszal a fiasítás fejlődéséhez közismerten meleg szükséges. Ennek a „termelése“ nagy mézfogyasztással jár. A méhek az álcák táplálására szükséges pempőt a testükben felhalmozódott fehérjéből és zsiradékból, valamint a tartalékolt virágporból készítik. Az idősebb álcákat a sejtekben felhalmozott mézzel és virágporral táplálják. A fiasítás túlzott koraisága, nagyobb méretű kiterjedése nem kívánatos, mert ez a méhek gyors elöregedésével párosul. A méhcsaládokat a korai beavatkozással a fiasítás kiterjesztésére ösztönözni nem tanácsos. A fiasítás nagy tápterületre csak az első tisztuló kirepülés után terjedhet ki. A valódi lendület akkor esedékes, amikor a méhek már rendszeresen gyűjthetik a friss virágport. A tisztuló kirepülésre a méhésznek alaposan fel kell készülnie. Ez manapság már nem nehéz, mert sa-WWV^/WWWVWVWW ját megfigyelésein kivül a Meteorológiai intézet következő napi előrejelzése is a rendelkezésére áll. Ha tehát a méhész tudja, hogy méhei 10 C-fok körüli hőmérsékleten kezdték a repülést, akkor erre már az előző nap délutánján felkészülhetett. A méhcsaládok a röpködést nem egyszerre kezdik el. Ez belső körülményeiknek, egyedi természetüknek, s annak a függvénye, hogyan éri a kaptárt a napsugár. Rendszerint a keleti és a déli irányba fordított kaptárakban korábbi a méhek repülése. Legkésőbb melegednek fel az északnak fordított kaptárok. A felső kijáró sietteti a kirepülés kezdetét, az alsó viszont késlelteti azt. A családok tevékenysége a kaptárba való betekintés nélkül is sok mindent elárul. Olyan méhcsaládok, melyek élénken röpködnek, a télen elhullott társaikat messzire elhordják, azok jól teleltek, tehát rendben vannak. Amelyeknél pedig a méhész azt észleli, hogy a röpködés vontatott, nehézkesen takarítanak, azok bizony rosszul teleltek. A pusztulást a nyugtalan telelés vagy a betegség is okozhatta. A kaptár előtt vagy közelében a földön szaladgáló, ugráló méhek arra figyelmeztetnek, hogy a család beteg. Ha az ugráló méhek között kicsavarodott szárnyúak is vannak, az a család atka-kór gyanús. A kijáróban, illetve annak a környékén Uritkező méhek viszont azt jelzik, hogy vastagbelük túlzottan telített, s az ürüléket képtelenek voltak visszatartani. Amennyiben az üritkezést noszéma betegség okozta, akkor már nagyobb a baj. A kórt persze csak a kaptárbontás után mérhetjük fel. A kijáróban s annak környékén izgatottan szaladgáló méhek a család anyátlanságára figyelmeztetnek. Ikerkaptáros méhészkedés esetén gyakori, hogy az egyik család méhei a kaptár homlokzatán tömegesen átvonulnak a másik kaptárba. Ez anyátlanságot jelent. A családok tehát önkéntesen egyesülnek. A tisztuló kirepülés utáni időszakban a fiasítás egyre jobban kiterjed, az egészséges méhcsalád lendületesen fejlődik. Fontos, hogy ennek minden feltétele meglegyen. A családok a főhordáshoz csak fgy erősödnek meg. J. M. HABROVSKf Ahány ház, annyi szokás, tartja a közmondás. Érvényes ez a méhészetben is. Az egyik méhész így látja jónak, a másik meg amúgy, tehát eltérések lehetnek a telelés körül is. Hivatkozni más tájak, illetve országok méhészetére, s azt összehasonlítani Szlovákia déli körzetének a méhészetével, amint Veress Ervin méhésztárs lapunk 16. számában közölt, „Hozzászólás“ című írásában tette, nem tanúskodik nagy szakértelemről, mert a betelelés módozatát külföldi forrásanyagok alapján írta meg, ugyanakkor saját tapasztalatairól nem tett említést, pedig ez lett volna a helyes. Csalódásomat fejezem ki az említett reagálás miatt. Az etetés kezdetét illetően dr. ÖRÖSI PÄL ZOLTÁN könyvére hivatkozott. Persze az én tapasztalatom is egyezik dr. Orösi megállapításaival, tehát azzal, hogy mindig idejében kezdeni a téli készlet kielégítését. Méheim azért telelnek jól, illetve nagyon jól. Így történt most is, bár a tél hagyon elhúzódott. Ha tehát a méhész augusztus harmadik dekádjában kezdi a téli élelemkészlet kiegészítését, bizonyos, hogy a kereteket a méhek szépen befedik. Ez a méz nem savanyodhat meg. Régebben már írtam róla, hogy a későbben kelt méhek biztonságosabban áttelelnek, mint a korábban keltek, tehát azok, amelyek a nyár folyamán, vagyis július végéig keltek ki, mert a későbbi méhek nem dolgozzák le annyira magukat, mint a nyári kelésűek. Nem gondoznak annyi fiasítást, s a méz besűrítésében sem nagyon tevékenyek. Veress méhésztárs hivatkozik az „Odborné včelárske preklady 1980. 2. számára“, konkrétan dr. Wille kísérleteire, melyben megállapítja, hogy az áttelelő méheknek melyik csoportja hosszú életű. Jómagam azt olvastam ki belőle, hogy legtöbb családban főleg a júliusban kelt méhek váltak alkalmassá az áttelelésre, viszont ugyanazon a méhtelepen több családban az ősz elején kelt méhek lettek hosszú életűek. (Engedtessék meg, hogy tovább vigyem az idézetet) „Például a méhek nagyot) bhányada, amelyek szeptember 3-án keltek hosszú, viszont, amelyek nyolc nappal későbben azok többségben rövid életűek lettek. Ugyanakkor az egy héttel későbben kelt méhek ismét hosszú életűnek bizonyultak“. Végül dr. Wille cikkének a „Mikor kelnek hosszú életű méhek telelésre“ részében így fejezi be az erre vonatkozó fejezetet: „ ... minél később kelnek a muukásméhek, annál nagyobb hányaduk válik áttelelővé, vagyis hosszú életűvé“. Nem értem tehát, hogy Veress méhésztárs miért hivatkozott a svájci kutatóintézet kísérleti eredményeire, amikor az ottani földrajzi feltételek lényegesen eltérnek a miénktől. Véleményem szerint helyesebb, ha a hazai forrásokra hivatkozunk, mert feltételeinknek ezek felelnek meg. Svancer Lajos kiváló méhész és kutató egyik előadásában hangsúlyozta, hogy: „Azok a méhek, amelyek augusztus vége felé és szeptember folyamán keltek, nem etetnek fiasítást, virágporral bőségesen táplálkoztak, tehát ezek a következő év áprilisáig, sőt májusáig is élhetnek.“ En is így tapasztaltam, mert jómagam is kísérletezek. Meglepő számomra Veress méhésztársnak ezen megállapítása: „1956- ban például augusztus közepén be kellett volna fejezni az etetést, mert augusztus első napjaiban az anyák Hogyan teleltek méheim Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból meg rendelésre 10,— koronáért, — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű mnlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük A mfilépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a meg rendelést az alábbi címre küldjék Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce ^vwvwwvwwvvvvvtr Viasz ел alaptalan bírálatra A Szabad Földműves nyolcadik számának (Méhészet) rovatában Hrabár Jenő kassai (Košice) méhésztől „Nincs más megoldás?“ cím alatt rövid, bíráló jellegű cikket közöltünk. A szerző arról tájékoztatta az olvasót, hogy a múlt év júliusában Slanec községben állatorvosi felügyelettel három méhcsaládban Varroa-atka fertőzést fedeztek fel, viszont a község teljes méhállományát lekénezték, stb. A bíráló hangvitelű írás áttanulmányozása után dr. Ján Sándoríin, a Kassai Állategészségügyi Központ igazgatója, szerkesztőségünkbe küldött levelében közölte, hogy az őket elmarasztaló bírálat alaptalan. A cikk szerzőjének az állásfoglalását durva támadásnak, tehát a Varroa-atka fertőzés fokozatos felszámolására irányuló törekvéseik lebecsülésének minősíti. A szóbanforgó vádaskodás alaptalan, mert az állategészségügyi dolgozók a fenti kérdésben nem önkényesen, hanem a jogszabályok értelmében, a törvényes rendelkezések értelmében jártak el. Érthető, hogy az igazgató elvtárs, kérte szerkesztőségünktől a helyesbítést, tehát azt. hogy tegyük jóvá a velük szemben elkövetett hibákat, mert a bírálatot előzetes ellenőrzés nélkül közöltük. Ezzel valóban mulasztást követtünk el, amiért elnézést kérünk. Okulva a fentiekből, jövőben a bíráló hangvitelü írásokat csak ellenőrzés után közöljük, A szerkesztőség A téli készlet kiegészítésével kapcsolatosan tehát én a saját tapasztalataimat közlöm. Keretenként tehát átlagosan 1,5 kilő mézet hagytam. Veress méhésztárs ezt másokra hivatkozva megkérdőjelezte. Dr. Orosire hivatkozott. így a gyönge családnak 15, az erősebbnek pedig 25 kiió méz szükséges. Hivatkozott továbbá Faluba Zoltánra is, aki telelésre 16 —20 kilő mézet ajánl. Ezek persze elgondolkodtatok. A cikk írója valószínűleg nem tudja, hogy az említett méhészek milyen típusú kaptárrendszerrel méhészkednek. Ezzel széniben sokak előtt ismeretes, hogy Magyarországon túlsúlyban a nagy Bnezonádi féle kaptárok használatosak. Az ilyen kaptárokban tehát szükséges a 20—25 kilós mézkészlet, mert a keretméret 50X35 cm, vagyis másfélszer több méz fér el benne, mint a Csehszlovák, vagy а В típusú kantárak keretében. Csak természetes, hogy ezekben a telelő méhcsaládok jóval több méhhel rendelkeznek, mint a miénkben. A téli készlet kiegészítésekor a középső keret kivételével augusztus végén, szeptember elején a fészekben 2—3 keretnek a két oldalán körülbelül 2 négyzetdecixnéter , fiúsítás található. Ide a méhek nem raktároznak mézet. A többi kereten 2, sőt 2,20 kiló méz van. A fészek közepén, ahonnét a méhek kikeltek az üres sejtterület azért szükséges, mert ez jó szolgálatokat tesz a téli fürt kialakításában. A méhek behúzódnak az üres sejtekbe, s így a téli fürt szűkebbre szorul, tehát nagyobb hőfokot fejleszt. Az üres sejtek körül mindig mézkaszorú van. Betegségem miatt csak április 7-én bonthattam kaptárt, amikor felmértem a mézkészletet, és a fiasítás terjedelmét. Az erősebb családoknál 4 kiló, a gyengébbeknél pedig 5 kiló mézet találtam. A 8 kereten telelő 12 kiló ipézkészlettet rendelkező méhcsaládjaim eleség hiányában nem pusztultak el, mint ahogyan Veress méhésztárs jósolta, pedig a tavasz eléggé késve érkezett, és áprilisban is kevés volt a ióidő. A kaptárbontás napján minden családnak saját készítményű mézestésztát adtam, esetenként mintegy 60—90 deka adagban. !gy a készlet a gyümölcsfák virágzásáig kitarthatott. Április 18-án megnéztem 3—4 családot, s csodálkozásomra a téli készleten kívül mintegy 3 kiló frissen gyűjtött mézet is találtain. Ezt a fűzről, vagy az erdei virágokról hordták. Az én tapasztalataim tehát valamit bizonyítanak, bár az á'te'am adagolt készletet illetően nem hivatkoztam külföldi forrásokra. Engem tehát a tények igazolnak. VICZEn ISTVÁN Д fellendülés IíMj47'3Í?P/ ff %. & 'W Ű & & ü ЧШ У I V V " 4M 4fffe.wfffl Vi^áfft TÁ
