Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-15 / 19. szám
SOMOGYI LÁSZLÓT mindenki igyekvő, ügyes embernek ismeri Bakán és környékén. A szövetkezet megalakulása utáni években többször beszélgettem vele. Néha keserű szájízzel sorolta a hibákat, de mindig volt optimizmus a szavaiban. Gyakran mondta: lesz ez még jobban is, ha a többség őszintén gondolja amibe belekezdett. Igaza lett, mert a közöst tíz év múltán a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás legjobbjai között emlegették. Az akkor még ereje delén levő, sok mindenhez értő parasztembernek nem számított, mi a jeladat, csak legyen munka s pénz jöjjön a házhoz. Ma már nyugdíjas, de azért a társult szövetkezetnek nem fordított hátat. Pedig ezernyi a tennivalója a kertben is, ahol minden négyzetméternyi földet igyekszik ésszerűen kihasználni. Azt vallja: huszonöt botot érdemel, akinek van kertecskéje, mégsem tud elég zöldséget, gyümölcsöt termeszteni a család, esetleg a városba „szakadt“ gyerekek, unokák részére. Persze valamit jó eladni is, mert kellemesebb érzés a takarékkönyvbe betenni néhány koronát, mint a betétet, a „vastartalékot" kiszedegetni. Somogyi barátunk lelkesedését természetesen nem csupán az önellátásra való törekvés és a pénzszerzési lehetőség táplálja. Ö maga erről így vall: — Nagyon jó érzés volt, amikor a szervezetünk közelmúltban megtartott évzáró gyűlésén többször is olvasták a nevemet, és szólítottak, hogy vegyem át a kiállításokon bemutatott termékeimért adományozott érmeket és okleveleket. Tavaly Nyitrán, az országos mezőgazdasági kiállításon a kiflikrumplimat aranyéremmel jutalmazták, két almafajtával pedig ' ezüstérmet nyertem. A járási bemutatón kiállított termékeimért elismerő oklevelet kaptam. A kert — vagy inkább zöldség- és gi/ümölcstermesztő „kisüzem“? — mérnöki pontossággal van felosztva és betelepítve. A házigazda tíz esztendővel ezelőtt, amikor hozzálátott a háztáji termelés korszerűsítéséhez, alaposan körülnézett az élvonalbeli kistermelők portáján. Nyitom szemmel járt és a látottak alapján alakította ki a kertecskéjét. ötven gyümölcsfát telepített; túlsúlyban almát, de más gyümölcsből is megtermeli a család igényeinek megfelelő menynyiséget. Szőlőből főleg cseniegefajtákat ültetett, de van néhány tőke borszőlője is, így nem kell a szemközti üzletben bort vásárolniuk, ha vendégük érkezik. A kertben három fóliasátor vert vissza a tavaszi napfényt. Kettőből már húsvét előtt eladtak másfélezer fejes salátát, s a harmadikból is elkopott a hónapos retek. Április közepén kezdték ültetni a paprikát, paradicsomot és uborkát. — Milyen volt a tavalyi gyümölcstermés? — kérdezem « fák nézegetése közben. — Bőséges — nyugtázza a házigazda. -— Szerintem a jó termésnek a szakszerű metszés és a rendszeres permetezés az alapja. Értek én a gyümölcsfa metszéséhez, mégis inkább szakavatott kezekre bízom a munkát — a kiadás többszörösen megtérül a gazdag hozamban. Nagy jelentőséget tuaijdonítok a permetezésnek. Megfogadom a tapasztaltabbak tanácsát, bele-belekukkamok a szakkönyvekbe, rendszeresen olvasom a szaklapokat és a legmegfelelőbb vegyszerekkel végzem a szükséges kezeléseket. — Es ez a szénakazlacska mi célt szolgál? — A kertészkedés mellett nyúltenyésztéssel is foglalkozom. Tavaly kis híján 300 kiló vágónyulat adtam a felvásárlóknak. Es persze magunk Is szeretjük a nyúlhúst. Most is van hat anyanyulam, és bakot is tartok hozzájuk. A takarmány beszerzése nem okoz különösebb gondot; csak körül kell nézni, hol van jó fű, aminek egyébként nem igen акай gazdája. Konyhai és kerti hulladékból Is van elegendő. Szerintem a nyulak és más háziállatok tenyésztése azért is fontos, hogy legyen elegendő szerves trágya. Tartunk sertést, tyúkot, nevelünk csibét, kacsát, tehát ritkán koptatjuk a húsbolt küszöbét. Nemsokára lesz rántani való csirkénk — Nem okoz gondot a megtermelt áru értékesítése? — Régebben sok huzavona volt, de újabban már a kértészkedők és a kisállattenyésztők szervezete is komolyan törődik a szerződés időbeni megkötésével. Nagy segítséget jelent, hogy a kertészkedők alapszervezete vett egy traktort, így a zöldséget Idejében elszállíthatjuk az átvevőhelyre. TÓTH DEZSŐ A szülő védelme Az egyszerűség kedvéért, a szőlő vegyszeres növényvédelmével kapcsolatos tudnivalókat táblázatba foglalva adjuk közre. A táblázathoz kiegészítésül az alábbi magyarázatot fűzzük: A második és harmadik kezelés alkalmával, szükség szerint, lisztharmat elleni szert is keverhetünk a permetlébe. A szürkerothadás előfordulásában, tapasztalataink szerint, nagy része van a szőlőmolyok hernyóinak. Ogy gondoljuk, hogy ha eredményesen harcolunk a molyok ellen, a szürkepenés*: előfordulása minimumra csökken, következésképpen külön szürkepenész elleni vegyszeres védekezésre nem tettünk javaslatot. A termelőknek figyelmébe ajánljuk, hogy kimondottan csapadékos időjárás esetén a táblázatban feltüntetett idő' pontok között is védekezzenek a gombabetegségek ellen. Az esetleges jégverés után azonnal kell permetezni, mihelyt a levelek megszáradtak (Kuprikol). A közvetlenül szüret előtt kijuttatott kénkészitmények hátrányosan befolyásolják a bor ízét, ezért a borszakértőkkel egyetértésben azt javasoljuk, hogy utoljára 42 nappal szüret előtt használjanak kéntartalmú növényvédő szereket a szőlő permetezésére. MATLÄK GYÖRGY agrármérnök Mikor Mi ellen Y Mivel Töménység Élelmezésegészségügyi várakozási idó Közvetlenül rügyszőlőlevélatka és Polybarlt vagy 3—4 % t—i pattanás előtt szőlőgubacsatka Sulka 4—5 %--Május második fele szőlőmolyok I. gén. Soldep 0,4 % í—•i Virágzás előtt szőlőmolyok I. gén. Soldep 0,4 % i——. (kb. jún. 5.) peronoszpóra Dithane M-45 0,25 % ‘--Virágzás után peronoszpóra Kuprikol 50 0,5 % j í (kb. jún. 20.) llsztharmat Sulikol К 0,5 % *-Két hét múlva peronoszpóra Kuprikol 0,5 % _, lisztharmat Sulikol К 0,5 %--Július közepe peronoszpóra Kuprikol 0,5 % 7 nap lisztharmat Sulikol К 0,5 % 3 nap r szőlőmolyok II. gén. Soldep 0,4 % 14 nap Július vége peronoszpóra Kuprikol 0,5 % 7 nap lisztharmat Sulikol К 0,5 % 3 nap szölőmolyok II. gén. Soldep 0,4 % 14 nap Augusztus (szükség peronoszpóra Kuprikol 0,5 % 7 nap szerint a későbbi fajtáknál) lisztharmat v Sulikol К 0,5 % 3 nap Mint ismeretes, 1976. október elsejével életbe lépett a termőföld védelmét és kihasználását szabályozó törvény. Ennek a törvénynek az értelmében a nemzeti bizottságokra hárul a mezőgazdasági területek védelmének és kihasználásának rendszeres ellenőrzése és az előforduló fogyatékosságok felszámolásához vezető rövid és hosszútává intézkedések meghatározása. Az említett törvény által meghatározott jogok gyakorlásához, illetve a feladatok teljesítéséhez a Párkányi (Štúrovo) Városi Nemzeti Bizottság időben hozzálátott. Már 1978- ban megállapította, hogy a Párkányi Állami Gazdaság tulajdonában — a hegyfarki dűlőben — közel húsz hektár terjedelmű olyan terület van, amely alkalmatlan nagyüzemi mezőgazdasági termelésre. Ebből a területből még 1978-ban több mint kilenc és fél hektárt átvett az Állami Erdőgazdaság palárikovói üzemének igazgatósága, több mint tíz hektár pedig át lett adva a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége párkányi alapszervezetének. Látszatra tehát eléggé gyorsan megoldódott a kérdés.. De valóban csak látszatra! Az Állami Erdőgazdaság ugyan három év elteltével, vagyis ez év tavaszán hozzálátott az átvett terület erdősítéséhez, de a kertbarátok szervezetének átadott több mint tíz hektáros területből eddig csak 2,3 hektár van művelésre felosztva, mégpedig negyven érdeklődő között. Az érdektelenségnek több oka van. Az érdeklődés felkeltése körül nem volt különösebb mulasztás. A kertbarátok alapszervezete — taggyűlések alkalmából és röplapok útján — köztudatba vitte a lehetőségeket. Volt is jelentkező szép számmal. De a terepszemle után harmincból csak hárman-négyen maradtak a föld igénylők. Az érdeklődők többségét elriasztotta a hepehupás, akácbokrokkal és megvénült gyümölcsfákkal „díszelgő“, évtizedek óta elhanybguit terület, melyhez járható üt sem vezet, főleg esőzések idején megközelíthetetlen, s melynek közelében víz sem talál ható. A kertbarátok alapszervezete által kezdeményezett és ösztönzött, valamint a városi nemzeti bizottság által támogatott rekultivációs munkák nyomán azonban ismét nagyobb lett az érdeklődés. Mint már említettem is, negyvenen igényeltek földet. S miért csupán kéthektárnyi területen osztozkodtak? Azért, mert a városi nemzeti bizottság ragaszkodott annak a rendeletnek betartásához, amely a hétvégi pihenésre alkalmas vikendházak és a hozzátartozó területek esetenkénti terjedelmét négyszáz négyzetméterben, vagyis négy ár terjedelemben határozza meg. Ebben az esetben alapvető ellentmondás van a törvényes előírásukhoz ragaszkodó városi nemzeti bizottság álláspontja és a földigénylők törekvése között. A földigénylők döntő többsége ugyanis nem azért tanúsít érdeklődést a föld iránt, mert ott vikendházat akar építeni és hétvégeken gyepen heverve süttetni a hasát, hanem azért igényel hegyi földet, hogy ott szőlőt vagy gyümölcsöt termelhessen maga és családja, valamint a fogyasztói piac részére. Ehhez pedig a négy árnyi terület kicsinek bizonyul. Párkány lakosságának közel kétharmadát a környező falvakból betelepültek képezik. A földigénylők többsége is azok közül való. Ezek az emberek szinte törvényszerűen ragaszkodnak a falun megszokott életmódhoz, a hétvégi szabad napok jövedelemgyarapító, termelő munkára való kihasználásához. Ezt a sajátos helyzetet érthetetlen, mert a párthatározatok és törvényerejű rendelkezések csak a termelés csökkenéséhez nem vezető, tehát az ésszerű takarékosság fokozását sürgetik. Lehet, hogy a kiosztásra szánt, elhanyagolt terület rekultiválását majd megoldják valahogy, talán egyéni üzemanyag-vásárlással —, de ki szállítja majd a vizet és egyéb dolgokat a szőlő- és a gyümölcsös telepítéséhez?! Hogyan oldódik meg a kistermelői javak jövőbeni szállítása stb?l Mindezek olyan kérdések, amelyekre nehéz lenne választ adni. Megítélésem szerint az illetékes járási szerveknek, Párkány gyors ütemű terjeszkedésének tudatában, vagyis a növekvő követelményekkel összhangban kell biztosítaniuk a Ellentmondások útvesztőjében jobban kellene respektálni. A városi nemzeti bizottságnak az elhanyagolt hegyi földek elosztásakor talán nem kellene a hétvégi pihenőházak, illetve telepek kiépítését erőltetni, hanem olyan törvényes rendelethez igazodni, amely lehetővé tesz öt, esetleg tíz áras szőlőskertek és gyümölcsösök létesítését is. Ez a megoldás nemcsak a földigénylők többségének kedvezne, hanem összhangban lenne a társadalom érdekeivel is. Németh Imre, a kertbarátok párkányi alapszervezetének elnöke a minap örömmel mondotta, hogy a hatékony propaganda nyomán hetvenre növekedett az új földigénylők száma. Érdeklődés tehát van. Az igények kielégítése azonban komoly nehézségekbe ütközik. A szétosztandó területet ugyanis meg kellene tisztítani a bokroktól és fel kellene szántani — természetesen az igénylők költségére. Míg ez nem történik meg, a földosztásról szó sem lehet, mert ha a jelenlegi állapotában osztanák a földet, az igénylők többsége hátat fordítana. Vállalkozó azonban nincs. Az állami gazdaság vezetősége állítólag hallani sem akar az említett munkáról. A városi nemzeti bizottság ugyan segíteni akar, de a takarékossági intézkedések miatt nem minden mehet úgy, mint szeretné. Szinte érthetetlen, hogy most, amikor országos méretben a közszolgáltatások fejlesztése előtérbe került, a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság — a lényegesen csökkentett üzemanyag-keret miatt — kénytelen felfüggeszteni a fuvarozásra szakosított üzemének működését, amely több traktort, tehergépkocsit és talajművelő gépet birtokol. Ez annál is inkább rend és a köztisztaság fenntartásán dolgozó gépek szükségszerű üzemeltetésének feltételeit, de ugyanakkor azt is, hogy a szolgáltatásokra szoruló kistermelői szféra céltudatos terjeszkedésének idején a városi nemzeti bizottság fuvarozási üzeme betölthesse küldetését. Persze, más megoldást is lehet találni! A kezdeményezésben nincs is hiány. A kertbarátok alapszervezete akar járműveket vásárolni — egyelőre egy traktort és egy tehergépkocsit — a városi nemzeti bizottságtól. De itt is jelentkezett a „bökkenő“. Jármű mégcsak lenne, de üzemanyag nincsen. Ugyanis a kertbarátok szervezete, mint szocialista szervezet, készpénzért nem vásárolhat üzemanyagot. Üzemanyagkeretért pedig hiába kilincseltek a szervezet megbízottjai. Csupán együttérzést mímelő nyilatkozatokat kaptak, mind a mezőgazdaság szlovákiai központi szervének illetékes dolgozójától, mind pedig a saját szervezetük, érdekköri szövetségük központi bizottságától. Ez a „fogas“ kérdés azonban megoldásra vár, mert nagymértékben ettől függ az eddig elhanyagolt földek jövőbeni kihasználása, a mezőgazdasági kistermelés kívánt méretű terjeszkedése, fejlődése A párkányi határban, az említett hegyfarki dűlőn levő területen kívül, még jó néhány hektár elhagyott, kihasználatlan föld található. Ott van például a romhalmazzá vált Kékítő-major területe és annak egykori gazdasági udvara, amit az állami gazdaság már több mint tíz éve elhagyott. Körülbelül hat-hét hektáros területről van szó. Ennek ellenére sem szerepel a kihasználatlan földek nyilvántartásában és nincs is szó annak kistermelői célokra való felosztásáról. Pedig a kistermelők szívesen gondozásba vennék, márcsak azért is, mert ott dúsvizű kút is található. Talán az állami gazdaság ragaszkodik hozzá? Ha igen, akkor miért nem hasznosította?) Mindenesetre azt el kell ismerni, hogy a városi nemzeti bizottság — főleg az utóbbi időszakban — intenzíven foglalkozik a problémákkal. Erre utal az is, hogy alig egy hónappal ezelőtt — a város határának különböző részein — további kihasználatlan területekre bukkantak, melyek vagy négy hektárt tesznek ki. Ezeknek a területeknek a művelését, illetve hasznosítását, mint hírlik, a kisállattenyésztők alapszervezete vállalta. A földhasználattal kapcsolatban előfordulnak Párkányban kissé furcsa tünetek is. A minap hallottam a „kilenc póruljárt kistermelő“ elgondolkoztató esetét. Vagy három évvel ezelőtt — az elhanyagolt földek intenzív kihasználását sürgető párthatározatokon felbuzdulva >—• kilenc földkereső útra indult. És aránylag gyorsan találtak is a Kioszk dűlőben, az állami gazdaság egyik táblájának tőszomszédságában, egy jókora kihasználatlan, bokros, és a háború nyomait még mindig viselő területet. Munkához láttak. Kiásták a bokrokat, betemették a tátongó bombatölcséreket — és gondolva, hogy jót cselekednek, kérvényezés és engedély nélkül hozzáláttak a rendbe tett terület hasznosításához. Lényegében tehát önkényesen kisajátították az állami gazdaság birtokában levő területet, azt szépen bekerítették és hozzáláttak a zöldségtermesztéshez. Az érdekes és egyben elgondolkoztató azonban az, hogy a terület tényleges tulajdonosa — a talajrendezés idején — nem tiltakozott a „kilencek“ cselekedete ellen. Hagyta, dolgozzanakl S két éven keresztül azt is elnézte, hogy ott aránylag intenzív zöldségtermesztést folytattak. Két év eltelte után azonban valahogy rájött az állami gazdaság igazgatósága, hogy a föld az övék, s a rendbe tett jóminőségű földet a gazdaságnak illik kihasználni. S bizony a „földfoglalóknak“, akik az elhanyagolt terület hasznosításával lényegében csak jót akartak, 1981-ben szedniük kellett a „sátorfájukat“. \ Az említett nehézségek és kissé furcsának tűnő jelenségek ellenére az ember arra a következtetésre jut, hogy Párkányban mind a városi nemzeti bizottság, mind pedig a kertbarátok alapszervezete felelősségteljesen szorgalmazza a nagyüzemileg kihasználatlan földek felkutatását, és kistermelők közötti felosztását, s ilyképpen való hasznosítását. Törekedniük kell azonban arra, hogy az ellentmondások útvesztőin mielőbb áttörjenek, és a kistermelés kívánt ütemű és méretű fejlesztéséhez kedvező feltételeket teremtsenek. PATHÖ KAROLY
