Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-15 / 19. szám
A tenyésztők ezeknél az érdekes állatoknál számos rendkívüli tulajdonságot figyelhetnek meg. A többi között azt Is, hogy tulajdonképpen egyetlen állatfaj küleme sem tükrözi vissza úgy a bánásmódot, mint éppen a nutria. A tenyésztői siker megalapozúinak egyike a tisztaság. Ha a kifutóban van vízmedence, a nutria kizárólag a vízben ürít. A vízmedencét legjobb földbe süllyeszteni, gerendával és vékony földréteggel befedni. Így a víz télen nem fagy be s nyáron Is sokáig friss marad. Az esti fürdés atán pár perces áramoltatással leúsztatjuk a víz színén lebegő ürüléket és _egyéb tisztátalanságot, tehát a medence vize tulajdonképpen mindig tiszta lehet. A medence bejáratát lejtősre kell készíteni, a hozzá vezető utat (nyílást) pedig láncból készült függönnyel kell elrekeszteni, hogy az állatok a szájukban ne vihessenek a vízbe sok takarmányt. A nutria ugyanis nagyon szeret a vízben üldögélve enni. További tapasztalat, hogy nem célszerű megoldás a vízmedencék alján készített lefolyónyílás, mert az Ilyen medencét minden alkalommal teljesen vízteleníteni kell, sőt öblögetni is, hogy feltöltés után valóban tiszta legyen a vize. Takarmány- és energiatakarékossági céllal napjainkban egyre terjed a vízmedence nélküli nutriatenyésztés. Sokan állítják, mégsem tudom elhinni, hogy ez nincsen káros hatással a prém minőségére. Fürdés után a nutria rendszeresen átmasszírozza a hasán és egyéb testrészein a bőrt, ami a bőr vércseréje és fiziológiája szempontjából nagyon fontos. A nutria szálláshelyének talaja (padozata) lehetőség szerint fából készüljön. A célnak leginkább a kemény vasúti talpfák felelnek meg, szorosan egymáshoz Illesztve. Ilyen padozatú ólban csak vékonyan kell almozni, ami csökkenti a beszerzési gondokat és költségeket. Tapasztalataim szerint azok járnak el helyesen, akik az esti etetés után egy órán át fürdési lehetőséget biztosítanak az állatoknak, mégpedig napnyugta után. A fürdési lehetőséget a nutriu télen-nyáron egyformán igényli. A hagypmányos tartási eljárást alkalmazóknál azért szenvednek és fogynak le télen a bakok, mert a felszíni medencékben nem lehet vizet tartani, tehát az állatoknak nélkülözniük kell a fürdési lehetőséget. Bárhogy vesszük, az eredményes munka egyik alapfeltéte-Beszeljünk le a jó bak. Külemét és szilajságát pontozással értékelik. Fontos követelmény, hogy a bak tudjon uralkodni a csa- Iádban. Jó, ha négy-hat hónappal idősebb a nőstényektől. A háremszerü tartás kialakítása-: kor (4—5 nőstény és egy bak) az állatok közelharcot vívnak egymással. Az erélyes bak ilyenkor uralni tudja az ól térségét s távot tudja tartant magától a támadásra mindig kész nőstényeket. A családi békesség csak párosodás után jelentkezik. A nutriatelep építésekor úgy kell eljárni, hogy a családokat egymástól elválasztó falak mindig zártak és lényegesen erősebbek legyenek, mint a kerületi falak. A nutria általában nem a szabadulás útját keresi, hanem a lehetőséget, hogy belemarhasson a szomszéd ketrec lakóiba. Különös, de ez a háborúskodás a testvérek között is fennáll. Ha egy állat valahogy átjut a másik családba, menthetetlenül pusztulásra van ítélve. Percek alatt halálosan megsebzik, azután napokig békén hagyják, hogy magányosan gubbasztva elpusztuljon. A kiszökött állatot sem lehet egyszerűen viszszatenni az övéi közé. Az Ilyen egyedet a család kizárólag közösen átélt megpróbáltatások után (utazás, zsúfolt helyen tartás] vagy akkor fogadja be, ha előzőleg a tenyésztő alaposan bedörzsöli á családtól vett alommal. Érdekes megfigyelés, hogy a tenyészállatok mindig enni kérnek. Túltáplálni persze nem Almát rágcsáló standard nutria a vízmedence előtt Fotó: —bor szabad őket, mert élettelen fiókákat hoznak a világra. Hatéves tenyésztői gyakorlatom során mindössze egy betegséggel találkoztam a nutriáknál, nevezetesen a bakok láb- és farokfagyásával. Tudniillik kölykezéskor (január— február) még a legszilajnbb bak is elhagyja az ólat és- a kifutóban tölti az éjszakát. Ezért jó, ha a kifutó padozata is fából való. Az elterjedten alkalmazott betonpndozat egyéba nutmr (И ként is nehezen áll ellen az állandó nedvességnek. Az első tapasztalatok után én ilyenkor a pinceszerü fürdőben tartottam a bakot. Az állatok modora családonként változó. A bakok gyakran támadóan lépnek föl, de a végén rendszerint megtorpannak. Az állományban mindig akad szelíd egyed, de a fejét ennek se próbáljuk megfogni. Vannak nutrlák, melyeket egyenként szabadon tarthatunk az udvaron, nem fognak elcsavarogni, de ha többen vannak, elszöknek és vízközeiben megtelepszenek. A munkába járó ember számára legideálisabb a nutrtatartás. Etetni mindig este kell, s hu ésszerűen építettük a telepet, a tisztogatást vízáramoltatással gyorsan elvégezhetjük. Az állatok befogását és leölését gyorsan, a tartós riasztást kerülve végezzük, mert az Ijedtség kihat a gerezna minőségére. A gerezna kidolgozásával tudtommal a Kralice nad Oslavou-i Nutria kisipari szövetkezet foglalkozik. Én is i:ie szoktam küldeni a szakszerűen előkészített, hájtalanított, szárított és a hátvonal mentén végig vágott gereznát. Vigyázat! A nutria gereznáját nem a hasi részen kell felhastlani. hiszen itt a legértékesebb a prém. A nutria húsa értékes, ízletes, ~vágzetes hiba lenne, ha eldobnánk, esetleg a kutyával etetnénk meg. Bátran állítom, hogy a legkiválóbb zamatos húsok közé tartozik, különösen diétát tartóknak ajánlják. TARR GYULA agrármérnök, a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa A fiatal hajtások kezelésének jelentősége Több helyütt megfigyeltem, hogy a fiatal, 2—S éve telepített alma- és körtefák erőteljesen növekvő hajtásait erősen visszavágták a kistermelők. Ennek most az a következménye, hogy a fák túl hosszú és viszonylag gyenge hajtásokat nevelnek, természetesen termőrügy nélkül. Ha ezeket a fákat most magukra hagyják, s ismételten nem kurtítják be a fiatal hajtásokat, akkor az első tíz évben az optimálisnak mondható hozamnak csak mintegy 40—6U százalékára számíthatnak kertészkedőink. A fiatal hajtások hegyét 6— 10 leveles fejlettség idején kell elcsípni, mégpedig a csúcstól számított első-második levél alatt. Ezzel véget vetünk a hosszirányú növekedésnek, és rákényszerítjük a fát, hogy a felhalmozott tápanyagokat a rügyek fejlesztésére fordítsa. Következésképpen a kezelt hajtások fölső 2—4 rügye kihajt (a fa növekedési erélyétől függően), így erős másodrendű hajtásokat nyerünk. Természetesen ezeket a másodrendű hajtásokat is kezelni kell. Májusban, amikor már 5—8 levél van rajtuk, a legalsó hajtást meghagyjuk, a többit eltávolítjuk. A meghagyott másodrendű hajtás csúcsát (egykét levéllel) visszacsípjük. Ha a téli fás metszés túl erős volt, viszont a fák életerősek, víz- és tápanyagall.ításuk jó, akkor előfordulhat. hogy még a bekurtított másodrendű hajtások csúcsriigyeí is kihajtanak. Ha erre sor kerül, akkor a legerősebb alsó hajtást meghagyjuk, a többit a másodrendű hajtásrésszel együtl levágjuk. A megkímélt harmadrendű hajtást természetesen 3—5 rügyre hekurtítjuk. A növekedésben korlátozott hajtásuk a felhalmozott tápanyagokat rügyeik fejlesztésére fordítják. Legjobban mindig az alsó rügyek fejlődnek, melyek a következő évben termőrügyekké alakulnak. A nyári zöldmetszésben részesített ták ágai végig berakodnak termőrüggyel, s nem lesznek hosszú, felkopaszodott ágrészek. A* igy alakított fák mindig zömökebbek, teherbíróbbak, ágaik csúcshozam esetén sem töredeznek le a termés súlya alatt, és általában az ágak alátámasztására sincsen szükség. Külön említést érdemel, hogy a uyári zöldmetszésben részesített fák egy-két évvel korábban fordulnak termőre, s a közepes termőkor (5—20 kg gyümölcs egy fáról) is 2—4 évvel korábban jelentkezik. Tehát mindenképpen érdemes időt és fáradságot szentelni az alma- és körtefák fiatal hajtásainak szakszerű kezelésére. jUHASZ M. ZOLTÁN, Qunaradváuy (Radvaň nad Dunajom) Május van, és ezt a városi piacok élénkülő forgalma is jelzi 'rMHHtmmiimfuiimiHnHiuHfniHmmiMHHiiiiinMminiHi MIKOR JUTUNK EL A TETTEKIG? Mint tudjuk, hazánk világviszonylatban is előkelő helyet vívott ki magának az egy lakosra jutó évi húsfogyasztást Illetően. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy ez az előkelő helyezés bizonyos áldozatokba került, s ha továbbra is tartani kívánjuk az elért színvonalat, a központi alapok feltöltését szolgáló, nagyüzemi termelés mellett fokozott figyelmet kell szentelnünk az ünellátottságot szilárdító, háztáji állattartás f elleni lésének. Az átgondolt közporm rendelkezések, a tömegszervezetbe tömörülő kertészkedők és kisállattenyésztők szorgoskodása, a nemzeti bizottságok képviselőinek széles körű fölvilágosító és népszerűsítő tevékenysége egyaránt a régi hagyományok felelevenítését szolgálja. Mindenütt arra buzdítjuk az embereket, hogy térjenek viszsza a társadalmi szempontból Is hasznos, tulajdonképpen zömmel kedvtelésből űzött tevékenységhez, melyről évtizedeken át igyekeztünk leszoktatni őket. Azt kérjük, hogy tatarozzák ki a régi istállókat, ha időközben nem alakították át garázsnak, fürdőszobának, nem léptették elő nyárikonyhává, szaunává vagy éppen borospincévé, vegyenek bele tehenet, hízómarhát, telepítsék be juhokkal, kecskékkel, malacokkal vagy nyulakkal, a betonozott vagy virágos udvart pedig népesítsék be baromfival. Mert állítólag megéri. Meg, tulajdonképpen szükség is van rá, hogy a háztájiban is legyenek állatok. Ezt eddig érteném. Csakhogy eddig kéAzt mondjuk, a falusi udvarokat jó lenne ismét benépesíteni. Helyes célkitűzés, csakhogy megfeledkeztünk a keltetők hó-Ilózatának és teljesítő képességének fejlesztéséről. A tenyészanyag beszerzésének buktatói sokakat elriasztanak a vállalkozástól Kádek Gábor felvételei nyelemre szoktattuk az embereket. Viszont, aki állattartásra rendezkedik be, eleve le kell mondania a kirándulásokról, utazgatásokról, helyette foghatja a kaszát, a vasvillát meg a gumicsizmát, aztán irány a rét, a töltésotdal, az istálló. Bizony lényegesen kevesebb idő marad a szórakozásra, pedig az autó, esetleg a nyaraló már megvan. Tudjuk, dolgos, szorgalmas nép a miénk. Es értelmes. Most is megértette, hogy jólétünk érdekében mindenkinek tennie kell valamit. Jött a felhívás, az ösztönzés s ezrek válaszoltak rá. Ki-ki a maga módján. Egyszeriben megmozdultak a falvak, fellendült a kertészkedők és állattartók mozgalma. De aki lángot csinált a szikrából, aki á-t mondott, annak b-t is kéne mondani! Vagyis támogatni kéne azt, aki a hívó szóra munkához látott. Mert hogyan is fest pillanatnyilag a helyzet? A nagyüzemek rossz szemmel nézik, sőt, egyesen ellenzik a háztáji termelés fejlesztését. Az egyik vezető a munkaerők elvesztésétől, a munkafegyelem fellazulásától retteg, a másik attól tart, hogy az állattartók ellopják az abrakot, megdézsmálják a lucernát, széthordják a szalmakazlakat. Minek tagadjuk, ilyesmire is van példa. De eddig . talán nem volt? Ha a gazdaság hivatalosan segítené a kezdeményezőket, ilyesmitől aligha kellene tartania. Mert abrakot kap a szerződéses állattartásra vállalkozó, de szénát és szalmát nem. Apropó abrak. Kiutalás van, de hogyan hazaszállítani? Aki traktort, gépkocsit adhatna, limitált hajtóanyag-fogyasztásra hivatkozik, akinek tulajdonképpen kötelessége volna kiszállítani a keveréket, az viszont gazdaságosságra, kapacitása hiányra. S ha nagynehezen hazakerül valahogy a takarmány, felcseperednek, meghíznak végre az állatok, a tenyésztő megint törheti a fejét, hogyan szállítsa be őket a felvásárlókhoz, például a vágóhídra. Persze, a saját költségén, mert ő ugyebár nem szocialista vállalkozó, nem nagyüzem. Viszont az árujáért 6 is csak annyit kap, mint amazok. Néha elgondolkozom fölötte, kell-e nekünk tulajdonképpen a háztáji termelésből nyerhető javak tömege? Ha kell, akkor miért nem gondoljuk végig a dolgot, miért nem igyekszünk megoldani a kezdeményezők gondjait? Ha pedig nem létkérdés számunkra a háztáji termelés fellendítése, akkor minek élesztgetjük a fantáziát? Járásunkban a háztáji álattartók a szerződéses hizlalás keretében — tavaly több mint 350 tonna húst értékesítettek, s az idén is szépek a kilátások. De ha igazán komoly lépést akarunk lenni a háztáji termelés fellendítésében, akkor végre az összefüggésekről, a vállalkozóknak nyújtandó szolgáltatásokról is dönteni kéne. Ugyancsak várják már az emberek!? IVÄN SÁNDOR, a Košice-vidéki Jnb titkára
