Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-15 / 19. szám
1982. május 15. SZABAD FÖLDMŰVES 3 ШШИШ Világszerte megemlékeztek a hitleri fasizmus felett aratott szovjet győzelem 37. évfordulójáról. Számos fővárosban és az egykori harcok színhelyén ünnepi nagygyűléseket és kegyeletes megemlékezéseket tartottak. ★ Moszkva: az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzásával emlékeztek a Nagy Honvédé Háborúban elesett szovjet hősökre. A kegyeletes aktuson jelen volt Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Alekszej Jepisev hadseregtábornok, a haditengerészet politikai főcsoportjának vezérkari főnöke és további katonai képviselők. ir Havanna: a kubai fővárosban közzétették a kubai békemozgalom nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy a hős szovjet nép fegyveres erőinek a fasizmus felett aratott győzelme lehetővé tette az emberiség történelme egyik legtragikusabb fejezetének lezárását, lehetőséget teremtett a népek békés életéhez. ★ Varsó: a Nemzeti Egységfront varsói bizottságának küldöttsége megkoszorúzta az elesett szovjet és lengyel hősök emlékművét. Az ország többi nagyvárosában ugyancsak koszorúzásokra került sor. ir Berlin: az NDK fővárosában és országszerte megünnepelték a győzelem napját, amely megnyitotta az utat Európa békéjének és biztonságának helyreállítása felé. A pártkongresszus után Az elmúlt évtized, amelyet a Laoszi Népi Forradalmi Párt III. kongresszusa értékelt, rendkívül bonyolult volt az ország számára. Az említett időszak elején még folytatódott a fegyveres harc az ország haladó fejlődésének megállítására törekvő jobboldali erők ellen. Az évtized közepén népfelkelés tört ki, amely 1974 decemberében a monarchia eltörlésével és a népi demokratikus állam kikiáltásával ért véget. A laoszi kommunisták kongresszusukon értékelték a szocialista építés minden szakaszán elért sikereket. A több mint 300 küldött a párt III. kongresszusának első napján meghallgatta a központi bizottság beszámolóját az első ötéves terv fő irányvonalairól és feladatairól, amelyet Nouhak Phoumsavan, a párt politikai bizottságának tagja terjesztett elő. A beszámoló szólt azokról az eredményekről, amelyeket az első hároméves terv (1978—1980) első éve hozott. A várakozásnak megfelelően a hároméves terv megerősítette az iparban és a mezőgazdaságban az állami szektort, és szociális téren is haladást jelentett. Az Írástudatlanságot például 85 százalékkal sikerült csökkenteni, megkétszereződött a diákok száma, a tanítóké pedig a négyszeresére növekedett. Hasonló sikereket ért el a laoszi nép az egészségügyi gondoskodás terén is. Az ország gazdaságát az elmúlt hat év alatt sikerült a tervszerű fejlődés alapjaira állítani. A laoszi kommunisták kongresszusával kapcsolatban számos statisztikai adat látott napvilágot. Említsünk meg ezek közül néhányat: a bruttó társadalmi termelés 197S-hoz viszonyítva az elmúlt évben 43 százalékkal nőtt, ugyanakkor a rizsföldek területe hat százalékkal lett nagyobb évente. 1981-ben a rizstermés elérte, sőt meghaladta az 1 millió tonnát. A beruházások 8,2 százalékkal lettek nagyobbak évente, s ezek 60 százalékát a mezőgazdaság fejlesztésére fordították. Hasonló igényes feladatokat határozott meg a kongresszus az elkövetkező évekre is. A felszólalók valamennyien támogatták ezt a programot. A laoszi nép békeharcának új ösztönzést adott Kaysone Phomvihanenak, a párt főtitkárának felszólalása, elsősorban a központi bizottság beszámolójának azon része, amelyben a laoszi vezető .fölvázolta a forradalom fő irányvonalának egyes pontjait a szocializmusba való átmenet időszakában. Ez az irányvonal megköveteli a - proletárdiktatúra állandó szilárdítását és erősítését, a nemzetiségek szilárd egységének s az ország, valamint a társadalom irányítására való joguk biztosítását. A reakciós erők, de elsősorban a pekingi vezetés törekvése, amsiy arra irányul, hogv ellenségeskedést szítson a Laoszban élő nemzetiségek között, é’es tiltakozást váltott ki, és vitafelszólalásában elítélte a nemzetségi kisebbségek laoszi bizottságának képviselője is, aki többek között hangsúlyozta: a laoszi társadalom minden tagjának egyenjogúságán alapszik, A forradalom fő irányvonala megköveteli továbbá, hogy a termelési viszonyokban, tudományos-műszaki, kulturális és ideológiai téren is forradalom menjen végbe. Fel kel! tárni és hasznosítani kell az Ország valamennyi potenciális lehetőségét. A mezőgazdaságot és az erdőgazdaságot az ipar fejlesztésének alapjaként kell kezelni, meg kell változtatni a semleges gazdaságot, és szakaszonként meg keli teremteni a szocialista nagyüzemi termelést. Fokozatosan iparosítani kell az ország legfontosabb területeit, fejleszteni kell a termelőerőket, formálni és fokozatosan megszilárdítani a szocialista termelési viszonyokat, s az országot fejlett mezőgazdasággal, erdőgazdasággal és iparral rendelkező országgá kell változtatni. Örökre és teljesen fel kell számolni az embernek ember általi kizsákmányolását. Az ország védelmi képességének és biztnnságának megszilárdítását illetően egyre inkább előtérbe kerül az ország szuverenitásának, nemzeti függetlenségének és új rendszerének megbízható védelme, a békés, független, egységes és szocialista Laosz megteremtése. A jövő állandó feladata, hogy Vietnammal és Kambodzsával megbízhatóan védje a szocialista világrendszer bástyáját Délkelet-Azsiában, s hogy aktívan hozzájáruljon a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott világméretű harchoz. A Laoszi Nép! Forradalmi Párt III. kongresszusa meghatározta az ország további fejlődésének és a nép jóléte növelésének programját. A kongresszus céljait azonban csak akkor lebet elérni, ha minden polgár szem előtt tartja a két stratégiai fontosságú feladatot: védeni a hazát, építeni a szocializmnst. Ezeket a követelményeket tartalmazzák a kongresszusi dokumentumok is, amelyek egyértelműen kifejezik az ország szocialista orientációjának helyességét. (0. Sz.) AJÄNDEK NYUGAT-EUROpANAK A Szovjetunió kezdeményezésére Varsóba, összehívott, Európa békéjének és biztonságának szavatolásáról tárgyaló varsói konferencián az európai szocialista országok 1955. május 14-én barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá. A Varsói Szerződés aláírását az tette időszerűvé, hogy az 1954-es párizsi egyezmények aláírása után újra veszélyes helyzet alakult ki a világon és főként Európában. A párizsi egyezmények legjelentősebb politikai és katonai következménye az újrafelfegyverzett NSZK bekapcsolása volt az Észak-atlanti Szövetségbe és a Nyugat katonapolitikai rendszerébe. Ez lehetővé tette Bonn-nak korszerű fegyverekkel felszerelt támadó hadsereg létesítését, amelyet ráadásul egyes volt hitlerista tisztek és tábornokok vezettek. A szocialista államok erre a helyzetre azzal a szovjet javaslattal reagáltak, hogy hozzanak létre európai kollektív biztonsági szervezetet, amit azonban a nyugati hatalmak nem fogadtak el. A szocialista országok ezért kénytelenek voltak létrehozni a maguk kollektív biztonsági szervezetét, amely katonai-politikai védelmi szövetségként biztosítaná védelmüket egy imperialista agresszió lehetőségével szemben. A szocialista országok népei jól tudják, hogy az imperializmus állandó háborús veszélyt jelent, és éppen az a tény, hogy a Varsói Szerző őésnek sikerült megközelítő katonai egyensúlyt kialakítani, lehetővé tette az enyhülési folyamat megkezdődését is, amely áthidalta a hidegháborús к bele és § szocializmus záloga időszakot. Am az imperialista tábor befolyásos körei máig- is folytatják iázas fegyverkezésüket és erősítik agresszív katonai tömbjeiket. Megnyilvánul ez a NÁTO-csapatok európai létszámának rendszeres növelésében — itt öszpontosulnak a szocialista közösséggel szemben álló fó érői. A szocialista közösség erői beható sikereket értek el a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott küzdelemben. Am nem kerülhető meg az a tény, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben hevesen kiéleződött. A világimperializmus nem mondott le a világszocializmus katonai eszközükkel való megsemmisítésének globális stratégiájáról. Az amerikai kormány a katonai előkészületek fokozásával megkísérli, hogy a nemzetközi reakció minden erejét harcba mozgósítsa az enyhüléssel szemben. Különféle koholmányokat terjesztenek, igyekeznek meghiúsítani a Szovjetunió és a többi szocialista állam békekezdeményezését. A jelenlegi nemzetközi helyzet meggyőzően igazolja a szocialista országok legszorosabb katonai-politikai együttműködésének létszükségletét, hűségüket a proletár internacionalizmus alapelveihez. A szocialista közösség országai új, sokkal bonyolultabb feltételek között sem ernyednek el a békéért, az enyhülésért, a katonai költségvetések csökkentéséért folyó küzdelmükben. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK „Életük 100 dollárt sem ér.. ШГ ..Sv p8 pS-: Цщ (Kukrlnyikszi rajza) Egy nemrégiben közzétett nemzetközi statisztikai jelentés szerint világviszonylatban sohasem volt még olyan magas a gyermekek arányszáma az összlakossághoz viszonyítva mint ma: 38 százalék. A fejlődő országokban ennél is magasabb, átlagban mintegy 40 százalék ez az arány. A tény már önmagában elegendő érv lenne amellett, hogy mindenütt nagyobb súlyt helyezzenek a gyermekek jövőjével kapcsolatos intézkedésekre, egyszóval nagyobb gondot fordítsanak a gyermekekre. Márpedig a jövőteremtés a mában gyökerezik, a mai gyermekek helyzetében, egészségi állapotukban, oktatásukban, abban a módban, ahogyan a társadalom törődik velük. Ügy tűnhetne, mindenütt a világon tisztában vannak ezzel a nyilvánvaló ténnyel, és ennek megfelelően alakul a gyermekek sorsa. De a valóságban más a helyzet. Számos nyugati nagyváros peremvilágának nyomora és az ott élő gyermekek helyzete bizonyítja, milyen keményen - kell megküzdeniük ezeknek a gyermekeknek a puszta létükért, kilátástalan jövőjükért. Ők az úgynevezett bádogvárosok nyomortanyáinak gyermekei. A Forum du development című ENSZ-kiadvány adatai szerint a világon több mint 160 millió gyermek él a nagyvárosok szegénynegyedeiben. „A bádogvárosban élő gyermek születésétől kezdve hátrányos helyzetben van. Állandóan a halál árnyéka lebeg felette. Az év legnagyobb részében beteg az alultápláltság és a rossz egészségügyi viszonyok következtében. Még amikor nem is kimondottan beteg, akkor is könnyen fárad és az állandó éhezés miatt letargikus állapotban él“ — írja a fentebb idézett folyóirat. E gyermekek nyomorban élnek, mert egész családjuk nyomorban él. A többnyire soktagú családból egy-két gyermek ha dolgozik állandóan. S a nyomort a legkisebb gyermekek sínyllk meg a leginkább. A folyóirat ankétjéből kitűnik, hogy amint telnek az évek, mindinkább csökken a legkisebb gyermekek testsúlya ahhoz a testsúlyhoz viszonyítva, amelyet idősebb testvéreik ugyanabban a korban elértek. És milyen sors vár rájuk, mikor felcseperednek? / Olaszország déli vidékein a gyermekek mintegy 40 százaléka nem fejezi be az elemi iskolát, hanem munkába áll. Az olasz szakszervezetek adatai szerint Olaszországban mintegy 500 ezer nyolc és tizennégy év közötti életkorú gyermek dolgozik mint alkalmazott. Egyedül Nápolyban mintegy 50 ezer. Munkaídejükt napi 10—12 őrá. Van ugyan törvény, amely tiltja 14 éven aluli gyermekek foglalkoztatását, de ezt a törvényt senki sem tartja tiszteletben. önmagában a törvény nem elegendő, „gyökeres átalakulásokra van szükség a termelés és az elosztás társadalmi-szerkezeti felépítésében“ — állaptíotta mag a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik legutóbbi jelentése. Különösen súlyos és aggasztó a gyermekek helyzete a világ legszegényebb országaiban. A fejlődő országokban mintegy 75 millió, nyolc és tizennégy év közötti gyermek kénytelen dolgozni. Az adatot ugyancsak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése tartalmazza. A közelmúltban az ENSZ Gyermekjóléti Alapja, az UNICEF is átfogó jelentésben foglalkozott a gyermekek helyzetével, elsősorban a fejlődő országok gyermekeivel. Döbbenet és borúlátás jellemzi a dokumentumot. A tanulmány középpontjában a fiatalkorúak szociális helyzete áll. A jelentés számos adatából kitűnik, hogy 1981-ben minden két másodpercben meghalt egy gyermek, egy év leforgása alatt 17 millió gyermek halt meg. Fejenként mindössze 100 dollárt kellett volna e gyermekek ellátására és egészségvédelmére fordítani és akkor életben maradtak volna. De hiányzott ez az összeg. „Egy gyermek élete 100 dollárt sem ér“ — szögezi le keserűen James P. Grant, az UNICEF vezérigazgatója. A világ egyszerűen megfeledkezett ezekről a gyermekekről, a sorsukra bízta őket. De más adatok is kiegészítik ezt az aggasztó képet: évente 5 millió gyeúmek hal meg azért, mert nem oltották be a hat alapvető járványos betegség ellen. A fejlődő országokban élő gyermekek beoltása mindössze 3 dollárt igényelne fejenként. Az elmúlt évben Határozottan szembeszállnak a reakciós militarista körök ama kísérleteivel, hogy a maguk javára változtassák meg az erőviszonyokat, fokozzák a fegyverkezési hajszát, beavatkozzanak más államok belügyeibe. Aktívan támogatják az államok közötti bizalom erősítéséhez vezető kezdeményezést. Ma, amikor az imperialista erők és főként az amerikai imperializmus bűiéből komplikálódott a nemzetközi helyzet, különösen érezhető az az egészséges alapelv, amelyet a Varsói Szerződés államai visznek a nemzetközi életbe. A Varsói Szerződés szervezete békés, megfontolt és konstruktív cselekedetekkel válaszol az Egyesült Államok és szövetségesei hisztérikus kampányára, amellyel meg akarják hiúsítani az enyhülési folyamatot. A testvérországok kommunista pártjai és kormányai rendszeres gondot fordítanak a Varsó Szerződés Egyesített Fegyveres Erői harci potenciáljának szilárdítására, hogy védelmezzék a szocializmus vívmányait. Május 14-én 27 éve annak, hogy megalakult a Varsói Szerződés. Az elmúlt időszakban kifejtett tevékenysége azt mutatja, hogy a testvérországok harci szövetsége leküzdhetetlen akadály az imperializmus agreszszív törekvéseivel szemben, a szocialista közösség határai sérthetetlenségének megbízható őre, az európai biztonság fontos tényezője. JÄN MICATEK naponta 40 ezer gyermek halt meg, többszáz millió gyermek pedig éhesen feküdt le esténként. 1 0 millió gyermek egészségi állapota romlott le súlyosan a rossz táplálkozási és egészségügyi viszonyok következtében, 2Q millió hat és tizenegy év közötti gyermek nézte szomorúan, hogyan járnak iskolába más, velük egykorú gyermekek. És az ezt a helyzetet kiváló szegénység nem csökken a világon még távlatokban sem. Két évvel ezelőtt a Világbank 780 millióra becsülte azoknak a számát a világon, akik az abszolút szegénység körülményei között élnek. Az akkori becslések szerint számuk 1990-ig 720 millióra csökken. A jelenlegi becslés azonban már rosszabb: 800 millió szegényre számítanak 1990-ig és több mint 1 milliárdra 2000-ig. Egy ideig csökkent a világon a gyermekhalandóság, a csökkenést a gyermekhalandősági arányszám stagnálása váltotta fel, hasonlóképpen leállt a beiskoláztatás! arányszám növekedése is. Léteztek programok a fejlődő országok nemzetközi pénzügyi támogatására különösképpen a gazdagabb országok erőforrásaiból és léteznek ma Is Ilyen programok, csakhogy nem tartják tiszteletben őket. így 1965-ben, amikor az ENSZ első Ízben fordult felhívással a gazdag országokhoz, hogy bruttó nemzeti termelésük 0,7 százalékát fordítsák a fejlődő országok támogatására, ez a szint alig 0,49 százalék volt, azóta viszont még alacsonyabbra csökkent, 0,37 százalékra. Az UNICEF-jelentés nemcsak szomorú tényeket állapit meg, hanem ugyanakkor felhívással fordul az államokhoz, a kormányokhoz, hogy költségvetési kiadásaik elosztásakor helyezzék előtérbe a gyermekek gondozásával, nevelésével kapcsolatos célkitűzéseket, mert ezáltal az emberiség jövőjét biztosítják. (N) Válasz a felhívásra Moszkvában közzétették annak a válasznak a szövegét, amelyet Leonyid Brezsnyev küldött a „Nemzetközi orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért“ címmel tartott nemzetközi konferencia felhívására. Az április elején az angliai Cambrídge-beD rendezett konferencia résztvevői felhívással fordultak Brezsnyevhez és Reagan amerikai elnökhöz, s ebben figyelmeztették a' nukleáris katasztrófa veszélyére, követelték, hogy semmisítsék meg a nukleáris fegyvereket, mielőtt még azok megsemmisítenék az emberiséget. Brezsnyev a konferencia két társelnökéhez, Bemard Lown amerikai és Jevgenyij Csazov szovjet profeszszorokhoz intézett válaszában kijelenti: teljes mértékben osztja azt a nyugtalanságot, amelyet a világban jelenleg végbemenő jelenségek váltottak ki az orvosok körében. „A háborús veszély növekszik, annak egyenes következményeként, hogy egyesek megpróbálják az erőt szembeállítani a józan ésszel, s nem a másokkal kialakított együttműködésből, hanem a konfrontációból próbálnak előnyt húzni“ — írja a szovjet államfő. „A Szovjetunió minden kormányt arra hív fel, hogy tanúsítson józanságot és felelősségtudatot. Ma az államok vezetőinek legfőbb kötelessége mind egész népünk, mind az egész emberiség iránt az, hogy megmentsék a Földet, a fenyegető veszélytől, megőrizzék a békét. A felnövekvő nemzedéknek nem robbanásoktól szétrombolt, hanem virágzó Földet kell hagynunk“ — hangoztatja Leonyid Brezsnyev. Sürgeti: haladéktalanul állítsanak áthághatatlan akadályokat a nukleáris háború útjába, és kifejti, hogy a Szovjetunió kész ezen a téren a legradikálisabb megoldásokra jutni más országokkal. Leonyid Brezsnyev végül méltatja a konferencia résztvevőinek állásfoglalását, hangsúlyozva, hogy az komoly figyelmet érdemel.
