Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-08 / 18. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES Í982. május 8. 12 Gabona- és kukoricatermelési eredmények, lehetőségek Ä gabonafélék kulcsfontosságú növénycsoportot képeznek nemcsak a növénytermesztés, de az egész mezőgazdaság és a lakosság élelmezése szempontjából Is. Ez főleg annak a következménye, hogy a szántóterületen legnagyobb a részarányuk. Gabonafélékkel az élelmiszer-fogyasztáson keresztül negyven százalékban fedezzük a lakosság energiaigényét, harmincöt százalékban pedig a gazdasági állatok takarmányadagját. A gabonatermelés továbbfejlesztése érdekében a jövőben: ■ változtatni kell a gabonafélék összetételén, mégpedig a legbőtermőbbek előnyben részesítésével; ■ minőségi változást kell eszközölni a fajtaválaszték összeállításában, úgy, hogy elsősorban a legbőtermőbb hazat és külföldi nemesítésű fajták termesztésére kerüljön sor. A vetőmagcserét 100 százalékra kell teljesíteni: ■ fokozatosan érvényesíteni kell az egyes gabonafélék termelési rendszereit; ■ a lehetőségekhez mérten be kell tartani az agrotechnikai követelményeket, különös tekintettel a gabonafélék nagyobb arányú összpontosításának érvényesítésére; ■ el kell mélyíteni a biológiai ésszerűsítés folyamatát, főleg a tápanyagszükséglet kielégítése és a növényvédelem szakaszán; ■ lényegesen csökkenteni kell nemcsak a termesztési és betakarítási, hanem a betakarítás utáni kezelés és a tárolás során keletkező veszteségeket is; ■ ésszerűen kell gazdálkodni a gabonaalappal, mind a lakosság élelmezésében, mind a gazdasági állatok takarmányozásában. A gabonafélékből történő önellátottság elérését az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának végrehajtási Intézkedései is tartalmazzák, amelyek a CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének, a CSKP XVI. kongresszusának, valamint a CSKP KB 4. ülésének határozataiból Indulnak ki. Az utóbbi tíz év gabonatermesztési eredményei megmutatták, hogy például az 1971— 1975-ös években a gabonaféléket (a szemes kukorica nélkül) a szántóterület 47,5 százalékán termesztették, ebből a búza 24,13, az árpa pedig 18,19 százalékban részesült. Az ötödik ötéves tervidőszakban elért átlagos terméshozam megfelelt a belterjesítési folyamat fokának, s megközelítette a fejlett mezőgazdasági országok színvonalát. Ennek ellenére mind az ötödik, mind a hatodik ötéves tervidőszakban a gabonafélék terméshozamának nagy változékonysága volt tapasztalható, ami részben az időjárás viszontagságainak (csapadékhiány a fejlődés legfontosabb szakaszaiban, magas hőmérséklet a gabonaszemek érése idején stb.) következménye. Például az ötödik ötéves tervidőszakban egy lakosra számítva 562 kilogramm gabonát termeltünk. A hatodik ötéves tervidőszakban már jobban érvényesültek a belterjesítő tényezők, főleg a nagyobb termőképességű hazai búza-, rozs- és árpafajták termesztésén keresztül. A gabonafélék tápanyagellátása még annak ellenére sem érte el a kívánt színvonalat, hogy egyre nagyobb mennyiségű NPK-hatóanyagot használtunk fel. Lényeges fogyatékosságok fordultak elő a betegségek és kártevők elleni védekezésben és a gyomirtásban, ami a tápanyagszükséglet kielégítésével együtt sajnos még nem felel meg a jelenlegi tudományos ismereteknek. Az 1976—1980-as években — az előző ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva — a gabonafélék termőterülete 67 ezer hektárral csökkent. Az őszi búza termőterülete a tavaszi árpa rovására növekedett, és megközelítette a 60 százalékos részarányt. Ez pozitívumként értékelhető, hiszen az őszi búza az ötödik ötéves tervidőszakban 0,75 tonnával adott nagyobb terméshozamot, mint a tavaszi árpa. Viszont a gabonafélék részaránya 45,41 százalékra csökkent, ami főleg az 1979-es kedvezőtlen év következménye volt. Az említett időszakban a búzát a szántóterület 25,8, az árpát pedig 18 százalékán termesztették. Az előző ötéves tervidőszak vajóságához viszonyítva a gabonafélék terméshozama 17,5 százalékkal, a gabonatermés pedig 212 ezer tonnával volt nagyobb. Sajnos továbbra is fogyatékosságok fordulnak elő az agrotechnikai követelmények betartásában. Erre azokból az elemzésekből következtethetünk, amelyeket a gabonatermesztési konferenciákon végeznek. Például a nyugatszlovákiai kerület egyik járásában a vetésforgó helytelen alkalmazása 7,6 százalékkal csökkentette a búza és 9,8 százalékkal az árpa átlagos terméshozamát, ugyanakkor egy másik járásban 23,3, Illetve 32 százalékkal. A szántás és a vetés közötti optimális idő mellőzése 3,1—27,6 százalékkal csökkentette a búza terméshozamát, a vetéssel való késlekedés pedig 2,3—37,7 százalékkal csökkentette a gabonafélék átlagos hektárhozamát. Az említett százalékarányok az Időjárás viszontagságait és a mezőgazdasági üzemek anyagi-műszaki ellátottságának problémáit Is tartalmazzák. KUKORICATERMELÉSI EREDMÉNYEK A kukoricatermelés növelésére nemcsak hazánkban és a KGST-tagországokban fordítanak nagy gondot, hanem az egész világban. Hiánya növelte a keresletet és ennek következtében a világpiaci árak is emelkedtek. Ezért nem véletlen, hogy a kukoricatermelés fejlesztésével a hatodik ötéves tervidőszak elején párt- és állami szerveink is behatóan foglalkoztak. A CSKP XV. kongresszusának határozata értelmében Csehszlovákiában 800 000—1 000 000 tonna kukoricát kellett volna termelnünk évente. Ennek elérése érdekében lett kidolgozva a hatodik ötéves tervidőszak éveire a kukoricaprogram, amelyet a szövetségi kormány hagyott Jóvá. A kukoricaprogramban jóváhagyott termőterületet a hatodik ötéves tervidőszak első négy évében sikerült megtartani. Problémát csupán a vetésterület és a betakarítási terület közötti különbségek jelentették. Az 1976—1980-as években azáltal, hogy a, kései hibridek nem értek be, 152 ezer hektár területet minősítettek át silókukoricának. Főleg ez eredményezte azt, hogy az említett időszakban több mint 881 ezer tonnával kevesebb kukoricát termeltünk. A termesztés sikere elsősorban a biológiai anyagtól függött. A tervezett feladatok teljesítése érdekében azzal számoltunk, hogy évente 25— 30 millió devízakorona értékben importálunk ' vetőmagot. Sajnos oda jutottunk, hogy az egyik oldalon az 1978—79-es években jelentősen csökkent a tőkés országokból történő vetőmagbehozatal, a másik oldalon viszont a nemesítők és a vetőmagszaporítók nem tudtak megbirkózni a megnövekedett feladatokkal. A vetőmagvak, hibridek szétosztása sem felelt meg a követelményeknek, ami vélejárója volt annak, hpgy nem tudtuk kihasználni kellőképpen termőképességüket. Ugyancsak problémák fordultak elő a gépellátásban és a szükséges gyomirtószerek biztosításában, valamint az öntözési lehetőségek kihasználásában. HOGYAN TOVÁBB? A jelenlegi ötéves tervidőszak utolsó évében a gabonafélék esetében 715 ezer hektár termőterülettel számolunk, ami lényegében a hatodik ötéves tervidőszak szintjén van. Előreláthatólag csökken a búza és növekszik az árpa termőterülete, a rozs és a zab termőterületét a jelenlegi szinten stabilizáljuk. Az említett összefüggésekkel és a szántóterület csökkenésével kapcsolatban gabonaféléket a szántóterület 47 *—47,7 százalékán fogunk termeszteni. A belterjesítő tényezők alaposabb érvényesítésével a hatodik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva 0,54 tonnával kell növelni a gabonafélék átlagos terméshozamát. 1985-ben 3 millió 220 ezer tonnás gabonatermést kell elérnünk. A jelenlegi ötéves tervidőszakban az előző ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva 380 ezer tonna gabonával kell többet termelnünk évente. Ha ezt sikerül elérnünk és a termést ésszerűen hasznosítjuk a lakosság élelmezésében és a gazdasági állatok takarmányozásában, ha csökkentjük a veszteségeket, akkor megközelíthetjük az önellátottság elérését és a külföldi behozatalnak minimálisra való csökkentését. A jövőben is nagy figyelmet kell szentelni a belterjesítés további elmélyítésének, főleg a legbőtermőbb fajták termesztésén, a tápanyagszükséglet kielégítésén, a növényvédelem biztosításán, a talaj termőképességének növelésén keresztül. Tovább kell tökéletesíteni a gabonafélék termesztési technológiáját. A munkálatokat úgy kell irányítani, hogy jó feltételeket biztosítsunk a bokrosodáshoz, az ellenállóképesség növeléséhez stb. A helyes vetésforgó érvényesítésére növényegészségügyi szempontból is nagy gondot kell fordítani. termelési rendszerek A gabonafélék esetében érvé nyesített termelési rendszerek útmutatást adnak a hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak valóra váltására. Lényegében biológiai-technológiai és műszaki intézkedésekről van szó, amelyek a hazai és külföldi kutatás eddigi eredményeiből és a mezőgazdasági gyakorlat tapasztalataiból Indulnak ki. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a szalma begyűjtésére és felhasználására az állattenyésztésben. Évente mintegy 2,1 millió tonnás szalmaterméssel számolunk, ebből a tavaszi gabonafélék szalmája 650 ezer tonnával részesedik, ami nem fedezi az állattenyésztés szükségletét. Ha abból indulunk ki, hogy a szarvasmarha-állomány a jövőben tervszerűen növekszik és egy számosállatra számítva fél tonna szalmát szémítünk, akkor 732 ezer tonna takarmány- és 1 millió 544 ezer tonna alomszalmára van szükségünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem számolhatunk a szálma beszántásával. A termésnagyság meghatározásakor a talajtant és ökológiai feltételekből kell kiindulni, úgy, hogy már a talajtípusok legújabb értékelésének' és csoportosításának eredményeire is tekintettel legyünk, lehetőleg a legfőbb gabonafélék, így a búza és az árpa, esetében. Szlovákiában talajtani és ökológiai szempontból nyolc kategóriát különböztetünk meg. Az egyes pontértékek relatív arányt fejeznek ki a várható termőképesség és a maximális termésnagyság között, természetesen adott időben és az agrotechnika viszonylag egyforma színvonala mellett. A jövőben az őszi búza, a tavaszi árpa, az őszi árpa, a rozs, a zab és a gabonafélék vetőmagszaporltása esetében számolunk a termelési rendszerek érvényesítésével. KUKORICATERMELÉS A 7. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN A szemes kukorica termőterületét 160 ezer hektáron állandósítjuk, ami 5,52—5,62 tonnás átlagos hektárhozam elérésekor 900 ezer tonna szemtermés betakarítását erédményezné. Ez igényes feladatok teljesítéséhez szükséges vetőmagmennyiséget részben hazai nemesítésű és külföldi llcenc alapján szaporított hibridekkel, részben pedig a szocialista és tőkés országokból történő behozatallal fedezzük. Annak érdekében, hogy a jövőben jobban kihasználjuk az egyes hibridek termőképességét és a termesztés során az öntözés adta lehetőségeket, a hetedik ötéves tervidőszak éveiben a következő feltételeket vesszük figyelembe: FAO éréscsoport 199-lg 200-299 300—399 400-499 500 felett összesen százalékarány 9,1 3B,3 30,2 20,3 4,1 100,0 termőterület 15,4 58,0 48,8 31,7 6,3 160,0 (ezer hektárban) vetőmagszükséglet (tonnában) 520 1957 1840 1070 213 5400 A mezőgazdasági üzemek gépellátottsága még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. Továbbra is hiányoznak a betakarításra és a betakarítás utáni kezelésre hívatott gépsorok. Ugyancsak hiányoznak az őszi és tavaszi talajelőkészltés és a kukoricaszár betakarítása során használatos gépek is. A hetedik ötéves tervidőszakban számolunk a Chersonec 200 kombájnok KSKU-6 magajáró típusának behozatalával, ami egy menetben begyűjti a kukoricacsöveket, megtisztítja a levelektől és a kukoricaszárat is betakarítja. Készülőben van az említett géptípus újabb változata, amelynek segítségével közvetlenül szemtermés is betakarítható. Ezzel a technológiával a kukorica termőterületének 30 százalékát szeretnénk betakarítani. A betakarítás utáni kezelés mindkét esetben egyforma lesz. A betakarított kukoricaszemek nedvességtartalma 25—35 százalék között fog ingadozni. A korai hibridek termesztésével feltételeket teremtünk ahhoz, hogy alacsonyabb nedvességtartalmú kukoricát is betakaríthassunk, ami energiamegtakarításhoz vezet. ’ A nedves kukoricaszemeket részben forró levegővel szárítjuk, részben pedig hermetikusan záródó toronysílókban és fóliával bélelt silógödrökben tartósítjuk. A kukoricacsövek betakarítás utáni kezelése hldeglevegős szárítással fog történni, a korszerűsített szárítókban. A kukoricacsövek bizonyos hányadát a CCM rendszeren keresztül hasznosítjuk. Köztudott, hogy a kukoricatermelésben legnagyobb tartalékaink a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyors ütemű érvényesítésében vannak. Ezért a 7. ötéves tervidőszakban a kukoricatermesztés irányításának hatékonyabb formáira térünk át. Hasonlóképpen, mint Magyarországon és más országokban, hazánkban Is bevezetjük a kukortcatermelésl rendszereket, mégpedig a szemes kukorica hagyományos. Ipari és kiegészítő jellegű termelési rendszerét, a vetőmagtermelési rendszert és a takarmánytermelési rendszert. MILAN KOVAC agrármérnök, a MÉM dolgozója Használjuk ki jobban a réteket és a legelőket Ismert régi megállapítás, hogy a legelő a legolcsóbb takarmányforrás. De ez a forrás csak ott nem apad ki, ahol egész évben gondozzák, ahol szakszerű kezeléssel egyengetik a lege’ lök, kaszálók fűtermését. Statisztikai kimutatás szerint a rozsnyói (Rožňava) járásban 9645 hektár a ka« száló és 18 ezer 504 hektár a legelő. Tehát óriási kiterjedésű terület. Legalábbis papíron, mert ha ennek termését tonnákban mutatjuk ki, akkor kitűnik, hogy a . gazdaságok zömében milyen alacsony színvonalú a rétek és legelők gondozása. . l’ers?fv ez nem újkeletű jelenség, -mint ahogý a takarmányhiány Is számos gazdaságban örökös kísérője az állatok teleltetésének. Pedig van rá példa, hogy к pkmmmm SZELLEMEBEN ott, ahol a gyepterületeket bevonták az intenzív nagyüzemi termelésbe, ott a rétek és legelők nagy fűterméssel fizetnek. A réti kaszálókról például a rejdovái szövetkezetben öt, a slavo- Sovceiben 4,71, a goöaltovóiban 4,56, a Gemerská Poloma-i szövetkezetben pedig 4,55 tonna szénatermést értek el hektáronként. Sajnos, a Jó példák követői közt igen kevesen sorakoznak. A Jablonov nad Turfmu-i szövetkezetben 2,78, a szülééiben 2,87 és a lubeníkl szövetkezetben 2,89 tonnás átlagot értek el. A járási átlag mindössze 3,51 tonnát tett ki. Ha a legelők fűtermésének statisztikáját vizsgáljuk, ugyancsak elszomorító képet kapunk, mert itt a termés 0,93—1,70 tonna között Ingadozik. Egyedül a goőaltovói szövetkezetben értek el 2,79 tonnás átlagtermést. A takarmányalap megteremtésében és ésszerű kihasználásában nagy felelősség hárul minden mezőgazdasági dolgozóra, elsősorban a takarmánytermesztéssel foglalkozó szakemberekre. A CSKP Központi Bizottsága 4. plenáris ülésének határozatai többek között hangsúlyozzák a gyepterületek megfelelő művelésének fontosságát, a takarmányforrások maradéktalan kihasználását. A Rozsnyói Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon megtartott tanácskozáson Cefo Arpád, a Járási pártbizottság mezőgazdasági titkára Is a gyep szakszerű gondozásának fontosságára figyelmeztette a szakembereket, amikor ezeket mondotta: „Az állattenyésztés fejlesztését járásunkban el sem lehet képzelni a legelők és kaszálók hasznosítása nélkül. Hozzá kell látnunk a gyepgazdálkodás programjának a megvalósításához, s ehhez haladéktalanul meg kell teremteni a feltételeket." A buzdító szavak, s a takarmánytermesztési feladatok egyaránt arra kötelezik a gazdaságok vezetőit, hogy az eddiginél jobban, lelkiismeretesebben biztosítsák az állatállomány tudományosan megalapozott, korszerű takarmányozását. Éppen ezért a gazdaságok zömében azonnal hozzá is láttak a gyepterületek tavaszi kezeléséhez. Egyik legfontosabb feladat a gyepek fühozamának növelése, ami csak megfelelő trágyázással biztosítható. Közismert, hogy termesztett növényeink közül éppen a pázsitfűfélék azok, amelyek a legjobban meghálálják a gondos tápanyagutánpótlást. Ahogyan azt a járási mezőgazdasági Igazgatóságon megtudtuk, a járás mezőgazdasági üzemeiben a munkálatok folyamatosan és tervszerűen mennek végbe. A gyepek feljavítása a területek megtisztításával kezdődött. Idejében hozzáfogtak a trágyázáshoz Is, hogy még jóval az állatok kihajtása előtt befejezhessék a munkálatokat. A legelők jelentős területén elsősorban juhok kosaraztatásával biztosítják a szükséges tápanyagutánpótlást, s ezáltal hatékonyan növelik a fűfélék termőképességét. Az idén a rozsnyől járás mezőgazdasági üzemeiben több mint tízezer hektár legelőt, nyolcezer hektár kaszálót nitrogéntrágyáztak, részben saját gépi berendezésükkel, részben repülővel, sőt több gazdaságban kézi erővel is szórták a műtrágyát. Elmondhatjuk, hogy az Idén jó volt az Indulás a járás üzemeiben. Nagy igyekezettel dolgoznak azon, hogy a szükséges takarmányalap megteremtésével és ésszerű kihasználásával hatékonyan hozzájáruljanak a járás állattenyésztésének fellendítéséhez. ILLÉS BERTALAN Felbecsülhetetlen tartalékok rejlenek a rétek és legelOk fűtermésének hatékony kihasználásában Fotó: CSTK <
