Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-08 / 18. szám
ttenvčsztšslie! A lúd szaporodóképessége igen gyenge, ezért selejtezéskor elsősorban a termékenységből kell kiindulni. A terméketlenségnek egyik oka lehet, hogy a gúnár kevés tojót termékenyít meg. Ha a gúnárcsere nem segít, akkor a tojókat kell lecserélni. Különösen április végén és májusban kell figyelemmel kísérni a tojástermelést. Ha a termelés intenzitása 25—30 százalékosra csökken, a következő háromnégy napon vizsgáljuk meg a hidakat. Ha nem találunk náluk tojást, biztosak lehetünk abban, hogy állataink korán befejezték a termelést, tehát nem érdemes őket tovább tartani. Továbbtenyésztésre kizárólag a nagy hozamú egyedek utódait érdemes meghagyni. A külterjes lúdtenyésztés jövedelmének nagy hányadát a tolltermelés adja, amit selejtezéskor szintén figyelembe kell venni. Azok járnak el helyesen, akik a törzsállomány kialakításakor a széles- és mélytörzsű, széles lábállású ludakat részesítik előnyben. A görbe csőr, hajlott hát, ferde farok és mellcsont nem kívánatos jelenség. A kotlás külterjes tartás esetén előnyös, gépi keltetés alkalmazásakor hátrányos, mert csökkenti a tojáshozamot. A lúd az intenziven kotló baromfifajok egyike. A kotlás általában egy fészekalja tojás lerakása után jelentkezik. Céltudatos válogatással a kotlási hajlam mérsékelhető. A tarka tollú, durva, túl nagy vagy kicsi fejű egyedeket, valamint azokat, amelyeknek a csőrén vagy lábán színes vagy fekete foltok találhatók, feltétlenül ki kell selejtezni. Kizárásra okot adó jelenség a lapos és megnyúlt csőr, púpos hát, lógó, vagy ferde szárny és a hibás lábállás. Megfigyelések szerint a lúd a rokontenyésztésre kevésbé érzékeny. Az állomány romlása esetén kiváló tulajdonságú gúnárokat kell besorolni a tojókhoz. Kedvező körülmények közepette a lúd ötven-száz évig is elélhet, de három-öt évnél tovább nem érdemes tartani, mert jelentősen csökken a tojástermelés. Hagyományos tartás esetén az áprilisi keltetésből származó ludak negyvennegyvenöt hetes korban (február) kezdenek tojni. A kislibák 2—3 hetes korig Igen érzékenyek, helyüket tartsuk szárazon, s ne takarékoskodjunk a friss takarmánnyal és ivóvízzel. Első ízben 24 órával a kelés után kell etetni, gyengén nedvesített, túróval kevert magvakkal. Ehhez a harmadik napon finomra vágott zöldet is keverhetünk. Kedvező Időjárás esetén az állatokat a hatodik napon kiengedhetjük a szabadba. A legelőre járó állatokat az első héten négyszer-ötször etetjük. A második héttől kezdve a keverék búzakorpából, gabonadarából, olajpogácsából, túróból, csibetápbói és zöldeleségből álljon. A negyedik héttől kezdve elég naponta kétszer etetni. Speciális tojótáp nélkül nem lehet és nem is érdemes tojóhibrid tyúkokat tartani. Persze tojótáp etetésekor is gondoskodni kell arról, hogy külön edényben mész és apró kavics mindig legyen az állatok előtt. Kerüljük a tojótáp szemesekkel (például kukoricadara) történő keverését, a tápból ne készítsünk lágy eleséget, s ne keverjünk hozzá zöldet. Ha tojótápot adagolunk, délután szórjunk az alomra egy deka szemest (kukorica, ocsu, árpa), hogy a tyúkok mozogjanak, kapirgáljanak. Ha az állatokat foglalkoztatjuk, elejét vehetjük a tollcsipkedésnek és a kannibalizmusnak. Tojóhibrideket sötét, nedves, túlzsúfolt, rosszul szellőztethető ólakban csak ráfizetéssel tarthatunk. * Pecsenyecsirkék hizlalásával a háztájiban csak akkor érdemes foglalkozni, ha biztosítani tudjak a kifogástalan állatszállást, a legmegfelelőbb búshibridet és a folyamatos tápellátást. Nagyon fontos tényező a levegőcsere és a megfelelő hőmérséklet. Igen káros a zsúfoltság: egy négyzetméter alapterületre 10—12-nél több pecsenyecsirkét nem szabad telepíteni. A csirkékkel két hetes korig indító tápot etetünk, majd fokozatosan áttérünk a nevelőtápra, melyet héthetes korig adagolunk. Ezt követően hizlaló táppal etetjük az állományt, mindig étvágy szeunti mennyiségben. Oiabban hazánkban is tért hódít a haszongalamb. A baromfival szemben az az előnye, hogy harmincnapos korban eléri az ötven-hatvan dekagrammos tömeget. A fiatal galamb húsa fehérjében gazdag, finomrostú, ízletes, betegeknek és diétát tartóknak javasolt táplálék. Az eredményes tartás érdekében a magányos egyedeket ki kell selejtezni. Olykor előfordul, hogy két hím vagy két tojó áll párba, ezeket mielőbb szét kell választani. A fészekrakást hajlam elsősorban a hím szorgalmának függvénye. Legjobb fészekanyag a fenyők tűlevele és az akác levélnyele. A galambok az apró gallyakat is kedvelik, ezek azonban fészeképítésre kevésbé alkalmasak, mert beleakad a lábgyűrű és a galamb könnyen kiránthatja vele a fészekből a tojást vagy a fiókát. A tojásrakás a párzást követő tíztizenkettedik napon jelentkezik. A költés negyedik-ötödik napján lámpázással meggyőződhetünk a tojások termékenységéről. A költés tizenhét-tizennyolc napig tart, a fiókák négy-öt napig kizárólag begytejjel táplálkoznak, később a szülők a begyükben puhított magvakkal kezdik etetni utódaikat. A növendékeket négyhetes korban elválaszthatjuk. A galamb növényevő, leggyakoribb tápláléka a búza, árpa, kukorica, borsó, bükköny, napraforgó, lenmag és köles, illetve ezek keveréke. A galamb a vizet úgy szívja fel, tehát legalább három-négy centiméter vízoszlop legyen az edényben. Fürdővizet hetenként kétszer kínáljunk (tíz-húsz centiméteres vízoszlop). A kacsa felnevelése sok gonddal jár, mert a pipék 15 napos korig könnyen megfáznak. Ha a kikelt pipe megszárad, azonnal megetetjük; az első napokban kétóránként, öthetes korig naponta ötször, tízhetes kortól háromszor kínáljuk az élelmet. Négyhetes kortól a kacsák szabadban tartózkodhatnak, de tető legyen fölöttük. A kacsa a pépszerű eleséget kedveli, melybe valamilyen zöldet (spenót, lucerna, szilázs stb.) keverhetünk. A pipéknek az első napokban túróból, főtt tojásból, lucernából, csalánból készítünk keveréket, melynek később a búzakorpa és a kukoricadara lesz a tő összetevője. Az utolsó időszakban elégséges zöldet és kukoricadarát adagolni. A pulyka márciusban vagy áprilisban kezdi a tojásrakást, ami kisebb megszakításokkal augusztusig is eltarthat. A kotlásra hajlamos egyedek olykor 15 napra is kiesnek a termelésből. A pulyka jó kotlós, egyszerre 20—25 tojást lehet alátenni. Az öreg vagy torz tojásokat ne használjuk keltetésre. A pipéket száraz, huzatmentes helyen kell tartani, 30—32 C-fokos hőmérsékleten, négyzetméterenként legfeljebb tizet. Az őszi értékesítésre szánt kispulykákat 3 hetes kor után kifutóba engedjük. A pulyka jól hasznosítja a legelőt, de a gyenge legelőn naponta kétszer póttakarmányozni kell. Tojástermelés idején a pulykának lágyeleség formájában naponta 200 gramm abrakot, 80 gramm zöldet, 5 gramm takarmánymeszet és 2 gramm sót kell Juttatni, azonkívül kavicsot és ivóvizet. A hústermelő nyúlfajták egyik legfontosabb tulajdonsága a szaporaság. Az anya évi hústermelése attól függ, hogy hányszor ellik, mennyi tejet termel, és a világrahozott utódokból mennyit képes felnevelni. Kerüljük a rokontenyésztést, időben cseréljük le a bakokat. A rendszeresen jelentkező párzási hajlam kihasználását segíti, ha figyeljük az anyák viselkedését. A nyúl általában az ellést kővető napokban párzik be legkönnyebben, de ellés után többnyire 28 napig pihentetjük az anyát. Sokan 42 napos korban választják el az almot, s csak utána teszik bakhoz a nőstényt. Fontos szabály, hogy választáskor mindig a fiókák maradnak a helyükön, és az anya kerül más ketrecbe. A szálasokat szénarácsba helyezve, a nedvesített darát vagy nyúltápot kőből vagy fémből készült etetőben kínáljuk. Ne feledjük, hogy a rendszeres itatás serkenti a tejtermelést. Fontos tartozéka ketreceinknek az elletőláda, mert az anya mindig sötét zugot keres az elléshez. Arról nem is beszélve, hogy az elletőláda (50X35X35 vagy 70X45X45 cm) kellemesen meleg, védett környezetet biztosít az alomnak. A kisebb ládán 18X18, a nagyobbon 28X22 cm-es bebúvónyílást kell hagyni, 10 cm magas küszöbrésszel. KOVÁCS LÁSZLÓ, agrármérnök Mint ismeretes, április 1-én életbe lépett a Szlovák Nemzeti Tanács által 1981. december 18-án jóváhagyott új, 1981/130 Tt. számú belkereskedelmi törvény. A (örvénynek a kistermelői (lakossági ) árusítással kapcsolatos kitételeit lapunk 12. számának Kertészet és Kisállattenyésztés szakrovatában (március 27-én) közöltük. Most, olvasóink kérésének eleget téve, igyekszünk kicsit részletesebben megvilágítani a törvény vonatkozó részeit, hogy a 'problémakörben járatlanok számára is érthetővé tegyük a hivatalos szöveget. Előzőleg dr. Stracár Michal jogásszal, az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumának vezető szakelőadójával folytattunk eszmecserét, s a kistermelőket érintő legfontosabb tudnivalókat a következőkben foglaljuk össze. Az új belkereskedelmi törvény kimondja, hogy a polgárok csak az 1981/130 Tt. számú törvény alapján, illetve a vonatkozó különleges előírások értelmében meghatározott terjedelemben és feltételek mellett foglalkozhatnak árusítással. A 23. § második bekezdéséből kitűnik, hogy a saját mezőgazdasági kistermelésből származó növénytermesztési és állattenyésztési termékek, valamint az erdei gyümölcsök engedély nélkül árusíthatók, feltéve, hogy a különleges előírások nem rendelkeznek másként. Tehát a kertben vagy a kerttelepen megtermelt zöldség. gyümölcs és virág, az erdőn-mezőn gyűjtött szamóca, málna, szeder stb. a piacokon ezentúl is engedély nélkül árusítható. A kistermelők engedély nélkül árusíthatnak tojást, élő baromfit, nyulat, galambot stb., mert az SZSZK Belügyminisztériuma által kiadott korábbi rendelkezés, melynek értelmében minden áruféleség értékesítéséhez engedély kellett, immár hatályát veszítette. Viszont továbbra is érvényesek a különleges előírások (pl. az 1984/61 és 1966/ 20 Tt. számá törvény, az 1976/ 123 és az 1977/83 Tt. számú hirdetmény). Az említettek értelmében szakértői engedély kell a gomba árusításához, a polgároknak tilos engedély nélkül olyan terményeket árusítaniuk, amelyek felvásárlásával és forgalmazásával központi szervek lettek megbízva (pl. vetőmag, ültetőanyag, oltványok, gabona, kukorica, olajos magvak, gyógynövények, vágóállatok stb.). Aki nem a lakóhelyén, hanem más településen akar zöldséget, gyümölcsöt, virágot vagy apróállatokat árusítani, annak a lakóhelyén igazolást kell kérnie a nemzeti bizottságtól, hogy van saját kertje, tehát nem közvetítőként szerzi be és árusítja a terményeket. A törvény 24. § -a a házilag termelt vagy gyűjtött, esetleg vásárolt nyersanyagok felhasználásával előállított termékek árusításának feltételeit tárgyalja. Kimondja, hogy a polgárok ilyen termékeket (pl. kosarak, szerszámnyelek, söprűk, faragott vagy festett fakanalak, tálak, tányérok, polcok, kötött, horgolt, hímzett térítők, ruhá zati cikkek stb.) csak engedély alapján árusíthatnak. Az engedélyt mindig attól a nemzeti bizottságtól kell kérni, melynek körzetében az árusításra sor kerül. Az engedély megadását kérvényező folyamodványban a polgár köteles feltüntetni: — a nevét és a pontos címét, — azokat a termékféleségeket, melyeket árnsítani akar, — hogyan, esetleg melyik szervezettel együttműködve óhajtja beszerezni a szükséges nyersanyagokat, továbbá azt, hogy az egyes termékekből mennyit tervez készíteni és árnsítani, — hol, a település melyik körzetében szeretne árusítani, — a családi és szociális viszonyait (a nyugdíjasok a nyugdíj összegét is), — milyen áron szeretné árusítani a termékeit. A kérvényhez csatolni kell a bűnügyi nyilvántartó bizonylatát, a munkaadó véleményezését, az árusítani óhajtott termékek mintapéldányait, és természetesen okmánybélyeget. A nemzeti bizottság az engedélyben meghatározza az árusítható termékek választékát, az árusítás terjedelmét és helyét, s feltünteti, hogy az engedély meddig érvényes. A polgár, az engedély birtokában, áruját kizárólag a piacon vagy a nemzeti bizottság által kijelölt helyen árusíthatja, az engedélyt köteles magánál tartani és a hivatalos szerveknek ellenőrzés alkalmával felmutatni. Árusításra csak az engedély tulajdonosa jogosult, kivételes esetekben igénybe veheti annak a családtagnak a segítségét, akinek a neve ugyancsak fel van tüntetve az engedélyben. A polgár mindenkor köteles megtartani az árusítással kapcsolatos, általános jogi előírásukat, köteles eleget tenni a higiéniai követelményeknek, és természetesen ki kell tennie az árcédulát. Ha a vevő igazolást kér, hogy mennyit fizetett az áruért, az árusító köteles eleget tenni a kérésnek. Az árusításra feljogosító engedély a határidő elteltével vagy a polgár halálával érvényét veszíti. Az engedélyt természetesen vissza lehet vonni, ha a polgár — különösebb ok nélkül — nem él az árusítás lehetőségével vagy megszegi az előírásokat, illetve ha a társadalom érdeke úgy kívánja meg. A törvény 25. §-ából következik, hogy azokat a termékeket, melyeknek árusításához engedély szükséges, kizárólag a piacon vagy az engedélyben feltüntetett helyen szabad áruhítani. Ugyanakkor azok a termékek, jnelyek engedély nélkül is forgalmazhatók, más megfelelő helyen (otthon a kertben, udvaron, vagy a ház előtt, az útmenti, lakott településen kívüli pihenő vagy parkolóhelyeken stb.) is árusíthatók. Tehát a családi ház vagy a kiskert előtt elhelyezhetünk egy-egy tál gyümölcsöt, zöldséget, csokorba kötött virágot a vevők csábítására, árusíthatunk zöldséget, gyümölcsöt, virágot otthon, esetleg az út mentén, feltéve, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem akadályozzuk és nem veszélyeztetjük a közúti forgalmat. Lakótelepeken, ntcasarkon, boltok előtt vagy teszem azt a járókelőket molesztálva, kézre akasztott kosárból vagy táskából árusítani ezentúl sem szabad. Olvasóink közül többen kérdezték, mikor veszi kezdetét az árusítási engedélyek ellenőrzése. A törvény 54. §-a kimondja, hogy aki az új törvény életbelépésének napján (1982. április 1.) árusítási engedéllyel rendelkezik, hat hónapon belül köteles új árusftási engedélyt kérni. Tehát október 1-től már csak új engedéllyel lehet olyan termékeket árusítani, melyek forgalmazásához az illetékes nemzeti bizottságok hozzájárulása szükséges. Aki engedély nélkül árusít olyan termékeket, melyek árusításához a nemzeti bizottság engedélye szükséges, ötezer koronáig terjedő pénzbírsággal sújtható, s az áruja lefoglalható. Hasonló büntetés vár azokra, akik jogtalanul kereskedelmi tevékenységet folytatnak vagy megkárosítják a vásárlót (ár, választék, minőség, mennyiség). A múltban sok gondot okozott, hogy az árnsitók nem tartották meg a piacrendet, nem tették ki az árcédulát, tetszésük szerint módosították az árakat stb. A kilátásba helyezett, kétezer koronáig terjedő pénzbírság, gondolom, ezen a téren is javulást hozhat. Sőt! Ha szigorúan ellenőrizni fogják a törvény megtartását, akkor azt is elérhetjük, hogy az engedélyhez nem kötött termékárusítás is a piacokon és a nemzeti bizottságok által kijelölt egyéb központokban fog bonyolódni, nem pedig az utcasarkokon és a boltok előtt, mint eddig. Mert a kétezer koronás büntetés ezekre az esetekre is vonatkozik. Ugyanúgy, mint arra, hogy minden árusító köteles szembetűnő helyen és olvasható Írással feltüntetni a nevét és a címét, s ha olyan termékeket árusít, akkor az engedélyét is köteles az ellenőrzést végző szerveknek felmutatni. (kr) Még egyszer: az új Meresioülelmi térvényre!
