Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-01 / 17. szám
1982. május 1. SZABAD FObDMÜVES 3 A külkereskedelem tükrében Ä Szovjetunió tavaly 109 milliárd 700 millió rubel értékű külkereskedelmi forgalmat bonyolított le az előző évi 94 milllárdhoz képest. Jelentősen növekedett a szocialista országokkal lebonyolított kereskedelme. Az árucsere-forgalom értéke elérte az 58 milliárd rubelt, ahhoz képest, hogy az előző évben csak valamelyest lépte tűi az 50 milliárd rubelt. A fejlett tőkés országokkal a Szovjetunió a korábbi 35 milliárd 360 millió rubeles forgalmat bonyolított le; a fejlődő országokkal az árucsere 11 milliárd 960 millióról 16 milliárd 400 millió rubelre emelkedett. A szocialista országok közül a Szovjetunió legnagyobb partnere továbbra is az NDK, majd Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária következik. Csökkent a Szovjetunió árucsere-forgalma Kínával: az 1980. évi 316 millió 600 ezer rubellel szemben 1981-ben 176 millió 800 ezer rubelt tett ki. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelemben hatmilliárd rubel értékű forgalommal az első helyen továbbra is az NSZK áll, ennél jóval nagyobb arányú növekedéssel változatlanul Finnország a második, majd Franciaország, Olaszország és Japán következik. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban mind az import, mind az export nőtt. Az összforgalom 1981-ben 1 billió 845 milliárd rubelt tett ki. Nagy-Britanniával viszont csökkent a kereskedelmi forgalom. A fejlődő országok csoportjában az 1980-as listavezető India helyét Argentína vette át. Ösztönzik a háztájit Szovjet értékelések szerint az ország számos körzetében nagy erőfeszítések történtek a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztését előirányzó újabb párt- és kormányhatározatok végrehajtására. Sok kolhoz és szovhoz megfelelően kihasználta az új rendelkezések kínálta lehetőségeket, s ezek már most kezdeti eredményekről számolhatnak be. Így például arról, hogy megindult a szerződéskötés a háztáji hizlalásra. E szerződések értelmében a mezőgazdasági nagyüzemek egyebek között segítik a háztáji állattartás feltételeinek megteremtését, s gondoskodnak a felvásárlás megszervezéséről is. Az új rendelkezések a szovjet társadalom széles rétegeit érintik. A kimutatások szerint ugyanis mintegy 40 millió családnak van háztáji és kisegítő földterülete. E gazdaságok többsége ugyan nem termel piacra, de összességükben mégis jelentős részt vállalnak a lakosság áruellátásában. Elegendő arra utalni, hogy e gazdaságokból került ki a hústermelés 31, a tojás 32, a tej 30, a zöldség 35 és a káposzta 64 százaléka. Ezek az adatok egyértelműen alátámaszthatják annak a hivatalos értékelésnek a megalapozottságát, hogy a gazdaságok az élelmiszer-termelés nélkülözhetetlen kiegészítő elemét, az agráripari komplexum szerves részét alkotják. S ahol a helyi szervek következetesen érvényesítik e szempontokat, az eredmények nem maradnak el. A szovjet sajtó követendő példaként említette az ogyesszai és Ívovi terület sikereit. Az ogyesszai területen a háztáji gazdaságok nyolcezer tonna húst termeltek szerződéses alapon, a Ívovi területen pedig 45 ezer hizlalási szerződést kötöttek a kolhozok és a szovhozok. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a háztáji állattartásban még nagyok a kihasználatlan tartalékok. Az Ekonomicsesz* kaja Gazeta szaklap szerint a háztáji és kisegítő gazdaságok csaknem egyharmadában egyáltalán nincs haszonállat, s például szarvasmarhát csupán 55 százalékukban találni. E jelenséget több okkal magyarázzák, például azzal Is, hogy a fiatalok egy része nem szívesen vállalja a háztáji állattartással járó vesződségeket. A lap szerint több vidéken „pszichológiai akadályai“ is vannak a kisüzemi termelés fellendítésének. Ebből a szemszögből alighanem általános érvénvűeknek tekinthetők a rosztovi terület tapasztalatai. Legutóbb ugyanis itt figyeltek fel a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői személyes példamutatásának kimagasló jelentőségére. Az történt ugyanis, hogy a kolhozok vezetői meglepetéssel tapasztalták: a tagság az igen előnyös feltételek ellenére sem vállalkozik szerződéses hizlalásra. E helyzet azonban egy csapásra megváltozott, amikor a kolhoz összes vezetője maga is szerződést kötött. Példájuk nyomán kivétel nélkül minden kolhoztag jelentkezett szerződéses állattartásra. Ilyen példára szükség lesz még egy ideig. Ugyanis a statisztikai adatok tanúsága szerint egyes vidékeken, a nem feketeföldi övezetben Is, a háztáji gazdaságokban tenyésztett haszonállatok száma egyelőre nem növekszik, sőt bizonyos helyeken csökken. A sajtó erélyesen bírálja ezt a jelenséget, s rámutat, hogy e helyzetbe a helyi állami és gazdasági szervek semmiképpen sem nyugodhatnak bele. REAGAN NULLA-MEGOLDÁSA Amerikai részről minduntalan kitérnek az európai leszerelési kérdések megvitatása elől, s a Szovjetunió egyoldalú leszerelését követelik, amit Washington „nulla-megoldásnak“ nevez. (M. Abramov rajza) Oj szovjet űrállomás kering a Föld körül, a műit héten útnak indították a Szaljut 7. tudományos űrállomást. Pályájának legtávolabbi pontja jelenleg 278, legközelebbi pontja 219 kilométerre van a Föld felszinétőL Egy Föld körüli fordnlatot 89,2 perc alatt tesz meg, pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 51,6 fok. A hivatalos közlemény szerint az új űrállomás pályára állításának célja annak a kutatási programnak a folytatása, amelyet a tudomány és a népgazdaság hasznára végeznek a szovjet tudományos űrkomplexumokon. Kipróbálnak több, új, korszerűsített műszert, berendezést és rendszert is. Az egyelőre személyzet nélkül működő űrállomást a földi irányító központ a Szovjetunió területén levő, követő állomások, valamint az Atlanti-óceánon hajózó Szergej Koroljov kutatóhajó segítségével irányítja. Az új szovjet űrállomás, a Szaljut 7. az első jelentések szerint jól működik. Huzamosabb időn át különféle próbáknak vetik alá, hogy meggyőződjenek róla, minden berendezése rendben működik-e. Csak azután kerülhet sor arra, hogy űrhajósok vegyék birtokukba a szovjet űrkutatás új laboratóriumát. Ha a Szaljut 7. beválik, ez lesz majd az otthona a júniusra tervezett szovjet —francia közös űrexpedíciónak is. Am készenlétben áll az „űrveterán“ — a Szaljut 6. űrállomás — is, amely változatlanul használhatőan kering a Föld körül, jelenleg egy nagyméretű mesterséges holddal összekapcsolva. A közös űrexpedíció tagjai bármelyik űrállomáson dolgozhatnak majd. A Szaljut 7. rajijának érdekes vonása, hogy az űrállomás-program kezdetének 11. évfordulóján bocsátották fel. A Szaljut 7-ről még nem közöltek adatokat, de ismeretes, hogy elkészítésénél felhasználták nemcsak a Szaljut 6. üzemeltetésének több mint négyéves tapasztalatait, hanem az eddigi lakott űrállomások működésének egyéb tapasztalatait is. A szovjet kozmikus program irányítói azt hangoztatták, hogy a Föld körül állandó pályán keringő kozmikus kutatólaboratóriumra változatlanul nagy jövő vár, és felhasználása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a tudomány és a népgazdaság egyaránt gyarapodjék a világűrből nyert adatokkal. Tanácskozott a KGST Végrehajtó Bizottsága A múlt héten Moszkvában két* napos tanácskozást folytatott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. 103. ülésén Marjai József magyar miniszterelnök-helyettes elnökölt. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, miniszterelnök-helyőttesek vettek részt. Hazánkat' Rhdolf Rohlídek miniszterelnök-helyettes képviselte. Az ülés egyik legfontosabb feladata a KGST júniusi budapesti XXXVI. ülsészakának előkészítése volt, így a végrehajtó bizottságnak az ülésszak elé kerülő beszámolója, valamint több más beszámoló-tervezete. Megvitatták a gazdasági együttműködés számos más időszerű kérdését is, a többi között a mikroprocesszoros technika széles körű elterjesztésének és felhasználásának programját, a tagállamok könnyűipari és faipari együttműködésének feladatait, a Iegkorszerűb színes készülékek gyártásában kialakított együttműködés továbbfejlesztését. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Megfontoltság és céltudat A viharos húsvéti békemenetek frappáns tanúbizonyságul szolgáltak arra, hogy nagy űr tátong a nyugateurópai kormányok és a néptömegek között annak megítélésében, milyen veszélyes az új típusú közép-hatőtávolságú amerikai nukleáris rakéták telepítése és tárolása a nyugat-európai országokra, elsősorban a befogadókra nézve, s egyáltalán szükség van-e erre Nyugat-Európa ún. biztonsága érdekében. A felvonulók feliratos táblái, a tudósítók által rögzített párbeszédek sok mindent elárulnak. „Állítsátok meg a NATO-fegyverkezéstl“, „Nem kellenek az amerikai rakéták!“, „Kelet-nyugati tárgyalásokat“ — hirdették a jelszavak számos nyugati európai ország fővárosában, ahol találkozót adtak egymásnak a rakétapolitika ellen tiltakozó felvonulók. Angliában egyenesen kimondták Thatcher asszony címére: „Állítsátok meg a Tridentet! Most, amikor a fő nyugati hatalmaknak is gondot adott a brit—argentin viszály, melyet a Malvin-szigetek argentin megszállása robbantott ki, Washingtont is elgondolkoztatja. Nem megy minden úgy, ahogyan azt a titkos kabinetüléseken, a CIA boszorkánykonyháiban elképzelik. A korántsem haladó rendszerű Argentína, ahol a társadalmi erőszak éppen olyan otthonos, mint Uruguayban vagy Guatemalában, nem hatódott meg Haig külügyminiszter közvetítő szerepétől a Malvin- (Falkland-) szigetek miatti viszályban. Az Egyesült Államok először is csendet akar. Viszonylag közel van hozzá a viszály térsége. Szívből támogatná leghűbb NATO-szövetségesét, Angliát, ám tekintettel az Amerikai Államok Szervezetére, a latin-amerikai államok tömegeinek és részben kormányainak hangulatára, kénytelen felvenni a diplomáciai küldetés tetszetősebb álarcát. Annál is inkább, mert az amerikai lakosság is kezdi únní a kormány szűnni nem akaró elkötelezettségeit különféle tájakon, olyan népek ügyében, amelyek egyáltalán nem kérik prókátor! szerepre az amerikai külügyminisztériumot. Nem Is szólván arról, hogy az amerikaiak elégedetlenségének mély gazdasági és társadalmi okai is vannak. A Nyugat-Európába telepítendő NATO-rakéták óriási megterhelést jelentenek az amerikai kincstárnak, az Ilyen természetű kiadások a szociális ráfordítások és közjóléti kiadások nagyszabású megnyirbálásával járnak. Ezt már tapasztalatból tudják az amerikaiak. Sőt, ezt kifejezésre Is juttatták. A nagy tiltakozó mozgalmak az Egyesült Államokat sem kerülték el. Kétmillió amerikai emelte fel szavát a közelmúltban a Reagan-kormány vevélyes háborús politikája ellen. Ez igen meglepte az amerikai hatóságokat, mint az is, hogy 700 ezer aláírás gyűlt össze annak a folyamodványnak támogatására, hogy a kormány rendezzen népszavazást az atomfegyverkezés moratóriumáról. (A törvényes előírások szerint már 300 ezer aláírás elegendő az említett követelés folyamatba tételére.) Nyugat—keleti tárgyalásokat, találkozót — ez a hang csendült ki a nyugatnémet szociáldemokraták müncheni kongresszusán is, amely zaklatott politikai légkörben, bizonyos fokú megosztottság légkörében ülésezett. Willy Brandt pártelnök és Helmut Schmidt kancellár józan helyzetértékelése nagyon pozitívan befolyásolta a küldöttek állásfoglalását, amivel kapcsolatban az a megállapítás, hogy az 1984-es választásokig nem változik a párt politikája a béke és a leszerelés kérdésében. Kétségtelen, hogy a szociáldemokraták tömegbázisra támaszkodva képviselhetik ezt a politikát Washington önző követeléseivel szemben, hiszen a felmérések szerint a párttagság több mint harmadrésze a keletnyugati párbeszéd megkezdésének komoly híve. Ilyen fejlődés hátterében tett Reagan elnök bizonytalan kijelentést arról, hogy szeretne találkozni Leonyid Brezsnyevvel, mégpedig leginkább júniusban, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelésének Időszakában. Az elnök amolyan kötetlen csevegésre gondolt, talán semmire sem kötelező ígéretekre. Brezsnyev elvtárs a közelmúltban elég konkrét választ adott az amerikai elnök kételyeket keltő elképzelésére. A Pravda munkatársának adott nyilatkozatában hitet tett a találkozóval kapcsolatos előzetes kijelentések mellett, az SZLKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavai mellett. Hangoztatta: „Olyan szovjetamerikai csúcstalálkozót szeretnénk, amely összhangban volna azzal, hogy országaink nagyfokúan felelősek a világbékéért, és beváltaná a hozzá fűzött reményeket“. A főtitkár a találkozó helyéül bármely harmadik országot jelölte meg, névszerint például Svájcot vagy Finnországot, ha az illető kormány előzetesen beleegyezne. A találkozás Időpontját az idén ősszel, például októberben választhatnák meg. Brezsnyev hangsúlyozta a lényeget: a találkozó jó előkészítését és következetes lebonyolítását. Az interjú nagy visszhangot keltett a világon. Általában pozitív visszhangot, ami azt bizonyítja, hogy a népek felelősségteljes elhatározásokat várnak tőle, mindenekelőtt azt, hogy kimozdítsa a holtpontról a már folyó tárgyalásokat (Becs, Madrid, Genf), és ösztönözze új SALT-tárgyalások hatásos elkezdését. A siker titka a megfontoltság és jő szándék — ezt azonban Reagannek még meg kell tanulnia. LÖRINCZ LÄSZLÜ in A lenini PRAVDA első számának megjelenése, 1912. május 5. óta immár hetven év telt el, s a proletariátus első győzelmes szocialista forradalmát megvalósító élcsapat vezető sajtószervének küldetését tölti be. Május 5-ét már 1923 óta a szovjet sajtó napjaként ünnepük. Nagy nemzetközi hatású emléknap ez, hiszen a Pravda a lenini eszmék küzdelmeiben fontos fegyver volt, nemcsak hazai viszonylatban, hanem nemzetközi téren is segítette győzelemre juttatni a proletariátus ügyét, példát mutatott a kommunista újságírás stílusának kialakítására, mindenképpen a párt és a munkásosztály áldozatos szolgálatára. Mozgósított a Nagy Október eszméinek diadalra juttatásában, mozgósított a polgárháború frontjain, majd később a Nagy Honvédó Háború vérzivataros éveiben a baza önfeláldozó védelmére serkentette a szovjet harcosokat. A szovjet sajtó legszebb erényeit megtestesítő Pravda elvszerű lenini érveléssel, az osztályellenség hazugságainak megcáfolásával, a gazdasági fejlődés által felvetett új feladatok megoldására való mozgósítással, az új szocialista embertípus formálásában való közreműködésével a többi szocialista és munkássajtónak is követendő példát mutat. Természetesen, az idők változásával a feladatok is változnak, olykor eltolódik a hangsúly, az elvi lényeg azonban változatlan. Nagyszerűen kifejtette ezt a tavalyi szovjet pártkongresszuson Leonyid Iljics Brezsnyev, amikor az ideológiai terület feladatait boncolgatva megjegyezte: „Minden egyes újság- vagy folyóiratcikket, minden egyes tévé- vagy rádióműsort úgy kell tekinteni, mint komoly beszélgetést az emberekkel, akik nemcsak a tények igaz és hatékony ismertetését várják, hanem azok beható és komoly értékelését is. Reméljük, hogy a szovjet újságírók sajtónk sokmilliós aktívájával együtt mindig magas fokú társadalmi aktivitást és felelősségérzetet fognak tanúsítani, a pártos újságírás lenini elveit és hagyományait követvei... Mindenkinek, de az ideológiai munkásnak a legnagyobb mértékben kell, hogy érzéke legyen az új iránt“. A tízmilliós példányszámban megjelenő Pravda munkatársai mindent megtesznek, hogy megfeleljenek e követelményeknek, hogy mindjobban betöltsék a kollektív agitátor, propagandista és szervező szerepét. L. L.
