Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-24 / 16. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. április 2£. 6 Sporttal könnyebb A spartakiád után Ipolyságon (Šahy) is egyre népszerűbbé vált a testedzés a lányok és asszonyok körében. Fejlesztése érdekében sokat tett Marta Somlóvá gimnáziumi tanárnő. Tanítványai kétszer léptek lel a Strahov stadionban a spartakiád alkalmával. Tornatanári teendői mellett Somlóvá közérdekű tevékenységet is folytat: 1980-ban az Ipolysági óvodák kicsinyeit, s azok szüleit készítette fel a körzeti és a járási spartakiádra. Az édesanyák többsége azóta rendszeresen sportol. Minden szerdán 19 és 21 óra között hatvan nő találkozik az Ipolysági Gimnázium tornatermében, ahol dzsesszgimnasztikai gyakorlatokat végeznek. Utána labdajátékok következnek. Húsz éves kortól ötvenöt éves korig járnak ide a láFél évszázad a sportért A járási labdarúgó - szakosztályban 1947 óta tevékenykedik, ahol 1960-ig elnöki funkciót töltött be; azóta pedig a járási játékvezetők „nesztora“. » Sokoldalú sporttevékenységéért 1965-ben a „Testnevelésben és sportban elért eredményekért“ kitüntetés III. fokozatával, 1970-ben a II., 1975-ben pedig az első fokozatával tüntették ki. A februári győzelem 20. és 25. évfordulója alkalmából „A Csehszlovák Egységes Testnevelés Építéséért“ emlékérmet kapta. A felsorolt kitüntetések mellett számtalan oklevél igazolja Rózsa István aktív sporttevékenységét, aki nemcsak a sport terén volt aktív: 1932-től 1978-ig a kereskedelemben dolgozott. Munkája során mintegy 15 újítási javaslatot adott be, melyek nagy anyagi megtakarítást jelentettek a Jednota Fogyasztási Szövetkezetnek. Ezért a tevékenységéért „A Szocialista Munka Úttörője“ kitüntetéssel jutalmazták. A Járási labdarúgó szövetségben kifejtett munkájáért múlt év decemberében — a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség megalakulásának 80. évfordulója alkalmából — a szövetség emlékérmének aranyfokozatával tüntették ki. Amint erre a fentiekből következtethetünk, a 67 éves sportember munkáságát elismerés illeti. PhDr. Hofer Lajos a labdarúgás és az asztalitenisz felé fordul. Mit ad nekik a sport? Főleg a mozgás örömét. Részt vesznek a járási versenyeken, s nem is játszanak alárendelt szerepet, jóllehet tudják, nem feladatuk versenyzők nevelése. A dobriciak ahhoz az elvhez tartják magukat: csináljuk azt, amire képesek vagyunk, de becsületesen. A társadalmi munkával épített létesítményeiket nagy becsben tartják, büszkék is azokra. Amikor építő kezekre van szükség, senki nem lustálkodik, szívesen vesz részt a sportpálya karbantartásában, a község csinosításában. Terveik között szerepel újabb létesítmények építése, hogy a szomszédok is örömet találjanak a sportolásban, a testedzésben. emlékverseny Ä garamkálnal (Kalná nad Hronom) sportszervezet vezetősége a község felszabadulása emlékére immár hetedszer rendezte meg a felszabadulási futóversenyt, a Harci Dicsőség Házánál. A verseny előtt megnyitó beszédet Horniak elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke mondott, majd megkoszorúzták a felszabadító harcokban elesett hősök emléktábláját. A versenyen — 12 kategóriában — 15 sportszervezet képvisel tette magát. A tanulók versenyében az első helyen Kovácsik Pétéi Hronské KlaCany-i és Zotkové Anna Surany-t diák végzett. A vándorserleget kiváló teljesítménnyel Katarína Rozimovô, a Banskí Bystrica-t Slávia versenyzője nyerte el. A férfiak 6000 méteres táv futóversenyén M. Slivka (Banská Bystrica) szerepelt a legjobban. A verseny rendezéséért Kósa Béla pedagógus érdemel dicséretet. Császár Ernő A sportvezetők között sokan vannak olyanok, akik elkötelezték magukat a sportnak. Közéjük tartozik Rózsa István, aki 16 éves kora óta áll kapcsolatban a sporttal. Rózsa István 1915 szeptemberében Kajaion (Kajal) született, ahol ifjúsági labdarúgóként kezdte sportpályafutását. Már 18 éves korában a helyi felnőtt csapatban játszott. Később az érsekújvári (Nové Zámky járásban Szemerén (Semerovo) folytatta a labdarúgást —- 38 éves koráig. A felszabadulás után a szemére! sportszervezet alapítótagjaként labdarúgó-, asztalitenisz- és sakkszakosztályt hozott létre, melyekben aktív sportolóként is szerepelt. Gyakran állt rajthoz a járási atlétikai versenyeken, s 1954-ben az első járási spartakiádou is részt vett. A Szlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának is tagja volt 1952-től 1954-ig. Ezenkilencszázötvenháromtól 1973-ig mint járási, kerületi és központi játékvezető működött, s e tevékenységét számos elismerő oklevél igazolja. Jelenleg a kerületi labdarúgó bajnokságok mérkőzéseit mégfigyelőként látogatja. A kis Dobric Keressék hazánk térképén Dobric községetI jókora idő elmegy, míg megtalálják. Érthető, hiszen mindössze 350 lelket számlál, és ilyen falu sok van az'országban. Közigazgatásilag Plzeň-Eszakhoz tartozik. A helyi Sokol sportkör nagyszerű munkát végez, körülötte forog a község társadalmi élete. Tevékenységében a lakosság mintegy fele vesz részt. Az érdeklődés elsősorban az általános és rekreációs testnevelés, a természetjárás, Felszabadulási Csak örülni tudok a .gyermeki jókedvnek, önfeledt vidámságuk, huncutságuk életkoruk jellemzője. Elnézem most is, amint szaladgálnak a tavaszi szélben. Szerencsére jókora udvart építettek a tardoskeddi (Tvrdošovce) alapiskola épülete köré. Itt a gyerekek futballozhatnak, tornázhatnak, játszhatnak, kielégíthetik mozgásigényüket, pajkos jókedvüket. Am csak akkor és csak azok, akiknek szabadidejük van. Mert a tanítás végeztével nem mindegyik tanuló hagyhatja el az épületet. Például a Vadrózsa bábcsoport tagjai sem. Ebédszünetjük van: egy vagy két óra, pontosan nem figyeltem meg, de azt igen, hogy délután két órakor a csoport minden tagja a próbateremben van. Csikós Péter, Borbély Zsolt, Bédi Henrietta, Balázs Andrea, Szikora Judit, Hrabovszky Renáta és a többiek: összesen tizennégyen képezik az együtest. Vezetőjük, Sánta Mária tanítónő is megérkezik két órára. Miután meggyőződik róla, hogy senki sem hiányzik, a gyerekeket csendre inti. Egy kisszékre ül, ölében magnóval. A gyerekek is elhelyezkednek a rögtönzött színpadon, s már kezdődik is a próba. Nézzük a mesét, a gyerekek játékát. Ez alkalommal Híves László A két bors ökröcske című mesejátéka került műsorra, választásra. A gyerekek felszabadultan játszanak, ügyesen mozgatják a bábukat, szép kiejtéssel mondják a szöveget. Marika néni csak akkor szól közbe, ha úgy érzi, hogy még valami nincs rendben. Közben véget ért az első próba. A gyerekek kipirult arccal, kérdő pillantással várják a véleményt. A tanító néni természetesen megdicséri őket, s öt perc szünetet engedélyez. Örömmel szaladnak ki az udvarra, a tavaszi napsütésbe. Közben Csikós Péter „Várúrtól“ a mesejáték főszereplőjétől megkérdem, hogy fárasztó-e a sok próba. — Egy cseppet sem, szeretek a bábukkal játszani, hisz ez is a játék egyik formája — válaszolja nagyhitelen és már rohan is a többiek után. A beszélgetést a tanító hogyan lehetne aktív kulturális munkára serkenteni a gyerekeket, szórakoztatva tanítani őket. Ma már nem is tudom pontosan, előbb kezdtünk-e játszani vagy előbb született-e meg a játékról alkotott elképezlésünk. Tudott dolog, hogy a pedagógiai gyakorlatban fontos szerepet tölt be a bábjáték. Beszélni tanít, gátlásokat old fel, fejleszti a kézügyességet, szépérzéket, s kielégíti az alkotni vágyó gyerekek igényét, gyarapítja fantáziájukat. Sánta Mária ezt tartotta szem előtt az induláskor. -Szakmai képesítés nélkül, anyagi támogatás hiányában a semmiből kellett alkotni valamit. A kezdeti problémák ellenére a tenniakarás, a játék formálása összetartotta a Vadrózsa kis kollektíváját. Több kis mesét dramatizálva — szakmai könyvek hiányában, egyébként ezen a téren ma sem változott a helyzet —, tréfás és tanulságos jelenetekből összeállított műsorral szórakoztatták a közönséget. Sánta Mária1 egy személyben dramaturg, bábtervező- és a tavaszi napsütésben — Valahogy még mindig nem tetszik nekem ez a mese, sok benne a szöveg és kevés a cselekmény, pedig jómagam is sokat dolgoztam rajta, csakhogynem átdolgoztam az egészet, bábukat készítettünk a gyerekekkel, mégis úgy érzem, hogy nem lesz olyan sikerünk, mint az előző években volt — jegyzi meg, felém fordulva. — Bár a járási döntőn nem vallottunk szégyent: a második helyre kerültünk. Holnap megyünk a kerületi versenyre, ezért ma hosszú napunk lesz, legalább négyig gyakorolunk. néni folytatja: — Hetente kétszer próbálunk, csak a versenyek előtt szaporodik a gyakorlatok száma. Ez nem terheli túl a gyerekeket, s nem akadályozza őket a tanulásban, sőt ellenkezőleg nagyobb aktivitásra serkenti. Ezek a gyerekek jó tanulók és tehetségesek, s én igyekszem fejleszteni szépérzéküket. — Honnan jött az az ötlet, hogy bábcsoportot alakítson? — Amikor — hat évvel ezelőtt — idejöttem tanítani, mint pedagógus, mindjárt kerestem annak a módját, készítő, de ugyanúgy jártas a zenében, tervezi a műsorokat, gondoskodik anyagbeszerzésről, és mindenről, ami a bábjátszással összefügg. Soksok szabadidőt feláldoz azért, hogy a bábjátszás megmaradjon az iskolában. Az eltelt évek során arra törekedett, hogy csoportja a Duna menti Tavasz bábfesztiválján is megállja a helyét. És ezt sikerült is elérnie. Nagy őröm volt számunkra, amikor az a megtlsztetés ért bennünket, hogy részt vehettünk a Duna menti Tavaszon. Az első csoportom 1979-ben az országos döntő első kategóriájában első helyezést ért el, de elhoztuk a közönség díját is. A három kismalac és a farkas című bábjátékkal arattunk teljes sikertl A következő évben a kerületi és az országos versenyen másodikok lettünk. Ekkor egy népdalösszeáilítást vittünk színre. A tavalyi tanévet kihagytuk. A csoport tagjai — köztük a lányom is — elhagyták az iskolát. Elhatároztam, hogy „soha többé“ nem csinálom, de nem tudtam nyugodni. Ebben a tanévben, mindjárt az év elején, az alsó tagozatosokból alakítottam a jelenlegi együttest. 'Újra kezdtem, kezdtük a munkát. Sokat próbálunk, gyakorolunk, hogy ismét ott lehessünk a legközelebbi bábfeszti’áldn. A gyerekek szívesen játszaíak, báboznak, próbálkoznak, annt.k érdekében, hogy a versenyekről sikerrel térhessenek haza. NAGY TERÉZ FORRADALMI HAGYOMÁNYOK EMLÉKSZOBÁI Az idő múlása megállíthatatlan. Egyre kevesebb azon embertársaink száma, akik fizikai és szellemi képességeiket Iatbavetve, életük legszebb éveiben azért küzdöttek, hogy letörjék a kapitalizmust, az elnyomók igáját, s olyan társadalmi rendszert teremtsenek, amelynek irányítója és élvezője a dolgozó ember, ahol a „Munkát, kenyeret“ jelszó végérvényesen elveszti értelmét. Mivel egyre kevesebbb a forradalmi korok szemtanúinak a száma, halaszthatatlan kötelesség vár az emlékeket tisztelő, s az emlékekre építeni tudó emberre: az utókor számára ét kell menteni azokat a forradalmi dokumentumokat, a tárgyi emlékeket, melyek a kommunista párt, az ellenállási mozgalom tevékenységét őrzik. Hazánkban a szovjet példa nyomán az ötvenes évek végén alakultak az első emlékszobák. A bratislavai ipari üzemek példájára falvainkban és szövetkezeteinkben is gyarapodott a fontos küldetést betöltő emlékszobák száma, melyekben főleg a fiatalabb generáció bővíthette leginkább történelmi ismereteit. A jó példák között említhetjük többek között a csilizradványi (Ciliiská Radvaő) szövetkezet által létrehozott forradalmi hagyományok szobáit is. Sajnos a múlt emlékei iránti megbecsülésünk még mindig foghíjas. Számos értékes dokumentum — régi pártigazolvány, cselédkönyv röplap, fénykép, munkású:ság stb. — kallódik még illetéktelen helyen, vagy lapul a fiókok alján, holott az emlékszobákban üresen áll a helyük. A forradalmi hagyományok emlékszobái anyagának az összegyűjtése nem tartozik a könnyű feladatok közé. De segít az 1979-ben kiadott „Forradalmi hagyományok emlékszobái megalapításának, irányításának és kihasználásának alapelvei“ című módszertani anyag, mely tartalmazza mindazokat az irányelveket, melyek eligazítónak elvi és esztétikai kérdésekben is. Az állandó kiállítások anyagának gyűjtésekor természetesen a helyi lehetőségek mellett a járási levéltár szolgáltatásaival is élni kell. A kiállítási „kalauz“ legyen tömör, érthető és világos, csak Így felel meg rendeltetésének. A kiállításra való előkészítésnél, a dokumentációs anyag rendszerezésénél szükséges képzőművész közreműködése. Azon forradalmi emlékszobák, melyeknél nem vették igénybe képzőművészek szolgáltatásait, vesztenek értékükből. Csak a tartalmilag gazdag, s az esztétikai követelményeknek megfelelően berendezett létesítmények tölthetik be küldetésüket. A forradalmi emlékszobák a politikai tömegmunka jelentős eszközei, s az eszmei-politikai nevelés fontos tényezői. Korunk emberére tehát sok feladat vár annak érdekében, hogy az ütőkor hű képet kapjon a történelemformálő időkről. KALITA GÄB0R A cstltzradványl szövetkezet nyugdíjasat a forradalmi hagyományok emlékszobájában Fotó: —hmek— nyok asszonyok rendszeresen. A felmérés szerint vannak közöttük tanítónők, egészségügyi nővérek, hivatalnokok, gyári munkások stb. Somlóvá Marta jelenleg a spartakiád pódiumgyakorlatait oktatja, melyeket az új tornaterem átadása alkalmával mutatnak be a város közönségének. Sok Ipolysági lány, asszony számára természetesen nemcsak a heti két óra jelenti a testmozgást. Sokan közülük otthon is szorgalmasan végzik a testgyakorlatokat. A népszerű testnevelőnek a jövőben könnyebb lesz a dolga. Mint járási sportvezető feladatul kapta, hogy további gyakorlatvezetőket készítsen fel, akik aktívan hozzájárulnak majd az Ipoly menti kisvárosban a tömegsport fellendítéséhez. Belányi János
