Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-10 / 14. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1982. április 10. Az ímtözttn gyepfliwmk biológiai sajátosságairól Az Öntözéses legelőgazdálkodás le­hetővé teszi a korszerű állattartási módszerek alkalmazását, de egyide­jűleg az állattenyésztés révén jól érvényesülhetnek a belüzemi össz­pontosítás és szakosítás elvei is. Optimális trágyázással és öntözés­sel a természeti tényezők és az agro­­ökológiai feltételek hatása kiegyen­lítődik. Az öntözéses gazdálkodás módot nyújt a legalkalmasabb fűfé­lék kiválasztására és a termesztett fajok számának csökkentésére. Ter­mészetesen ehhez ismerni kell a fű­fajok biológiai tulajdonságait. Ezek közül az élettartam, a növekedési forma, az évszakok szerinti fejlődési ritmus, a bokrosodás és a sarjadzó­­képesség a legfontosabb. A gyepnövényeket élettartamuk szerint egyéves, kétéves és éveié növények csoportjára oszthatjuk. A szántóföldi intenzív gyepterületeken csupán a kétéves és az évelő fajok­nak van nagyobb gyakorlati jelentő­sége. Az .egyéves fajok közül emlí­tést érdemel a westerwoldi perje, amelynek legismertebb fajtája a Jitral. A kétéves növények az első évben rövid szárat és levélzetet, a második évben pedig virágot és mag­termést hoznak. Bizonyos életkörül­mények között életciklusuk két év­nél is hosszabb lehet. E csoportba gazdasági szempontból több fontos faj tartozik: így például az olasz perje. Nemesítésével az utóbbi évek­ben több nagyhozamú fajtája terjedt el, például a Lolita és a Romul. A kétéves és az évelő növények átme neti formáját a perjehibridek képe­zik, többek között az Odra elneve-A második csoportot az alacsony növésű, sűrű tűlevelű aljfiivek alkot­ják. Ezeknél az asszimilációs folya­mat már kora tavasszal beindul. Ide sorolhatjuk a vörös csenkeszt, a réti és az angol perjét. Az egyes növényfajok évszakok szerinti fejlődési ritmusa igen eltérő. A gyepnövényeket fejlődési ritmusuk szempontjából négy csoportba oszt­hatjuk: a nagyon korai fajok, ame­lyek 25—30 nap alatt érik el teljes fejlettségüket; a korai fajok, ame­lyek 35—40 nap alatt hoznak termést (e két csoporthoz nem tartoznak gazdasági szempontból fontos fajok); a középkorai növények, amelyek a tenyészidö beindulásától számítva 50—60 napra virágoznak (az ide so­rolható fontosabb fajok például a csomós ebír, a réti csenkesz); a ké­sei fajok, amelyek fejlődése 70—80 napig tart (közéjük tartozik például a mezei komócsin). Ezen ismeretek birtokában — a különböző fajösszetéteiü gyepeken — pontosan meg lehet határozni a ka­szálások vagy a legeltetés időpont­ját, számát és sorrendjét. A termés kialakítása és hasznosítása szem­pontjából — öntözéses körülmények között — a gyepnövények összeállí­tásában lényeges az egyes ' fűfajok fejlődési rintmusának az ismerete. A bokrosodás formája szerint a pázsitfüveket gyökértörzses-tarackos, ritka bokrú és sűrű bokrú fajokra csoportosíthatjuk. A gyökértörzses­­tarackos pázsitfűfélék bokrosodásl csomója közvetlenül a talajfelszín alatt helyezkedik el. Zárt állomány kialakítására nem képesek, mivel A tömör bokrú gyepek bokrosodásl csomója a talaj felszínén helyezke­dik el, melyből hajtások képződnek. E csoporthoz tartoznak kevésbé ér­tékes fajok [például a barázdált csenkesz). A sarjadzóképességen olyan bioló­giai tulajdonságot értünk, melynek révén a gyennövényok legeltetés vagy kaszálás után képesek regene­rálni a föld feletti részeiket. Ez a folyamat többszörösen Ismétlődik a tenyészidő folyamán. Ennek alapján három csoportra lehet osztani a gyepnövényeket: ф, A gyengén sarjadzó növények csoportjába általában a tűlevelű, rö­vid hajtású szálfüvek tartoznak (pél­dául a magyar rozsnok); @ A közepesen sarjadzó növények csoportját tőlevelű, rövid hajtású, közepes vagy magas növésű szálfü­vek alkotják, mint például a réti csenkesz és a csomós ebír. Ф A jól sarjadzó növények cso­portjához a közepes vagy alacsony növésű aljfüvek tartoznak. Sok tő­levéllel és hajtással rendelkeznek. nyészldó folyamán maximálisan ki­használhatjuk a gyepek biológiai produktivitását. AZ ÖNTÖZÖTT LEGELŐK LEGÉRTEKESEBB ÉVELŐ FÜFÉLÉINEK RÖVID JELLEMZŐJE Réti perje (Poa pratensis): Laza bokrú, tarackos aljfű, energikusan bokrosodó. Jó vízáteresztő talajokon tűrí az Intenzív öntözést. Takarmány­értéke kiváló, zöldtömege 15 % nyers­fehérjét tartalmaz, szénája ízletes. Jól bírja a legeltetést, amely már kora tavasszal lehetséges. Vörös csenkesz (Festuca rubra): Laza bokrú, -tarackos, másodrendű aljfü. Jól tűri az öntözést. Takar­mányértéke kiváló, szénája ízletes. Jó kaszáló és legelőiü, a rágást és a taposást jól tűri. Magyar rozsnok (Bromus tnermis): Gyökértörzses-tarackos szálfű, a ve­tés évében lassan fejlődik. Igen szá­razságtűrő, az öntözést meghálálja. Fehérjeértéke kora tavasszal a leg­nagyobb, könnyen emészthető. Az állatok szívesen legelik, jól tűri á le­geltetést. /Angol perje (Lolium perenne): Rit­ka bokrú rövid tarackos elsőrendű aljfű, nem tűri a szárazságot és a tartós hideg teleket. Jól reagál az öntözésre, a tartós elárasztást azon­ban nem bírja. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, a levél-szár aránya eléri l:l-et. Jól tűri a legel­tetést, amely után gyorsan sarjadzik.. Réti csenkesz (Festuca pratensis): Laza bokrú, tarackos szálfű, jó az áttelelő képessége. Jól tűri az öntö­zést, a tartós elárasztást azonban nem bírja. Értékes takarmánynövény, átlagosan 12 °/o-os fehérjetartalmú Jól tűri a legeltetést, sarjadzőképes sége kielégítő. Csomós ebír (Daetylis glomerate) Ritka bokrú, zsombékosan növő szál fű, sok tőlevéllel, a második és har madik évben adja a legnagyobb tér mést. öntözés hatására gyorsan fej lődik, az elárasztást csak rövid Ideig bírja. Takarmányértéke jó. 10 % fe hérjét tartalmaz, a nyár második fe lében az állatok kevésbé fogyasztják Korai legelőfüvet ad, rendszeres le geltetésnél gyorsan ritkul. Nádképű csenkesz (Festuca árun dina'cea): Laza bokrú, kúszógyökér törzsű szálfű. Öntözés hatására jól fejlődik, nedvességtűrő. Zöld állapot­ban jő, korán fásodlk, a későn ka szált szénát az állatok nem kedvelik Legelőként és kaszájőként egyaránt hasznosítható. SZABÖ MIKLÖS agrármérnök a bratislaval Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója Ma korszerű ö lombéra.idézések állnak a gazdaságok rendelkezésére. Csak ésszerűen ki kell használni ezeket Fotó: CSTK zésö hibrid, amely az angol perje és az olasz perje keresztezésével jött létre. Termesztés szempontjából a legértékesebb fajokat az évelő növé­nyek csoportja -alkotja. Ezek a növé­nyek a földfelszín közelében elhe­lyezkedő rügyek révén minden évben új hajtásokat hoznak. A pázsitfüvek növekedési formájuk alapján két csoportot alkotnak. Az első csoportba a magas szálú füvek tartoznak. A száron aránylag kevés levél képződik, ezért tavasszal az asszimilációs folyamat később Indul meg. Kaszálás vagy legeltetés után gyengébben sarjadzanak. E csoportba a mezei komócsin, a réti csenkesz, a csomós eblr stb, sorolható. föld feletti hajtásaik gyengén bokro­sodnak. Ilyen például a magyar rozs­nok. A ritka bokrú pázsitfűfélék bokro­sodásl csomója a talajfelszín alatt 4—5 cm mélységben helyezkedik el. E pontból kiinduló főhajtások má­sodlagos hajtásokat növesztenek, a­­melyek áttötrve a talajfelszínt, laza bokrú gyepkultúrát képeznek. A laza bokrú gyepekhez igen értékes fajok tartoznak, mint például a mezei ko­mócsin, a réti ^csenkesz, az angol perje, a csomós ébír stb. A laza és a sűrű bokrú gyepek közötti átmeneti forma a réti és a vörös csenkesz. Gyökértörzsük rövid, s laza bokroso­­dási formájuk van. Ilyen például a vörös csenkesz és az angol perje. A felsorolt biológiai tulajdonságok közül a gyepnövények fejlődési rit­musát és sarjadzóképeségét bizonyos mértékben a termőhelyi viszonyok megváltoztatásával képesek vagyunk Irányítani. E tényezők közül az opti­mális Időben történő víz- és táp­anyagellátás, valamint a gyepterület szakszerű hasznosítási módja a leg­fontosabb. Ugyanis megfelelő víz- és tápanyagellátottság esetén több haj­tás képződik. Különböző füfajoknál a tavaszi és a nyári-őszi bokrosodás időszakában eltérő számú hajtás kép­ződik. Például a réti komócsin ese­tében a nyári-őszi időszakban lénye­gesen több hajtás képződik, mint a tavaszi bokrosodás idején. A réti perje esetében nincs lényeges kü­lönbség a tavaszi és a nyári őszi hajtások között. Ha az évelő füvek vízallátottsága nem kielégítő, akkor a bokrosodás folyamata jelentősen gyengül vagy teljesen leáll. Ilyenkor csökken azok; nak a száma; amelyek a koronagyö­keret képezik. A megkésett vegetatív megújulás kedvezőtlenül hat a növé­nyi tömeg gyarapodásának dinami­kájára is. A gyepnö-vények növekedési gör­béje két csúcsú. Az első maximális termést a tavasz folyamán érik el. Ez gyakorlatilag — öntözési viszonyok mellett — az első és a második ka­szálás, illetve a legeltetés időszaka. Ezt fokozatosan a nyári depresszió va., / terméscsökkenés követi. Az újabb fellendülés a nyár végén je­lentkezik, de ez már - nem éri el a tavaszi maximumot. Az egyenlőtlen fejlődési ritmus bizonyos mértékig a tavaszi nitrogéntrágyázás adagjának i csökkentésével, illetve annak kiha­gyásával, majd a nyár beálltával a fokozott nitrogén- és vízellátással ki­küszöbölhető. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a vízháztartás optimalizálása a legelők nyári Időszak alatti produk­tivitásának és az ezt követő években való termőképességének döntő ténye­zője. Optimális vízellátás és nitro­géntrágyázás esetén az egész te-Esszerű legeltetéssel jelentősen csökkenthetők a takarmányozási gondok Fotó: CSTK Л Л ❖❖ ЖА* A ж*ж ж*ж ж*ж v v 240 éve született Tessedik Sámuel A krónika a szlovák és a ma­gyar nép nevelőjeként tartja szá­mon Tessedik Sámuelt, írót, széles látókörű felvilágosult pedagógust, a mezőgazdaság korszerűsítésének nagy úttörőjét, aki 1972. április 20-án Albertiuon született. Tessedik pozsonyi, sárospataki, békéscsabai, debreceni tanulmá­nyai, illetve németországi egyete­mi évei után, 1767-ben evangéli­kus lelkészként került először Surányba, majd Szarvasra, ahol a falusi néppel együttélve a külföl­dön elsajátított eszmék hatására felismerte a parasztságnak gazda­sági ás művelődése terén megnyil­vánuló elmaradottságát, a feuda­lizmus ellentmondásait, a mező­­gazdasági termelés fejlesztésének a nagyobb képzettség iránti új igényeit. Tessedik a falusi nép áldatlan helyzetének okát a műveletlen­­séghen, a tudatlanságban látta. Felismerte, hogy a parasztság nyomorának igazi magyarázata a tulajdonviszonyokban rejlik. Ab­ban, hogy a föld, amelyet megmű­vel, nem az övé, de ennek az ok­nak a megszüntetésével nem fog­lalkozott. Nézete szerint az ember boldogulása, a közösség jóléte mindenekelőtt az ifjúság célszerű és helyes nevelésétől, az oktatás és a gyakorlati munka összekap­csolásától függ. Ezért is nyittatta meg a saját költségén épített — könyvtárral, műhellyel, tangazdasággal ellátott — mezőgazdasági iskoláját. Kez­detben maga Tessedik és felesége, később már jól képzett tantestület oktatta a hamar országos hírűvé vált iskolájában a belterjes ter­melési módszerek elsajátítására is a több száz főnyi jobbágy ta­nulót. Az akkori legmodernebb gazdasági ismereteket a gyerme­kek anyanyelvükön szerezhették meg. Tessedik pedagógiai munkássá­ga mellett úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgó kialakításában, a szántóföldi ta­karmánynövények termesztésében és az istállós állattenyésztés el­terjesztésében egyaránt. Meghono­sította a lucernát, kezdeményező volt a gyümölcstermesztésben, a méhészetben, a selyemhernyó-te­nyésztésben stb. Tessedik Sámuel nem volt for­radalmár, csupán olyan művelt pedagógus, aki nemcsak kora me­zőgazdaságának tudományát, az oktatás akkori legjelentősebb módszereit ismerte, hanem helye­sen látta a feudális társadalom égető kérdéseit, a nemzetiségi problémákat, ■ a maga lehetősé­geihez mérten, korát megelőző haladó módon tenni igyekezett el­lenük. Népének boldogulásáért áldozta életét, amiért megérdemli az ütőkor megbecsülését. KANIZSA ISTVÁN A mezőgazdasági termelés fel­lendítését szorgalmazó párt­­határozatok szellemében tar­tották ineg a rozsnyői (Rožňava) já­rás mezőgazdasági dolgozóinak kon­ferenciáját. A résztvevők az igényes­ség szellemében értékelték a mező­gazdasági üzemek eddigi tevékeny­ségét. Ugyanakkor körvonalazták a további teendőket. Mindazokat a gaz­dasági és szervezési intézkedéseket, amelyek révén megvalósíthatják az idei igényes feladatokat. A rozsnyói járás mezőgazdasági üzemei 1981-ben közepes gazdasági eredményeket értek el. Több gazda­ságban példamutatóan szakértelem­mel, jó munkaszervezéssel hajtották végre feladatukat. Ennek köszönve — a kedvezőtlen időjárás dacára — jó termést értek el. Semmiképpen sem lehet kizárólag a kedvezőtlen Időjárásra hivatkozva Indokolni a hosszúszói [Dlhá Ves), az almás! (Jablonov), a pelsóci (Plešivec) és a lubenikí szövetkezet, valamint a Jel- Savai Állami Gazdaság megengedhe­tetlenül gyenge átlaghozamait. A konferencián szigorúan bírálták mindazokat a vezetőket és szakembe­reket, akik nem ügyeltek a techno­lógiai fegyelem betartására. Azokban a gazdaságokban, ahol nem érték el a megkövetelt egyedszámot, a hoza­mok kedvezőtlenül alakultak. Az aktlvaértekezlet résztvevői egy­öntetűen hangoztatták: a múltban el­követett hibákból le kell vonni a szükséges tanulságokat. Nem szabad tűrni a hanyagságot, a fegyelmetlen­­séget, a technológiai követelmények semmibevevését. Az eddigi szemléle­ten föltétlenül változtatni kell. Min­den területen a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerének, ezen be­lül pedig a hatékony javadalmazási rendszer alkalmazására törekednek, hogy Jobb munkára, minél nagyobb hozamok elérésére ösztönözzék a dolgozókat. Csefo Arpád, a rozsnyói járási pártbizottság mezőgazdasági titkára kiemelte, hogy a hatodik ötéves terv­időszakban 123 millió korona állami támogatással 1952 hektáron talajja­vítást végeztek. A Sajó, a Murán és a esetnek szabályozásának befejezé­se után ötezer hektár jó minőségű legelőhöz jutnak a gazdaságok. A Torna patak szabályozásával pedig Jobban, kétezer hektár szántóföldet nyerhet­nek. Tavaly sikerült 723 hektár me­zőgazdasági művelésre alkalmas föld­területet nyerniük; ebből 233 hektár szántót. A hetedik ötéves tervidő­szakra tervezett talajjavító munkála­tokat kívánatos lenne az eddiginél gyorsabb ütemben folytatni. Az idén megkülönböztetett figyel­met szentelnek a termőföld jobb ki­használásának, minden talpalatnyi terület gondos megművelésének. Min­dent elkövetnek a talaj termőképes­ségének megőrzéséért és szüntelen növeléséért. A talajjavító munkálatok során levezetik a pangó vizeket, me­­szezik a savanyú kémhatású talajo­kat, egyszerű, olcsó és hatékony ta­lajvédő és eróziógátlő eljárásokat alkalmaznak. Csefo Arpád felszólalásából néhány Időszerű 6s hasznos gondolatot Idé­zek: — Népszerűsíteni fogjuk az élen­járó üzemek bevált gyakorlati tapasz­talatait, módszereit, a tudomány leg­újabb eredményeit. Ezek révén Is előre léphetünk a több éves adóssá­gunk törlesztésében, valamint az előttünk álló feladatok megvalósítá­sában. Nagy tartalékok rejlenek a lemaradozó gazdaságok fejlesztésé­ben. Pozitívan kell értékelnünk pél­dául a roStárl szövetkezetei, amely három évvel ezelőtt még több mint ötmillió korona veszteséggel zárta az évet, a múlt évit pedig már nye­reséggel. Kenyérgabonából és burgo­nyából kiváló hektárhozamot értek el. Számításba kell venni, hogy növek­vő termelési feladatainkat a munka­erő létszámának csökkenése mellett kell megoldani. A mezőgazdasági dolgozók száma az utóbbi években több mint ezer fővel csökkent. Azon­ban az üzemek egyesülésével nem­csak a mezőgazdasági terület nö­vekedett, hanem kedvező feltételek alakultak ki az anyagi-műszaki alap és a szellemi tőke jobb kihasználá­sára is. A szakember-ellátottság ki­elégítő. Igaz, több jól képzett állat­­tenyésztőre és gépesítőre lenne szük­ségünk. Ezért különösen jelentős a

Next

/
Thumbnails
Contents