Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-10 / 14. szám

Az alma és a körte növényvédelme Az alma a legfontosabb gyü­mölcsfajunk, védelmével bő­vebben foglalkozunk. Fáink legjelentősebb gazda­sági kártevője az almamoly. A kezeletlen fákon képes telje­sen tökretenni a gyümölcsöt. Évente két nemzedéke fejlődik, tehát két időszakban védeke­zünk ellene. Lepkéinek rajzá­sát a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet zárszolgálati és növényvédelmi szakosztályának felügyelői min­den járásban figyelemmel kísé­rik és a rajzási csúcs napjától számított nyolcadik napra köz­pontilag előrejelzik a védeke­zés megkezdésének, szükséges­ségét. Az első nemzedék elleni védekezés időpontja Szlovákia déli részén az utóbbi évtized­ben június első napjaira esett, tehát nem követünk el nagy hibát, ha június első napjaiban permetezünk. Az első nemze­dék ellen még két ízben per­metezünk (kb. június közepén és végén). A második nemze­dék kb. július közepén rajzik, tehát július utolsó harmadában permetezünk, és a kezelést a hónap végén vagy augusztus elején megismételjük. Termé­szetesen a nyári fajtákat ilyen­kor már nem kezeljük. Az almafák legfontosabb gombabetegsége a varasodás, mert a lombon kívül — a liszt­­harmattal ellentétben — a gyü­mölcsöt is jelentősen károsítja, különösen akkor, ha tavasszal hűvös és csapadékos az időjá­rás. A gomba termőtestei a le­hullott leveleken telelnek, és tavasszal (kb. a virágzás előtt vagy alatt) érnek be. A ned­vesség hatására kezdetét veszi az érett spórák szóródása, ami gyakran június végéig is eltart A spórák a szél, illetve az eső­cseppek segítségével a levelek­re, majd a virágzás után a fia­tal gyümölcsre kerülnek (el­sődleges fertőzés). A védeke­zést tehát virágzás előtt kell ismételni. Az ismétlő permete­zést összeköthetjük az alma­moly elleni kezeléssel. Csapa­dékos időjárás esetén érdemes folytatni a védekezést, mert a gyümölcs később is fertőződhet (másodlagos fertőzés). A va­rasodás elleni harc fontos moz­zanata, a lehullott levelek el­égetése vagy komposztolása. A lisztharmat — különösen a betegségre érzékeny fajtákon, mint amilyen például a Jona­tán — általában sok gondot okoz a kertészkedőknek. A liszt­harmattal fertőzött rügyekből tavasszal beteg hajtások, illetve kor kelnek (a kelési csúcs az alma egérfüles fejlettségi álla­potával egyidőben jelentkezik). A kártevőket ebben az időszak­ban irthatjuk legeredménye­sebben, hiszen a lárvák na­gyon érzékenyek a használatos vegyi készítményekre. Az elmúlt évtizedben a vér­­tetű már csaknem ismeretlen kártevő volt, de tavaly ismét több helyen jelentkezett. A meg­támadott ágakat célszerű le­vágni és elégetni, a fát pedig megpermetezni. Az elmondottak alapján per­metezési táblázatot állítottunk virágok fejlődnek. Ez az úgy­nevezett elsődleges fertőzés, mely a gomba tenyészidő alatti terjedésének és szaporodásá­nak forrása. Ha a beteg nö­vényrészeket még virágzás előtt eltávolítjuk, jelentősen csök­kenthetjük a fertőzés veszélyét, következésképpen a tenyészidő­­ben végzett permetezésekkel gátat vethetünk a gomba ter­jedésének. Az első permetezést itt is virágzás előtt kell elvé­gezni (varasodás elleni keze­léssel kombinálható), a későbbi permetezések során az Alma­moly elleni permetlébe adagol­hatjuk a lisztharmat elleni ké­szítményeket. Az utóbbi időben a termelők­nek sok gondot okoz a piros gyümölcsfa-takácsatka.. Túlsza­­porodása az intenzív nagyüze­mi gyümölcsösökben használt rovarölő szereknek köszönhető, mert többségük a takácsatkák­ra csak gyengén vagy egyálta­lán nem hat, viszont irtja a kár­tevő természetes ellenségeit. A tojásalakban telelő kártevők lárvái általában rügyfakadás­össze. A kezeléseket — figye­lembe véve a környezetvédelmi és gazdaságossági szemponto­kat — igyekeztünk a legszük­ségesebbekre korlátozni. A táb­lázatban két hasonló hatású rovarölő szer váltott alkalma­zását javasoljuk, hogy ne ad­junk lehetőséget a takácsatkák ellenálló nemzedékének kifej­lődésére. Az alma legjelentősebb káro­­sítói ellen tehát összesen nyolc permetezést javasolunk. Ezen­kívül a takácsatkák ellen (ha sok telelő tojást találunk) egér­füles állapotban permetezhe­tünk. A kelő lárvák állományát a Polybarit vagy a Sulka egy százalékos oldatával gyérítjük (az említett szereknek jó liszt­harmat elleni hatásuk van). A túlszaporodott atkákat július és augusztus közepén speciális készítményekkel (pl. Plictran, Miiből) irthatjuk. Az augusztusi permetezést azért tartjuk fon­tosnak, mert körülbelül augusz­tus közepén a takácsatkák nős­tényei megkezdik az áttelelő tojások lerakását. A levéltetvek PERMETEZÉSI ÜTMDTATÖ AZ ALMA FÄK NÖVÉNYVÉDELMÉHEZ A kezelés időpontja károsító peszticid tömény­ség (°/o) Virágzás előtt Varasoflás Dithane M-45 0,25 Lisztharmat Fundazol WP-50 0,06 Virágzás után Varasodás Dithane 0,25 Lisztharmat Fundazol 0,06 10 nap múlva Varasodás Perozin 75 В 0,4 Lisztharmat — Topsin M 70 WP 0,08 két hét múlva (kb. június Varasodás Perozin 0,4 elején az almamoly elleni Lisztharmat Topsin 0,08 kezelés időszakában) Almamoly I. gén. Metation E 50 0,2 két hét múlva Varasodás Dithane 0,25 ' Lisztharmat Fundazol 0,06 Almamoly I. gén. Anthio 25 0,15 két hét múlva Varasodás Perozin 0,4 Lisztharmat Topsin 0,08 Almamoly I. gén. Metation 0,2 kb. három hét múlva Varasodás Dithane 0,25 (az almamoly II. nemzedéke Lisztharmat Fundazol 0,06 ellen) — kb. július 20. Almamoly II. gén. Anthio 0,15 két hét múlva Varasodás Perozin 0,4 (kb. augusztus eleje) Lisztharmat Topsin 0,08 Almamoly II. gén. Metation 0,2 ellen szükség szerint védeke­zünk (pl. Pirimor). Az alma növényvédelmi mun­kálatainak megkönnyítése cél­jából kidolgozott permetezési táblázat útmutatása a körtére is vonatkozik, azzal a különb­séggel, hogy a körténél ki­hagyjuk a lisztharmat ellen ja­vasolt szereket. A körtét a ta­kácsatkák és a levéltetvek nem nagyon támadják, de annál in­kább veszélyeztetik a körtele­­vélbolhák. Irtásukra szükség esetén Bi-58 ЕС vagy Ultraeid készítményt használhatunk, de ha rendszeresen védekezünk az almamoly ellen, nem kell tar­tanunk a levélbolhák tömeges elszaporodásától. A körtének van még egy is­mert kártevője, a körtelevél gubacsatka. Szívogatásának ha­tására a leveleken halványzöld vagy piros, Idővel elfeketedő, kiemelkedő gubacsok keletkez­nek. Ez az úgynevezett körte­­himlő, amit sokan összetévesz­tenek a varasodással. Ellene csak túlzott elszaporodása ese­tén védekezünk. Ha tavaly erős fertőzést észleltünk, akkor rügyfakadáskor a Sulka 4—5 százalékos, vagy a Polybarit 3 százalékos töménységű olda­tával kell permetezni. A te­­nyészidőben az Ultracid 40 WP készítményt hasznosíthatjuk. MATLÄK GYÖRGY agrármérnök ф A Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetségének demén­­di (Demandice) alapszervezete a lévai (Levice) járásban a legnépesebbek közé tartozik. A Gogh Imre vezetésével működő elnökség mindent megtesz an­nak érdekében, hogy a száz­húsz fős alapszervezet elfogad­ható eredményeket érjen el a háztáji állattartás fejlesztésé­ben. A nemrég megtartott év­záré taggyűlésen elhangzott, értékelő beszámoló szerint, a múlt évben a nyulászok voltak legaktívabbak. A tenyésztők kétezer pecsenyenyulat adtak át a Branko vállalatnak. Az eladott 86 ezer konzumtojás, 250 kg gyapjú, 400 nyúl-, il­letve ötvenhat juhgerezna szin­tén az alapszervezet tagjainak sikeres ténykedését dicséri. Örömmel nyugtázzuk, hogy a községben fellendült a ludak, pulykák, gyöngyösök és dísz­madarak tenyésztése iránti ér­deklődés, s néhányan már szer­ződéses malacneveléssel is fog­lalkoznak. Ami pedig a köz­hasznú munkából való részvál­lalást illeti: a kistenyésztök tavaly 560 társadalmi munka­órát dolgoztak a járdaépítés­nél, illetve a szolgáltatőház ki­vitelezésénél, és gondosan be­gyűjtötték a gépek számára hozzáférhetetlen területek fű­termését is. (Bélán у Г János) (АиднишЕаусуа auácsa dó Az állatoknak a kultúrembe­­rétől merőben különböző tar­tási és táplálkozási viszonyai magyarázzák, hogy belső és külső parazitákkal fertőzött. Sőt! Egyes állatfajoknál ritka kivétel az olyan eset, hogy nem találkozunk semmilyen beíső vagy külső élősködővel. A parazitás fertőzöttség lét­rejöttét nemcsak megkönnyíti, de egyenesen elkerülhetetlenné teszi a fertőző anyagot tartal­mazó bélsár szétszóródása. A nyersen fogyasztott takarmány, az ivóvíz, az eieséghez kevere­dett köztigazdák (kiiiönbözö apró élőlények, amelyekben az élősködő szaporodik vagy tar­tózkodik) megkönnyítik a szá­jon át való fertőzést. A belső élősködők többféle­képpen károsítják a gazdaálla­tot. A galandférgek a bélcső­ben levő táplálékot vonják el az állattál. A kampófejű féreg vért szív, más élősködők a bél­nyálkahártyát fogyasztják vagy váladékukkal mérgezik a gazda­­állatot. Ezeken kívül, a tartóz­kodási helyüktől függően, egyéb szerveket is károsíthatnak (tü­dő, máj, agy stb.). Minden élős­ködő csökkenti a szervezet el­­lenáliőképességét egyéb fertő­zésekkel szemben. Minden pa­razitás betegség ellen van ha­tékony gyógyszer vagy védeke­zési mód, viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyetlen készítmény sem kö­zömbös a gazdaállatra nézve. A JUHOK GALANDFÉRGESSÉGE A betegséget 4—6 m bosszú, 1,5 cm széles, ízelt testű para­zita okozza (leggyakrabban a Moniezia expanzaj. Fejlődésé­hez köztigazdák, szabadon élő atkák szükségesek. Ezek fel­szedik a petéket és testükben megindul az élősködő fejlődése. A fertőzés az ilyen atkákat tar­talmazó fűvel történik. Rend­szerint csak félévesnél fiata­labb állatok betegednek meg. A galandférgek sok tápláló­­anyagot vonnak el a gazdaál­lattól, és mérgezik is őt a vá­ladékukkal. A bárányok ezért högés gyötri, lélegzése nehéz, szapora. Az állat 2—3 hónap múlva, legyengülve, elpusztul. Legfontosabb ellensze-. a jó táplálás, mert az állat még a súlyos fertőzést is átvészelheti. A gyógyszeres kezelés során — úgy mint a galandférgesség­­nél — csökkentenünk kell a legelők fertőzöttségét. MAJMÉTELYKÖR A betegséget a Fasciola he­­patica, 2—3 cm hosszú és át-A juhok élősködők okozta bágyadtak, soványak, vérszegé­nyek. Hasmenés váltakozhat bélsárrekedéssel. A végbélből olykor hosszú galandféreglánc lóg ki. ' Gyógyítására — az újabb ké­szítmények mellett — jő ered­ménnyel használható a rézszul­fát 1—2 ®/o-os oldata. A leg­jobb megelőzés a beteg állatok rendszeres kezelése, és így a legelők fertőzöttségének csök­kentése. A kigyógynlt állatok már nem fertőződnek. A JUHOK TÜDÖFÉRGESSÉGE Az egyéb fonálférgek mellett leggyakrabban a Dictyocaulus filaria okoz megbetegedést. Ez szürkésfehér, vastag cérnához hasonló (0,5—1 cm hosszú) fonálféreg. Az állatok rendszerint ta­vasszal, a legelőn fertőződnek meg. Ugyanis a lárvák eltűr­nek akár —25 °C hideget is. A . bálcsatornából a nyirok­árammal a szívbe, majd a tü­dőbe jutnak, ahol hnrutos gyul­ladást okoznak. A beteg álla­tot rohamokban jelentkező kö­lagosan 1 cm széles, lapos apró tövisekkel és szívókéval ellá­tott féreg okozza. Fejlődése a törpe iszapcsigában történik. Belőlük a fertőzdképes, apró, ebihal alakú férgek a fűszá­lakra jutnak. A fertőzés nedves, mocsaras legelőn vagy az ilyen helyről származó fővel törté­nik. A féreg átfúrja magát a bél falán és a májhoz törekszik. Roncsolja annak szövetét, az epeerekben vért szív, de a ván­dorlás során egyéb helyeken is károsodást okozhat (hashár­tya, tüdő, de még a méhbe is eljuthat). Az első megbetege­dések általában az őszi hóna­pokban jelentkeznek. A máj­­gyulladást fokozódó vérsze­génység követi, a gyapjú nem fejlődik, szakadékony. Súlyos fertőzés esetén gyakori a tö­meges elhullás. A mételykóros állatok szervezetében olyan el­lenanyagok termelődnek, ame­lyekkel időben kimutatható a fertőzés, még mielőtt a bélsár­ban megjelennének a peték. Győgyitására többféle készít­ményt használhatunk. Leghatá­sosabb az injekciós kezelés. Nagyon fontos, hogy csak a mételyektől megszabadított ál­latokat hajtsuk ki a legelőre. Kerülni kell a nedves, vfzjárá­­sos részeket. A csigákat réz­­szulfát-oldattal lehet irtani. A JUHRÜHOSSÉG A rühösség gazdaságilag a legfontosabb betegségek közé tartozik. Leggyakoribb a pso­­roptes-rühatka okozta bőrbeteg­ség. Az élősködő szövetnedvet betegségei és vért szív. A szúrás nyomán gyulladás és apró pörköcske keletkezik, és a gyapjú kihull. Az atkák mindig az ép bőr leié vándorolnak, így terjed a rü­hösség mind nagyobb felületre. Súlyos esetekben a gyapjú jó­formán az egész állatról ie­­hull. A juh a viszkető bőrfelü­letet rágja és nyalja. Nyírás után az atkák zöme a testfelü­let búvóhelyeire vándorol, és innen télen — a gyapjú növe­kedése után — újra megindít­ják a támadást. A rühösség gyógyításában a gyógyszeres (pl. Fenoform for­te) fürösztésnek van legjobb hatása. Erre tavasszal, a nyírás után 2—3 héttel kell sort kerí­teni. Ha csak egy beteg állatot is találunk, az egész állományt alaposan fürösszük meg. S amit ugyancsak jó tudni: a rü­­hösséget általában fertőzött ide­gen állatokkal szoktuk behur­colni, terjeszteni. Dr. KÖRÖSI RUDOLF, állatorvos Legyenek íieíyi borversenyek? A bortermő vidékeken immár hagyománya van a járási bor­versenynek. Viszont itt csak a nagyüzemek bora kerül bemu­tatásra, értékelésre. Napjaink­ban már a kistermelők is egy­re szélesebb körben és mind nagyobb szakértelemmel terme­lik a szőlőt, készítik s kezelik a bort. Következésképpen fel­merül a kérdés: nem kellene ezt a szorgalmat és eredményt nyilvánosan értékelni? Vajon nem serkentené a termelőked­vet, nem javítaná a minőséget, ha a bortermő vidékeken a ker­­tészkedők alapszervezete na­gyobb figyelmet szentelne, a helyi borversenyek megszerve­zésének? Véleményem szerint igenis fontos küldetésük van az ilyen rendezvényeknek: elő­segíthetnénk a direkttermő sző­lők felszámolására irányuló tö­rekvések sikerét, jobb — főleg szakszerűbb — munkára ösztö­nöznék a termelőt, s nem utol­só sorban kulturált borfogyasz­tásra nevelnének. E téren már van némi kez­deményezés. Példaként Duna­­radványt {Radvaň n. Dunajom) említeném, ahol a szőlőterme­lésnek gazdag hagyománya van. A kertészkedők, helyi szerveze­te eddig három Ízben rendezett borversenyt. Az idén harminc­négy bormintát értékelt a há­romtagú bizottság. A termelők jelen voltak az értékelésnél, maguk is megkóstolhattak min­den mintát. A legtöbb pontot szerzett mintákat szerény díj­jal jutalmazták. De nem is a jutalmazáson volt a fő hang­súly, inkább a szakmai ismere­tek gazdagításán. Hiszen ér­tékeléskor a bizottság tagjai véleményt mondtak minden mintáról, rámutattak a hibák­ra, majd ismertették a borke­zelés legfontosabb tudnivalóit. Én mind a három borverse­nyen részt vettem, s elmond­hatom, hogy három év alatt so­kat fejlődött a háztáji borter­melés, sokat tanultak a ker­tészkedők a korábban vétett és az értékeléskor szóvá tett hi­bákból. Ami pedig a verseny ünnepélyességét jelenti: az ér­tékelésre mindig az évzáró tag­gyűlés előtti vasárnapon kerül sor, így a díjakat a taggyűlé­sen vehetik át a legjobb ter­melők, ugyanakkor szerény bor­kóstoló keretében az alapszer­vezet minden tagja megízlelheti a község legjobb termelőinek nevet szerző nedűt. Állítom, hogy- a helyi jellegű borversenyeknek éppen olyan jelentőségük és küldetésük van, mint 1teszem azt, a gyümölcs-, zöldség- és virágkiállításoknak, illetve az apróállat-bemutatók­­nak. Sőt! Hogy a gyümölcster­melőkről se feledkezzünk meg: éppenséggel almakóstolót is le­het rendezni! VARGA JÖZSEF, Búcs (Buč) л I

Next

/
Thumbnails
Contents