Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-03 / 13. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN

Az ismétlődő fagyok megtréfáltak bennünket, így márciusban nehéz volt beütemezni a munkát, időzíteni a metszést és a permetezést. Most még a kajszi és az őszibarack metszésére kell sort keríteni, azután készülődhetünk a virágzás előtti permetezéshez (zöld-, illetve pirosbimbós állapotban). A vegyesen betelepített kertekben virágzás előtt a Sulka 1 százalékos oldatának használatát szoktuk javasolni. Ha az előző években nagyobb fertőzés volt, akkor most lisztharmat ellen (Fundazol) és varasodás ellen (Dithane) is védekezni kell. Aki rendesen elvégezte a lemosó permetezést, állati kártevőktől egyelőre nem kell tartania. Viszont még nem késő mésztejjel vagy Kuprikol és mésztej keverékével bemeszelni a fák törzsét (kajszi, őszibarack), hogy elodázzuk a virágzást, csökkentsük a fagykárok lehetőségét.

A frissen telepített fákat már megmetszettük, most tányérozzuk körül és kiadósán öntözzük be ókét, legalább havonta egyszer. Ha nem tudunk öntözni, alkalmazzunk talajtakarást (szalma, trágya, fólia). A későn ébredő csemetéket ajánlatos még egyszer megmetszeni, törzsüket ruhával vagy fókával lazán becsavarni.

Itt az ideje az alakfák kötözésének, alakításának. A korábbi kötéseket lazítsuk vagy újítsuk fel. Kötözésre az oltáskor használatos műanyag szalagok a legalkalmasabbak.

Már kizöldültek az alanyok, megkezdhetjük az oltást (párosítás, hasíték- vagy őzláboltás). A nem túl öreg, egészséges, de satnya vagy nem kedvelt gyümölcsöt nyújtó fákat á tölthetjük. A fiatalabb fákon törzsbe, a talaj fölött, a 8—10 éveseken oldalágakba oltunk. Az sem baj, ha egy fára több fajtát oltunk, legalább lesz miben gyönyörködnünk, ha az egyik ágon piros, a másikon zöld vagy sárga gyümölcs kínálja majd magát.

Külön fejezetben kell szólni a szamócáról. Ha a két-három éves telepítés őszi talajmunkáit elhanyagoltuk, most a laza talajon ásni, a nehezebb talajokon Inkább kapálni ajánlatos, miközben a szükséges műtrágyamennyiséget is be kell dolgozni. Az őszi telepítést fejtrágyázni, kapálni, locsolni és permetezni kell. A hagyományos tavaszi telepítéskor elsősorban arra ügyeljünk, hogy fiatal töveket telepítsünk át, mégpedig nagy földlabdával. A korábban hűtőben tárolt, frlgő palántát J61 előkészített földbe kell ültetni, kiadúsan kell locsolni, mert még az Idén teremnie kell. Az első permetezés atkák 6s molyok ellen valő; a pérmetlébe lombtrágya Is kerülhet. A szürkepenész ellen az első virágok megjelenésekor kell első ízben permetezni (két-há-0

0

c=J

tennivalók

rom ismétlés számítható). Leghatásosabb a 0,25 százalékos töménységben kijuttatott Euparen, de a Herll és a Fundazol is megteszi. Nagyon fontos, hogy a földön szétterülő alsó levelek is kapjanak a permetléből. Hatásos, ha a vegyszeres kezelést talajtakarással (aljazás forgáccsal, szalmával) kombináljuk.

Válogassuk át a tárolt gyümölcsöt, a szükségleteinket meghaladó mennyiséget inkább adjuk el, mert egyre melegebb lesz, s ilyenkor bizony már nagyok a tárolási veszteségek. A megüresedett göngyöleget (rekeszek] tisztítva, fertőtlenítve tegyük félre őszig.

BELUCZ JÁNOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

A SZŐLŐBEN

Márciusban későn engedett fel a föld fagya, így aránylag mozgalmas hónapunk lesz. Mi minden vár ránk áprilisban? Mindenekelőtt be kell fejezni a metszést (a hogyanról márciusban szóltunk), a telepítést és a hiányzó tőkék pótlását. Egy-egy hiányzó tőkét döntéssel is pótolhatunk. Ha nagyobb a hiány, akkor inkább oltványt telepítsünk. Ilyenkor a szokásosnál nagyobb (60X60 cm) gödröt kell ásni, hogy tökéletesen eltávolíthassuk a gyökérmaradványokat. A gödörbe telepítéskor tegyünk komposztot, valamilyen talajfertőtlenítőt, és ne feledkezzünk meg a beöntözésről. Felcsirkézés után ügyeljünk arra, hogy az oltvány körül a talaj mindig porhanyód' legyen. Az oltványok fiatal hajtását kössük támkarőhoz, hogy szép sima és egyenes törzset nevelhessünk.

Kardon- és lugasmüvelésű szőlőinkben a meghagyott szálvesszőket vagy legyezőket a nedvkeringés megindulása utón azonnal kötözzük. Ha megkésünk a kötözéssel, könnyen kitörjük a már duzzadó rügyeket. A tőgyökérből és a tőkenyakból előtörő hajtásokat távolítsuk el, ne szívják fölöslegesen a tápanyagot.

Ideje befejezni a támberendezés javítását, a hiányzó karók pótlását. A meglazult huzalokat feszítsük ki, az elszakadtakat javítsuk meg vagy pótoljuk újakkal.

Az értéktelen tőkéket őtoltjuk (hasítékos gyökérnyakba oltás). Persze, ez csak akkor Időszerű, ha még a nyugalmi

időben beszereztük, és mostanáig a pincében, nedves homokba ágyazva tároltuk az oltóvesszőt. Az átoltásra a nedvkeringés kezdetétől április végéig bármikor sort keríthetünk. Kezdők Is hozzáfoghatnak az átoltáshoz, nem olyan bonyolult művelet.

A tőkét kitányérozzuk, letisztogatjuk, majd lefűrészeljük a tőkefejet (3—4 cm-re a talaj felszíne alatt). A vágási felületet éles késsel lesimftjuk, a tőkenyakat 8—10 cm-rel a metszlap alatt erősen átkötjük, majd behasítjuk a tőkét (kés, balta). Az oltócsapot 2—3 rügyre vágjuk, az alsó rügy alatt kétoldali metszlapot (ék) készítünk, s az így előkészített oltőcsapot úgy toljuk be a kissé szétfeszített hasítékba, hogy a hegszövetek egybeessenek. Utána a tőkenyakról eltávolítjuk a kötést, az oltás helyét felülről lefelé haladva raffiával becsavarjuk, papírral betakarjuk, majd porhanyós földdel fölcsirkézzük. Ha szerencsénk van, az oltás nemcsak megered, de kóstolóba egy-két fürt szőlőt Is terem.

Áprilisban a növényvédelem az atkák, illetve a lisztharmat ellen irányul. Ha tavaly fertőzést észleltünk, most a nedvkeringés megindulása után a Sulka vagy Polybarit 4—5 százalékos oldatával kell permetezni (lemosás). Elég gyakori betegség a kocsánypenész (leginkább érés kezdetén károsít). Ha előfordult a szőlőnkben, akkor rügypattanáskor a Kuprikol 1 százalékos oldatával tanácsos lemosni a tőkéket. A permetlébe lisztharmat ellen 1 % Sulikol К vagy 0,5 % Thiovit, Illetve Pol sulkol adható, így csak atkák ellen kell külön permetlét készítenünk.

A hordókat rendszeresen töltögessük föl, legalább kéthetenként kóstolással ellenőrizzük a bor egészségi állapotút. A tavaszi felmelegedés következtében a rosszul szigetelt pincékben a bor elváltozására számíthatunk. Ez főleg a több visszamaradt cukrot tartalmazó borokra érvényes (utóerjedés). Az ilyen bor elveszti a tükrösségét, s amfg az erjedés tart, amolyan élesztőízt kap. Utóerjedés után a bort ajánlatos átfejteni és hektoliterenként 10— 15 gramm borkénnel kezelni. A meleg pincét vagy más helyiséget hajnalban kell szellőztetni, és tanácsos kéthetenként kénezni.

VARGA JÓZSEF

A ZOLDSÉGESKERTBEN

Ha valamilyen oknál fogva márciusban megkéstünk a káposztafélék ültetésével, akkor most mielőbb fejezzük be ezt a fontos munkát. A kiültetett káposztafélék (karalábé, kel, káposzta) gondos ápolást igényelnek. Talajukat rendszeresen kapáljuk és öntözzük. Mindig kiadósán, nagyobb víz-, mennyiséggel öntözzünk (15— 20 mm), mert a kisebb adaggal valő, gyakori locsolgatás tömöríti a földet, cserepesedést idéz elő. Útbaigazításul: 1 mm csapadékot akkor juttatunk, ha egy négyzetméter alapterületre egy liter vizet adunk.

Most kell elvetni a kései gyökérzöldséget. Sárgarépából lehetőség szerint Rubin, Larosa vagy Nantes fajtát vessünk. A korai sárgarépát úgy ritkítsuk, hogy a későbbi ritkításkor kitépett gyökeret fölhasználhassuk. A kései fajtákat majd 2—3 cm tőtávolságra ritkítsuk. A folyamatos ellátás érdekében még vethetünk hónapos retket (esetleg előveteményként a paprika, paradicsom vagy diny-. nye számára kijelölt területre). Április végén vetjük az eltenni való uborkát és a tököt (ha nem neveltünk palántát), továbbá a csemegekukoricát, palántaneveléshez a dinnyét. A nyári vagy kora őszi kiültetésre szánt káposzta, karfiol (Dobrovodská poloneskorá, illetve Bravo) magját szintén most kell elvetni.

Áprilisban mér gondolni kell a növényvédelemre is. Most a levéltetvek és a káposztalepke hernyói elleni védekezés okoz gondot. Ne várjuk meg, amíg a levelek károsodása figyelmeztet a beavatkozás szükségességére. Mihelyt megjelennek a lepkék, néhány nap múlva feltétlenül vegyük elő a permetezőt. Ha módunkban áll, olyan vegyszert válasszunk (Phosdrin, Dimecron, Ultracid, Arubus stb.), amely a levéltetveket és a lepkék hernyóit egyaránt irt)«Akinek van fóliasátra, már friss zöldséget fogyaszthat, illetve szállíthat. A folyamatos szedéssel felszabadított területet azonnal ültessük be, nem szükséges megvárni, amíg az egész fóliasátor felszabadul. A sátor végébe paradicsomot és uborkát ültethetünk, a töb-< bi területre paprikát, padli-, zsánt. Aki másként dönt, és megvárja, amíg az egész fóliaház megüresedik, az előnövény lekerülése után terítsen el érett istállótrágyót, valamint műtrágyát (négyzetméterenként 4—5 dkg), s ássa föl a földet. Pár nap pihentetés után kiültetheti a paprikapalántát (50 X 30 vagy 60X30 cm sor- és tőtávolságra). A paradicsomot és az uborkát támrendszer mellé telepítsük.

DORÄK ALAJOS

MiutiiBiiii^iiiiiiHiiiiiiiBiiiiiiiifliiiiiiniiiiiiiiHiiinimiiiiiiiiiiiiHniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Falun még napjainkban is a külterjes baromfitartás van túlsúlyban. Vagyis az állatok egész nap kint tartózkodnak, csak éjszakára keresik fel szálláshelyüket. E módszer előnye, hogy az állatok napi táplálékuk zömét maguk szerzik meg, a tenyésztő csak kiegészítőül ad 3—4 dkg szemest, meg némi kerti és konyhai hulladékot. Az állatszállás általában zsúfolt, egy négyzetméterre olykor 15—20 tyúk jut. Ilyen feltételek közepette csakis az udvaron (kifutóban) lehet megoldani az etetést Ez a módszer korántsem nevezhető korszerűnek, viszont a maga módján hozzájárul a család önellátottságához. A külterjesen tartott tyúkok évi tojáshozama 80—100 darab.

A félig belterjes tartás esetén az állatok csak kedvező időjárás idején tartózkodnak a szabadban, s rossz időben enni és Inni Is az ólban kapnak a tyúkok. Itt már a napi élelem nagyobb hányadát a tenyésztő biztosítja. Az ólban négy-hat tyúk jut egy négyzetméterre, viszont az évi tojástermelés elérheti a kétszáz darabot.

Tavasszal lassan nő a tojástermelés. Ha az állománynak hatvan százaléka termel, tovább ne korlátozzuk a napi adagot, sőt, darabos takarmánymeszet és kavicsot is kínáljunk az állatoknak. Ha nincsen speciális tojótápunk, akkor házilag készített keveréket etessünk (40 % kukorica, 20 % árpa, 10 % borsó, 10 % napraforgó, 18 °/o búzakorpa és egyegy százalék ásványi-, illetve vitaminkészítmény). A- szénát kalapácsos darálón, lisztnek feldolgozva, a fiatal csibéknek a sárgarépát reszelve, a nagyobbaknak szeletelve, a burgonyát főzve vagy párolva adagoljuk, hogy jobban hasznosuljon a takarmány. A párolás előnyösebb, mert nem lúgoződnak ki a tápanyagok, viszont a burgonya főzéséhez vagy párolásához használt vizet öntsük ki, mert mérgező anyagot (solanin) tartalmaz. A főtt burgonyát zúzva, a lágy eleséghez keverve, a szemeseket pedig darálva, esetleg csíráztatva etetjük.

A húsbibrideknél nagyon fontos a fehérjeszükséglet kielégítése; állataink egy kilő hús előállításához 400—500 gramm fehérjét Igényelnek. A tápokban a fehérje a legdrágább, kedvező hatása csak akkor érvényesül, ha az aminosavösszetétel megfelelő és a takarmány többi összetevőivel egyensúlyban van. A kukorica fehérjéje olyan aminosavakból áll, melyeket jól kiegészít a fölözött tej, az élesztő és a vérltszt fehérjéje. A lucerna kiegészíthető a napraforgópogácsa és a hűsllszt aminosavaival.

Ha megérkeznek a kiscsibék,

azonnal tegyünk eléjük élelmet

(két hétig etetőtálcán, melyet az első napokban a műanya közelében helyezünk el, nem alatta), és persze vizet. Állandóan kísérjük figyelemmel a csibék és tyúkok takarmány-, illetve vízfogyasztását, mert ebből következtethetünk az egészségi állapotukra. Ha borzolt tollú, gubbasztó, étvágytalan tyúkot találunk, azonnal különítsük el, és hívjunk állatorvost. A lilásvörös áll-lebeny és taréj, a váladékos szem, véres ürülék, nehéz légzés szintén betegségre utal.

Az emberek többsége szereti a libapecsenyét, ezért sok helyütt szívesen foglalkoznak lúdtartással. Arról nem Is beszélve, hogy a lúdtartás könnyebb, mint a csibenevelés. Gazdaságos lúdtartáshoz két fő tényező kell: legelő és folyóvíz. Ilyen feltételek mellett a takarmányozás csak a növendékállatok esetében, illetve hizlaA kacsa ritkán kotlik, keltetni tyúkokkal vagy pulykákkal szoktunk. A pipék felnevelése egyszerűbb, mert ellenállóbbak és kevesebb meleget igényelnek, mint a csibék. Az első napokban igényelt 23—24 C-fokos hőmérséklet négy hét alatt 15 C-fokosra csökkenthető. A pipákét 24 érán belül meg kell etetni, különben nagy lesz az elhullás. Kedvező Időjárás esetén a plpéket ötnapos kortól kifutóba engedhetjük, ahol 20 napos kortól egész nap kint tartózkodhatnak. A tenyészállatnak szánt fiatalokat háromhetes kortól vízre engedjük. Az első napokban kétőránként, majd öthetes korig naponta ötször kell etetni. A csibenevelésnél használatos keveréket pépesen etetjük, csalánt, lucernát keverve hozzá. Természesen emésztést segítő kavicsról is gondoskodnunk kell.

A pulykák tél végén kezdenek tojni, tehót zárt ólakban

(ÁPRILIS

kisalianenveszlésbe!

P

láskor jelent gondot. A tojást lúddal és pulykával (10—15 db) vagy kotlós tyúkkal (3—4 db) keltethetjük, ha a hagyományos módszert választjuk. A költőfészkek közé feszítsünk ki zsákszövetet, a fészek mellé tegyünk vizet, homokot és élelmet. A ludat naponta vegyük le a fészekről (IS perc) és engedjük fürödni. A természetes úton keltetett libákat bízzuk az anyjuk gondjaira; a nevelőben az első héten 20—25, a másodikon 15—20 C-fokos hőmérsékletet kell tartani. Kedvező időjárás esetén a hatodik napon a kislibákat kiengedhetjük a legelőre. A napos libák első eledele zölddel kevert, nedvesített kukoricádéra legyen. Zöldként zsenge csalán vagy fű jöhet számításba. A harmadik naptól a kukoricadarát egyötöd rész csibetáppal kell keverni, s előnyös az aludttej adagolása is. A napi adaghoz néha keverjünk apró kavicsot. A kislibák napközben tartózkodjanak a legelőn, legjobb, ha a takarmányt Is ott kínáljuk nekik (lapos tálcákon), s csak rossz Időben vagy este tereljük ólba őket.

Kacsát olyan vidékeken érdemes tartani, ahol mocsaras, lápos területek vannak. Ilyen feltételek közepette csak a téli takarmányról kell gondoskodnunk. A termelő kacsáknak naponta 14—18 dkg tojótápot adjunk. Szárazon Is adagolhatjuk, de akkor feltétlenül legyen itató a közelben.

kel] tartani őket. Egy pulykára 45 cm ülőrúd Jusson, a tojófészkek nagysága 50X70 cm legyen. Négy tojónak egy fészket kell elhelyezni az ól sötétebb zugában. A zárt kifutóban tartott állatokat kukoricából, árpából, zabból és búzából készült keverékkel etetjük, a lágyeleséget korpából, húsllsztből, vérlisztből, reszelt répából és burgonyából készítjük. A termelő pulykák uaponta 200 gramm szemest és 80 gramm zöldet vagy lédús takarmányt, 5 gramm takarmánymeszet és 2 gramm sót igényelnek. A pipék 2—3 C-fokkal melegebb kezdeti hőmérsékletet igényelnek, s egy négyzetméteren 6— 8 darabot helyezhetünk el belőlük. A nevelői jobban meg kell világítani, mert a kispulykák rosszul látnak, nem találják meg az etető- és itatóedényeket. A nevelés első napjaiban óránként kínáljuk az élelmet. Az első hét takarmánya: főtt tojás, túró vagy aludttej, tejpor, csalán, saláta, búzadara, répa. Az ötödik hétig a tojás és tejpor adagját fokozatosan csökkentsük, viszont egyre több zöldet adagoljunk.

A gyöngytyúk nem szívesen tartózkodik ólban, ezért etetését és itatásét is a kifutóban célszerű megoldani. Persze, az etetőt le kell takarni, hogy az eső ne áztassa az élelmet. A gyöngyös hajlamos rá, hogy eltojja a tojást, viszont az ól sötét zugában elhelyezett tojófészekre rászoktatható. Csibéi kezdetben hőigényesebbek és gyámoltalanabbak, mint a kispulykák, de három hét múlva már igen elevenek. Egy négyzetméter alapterületre 10—15 csibét számíthatunk. Etetésükre az első öt héten a csibenevelésben használatos indító tápot, később a nevelő tápot használhatjuk.

Faluhelyen még ma is sok oszlopos galambdúc látható. E- zeket nagyon körülményes tisztítani és fertőtleníteni, s persze ellenőrizni is, ezért tanácsos lenne felszámolni őket. A padlástérben kialakított galambszállás már korszerűbb, de a nagy hideg és meleg ellen a padlásteret szigetelni kell. A padlót salakbetonnal burkoljuk, ez megkönnyíti a takarítást és a fertőtlenítést. A padlás déli oldalán napozót ajánlatos készíteni. Külön galambhőz építése költséges, viszont itt biztosíthatunk legkedvezőbb életteret az állatoknak. A galamb magevő, legfontosabb tápláléka a kukorica, búza, árpa, zab, köles, cirok, repce, napraforgó. Hetente egyszer darált száraz kenyeret és főtt burgonyát is kínálhatunk galambjainknak.

A nyulak takarmányozáséban egyelőre kevesen építenek az egész évi szénaetetésre. Most, amikor már zöldeleség is kínálkozik, óvatosan térjünk át a nyári ^etetésre. Az állatok könnyen megbetegszenek, ha átmenet nélkül, egyszeriben sok zöldet kapnak. Amíg nincsen zöld, jé hatást érhetünk el csíráztatott gabonafélék adagolásával. Csfráztatáskor az 5—6 cm vastag rétegben elterített gabonát állandóan nedj vesen tartjuk (20—25 C-fok), s akkor kezdjük etetni, amikor a csíra már elérte az 5—6 cm magasságot.

A nyulakat előbb megitatjuk, utána szemet (árpa, zab, búza) vagy nyúltápot adunk. A répát abrakkeverékkel meghintve, a burgonyát gőzölve vagy párolva adagoljuk. A szoptatós anya naponta 120 gramm tejet termel, takarmányozására különös gondot kell fordítani. A nővén dékek akkor gyarapodnak a legjobban, ha a keverék 17 százalék fehérjét és 13 százalék nyersrostot tartalmaz. A forgalmazott nyúltáp ennek a követelménynek megfelel.

KOVÁCS LÄSZL0 agrármérnök