Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-03 / 13. szám
1-982. ÁPRILIS 3. , SZÁSÁD FÖLDMŰVES Április 4-e pirosbetűs ünnep a Magyar Népköztársaságban: 37 évvel ezelőtt, ezen a napon fejeződött be a náci megszállók kiűzése, az ország felszabadítása. Az előtáruló kép, mint mindenütt a náci pusztítás nyomán, romhalmazok, élettelenül vízbe csüngő hídmaradványok, óriási pusztítás. Am az élet mindenkor győzedelmeskedik a pusztulás fölött. A magyar munkásság, parasztság, ahogy a háború viharfellegei elvonultak, hozzálátott az újjáépítéshez, alkotó, termelőmunkához. Első feladat a romeltakarítás volt. Segített az ország apraja-nagyja. Aztán következett a termelés beindítása azon a szerény alapon, amelyet a dolgozók a régi rendszertől örököltek, és amelyet a háborús dúlás megkímélt. A szabadság első napjai óta a kommunisták vezette magyar munkásosztály állott a megújhodási törekvések élére, s ebben hű segítőtársaknak bizonyultak a felszabadító Szovjetunió fiai. A földreformtörvény, a bankok és vállalatok fokozatos államosítása szolid alapokat teremtett a gazdasági élet szocialista átalakítására, a szocializmus építésére, melynek fő irányvonalát a IV. pártkongresszus 1948-ban fogadta el. A Magyar Népköztársaság a több mint három és fél évtized alatt nagy sikerekéiért el a gazdasági építésben, a KGST-országokkal együttműködve a múltban ismeretlen iparágakat fejlesztett ki. A magyar alumíniumipar, autóbuszgyártás, gyógyszeripar stb. világhírnévre tett szert. Az utóbbi években különösen nagy gondot fordítanak a mezőgazdaság fejlesztésére, melynek sikereit Brezsnyev elvtárs külön kiemelte a tavalyi XXVI. pártkongresszuson. A szocialista testvérországok hathatós segítséget nyújtanak az első magyar atomerőmű, a paksi építésében. 1984 végéig már a negyedik blokk befejezését tervezik, az erőmű fontos berendezéseit a nemzetközi szocialista munkamegosztás alapján a Szovjetunió és hazánk gyártja és szállítja, emellett több mint 350 magyar energetikai szakember részesült szakképzésben Bulgáriában, hazánkban, az NDK-ban és a Szovjetunióban. Csehszlovák szakemberek a magyar vasutak korszerűsítésében is nagy szerepet játszanak. Természetesen, Magyarország leggyobb gazdasági partnere a Szovjetunió. Tavaly hat és fél milliárd rubel volt a két ország árucsere-forgalma, volumene az idén tovább nő. Az együttműködés új formái is kibontakoznak. Például tárgyalások folynak a Nyugat-Szlbéria — Nyugat-Európa gázvezeték magyarországi szakaszának építéséről. A tervek szerint a magyar területen épülő vezetéken évente 16—18 milliárd köbméter szovjet földgázt szállítanának nyugateurópai országokba, az összesen évi 40 milliárd köbméter mennyiségnek csaknem a felét. A magyar beruházásban épülő vezetékért a szovjet fél földgázzal fizetne. Magyarország más fontos KGST- beruházásokban is részt vesz. Ezek közé sorolhatjuk a Szövetség-gázvezetéket, a Vinnyica—Albertirsa 750 kV nagy nagyfeszültségű áramvezetéket, az Uszty—Ilimszk-i cellulózkombinátot, a kijembajevi azbesztkombinátot, részt vesz a VÁZ személyautók gyártásának szakosításában és kooperálásában, továbbá olajfúró-berendezések gyártásának szakosításában stb. Magyar szakemberek eredményes technológiai kiviteli terveket bonyolítanak le a dollárövezet országaiban is. Példa rá a Haldex-üzem felépítése az Egyesült Államokban: az Island Creek Coal ôs a Tatabányai Szénbányák az amerikai Lexingtonban vegyes vállalatot alapított azzal a céllal, hogy a tatabányai Haldex-eljárás, alkalmazásával hasznosítsák az amerikai szénbányák meddőhányóit. E technológiával évenként egymillió tonna meddőből 250 ezer tonna jó minőségű szenet nyernek majd viszsza. A szén értékesítése folytán a haszon felét dollárban kapja meg a tatabányai vállalat. Az idén nagyobb feladatok hárulnak a magyar mezőgazdaságra is, hiszen tavalyhoz képest 4,5 százalékkal kell növelnie termelését. Rugalmas szabályozórendszerek érvényesítése mellett, a termelés magasabb fokú jövedelmezőségére törekedve szem előtt tartják a lakosság fogyasztásának a javulását is. így például a fogyasztók kedvére téve új takarmánykiegészítővel nevelik a csirkéket. A természetes növényi anyagokból készült takarmánykiegészítővel (a hernádi szövetkezet dolgozóinak leleményessége) azt akarják elérni, hogy a fogyasztó véletlenül se fedezhessen fel a nagyüzemi broilercsirkében semmiféle tápízt (például a hallisztét). A boltokba máris évi húszmillió ilyen csirkét képesek szállítani. A szocialista Magyarország a testvérországok családjával együttműködve, az emberi ötletgazdaságra és kezdeményezésre támaszkodva, az objektív nehézségekkel megküzdve halad tovább eredményesen a szocialista országépítés útján. in— teonyid Brezsnyev moratóriumjavaslatának visszhangja még élénken foglalkoztatja a nyugat-európai közvéleményt, s bár a legérlntettebb kormány, az Egyesült Államok kormányának vezetői bagatelizálni próbálták azzal a kijelentéssel, hogy semmi újat nem tartalmaz, a javaslat visszhangja arra vall, hogy nemcsak a nagytömegek nyelvén szólnak e javaslatok, hanem a közvélemény neves személyiségei, mérvadó közéleti vezetők is magukévá tették őket. így a kormányoknak lépésükkel színt kell vallaniuk, merre hajlanak: a józan megfontolt leszerelési javaslatok felé-e, vagy pedig inkább hívei az esztelen fegyverkezési versengésnek? Mindenképpen felelettel tartoznak népeiknek. Alig hangzott el a moratórium-javaslat, újabb, nem kevésbé fontos békekezdeményezés született, melynek színhelye Taskent, Szovjet-Üzbegisztán fővárosa volt, ahol a köztársaság kitüntetése alkalmából mondott ünnepi beszédet a szovjet államfő. Míg a korábbi moratórium-javaslat elsősorban Nyugat-Európát érintette, a taskenti kezdeményező javaslatok az ázsiai népek érdekében hangzottak el, de egyetemesen a világbéke ügyét szolgálják. Leonyid Brezsnyev példaként említette a Szovjetunió sikeres együttműködését Mongóliával, Vietnammal, a többi testvéri szocialista országgal és a népi Afganisztánnal, majd arra mutatott rá, hogy a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés milyen erős szálai fűzik össze Indiával, azzal az el nem kötelezett politikát folytató, .eltérő társadalmi-politikai rendszerű országgal, mellyel hagyományosan baráti kapcsolatokat ápolnak, azzal a semleges Indiával, amelyet Peking politikája részéről és az Egyesült Államok által fegyverzett, militáns politikát folytató Pakisztán részéről is nemegyszer háborús konfliktus fenyegetett. A pártfőtitkár a két ország kapcsolatait méltatva, leszögezte, ennek alapja az, hogy szigorúan tiszteletben tartják a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, egymás országa külpolitikájának sajátosságait. Ezen az alapon erősödik államaink, azok vezetői között a kölcsönös bizalom. Ez napjainkban hatalmas, felbecsülhetetlen értékű tőkét jelent, jelentős mértékben szilárdítja mindkét fél számára a biztonság érzését, az ázsiai földrészen megteremti a béke és a stabilitás nagy kiterjedésű övezetét, lehetővé teszi a Szovjetunió és India számára, hogy nemzetközi téren sikeresen működjenek együtt a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében.“ Ebből kiindulva Leonyid Brezsnyev annak az óhajának adott kifejezést, hogy megbízható, jószomszédi kap-Javaslatok a szovjet-kínai viszony rendezésére csolatok, kölcsönös együttműködés és bizalom jellemezné a szovjet— japán viszonyt. Utalt arra, hogy külső erők sok akadályt gördítettek a kölcsönös bizalomhoz vezető útba. Egyes tokiói körök magatartását bírálva kijelentette, „milyen erkölcsi alapja van annak, hogy „gyanakvásról“ beszéljenek, amit állítólag a Szovjetunió egyik vagy másik intézkedése vált ki, ha még hallani sem akarnak arről az immár több mint egy évvel ezelőtt megtett javaslatunkról, amely arra vonatkozik, hogy vitassuk meg a kölcsönös gyanakvást, az aggodalmakat, állapodjunk meg a bizalom növelésére vonatkozó, mindkét fél számára elfogadható intézkedésekről. Továbbra is annak hívei vagyunk, hogy Japánnal hozzunk létre jószomszédi viszonyt, a lehető legszélesebb körű, kölcsönösen előnyös együttműködést. A Szovjetunió kész arra, hogy így járjon el, de természetesen a kölcsönösség alapján.“ Brezsnyev beszédében a legfontosabb javaslat kétségtelenül a szovjet —kínai viszony javítására vonatkozott, hiszen ez az ázsiai béke legfontosabb tényezője. A szovjet vezető leszögezte: „Függetlenül attól, hogy a kínai vezetés politikájának számos vonatkozását nyíltan bíráltuk és bíráljuk, mint amelyek összeegyeztethetetlenek a szocialista elvekkel és normákkal, sohasem törekedtünk arra, hogy beavatkozzunk a Kínai Népköztársaság belső életébe. Nem tagadtuk és nem tagadjuk, bogy Kínában szocialista társadalmi rend van, holott természetesen a szocializmus érdekeinek ellentmondó az, hogy Peking a nemzetközi politikában az imperialisták politikájához kapcsolódik.“ Most, amikor az utóbbi időben az Egyesült Államok tajvani fegyver-, elsősorban repülőgép-szállításai miatt hűvösebbé vált Peking és Washington kapcsolata, ami részben abból ered, hogy az amerikai kormány politikájában a „két Kína“ elvét követi, határozottan és meggyőzően hangzik a szovjet állásfoglalás: „Sohasem támogattuk és nem támogatjuk semmilyen formában sem az úgynevezett „két Kína“ koncepciót, teljes mértékben elismertük és elismerjük a Kinai Népköztársaság szuverenitását Tajvan szigete fölött“. A Szovjetunó részéről nem volt és nincs semmiféle fenyegetés a Kínai Népköztársasággal szemben.“ Ismét kidomborított elemként hat a javaslatban, hogy „semmiféle területi igényünk nem volt és nincs a Kínai Népköztársasággal szemben, készek vagyunk arra, hogy bármikor folytassuk a tárgyalásokat a fennálló határkérdésekről, abból a célból, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodásra jussunk. Készek vagyunk arra is, hogy megvitassuk a szovjet—kinai határsértésre vonatkozó kölcsönös bizalomnövelő intézkedések lehetőségének kérdését. Készek vagyunk arra, hogy minden előzetes feltétel nélkül megállapodjunk olyan, mindkét fél számára elfogadható intézkedésekben, amelyek az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, egymás ügyeibe történő be nem avatkozás, a kölcsönös haszon alapján, és természetesen harmadik országok megkárosítása nélkül elősegítik a szovjet —kínai kapcsolatok megjavítását“. Hatásos, józan, megfontolt javaslalatok. Mint a moratórium-javaslatok esetében, most is a másik félen a sor, hogy előbbre lépjen. Sajnos, előzetes hírek szerint a kínai kormány elzárkózik a javaslatok elől. L. L. % ВУ i/BIBí Ш ;.S Ш Ж Univerzális magyar betakarítőgép segíthet már a sok munkaerőt követelő szőlőszüretben Is: a Mezőgépfejlesztő Intézet tervezői által kialakított és a szekszárdi Mezőgépnél gyártott BGB-1 jelzésű bogyósgyümölcs-betakarltő gép ugyanis alkalmas a sík vagy enyhe lejtésű területekre telepített törzses köszmétén, fekete- és pirosribiszkén kívül a szőlő korszerű és gazdaságos betakarítására is. A szüretelőberendezést egy, az erőgépként már jól Ismert szovjet gyártmányú MTZ-50-es traktor felhasználásával kialakított hidas eszközhordozó vázszerkezetére szerelik, s a termés magasságához és a terepviszonyokhoz alkalmazkodva állítható. A hldromotorral hajtott, vízszintes síkban mozgó műanyag pálcasoros verőelemek által leválasztott bogyók — a leszakadt levélzettel és más kisebb szennyeződésekkel együtt — a fúvőszeles szállító-tisztító mű oldalirányú légkamrájába kerülnek. Ott a bogyók megtisztulnak, és így jutnak tovább a gyűjtőtérbe, ahonnan mechanikus szállítószerkezeten folytatják útjukat a szívőszeles tisztítóműbe. Ebben a még visszamaradt szennyeződésektől Is megtisztulnak. Utána a kihordó szállítószalagra kerülnek, amelyről a szállító-gyűjtő jármű fogadóterébe hullanak. A géppel 30—180 centiméteres szintmagasság között levő szőlőtermés takarítható be. Román kérés Románia adósságai visszafizetésének átütemezését kérte a nyugati bankoktól. Mint a frankfurti bankok képviselői közölték, a román külkereskedelmi bank ismertette javaslatát, amelynek értelmében az 1981— 1982-ben esedékes mintegy hárommil- Márd dollárnyi adósság zömét — 2 milliárd 400 millió dollárt — Románia háromévi türelmi idő után, hat és fél éven át fizetné vissza. A román kérést követően a nyugati bankok várhatóan különleges csoportot hoznak létre az átütemezésről szőlő tárgyalások megszervezésére és koordinálására. (AP) Bohuslav Chňoupek, a CSKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter nemrégen kétnapos szovjetunióbeli látogatásán megbeszéléseket folytatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel, az SZKP Politikai Bizottságának tagjával. A megbeszélések a csehszlovák—szovjet kapcsolatok továbbfejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről folytak. A tárgyalásokról kiadott közlemény szerint a miniszterek mély aggodalmuknak adtak kifejezést amiatt, hogy a NATO és az élén állő Egyesült Államok akciói kiélezték a nemzetközi feszültséget. Ezek a körök a lázas fegyverkezés fokozásának útjára léptek, igyekeznek megbontani és saját javukra fordítani az Európában és világszerte kialakult katonai stratégiai egyensúlyt, katonai fölényre törekednek, hogy erőpolitikát diktálhassanak más országoknak. A Szovjetunió és Csehszlovákia a többi szocialista testvérországgal egyetemben az enyhülés és a leszerelés következetes irányvonalát állítja szembe ezzel a veszélyes militarista politikával. A külügyminiszterek tárgyalásaik során megkülönböztetett figyelmet szenteltek az európai helyzetnek. Határozottan elítélték az Egyesült Államok és más NATO-államok beavatkozását a Lengyel Népköztársaság belügyelbe és a lengyelországi helyzet normalizálásának akadályozására tett kísérleteit. A felek hangsúlyozták, hogy az Egyesült Államok és a többi NATO- állam madridi magatartása ellentétben van az európai biztonság és együttműködés érdekeivel. Reményüket fejezték ki, hogy végül felülkerekedik a józan ész és politikai hozzáállás, s a madridi találkozó majd pozitív döntéseket hoz mindenekelőtt a bizalomerősítő intézkedésekről, az európai biztonságról és a leszerelésről. A miniszterek kiemelték Leonyid Brezsnyevnek az európai nukleáris fegyverek korlátozására vonatkozó javaslatait, s reményüket fejezték ki, hogy a nyugati országok komoly álláspontra helyezkednek, s maguk is konstruktív lépéseket tesznek. Értékelték az ENSZ-közgyűlés XXXVI. ülésszakának eredményeit, a közelkeleti, dél-afrikai és közép-afrikai helyzetet. A tárgyalások a teljes kölcsönös megértés és nézetazonosság jegyében zajlottak le. Andrej Gromiko csehszlovákiai látogatásra kapott meghívást csehszlovák kollégájától., VALAHOL LATIN-amerikAban Washington: — Kolléga úr, készek vagyunk támogatni összes „demokratikus átalakításaikat“... (L. Cseprunov rajzaj A „demokratizálódás” görbe útjai A csalással lezajlott guatemalai elnökválasztás bonyodalmai még el sem ültek, máris megmozdultak a fegyveres erők, s beavatkozásukkal azonnal elmozdították Romeo Lucas Garcia tábornok-elnököt, s Így kútba esett az a terv, hogy Amilcar Guevara tábornokot, a kiszemelt és csalárdul „megválaszott“ utódot júniusban beiktathassák hivatalába. A guatemalai viszonyokra már korábban rámutattunk. Washington a rendszer támogatásául azt a feltételt szabta, hogy az elnökválasztás „tisztességesen“ menjen végbe és a hóhér tábornokok rendszere valamelyest kozmetikálódjék. Mivel a hónap elején tartott választásokon a jobboldali ellenzék hívei is csalásokat emlegettek, várható volt, hogy valaminek történnie kell. Akár Washington áldásával, akár nélküle. Most, azok a tisztek, akik a múlt héten megmozdultak, hivatalosam „fiatal tisztek mozgalmaként“ léptek fel. így könyvelte el ezt kezdetben Washington Is. Az elnevezés megtévesztő lehet. Bár a latin-amerikai államokban a fiatal tisztek nemegyszer demokratikus reformkövetelésekkel lépnek fel a törzstisztek- idősebb nemzedékével szemben, fogékonyabbak a nemzeti érdekek védelmezésére a „nagy északi szomszéddal“ szemben, mindez a burzsoá társadalom osztálykorlátai között történik. Sohasem fűzhettek hozzá vérmes reményeket. Annál kevésbé, mert sok latin-amerikai országban, mint például Chilében is, a tiszti pálya a vagyonos osztályok kiváltsága volt, nem kétséges, kinek az oldalára áll a tisztikar konfliktusos esetekben. Mint kiderült, Guatemalában a „fiatal tisztek mozgalma“ mögött nem Is olyan fiatal hivatásos katonák rejtőztek. Az elnöki palotának szegezett fegyverek, keringő helikopterek, a város fontos pontjain elhelyezett géppuskafészkek amolyan színpadi díszletként hatottak. Az igazság az, hogy palotaforradalom zajlott le, méghozzá vértelenül. Efrain Rios Monti tábornok, a kormányzó junta vezetője saját bevallása szerint a „hadsereg egysége“ nevében cselekedett. Ez lett volna a Washington szerinti kozmetlkálás? A hadsereg vezetése ugyanis az utóbbi Időben széthúzott. Remeo Lucas Garda tábornok, a megdöntött elnök dacolt a washingtoni figyelmeztetésekkel, sőt afféle családi uralomra törekedett a hadseregben, miután fivére, Benedicto Lucas Garcia, a vezérkari főnök „partizánvadászat“ ürügyével mind nagyobb hatalmat és katonai erőt összpontosított kezében. Olyanynyira, hogy ez gyanússá tette a hadvezetés többi vezető személyisége szemében. Montt tábornok katonai-polgári juntát kíván összeállítani, természetesen jobboldali személyiségek soraiból. Ez persze a jövő zenéje, mert a katonák és a civilek között elég nagyok az ellentétek. Feltűnt a színen Mario Sandoval Alarcon, aki a megtévesztő elnevezésű „Nemzeti Felszabadító Mozgalom“ jobboldali pártcsoport egyik vezéralakja. A hadsereg egysége egyelőre fennmaradt, a demokratizálódás azonban még várat magára. Washingtonnak ez egyelőre megfelel. LŰRINCZ LÄSZLÖ Szomszedaink ünnepeli
