Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-27 / 12. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1982. március 27, 12 Az eddigi szemléleten változtatni kell! Ha mérlegeljük az elmúlt év eredményeit, azt tapasztaljuk, hogy a növénytermesztés sokban adósa maradt a népgazdaságnak. Súlyos problémákat vont maga után elsősorban a szemesek — gabona, kukorica — terméskiesése. * A gyenge termés esetében sokan az időjárási viszonyokra hivatkoznak. £n azok mellett tartok, akik azt vallják: ,nem lehet mindent az időjárás rovására Írni...“ De nézzük meg közelebbről a gabonatermelést. A tenyészidő folyamán egészen az aratásig — különböző módszerek segítségével — több Ízben is termésbecslést végeztünk. De mi haszna az értékelésnek, ba közben egy-egy fontos tényezőt figyelmen kívül hagyunk. Így például tavaly az egerek kártételét. Hiábavaló munka a fajtaösszehasonlító értékelés akkor, amikor az egerek által előidézett terméskiesés — fajtánként — 15 százaléktól ötven százalékig ingadozott, s ezt nem vettük figyelembe. Mekkora veszteséget jelent ez például húszezer hektárnyi területen, ha csupán a tizenöt százalékos veszteségei vesszük alapul? Szerény becslés mellett is legalább, tizennyolcezer tonnát. Milyen óriási tétel jönne ki, ha ezt Szlovákia búzaterületére átszámítanánk? Sajnos tavaly „eladtuk“ az időt. Ezt a komoly tényezőt kihagytuk a számitásból. Pedig ha idejében intézkedünk, segíteni tudtunk volna a bajon. Emellett az egérirtás javasolt módszere sem bizonyult megfelelő nek. Sajnos a probléma továbbra is fennáll, s ha idejében nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, az idén is tetemes kártétellel számolhatunk. A kukoricatermesztésben csak valamivel jobb hozamokat értünk el, mint búzából. Pedig ha a több éves átlagot vesszük alapul, láthatjuk, hogy az időjárás kedvezett a kukori catermesztésnek. Tehát a hozamok az adottságokhoz mérten jóval kedvezőtlenebbül alakultak. Miben kell keresni ennek az okát? Véleményem szerint elsősorban a hiányos vegyszeres gyomirtásban! Ugyanis hazánkban az utóbbi évek során elterjedt korai kuknricahibridek — amelyek a termőterület 25 százalékát foglalják el — valamivel gyengébb termést adnak, mint a későbbi hibridek, s ennek következtében — a termés alakulásával kapcsolatban — érzékenyebben reagálnak az elgyomosodásra, főleg a monokultúrás termesztésben. Ha hektáronként csak egy tonnával kevesebb terem, tízezer hektárnyi területen ez már tízezer tonna terméskiesést jelenti Az Idei terv a növénytermesztés szakaszán jelentős termelésnövelést irányoz elő. Azonban a terv önmagában véve nem biztosítja a várt termést. Ehhez ki kell dolgozni a megfelelő termesztési technológiát, s biztosítani kell a termeléshez szükséges anyagi-műszaki feltételeket. A kukorica gyomirtása kapálással nem Az együttműködés a haladást segíti A búcsi (Búé) szövetkezet zárszámadó közgyűlésén ü] ismerősökre, barátokra tettem szert. Itt Ismerkedtem meg Hajdú Béla növénytermesztési ágazatvezetővel és Pásztor Pál beruházási technikussal, a szilicei (Silica) Vörös Lobogó Efsz képviselőivel. Miközben Szabó Zoltán, a búcsiak elnöke a múlt évi eredményekről és gondokról, illetve a továbblépést segítő tartalékokról beszélt, új Ismerőseim — elismerésük jeléül — sűrűn bólogattak, olykor sokatmondó pillantást váltottak. A tanácskozást követően egy kis beszélgetésre invitáltam a sziliceieket, mondják már el, milyen érzéseket váltott ki bennük a neves szövetkezet tagjainak múlt évi munkásságát értékelő beszámoló? — Nem első ízben hallunk a búcsiak sikereiről — mondta Pásztor elvtárs —, tehát tulajdonképpen felkészültünk arra, hogy eredményes gazdálkodást Jelző számadatokat fogunk hallani. Mégis: elismerést és tiszteletet — vagy mondjam, hogy csodálatot? — ébreszt az emberben, ha arról értesül, hogy a mostoha feltételek ellenére, barátaink megállták a helyüket a holnapi kenyérért vívott, komoly küzdelemben. Közben — miért is tagadnám? — akaratlanul arra gondoltam, vajha mi ts ilyen sikerekről beszélhetnénk! Hajdú Béla elértette a célzást, homlokráncolva mondta: — Egyszer megkérdezte tőlem valaki: nem kényelmetlen végighallgatni egy ilyen beszámolót? Nem mondta, de természetesen a gazdálkodás eredményességében mutatkozó, lényeges különbségekre célzott. Én azt vallom, a hozzáértő mindig a szakember szemével és összefüggéseiben vizsgálja az eredményeket. Ha pedig így van, akkor nincsen miért szégyenkeznünk. Igaz, eredményesség dolgában messze elmaradunk a búcsiaktől, viszont az adottságok között ts van ám egy kis különbség. Szövetkezetünk ötszáz méteres tengerszint fölötti magasságban, szélsőséges hegyi viszonyok közepette gazdálkodik. Az ezerháromszáz hektáros mezőgazdasági földterületből mindössze Ötszáz hektáron lehet szántóföldi termelést folytatni. A növénytermesztést gabona-, burgonya- és takarmánytermelésre szakosítottuk. Nálunk a kukorica egyszerűen nem érik be, így legfeljebb zöldetetésre vagy szilázsnak termelhetjük. Búcsi barátaink szomorkodnak, hogy a búza csak negyvenhat, az árpa pedig mindössze negyvenkét mázsát termett egy hektáron. Ha figyelembe vesszük a korábbi eredményeiket, akkor érthető a keserűség. De mit szóljunk mi? örülünk, hogy a feltételeink közepette eszményinek tartott három tonnás átlagot legalább megközelítettük. — És a húsz tonnás burgonyahozam, annak talán nem örültünk? — szúrta közbe a társa. — Igazad van, annak Is örültünk. Éveken át nyolc-kilenc tonnával küszködtünk, nyeltük a sok bírálatot. Most másodlkok vagyunk a járásban. Gondolom, a Gemerská Poloma-1 szövetkezetesek aligha örülnek, hogy a sarkukra léptünk. — Tavaly ősszel a Rozsnyói (Rožňava) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon Inkább az állattenyésztési ágazat eredményessége alapján említették a .legjobbak között a Vörös Lobogó-t. — Igen, mondják, hogy jő tehenészetünk és párját ritkító kocaállományunk van —■ vette a lapot Pásztor Pál. — A tizenkilenc és fél darabos, kocánkénti malacelválasztási átlag valóban említést érdemel, de a tejtermelésben elért eredménnyel legfeljebb odahaza büszkélkedhetünk. A kétezer-hétszáz literes fejési átlag kihasználatlan tartalékokra utal. Hatalmas rétjeink, legelőink vannak, takarmányunk van bőven, olyan üszőket nevelhetnénk, hogy csodájára járjon a világ. De nekünk búcsra kell utazni, hogy sikerekről halljunk; 4325 literes fejési átlag, ez már döfi. Az állatokban vagy az emberekben van a hiba? Talán ezt kéne tanulmányoznunk, ha legközelebb Itt járunk. És nem kizárólag elnöki, ágazatvezetői szinten. Szerintem az is sokat segítene, ha az állatgondozók elbeszélgethetnének, kicserélhetnék tapasztalataikat. — Mióta van baráti kapcsolat a búcsi és a szilicei szövetkezet között? — Mióta is? — kérdezett vissza Hajdú Béla, és a társára pillantott. — Ha jól emlékszem, hatvanban jött létre ez a kapcsolat. Igen, hatvanban, akkor még az édesapám elnökösködött Szilicén. Azóta rendszeresen kisegítjük egymást aratás idején, gépeket kölcsönzünk, együttműködünk az alkatrész-ellátással kapcsolatos gondok enyhítésében, s újabban a bevált termelési és munkaszervezési módszerek és tapasztalatok kamatoztatásában Is. Voltak évek, amikor a búcslak kora tavasztól késő őszig nálunk legeltették a növendékmarhákat, de ennek az együttműködésnek valahogy vége szakadt. Most például az előregyártott elemekből épített silőgödör-rendszert tanulmányozzuk, mert úgy döntöttünk, hogy magunk Is Ilyet építünk otthon. Látja, mindig van mit megnézni, van miről beszélgetni, és a kölcsönös látogatások alkalmával mindkét fél tarsolyába kerül valamilyen hasznosítható információ, tapasztalat. Így van ez jól. (KÄDEK) A számok tükrében Gáspár Imre agrármérnök, a Felsőpatonyi (Horná Potôň) Efsz növénytermesztési ágazatvezetője (Fotó: Bara) oldható meg. Vonatkozik ez más növényekre Is. Hogy a szükséges anyagi eszközök sokszor nincsenek kellőképpen biztosítva, annak a helytelen szemléleti mód is az egyik oka. Ez kifejezésre jut már a tervezés során. Ugyanis a terv nem az előző év valóságából, hanem az előző év tervéből indul ki. Miközben a termelést 'növeljük, az anyagi alap biztosítása az előző év szintjén marad, vagy ennél is alacsonyabb. Lényegbe vágó kérdés, mi előnyösebb: ha kevesebb ráfordítással vegyszereket vásárolunk, vagy borsos áron az erőtakarmányok behozatalára szorulunk? A sikeres termelést számtalan öszszetevő határozza meg. Ha a tényezők láncsoráből csak egyet kihagyunk már ez is kedvezőtlenül befolyásolja a termést. Tömören fogalmazva: arra kell törekednünk, hogy a termelési biztonságot megteremtsük. Az őszi vetések jól átteleltek s szépen fejlődnek, hasonlóan az évelő takarmánynövények is. Sajnos a nagymértékben elszaporodott egerek kártételének a veszélye az idén is fennáll. Szükséges, hogy az illetékesek idejébeni megfelelő módszerek érvényesítésével intézkedjenek a várható károk megelőzése érdekében. GÄSPÄR IMRE agrármérnök Az állattenyésztés hatékonyabbá tételének egyik alapvető forrása a gazdasági állatok hasznosságának növelésében rejlik. Sajnos az utóbbi években országos viszonylatban nem sikerült teljes mértékben megvalósítani az előirányzott célokat, főleg a növénytermesztés lemaradása miatt. A múlt évi statisztikai adatok arra utalnak, hogy országos viszonylatban az álattenyésztés szakaszán — a nehézségek ellenére — legjobb eredményeket a nyugat-szlovákiai kerületben érték el. A kerület mezőgazdasági üzemeiben a párthatározatokkal összhangban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére összpontosították a legnagyobb figyelmet. Tavaly az egyedenkénti évi tejtermelési átlag elérte a 3549 litert. Ez több mint tizennégy százalékkal felülmúlja az országos átlagot. A szövetkezeti szektorban a tejhasznosság — az előző évhez viszonyítva — két százalékkal növekedett, s az egyedenkénti évi 3540 literes tejtermelési átlaggal lényegesen job eredményt értek el, mint az állami gazdaságokban. Lényeges különbségek mutatkoznak az egyes járások között ts. A tejtermelésben nemcsak kerületi, de országos viszonylatban is a 4180 literes fejési átlaggal a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás áll az élen. Ezt követi a Bratislavavidéke járás, ahol megközelítették a négyezer literes tejtermelést átlagot. A tejtermelés évi átlaga a lévai (Levice) Járásban volt a leggyengébb: csupán 3103 liter, ezt csak valamivel haladja meg a senlcai és az érsekújvári (Nové Zámky) járás tejtermelést átlaga. A tehenek napi fejési átlaga az előző Időszakhoz viszonyítva — a lévai járás kivételével — valamennyi járásban növekvő tendenciát mutat. A hasznosság abszolút számokban kifejezett növekedése az érsekújvári járásban volt a legnagyobb: 4,8 százalékkal Jobb az előző évhez viszonyítva. Ezt követi a Bratislava-vidéke és a galántal (Galanta) járás. A kerület mezőgazdasági üzemel a marhahlzlalásban 0,77 kilogrammos napi súlygyarapodási átlagot értek «pl. Ez jobb a szlovákiai és az országos átlagnál. Tavaly — az előző év valóságához viszonyítva — a liízőmarhák hasznossága csupán a dunaszerdahelyi, a galántai, nitrai és az érsekújvári járásban ' növekedett, ■ a kerület többi járásában visszaesett. A dunaszerdahelyi járás gazdaságai a marhahízlalásban is az élenjárnak. Hiszen tavaly 0,94 kilogrammos felhlzási átlagot értek el, a Másospol Közös Mezőgazdasági üzemben pedig több mint egy kilót. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében jelentős tartalékok rejlenek az állományok, újratermelésében. Elmondható, hogy a kerületben kifejtett nemesítő és tenyésztő munka magas színvonalú. Tavaly száz tehénre számítva 97 borjút neveltek fel. Ez valamivel gyengébb a csehországi, de lényegesen jobb a szlovákiai átlagnál. A szaporulatban kimagasló eredményt értek el a trenCínl járásban, ahol átlagban — száz tehénre számítva — 105 darab borjút neveltek fel. Jő eredménnyel dicsekedhetnek a nitrai, a topol'Canyi és a komáromi (Komárno) járás gazdaságai is. örvendetes tény, hogy a borjúelhullás 5,3 százalékra csökkent. A legkisebb — 4,3 százalékos — borjúelhullást a trendni járásban, a legnagyobbat — 6,1 százalékost — pedig a Bratislava-vidéke járásban könyvelték el. A sertéstenyésztésben több éven át nem sikerült növelni a szaporulatot. Egy-egy kocától évi átlagban csupán 17 malacot neveltek fel. E tekintetben a legjobb eredmény a trenőlnl a leggyengébb pedig a Bratislava vidéke járásban tapasztalható. A kerület viszonylatában a malac elhullás aránya csökkent, s hét szá zalék körül ingadozott. Az 1980-as évhez viszonyítva tavaly négyezer da rabbal kevesebb malac hullott el. Igaz, az egyes járások között ebben a mutatóban is jelentős eltérések mutatkoznak. Míg a senical járásban 5,3 százalékos volt a malacelhuHás, addig a Bratislava-vidéke járásban meghaladta a nyolc százalékot. A sertéshizlalásban is jelentős veszteségek tapasztalhatók. Tavaly 124 ezer darab sertés hullott el. Ez nemcsak számottevő húsveszteséget jelentett, hanem növelte az egységnyi termékre fordított termelési költségeket is. A sertéshizlalásban a hasznosság több éven át csökkenő tendenciát mutat. Tavaly a kerület, gazdaságaiban 0,54 kilogrammos napi súlygyarapodási átlagot értek el. Bár ez valamivel jobb a szlovákiai átlagnál, а csehországihoz viszonyítva gyengébb. A legjobb felhizási átlagot a se-nicai és a dunaszerdahelyi, a leggyengébbet pedig a komáromi ée a lévai járásban érték el. A tojók hasznossága az előző évekhez viszonyítva növekedett. Egy-eg.y tojó átlagában 242 darab tojást termeltek ki. A legnagyobb hasznosságot a dunaszerdahelyi és a topolőanyi járásban érték el: a tojástermelés egyedenkénti évi átlaga elérte a 263 darabot. A leggyengébb hasznosság a Bratislava-vidéke járásban tapasztalható. Stefan kocian agrármérnök Napmtien a szarvasmarha-tenveszies fejlesztése A közelmúltban a tőketerebesi (Trebišov) járás mezőgazdasági üzemelnek főállattenyésztői tanácskozásra ültek össze. Sokat ígérő témával kapcsolatban: hogyan lehetne emelni a szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi alacsony színvonalát. Ugyanis a járás gazdaságaiban csökkent a szarvasmarha-állomány. Az állattenyésztés szakaszán a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése került a figyelem homlokterébe, ezen belül pedig a tej- és hústermelés növelése. Ezt a CSKP KB 4. plenáris ülése is hangsúlyozta. Ez afől a terebesi járás sem kivétel. A termelés feltételeit az év -elején kell megalapozni. A tervfeladatok megvalósítása érdekében pillanatnyilag a legfontosabb feladat a szarvasmarha-állomány tervezett létszámánk a biztosítása. Hiszen a húseladási tervnek nagyobb hányadát a marhahús értékesítése képviseli. A valóság azonban arra utal, hogy nem minden gazdaságban tudták megtartani az év elejére tervezett szarvasmarha-állományt. Jelenleg a tervezett létszámból 1690 darab szarvasmarba, ebből 980 darab tehén hiányzik. A kimutatás szerint a terebesi járásban 58' ezer darab szarvasmarhát, ebből 19 ezer tehenet tartanak. Száz hektár mezőgazdasági területre számítva 60,6 szarvasmarha, ebből 19,8 tehén jut. A tejtermelést vizsgálva óriási lemaradás mutatkozik. Tavaly a járásban 2534 literes évi tejtermelési átlagot értek el, ami 106 literrel volt kevesebb az 1980-as évi átlagnál. A lemaradás nem kevesebb mint 3 millió 372 ezer liter, így a tervfeladaíukat mindössze 91 százalékra teljesítették. Azokban a gazdaságokban, ahol a tehenek ellése kedvezően alakult s az elhullás, a kényszervágás sem lépte túl a megengedett határt, máris túllépték az év elejére tervezett létszámot. Sajnos, ilyen gazdaságból kevés akad a járásban. Ezzel szemben igen jelentős azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol több hiányosság merült föl s a szarvasmarha-állomány nem érte el a tervezett létszámot. Tavaly járási átlagban — száz tehénre számítva — 91,6 darab borjú született s ebből mindössze 84,7 darabot neveltek fel — négy darabbal kevesebbet, mint 1980-ban. A sikeres szarvasmarha-tenyésztésnek alapvető feltétele a megfelelő takarmányozás és a gondozás. Az elegendő mennyiségű, jó minőségű és kedvező összetételű takarmányalap, a szakszerű takarmányozás és gondozás valamennyi mezőgazdasági üzemben lehetővé teszi az évi háromezer literes tejtermelés! átlag elérését. A gyakran hézagos takarmányalap kiegészítésére" a melléktermékek is' jől hasznosíthatók, ha azokat gondosan betakarítják, tárolják és megfelelően előkészítve, ízesítőkkel, kiegészítőkkel keverve takarmányozzák. Sokan meggyőződhettek róla, hogy a sáros, földes leveles répafej értékét veszíti s az állatok nem fogyasztják, pedig kiváló takarmány. Vagy a kukoricaszár. Nem akkor kell betakarítani, amikor már nincs rajta levél, hanem még a levelek letöredezése előtt. Azott, rothadt szalmát felesleges betakarítani, és az állat elé adni. A növénytermesztési melléktermékek felhasználásával többet kellene törődni . Az Idei tervfeladatokból kiindulva a járás mezőgazdasági üzemelnek — az 1981-es évhez viszonyítva — a tehénállományt 92 darabbal kell növelni. A végrehajtási terv 13 ezer 350 tonna hús, ebből megközelítőleg 4780 tonna marhahús értékesítését irányozza elő. Igényes feladat a 37 millió 400 ezer liter tej felvásárlásának a biztosítása is, ami az 1981-es év valóságához viszonyítva 5,9 százalékos növekedést jelent. Hogy ez a feladat megvalósítható, igazolja az 1979-ben elért eredmény, amikor a 15 ezer 563,tehéntől 39 millió 519 ezer liter tej került a tejfeldolgozó üzemekbe. A terebesi járásban a jelen időszakban sem teljesítik a tejeladási tervet. Ennek fő oka a hiányos takarmányalap, a téli hónapokra időzített borjazás, stb. Mi azonban e tejhozam visszaesésének kapcsán az időszerű legelőgazdálkodási tenni valókra hívnánk fel a gazdaságok figyelmét, hogy sürgősen tegyenek meg mindent az összes gyepterületek, legelők, kaszálók feljavítása érdekében. Minden gazdaságnak elsőrendű feladata a gyepterületek rendezése, gondozása és maradéktalan kihasználása. A növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang megteremtése, főleg a szükséges takarmányalap biztosítása halaszthatatlan feladat. Az idei szükséglet — szénában számítva — 195 ezer tonnát tesz ki. Ezért az évelő takarmánynövények részarányát az eddigi 13,3- rél 20 százalékra kell növelni s hektáronként hét tonna termést — száraz állapotban —- begyűjteni. Emellett nagy jelentősége van a kapás takarmánynövények és a másodvetések termesztésének Is. A legnagyobb lehetőség persze a szálastakarmányok termesztésének növelésében rejlik, amely szükségessé teszi a rétek és legelők Intenzívebb kihasználását, főleg többszöri kaszálással, szervezett legeltetéssel. A tanácskozáson részletesen megvitatták, hogy a járásban miként akadályozhatják meg az állatállomány további csökkenését és a jövőben hogyan teljesíthetik az áruértékesítési feladatot. Ez sokféleképpen oldható meg, de a legcélravezetőbb út a belterjes takarmánytermesztés és az ésszerű takarmányozás. ILLÉS BERTALAN
