Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-27 / 12. szám
1982. március 27. .SZABAD FŰLDMOVES .11 A CSKP XVI. kongresszusának az Irányelvei kiemelt feladatként határozták meg népgazdaságunk és lakosságunk fűtőanyaggal, valamint a többi hagyományos energiahordozéval történő ellátásában felmerülő problémák rugalmas megoldását. „A CSSZSZK 1981—1985. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai“ ennek kapcsán hangsúlyozták, hogy halaszthatatlanul szükséges az energiahordozók felhasználását szabályoző Állami Célprogram betartása. A soron lévő öt évben tehát 1980-hoz viszonyítva csak következetes intézkedésekkel takaríthatunk meg legke vesebb 12,4 millió tonna kőszén egyenértékének megfelelő üzemanyagot. Az Állami Célprogramot a CSSZSZK kormánya a 247/80 sz. rendelettel hagyta jóvá, és országos méretben meghatározta a takarékosság krlté rtumát, majd az SZSZK kormánya ezt a programot 371/80 sz. rendeletével bontotta le a tárcákra és a nemzeti bizottságokra. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsá gának munkaközössége Pavol Pavlik elnökhelyettes tájékoztatója alapján — a tárcák aktíváinak közreműködésével múlt év novemberében a kijelölt szervezetekben és vállalatokban ellenőrzést folytatott, s megállapította, hogy az energiahordozók megtakarítása, részint az objektív, részint pedig a szubjektív okok miatt nem érte el a kellő hatásfokot. A múlt év első felében bebizonyosodott, hogy az energiahordozók felhasználásának tartalékai leginkább a célprogram vontatott megvalósításában rejlenek. Egyes szervezetek az Ailami Célprogramot ugyanis tervszerűtlenül valósítják meg. E miatt sok helyen csúszások keletkeznek a létesítmények kivitelezésében. A legnagyobb fogyatékosságok tehát a beruházások elkészítéséhez szükséges berendezések szállításának a szervezésében, továbbá a vállalati ellenőrzések elmulasztása miatt keletkeztek. A vállalatok némelyike a beruházó partnerek részére a műszaki berendezéseket több éves késéssel szállítja. így a szükségesnél kevesebb energiahordozó jut a népgazdaságnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy a vezető dolgozók némelyike az energiahordozók korábbinál nagyobb megtakarításának elérésében nem cselekedett eléggé következetesen. Például a Slovnaft vállalati igazgatója elrendelte, hogy az üzemegységek s a részlegek vezetői a program szerint évente ellenőrizzék az energiahordozók szükséglete csökkentésének a helyzetét. Az ellenőrző szervek azonban megállapították, hogy a szóbanforgó vezetők a múlt évben nem elemezték a helyzetet. Természetes, hogy a vállalat igazgatója a Munkatörvénykönyv értelmében a mulasztások miatt eljárást indított velük szemben, s így sorolhatnánk még több vállalatot is, ahol az illetékesek nem segítették, hanem a fentiekhez hasonló mulasztásokkal fékezték az Állami Célprogram rugalmas megvalósítását. Megközelítően hasonló problémákkal járt az energetikai berendezések gyakorlati meghibásodása és felújításának elodázása is. • • A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca ebben az évben 3,2 százalékkal több energiahordozó fogyasztását tartja szükségesnek, mint 1980-ban, holott a tárca szervezeteinek és vállalatainak össztermelési értéke valaIIP? Kernek í'l ; ’ 1 "Š $ § j-tj I * I 1 A ž melyest csökken. Az energiatöbbletet azzal Indokolták, hogy az idén új kapacitásokat vesznek át, s azok a szokottnál több energia fogyasztására méretezettek. A következő években azonban csökkenthető a mező gazdaságban az energiahordozók szükséglete. Az Állami Célprogram a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca vezetőit arra kötelezi, hogy a 7. ötéves tervidőszak éveiben 9 ezer 9 90 Tj fűtőanyagot takarítsanak meg, a tranzit gázvezeték kompresszorállomások másodlagos hőenergiájának a felhasználásával azonban a tárca több mint 9 ezer 845 TJ energia megtakarítására kötelezte szervezeteit. Azok persze több mint 1540 TJ-vel kevesebb megtakarítást igazoltak vissza, mert saját hibájukon kívül nem készültek el a létesítmények. Tény, hogy a mezőgazdasági élelmiszeripari komplexumban a fűtőanyagok és más hagyományos energiahordozók racionális hasznosítása főleg a mezőgazdasági szállítás és talajművelés optimalizálását, a napenergia és a termálvíz felhasználását, a szárító kapacitás ésszerű felújítását, valamint a fentebb is említett hulladékhő igénybevételét tenné szükségessé és egyben indokolttá. A múlt év első felében a mezőgazdaságban összesen 193,2 TJ energiát takarítottak meg. Ez a mennyiség azonban az egész évi takarékossági keretnek csak 17,6 százaléka. A múlt évben például 646,1 TJ energiát kellett volna megtakarítani mezőgazdaságunkban, azonban a meghatározottnál több üzemanyagra tartottak igényt. Felmerül a kérdés, hogy mi az oka a többletfelhasználásnak. Erre néhány példával adhatjuk meg a választ. A helyszíni vizsgálatok során az ellenőrző szervek ipegállapltották, hogy rendkívül nagy a rendetlenség az üzemanyagfelhasználás nyilvántartásában. Például a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaságban végzett vizsgálat arra adott választ, hogy a múlt év júliusában és augusztusában B. Kálmán traktoros üzemanyagtankolását és fogyasztását a napi nyilvántartásba nem vezették be, és hasonló fogyatékosságokat derítettek fel T. Béla esetében is. Az állami gazdaság kőhídgyarmati (Kamenný Most) részlegén például az elsődleges nyilvántartás pontos vezetéséért felelős dolgozó — C. László — a múlt év júliusában a napi kimutatás szerint 585, M. Erzsébet könyvelő pedig 505 liter üzemanyag felhasználásáréi tartott nyilvántartást. Talán mondanom sem kell, hogy ez a felelőtlenség teteje. Hogyan lehetne takarékoskodni pontos nyilvántartás, s következetes vállalati ellenőrzés nélkül? Ilyen zavaros helyzetben senki nem tudhatja, hogyan és mire használták az üzemanyagot. A népi ellenőrök a szögyéni (Svodín) szövetkezetben szintén eltéréseket állapítottak meg az üzemanyag felhasználásában. Ezért S. Imre ve zető dolgozót terheli a felelősség. Ugyanakkor több gazdaságban nagy a szállítási távolság. Így sok üzemanyag megy veszendőbe. Ha azonban a szomszédos gazdaságok területrendezést végeznének, akkor az üzemanyag pocsékolás elkerülhető lenne. Ezt azonban a tárcának, az Illetékes nemzeti bizottságnak és a szomszédos gazdaságoknak kellene szorgalmazni. Halaszthatatlanul szükséges tehát, hogy a szóbanforgó területrendezést 1986 végéig megvalósítsák. Az is segítene, az üzemanyagtakarékosság helyzetén, ha a mezőgazdaság az eddiginél több nagy teljesítményű gépet kapna. így nagyobb ekéket és más munkagépeket használhatnának a műveletekben. Ilyen gépeket azonban a mezőgazdaság csak módjával kap. A kutatás és a fejlesztés dolgozói a közeljövőben a napenergia ésszerű hasznosítása érdekében is többet tehetnének. Az ellenőrzés megállapította, hogy számottevő napkollektor kapacitás csak a szögyéni, a Piešťany-í és az érsekújvári (Nové Zámky) szövetkezetben van. Ezek összterülete 162 négyzetméter. Ha tehát a kutatás, a fejlesztés és a gyártás rugalmasabb lenne, akkor mezőgazdaságunkban a hasznosítás is nagyobb teret hódítana. Bebizonyosodott, hogy a bányászok képesek rá, hogy felülmúlják saját korábbi teljesítményüket. Miért nem lehetséges ez más ágazatokban, például a kutatásban és a kivitelezésben is, hiszen az energiahordozók világpiaci ára növekszik, az energia pedig népgazdaságunk vérkeringésének fontos kelléke. További, ám nem hagyományos energiaforrásnak számít a termálvíz. A termálkutak fúrására társadalmunk hatalmas összegeket áldoz. A hasznosítás hatásfoka azonban elenyésző. Az ezzel összefüggő problémák érdemben! megoldása persze nem a mezőgazdaság, hanem a vegyészeti, a fizikai és más tudományágak feladata. Az ásványi sók problémáját nekik kell megoldani. Tudjuk, hogy ezen a téren már van bizonyos eredmény. A kutatástól azonban az eddiginél nagyobb lendületet, tehát rugalmasságot várunk. A helyzet azt követelné, hogy segítsenek a problémák megoldásában. Nem a véletlen müve, hogy ez a kérdés a közelmúltban legfelsőbb szinten is napirendi téma volt. Tekintettel arra, hogy a napenergia és a termálvíz népgazdasági hasznosítása minden eddiginél időszerűbb, lapunk további számaiban a témára még visszatérünk. A fentiek azt bizonyítják, hogy népgazdaságunkban van mit tenni az Állami Célprogram megvalósítása érdekében. Tarthatatlan ugyanis az olyan állapot, amikor a vállalatok sokasága nem rendelkezik szakavatott energetikussal. Persze a rendszeres ellenőrzés és a pontos nyilvántartás Is szükséges. Ne feledjük el, hogy az ellenőrzés és nyilvántartás szerves része az irányító munkának. Tájékozatlan vezető az, aki nem gondoskodik a nyilvántartások pontos vezetéséről és a műveletek rendszeres ellenőrzéséről. Az irányító munkában rendkívül káros a pontatlanság. Ezt az alábbiakkal is bizonyítjuk. A trnavai jmi energetikusa — Jozef D. — például a múlt évben az energiahordozók takarékosságát úgy akarta elérni, hogy 15 gazdaságban elrendelte a napenergia hasznosítását, holott napkollektorok (45 négyzetméter területen) csupán a pöstényi szövetkezetben voltak. A tardoskeddi (Tvrdošovcej szövetkezet energetikusa —• Jaroslav N. — pedig ki sem értékelte az energiatakarékosság eredményét, azonban az évi takarékossági feladatnak 50 százalékát teljesítés címén könyvelte el. Az ellenőrző szervek hasonló rendellenességekre a Párkányi Állami Gazdaságban és a szögyéni szövetkezetben is felfigyeltek. HOKSZA ISTVÁN a jo а ++ + msnosegre Léván (Levice) hét évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a MILEX tejfeldolgozó üzemet, s azóta korszerű műszaki berendezések biztosítják a lakosság jő minőségű tejtermékekkel való ellátását. Az üzem dolgozói kellőképpen elsajátították a termelési módszerek „tudományát“. Ennek köszönhető, hogy a tervfeladatokkal évről évre megbirkóznak. Az üzem főleg sajtkészítésre rendezkedett be, s hogy e feladatnak eleget tehessen Finnországból egy korszerű gépsort vásárolt. A sajtkészítés persze nemcsak korszerű gépeket és szakképzett dolgozókat igényel. Fontos tényező ehhez a jő minőségű tej. éppen itt van a probléma. A járás mezőgazdasági üzemeinek egy része gyenge minőségű tejet szolgáltat. így a sajtkészítés komoly nehészségekbe ütközik. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben elsősorban a gabona- és a hústermelés a fő feladat, ám a tejről valá gondoskodás az eddiginél nagyobb figyelmet érdemelne. Az illetékesek persze a fejleményeket nem nézik ölhetett kézzel. Keresik a kivezető utat. A közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a tejminőség kutatók, az egészségügyi szakemberek, valamint a mezőgazdasági üzemek képviselői együtt tanácskoztak. A szaktanácskozás kezdeményezői a tejüzem ésszerűsítő komplex brigádjának tagjai voltak. Mindent megtettek azért, bogy üzemükből jő minőségű termékek kerüljenek ki. A tanácskozáson számtalan hasznos javaslat hangzott el. Sző volt például a jó minőségű takarmányok fontosságáról, a mezőgazdasági üzemek hűtőberendezései korszerűsítésének és bővítésének szükségszerűségéről, s nem utolsósorban az irányító és az ellenőrző munka színvonalának a tökéletesítéséről. A jmi a többi érdekelt fél bevonásával a gazdaságokban rendszeres ellenőrzéseket végez, megkülönböztetett figyelmet szentel a tejtermelésnek, s a nyersanyagokkal való bánásmódnak. Ez azért is fontos, mert népgazdaságunk valamennyi ágazatában mindenekelőtt kiváló minőségű termékek készítése a cél. A. G. A gazdaságos termelésre való törekvés nem új jelenség. Jó módszerek felderítéséért nem kell a szomszédba menni, hiszen az előttünk élő nemzedékek példája is hasznos lehet az utókornak. Az anyagi javakban dúskálva azonban megfeledkeztünk róla, hogy Ismét megfelelő formát kell találni és azt minél nagyobb sikerrel alkalmazni. Mezőgazdaságunkban például Jó lehetőségek kínálkoznak a hulladékanyagok felhasználására. Konkrétan az ételhulladék hasznosítására az állattenyésztésben. Példáért az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) szövetkezetbe látogattunk, ahol jelentős mennyiségű erőtakarmányt mentenek meg azzal, hogy a szövetkezet üzemi étkezdéjében összegyűjtött ételhulladékot sertéshizlalásra és baromfinevelésre hasznosítják. Milyen forrná-Eredményesen hasznosítják az ételhulladékot ban és milyen eredménnyel? Erről Janig Pálné, az étkezde vezetője tájékoztatott — Nyáron szövetkezeti étkezdénkben 300—400 ebéddel szolgálunk. Ezenkívül tízórait, uzsonnát és vacsorát is készítünk dolgozóinknak. Legtöbben az ebédet az étkezdében fogyasztják el, nyáron persze a fedett tornácon is tálalunk. A határban dolgozók részére természetesen a munkahelyre szállítjuk az ebédet. Erre kétféle módszert alkalmazunk. Némely telepre és a kertészetbe nagy kannákban, a mezőn szétszórtan dolgozók részére pedig egyszemélyes edényekben visszük ki az ennivalót. Ezzel a feladattal Baka FeAz f-'etes falatok készítői: (balról) Róth Jánosné konyhai dolgozó, Böjti Veronika szakácsnő és Janig Pálné étkezdevezető rencet bízta meg a szövetkezet vezetősége, aki az ebédet mikrobusszal szállítja a munkahelyekre. Dolgozóink némelyike a vacsorát hazaviszi, mert sokszor a család minden tagja nem akar idejönni, esetleg az otthoni teendők miatt nincs erre ideje. — A vezetőn kívül hányán dolgoznak itt? Jakab István és Böjti Veronika a szakács. Nekik Róth Jánosné, Gubis Lajosné és Urbán Gézáné segít, ök készítik el a napi kosztot. Tálalnak, rendet teremtenek a konyhában, s az ebédlőben. Pintér József hentes közvetve vesz részt a munkában. A konyha részére ó vágja le és dolgozza fel az állatokat. Van egy saját állattartó telepünk. Ez lát el minket nyersanyaggal. — Ez nagy segítség? — Nagyon hasznos, hiszen étkezdénk állattenyésztésével két célt szolgálunk. Az egyik az, hogy elősegítjük a konyha rugalmas nyersanyagellátását. Évente 8—10 darab sertést nevelünk fel és hizlalunk meg, azonban csirkét és tyúkot is tartunk. Ezek száma 200 körüli. Az állomány etetését, gondozását Melicher Kálmánnéra bíztuk. Ebben segít neki a konyha személyzete is. Termelőtelepünk a telep végében van. Korábban mintegy két kilométernyire hordtuk el az ételhulladé kot, ezért közelebbre hoztuk a tele pet, mert így szállítási gond nélkül kapják az állatok. Naponta csak kél kiló erótakarmányt kapnak a hízók. —A sertéseket milyen súlyban vágják le? — Kétszáz kiló körüli átlagsúlyban kerülnek böllérkés alá. Nekünk nemsak húsra, hanem zsírra Is szükségünk van. Megfelelő helyiséget tartunk fenn a nyersanyag feldolgozására, a tárolásra pedig egy tágas hűtőkamránk van. — Aki az épületet kívülről nézi, az nem is sejti, hogy a berendezés mennyire korszerű. — Szerencsénk, hogy így van, mert részünkre a munkafeltételek Is fontosak. Természetesen a külalak kérdése is megoldódik. A következő lépés az épület külső rendezése. A csempeborítású tágas konyhában minden felszerelés, még a mosogatógép Is megtalálható. A személyzetnek zuhanyozó, öltöző áll rendelkezésre. Az épületbe központi fűtést szereltek. — Nincs panasz az ételek minőségére? — Ügy főzünk, hogy minden dolgozó elégedett legyen. Eddig nem kaptunk komolyabb bírálatot. Olykor azonban az étel nem elég melegen érkezett a határban dolgozókhoz. A jövőben ezt szeretnénk kiküszöbölni. — A kívülállók is lehetőséget kapnak az étkezdte készítményeinek fogyasztására? — Naponta tíz adaggal készítünk többet, mint amennyi szükséges. Ha valaki erre vetődik, vagy be nem jelentett dolgozónk állít be, akkor annak is adhatunk ebédet. Természetesen megrendelésre Is készítünk ételt a kívülállóknak, bár az a fó feladatunk, hogy saját dolgozóinkat rugalmasan ellássuk. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a szövetkezetben helyesen értelmezték napjaink azon korparancsát, hogy hasznosítani kell a konyhai hulladékot. így körforgás alakul ki. A konyha segíti az étkezdét az állathízlalásban, az állomány pedig gazdagítja a konyha nyersen - lapját. BŰJTÖb |ANOS Jakab István szakács (balról) és Pintér József hentes a készlet feltöltésén szorgoskodik. (a szerző teivételei) Pontos nvitväntartas és eknrzés neiktii nem lehôt |o iränvitás