Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-27 / 12. szám

1982. március 27. .SZABAD FŰLDMOVES .11 A CSKP XVI. kongresszusának az Irányelvei kiemelt feladatként hatá­rozták meg népgazdaságunk és la­kosságunk fűtőanyaggal, valamint a többi hagyományos energiahordozé­­val történő ellátásában felmerülő problémák rugalmas megoldását. „A CSSZSZK 1981—1985. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai“ ennek kapcsán hangsúlyozták, hogy halaszthatatlanul szükséges az ener­giahordozók felhasználását szabályo­­ző Állami Célprogram betartása. A soron lévő öt évben tehát 1980-hoz viszonyítva csak következetes intéz­kedésekkel takaríthatunk meg legke vesebb 12,4 millió tonna kőszén egyenértékének megfelelő üzemanya­got. Az Állami Célprogramot a CSSZSZK kormánya a 247/80 sz. rendelettel hagyta jóvá, és országos méretben meghatározta a takarékosság krlté rtumát, majd az SZSZK kormánya ezt a programot 371/80 sz. rendeletével bontotta le a tárcákra és a nemzeti bizottságokra. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsá gának munkaközössége Pavol Pavlik elnökhelyettes tájékoztatója alapján — a tárcák aktíváinak közreműkö­désével múlt év novemberében a ki­jelölt szervezetekben és vállalatok­ban ellenőrzést folytatott, s megálla­pította, hogy az energiahordozók megtakarítása, részint az objektív, részint pedig a szubjektív okok miatt nem érte el a kellő hatásfokot. A múlt év első felében bebizonyoso­dott, hogy az energiahordozók fel­­használásának tartalékai leginkább a célprogram vontatott megvalósításá­ban rejlenek. Egyes szervezetek az Ailami Célprogramot ugyanis tervsze­­rűtlenül valósítják meg. E miatt sok helyen csúszások keletkeznek a léte­sítmények kivitelezésében. A legnagyobb fogyatékosságok te­hát a beruházások elkészítéséhez szükséges berendezések szállításának a szervezésében, továbbá a vállalati ellenőrzések elmulasztása miatt ke­letkeztek. A vállalatok némelyike a beruházó partnerek részére a műsza­ki berendezéseket több éves késéssel szállítja. így a szükségesnél kevesebb energiahordozó jut a népgazdaság­nak. Bonyolítja a helyzetet, hogy a ve­zető dolgozók némelyike az energia­­hordozók korábbinál nagyobb megta­karításának elérésében nem cseleke­dett eléggé következetesen. Például a Slovnaft vállalati igazgatója elren­delte, hogy az üzemegységek s a részlegek vezetői a program szerint évente ellenőrizzék az energiahordo­zók szükséglete csökkentésének a helyzetét. Az ellenőrző szervek azon­ban megállapították, hogy a szóban­­forgó vezetők a múlt évben nem ele­mezték a helyzetet. Természetes, hogy a vállalat igazgatója a Munkatör­vénykönyv értelmében a mulasztások miatt eljárást indított velük szemben, s így sorolhatnánk még több válla­latot is, ahol az illetékesek nem se­gítették, hanem a fentiekhez hasonló mulasztásokkal fékezték az Állami Célprogram rugalmas megvalósítását. Megközelítően hasonló problémákkal járt az energetikai berendezések gya­korlati meghibásodása és felújításá­nak elodázása is. • • A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca ebben az évben 3,2 százalékkal több energiahordozó fogyasztását tartja szükségesnek, mint 1980-ban, holott a tárca szervezeteinek és vál­lalatainak össztermelési értéke vala­IIP? Kernek í'l ; ’ 1 "Š $ § j-tj I * I 1 A ž melyest csökken. Az energiatöbbletet azzal Indokolták, hogy az idén új kapacitásokat vesznek át, s azok a szokottnál több energia fogyasztásá­ra méretezettek. A következő évek­ben azonban csökkenthető a mező gazdaságban az energiahordozók szükséglete. Az Állami Célprogram a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi tárca veze­tőit arra kötelezi, hogy a 7. ötéves tervidőszak éveiben 9 ezer 9 90 Tj fűtőanyagot takarítsanak meg, a tran­zit gázvezeték kompresszorállomások másodlagos hőenergiájának a felhasz­nálásával azonban a tárca több mint 9 ezer 845 TJ energia megtakarításá­ra kötelezte szervezeteit. Azok per­sze több mint 1540 TJ-vel kevesebb megtakarítást igazoltak vissza, mert saját hibájukon kívül nem készültek el a létesítmények. Tény, hogy a mezőgazdasági élel­miszeripari komplexumban a fűtő­anyagok és más hagyományos ener­giahordozók racionális hasznosítása főleg a mezőgazdasági szállítás és ta­lajművelés optimalizálását, a nap­energia és a termálvíz felhasználását, a szárító kapacitás ésszerű felújítá­sát, valamint a fentebb is említett hulladékhő igénybevételét tenné szük­ségessé és egyben indokolttá. A múlt év első felében a mezőgazdaságban összesen 193,2 TJ energiát takarítot­tak meg. Ez a mennyiség azonban az egész évi takarékossági keretnek csak 17,6 százaléka. A múlt évben például 646,1 TJ energiát kellett vol­na megtakarítani mezőgazdaságunk­ban, azonban a meghatározottnál több üzemanyagra tartottak igényt. Felmerül a kérdés, hogy mi az oka a többletfelhasználásnak. Erre né­hány példával adhatjuk meg a vá­laszt. A helyszíni vizsgálatok során az ellenőrző szervek ipegállapltották, hogy rendkívül nagy a rendetlenség az üzemanyagfelhasználás nyilván­tartásában. Például a Párkányi (Štú­rovo) Állami Gazdaságban végzett vizsgálat arra adott választ, hogy a múlt év júliusában és augusztusában B. Kálmán traktoros üzemanyagtan­kolását és fogyasztását a napi nyil­vántartásba nem vezették be, és ha­sonló fogyatékosságokat derítettek fel T. Béla esetében is. Az állami gazdaság kőhídgyarmati (Kamenný Most) részlegén például az elsődle­ges nyilvántartás pontos vezetéséért felelős dolgozó — C. László — a múlt év júliusában a napi kimutatás sze­rint 585, M. Erzsébet könyvelő pedig 505 liter üzemanyag felhasználásáréi tartott nyilvántartást. Talán monda­nom sem kell, hogy ez a felelőtlen­ség teteje. Hogyan lehetne takaré­koskodni pontos nyilvántartás, s kö­vetkezetes vállalati ellenőrzés nél­kül? Ilyen zavaros helyzetben senki nem tudhatja, hogyan és mire hasz­nálták az üzemanyagot. A népi ellenőrök a szögyéni (Svo­­dín) szövetkezetben szintén eltérése­ket állapítottak meg az üzemanyag felhasználásában. Ezért S. Imre ve zető dolgozót terheli a felelősség. Ugyanakkor több gazdaságban nagy a szállítási távolság. Így sok üzem­anyag megy veszendőbe. Ha azonban a szomszédos gazdaságok területren­dezést végeznének, akkor az üzem­anyag pocsékolás elkerülhető lenne. Ezt azonban a tárcának, az Illetékes nemzeti bizottságnak és a szomszédos gazdaságoknak kellene szorgalmazni. Halaszthatatlanul szükséges tehát, hogy a szóbanforgó területrendezést 1986 végéig megvalósítsák. Az is se­gítene, az üzemanyagtakarékosság helyzetén, ha a mezőgazdaság az ed­diginél több nagy teljesítményű gépet kapna. így nagyobb ekéket és más munkagépeket használhatnának a műveletekben. Ilyen gépeket azonban a mezőgazdaság csak módjával kap. A kutatás és a fejlesztés dolgozói a közeljövőben a napenergia ésszerű hasznosítása érdekében is többet te­hetnének. Az ellenőrzés megállapí­totta, hogy számottevő napkollektor kapacitás csak a szögyéni, a Piešťa­­ny-í és az érsekújvári (Nové Zámky) szövetkezetben van. Ezek összterülete 162 négyzetméter. Ha tehát a kutatás, a fejlesztés és a gyártás rugalmasabb lenne, akkor mezőgazdaságunkban a hasznosítás is nagyobb teret hódíta­na. Bebizonyosodott, hogy a bányá­szok képesek rá, hogy felülmúlják saját korábbi teljesítményüket. Miért nem lehetséges ez más ágazatokban, például a kutatásban és a kivitele­zésben is, hiszen az energiahordozók világpiaci ára növekszik, az energia pedig népgazdaságunk vérkeringésé­nek fontos kelléke. További, ám nem hagyományos energiaforrásnak számít a termálvíz. A termálkutak fúrására társadalmunk hatalmas összegeket áldoz. A haszno­sítás hatásfoka azonban elenyésző. Az ezzel összefüggő problémák ér­demben! megoldása persze nem a mezőgazdaság, hanem a vegyészeti, a fizikai és más tudományágak fel­adata. Az ásványi sók problémáját nekik kell megoldani. Tudjuk, hogy ezen a téren már van bizonyos ered­mény. A kutatástól azonban az ed­diginél nagyobb lendületet, tehát ru­galmasságot várunk. A helyzet azt követelné, hogy segítsenek a problé­mák megoldásában. Nem a véletlen müve, hogy ez a kérdés a közel­múltban legfelsőbb szinten is napi­rendi téma volt. Tekintettel arra, hogy a napenergia és a termálvíz népgazdasági hasznosítása minden eddiginél időszerűbb, lapunk további számaiban a témára még visszaté­rünk. A fentiek azt bizonyítják, hogy népgazdaságunkban van mit tenni az Állami Célprogram megvalósítása ér­dekében. Tarthatatlan ugyanis az olyan állapot, amikor a vállalatok sokasága nem rendelkezik szakava­tott energetikussal. Persze a rend­szeres ellenőrzés és a pontos nyil­vántartás Is szükséges. Ne feledjük el, hogy az ellenőrzés és nyilvántar­tás szerves része az irányító munká­nak. Tájékozatlan vezető az, aki nem gondoskodik a nyilvántartások pon­tos vezetéséről és a műveletek rend­szeres ellenőrzéséről. Az irányító munkában rendkívül káros a pontat­lanság. Ezt az alábbiakkal is bizo­nyítjuk. A trnavai jmi energetikusa — Jozef D. — például a múlt évben az energiahordozók takarékosságát úgy akarta elérni, hogy 15 gazdaság­ban elrendelte a napenergia haszno­sítását, holott napkollektorok (45 négyzetméter területen) csupán a pöstényi szövetkezetben voltak. A tardoskeddi (Tvrdošovcej szövetkezet energetikusa —• Jaroslav N. — pedig ki sem értékelte az energiatakaré­kosság eredményét, azonban az évi takarékossági feladatnak 50 százalé­kát teljesítés címén könyvelte el. Az ellenőrző szervek hasonló rendelle­nességekre a Párkányi Állami Gaz­daságban és a szögyéni szövetkezet­ben is felfigyeltek. HOKSZA ISTVÁN a jo а ++ + msnosegre Léván (Levice) hét évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a MILEX tejfeldolgozó üzemet, s azóta kor­szerű műszaki berendezések biz­tosítják a lakosság jő minőségű tejtermékekkel való ellátását. Az üzem dolgozói kellőképpen elsa­játították a termelési módszerek „tudományát“. Ennek köszönhető, hogy a tervfeladatokkal évről év­re megbirkóznak. Az üzem főleg sajtkészítésre rendezkedett be, s hogy e feladat­nak eleget tehessen Finnország­ból egy korszerű gépsort vásárolt. A sajtkészítés persze nemcsak korszerű gépeket és szakképzett dolgozókat igényel. Fontos ténye­ző ehhez a jő minőségű tej. ép­pen itt van a probléma. A járás mezőgazdasági üzemeinek egy ré­sze gyenge minőségű tejet szol­gáltat. így a sajtkészítés komoly nehészségekbe ütközik. Tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben első­sorban a gabona- és a hústerme­lés a fő feladat, ám a tejről valá gondoskodás az eddiginél nagyobb figyelmet érdemelne. Az illetékesek persze a fejlemé­nyeket nem nézik ölhetett kézzel. Keresik a kivezető utat. A közel­múltban a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, az Egész­ségügyi Minisztérium, a tejminő­­ség kutatók, az egészségügyi szak­emberek, valamint a mezőgazda­­sági üzemek képviselői együtt ta­nácskoztak. A szaktanácskozás kezdeményezői a tejüzem ésszerű­sítő komplex brigádjának tagjai voltak. Mindent megtettek azért, bogy üzemükből jő minőségű ter­mékek kerüljenek ki. A tanácsko­záson számtalan hasznos javaslat hangzott el. Sző volt például a jó minőségű takarmányok fontossá­gáról, a mezőgazdasági üzemek hűtőberendezései korszerűsítésé­nek és bővítésének szükségszerű­ségéről, s nem utolsósorban az irányító és az ellenőrző munka színvonalának a tökéletesítéséről. A jmi a többi érdekelt fél bevo­násával a gazdaságokban rend­szeres ellenőrzéseket végez, meg­különböztetett figyelmet szentel a tejtermelésnek, s a nyersanyagok­kal való bánásmódnak. Ez azért is fontos, mert népgazdaságunk valamennyi ágazatában mindenek­előtt kiváló minőségű termékek készítése a cél. A. G. A gazdaságos termelésre való törekvés nem új jelenség. Jó módszerek felderítéséért nem kell a szomszédba menni, hiszen az előttünk élő nemzedékek példája is hasznos lehet az utókornak. Az anya­gi javakban dúskálva azonban meg­feledkeztünk róla, hogy Ismét meg­felelő formát kell találni és azt mi­nél nagyobb sikerrel alkalmazni. Mezőgazdaságunkban például Jó le­hetőségek kínálkoznak a hulladék­anyagok felhasználására. Konkrétan az ételhulladék hasznosítására az állattenyésztésben. Példáért az ipoly­­szakállasi (Ipeľský Sokolec) szövet­kezetbe látogattunk, ahol jelentős mennyiségű erőtakarmányt mentenek meg azzal, hogy a szövetkezet üzemi étkezdéjében összegyűjtött ételhulla­dékot sertéshizlalásra és baromfine­velésre hasznosítják. Milyen forrná-Eredményesen hasznosítják az ételhulladékot ban és milyen eredménnyel? Erről Janig Pálné, az étkezde vezetője tá­jékoztatott — Nyáron szövetkezeti étkezdénk­ben 300—400 ebéddel szolgálunk. Ezenkívül tízórait, uzsonnát és vacso­rát is készítünk dolgozóinknak. Leg­többen az ebédet az étkezdében fo­gyasztják el, nyáron persze a fedett tornácon is tálalunk. A határban dolgozók részére természetesen a munkahelyre szállítjuk az ebédet. Erre kétféle módszert alkalmazunk. Némely telepre és a kertészetbe nagy kannákban, a mezőn szétszór­tan dolgozók részére pedig egysze­mélyes edényekben visszük ki az en­nivalót. Ezzel a feladattal Baka Fe­Az f-'etes falatok készítői: (balról) Róth Jánosné konyhai dolgozó, Böjti Veronika szakácsnő és Janig Pálné étkezdevezető rencet bízta meg a szövetkezet veze­tősége, aki az ebédet mikrobusszal szállítja a munkahelyekre. Dolgo­zóink némelyike a vacsorát hazaviszi, mert sokszor a család minden tagja nem akar idejönni, esetleg az ottho­ni teendők miatt nincs erre ideje. — A vezetőn kívül hányán dolgoz­nak itt? Jakab István és Böjti Veronika a szakács. Nekik Róth Jánosné, Gubis Lajosné és Urbán Gézáné segít, ök készítik el a napi kosztot. Tálalnak, rendet teremtenek a konyhában, s az ebédlőben. Pintér József hentes köz­vetve vesz részt a munkában. A konyha részére ó vágja le és dolgoz­za fel az állatokat. Van egy saját állattartó telepünk. Ez lát el minket nyersanyaggal. — Ez nagy segítség? — Nagyon hasznos, hiszen étkez­dénk állattenyésztésével két célt szolgálunk. Az egyik az, hogy előse­gítjük a konyha rugalmas nyers­anyagellátását. Évente 8—10 darab sertést nevelünk fel és hizlalunk meg, azonban csirkét és tyúkot is tartunk. Ezek száma 200 körüli. Az állomány etetését, gondozását Meli­­cher Kálmánnéra bíztuk. Ebben se­gít neki a konyha személyzete is. Termelőtelepünk a telep végében van. Korábban mintegy két kilomé­ternyire hordtuk el az ételhulladé kot, ezért közelebbre hoztuk a tele pet, mert így szállítási gond nélkül kapják az állatok. Naponta csak kél kiló erótakarmányt kapnak a hízók. —A sertéseket milyen súlyban vág­ják le? — Kétszáz kiló körüli átlagsúlyban kerülnek böllérkés alá. Nekünk nem­sak húsra, hanem zsírra Is szüksé­günk van. Megfelelő helyiséget tar­tunk fenn a nyersanyag feldolgozá­sára, a tárolásra pedig egy tágas hű­tőkamránk van. — Aki az épületet kívülről nézi, az nem is sejti, hogy a berendezés mennyire korszerű. — Szerencsénk, hogy így van, mert részünkre a munkafeltételek Is fon­tosak. Természetesen a külalak kér­dése is megoldódik. A következő lé­pés az épület külső rendezése. A csempeborítású tágas konyhában minden felszerelés, még a mosogató­gép Is megtalálható. A személyzetnek zuhanyozó, öltöző áll rendelkezésre. Az épületbe központi fűtést szerel­tek. — Nincs panasz az ételek minősé­gére? — Ügy főzünk, hogy minden dol­gozó elégedett legyen. Eddig nem kaptunk komolyabb bírálatot. Olykor azonban az étel nem elég melegen érkezett a határban dolgozókhoz. A jövőben ezt szeretnénk kiküszöbölni. — A kívülállók is lehetőséget kap­nak az étkezdte készítményeinek fo­gyasztására? — Naponta tíz adaggal készítünk többet, mint amennyi szükséges. Ha valaki erre vetődik, vagy be nem jelentett dolgozónk állít be, akkor annak is adhatunk ebédet. Természe­tesen megrendelésre Is készítünk ételt a kívülállóknak, bár az a fó felada­tunk, hogy saját dolgozóinkat rugal­masan ellássuk. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a szövetkezetben helyesen ér­telmezték napjaink azon korparan­csát, hogy hasznosítani kell a kony­hai hulladékot. így körforgás alakul ki. A konyha segíti az étkezdét az állathízlalásban, az állomány pedig gazdagítja a konyha nyersen - lap­ját. BŰJTÖb |ANOS Jakab István szakács (balról) és Pintér József hentes a készlet feltölté­sén szorgoskodik. (a szerző teivételei) Pontos nvitväntartas és eknrzés neiktii nem lehôt |o iränvitás

Next

/
Thumbnails
Contents