Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-27 / 12. szám

Csibenevefés a háztájiban (Folytatás az X. oldalrólj megérkeznek a csirkék, terít­sük le a kátránypapírt, hint­sünk rá homokot és kukorica­darát. Kiforrázott tányérba töltsünk tejet és a csirkékkel egyenként — kényszerről — Itassunk belőle egy-két kortyot. Utána tegyük őket a műanya közelébe; ha egy-két csirke el­kezd csipegetni, a többi már megtanul tőlük enni. Amikor befejezik a csípegetést és ösz­­szebűjnek, tereljük őket a mű­anya közelébe, de kétóránként bolygassuk (itassuk, etessük) meg őket. Az etetőt a herma* dik napon vehetjük használat­ba. A nyolcadik naptól apróra vágott, keményre főtt tojást — ft héjával együtt r— is adagol­hatunk (húsz csirkének egy tojás). Sőtt Ilyenkor már fi­nomra reszelt murok is etet­hető. Majd a következő keverék hasznosítását javasoljuk: 80 százalék kukoricadara, 10 szá­zalék korpa, 4 százalék lucer­naliszt, 5 százalék Foszfomar, 1 százalék konyhasó. A keve­réket tejjel nedvesítjük s a nyert morzsalékos takarmány­ból naponta két alkalommal annyit adunk, amennyit tizenöt perc alatt a csirkék jó étvágy­­gyal elfogyasztanak. Minden etetéshez friss keveréket kell készíteni, lla igazán jó ered­ményt akarunk elérni, akkor használjuk ki a természetes erőforrásokat, a napfényt és a friss zöldtakarmányt is. KOVÁCS t,AS7.1.Ű agrármérnök Mindennek jut hely, és mégis mindig rend lesz a pincében, ha ilyen rekeszes polcrendszert készítünk a lietáruH zöldség­nek és gyümölcsnek Fotó: —bor Kérdés: Az udvar közepén van egy szép diófám, törzsének átmé­rője körülbelül huszonöt centiméter. Bőven, rendsze­resen és szép nagy gyümöl­csöt terem. Egyetlen problé­ma, hogy a díőbél héja min­dig sötétbarna. Ettől a dió még jó, csak éppen nem tud­juk értékesíteni, mert a föl­vásárlók nem veszik ót. Mi­től bámul a dióbél héja? I- I-. M Válaszunk: Levelében elfelejtette meg­említeni, hogy egészséges e a fa, nem észlelt-e rajta (lomb, gyiimölcsképzödmány) valami­lyen jellegzetes, gombabeteg­ségre utaló tünetet. Tudni­illik, én baktériumos levél- és gyümölcsfoltosságra gondolok. A XanUiomonas juglandis kór­okozó valamennyi diófajtán előfordul. Tünetek: a leveleken apró, pirosasbarna, rendszerint szögletes foltok láthatók, s a beteg levél nem bullik le. Ha­sonló színű foltok jelentkeznek a fiatal hajtásokon is. A termé­sen a foltok aprók, barnásak, később megnagyobbodnak, be­süppednek és megfeketednek. A betegség a fiatal termés hé­ján keresztül gyakran egészen a diobélig hatol. Öregebb ter­mésen a fertőzés már nem be­folyásolja a dióból fejlődését. A baktérium főleg a rügyekben telel át, nagy mennyiségben megtalálható a fertőzött föl tokból kifolyó lében. A beteg ség különösen nedves és meleg tavaszú években veszélyes. Megelőzésére virágzás előtt és után a Kuprikol 1 %-os tö ményságn oldatával tanácsos kezelni a fákat. A diófák elterjedt betegsége a levelek barnafoltossága. A Gnomonia leptostyla gomba a leveleket és a fejlett, zöld ter­mést támadja. A szabálytalan alakú foltok kezdetben barnák, később feketék, szürkés közép­résszel. A (oltok összefolyásá­val nagy kiterjedésű elhalásos mezők keletkeznek. A foltok az erekre és a levélnyélre is kiterjednek s rajta szabadszem­mel jól látható fekete, pontsze­rű képződmények, konidiumuk keletkeznek, melyek a tenyész­­időben elsősorban a leveleket fertőzik. A gomba a lehullott beteg leveleken telel át, asz­­kospóráival tavasszal elsődle­ges fertőzési okoz. Védekezés: a hullott falevelek elégetése, talajfertőtlenítés a fák alatt. A Kuprikolos permetezés csök­kenti a fertőződés lehetőségét. Ha a leírt tüneteket a fán nein észleli, akkor bizonyára valamilyen tápanyagellátási rendellenességről van szó. Jó lenne tudni, nincse-e a fa köze­lében trágyadomb, nem kap-e tül gok vizet a fa e tenyésx­­időben stb. Az egyoldalú nitro­­génellátás növeli a fáknak a gombabetegségek iránti érzé­kenységét, tehát növelni kell a foszfort és káliumot tartal­mazó műtrágyák adagját. VARGA JOZSBF TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK ф Az SZKSZ csonkéi (Cen­­kovcej alapszervezetének mi­napi taggyűlésén Vas Tibor agrármérnök összegezte a tele­pülés kertészkedőinek műit évi eredményeit. A többi között elmondta, hogy a 110 fős szer­vezet fél millió korona érték­ben 143 tonna zöldséget adott át a felvásárló vállalatoknak. A kertészkedök bekapcsolódtak a íaluszépités mozgalomba, és a szövetkezetnek Is segítettek a mezőgazdasági munkacsúcs idején. A csen kei kertészkedök most szakelőadásokat szerveznek is­mereteik gyarapítására, a moz­galom izmosítása céljából új tagokat toboroznak, és ígéretet tettek, hogy 750 társadalmi munkaóra ledolgozásával az idén is hozzájárulnak a válasz­tási programban szereplő fel­adatok sikeres teljesítéséhez, illetve a mezőgazdasági mun­kacsúcs enyhítéséhez. (Dömötör Z.) Ф Nádszegen (Trstice) Gom­bos Ödön elnök számolt be a taggyűlésnek a Szlovákiai Kis­­áliattenyésztők Szövetsége he­lyi szervezetének tevékenysé­géről. Elsősorban a nyulászok munkáját és lelkesedését mél­tatta. Nem csoda, hiszen az ér­tékesítési gondok ellenére, a tenyésztők tavaly 4433 pecse­­nyenyulat adtak a Branko vál­lalatnak, A legtöbb vágóállat (összesen 240 db) Erdélyi Béla állományában nevelkedett. A tenyésztők — és persze az ál­latorvosi szolgáltatás i jó munkáját dicséri, hogy tavaly alig volt elhullás, a nyulakat elkerülte a myxomatózis beteg­ség. A helyi szervezet tagjai be­csülettel teljesítették munka­felajánlásukat: közel hatszáz Órát dolgoztak társadalmi mun­kában. Jártak tanulmányi ki­ránduláson, állataikkal sikere­sen szerepeltek a járási kiállí­táson. Az idén maguk Is kiállí­tást terveznek, tanulmányútra készülnek, az igénylők részére tenyészállatokat hozatnak, ka­szálót biztosítanak az állattar­tóknak, és — a fiatalok felka­rolása céljából — megalakítják az ifjú kisállattenyésztők szak­körét. (Győri 1.) ф Az SZKSZ immár 305 ak­tív tagút számláló oroszkai (Pohronský Ruskov) alapszer­vezete a máit évben is sike­rekben gazdag tevékenységet folytatott. Dióhéjban összegez­ve: a kertészkedök februárban a gyümölcsfák ápolásának leg­fontosabb tudnivalóival ismer­kedtek, majd kiállítással egy­bekapcsolt almakóstolót ren­deztek; márciusban megreng dezték a hagyományos borver­senyt, júliusban pedig a leg­aktívabbak — összesen hetven fő — bulgáriai és magyaror­szági kiránduláson vettek részt. Viszont elmaradt a tervezett virágkiállítás és a díszes föl­­vonulással egybekapcsolt szü­reti táncmulatság. Ami pedig a termelői tevékenységet illeti: a tartósítóiparnak másfél mil­lió korona értékben adtak át zöldséget, a csehországi szesz­gyáraktól pedig 930 ezer koro­nát kaptak a fölvásárolt borért A szervezet tagjai az idén két tanulmányúton vesznek részt (Flora Bratislava, Ax Nit­ra), hazai és külföldi kirándu­lást, szakmai előadásokat, vi­rág- és zöldségkiállítást, vala­mint a házi tartósítás bevált módjainak népszerűsítését szol­gáló tanfolyam megszervezését tervezik. Természetesen foly­tatják a szerződéses áruterme­lést, s kétezer munkaóra ere­jéig a községfejlesztési mozga lomba is bekapcsolódnak. (Máčaj Júlia) / 1 Feren.cz Géza, a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára szenvedélyes nyulász. Népes állományát többszintes, részben falazott, részben deszkából barkácsolt ketrectömbökben tart fa. Évente négyszáznál több pecsenyenyulat értékesít. (Kádek Gábor felvétele) Csibenevelés a háztájiban Rost a nyúlnak Sok nyúltartónak nincs ele­gendő szálas takarmánya, a­­melyre pedig a nyulak normá­lis emésztéséhez feltétlenül szükség lenne. Hát még, ha az a rost táplálék is egyben. Én például nagyon sok szé­nát (árultam télre a nyulak­­nak, de már ősszel észrevet­tem, hogy nagyun gyorsan fogy. Megrémültem, mi lesz még tavaszig, hol van még az? Ekkor „fedeztem fel“ a kuko­ricaszárat. Vittem belőle haza. A fészer mélyén állt egy régi szecskavágó, amit még a nagy­apám használt. Úgy ahogy rend­behoztam, három kése közül kettőt kivettem, hogy a szecs­kázott csutka darabosan ma­radjon, ne hulljon ki a széna­­rácson. Már az első etetésnél nagyon szívesen fogyasztották a nyu­lak. Nagyon sok nyúttápot megtakarítottam vele és a sül­dők fejlődése sem lassult le: kilencven napra elérték a 2,5 kg-os súlyt. Az eset nagyon elgondolkod­tatott. Mekkora népgazdasági érték vész el a földeken, a­­mellyel húst lehetne termelni. S nem is csak a szarvasmarha és a juh fogyaszthatná, hanem — példáin bizonyítja — még a nyúl is. Csupán egy éve foglalkozom nyúltartássa), amely a közvet­len hasznán túl megoldotta egyik nagy gondomat is. Azt ugyanis, hogy sehol sem tud­tam szerves trágyát beszerez­ni. Most a nyulak csak úgy, ingyen adják. (KI) Mint Ismeretes, a fák tör-, zsének, vastagabb ágainak bemeszetése (15 %-os ol­dat) a téli védelmi munkák közé tartozik, elsősorban a , fagykárok megelőzésében van szerepe. A fagykárt az erős hőingadozás okozza. Már nincsenek kemény fa­gyok, viszont a nappali fel­melegedés hatására megin­dul a nedvkeringés, és a fák az éjszakai kisebb fa­gyok hatására károsodnak. A felhordott mész fehér színe elejét veszi a fatörzs túlzott felmelegedésének (főleg a déli oldalon). A meszelés a téli lemosó per­­■ melezést nem pótolja! (Ma| A könnyű tojóhibrid csirkék fölneveléséhez a háztáji te nyésztök technológiai utasítást kapnak Ha betartják, örömük lesz a tenyésztői munkából. A csirkék fogadására alapo­san fel kell készülni. A neve­­löhelyiséget ki kell fűteni, gondoskodni kell a szellőzte­tésről, a nyugalomról, a fény- és hőforrásról, és persze a spe­ciális eledelről. Müanyák he­lyett házilag készített melegí­tőkkel (megfelelő erősségű izzó, meleg víz) is megoldhatjuk a hőszolgáltatást. Fontos, hogy az ellenőrző hőmérő higany­gömbje 10 cm-re a padló fölött legyen. Persze nem árt, ha köz­ben figyelemmel kísérjük az állatok viselkedését. Ha a hő­forrás köré tömörülnek, akkor hideg van, ha távolra húzód­nak tőle, akkor túl meleg van a nevelőben. Ha a csirkék a műanya közelében letelepednek és nyugodtan alusznak, mi is nyugodtak lehetünk, hogy ked­vező környezetet biztosítottunk állataink részére. Sokan a lakásban nevelik a csirkéket. Nekik azt javaslom, hogy a tisztaság fönntartása érdekében, a műanya alá vág­janak két darab takarót kát­rátiypapirból vagy fóliából, és azokat naponta cseréljék. Ha másutt nevelik az állatokat, ak kor a padlót szórják föl ho­mokkal, később gyaluforgács­­csal vagy pormentes fűrészpor­ral, s az almot rendszeresen cseréljék. Népesebb állomány fölneve­léséhez különálló, fűthető he­lyiség szükséges, melyben négy­zetméterenként 80—Í00 csirkét lehel elhelyezni az első héten. A harmadik-negyedik héten 50 —00, az ötödik-tizedik héten pedig 25—30 csirkét tartha­tunk egy négyzetméter alapte­­riUeten. A hideg vagy túlfűtött, eset­leg zsúfolt szálláson nevelt csirkék rosszul fejlődnek, a gyöngébbek lemaradnak, és ezt a hátrányt már soha nem hoz­zák be. A nevelőben feltétlenül meg kell oldani a világítást, mert a növekedés serkentése érdekében következetesen kell szabályozni az alvást, az éb­renlétet és a táplálkozást. A legegyszerűbb világítási prog­ram: az első napon 24 óra megvilágítás, az első héten 22 óra világosság, a 3. héttől he­tenként egy órával kevesebb, amíg el nem érjük a 13 órás megvilágítást. Ezt a tizedik hé­tig kell tartani. A nevelőházban olyan etető­ket és itatókat kelt használni — gazdaságossági és egészség­­ügyi szempontból —, hogy a csirkék ne szórhassák ki a ta­karmányt, ne piszkíthassák be az eleséget és az ivóvizet. Sok munkát és időt takarítunk meg, ha önltntókat és önetetőket használunk. Ha azt akarjuk, hogy az állatok mindegyike kedvezően fejlődjék, kellő szá­mú és nagyságú etetőt hasz­náljunk (egy csirkére 4 cm férőhelyet kell számítani). Ha hozzájutunk a speciális keverékhez, a csirkék takarmá­nyozása nem okozhat gondot. Az első és második héten indí­tó tápot, utána a hetedik hétig nevelő tápot, majd jércetápot adagolunk. Speciális tápot, persze, nem könnyű szerezni (gyakran hónapos késéssel ér­kezik a megrendelt takar­mány}. Ilyenkor a hozzáférhető takarmányokból kell házilag összeállítani a keveréket, spe­ciális táblázatok segítségével. Számításba jöhet a kukorica, a Iucernalevél-liszt, élesztő, murok, tej, tojás, konyhasó. He (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents