Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-06 / 9. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. március B. 2 Tetteinkben él Február forradalmi öröké ÜNNEPSÉGEK A FEBRUÄRI GYŐZELEM ÉVFORDULÓJÁN О A HAZAI OSZTÁLYHARC NEMZETKÖZI TANULSÁGAI A múlt héten dolgozóink országszerte megemlékeztek a munkásosztály történelmi jelentőségű februári győzelmének 34. évfordulójáról. A prágai ünnepségen jelen volt Gustáv Husák, a CSKP ''Központi Bizottságának titkára, köztársasági elnök, Ľubomír Štrougal, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök ,a párt és a kormány más vezet őszemélyiségei, Alekszandr Botvin szovjet nagykövet, a szocialista országok képviseleti hivatalainak vezetői, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokságának és a hazánkban állomásozó szovjet hadseregcsoportnak képviselői. Az ünnepi beszédet Miloš Jakes a a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára mondotta. Kiemelte: 1948 februárjának emlékezetes napjaiban a néptömegek határozott támogatásukról biztosították a kommunista párt politikáját, a szocializmust, barátságunkét és szövetségünket a Szovjetunióval. Teljesen bebizonyosodott pártunk politikájának helyessége a burzsoá reakcióval történt drámai összecsapásban. Az évforduló alkalom arra, hogy méltassuk a februári győzelem történelmi jelentőségét, a szocialista országépítés eddigi eredményeit, és forradalmi szellemben tekintsünk mai feladatainkra. Ojabb sikereink és győzelmeink teltétele a fejlett szocialista társadalom építése irányvonalának megvalósítása. Ezen az úton a februári győzelem tapasztalatai a tanulságok kimeríthetelen forrásául szolgálnak. A szónok hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme nagyon erősítette népünkben a burzsoá reakció elleni harcát, mert bebizonyította a szocialista társadalmi rendszer életképességet, előnyeit és legyőzhetetlenségét. A Szovjetunió szövetsége 1948 februárjában kulcstényező lett, amely megakadályozta, hogy a nemzetközi imperializmus beavatkozzék Cseházlovákia belügyeibe. Csehszlovákia példája azt Is megmutatta, hogy bármilyen formában valósuljon is meg a forradalom, a burzsoá önként nem adja fel politikai és gazdasági pozícióit. Akkori törekvései is a nemzetközi imperialista erők fokozódó agresszivitása szította. A mai Reagan-kormányzathoz hasonlóan az akkori amerikai kormány is céljaként hirdette a „kommunizmus feltartóztatását“, a haladó, forradalmi és demokratikus mozgalmak elfojtását. A februári események részei voltak a kapitalizmus és a szocializmus nemzetközi osztályharcának. Visszatekintve a csaknem három és fél évtizedes útra, láthatjuk, hogy hazánk munkásásga, dolgozó népe a CSKP vezetésével, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együttműködve hatalmas gazdasági potenciált hozott létre. Utunk azonban nem volt könnyű, szorgalmas, áldozatos munkát követelt népünktől. A legnehezebb időszak a pártban és a társadalomban bekövetkezett mély válság kora volt, amikor 1968-ban a jobboldali opportunista és antiszocialista erők kísérletet tettek a februári győzelem vívmányainak felszámolására. A testvérországok internacionalista segítségével legyőztük az ellenforradalmat. Megújítottuk a párt marxistaleninista jellegét, a társadalom és a népgazdaság irányításának szocialista elveit, a testvérpártokhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat. A szónok figyelmeztetett: ma újra emlékeztünk rá, hogy a gyakorlatban jól bevált lenini elvektől való minden eltérés súlyos veszteségeket és károkat okoz. Ez tette lehetővé az ellenforradalmi erőknek Lengyelországban is, hogy az imperialista központok támogatásával támadásba lendüljenek. Az ellenforradalmi erők céljainak elérése beláthatatlan következményekkel járhatna az európai békére és biztonságra nézve. Ezért teljes mértékben támogatjuk a szocializmus védelmében a népi Lengyelországban foganatosított intézkedéseket. , Sikereinket méltatva a szónok a továbbiakban megállapította, hogy a februári győzelem igazolta a szocializmusba való átmenet általános törvényszerűségeinek helyességét. Ma is történnek kísérletek arra, hogy lejárassák a marxista-leninista tanítást, a Szovjetunió, a létező szocializmus tapasztalatait. Mint ismeretes, az Olasz Kommunista Párt a lengyelorA szocialista építők élvonalában A nemzetközi munkásmozgalom legszebb hagyományéit ápolva emlékeznek meg évente a nemzetközi nőnapról. Már a marxiemus-leninizmus klasszikusai figyelmeztettek a történelmileg örökölt nőkérdés megoldásának fontosságára. A szocialista rendszerben ez meg íg oldódott, természetesen alapjaiban, elvben és gyakorlatban egyaránt, ám olyan bonyolult problémáról van szó, amely a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan állandó tennivalót jelent, a korral haladva újabb vetületei jelentkeznek, melyekre a gyakorlati társadalompolitikának kell választ adnia az egyes fejlődési szakaszokban. A szocializmus mindenekelőtt alkotmányosan és gyakorlatban is biztosította a nők egyenjogúságát. Ennek megnyilvánulását nálunk abban is látjuk, hogy a nők a férfiakkal együtt egyenrangúan részt vesznek a társadalom és a gazdaság valamenynyl szakaszán végzett munkában. Nálunk a törvények nemcsak a munkához való jogot biztosítják a nőknek, hanem feltételeket is teremtenek arra, hogy olyan képesítést nyerjenek, amellyel a férfiakkal egyetemben válnak alkalmassá a legigényesebb munka végzésére és különféle szakterületeken is megállják a helyüket, nem kevésbé az irányításban. Hazánkban az aktiv életkorú nők közül 3 millió 300 ezer dolgozik a népgazdaságban, ez a képviseletük is arányos. Részarányuk a mezőgazdasági dolgozók között megközelíti a 45 százalékot, ebben a hagyományok tükröződnek vissza. Az új élet hozta változások, a vidéki élet szocialista átalakulása hatott ki arra. bogy a dolgozó nők magas arányszómban működnek az egészségügy (78,7), az iskolai oktatás vonalán (72,3%) s egyéb, megfelelő munkaszakaszokon. Igen nagy jelentőségük van a szolgáltatásokban, amit az is bizonyít, hogy a kommunális gazdaságokban 55 és fél százalékban foglalkoztatnak nőket. Oj társadalmi szemléletet tükröz az is, hogy nálunk a nők már nemcsak a hagyományos pályák felé vonzódnak: a műszaki irányzatú főiskolák végzettjei között például 41,06 százalék az arányszámuk, 30 százalék a mezőgazdasági főiskolát végzett női szakemberek arányszáma. Női dolgozók ma már 22 százalékban végeznek technikusi munkát stb. Hasonló példákért nem kell meszszire mennünk. Azt jelenti-e ez, hogy a nők érvényesülése terén nálunk ma már minden rendben van? Hogy beérhetjük az ünnepélyes kinyilatkoztatásokkal? Nem véletlenül állapította meg tavaly a XVI. pártkongresszus a nők magasztos anyai szerepének és társadalmi helytállásának kidomboritása mellett, hogy „társadalmunkban a nők egyenjogú helyzete a szocializmus egyik elismert vívmánya. Csakhogy az életben ez az elv sem érvénesül gépiesen. Le kell küzdenünk különféle előítéleteket, s tovább kell erősítenünk a nők társadalmi helyzetét.“ Vonatkozik ez a megállapítás arra, hogy bátrabban kell emelni vezető posztokra a gyakorlatban helytállt dolgozó nőket, szakembereket. Ez pártunk következetes nőpolitikájából szági események kapcsán támadta a szocialista országokat, főként a Szovjetuniót, és békeszerető külpolitikájukat. Ismeretes, hogy minden ország sajátos formában és ütemben kezdi meg a szocializmus építését, de vannak általános törvényszerűségek — marxista-leninista tanítás alapelvei. A gyakorlat megmutatta, hogy az ezektől való elhajlás nehézségeket okoz, aktivizálja az ellenséget. A szónok végül hangoztatta, hogy büszkén a magunkénak valljuk azt a művet, amelyet munkásosztályunk és dolgozóink a februári győzelem őta eltelt 34 év alatt alkottak, majd így fejezte be beszédét: a párt és a nép szilárd egységében, megbonthatatlan barátságban és szövetségben a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, a világ forradalmi, haladó és békeszerető erőivel továbbra is ezen az úton haladunk. A bratislavaí ünnepség szónoka Gejza šlapka, az SZLKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára, beszédében kiemelte, hogy népünk februári győzelme a nemzetközi forradalmi folyamatban is fordulatot jelentett. A nemzett és demokratikus forradalom elsőrendű célja az volt, hogy a nép döntő többsége javára szüntelenül erősödjék a néphatalom, ne engedjük meg a burzsoá köztársaság viszonyainak viszszatérését. Hangsúlyozta a csehszlovák állam jellegéért vívott osztályharcban külön fejezetet jelentenek a szlovákiai események. A Demokrata Párt összefogott a ludék alvilággal, elárulta a felkelés eszméit. Ez a párt képviselte a szlovákiai burzsoáziát, amely az állam- és gazdasági apparátusban levő pozícióit kihasználva szabotálta a nép országépítő törekvéseit. A kommunista párt, a munkásság és a parasztság határozott fellépésével sikerült demokratikus eszközökkel elszigetelni a reakciót. Veresége országos viszonylatban is meggyengítette a burzsoázia pozícióit. A szónak méltatta szocialista épftésünk eredményéit, majd azzal a megállapítással fejezte be beszédét. Időszerű problémák az SZNT előtt A Szlovák Nemzeti Tanács nemzeti bizottsági és nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottsága elnökének, Benyó Máténak, az SZNT alelnökének vezetésével megtartott 7. ülésén első napirendi pontként értékelte a nemzetiségi iskolák fejlesztésére vonatkozó 1973/230. és 1977/290. számú szlovákiai kormányhatározatból eredő feladatok teljesítését. A bizottság képviselői felmérések és az előterjesztett anyaggal kapcsolatos élénk vita alapján határozatba foglalva megállapította, hogy a párt nemzetiségi , politikájának helyes érvényesítése és a kormány intézkedései jó feltételeket teremtettek a magyar és ukrán nemzetiségű tanulóifjúságnak, hogy magasabb szintű képzést nyerjen iskolarendszerünk valamennyi fokán. A határozat leszögezi, hogy rendszeresen hatékonyabbá válik a nemzetiségi iskolák oktató-nevelő munkája. Kiemeli, hogy a magyar tannyelvű szakközépiskolákon és a főiskolákon nőtt a magyar nemzetiségű diákok száma. Megállapította, hogy a magyar tannyelvű iskolákban két nyelven szerzik meg a közös gyakorlatban való érvényesüléshez szükséges ismereteket. A pozitívumok mellett azonbman rámutat a sürgős teendőkre is: mégpedig sokoldalúan javítani kell továbbra is a magyar tanulók felkészítését, különösen a pályaválasztás terén kell helyes hatást gyakorolni rájuk. A kérdésben érdekelt szerveknek mindenekelőtt a szakmunkásképzőkben kell jobb feltételeket teremteniük a magyar és ukrán nyelvű képzésre. A középiskolák munkájának javítása mellett feltételeket kell teremteni arra, hogy a népgazdasági szükségletekkel összhangban nőjön a magyar főiskolai hallgatók száma. A bizottság elé terjesztett anyag kiemelt annak fontosságát, hogy a magyar tanulók tökéletesebben megtanuljanak szlovákul, hogy felsőbb fokú tanulmányaik során nehézségek nélkül érvényesülhessenek. E téren a teendők négy síkon jelentkeznek: szlovák nyelvoktatás, szlovák nyelvft honvédelmi nevelés és testnevelés, a természettudományi tárgyakban a szakkifejezések kétnyelvű használata és esetenként a tananyag szlovák nyelvű összefoglalása, továbbá nem kötelező és választható tárgyak oktatása. A bizottság a következő napirendi ponttal kapcsolatban a CSKP Központi Bizottságának 4. és 5. üléséből kifolyólag programjára tűzte konkrét időszerű feladatait: annak ellenőrzését, hogyan tartják be a nemzeti bizottságok hatáskörükben a termőföldvédelmi törvényt, hogyan teljesítik a mezőgazdasággal kapcsolatos feladataikat, hogyan segítik elő a kisállattenyésztők tevékenységének tökéletesítését. Ezt megelőzően a képviselők csoportos és egyéni felméréseket végeznek. A másik fontos feladatkör a természeti kincsek, a nyersanyag-, anyag- és energiaforrások ésszerű hasznosításán, a döntő fontosságú fejlesztési tényezők hatékonyabb érvényesítésének, a belpiaci kereslet és kínálat szerkezeti összhangjának stb. megvizsgálása lesz. A bizottság egy kidolgozandó beszámoló alapjaként tudomásul vette az arra vonatkozó ellenőrzésnek eredményéről tett jelentést, hogyan teljesíti az SZSZK Belügyminisztériuma a nemzeti bizottságokkal együtt szakmunkásképzőutánpótlás nevelését a helyi gazdaság, közlekedés, gépkocsijavító-üzemek számára. További pontként a bizottság megvitatta a Gazdasági Törvénykönyv novellizálása elveinek tervezetét és foglalkozott az SZNT 5. ülésszakának politikai szervezési előkészítésével. Az ülésszakon elhangzik a kormány beszámolója a Nemzeti Front választási programjaiban foglalt környezetvédelmi előirányzatokról. —in—i Szocialista módon hogy a februári győzelem örökének megvalósítását áldozatos és kezdeményező szocialista munkában, a világbékéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben látjuk. következik. Ennek gyakorlati megnyilvánulása a tavalyi általános választások után kialakult helyzet: a Szövetségi Gyűlésnek például 99 nőképviselője van, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 44, arányszámuk szorosan megközelíti az egyharmados Ismert példák, hogy erélyes elnökasszonyok is találhatók egyes nemzeti bizottságok, egységes földművesszövetkezetek stb. élén. Számuk azonban még kevés, különösen, ha összehasonlítjuk más szocialista országok, mondjuk a Szovjetunió viszonyaival. A Szovjetunióban például a produktív életkorú nők 93 százaléka van alkalmazotti viszonyban, (az NDK- ban 87, Bulgáriában 85, Magyarországon 75 százalékuk). A tudósok mintegy kétötöde nő, háromezer akadémikust tartanak számon a nők között, négyezer nő áll vállalatok élén, s a Legfelsőbb Tanácsnak 487 nő tagja van. (Az Egyesült Államokban ezzel szemben őltalában 4 százalékos a nők kongresszusi képviselete, az öt százalékot még sohasem lépte túl.) 1985-ig tart a nők nemzetközi dakédja. Az ENSZ ebben az időszakban fokozott figyelmet szentel a világ asszonyai kérdéseinek, sorsuk, helyzetük javításának, amit nemzetközi akciók tömkelegé bizonyít. Ma már világszerte felismerték azt a roppant társadalmi erőt, mely a nők szervezett tömegeiben rejlik. Mint anyák, alkotók természetszerűleg oroszlánrészt vállalnak a világbéke fennmaradásáért vívott nemzetközi küzdelmekben. Ennek erejét igazolta a neutronfegyevr, a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-eurőpai telepítése ellen ősszel rendezett Koppenhága—Párizs Békemenet ’81 elnevezésű hatalmas nemzetközi felvonulás, melynek élén az ismert norvég békeharcos, Eva Nordland haladt. Roppant erő lakozik a nők tömegeiben, kihasználásuk a haladást, a szocializmust szolgálja. —in—i / A szocialista építésnek, a mezőgazdaság szocializálásának falvainkban is szinte felmérhetetlen eredményeivel találkozunk. A szocialista mezőgazdaságban megszűnt a régi paraszti robot, nagyot változott az emberek életmódja. A földművelés gépesítése megszabadította a földtúró embert a munka nehezétől. Több lett a szabad Ideje, emberibb az élete, módja van tudása gyarapítására, kulturális életre és kultúrált időtöltésre, szórakozásra. Szocialista rendszerünk lehetővé tette, hogy a dolgozók kezükbe vegyék sorsuk irányítását; a falusi ember is ott van a különféle fokú irányító szervekben, közéleti tisztséget tölt be, politikai nevelő munkát végez. Pártunk politikájának szellemében fáradozik a közösségi érdekek megvalósításán, az életkörülmények javításán. A szocialista építés éveiben külsőleg Is változott a falu. Az életszínvonal állandó emelkedését bizonyítja, hogy családi házak, modern villák állnak az egykori paraszti portákon. Hírmondónak sem maradtak a múltra emlékeztető kisablakú házikók. Az utókort a letűnt mült életkörülményeire figyelmeztető emlékek lassan a falumúzeumokba, a hagyományok termeibe vagy szobáiba szorulnak. Az anyagi feltételek megváltozása természetesen kihat az emberek gondolkodásmódjának megváltozására, tudatának és gondolkodásmódjának formálódására, életmódjának átalakulására. Kiszélesedtek a lehetőségek, ennek folytán érdeklődési körük is bővült, határozottan nagyobbak az igényeik. A mai falusi emberek keresik a lehetőséget kultúrált szórakozásra, művelődésre, rendszeres mozilátogatők, olykor színházba is elvetődnek. Mind nagyobb a falusi népkönyvtárak olvasótábora, az otthoni könyvespolcokon is gyarapszik a könyvállomány, a vásárlóik feltehetően el is olvassák őket, ne csak dísznek szolfáljanak a lakásban. Az Író-olvasó találkozók iránti érdeklődés, az olvasókörök aktivitása, a prózamondó versenyeken való részvétel arra enged következtetni, hogy az egyszerű falusi emberek is igazi könyvb&rátok. Az Írott szó igénye abban is megnyilvánul, hogy a postás naponta becsenget a házakba egyrkét újsággal, hetilappal, folyóirattal. A kultúra terjedése folytán megszűnt a vidék elmaradottsága. A hírközlő eszközök, a kultúra a legelhagyottabb zugba is eljut. Sok családnak van személyautója, ez is lerövidíti a távolságom kát, tágul az ismeretkör. Határozottan állíthatjuk, hogy már nem létezik a régi értelemben vett falu. A szerkezete, társadalmi összes tétele sem oly egyöntetű, mint a múltban volt. Ez a rétegeződés még a családokon belül is tapasztalható. Az egyik tag a mezőgazdaságban maradt, a másik az iparban dolgozik, de már jócskán akad értelmiségi is.Teljes lendülettel folyik a falu szoclalizálódása, szocialista jellegűvé válása, s ezzel párhuzamosan a szó-* cialista életforma is meghonosodik* kibontakozik falvainkon. Az emberek keresik a jobb felé vezető utat. Tanulnak, tanfolyamokra járnak, gyarapítják szakismereteiket^ Mindez nem öncél, hanem a kibontakozó új, szocialista embertípus jel* lemző vonása: a nagy kollektíva ré< szeként, közösségi emberként képezi, tökéletesíti magát, mert ma már nem lehet beérni a tegnapival, s a holnap még nagyobb igényeket támaszt építőivel szemben. A ma formálódó szocialista embertípust már a jövö nemzedékéről való féltő gondoskodás is áthatja. Nemcsak önnön érdekeit, esetleg kisebb közösség, a falu érdekeit tartja szem előtt, hanem az or-* szág gazdájaként megtanul nagyobb viszonylatokban cselekedni, magáévá tenni az állam ügyeit, sőt a szocialista ember mint internacionalista embertípus az egész szocialista közösség érdekeit szem előtt tartva helyezkedik álláspontra és cselekszik. Ezek azok a jellemvonások, amelyeket a párt vezetésével a mindennapi eszmei-politikai nevelőmunka plántál az emberekbe, ápol az új embertípusban. Minduntalan szemünk előtt van Gottwald elvtárs nevezetes mondása, mely 1949-ben a IX. pártkongresszuson hangzott el: „A falu szocialista átalakulása nélkül nem lesz nálunk szocializmus, a munkásosztály meg a kis- és középparasztok a'apvető tömegének szövetsége nélkül nem valósul meg a falu szocialista átalakulása". Most mindez valóság. Változtak a falvak, változtak az emberek. Megtanulnak szocialista módon gondolkodni, élni és dolgozni. BOJTOS JÁNOS
