Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-27 / 8. szám

A Szlovákiai Kisállattenyésxtók Szüvelségének soniorjai (Šamorín) helyi szervezete január végén tartotta évzáró taggyűlését. A kistenyésztők múlt évi munkáját Kenessy Sándor titkár értékelte. A rövidre fogott, ámde tartalmas beszámoló pozitívuma, hogy nem csupán a sikereket ecsetelte, de kelló hangsúllyal szólt az észlelt gondokról, fogyatékosságokról, Illetve azok okairól és megoldásuk lehetőségeiről is. A titkár szavaiból a többi között megtudtuk, hogy az 1960- ban alakult szervezet hetven fős tagsága köréhen továbbra is a baromfitenyésztés iránti érdeklődés a meghatározó tényező. A szervezett állatbarátok közül ötvenkilencen tartanak tyúkokat, elsősorban önellátási (tojás, hús) céllal. Néhány portán még kacsát és libát is látni, viszont galambokat már csupán négyen tenyésztenek. Az utóbbiaktól még a díszmadarak is kedveltebbek. Ami pedig a nyulászokat illeti, immár vetekednek a baromfitartókkal. Az alapszervezet 44 aktív nyúltenyésztőt tart nyilván, közülük sokan szerződéses alapon tartják-értékesítik a pecsenyenyulakat. A nyitrai (Nitra) BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat fölvásárlói a múlt évben 2540 vágóérett nyulat kaptak az itteni vállalkozóktól, ami több mint hát tonna húst jelent.

A vitában többen is felszólaltak. Volt, aki • tojásfelvásárlás kilátásai felől érdeklődött, akadt, aki különféle szakkönyvek beszerzését sürgette. Aztán egy néni jelentkezett, aki tenyészsüldöket akar vásárolni a nyulászat Iránt' érdeklődő fiának, — de nem tudja, honnan és hogyan lehet továbbtartásra érdemes nyulakat vásárolni. S persze azt Is tudni szerette volna, hogy a tapasztaltabbak milyen fajtákat javasolnak? 0 is választ kapott a kérdéseire, akárcsak azok, akik a takarmányellátás felől--------JELENTJÜK

érdeklődtek. Mert — ml tagadás —, bizony a legtöbben azt kérdezték, mikor lesz keverék, s lesz-e egyáltalán? A csibéket már megrendelték, de a tápról eddig szó sem esett. Négyezer csibét nem lehet levegőn fölnevelni!

A tanácskozást követően még elbeszélgettem egy kicsit az alapszervezet vezetőségi tagjaival, Tóth Imrével, Sebestyén Jánossal, Sebestyén Józseffel, Ladies Lászlóval, Merva Istvánnal és Pethő Zoltánnal, hogy a titkár nevét ne ismételjem.

Beszélgetőtársaim nem dicsekedtek, de nem is panaszkodtak. Csupán őszintén beszéltek az örömeikről, s mindennapi gondjaikról. A többi között arról, hogy jó kapcsolatuk van

ugyan a Branko vállalattal, — mégis úgy érzik, rendszeresen megrövidítik őket a fölvásárlók. Nem tudni, másutt milyenek a tapasztalatok, de itt bizony már beszédtéma, hogy mire János bácsi elcipeli a nyu: Iáit a fölvásárlóhelyre, a 8—10 nyúl . két kilót is lefogy út közben. Az emberek előbb a saját mérlegükben keresték a hibát. Később kiderült, hogy a fölvásrlók mérlegén egyszerűen nem lehet fél kilót mérni. Az

átvevőn múlik, kinek a Javára téved. Nyolc koronát, mivelhogy átlagosan ennyit lehet számítani fél kiló nyúlhúsértl

Szóba került, hogy nagyobb gondot kellene fordítani a törzskönyvezett szülőktől származó nyulak tetoválására, illetve a fajtatiszta csirkék gyűrűzésére, hogy saját szaporításból származó tenyészanyngot kínálhassanak a kezdőknek. A lábgyűrűket általában mindenki megrendeli és elviszi, de a gyűrűk zöme a fiók mélyére kerül, nem a csirkék lábára. Vagy ha Igen, akkor sem mindig a valóban fajtatiszta állatokéra.

Csibetáp, takarmányellátás? A legfájóbb guudok egyike. A

keverékek általában késve ér» keznek, a csirkék már régen az udvaron szaladgálnak, mire megérkezik a nevelőtáp. A nyulászok speciális táp helyett korpát kapnak, de azért is maguknak kell elmenniük, mert a keverő üzem nem tudja megoldani a szállítást. S ki vállal ma fuvart, amikor minden csöpp hajtóanyaggal takarékosan kell bánni?

Vagy: az áltategészségügyt

Intézet elrendeli a háztájiban tartott baromfi kötelező megelőző kezelését. A helyi rádióban felthívják a tenyésztők figyelmét, hogy mikor lehet vagy kell szérumért menni. Viszont a hatvan tyúktenyészlőt tömörítő alapszervezetet nem értesítik, nem mozgósítják, hogy segítse elő a rendelkezés következetes végrehajtását.

Gnnd, probléma, ugye, bőven akad mindenütt. Még egy jól működő városi alapszervezetben is. Az ember, az élre állított vezetők feladata, hogy az állattartásra vállalkozóknak kevesebb legyen a gondja, s több az öröme. Persze, az sem ülhet ölbe ejtett kézzel, akiért mindez történik. Például, ha már megjött a táp, legalább vegyék át, vigyék el időben a tenyésztők, hogy a raktáros megrendelhesse a következő szállítmányt. Lehet, hogy olykor magunk okozunk fölösleges bonyodalmat a takarmányellátásban, ami fölött később boszszankodunk, de kizárólag másokat hibáztatunk érte?! (bor)

V inHUPUNK l У EGYMÁSTÓL *

Ojabban sokan érdeklődnek a bogyósok (ribizli, egres, málna stb.) termesztése iránt, de mivel szaporítóanyagot szinte lehetetlen beszerezni, zátonyra let a kezdeményezés. Belucz kertészeire gyűjtési mozgalom megszervezését javasolta. Én tovább mennék: azt mondom, akinek van a kertjében fa alakú egres, ne vágja ki, ne semmisítse meg a tőről fakadó, beoltásra alkalmas hajtásokat, inkább készítsen házilag telepítésre alkalmas oltványokat.

Tndom, aki nem próbálta, annak nem lesz könnyű, mégis azt mondom, kísérletezzenek egy kicsit. A kedvtelésből kertészkedőnek minden újabb siker élményt jelent, a kész szaporítóanyag pedig előbbre viheti közös ügyünket, mérsékelheti mozgalmunk fejlődését fékező gondjainkat.

Ёп évek óta minden február utolsó belében oltom az egrest (köszméte). Az oltógallyakat közvetlenül oltáskor szedem meg, és ék alakban kiképezve helyezem a kiválasztott alanyba. Tapasztalataim szerint nem tanácsos február elején megszedni, és heteken át nedves homokba ágyazva, pincében tárolni az oltógallyakat. Aki már

oltott szőlőt, almát stb., könynyen boldogul az egressel Is. Akik eddig nem kísérleteztek ilyesmivel, azoknak elmondom, mit 6c hogyan kell tenniük.

Legfontosabb, hogy legyen mire oltani (alany), fin mindig csak a törzshöz közei eső bajszom tőié nyúlik, persze a szem oldalt van, tehát sértetlenül marad. Ezt kővetően az alanyt olyan magasságban kell elvágni, hogy a veesxő vastagsága megfeleljen az oltógally vastagságának. Ha azzal elkészültem.

Az egres oltása

fásokat távolftom el (nem bokrokat, törzses fákat nevelek), a többit meghagyom, hadd erősödjenek. tgy gazdag gyökérzetet fejlesztenek, nem okoz gondot az átültetés. A meghagyott hajtás év közben vesszővé, beoltásra alkalmas alannyá érik, s februárban munkához láthatok. Az alanyokat kb. 80 cm-es magasságban oltom be, de volt már ré példa, hogy ennél alacsonyabb vagy magasabb alanynyal dolgoztam.

Először mindig az oltógallyal vágom le |metszőollóval) a termő fáról, majd ollókéssel megfelelő nagyságú (három szemet tartalmazó) darabokra vágom. A háromszemes ágdarabok alsó végét ék alakúra vágom, az alsó szem két oldalán. A kapott ék-alakzat kb. 1 cm ml a

akkor az alanyt középütt hehe sitom, a résbe beletolom az oltógallyal annyira, hogy az alaoy két féllapfa mintegy fél centiméterrel följebb kerüljön az oltógallyakon kiképzett ékalakzattól. Az oltást bekötöm és oltóviasszal bekenem.

Az oltógally szemzésre akkor alkalmas februárban, ha a szemek duzzadlak és a végeik halványzöld színűek. Persze február végén csak akkor lehet oltani, ha kedvez az időjárás, és kezdetét vette a nedvkeringés. Tavaly vidékünkön erre csak március 6-án adódott le hetőség. Nagyon fontos, hogy szárazság idején rendszeresen locsoljak az oltványt, s az oltás

alatt fejlődő oldalhajtásokat rendre eltávolitsuk.

Köszmétét zőldoltással is szaporíthatunk. Erre akkor knrítek sort, amikor az alanynak kiszemelt hajtás eléri a 80 emse magasságot. Szintén hasitékoltást alkalmazok, az nltóha|tást zsilettel hegyezem meg, s mindig a késő délutáni órákban látok munkához. Ügyelők arra, hogy az alany én az oltóhajtás is növekedésben legyen. Az alanyhajtásnak az a része alkalmas oltásra, amely könynyen hajlik, nem törik. A friss hajtásokból 4—5 leveles oltóhajtást vágok, rajta csak a legfelső apró levelet hagyom meg, a többit lecsípem. Az oltás menete a már leírttal azonos. Az oltóhajtás nieglankad, de 4—5 nap múlva a hegye és a levele kiegyenesedik, ami a megeredés biztos jele. Ha a nemes rész növekedésnek indul, a kötést hosszanti irányban óvatosan föl kell vágni, de eltávolítani nem fontos, a növekedő hajtás magától ledobja.

LENGYEL SÁNDOR.

Nagykapos (Vof. Kapušany)

C Kertészet srs.„s->.

ф Kisállattenyésztés )

■fezeiéiben éli is hagyományosan elterjedt, vízmedencével együtt épített berendezésekben tartottam a nutriákat. Összesen hét falazott állatszállást épftettem, s az úsztatókat kútvízzel töltöttem föl. Egyegy rekeszben öt anyát és egy tenyészbakot tartottam. Ha kicsinyeik voltak, a verőfényes napokon háromszor kellett cserélnem a medencékben a vizet.

NMartás,

vízmedence nélkül

Tíz év után úgy döntöttem, hogy átállok a víz nélküli állattartásra. A vízmedencéket befödtem drótszövettel. Azóta az állatok ide járnak üríteni; az ürülék a drótfonaton át a medencékbe hullik, melyeket 10— 14 naponként tisztítok. A rekeszek ajtajának alján kis nyílást vágtam, itt helyeztem el az itatókat (tepsi) úgy, hogy csak az egyik felük nyúlik be a ketrecbe, fgy az állatok nem tudnak belemászni, tehát nem piszkítják be az Ivóvizet. A nyílásra egyébként ugyancsak drótszövetet erősítettem, bogy a

fiókák ne szökhessenek meg a rekeszből.

Hat évvel ezelőtt alakítottam át a berendezéseket s állítom,

hogy nem bántam meg. A gereznákat azóta is körülbelül fele-fele arányban az első és a második minőségi osztályban értékesítem. Volt egy kiugró év (1980), amikor 65 gereznát adtam el, s az átvevő mindet az első minőségi osztályba sorolta.

Sok tenyésztőtárs hangoztatja, hogy vízmedence nélkül nem lehet eredményes nutriatenyésztést folytatni, mert az úszási-tisztálkodási lehetőség megvonása kedvezőtlenül hat a nyert prémek minőségére. Magam úgy tapasztaltam, hogy a gerezna minőségét elsősorban a céltudatos nemesítés és a körültekintő takarmányozás befolyásolja. És természetesen a takarékosságra is gondolni kell. A vízmedencék rendszeres tisztogatása, a víz kicserélése Időt, állandó csörgedeztetése pedig elektromos energiát, meg persze vizet, vezetékeket, csatornahálózatot és ülepítőt igényel. Mindez körülményesebbé és költségesebbé teszi a termelést. Márpedig a háztájiban is a célszerűséget és a Jövedelmezőséget kell szem előtt tartani!

Potyš Benedikt, Orlova Poroba

M a nyiilrä tudni kid!

0 A sashalmi, cinkotai, mátyásföldi és rákosszentmihályi galambászokat tömörítő B—6-os Galambtenyésztő Egyesület (Magyar NK) 1981. november végén kétnapos kiállítást rendezett, elsősorban azzal a céllal, hogy bemutassa az egyesület tagjai által kitenyésztett első önálló, magyar gazdasági galambfajtát. A Hungária В—6-os gazdasági galambfajta elterjesztésével lényegesen növelni kívánják a háztáji és a kisegítő gazdaságok pecsenyegalambhús-termelését, következésképpen az ország galambhús-kivltelét is. Az egyesületnek hetvenöt tagja van, közülük immár ötvenen az új gazdasági fajtát tartják, melyből eddig több száz párat adtak el a további érdeklődőknek az ország különböző részébe.

*

a A zöldség- és gyümölcstermelésre, illetve forgalmazásra szakosított közös mezőgazdasági vállalat nemrég kertészeti szakboltot nyitott Töketerebesen (Trebišov) a Kukučín utcában. Az új létesítményben zöldség és viráginagot, ültetőanyagot, műtrágyát, növényvédő szereket és kertészeti kellékeket árusítanak. Remélhető, hngy ez is segíteni fogja a járás fellendülőben levő kertbarát-mozgalmát.

*

0 Hazánkban örvendetesen gyarapszik a kedvtelésből állattartással foglalkozók száma. A Szlovákiai Kisállattenyészlők Szövetségének 1747 helyi szervezetében immár 70 ezer kistenyésztő fejt ki aktív, társadalmi szempontból is elismerést érdemlő tevékenységet.

(kr)

A környezettel szemben a nyúl igényes. Alkalmazkodóképessége viszonylag gyenge, ezért a tartás helyének, a takarmánynak, a bőmérsékletnek a hirtelen változása súlyos megterhelést jelent. Ezt a nyúltartók figyelembe is veszik. Azzal ellensúlyozzák például, hogy fedeztetéskor az anyákat helyezik a bakok ketrecébe, az elválasztott kisnyulakat hagyják eredeti helyükön, hogy fokozottan térnek át egyik takarmány etetéséről a másikra, és óvják nyulaikat a számukra kedvezőtlen melegtől.

A nyúl számára életveszélyes a 35 C-fnknál melegebb környezet, 45 C-fok esetén pedig egy óra alatt elhullik. A nyúl számára a plusz 15—20 C-fokos hőmérséklet a legmegfelelőbb. Alig van izzadságmirigye, ezért nyáridőben a fölösleges hőtől csak szaporább légzéssel képes megszabadulni. Az istálló levegőjének relatív páratartalma 65—70 százaléknál ne legyen magasabb.

A nyúl szaglása fejlett, fiókáit szag alapján ismeri fel. Az

új fészekbe tett idegen fióka azonban egy óra alatt felveszi társai szagát, az anyanyúl ekkor már nem képes megkülönböztetni sajátjaitól.

A nyúl orra bonyolult felépítésű. A rekeszes, kacskaringé«, több helyen klöblösödött orrjárat tökéletesen megszűri ugyan a levegőt, ám a benne levő por — a takarmányé is —• izgatja nyálkahátryáját, s a hornlos nyálkahártyán a kórokozók könnyen megtelepednek. Ezért fontos a takarmány porrészeinek a kirostálása, a levegő tisztasága.

Hallása, látása igen jő, éjjel is élénk, táplálkozik, lát. Gyomra együregű, összetett, erősen tágulékuny. A megrágott, nyállal keveredett takarmány több órán át a gyomorban marad. Eközben sósavat és fchérjeljontó enzimet tartalmazó gyomornedvvel keveredik. Elegendd sósav csak akkor képződik a gyomorban, ha a nyúl folyamatosan sóhoz jut, ezért nyalósóról mindig gondoskodjunk. A« elfogyasztott takarmány csak a (Folytatás a 2. oldalon-E