Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-27 / 8. szám

1982. február 27. SZABAD FÖLDMŰVES „А könyv nip szerszám, menyei a béke műveit építtetjük" Beszélgetés Sárkány Árpáddal, a Madách Könyvkiadó igazgatójával A könyv és az élet ugyanaz. A könyv egy része az életnek. A könyvekbe foglalt életanyag biztosabb érték, mint az elfo­lyó, eltűnő valóságos élet. Az emberiség jövőjének rendkívül íuntos alapja a könyv. De hogy a könyv teljesíthesse ezt a mindjobban ráháruló feladatot. Kell, hogy az emberek bízzanak benne, mert az olvasó hite eme 11 magasra a könyvet. A könyv befolyással van az életre, s így befolyással van a cselekvő emberre is. Az írás, a könyv megállapítja az élet tipikus alakjait, megmutatja az új életformákat, így egyre na­gyobb tömegre lesz meghatáro­zó hatással. A könyv által nyitottá váUk a tudat és a lélek, s kivallat­hatjuk általa világunkat: múl­tunkat, jelenünket és jövőnket. Lenin szavaival élve, a könyv olyan szerszám, mellyel a béke műveit építhetjük. ■ A nyitott könyv Tolsztoj Háború és békéjét, Anna Kare­­nyináját, Móricz Zsigmond Bol­dog emberét csalja falvainkba, szövetkezeti dolgozóink, s ifjú­ságunk körébe. Rengeteg könyv kerül könyvesboltjainkba. ízlé­ses, megnyerő kötésben. Az ol­vasás szükséglete olyan, mint a gyújtózsinór: ha lángra lob­banják, a tűz tovább terjed rajta. A csehszlovákiai magyar ság életében az írott szóhoz ve­zető ösvényt a Madách Könyv­kiadó tette és teszi járhatóvá. Igazgató eivtárs, megfogalma­zása szerint mi képezi hazai magyar könyvkiadásunk vezér fonalát? — A Madách Könyvkiadó leg­fontosabb feladatát abban lá­tom, hogy a párt kultúrpoliti­kája szellemében szervezze a csehszlovákiai magyar irodalmi művek kiadását, s közvetítse a cseh és a szlovák Irodalom leg­jobb alkotásait. Szükségesnek tartjuk azt Is, hogy kiadvá­nyaink foglalkozzanak a társa­dalmi és kulturális élet, a nép­művészet, valamint a képzőmű­vészet egyes területeivel. Fon­tos, hogy az irodalomtudományi és az irodalomkritikai jellegű művek marxista szempontból értékeljék az elmúlt hat évti­zed irodalmi eseményeit. ■ Az embernek csak egyszer kell megkóstolnia a könyv ízét, aztán már nem kell bíztatni az olvasásra! Kiadójuk mit tesz a könyv népszerűsítése érdeké­ben? — Sajnos, meglehetősen sze­rény propagáclós eszköztárral rendelkezünk. Ebből évi egy­két könyvhirdetésen, néhány kiállításon és röplapon kívül többre nem igen telik. Ezért belső erőinket és lehetőségein­ket arra összpontosítjuk, hogy az olvasók minél szélesebb kör­ben tudomást szerezhessenek kiadványainkról. Pozitívan ér­tékelem a sajtó útján történő népszerűsítést. Az összes hazat magyar sajtóorgánum — bele­értve a rádió magyar nyelvű adását Is — rendszeresen meg kapja könyveinket, hogy írja­nak, írhassanak rólunk. Ezen kívül magunk is készítettünk es készítünk ismertetéseket kiad ványainkról a sajtó számára. A könyv népszerűsítését szol gálja az évente megjelenő bul letinünk is, amelyben a szóban forgó év kiadói tervével ismer tétjük meg a nyilvánosságot. Я Melyek a legolvasottabb, tehát a legnépszerűbb kiadva nyaik? — Az olvasó szempontjából a legnépszerűbbek általában a re­gények. Az elmúlt év termésé­ből a hazai magyar irodalom al­kotásai közül megemlíthetjük a Dávid Teréz: Mesélő nemzedék, Gál Sándor: Fekete ménes, Grendel Lajos: Éleslövészet, Neubauer Pál: A jóslat című köteteket, valamint a Családi krónika című antológiát. Érdek­lődéssel fogadta a közvélemény a Magyar Irodalmi Hagyomá­nyok Szlovákiai Lexikonét, va lamint az Oj Mindenes Gyűjte­ményt, melyben terjedelmesebb társadalompolitikai tanulmá­nyok jelentek meg. A népsze­rűségi listán a regények mel­lett a gyermek- és Ifjúsági iro­dalmi művek következnek. Я A szigorú, objektív értéke­lés a támogatás objektív elő feltétele. Az igazi kritikust a szellemi tartás, az értés, a meg­értés és a bírálat együttesen kell, hogy jellemezze, s az ilyen kritikára az alkotóknak is oda kell figyelniük. Az elmondot­takból kiindulva, hogyan érté­keli a hazai magyar irodalom­­kritikát? — Irodalomkritikánk héza­gos, rendszertelen, s előfordul olyan eset Is, hogy egy-egy megjelent műről még csak is­mertetés, sem jelenik meg. Az ilyen példák aligha vetnek jó fényt a szerkesztőségekre, a lapok kulturális rovataira és a közgondolkodás serkentésére. A könyvkiadás Ily módon nem kap kelló támogatást a sajtó részé­ről. Megítélésem szerint hazai könyvkiadásunk sokkal na­gyobb figyelmet érdemelne. A kritikával kapcsolatban, ha csak röviden Is, de vissza kell térnem az első kérdéshez. Az említett pártdokumentumok ér­vényesítése komoly felelősséget jelent a kiadó egészére. De va­jon ml Is értendő a kiadó egé­sze alatt? Az Irodalmi Szemle ugyanis nemcsak gazdaságilag alkot egységet a kiadóval. A benne megjelenő írások szinte jelzik az írandó, készülő mü­veket, s Igv már előre sejtetik azok mondanivalóját, s bizo­nyos fokig esztétikai értéküket Is. Az Irodalmi Szemlére tehát fontos szerep hárul a fiatal tehetségek útralndltásában, ami nem Jelent és nem Is jelentlíet csupán közlési lehetőséget. Legalább Ilyen fontos a folyó­irat kritikai szellemének kiala­kítása, a benne közölt Írások­kal, s a megjelent Könyvekkel szemben. Az elmúlt időszakban éppen ezen a téren érezhető komoly fejlődés a fentiekben említett Irodalmi folyóiratunk­ban, melynek hatása pozitívan érezhető a kiadó tevékenységé­ben Is. Я A korszerű családi házak egyre gyakoribb bútora a köny­vespolc és a könyvszekrény. Mit tanácsol azoknak, akik csa­ládi könyvtár létrehozásán fá­radoznak? — örvendetes az, hogy a könyv ma már nemcsak dísiül szolgál a lakásban. A házi könyvtár alakítót számára alig­ha lehet jobb tanácsot adni, minthogy gyűjtsék, keressék a jó könyvet. Ahogyan a vásár­lásnál, úgy az otthoni elhelye­zésnél is a hasznosság és a cél­szerűség legyen az elsőrendű szempont. Nem dísztárgy a könyvespolc és a könyvszek­rény. Az a legfontosabb, hogy sok kötet férjen el rajta, benne, s könnyen hozzájusson az em­ber. Az sem közömbös, ml le­gyen elöl, s mi kerüljön a fiók­ba. A könyvespolcnak és a könyvszekrénynek, ha esetleg „fülsértő“ is a hasonlat, az éléskamráéval rokon a funk­ciója. Ne a legszebb könyvek díszelegjenek ott, hanem azok, amelyeket szeret, forgat, hasz­nál a tulajdonosa. U Március hagyományosan a könyv hónapja. Van ebben va­lami jelkép is. mivel az ébre­dő természettel, a duzzadó rü­gyekkel egyidőben a könyv is sátrat bont. Kiadójuk milyen rendezvényekkel készül a könyv ünnepére? — Részt veszünk a könyvhó­nap országos kiállításán, az úgynevezett „KN12NÄ 2ATVA ’82“<i. Ezen a kiállításon be­mutatjuk kiadónk tavalyi ter­mését. A kiállítás március fo­lyamán megtekinthető lesz a bratislavai Művészek Házában. A kiállítás helyszínén március 18-án kiadót napot, azaz Író— olvasó találkozót rendezünk, ahol az érdeklődők találkoz­hatnak majd a kiállított köny­vek szerzőivel, esetleg dedtkál­­tathatják velük a helyszínen Is megvásárolható könyveket. H Miről gondolkodik manap­ság a legtöbbet? Vagy másképp fogalmazva, ml az, ami a dol­gos hétköznapokon leggyakrab­ban foglalkoztatja az ötvenötö­dik éietjubileumát ünneplő igazgatót? — Általában nehéz az ember­nek önmagáról vallania. Azt szokás mondani, hogy manap­ság az ember másról sem be­szél, mint a munkájáról. Van ugyan ennek az állításnak né­mi mellékize is, ám az igazság mégiscsak az, hogy az embe­rek többsége nem tud menekül­ni (kitérni) munkája hatása alól. így vagyok ezzel én is. A kladő 1980-as csúcsát a múlt evben még két könyvvel emel­tük, 1981-ben 55 könyvünk je­lent meg. Ha folytatni akarom mondanivalómat, márpedig Így kell tennem, akkor nem térhe­tek ki az idei év kilátásai elől sem. Az Idén jobban megszer­veztük munkánkat, mint tavaly. Pontosságra, a kéziratok egyen­letes leadására törekszünk, amt egyik előfeltétele a nyomdával való kapcsolatunk javításának. Röviden szólva, minden szem­pontból jó évnek nézünk elébe. Ami a közelgő születésnapo­mat illeti? Hogy valaki har­minc vagy 55 éves, az csak egy állapot. Más dolog persze Iga­zodni a követelményekhez, úgy irányítani és szervezni a tenni­valókat, hogy a közös cél érde­kében a 30 és az ötvenen felU- liek is ugyanazt tegyék. Я A magasabb minőségi igé­nyek ideje érkezett el, amely nagyobb felelősséget követel mindenkitől. A Madách Könyv­kiadó a minőségi / igényekkel összefüggésben milyen könyvek kiadását tervezi az idén? — Az idei tervből kiemelhet­jük a Duba Gyula: örvénylő idő, Egri Viktor: Rendbontók, Gren­del Lajos: Galeri, Mács József: A vesztes, Ordódy Katalin: Nemzedékek, Rácz Olivér: Ro­­gozsán kocsma, Szenes Piroska: Csillag a homlokán című regé­nyeket. Oj versekkel jelentke­zik Tőzsér Árpád: Adalékok a nyolcadik színhez. Az Idén je lenik meg Bábi Tibor Keresek valakit című versválogatása, valamint Csontos Vilmos: Estéll ének című kötete. Feltehetően az olvasók érdeklődésére szá­míthat Gágyor József: Megy a gyűrű vándorútra című gyer­mekjáték-gyűjteménye. Az iro­dalomtudomány és -kritika tárgykörében jelenik meg Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak III. kötete, Csanda Sándor Első nemzedék, Turczel Lajos Hiány­zó fejezetek, Főnöd Zoltán Kör­vonalak című kötete. Ezek a művek a csehszlovákiai magyar irodalom két háború közötti, illetve a felszabadulás utáni fejlődésével foglalkoznak. Sző­ke József szerkesztésében meg­jelenik a csehszlovákiai ma­gyar irodalom válogatott biblio­gráfiája ts, mely az 1945-ös, fiO-as éveket öleli fel. A Ma­dách kiadványairól a Műhely ’82 kiadvány tájékoztatja az olvasót. Я Végezetül: tudna-e vala­milyen tanácsot adni az olva­sónak abban, hogy hogyan re­mélheti az értelmes és hasznos olvasás adományát? — Az olvasó olvasson, éspe­dig minél többet. Ne csak szép­irodalmi alkotásokat, hanem kritikákat, esszéket is. Bízom benne, hogy Így lassanként rá­jön az „értelmes“ és hasznos olvasás ízére, titkára. Beszélgetett: Csiba László ARANY JÄNOS" A BÉKE ÉS A BARÁTSÁG DALAI Befejeződött a politikai dalok hagyományos sokolovi fesz­tiváljának jubileumi X. évfolyama. A hazai és külföldi részt­vevők egy csoportja továbbutazott az NDK fővárosába, az Im­már világméretű rendezvényként ismert Rote Lieder dalfesz­tiválra. A jól végzett munka tudatával búcsúztak a várostól, hiszen a fesztivál, amelyet a SZISZ Központi Bizottsága az Ifjúsági szervezet III. kongresszusának tiszteletére rendezett, teljes mértékben betöltötte a neki szánt társadalmi szerepet. A látogatók és vendégek, köztük jelentős közéleti szemé­lyiségek, átfogó képet kaphattak a politikai dalok új Irány­zatairól, jelenlegi szerepükről, és felidézhették a fesztivál eddigi 9 évfolyamának legemlékezetesebb dalait. A legforróbb légkör a szolidaritást koncerteket jellemezte, amelyeket az idén Kraslicén, Bŕezovában, Horni Slavkovban és még néhány kisebb városban rendeztek. A külföld! részt­vevők ttt töb bmlnt háromezres közönség előtt léptek fel. Az amatőr dalok versenyében lehetőséget kaptak fiatal éne­kesek és együttesek. A döntőbe 12 dal került. A zsűri az első díjat Nagy Péternek ítélte oda, a Nagaszaki című dalért. A második helyen a brnói Vafín együttes végzett; A. Havli­­öek és J. Kvasnice zeneileg és szövegben szuggesztív hatású dalát adták elő, Ikarosz a tolószékben címmel. Harmadik M. Daniš és A. Turöan Katonaszökevény című dala lett, a zólyo­mi (Zvolen) NO 5 együttes előadásában. A győztes dalok rendkívüli tetszést arattak a közönség körében Is. Elsősorban olyan együttesek hozták el zenei üdvözleteiket a sokolovi fesztiválra, amelyek hazájában rendszeresek a ha­sonló szemlék. Ilyen volt a szovjet Veraszi együttes, az NDK-beli Primaner, a kubai Los Canas és a finn Liisa Tavi band. A politikai da­lok világméretű népszerűségét bizonyították a fesztivál Ír, afgán, argentin és etiópjai résztvevői is. A jubileumi sokolovi fesztivál újra igazolta, hogy napjaink dalai elsősorban — az Ifjúság dalai. .A > ♦;«* .> ♦> •> .> «J* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> <♦ <♦ •> ♦> •> •> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> ♦> *> ♦> ♦> *> •> ❖ ♦> ❖ ❖ ♦> ♦ ! Tetemre hívás A radványi sötét erdőben Halva találták Bárczl Benőt. Hosszú hegyes tör ifjú szívében; „íme, bizonyság Isten előtt: Gyilkos erőszak ölte meg őt!' Kastélyába vitette föl atyja, Ott lelevék a Ms palotán; Ki se térítteti, meg' se mosatja: Vérben, ahogy volt, nap nap után Hever egyszerű ravatalán. Állata őrzeni négy alabárdost: „Lélek ez ajtón se be. se ktl.. * „Hátha az anyja, szép húga már most jönne siratni?" — „Vissza! neki; jaj, ki parancsom, élve, szegiГ Fojtva, teremről rejti teremre Halk zokogását asszonyt Ьй.—> Maga, pecséttel, „hívja tetemre" Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú: Legyen a seb vérzése tanú. A palotát fedi fekete posztó. Déli verőn sem süt oda nap; Áll a tetemnél tiszti pörosztó, Gyertya, feszület, kánoni pap: Sárga viaszfényt nyughelye kap. „Jöjjenek ellenségei, ha voltak!" fő, kit az apja rendre nevez; Hiába! nem indul sebe a holtnak Állva fejénél az, vagy emez: „Gyilkosa Hát nem ez .,. (íjra nem ez' ,JLát ki? .. . riad fel Bárezi sötéten, „Boszulatlan nem foly ez ősi vér; Ide a gyilkost!... bárha pecsétem Váddal az önnön szívemig ér: Mindenki gyanús nekem, aki él!" Jöjjenek ügy hát Ifjú baráti!" Sorra belépdel sok dalia: Fáj nekik a hőst véribe’ látni, S nem harc mezején elomlania. Erre se vérzik Bárezi fia. Jöjjön az udvar! apraja, nagyja ... jöjjön elő Bárc, a falu. mind!" Megkönnyezetlen senki se hagyja, Kedves urára szánva tekint. Nem fakad a seb könnyre megint. Jöjjön az anyja! hajadon húga!" Künn a leány, már messze, sikolt; Anyja reárogy, öleli búgva: Mindre nem érez semmit a holt; Marad a tört vér — fekete folt. Jöjjön utolszor szép szeretője, Titkos arája, Kund AbtgéH" jő; — szeme villan s tapad a tőrre; Arca szobor lett, lába gyökér. — Sebből pirosán buzog a vér. Könnye se perdül, jajja se haitik, Csak odakap, hol fészkel az agy: Iszonyú az, mi oda nyilallik!... Döbbenet által a szív ere fagy: ,Lányom, ez ifjú gyilkosa vagyГ Kétszeri mondást — mint lebüvölten — Hallgat el, aztán így rebegl: Jiárczl Benőt én meg nem öltem, Tanúm az Ég, s minden seregiI Hanem e tört én adtam neki. Bírta szívem’ már hú szerelemre, — Tudhatta, közöttünk nem vala gát: Vnszola mégis szóval „igenre", Mert ha nem: 6 klvégzt magát. Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!" $ vadul a sebből a tőrt kiragadja, Szeme szokatlan lángot lövell, Kacag és sír, s fennvillogtatja S vércse-visongással rohan el. Vetni kezet rá senki se mer. Odakinn lejut a nyílt utca során, Táncolni, dalolni se szégyell; Dala víg: „Egyszer volt egy leány, Ki csak úgy játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel!" (1877 okt. 27) 1817. III. 2-án született Arany János, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a Toldi szerzője. Születésének 165. évfordulójára emlékezünk a fent közölt verssel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents