Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-20 / 7. szám
1982. február 20. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A kultúra és a népművelés szolgálatában Működésének 23. évébe lépett a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya. Ez önmagában még nem sokat mond, de az elért eredmények már bizonyítják az intézet létjogosultságát, szükségességét. Aki legalább futólag jártas kulturális életünk jelentősebb eseményeiben, rendezvényeiben, bizonyosan nemegyszer találkozott már a Népművelési Intézet dolgozóinak nevével. A nemzetiségi osztály ma már a hazánkban élő nemzetiségek kulturális életének fontos mozgatója és irányítója. A sokrétű és felelősségteljes munkáról CZINGEL LÁSZLÓVAL, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetőjével beszélgettünk. ■ Bevezetőben körvonalazza néhány mondatban a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának társadalmi, politikai és kulturális küldetését. — A Bratislava! Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának dolgozói az intézet fű ideológiai feladataiból kiindulva tevékenységüket mindenekelőtt a CSKP kultúrpolitikájának és a XVI. pártkongresszus határozatainak megvalósítására összpontosítják. A műkedvelő népművészeti mozgalmat közvetlenül vagy közvetve szakmailag felkészült egyének irányítják: így például a gyermek- és felnőtt színjátszást Petőczné Sárszögi Csilla, az énekkari mozgalmat Hritz Júlia, a néptánc pedig az én hatáskörömbe tartozik. Ugyanakkor segítséget nyújtunk az ukrán nemzetiségű csoportoknak is. Közvetlenül irányítjuk a tanácsadó testületek munkáját, mely a színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, táncegyüttesek munkáját, és az ukrán népművészeti mozgalmat hivatott segíteni, s ugyanakkor segítségünkre van a műsorpolitika irányításában, a továbbképzésben és kiadói tevékenységünkben is. Az inštruktori hálózat segítségével hatékony támogatást nyújtunk a szakágazatban működő együtteseknek, s módszertant és műsortanácsadó kiadványokkal pedig hozzájárulunk a műsorpólitikai és a szakmai fejlődéshez. Közvetve, a járási népművelési központokon keresztül, igyekszünk hatni az alacsonyabb színvonalon álló együttesek fejlődésére. Tanterveket dolgozunk ki, szakelőadókat biztosítunk a járási méretű iskolázásokra, a járási és a kerületi versenyek bíráló bizottságaiba pedig szakembereket jelölünk ki. Intézetünk elsősorban módszertani intézmény, fő feladatunk ezért a szakmai és a módszertani tanácsadás. ■ Milyen formában történik a szakmai továbbképzés? — Intézetünk a nemzetiségi osztályon keresztül biztosítja a művészeti csoportok és együttesek vezetőinek szakmai továbbképzését azzal a céllal, hogy növelje az egyének, s rajtuk keresztül az együttesek és csoportok eszmei és művészi színvonalát. A 2—3 éves tanfolyamokon művészeti ágazatonként 20—25 személy vehet részt. Akik az iskolát befejezik, azok a gyakorlatban művészeti vezetőként tevékenykedhetnek. A táncegyüttesek zenei problémáit még ebben az évben szeretnénk megoldani: részben egy öt napos bentlakásos tanfolyammal, melyet olyan zenekedvelők számára szervezünk, akik hagyományos hangszereken játszanak, másrészt különféle módszertani kiadványokkal segítséget nyújtunk a csoportvezetőknek szakmai tudásuk gyarapításához. A szemináriumoR megvalósításakor figyelmünk főleg arra irányul, hogy elméleti síkon fejtsünk ki eszmecserét a különböző művészeti ágazatokon belül, elemezzük a mozgalom fejlődését, az elért eredmnéyeket és hiányosságokat, s nem utolsó sorban útmutatást adjunk a további tevékenységhez. M Elégedett-e a műkedvelő mozgalom eddigi színvonalával? — A népművészeti mozgalom színvonalával, az 'eddig elért eredményekkel elégedettek lehetünk, hiszen ma már — országos viszonylatban — sok kiváló gyermek- és felnőtt tánccsoport, énekkar, színjátszó csoport működik. Az elért színvonal az országos rendezvényeken tükröződik, ahová a legjobb együttesek jutnak el. A CSEMADOK Központi Bizottságával és a népművelési központokkal együttműködve továbbra is arra törekszünk, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség legyen a mérce. Ezt a magasabb szintet csak úgy érhetjük el, ha meg vannak rá a feltételek. Mert tegyük fel, hiába van egy községben jó tánccsoport, ha hiányzik a támogatást nyújtó szerv, amely anyagilag segítené a csoportot. Ez az oka például annak is, hogy a felnőtt együttesek káderhiányban szenvednek, mert nincs mivel megtartani a szereplőket, s gyakran a falu illetékesei sem veszik eléggé komolyan az utánpótlás kérdését, nem törődnek a fiatalok nevelésével. Márpedig táncolni, énekelni, színdarabot játszani sokkal szebb és hasznosabb szórakozás, mint például a kocsmázás. Csakis az említett okok eltávolításával lehet a színvonalat emelni. A véleményem az, ha tovább akarjuk fejleszteni a népművészeti mozgalmat, akkor okvetlenül szükség van a helyi nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági üzemek és az ipari vállalatok támogatására. Csak örülni tudunk annak a határozatnak, melyet az öntevékeny népművészeti mozgalom III. országos konferenciáján hagytak jóvá. Ez a határozat a szövetkezeteket arra kötelezi, hogy a ^kulturális , alapból bizonyos összeget a falu kulturális életének fellendítésére szánjanak. A gyermekmozgalom nagyobb mérvű kibontakoztatása érdekében sokat tehet az iskola. Sajnos még napjainkban is akadnak olyan igazgatók, akik egyenesen tiltják tanulóiknak ezt a tevékenységet, mondván: dolgozzanak a szakkörben. Márpedig az utánpótlást, a néphagyományok ápolására való nevelést minél fiatalabb korban kell elkezdeni. ■ Melyek a legközelebbi megoldásra váró feladataik? — Munkánkban arra kell törekednünk, hogy az öntevékeny népművészeti tevékenység kielégítse a közönség igényét. A ma emberének igényét csak a színvonalas, jó műsorokkal lehet és kell kielégíteni. Ennek érdekében nagyobb igényességet követelünk meg a csoportvezetőktől. Nekik is tudatosítaniuk kell, hogy a fejlődés „kerekát“ nem lehet megállítani. Nemzetiségi csoportjainknak minél gyakrabban el kell jutniuk a szlovák rendezvényekre. Együtteseinknek be kell kapcsolódniuk az országos minősítési versenyekbe is. Erre már példával is szolgálhatunk. Első alkalommal 1980-ban az országos minősítési versenyben tánccsoportjaink Így szerepeltek: öt tánccsoport jól megállta a helyét, elnyerte a C kategóriás minősítést, ami azt bizonyítja, hogy a tánccsoportok színvonala megfelelő. A jövőben — hasonlóképpen — szeretnénk kategórizálni az ének- és a színjátszó csoportokat is. A minőség javítása érdekében történik a csoportvezetőn tanfolyama: háromévenként 200—300 személyt képezünk ki csoportvezetőnek abból a célból, hogy a tanultakat községükben kamatoztassák. Nos, a gyakorlatban mi a helyzet? Elszomorító, hogy a kinevezett személyek közül sokan már menet közben lemorzsolódnak. Sok esetben jogos az a panasz, hogy alakítanának csoportot, csak nincs, aki vezesse. De előfordul olyan eset is, hogy egy járásból öt személyt küldenek a tanfolyamra, de csak egy dolgozik szívvel-lélekkel az ügy érdekéért, s túl van terhelve. Szerintem a CSEMADOK járási bizottságainak, valamint a népművelési központok dolgozóinak jobban oda kellene figyelniük a káderkiválasztásra, a tanfolyam befejezése után pedig a számonkérésre. A tapasztalat az, hogy sok vita fordul elő a fenntartó szervek és a csoportvezetők között, főképpen akkor, amikor egy csoport visszaesik, mert a fenntartó szervek sok esetben csak a bevételt nézik, nem az eredményt. Ezen a területen is nagyobb megértésre lenne szükség. ■ Mit tartana még fontosnak elmondani? — Az intézet nemzetiségi osztálya dolgozóinak tevékenysége a jövőben is arra irányul, hogy a műkedvelő színjátszó csoportok, a táncegyüttesek és az énekkarok a széles tömegeket megismertessék a drámairodalom legújabb alkotásaival, a folklór gyöngyszemeivel és a kórusmüvekkel. NAGY TERÉZ A harcban nem szabad megállni A riniaszambati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeumban párttörténeti, munkásmozgalmi, valamint a járás forradalmi hagyományainak állandó kiállítását tekinthette meg a látogató. A három teremben olyan szemléltetően, közérthetően és hatásosan rendezték el a történelmi dokumentumokat, hogy a látogatónak nézelődés közben olyan érzése támadt, mintha Időutazóként a történelmi korokba tenne sétát. Az írott dokumentumok, a tárgyi emlékek ésa tömör két nyelven írt magyarázószöveg elolvasása után szinte mi is az események részeseinek éreztük magunkat. A kiállítás áttanulmányozása felért egy tucatnyi történelemórával. A múzeum épületének elhagyása után magunkkal „vittük“ hazánk múltjának egy darabját, amely visszaemlékezésre, s munkásmozgalmi hagyományanik tiszteletére kötelez. A munkásmozgalom erejéről, forradalmi megerősödéséről számol be a Rozsnyói Híradó című hetilap 1873-as évfolyama. Rimaszombatban már a 19. század nyolcva nas éveiben létezett két önsegélyező munkásegylet. Ezerkilencszázkettőben alakult meg a városban a Szociáldemokrata Szakszervezet. Az 1914 nyarán kirobbant Imperialista háború és a burzsoá köztársaság megalakulása korszakáról találunk értékes Írásos dokumentumokat. Nyomon követhetjük a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásának előzményeit és körülményeit. Erről hiteles korképet tár elénk a Gömöri Munkás és a Gömöri Vörös Újság. A Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság leverése után a Csehszlovák burzsoá állam megtorló intézkedéseket foganatosított a volt vöröskatonák ellen. Erről hirdetmények és kitelepítési jegyzékek tanúskodnak Az első világháború utáni évek gazdasági válságát, munkánálküliséőgét, rossz közellátási viszonyait érzékeltetik a segélykérő levelek, jelentések stb. Az alapvető életszükséglet! cikkek hiánya, a munkanélküliség és a drágaság forradalmasította a'tömegeket. Gömör lakosságának forradalmísága általános sztrájkokba mutatkozott meg, amelyek Rimaszombatban kezdődtek. ^Mindezeket fényképek, iratok hozzák időközeibe. A CSKP alakuló kongresszusáról, s a járás területén az. első pártszervezetekről is készült kisebb szemléltetés. A dolgozók jogaikért vívott harcát mutatják be a sztrájkjelentések, plakátok és egyéb írásos dokumentumok, de megtalálhatjuk itt a párt alapítóinak csoportképeit is. Az 1933-as év a gazdasági válság és a munkanélküliség újabb időszaka. Dokumentumok illusztrálják a munkanélkülieknek a CSKP és a Vörös Szakszervezetek által irányított mozgalmát. Utalást találunk a munkanélküliek egyik legnagyobb akciójára, amelyre Tisovecen 1935 januárjában került sor, ahol a munkanélküliek egy időre megszállták a községházát és kérték követeléseik teljesítését. A spanyol lnterbrigádosok soraiban a rimaszombati járásból is harcoltak önkéntesek. Sokáig elidőztem az interbrigádisták egyik csoportjának fényképénél. Közöttük van tisoveci Šifrik Pavel, aki hősi halált halt Spanyolországban. Társai voltak Országh Géza, Balciar Pavel és Sproc^ Ján. Mint tudjuk, a CSKP betiltása után, Szlovákiában önálló területi szervezet alakult ki. Szervezeti hálózatainak kiépítéséről röplapok és egyéb dokumentumok tanúskodnak. Az írások és a képek arról is beszélnek, hogy a hegyi partizánharcokban magyar ellenállók is részt vettek, a Petőfi partizáncsoportba tömörülve. Hosszú nézelődés után a Februári Győzelem esemé nyel tárulnak elénk. Február 24-én, délben a járás vállalatainak munkásai és dolgozói is bekapcsolódtak a figyelmeztető sztrájkba. a Az első ötéves terv és a CSKP IX. kongresszusa utáni idösazk eredményeit is szemléltetik a fényképek. Ezek után a mezőgazdaság szocializálását bemutató tablók ragadják meg a figyelmet. Slizkén alakult meg az első szövetkezet a kerületben. A galéria a járás kulturális, ipari és mezőgazdasági fejlődését, az érdemes dolgozókat és a járás kiemelkedő politikai eseményeit örökíti meg. A kiállításon látott történelmet a jelen eseményei Írják tovább. KORCSMÁROS LÄSZLÖ- És győzött a nép — Februárra, a Februári Győzelemre emlékezünk, amely hazánkban végérvényesen eldöntötte, hogy kié lesz a gyár, kié lesz a föld és minden érték, amelyet az emberi munka és értelem létrehozott. Az ország dolgozó népe a kommunista párt vezetésével pontot tett egy hosszú, több generáció harcát és reményét kifejező korszak végére. Végérvényesen és visszavonhatatlanul győzelemre vitte a szocialista forradalom ügyét-A munkásosztály 1948-as februári győzelme a csehszlovákiai magyar dolgozók életében is döntő fordulatot hozott. Megvalósult a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúsága a társadalmi élet minden szakaszán, s ez az alapja és kiindulópontja lett a nemzetiségi kultúra és művelődés fejlődésének. A megváltozott helyzetben a csehszlovákiai magyar irodalom is fejlődésnek indult és a szocializmus megteremtéséért folytatott küzdelemben új hajtásai sarjadtak- Az alábbiakban azoktól a költőktől közlünk verseket, akiknek alkotásai már a boldogabb életet tükrözik. GÄLY OLGA: Nem engedjük! Asszonyok, ha érzünk még lelkűnkben erőt, nem hajthatunk fejet a háború előtt. Ne engedjük, hogy ifjú nemzedékek, ,kik öleink kínjából kaptak éltet, kiknek ajkán mézes öröm csordul, űzött, ejtett vadként hulljanak a sorbul. Hogy markába zárjon őrült szorítással a fasiszta járom, hogy érző szívünket üresre kifossza és igaz hitünket csizma megtapossa. Asszonyok, hisz van már, amiben reméljük! Asszonyok szerte a világban, ne féljünk! Ha kell, törjünk össze puskát, tankot, ágyút,- « • ■ r ■ ' . t S ■ . 5 gépfegyvert, bombázót, — vállald ami rád Jut, te asszony, te anya, kinek gyermekére vicsorgatja fogát a háború réme — ugye nem engedjük? BÁBI TIBOR: Mit szól Látod-e kedves, látod-e, hogy föltúrtuk itt a tájat...? Nyoma se maradt, nyoma se a meddő, hűlt barázdának. » S a határ, hol szegény kalász árva nyomorúság termett, ő termi most a legdúsabb, ' a legédesebb szerelmet... Ha jön, ha megjön a tavasz, s az újuló, hűs ég alatt ott állnak, büszkélkednek majd a frissenvont, új gyárfalak, mit szól, mit szól a pacsirta, s a többi énekesmadár ...? * Ugy-e, versenyt énekelnek, s nászunkra készül föl a nyár. t OZSVALD ÄRPÄD: A fa gyökere a mélybe fut... A fa gyökere a mélybe fut, a fekete föld erősen tartja. Hiába fúj a szél, ellenáll, erős gyökerét ki nem csavarja. Mind összetart a sok apró szál, együtt húzódnak le a mélyre. Együtt teszik őt óriássá, a fát, mely meg sem rezzen /a szélre. A Párt ereje a népben van, a dolgozó nép tette naggyá. Nem rendíti vihar vagy a szél, nagyobbra nő, még — hatalmasabbá.
