Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

1981. augusztus 8. SZABAD FÖLDMŰVES . 13 Nagyhozamú búzafajta a Košútka A szőlő integrált és energia­­takarékos növényvédelméről Nemrégiben Kosúton Szarnék Istvánnal — elismert nemesi­­tővel — találkoztam. Beszél­getésünk a régi, de jő kosúti búzafajtákra terelődött. Meg­említettem, hogy milyen nagy különbség van a mostani és a régi kosúti búzatcjták között. Már jő eredménynek számított a hektáronkénti huszonkilenc mázsás átlaghozam elérése is. A nemesítő rámnézett: — Nem így volt. A régi ko­súti fajtából is el lehetett érni a negyven-negyvenöt- mázsás át­lagot -— mondotta Szarnák Ist­ván. Akkor tudtam meg, hogy a MÉM fajtaminősítő bizottsága engedélyezte köztermesztésre az új nemesftésű búzafajtát, mely a kosúti események tiszteletére megkapta a Košútka elnevezést. Sokan idáig úgy ismerték, mint az SK—2100-as fajtajelöltet. A diószegi (Sládkovičovo) fajtanemesítő állomáson a ne­­mesítők csoportja évek hosszá során precíz munkával igyeke­zett mindig valami újat adni, újat hozni a nemesítésben. Sok idő, türelem és küzdelmes mun­ka eredménye az új búzafajta is, a Košútka, amelyet alig le­hetne összehasonlítani a régi kosúti búzafajtákkal. Kiváló ge­netikai adottsága révén kima­gasló termés érhető el. A ked­vező adottságú talajt meghálál­ja, a betegségekkel szemben ellenálló, megdőlésre nem haj­lamos fajta. A hét tonnás hek­tárhozam könnyen elérhető. Az idén már nagyobb területen ter­mesztik a gazdaságok. Szlová­kiában jelenleg több mint hu­szonhétezer hektáron termesz­tik. Persze a múlt évi jő ta­pasztalatok alapján kerül ilyen nagy területen a földbe. Szarnák István kiváló szak­ember, elismert nemesítő. Hosz­­szú évek során gazdag tapasz­talatot szerzett, és nem egy bú­zának, vagy árpának volt a „ke­resztapja“. Sokéves sikeres munkálkodásáért a köztársasá­gi elnök által adományozott „Kiváló munkáért“ állami ki­tüntetést érdemelte ki. Ehhez gratulálunk! A világ növényvédőszer-fogyasztá­­sa az utóbbi években rohamo­san növekedett. A növekedés azonban nem volt egyenletes. A nagy fogyasztók — Észak-Amerika, Közép- Eurőpa, Japán — mellett például Ausztrália és Afrika egyes területein alig használnak növényvédőszereket. A növényvédőszerk növekvő haszná­lata mellett az 1970-es évekig a sze­rek választéka is bővült. Napjaink­ban számszerű növekedésük több ok­nál fogva megtorpant. A növényvédő­szerekkel szemben támasztott szigo­rúbb követelmények miatt a kutatási költségek nagyobbak és szinte ugrás­szerűen emelkedett a növényvédő­szerek gyártásához szükséges energia ára is. Ma az új, hatásosabb, egész­ség- és környezetvédelmi szempontból megfelelőbb növényvédőszerek meg­drágultak. A növényvédőszerek foko­zott használatának a termést biztosí­tó hatásuk mellett emherre, állatra és környezetünkre káros mellékhatá­sai is lehetnek, különösen szaksze­rűtlen alkalmazásuk esetén. A nö­vényvédőszerek megfelelően alkal­mazva a növények gyógyszerei, ellen­kező esetben pedig a növények és környezetük mérgezői. A világ népességének robbanássze­rű növekedése és maga az a tény, hogy napjainkban mintegy 800 millió ember éhezik, egyre nagyobb igénye­ket támaszt a mezőgazdasági termé­nyek mennyiségi növelésével és mi­nőségének fokozásával szemben. Ezért utópia volna lemondani a vegyszeres növényvédelemről. Vonatkozik ez minden tekintetben a szőlő növény­­védelmére is, amely ma a szőlőter­mesztés elengedhetetlen tartozéka. Lássuk tehát, mi is történt újabban a szőlészet növényvédelme terén. Vagyis annak érdekében, hogy a vé­delem hatékonyságának növelése vagy megőrzése mellett az egészség- és környezetvédelmi, valamint energia­gazdálkodási szempontból is megfe­leljen a kor követelményeinek. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, a szőlő növényvédelme kétféle úton halad. Az első irányzat a nemesítési mun­kára összpontosul, s olyan szőlőfajta létrehozására törekszik, melyek egy, esetleg több betegséggel szemben részben vagy teljesen ellenállók. Az eddigi eredmények biztatóak, főleg azok, amelyek az ún. interspecifikus nemesítésre irányulnak. Magyarorszá­gon ezirányú nemesítéssel Dr. Koleda, a Kertészeti Egyetem dolgozója, vala­mint Csizmazia és Bereznai, az Egri Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás nemesitől foglalkoznak. A Medea, az egri vörösbor fajta Is hasonló neme­sítésből származik. Ezt a szőlőfajtát különböző szőlőbetegségek ellen éven­te csak három vagy négy alkalommal kell permetezni. Több interspecifikus nemesítésből származó fajtának igen jó a fagytűrő képessége, és a boruk minősége sem marad el az európai borfajtákétól. Újabban a nemesítők találtak néhány interspecifikus neme­sítésből származó magoncot is, me­lyeket a szőlőmolyok nem károsíta­nak. A másik irányzat a hagyományos vegyszerezésre épül, azonban arra tö­rekszik, hogy a betegségek, illetve a kártevők előrejelzésével a küszöbér­ték meghatározásával, a növényvédő­szer megfelelő használatával, jobb ki­juttatási módszerekkel stb. növelje a védekezés hatékonyságát, csökkentse a növényvédőszer mennyiségét s ki­küszöbölje a védekezés esetleges ká­ros mellékhatását. Ennek az irány­zatnak követői csak akkor alkalmaz­nak növényvédőszereket, ha feltétle­nül szükséges, és a védekezés nem drágább, mint a megvédendő termés értéke. A peronoszpóra elleni vegyszere­zésnek időpontját előrejelzés, szigna­­lizáció alapján határozzák meg. A pe­ronoszpóra ellen előrejelzés segítségé­vel védekeznek például a szomszédos Ausztriában, Svájcban, de a többi fej­lett szőlőtermelő országban is. A pe­ronoszpóra előrejelzésével hazánkban Muška mérnök foglalkozik. A pero­noszpóra elleni védekezés terén a fej­lett szőlőtermelő országokban terjedt el az új szisztémikus hatású szerek alkalmazása is. Ezeket általában kon­takt hatású szerekkel keverik. Közü­lük eddig a Ridomil + 50 vált be a legjobban. Hatóanyaga a metaxalil és rézoxiklorid. A metaxalilt a növényi sejtek igen rövid időn belül — fél óra elteltével — felveszik. A ható­anyag hozzávetőlegesen két hétig megvédi a növényzetet, tehát az új­onnan kinőtt hajtásokat is. A meta­xalil belső védőhatását a levélzet fe­lületén a réz kontakt hatása egészíti ki. A szisztémikus és kontakt hatású szerkombináció védőhatásának idő­tartama tehát hosszabb, így ritkább időközökben kell a peronoszpóra el­len védekezni, ami környezetvédelmi és energiagazdálkodási sze'mpontból is igen előnyös. Vonatkozik ez teljes mértékben az új szisztémikus hatású lisztharmat elleni növényvédőszerek­re, tehát a Bayleton 5 és 25, a Till stb. készítményekre is. Újabban a szőlőmolvok elleni véde­kezés terén világszerte terjed a sex­­feromon-csapdák használata is. Fo­gáseredményeik alapján egyelőre csak a permetezések legmegfelelőbb időpontját határozzák meg. A sex­­feromonos előrejelzés általános beve­zetésével hatásosabbá válik a szőlő­molyok elleni védekezés, csökkenthe­tő a vegyszerszükséglet, mert csak ott folytatnak majd nermetezést, ahol a csapdák kimutatják a molyok je­lenlétét. A szőlőmolyokkal kapcsolat­ban Dr. Bolier svájci kutató Igazolta, hogy ha a szőlőmolyok első hernvó­­nemzedéke húsz—harminc százalék­nál kevesebb virágot károsít, akkor ez nem vezet feltétlenül terméscsök­kenéshez. Ebben az esetben a meg­maradt viráeok. illetve bogvők erő­teljesebb fejlődése egyensúlyozza a kiesést. Körnvezetvédelmf szempont­ból a s7őlőmo'vok első hernvónemze­­déke ellen sokhelyütt a bio’őgiai — bacillus thuringiensis — alapanyagú, hazánkban az engedélyezett „Dinéi" és más hasonló készítményeket alkal­maznak egy százalékos cukoroldat hozzáadásával. Kevesebb a vegyszer­szükséglet és környezetkímélő az el­járás is. ha a szőlőmolvok második hernvőnemzedéke ellen csak a fürt­­zónát permetzik. Üiabban a szőlőmolyok ellen Igen hatásos niretrotd készítmények hasz­nálatát illetően is változnak a véle­mények. Mivel alkalmazásuk a hasz­nos rovarokra is káros, csak a szőlő­molyok járványos elterjedése esetén használhatók. A piretroid készítmé­nyeket évente legfeljebb kétszer sza­bad kijuttatni. Alkalmázásuk esetén nyolc—tíz hét elteltével atkaellenes védekezéssel is kell számolni. Környezetvédelmi és energiagazdál­kodási szempontból módosult az at­kák elleni védekezés is. Mindinkább olyan peronoszpóra, lisztharmat vagy szürkepenész ellen hatásos készítmé­nyek részesülnek előnyben, melyek­nek szélesebb skálájú gombaölő Ju­tásuk mellett atkaölő mellékhať*»uk is van, sőt kímélik az atkák termé­szetes ellenségeit. Atkaölő mellékha­tású például a szürkepenész ellen ha­zánkban régóta használt Euparen. Az atkák természetes ellenségeit például a Bayleton, Ronilan és Thíodan pesz­­ticidek kímélik. A kimondottan atka­ölő hatású rovarirtőszerek például a Torque és Rospin sem pusztítják az atkák természetes ellenségeit. Az at­kaölő hatású inszekticldeket rendsze­rint csak tavasszal, a szőlő két—há­romleveles állapotában, vagy augusz­tusban alkalmazzák, és csak akkor, ha száz szőlőlevél közül hatvanon élő atkákat észlelnek. Környezetvédelmi, energiagazdálko­dási és más szempontokból változtak a vélemények a vegyszeres gyomir­tást illetően is. Már nem törekednek arra, hogy herbicidek használatával a gyomokat teljesen elpusztítsák, mert ez hatóanyag- és energiapocsé­­kolást jelent, tehát nem gazdaságos. Ezért egyre inkább terjed némely kontakt- és gyökérherbicid egvmenet­­ben történő alkalmazása is. Újabban a folyondár szulák és a tarackbúza ellen igen hatásos és környezetvédel­mi szempontokból is kifogástalan her­bicidek kerültek a világpiacra. Ilyen például a Roundup, kár, hogy még igen drága. A szőlő vegyszeres gyom­irtása általában már csak a szőlő­sorok kezelésére szorítkozik. A szőlő integrált növényvédelméről nem nyújthatunk teljes képet. Ugyan­is ezzel kapcsolatban világszerte in­tenzív és többirányú kutatómunka fo* lyik, s ennek eredményei csak foko­zatosan kerülnek nyilvánosságra. Végezetül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az In­tegrált és energiatakarékos növény­­védelem, tehát a szőlő növényvédel­me is az eddiginél nagyobb elővigyá­zatosságot, felelősségtudatot, tapasz* talatot, szaktudást igényel. Megköve­teli azonban azt is, hogy a növény­­védelmet irányító szakemberek min­dennemű társadalmi segítségben ré­szesüljenek. Az integrált növényvé­delmet irányító szakembereknek fo­kozatosan növényorvosokká kell vál­niuk és munkájukhoz olyan feltétele­ket kell biztosítani, mint amilyenek­ben a humán orvosok részesülnek. RENCZÉS VILMOS Kép és szöveg: Krajcsovics Fardlnánd A bő hozamú fajták jelentősen hozzájárulnak gabonatermesztési célkitűzé­seink eléréséhez. A Géléi Efsz-ben, ahol túlsúlyban a Solaris, Jubilejná és Száva fajtákra alapoztak, búzából az idén is hat tonna fölötti hozamra szá­mítanak Fotó: —bor Az Öntözőgazdaségl Kutatóintézet Tudományos-Műszaki Tanácsa a Légi (Lehnice) Efsz együttmű­ködésével a közelmúltban szemináriu­mot tartott, melyen a szakemberek az öntözéses gazdálkodás újszerű el­képzeléseivel, módszereivel ismerked­tek meg. Matula mérnök, a Nyugatszlováklal Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság fóagronómusa bevezetőjében rámuta­tott arra, hogy ebben az ötéves terv­időszakban az eddigi háromszázezer hektár öntözhető terület további ti­zenhatezer hektárral bővül. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyes gaz­daságok nem használják ki kellőkép­pen az Öntözőberendezéseket, holott Szlovákiában mintegy hetvenezer hek­tárnyi területen — amelynek három­negyede a nyugatszlovákiai kerület­ben van — a talajnedvesség! viszo­nyok nem kielégitőek. Pedig az öntö­zés kedvező, hozamnövelő hatása a gyakorlatban beigazolódott. Öntözött körülmények között például takar­mánynövényekből húsz-negyven, bú­zából négy-hat, árpából három, má­sodvetésekből pedig három mázsa többlettermés érhető el a nem öntö­zött növényzetekhez viszonyítva. Az öntözés alkalmazása lehetővé teszi a ■•sirlőnövények sikeres termesztését és e vetésforgóba való besorolásukat. Ezáltal a takarmányalap legalább tíz százalékkal növelhető. Dr. Dercó, az öntözéses növényter­mesztés élenjáró szakembere elmon­dotta, hogy jelenleg világviszonylat­ban a szántóterület tizenöt százaléka Az öntözéses gazdálkodás legújabb ismeretei öntözhető. Rámutatott arra, hogy a gazdaságos és hatékony termelés alapvető feltétele a termesztési, illet­ve az agrotechnikai tényezők isme­rete és ezek optimális biztosítása. A talajmikroflőra és a növények táp­anyag- és energiaforrást igényelnek. Ez pedig öt alapvető tényező révén biztosítható, mégpedig: víz, tápanyag, levegő, fény és hő formájában. Közü­lük a viz, a tápanyag és a levegő biztosítása a legjobban szabályozha­tó. A fény és a hő csupán közvetett módon. A felsorolt tényezők közül — hazánk természeti adottságai között — elsősorban vízhiány mutatkozik. Az eddigi tapasztalatok szerint a víz­hiány eléri a negyven százalékot is. Ha a vízhiányt önaözéssel pótoljuk, akkor ennek arányában növekednek a hektárhozamok is. Viszont ha a víz­hiányt pótoljuk, akkor egy másik té­nyező, leggyakrabban a tápanyag ke­rül minimumba. Több kísérlet igazol­ta, hogy négy éven belül a talaj táp­anyag-tartaléka az öntözés hatására jelentősen csökken s ez a hozamok­ban tükröződik vissza. Eképpen tárja fel az öntözés a meglevő talajerőt. A kutatási eredmények cáfolják azt a nézetet, miszerint öntözéses viszo­nyok között a talajt mélyebben kell megmunkálni. Ez a nézet nem indo­kolt. A 15 cm-es talajműveléssel is el lehet érni olyan eredményeket, mint a harminc centiipéteres művelés esetében. Az úgynevezett „minimali­zált“ öntözéses agrotechnika érvé­nyesítésével jelentős mennyiségű energia takarítható meg. Az öntözéses agrotechnika egyik alaptörvénye a növényzet komplett­sége. Különböző növénykultúrák a hiányzó egyedszámot nem képesek kiegyenlíteni (kompenzálni). Például a ritka állományú kukorica nagyobb területen sem képes az egyedszám­­kiesést behozni. Ellenben a cukorré­pa növényzetében az egyedszám hiá­nya által keletkezett veszteség öntö­zéssel Jelentős mértékben behozható. Jó önszabályozásra képes a búza, az árpa, a szója és a bab. A búza és az árpa növényzete — 550—750 kalász/ m2 tartományban Is — jó termést ad­hat megfelelő bokrosodás esetén. Az utóbbi évtizedek eredményei világo­san igazolják a gabonafélék öntözé­sének hasznosságát. A búza ősszel, az árpa pedig tavasszal bokrosodik. A kielégítő tőszám elérése főleg ön­tözés segítségével biztosítható. A ka­pás növények a száraz nyári időszak­ban igénylik leginkább az öntözést. Egyes növényfélék öntözésével az alábbi eredményeket érték el: növény- az elért ha-hozam tonnában kultúra átlag maximum Tavaszi árpa 5,9 7,4 úszi búza 6,5 8,3 szemes kukorica 8.9 11,9 cukorrépa 74,0 92,3 korai burgonya 8,9 25,5 silókukorica 60,0 73,0 Dr. Dercő felvetette a kérdést, hogy ezen eredmények milyen mértékben érvényesülhetnek a gyakorlatban. El­mondotta, hogy munkatársaival az el­múlt években nagy erőfeszítést fejtet­tek ki, hogy a felsorolt eredményeket a gyakorlatban Is biztosítsák. Mivel a fenti eredményeket kísérleti körül­mények között érték el, a gyakorlat­ban ennél legalább húsz százalékkal kisebb hozamok elérésével kell szá­molni. Azonban az elért hozamok a gyakorlatban ennél jóval kisebbek voltak. Az okok elemzése során fény derült arra, hogy a nagyüzemekben — a megfelelő agrotechnika, táp­anyagellátás, fajtaválaszték, vegysze­rezés ellenére — azért nem sikerült elérni a várt eredményt, mert nem tartották be a megkövetelt öntözési ■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■•Mi technológiát. Az esetek többségében a szükséges vfzadagnak csupán a fe­lét biztosították. Sedmák mérnök az egyes fajták öntözési eredményeiről számolt be. Többek között rámutatott arra, hogy az öntözés hatására az egyes répa­­fajták cukortartalma növekedett. Fel­hívta a figyelmet az egyes talajtípu­sok jelentőségére is. Ugyanis a talaj összetétele fontos szerepet tölthet be — főleg öntözött körülmények között — a cukortartalom változásában. Brežný mérnök az öntözési rend­szerek központi irányításának lehető­ségéről beszélt. Arról Is tájékoztatta a résztvevőket, hogy az Öntözőgazda­sági Kutatóintézet több mezőgazdasá­gi üzem számára kimunkálta az ön­tözési időtervet. Az eddigi tapasztala­tok biztatóak. Dr. Dercó és Venéni mérnök felhív­ták a figyelmet azokra az óriást tar­talékokra, amelyek a tarlónövények öntözésében rejlenek. A mai feszült takarmányellátási helyzetben ezen növények széleskörű termesztésével a takarmányszükséglet tíz—tizenkét százalékát is biztosítani lehetne. Ön­tözött körülmények között igen 16 eredmények érhetők el a Perko, az Akeld, a Bukó és a Perko PVH hibri­dekkel. Sajnos napjainkban csak ke­vés gazdaság él ezekkel a lehetősé­gekkel. TARR GYULA vegyészmérnök, a bratislavaí öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója IMI IMMHMMBI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents