Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 8% 14 ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Kezűinek: az anvanevelésrN AZ ÖRÖSI-FÉLE PETÉS ANYANEVELÉS Gyakorlati méhészek nem élnek túl gyakran ezzel a szellemes és értékes módszerrel. Sokat lehet belőle tanul­ni. Örősi ezzel úttörő munkát vég­zett. Régi igyekvése a tenyésztőknek és anyanevelőknek, hogy minden le­hetséges nevelési károsodást ki iktas­sanak a tervszerű anyanevelésből. Ha szakmunkákban azt olvassuk, hogy álcázásra legalkalmasabbak a másfél napos álcák — ezt ajánlotta több mint 30 évvel ezelőtt Zander is —, akkor nem csodálkozhatunk, hogy akkoriban az ily módon tenyésztett anyák nem voltak hosszú életűek, tel­jesítményük ritkán felelt meg. A mes­terséges anyanevelés ezért került rossz hírbe, s a közelmúltig nem fej­lődött megfelelően. Csak 1953 után kutatták a „tenyészanyák“ gyakori csődjének az okát. Gontarski a pempőt vizsgálta; nem sokkal utóbb Örösi közzétette petés nevelési módszerét. Ez a módszer is azon a felismerésen alapul, hogy az álcáknak tökéletes anyává fejlődésük érdekében a lehető leghamarabb anyapempőt kell kapniuk. Örösi arra a következtetésre jutott, hogy ennek a pempőnek az álca kikelésekor ren­delkezésre kell állni. Ezért a dajkák­nak közvetlenül kelés előtt levő pe­téket adott. Ezeket olyan bölcsőbe helyezte, amelyekben az álcát előző­leg már etettek. Ismerkedjünk meg ezzel az érdekes módszerrel! Eredeti­leg valamivel egyszerűbb, de mert itt —az NDK-ban — hiányoztak a szer­számok, a szerző az itteni viszonyok­nak megfelelőeket készített. De csak szerszámokat, a módszeren nem vál­toztatott. A következő szerszámokra van szükségünk: 0,25 mm vastag falú, 4 mm átmérőjű, kb. 5 cm hosszú ki­szúró, lehetőleg ónooztt vaslemezből. Krómozott vagy nikkelezett finom­lemez is megfelel. Ezt egy fogtechni­kus készítete, és műanyag fogóval látta el. Fogónak megfelel a belétől megtisztított bodzagally is. A metsző­nek alulról 5 mm-re kezdődő, 4 mm magas, 2 mm széles nyílása van. Eh­hez kihúzókampó szükséges 1 mm-es huzalból. A végét mintegy 7 mm hosszan kalapálással kissé ellapítjuk, s e rész ipögött derékszögben meg­hajlítjuk. Kell még két 7X7 cm-es deszkadarab, egyik 12, a másik 22 A méz Me Az eső enyhén permetezett, amikor Idős barátommal találkoztam. A bará­tom nagy méhész hírében áll. Az arcán szomorúságot véltem felfedez­ni. — Látod : mondta és felmutatott az égre — esik, csöpög, máskor szél fúj. Nem tudnak repülni a méhek, nem lesz hordás... Abbahagyom az egészet... Dohogását nem vettem komolyan, mert ugyanezt már tizedszer hallom tőle, s még sohasem hagyta abba, s ahogy ismerem, soha nem is fogja. Viszont tény, hogy az utóbbi évek­ben mind több méhész panaszkodik a kevés mézhozamra. A legtöbben arra hivatkoznak, hogy rosszak az Időjárási viszonyok, a csapadék meg­oszlása, sok gondot okoz az évente növekvő vegyszerek használata a me­zőgazdaságban. A legnagyobb baj azonban az, hogy Csallóközben egyre kevesebb a rét és a legelő. Lassan üvesznek a virágzó vadnövények. Különösen a jól mézelő vadhere. A méz rendkívül értékes tápanya­gokat tartalmaz. Ezek főleg a gyer­mekek növekedésében, fejlődésében fontosak. A tej mellett a méz az az élelmiszer, amely a fiatal vagy az idős emberi szervezet részére a leg­táplálóbb és legkönnyebben emészt­hető. Az anyatej a gyermek kitűnő ter­mészetes tápláléka. Értékében gyak­ran mégis hiányokat szenved. Például több anya nem tudja szoptatni gyer­mekét, s ilyen esetekben az anyatejet humanizált vagy tehéntejjel pótolják. COMBY, a híres gyermekorvos javas­lata: „A tehéntejet felforralni, aztán mézzel édesíteni.“ Mézzel édesíteni mm vastag, továbbá álcázótoll. Az utóbbinak amúgy is ki kell lennie, mert a peteáthelyezés hasonló az ál­cázáshoz. Magyarországon, Csehszlo­vákiában és Romániában nyomós ce­ruza kapható, melyet kiszúróvá ala­kítottak át. A követelmények azonosak az álcá­záséival. Az álcázás napján azonban a tenyészcsalád egy újonnan kiépített mfilépében friss petéknek kell len­niük. Ezt elő kell készíteni. A bölcső­kezdőt nem kell tenyészcsaládból származó anyaggal álcázni, alkalmas bármilyen kétnapos álca is. Az álcázás napja utáni napon a petés lépet elvesszük. A megfelelő petéket tartalmazó lépfelület hátolda­lán az egyik deszkadarbbal 7X7 cm­­es részt jelölünk be. A sejtfalakat meleg késsel mindkét oldalon a lép­­közfalig leszedjük. Ez a felület fek­szik majd fel az alátétdeszkára. Ha a keretváll ugyanezen az oldalon van, a 22 mm vastag deszkát használjuk, ha nincs, elég a 12 mm vastag is. A lépből megfordítva kimetszhetjük a petés sejtet. A kiszúrt sejteket fehér papírra hullatjuk. Kiemelünk egy dugót a bölcsőkezdőhői és a ván­dordugóval pótoljuk. A bölcsőben le­vő álcát csipesszel kivesszük. Az ál­cázó tolicsévével óvatosan megnyom­juk a szélén a papíron fekvő petés lépközfaldarabok egyikét, felemeljük, és könnyedén a kiürített bölcsőben levő pempőre nyomjuk. A petét nem szabad megérinteni. A bölcsőt azon­nal visszatesszük és kivesszük a kö­vetkezőt. Miután a böicsőkedző 24 óráig nyu­godt, hűvös és sötét helyen állt, úgy folytatunk mindent, mint álcás anya­neveléskor. Kiegészítésül még annyit, hogy Baumgarten olyképpen vélte az eljá­rást finomítani, hogy a petéket leg­alább kétszer befiasított lépekből vágta ki, majd a petét csipesszel bábingestül kiemelte, és így állította az előnevelt bölcsőben levő pempőre. Petés anyanevelés bepetézésre beadott bölcsőkezdetben Ezzel a módszerrel Wankler már 19G9-ben próbálkozott; azóta minden bizonnyal mások is. 1904-ben kísér­letezett vele a szerző, és 1958-ban Örösi is. E módszerrel arra ösztön­zik az anyát, hogy a beadott bölcső­­kezdetket tetszés szerinti számban azért, hogy a forralással elvesztett értékes anyagokat pótoljuk. A méz­nek kitűnő hatása van olyan gyerme­keknél, akik gyomor- és bélhurutban szenvednek. Ezt DAMADR, a kanadai gyermekgyógyász mutatta ki. Meg­állapította, hogy a méz könnyen emészthető, nem okoz hasmenést és a méz jelenléte a szervezetben bizto­sítja a méz lekötését a csontokban. PAULA svájci orvos a hemoglobin (vérfesték) képződését vizsgálta. Rá­jött arra, hogy a mézzel táplált gyer­mekek vérének a hemoglobin-tartal­ma jobban növekedett. A méz, külö­nösen a sötét színű, vasat és rezet tartalmaz, s ez elősegíti a vérképző­dést, s emellett nagy hatása, van a súlygyarapodásra is. A szovjet kutatók is kimutatták a méz jó tulajdonságait a gyermekek táplálkozásában. Nálunk a pozsonyi (Bratislava) gyermekklinikán folytat­nak tudományos kutatásokat. H0REC­­NÝ doktor bebizonyította, hogy a méz adagolása a fölözött tejbe a rosszul táplált gyermekek esetében csodákat művel. Az ilyen gyermekek táplálása nagy probléma, mert szervezetük na­gyobb mennyiségű fehérjét és kaló­riában gazdag táplálékot kíván. * Két háztömb (negyvennyolc család) gyermeklakóit kérdeztem meg (körül­belül hatvan tizenöt éven aluli gye­reket), hogy ettek-e már mézet. A megkérdezettek fele még nem evett. Csakis kárunkra válik, hogy táplál­kozásunkban a méz nem érvényesül fontosságának megfelelően. A kis­gyermekek szeretik az édes ételeket. A darakását, a pudingot mézzel éde­síthetjük. A mézes vajas kenyér, a mézzel kikevert tehéntúró éppen olyan csemege, mint a mézeskalács. Használjuk fel ezért a mézet gyer­mekeink egészségére! K. MOLNÁR FERENC petézze be. Mesterséges bölcsőkezde­tekkel sikertelen volt minden kísér­let. Ha az anya be is petézett ilyen bölcsőt, a méhek a petét azonnal ki­dobták. Ennek oka — mint örösi 1958-ban beszámolt róla — ismeret­len. Bizonyára eszményi megoldás len­ne — sőt a rajanyanevelést felül is múlná —, ha valaha sikerülne úgy irányítani az anyát, hogy bölcsökez­­detckat önként bepetézzen. A raj­­anyanevelés kétségtelen hátránya, hogy az anya a bölcsőket több napos eltéréssel petézi be. Az anyák ennek megfelelően több napon át egymás után kelnek. Runkist az egész év során gyűjtöt­te a lépekről a bölcsőkezdeteket. Mi­kor a tenyészcsalád a bölcsöépités küszöbén állott, két lép alsó kéthar­madát levágta, és a megmaradt egy­­harmad lép alső élét kétoldalt kissé ferdére metszette. Ezután a két ösz­­szefutó ferde lépélre — egymással szemben elhelyezve — nyolc bölcső­kezdetet rögzített olvadt viasszal. A két Iépen tehát összesen 32 darabot. Ezután a bölcsőkezdetes lépeket az anyával biztosan zárő anyarácsos pe­­téztetőszakaszba akasztotta a tenyész­család fészkének közepén. Az anya azonnal bepetézte a munkássejteket, mert a fészekben már alig volt üres sejt. Hordásban a munkások még a rácson belül is mézzel töltötték meg a sejteket! Az anya szorult helyzeté­ben három nap múltán majd minden bölcsőt bepetézett. Ezeket a bölcső­ket a méhek jól gondozták. Lefedés után a méztérbe kerültek. A munka fizetsége igen nagy, szép és életerős anyák sora lehetett volna. Ez eddig jól is hangzik: de soha többé nem hallottunk erről a mód­szerről. A szerzőnek sohasem sike­rült krajnai méhhel a szükséges raj­gátló üzemi módszerrel 60 családtól hat bölcsőkezdetnél többet nyernie. Es mindezt a teljes méhészeti üzemév alatt! A módszer azonban mégis ér­dekes, és jól illik az eddig elmon­dottakhoz. Talán egy leleményesebb újító a leírás nyomán könnyebb, si­keres lehetőséget talál a beadott böl­csőkezdetből való petés anyanevelés­re. (Folytatjuk) A mesterséges rajrtl Régebben a méhek rajoztatásá­­ra alapítottam méhállományom növelését. Az eredmény kielégítő volt. Balesetem óta azonban nem vállalkozhatom rá, hogy a maga­san letelepedett rajokat befogjam a fákról. Ismerőseim tanácsára szeretnék áttérni a mesterséges rajoztatásra. Attól tartok azonban, hogy a mesterséges rajok nem érnek fel a természetesekkel. Az emberiség manapság aggasztóan eltávolodik mindattól, amit a ter­mészet önmagától ajándékoz. A raj értéke a nagyságától,, az össztételétől, az anya korától és az eresztés idejétől függ. Világos, hogy a nagy raj jobban boldogul, többet épít, előbb családdá válik. A természetes rajban a méhek többsége fiatal. Az Ilyen méhek szívesen építenek, a fiasltást jól gondozzák és többségük életben van még akkor Is, amikor az új Hasítás kikel. De az anya korá­val és a rajzás idejével gyakran baj van. Ott, ahol az első raj anyja idős, rövid életű lesz. Ha pedig utórajról van szó, akkor az új, fiatal anya elveszhet a nász­repüléskor. A rajzás idejének kor­mányozása természetes rajoztatás­­kor nincs eléggé a méhész hatal­mában. Etetéssel, a család segít­ségével korai rajhoz lehet jutni. Ha azonban elkésik a rajzás, a raj a hordástalan időben nem épít jól, és fiasítása is kevés. Mind­ezekhez járul a rajiesés, befogás sok kényelmetlensége. Ma, amikor idősebb korukban sokan dolgoz­nak otthonuktól távol, a raj lesé­­se, befogása gondot okozhat. A mesterséges rajoztatással a méh­­legelőhöz is lehet igazodnia. Olyan módok ismeretesek, amelyekkel a családok nem sínyllk meg a mes­terséges rajoztatást. Természetes azonban, hogy ismerni kell ezek­nek a fortélyait. Fontos, hogy a mesterséges raj népessége megfelelő, méheinek nagy része fiatal, petéző anyja, vagy legalább érett bölcsője le­gyen. Egyszerű, de kevésbé aján­­latos a röpített raj, vagyis olyan, amely áthelyezett család vissza­­szálló méheiből készült. Az ilyen­­nek az összetétele nem szeren­csés, kivált akkor, amikor a raj­nak építenie is kell. Az idősebb méhek is tudnak viaszt termelni, de nem azonnal. Márpedig éppen az a cél, hogy a raj mielőbb csa­láddá váljék. Ha tehát valaki visszaröpítéssel készíti a rajt, ne a műlépre, hanem legalább rész­ben kész lépekre röpítse a méhe­­köt. De akkor is fenyeget ez a ve­szély, ha az idősebb méhek nagy, része korán elpusztul, s a raj el­néptelenedik, mire az új nemze­dék ki kel a fiasításből. Különb­séget okozhat az is, hogy a visz­­szarepült méheken van-e késa viaszpikkely vagy nincs. Vizsgá­lat szerint a gyűjtők hasán néha sok fel nem használt viaszplkkely marad. Erre azonban nem lehet számítani. Érdeklődő méhésztár­sunk akkor csalódhat legkevésbé, ha fészkes mesterséges rajt ké­szít. Azt jelenti ez, hogy több családtól szedi össze a fészket megtöltő lépeket: Hasítást, némi mézet, a lépeken fiatal méheket­­így az érvágás családonként ki­csi, a rajt pedig tetszés szerinti nagyságúra lehet alakítani. A he­lyesen készült „böngészett“ raj szinte annyit ér és úgy boldogul, mint egy család. Azok a törzsek pedig, melyekből összeállították, jóformán meg sem érzik a meg­csapolást. Fontos azonban, hogy a „böngészett“ raj anyát vagy; legalább fedett bölcsőt kapjon, Az a legrosszabb, ha rábízzák, hGgy nyílt fiasításból maga nevel­jen anyát. Az Ilyen nevelés bi­zonytalan, az anyák minősége sem elégít ki mindig. Ha pedig az új anya elvész a nászrepülés­kor, a mesterséges raj kockázatos helyzetbe jut. —M— Mint minden hobbinak, a méhész­kedésnek is megvannak a maga anyagi tényezői. A méhészke­dés emellett nagyon Is fontos terme­lő foglalkozás, amelynek elsősorban nagy a népgazdasági haszna, de a­­mellett a méhésznek is jelentős jö­vedelemforrása lehet. A háziasszonyok értik ezt meg a legnehezebben, mert ők legtöbbször csak azt veszik észre, hogy az év folyamán hol erre, hol arra kell a családi kasszából péznt kiadni méhé­szeti célokra. így van ez az egész év folyamán, még ősszel és télen is, mi­kor a méhész szinte hozzá sem nyúl a méhekhez. Itt vannak a műhely­munkák, amelyek anyagot Igényelnek, s a gyógyszeres cukorlepények vásár­lása is sokszor jelent komoly kiadást. Bizony sokan elfelejtik ilyenkor a mézeladáskor kapott (és azóta régen elköltött) tízszeres összeget. A méhészév végén, az új termetest esztendő elején, vessen számot a mé­hész, miből is tud jövedelmet ková­csolni méhészetében. Készítse el a következő év termelési tervét, hogy annak alapján okosan gazdálkodhas­son a következő idényben. Noha többféle jövedelemről lehet szó, méhészkedésünkben a legfőbb jövedelemforrás még mindig a méz. Itt vegyük figyelembe a társasterme­lési lehetőségeket. Kedvezményes áron szerezhet be a méhész cukrot, műlépet és egyéb anyagot. Ez bizony sokat jelent még a nagyobb méhessel rendelkező méhészeknek is, mert biz­tos piacot biztosít a méznek. S ha a MEDOS elszámolására gondolunk, az árkülönbözet is jelentős tétel méhész­kedésünkben. Ügy tűnik, hogy ma már cukorete­tés nélkül méhészkedni szinte lehe­tetlen. Ezért biztosítson a méhész előre megfelelő mennyiségű' cukrot, mert egészen másképp gondolkozik akkor, ha kamrájában tavasszal meg­felelő mennyiségű cukor van, mintha ezt a folyó jövedelemből kell besze­reznie. Ugyanígy előre kell gondoskodni arról is, hogy megfelelő mennyiségű gyógyszeres cukorlepényt biztosít­sunk a méheknek. Ezzel sem szabad megvárni a tavaszt, amikor már szük­ség van rá, mert a beadásnál akár­csak egyhetes késés is sokat jelent­het, sok veszteség okozója lehet. A MEDOS által termelt cukorlepény na­gyon jó minőségű és a célnak meg­felelő. A terv összeállításakor bizonyosan számításba jön a méz eladási ára is. Tetemes a különbség a méz szabad­piaci és felvásárlási ára között. So­kan keveselljük a méz felvásárlási árát és nem gondolunk arra, hogy ennek azért mégis valamiképpen összhangban kell lennie a méz világ­piaci árával. Mézforgalmazó vállala­taink csak ilyen esetben tudják a ter­melt mézet értékesíteni. A nemzetközi piacon viszont csak jó minőséggel és megfelelő árakkal lehet megfelelő üzletet kötni. A nemzetközi piacon nagy a kínálat és sok a versenytárs is. A legfontosabb tehát, arra fektetni a fő súlyt, hogy nagyobb mennyiségű mézet termeljünk. Igaz, ennek nem szorgalmas emberek. Követeljük meg méheinktől is ugyanezt, és ne hagy­juk tétlenül méhcsaládjainkat egyet­len napra sem, amikor termeltethet­jük őket. Egész Idény alatt foglalkoz* tassuk őket valamilyen formában. Aki teheti, próbálkozzék a virágpor gyűjtésével is. Körültekintő méhész — ha ideje engedi — családonként több kilót is gyűjthet minden meg­erőltetés, minden káros következmény nélkül. Ha a méhek virágporban sze­gények, sokkal több virágport gyűjj tenek, mint amikor a fészek virágpor koszorúval van körülvéve. A virág­port felhasználhatjuk méhészetünk­ben, de értékesíthetjük is. Felvásár-* lási ára is megfelelő. Igaz, elszedése, A lilffiszketiis ima kizárólag a méhész az Irányítója. So­kan panaszkodnak például arra, hogy méhesüket a különböző mérgezések megtizedelték. Méhcsaládjaik emiatt gyengén mennek a telelőbe. A leg­többen a permetezésekre panaszkod­nak, különösen ha a mezőgazdasági kultúrnövényt, a méhekre igen ve­szélyes méreggel permetezték. Sajnos ezt a kockázatot be kell kalkulál­nunk, mert ha tudjuk, könnyebben tudunk ellene védekezni is. Mindezeket egybevetve: méhészke­­désünk fő jövedelmi ága a pozitív mérlegű méztermelés. Ezért ezt ala­posan átgondolva, tárgyilagosan kell megterveznünk, hogy majd később a tervet teljesíteni is tudjuk. A viasz mindig keresett cikk a pia­con, és az ára is jő. Kertelés nélkül meg kell mondani, hogy a legtöbb méhész legalább kétszer-háromszor annyi viaszt tudna termelni, mint je­lenleg. Legtöbben csak lecserélik a kiselejtezett lépeket műlépre, viasz­­termeélsünk a műlép kieépíttetéséből áll. Behatóan, tervszerűbben kellene foglalkoznunk a viasztermeléssel is. Erre igen megfelelő az építtető ke­ret, amely néhány esztendővel ezelőtt igen elterjedt, de mostanában kiment a divatból. Kár érte, mert mindazok a jó tulajdonságai, amelyek miatt be­vezettük, ma is megvannak. Igaz, megköveteli, hogy a méhész sűrűb­ben nézzen be a családokhoz, ez azonban nem ok arra, hogy mellőz­zük. A méhészek általában takarékos ős szárítása elég nagy gondot igényel, de belefér a méhészeti munkák kere­tébe. Szerény jövedelmet hozhat a mé­hésznek a propolisz is. Termeléséről már megemlékeztünk. Felvásárlásá­nak körülménye sajnos még rendezet­lenek. Sok gazdaság fizet már a méhész­nek a méhek megporzó munkájáért, ha a méhész a gyümölcsösébe telepí­ti méhcsaládjait. Igyekezzünk úgy megállapodni a gazdaságokkal, hogy legalább az oda-visszaszállítást és a rakodást ingyen végezzék. Ugyanez vonatkozik persze a napraforgó­ra is. A méhészszövetség már a tél folyamán megegyezhet a helyi gazda­sággal az együttműködés feltételei­ben. Érdemes, hiszen ily .módon csök­kenthetők a méhész kiadásai, más­részt biztos legelőhöz jutnak a mé­hek mind a tavaszi fejlődéshez, mind a beteleléshez. Külön haszon, ha meg­egyeztünk, nem kell a vegyszerezés­től, a mérgezéstől tartanunk. Mindent alaposan átgondolva, gon­dosan megtervezve vágjunk neki az új termelési évnek. A méhész tulaj­donsága az optimizmus is. Bízunk benne, hogy az elkövetkező idény jobb lesz, mint az előző volt. A ter­vezett munka mindig eredményesebb, mint az esetről-esetre méhészkedés. Több örömet is okoz, ha az év folya­mán nagyjából minden a ml elgondo­lásunk szerint történik a méhesben. и Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents