Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN Nálunk a július a legmele­gebb hónap. Tavaly a napi át­laghőmérséklet elérte a 18,5 C-fokot. A havi csapadékmeny­­nyiség 30 éves átlaga 61 mm, de az utóbbi években ennél lé­nyegesen kevesebb csapadék hullott júliusban. Ebből követ­kezik, hogy a gyümölcsösben ugyancsak indokolt az öntözés. Mint ismeretes, növényeink a szervetlen tápanyagokat oldott állapptban veszik fel, tehát sok vízre van szükségük. A szer­vesanyag termeléséhez ugyan­csak sok víz szükséges, mert a növények sok nedvességet el­párologtatnak a leveleiken ke­resztül. A nehezebb talajokon é'ő, mélyen gyökerező fáknak havonta egyszer 40—60 mm csa­padéknak megfelelő vízmennyi­séget kell adni. A gyümölcs­­termő bokroknak, a szamócá­nak, valamint a laza, áteresztő talajon nevelt gyümölcstermő növényeknek havonta két-há­­rom alkalommal 30—40 mm vizet kell biztosítanunk. Mi­vel ebben a hónapban fejező­dik be a rügydifferenciálódás — most fejlődnek ki a termő­rügyek —, az öntözést ajánla­tos tápanyagpótlással egybeköt­ni. Az öntözővízben feloldha­tunk kombinált műtrágyát, nyomelempótló készítményeket, esetleg, trágyalevet (1:20). A tápoldatot legcélszerűbb a ko­­ronagyűrűbe juttatni. A gazdagon berakódott kaj­szifák ágait támogassuk fel; így jobban beérik a termés, és a fák életét is meghosszabbít­hatjuk. Folytassuk a gyomirtást és a talajlazítást, a füvesített gyü­mölcsösben gyakran kaszál­junk. Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a növényvédelem­re. Az alma- és a körtefák ese­tében az almamoly, a kalifor­niai pajzstetű, az atkák, az al­­mailonca, a körtelevél- gubacs­­szűnyog, illetve a lisztharmat és a varasodás kártételével kell számolni. Ennek megfelelően a hónap elején 0,3 % Perozint, 1 % Sulikolt és 0,2 % Meta­­tiont tegyünk a permetlébe, a hónap végén pedig, amikor szá­mítani lehet az almamoly má­sodik nemzedékének megjele­nésére, a következő kombinált permetlét hasznosítsuk: 0,1 % Bi 58, 0,3 % Dithane, 0,1 % Ka­­rathane és atkák ellen 0,1 % Plictran. Ezzel a keverékkel minden gyümölcsfát beperme­tezhetünk, amely nem most nyújt érett gyümölcsöt (szilva, kései őszibarack, bogyósok, le­­termett szamóca stb.). A később érő őszibarackot érdemes külön összeállított kombinált permetével kezelni, főleg akkor, ha több fáról van. szó. Ezt a gyümölcsöt most a keleti gyümölcsmoly, a barack­moly, a lisztharmat, a levélli­­kasztó gomba és a monília fe­nyegeti. A hónap elején 0,3 % Dithane és 0,1 % Pirimor, a hó­nap második felében 0,3 % Pe rozin és 0,1 % Bi 58 szert kell tenni a permetlébe. 0 □ E0 tennivalók A letermett cseresznye- és meggyfákat is tanácsos beper­metezni, hogy elejét vegyük a pajzstetvek, a fekete cseresz­­levéltetvek, a füstösszárnyű le­véldarazsak, illetve a monília kártételének (0,3 % Dithane + 0,1 % Metation). A szamócaszüret után dönte­nünk kell, hogy a hároméves vagy idősebb ültetvényt meg­hagyjuk még egy évig vagy fel­számoljuk. Ha úgy döntünk, hogy meghagyjuk, akkor beka­páljuk és megöntözzük a föld­jét, a növényzetet bepermetez­zük és a felesleges indákat el­távolítjuk. A hiányzó töveket az indák elvezetésével és hely­ben történő meggyökereztetésé­vel pótolhatjuk. A konzervipar sok szamócát igényel, többen tervbe vették új szamócás tele­pítését, tehát ajánlatos a jó ho­zamot nyújtó ültetvényekben az indákat meghagyni ültető­anyag-termelésre. Ha meggyö­keresedtek, szedjük föl és kü­lön erre a célra kiszemelt he­lyen iskolázzuk be a palántá­kat, hogy kicsit megerősödje­nek az őszi telepítésig. Belucz János, agrármérnök, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa A SZŐLŐBEN A meleg május hatására vi­szonylag korán, már június el­ső napjaiban virágozni kezdett a szőlő, ezért most a legfonto­sabb tennivaló a kötözés, a haj­tások eligazítása és bebújtatá­­sa a dróthuzalok közé. A ka­rós szőlőt immár harmadszor kell kötözni, mégpedig jó erő­sen, hogy a kötés kibírja a fej­lődő fürtök súlyát is. A haj­tásokat már most vágjuk visz­sza kb. 20—30 cm-rel a karók fölött. Az alsó kötéseket vi­szont távolítsuk el, hogy a tőke lazább, szellősebb legyen. Kor­donművelés esetén ügyeljünk arra, hogy a huzalokról'vissza­­hajló hajtások ne árnyékolják a fürtöket. Az erőteljesen nö­vekedő hajtásokat a felső hu­zalpár fölött 30 cm-rel kurtít­suk be. A fiatal, két-három éves ültetvényben mellőzzük a bekurtítást, a hajtásokat inkább kötözzük le vízszintesen a felső huzalpárhoz. Itt kívánatos az erős lombozat, mert ez serken­ti a gyökérzet fejlődését. A hó­­naljhajtásokat ne törjük ki, csu­pán csípjük vissza a harmadik levél fölött; ezzel növeljük a lombfelületet és a hajtásokat sem sebezzük meg feleslegesen. A téli fagyok sok kárt tet­tek a szőlőben, ezért most fo­kozott gondot kell fordítani a hajtásválogatásra, hogy a ki­esett termőrészeket a kordo­nokon pótolni tudjuk. Homoktalajon a kipusztult vagy gyengén termő tőkék pót­lására a szomszédos tőkéken neveljük megfelelő hosszúságú, bújtásra vagy döntésre alkal­mas hajtásokat. Ha zöldoltást végeztünk, a megeredt hajtá­sokról távolítsuk el az oldal­hajtásokat, a nemes részt pedig kössük karóhoz, nehogy a szél kitörje. A PVC kötést — felfelé irányuló metszéssel — lazítsuk fel az oltáson. Na hanyagoljuk el a gyom­irtó, illetve talajlazító kapálást, sarabolást. Kiadós eső vagy zá­por után akkor is ajánlatos se­kélyen bekapálni a területet, ha történetesen gyommentes a szőlőnk. Tartós szárazság ese­tén az új telepítésű szőlőt fel­tétlenül öntözzük meg. Ha van vízforrásunk, a termőszőlő föld­jét ís érdemes elárasztani, fő­leg homoktalajon, mert ezzel serkentjük a fürtök és a hajtá­sok fejlődését. Júliusban különös gondot kell fordítani a növényvédelem­re. Most, a fürtzáródás idején még be tudjuk juttatni a per­metlét a fürtök belsejébe, ami elsősorban a szürkepenész, il­letve a lisztharmat-fertőzés megelőzése szempontjából fon­tos. Csapadékos vagy fülledt meleg időben a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkepe­nész ellen feltétlenül védekez­ni kall. Vannak kettős ható­anyagú készítményeink, mint pl. az Orthophaltan, melynek 0,3 %-os oldatával a peronosz­póra és a szürkepenész ellen is hatékonyan védekezhetünk. A Fundazol és a Topsin 0,12 szá­zalékos töménységű oldata vi­szont a lisztharmat és a pe­nész-kártétel megelőzésében le­het a segítségnükre. A fürtöket mindig alaposan mossuk le a permetlével. A gombabetegsé­gek megelőzésére kombinált permetlét használhatunk: 0,25— 0,3 százalék Dithane (peronosz­póra ellen) + 0,4 % Sulikol К vagy Thiovit, illetve 0,3 °/o Pol-Sulkol (lisztharmat) + 0,3 % Soldep vagy 0,12 % Bi 58 (molyok). A lisztharmattal erősen fertőzött gócokat a Ka­­rathane vagy a Bayleton 0,15 %-os oldatával kell kezelni. A hónap második felében már a hosszabb ideig ható réz­készítményeket (Kuprikol, Ne­­roxon, Vitigran stb.) használ­hatjuk. Jégverés után azonnal permetezzünk a szürkepenész vagy a fakórothadás megelőzé­sére (Orthophaltan, Fundazol, Topsin). A tenyészidőben lomb­trágyát is ajánlatos tenni a permetlébe, főleg ott, ahol hiánybetegségek is előfordul­nak. Ezzel megelőzhetjük vagy felszámolhatjuk a klorózist, a törpeszátagúságot, serkenthet­jük a növényzet anyagcsere-fo­lyamatát. A termőszőlőkben a zsendülés időszakáig 4—5 al­kalommal lehet lombtrágyát ad­ni a permetléhez, 0,3—0,5 szá­zaléknyi mennyiségben (Wu­­xal, Vegaflor, Harmavit). Nyár elején, amikor a hő-Pathó Imre, a Li­­bádi (EubáJ Efsz üzemgazdásza sza­badidejében szíve­sen tesz-vesz a kertben. A minap tönrengve kér­dezte, a mostoha tavasz után vajon milyen őszt remél­het a szőlőterme­lő? Fotó: —bor te nnivalok mérséklet 25 C-fok fölé emel­kedik, gyakran előfordul, hogy a pincében pezsegni kezd a bor. Ezt pinceerjedésnek nevez­zük, s leginkább a rosszul szi­getelt (télen hideg, nyáron túl meleg) pincékben lehet vele számolni. A pinceerjedést a bor hőmérsékletének változásával együttjáró térfogatváltozás idé­zi elő. Száz literes hordó ese­tében a bor felmelegedése kö­vetkeztében 20 C-foknál 0,3 szá­zalékos, 25 C-foknál pedig 0,45 százalékos térfogatnövekedés áll be. Ha a megindult bornak volt üledéke, az ital zavarossá válik. Ahol a felmelegedésre számítani lehet, ott ajánlatos lefejteni a bort az üledékről és a tiszta hordóba csak annyi bort szabad tölteni, hogy a tér­fogatnövekedés után is elférjen benne. Egyébként bortárolásra az a pince a legmegfelelőbb, amelyben télen nincsen 10 C- foknál hidegebb, nyáron pedig nincsen 12 foknál melegebb. Varga József A ZQLDSÉGESKERTBEN Legfontosabb feladatunk a gyomirtás és a talajlazítás, tehát a kapálás. Ilyenkor egy­úttal a növények számára szük­séges tápanyagokat is bedol­gozhatjuk a földbe. A fejtrá­gyázást tápoldatos (2 százalé­kos Cererit-oldat) sorközi öntö­zéssel is elvégezhetjük. Ha mó­dunkban áll, akkor állott víz­zel vagy legalább az esti órák­ban öntözzünk. A paprikát négyzetméteren­ként 1,5 dkg ammóniumnitrét­­tal és 0,7 dkg szuperfoszfáttal fejtrágyázzuk, majd alaposan locsoljuk meg. A levéltetveket szükség szerint — és az élel­mezés-egészségügyi várakozási időt betartva — Pirimor segít­ségével irthatjuk. A baktériu­mos levélfoltosság megelőzése céljából a paprikát Kuprikollal kezeljük. A növényzetet ritkán, de kiadósán öntözzük, földjét gyakran kapáljuk, és a töltöge­­tést se hanyagoljuk el. Folyamatosan szedjük a ko­rai paradicsomot. Az oldalhaj­tásokat törjük ki, a ritkára ül­tetett karós paradicsomnál is legfeljebb egyet vagy kettőt hagyjunk meg. Száraz időjárás esetén 25—50 mm-es vízadag­gal locsoljunk. Ideje megkezdeni a paradi­csom és a burgonya legvesze­delmesebb kórokozója, a bur­gonyavész elleni védekezést. A permetezést (Dithane M 45) csapadékos időjárás esetén 10— 14 naponként ajánlatos meg­ismételni. A korai paradicsomot csak akkor kezelhetjük, ha az érettségi állapot lehetővé teszi az előírt élelmezés-egészség­ügyi várakozási idő betartását. Szárdőlés után tépjük föl a vörös- és foghagymát, terítsük el a napon és hagyjuk meg­száradni, majd tisztítsuk meg, válogassuk át és fonatokban függesszük föl utószárításra. A fokhagymát semmi esetre sem ajánlatos a kelleténél to­­váb6 a földön hagyni, mert ge­rezdekre hullik s így nehezebb megoldani a veszteségmentes tárolást. Lassan szüretelni lehet a sár­gadinnyét. Az érett termések színe világosabb, illatuk erő­teljes, a bibepontjuk puha s ha megemeljük a gyümölcsöt, a kocsánya könnyen elválik. Aszályos időben az uborká­nak naponta adjunk frissítő víz­adagot, hetente egyszer kiadós öntözést (25—30 mm). Az el­rakni való uborkát kétnapon­ként szedjük, hogy a növényzet többet teremjen. Megkezdhetjük a majoránna első vágását. A szárat a talaj­tól kb. 2 cm-re levágjuk, cso­korba kötjük és szellős helyen megszárítjuk. A tövek követke­ző termését szeptemberbén le­het begyűjteni. A gyökérzöldséget is ajánla­tos bekapálni. A korábbiakat szedhetjük, a másodvetést egyeljük, locsoljuk. A korai ká­posztafélék (karfiol, káposzta) betakarításakor a növényi hul­ladékot (levelek, torzsák) ne hagyjuk az ágyáson, illetve az utakon elszórva. Amit lehet, etessünk fel až állatokkal, a beteg, kártevőktől fertőzött nö­vényi részeket pedig semmisít­sük meg. A komposztálás is megoldás, ha egészséges nőn vényzetről van szó. A kiültetett karalábét, kar­fiolt 2—3 naponként frissítő öntözésben kell részesíteni. Az őszi betakarításra termelt fejes káposztát, kelt, karfiolt és ka­ralábét óvni kell a bagolylep­kék, a káposztalepkék hernyói­nak, illetve a levéltetveknek a kártételétől. A Bi 58 készít­mény használatát javasolhat­juk. Huszár István, agrármérnök A VIRÁGOK KORÜL Folyamatosan végezhetjük a sövények nyári metszézát és a gyep ápolását. A rendszeres lo­csolás hatására a fű szépen, gyorsan nő. Leghasznosabb a reggeli vagy az esti öntözés. Az állítható öntözőberendezést napközben ls üzemeltethetjük, júliusban ne vágjuk túl gyak­ran és nagyon rövidre a gye­pet, mert hamar kisül. Ne feledkezzünk meg a rózsa tápanyagpótlásáról, mert a haj­tások nem érnek be őszig. Az egyszer nyíló kúszőrőzsákról az elvirágzott hajtásvégeket távo­lítsuk el s a többi rózsát is vágjuk vissza a fővirágzás után. A beteg (hajtáscsúcs-pusztító és hajtásfúró rézsadarázs, liszt­­harmat) hajtásrészeket szintén vágjuk le és égessük el. A rózsát és más díszcserjé­ket (pl. madárbirs) már most alvóra szemezhetjük. Az oltott vagy szemzett nemes orgona és más díszcserjék tőből fakadó vadhajtásait távolítsuk el, ne vonják el növényeinktől a táp­anyagot. “ ’Я о 2 JQ ca * (fi и о 40 e NC о СЛ +3 га со о а 3 * Iе ff 1|Е ч» to g » Ag v —* га я £ Я > N ■*■5 е » 00 • N 'S ä м ■a <0 ЁСЯ v a ä n C 0) •t' 4-* (n p—« '0)40 S *s| 03 Vi 03 b со а га X! CO N * - t­*a oj ° raa g 'Q) U 3 > O) w 'V >4) ° 1 «2 ,!,c« “.„-■g s Я* A virágoskertben a locsolás adja a legtöbb munkát. Kiadós öntözés után feltétlenül porha­­nyósítsuk a talajt. A virághagymákat (tulipán, jácint) a hónap első felében ha­ladéktalanul szedjük fei. Szik­kasztás, tisztogatás után 20 C- fok körüli hőmérsékleten tárol­juk. A korán virágzókat lehető­leg ne háborgassuk. A hosszú szárú növényeket (dália, kardvirág) kössük tá­masztékhoz, nehogy a szél kárt tegyen bennük. Az elvirágzott pünkösdi rózsák, liliomok her­vadt virágait rövid szárral vág­juk le. A visszacsipést igénylő krizantémok főhajtásait a 3—5. levél fölött csípjük el. A hobbiházból már minden dísznövényt kihelyezhetünk a kertbe. Vessük el a kétnyáriak és évelők magját (százszor­szép, árvácska, nefelejcs). A vetések számára árnyékolót nádból, gyékényből, csomagoló­papírból készíthetünk. Az ár­nyékoló oltalmában gyökerez­­tethetünk örökzöldeket (boró­ka, fagyai, borbolya), mégpedig félfás hajtásokból készített, ho­mokba tűzdelt dugványok se­gítségével. A páratartalom leg­alább 80 százalékos legyen. A kétéves kerti szegfű és gyűszűvirág palántáit szabad­földi ágyba kell áttüzdelni. Rendszeresen gondozzuk az erkélyládákban nevelt növénye­ket is. Ugyancsak szükségük van a kiadós locsolásra és fej­­trágyázásra, s a sárguló levele­ket, elvirágzott részeket is il­domos eltávolítani. Gondosan nézzük át a szo­banövényeinket. Meghálálják, ha zuhanyrózsával vagy finom szórófejű öntözőkannával le­mossuk róluk a port és a rájuk rakódott tlsztátalanságot. A nagy levelű dísznövényeket (fi­­kusz, filodendron) kiadósán kell öntözni, mert a nagy me­legben igen sok vizet elpáro­logtatnak. Ellenőrizzük a vízben gyöke­reztetek hajtásdugványokat. Földbe csak akkor ültessük őket, ha az új gyökereken a külső szövet megbámul. Cse­répföldnek a homokkal vagy tőzeggel kevert virágföld a leg­alkalmasabb. Az elvirágzott muskátlit vág­juk vissza, dugványokkal sza­porítsuk. Az erkélyen vagy a lakásban nevelt növényeken a levéltetű­vagy takácsatka-fertőzésnek a káliszappan 1 százalékos olda­tával végzett lemosással vethe­tünk véget. A pajzstetveket me­chanikailag (ronggyal, puha ke­fével történő ledörzsöléssel) pusztíthatjuk el a legegysze­rűbben. Ha vágott virágot viszünk a lakásba, mindig győződjünk meg arról, a virágokon nincse­­nek-e kártevők vagy beteg nö­vényi részek, nehogy megfer­tőzzük a szobanövényeinket. Itt a nyár, a szabadságolás ideje. Nyugodtan elmehetünk otthonról, ha cserepes virágain­kat előbb tőzeggel töltött, na­gyobb edénybe süllyesztjük és a tőzeget is, meg a cserép föld­jét is alaposan megöntözzük. Más megoldás: nagyobb edénye ben vízbe állítjuk a cserepe-! két. (Az utóbbi módszert hu­zamosabb ideig nem tanácsos alkalmazni, mert nagyon át-, nedvesedik, eliszaposodik a gyö­­bérlabda és levegő hiányában elhalnak a gyökerek — a szerk. megjegyzése). Huszár Margit agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents