Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

a t A véletlen is közrejátszott Kétyen oly szó esik a nyúlte Szal­fljrér ; i. > «No£§8 Ж No Ш ш :ШРГ Tavaly 370 pecsenyenyulat adtam el a nyitrai Brankónak.». Ha kor háztáji nyésztésröl, ma Zsigmond neve feltétlenül elhang­zik. A faluban min­denki ót tarifa a legjobb, legered­ményesebb nyu­­lásznak. S hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy nem ok nélkül. A köz­ség kisállatte­­nyésztöt közül egy ideje 6 szállítja a legtöbb vágóálla­tot a nyitrai Bran­­ko vállalatnak. Amikor a siker titka felöl érdek­lődtem, Szalma bá­csi mosolyogva vá­laszolt: „Ha titkok után kutat az elvtárs, akkor rossz helyen kopogtat. Igaz, hogy gyerek­korom óta kedvelem és te­nyésztem — mégpedig itatás nélkül — a nyulakat, birtoká­ba kerültem egy életre való gyakorlati tapasztalatnak, ámde mindez aligha lett volna elég ahhoz, hogy úgymond „nagy" nyulász váljék belőlem. Néha a véletlenek is közrejátszanak az ember életében", „A véletlenek?" Amikor tizenöt vagy tizenhat évvel ezelőtt nálunk is megala­kult a kisállattenyésztők szer­vezete, rövidesen a nyulászok is szervezkedni kezdtek. Fel­vették a kapcsolatot a nyitrai válalattal és eladásra kezdték szaporítani a nyulakat. Én is közéjük álltam, de eszembe sem jutott, hogy egyszer első lehetek a faluban. Sőt! Őszin­tén megvallom, nem is akar­tam az lenni. Általában négy, de legfeljebb öt anyanyulat tartottam, s amit a szaporulat­ból nem győztünk elfogyaszta­ni, azt eladogattam. Aztán jött az a bizonyos véletlen. Egy­szer valamilyen oknál fogva megkéstem a leadással. A fel­vásárlók nem jöttek^ a nyulak késtek, vagy talán én voltam túlságosan elfoglalt? Már nem is tudom, hogyan történt. Tény, hogy valahogyan megfeledkez­tem az idő múlásáról. A leg­közelebbi szállításkor valahogy súlyosaknak tűntek a nyulak, ahogy egymás után rakosgat­tam őket a ládába. Hirtelen eszembe jutott, hogy ezek bi­zony már elmúltak öt hónapo­sak, és о. Az egyiket megta­pogattam, hát nem tele volt magzattel. Nézem a másikat, az Is vemhes, összesen tizen­hét nőstényt válogattam külön és raktam vissza az ólba. A tenyésztőtársak csak néztek, mi ütött belém. Talán sajnálom eladni az állatokat? Nem vizs­gálta őket senki, leadhattam volna mindet. De nem volt hozzá erőm. Ártatlan élőlénye­ket — még ha csupán állatok­ról van is szó — kíméletlenül halomra ölni. >. Inkább új óla­kat csináltam. Persze még így sem lett elég a férőhely. Az a sok nőstény mind megellett, elhullás is alig volt. Egyszeri­ben minden ketrec, üres ba­romfiól, sőt, még a sebtében emeletes nevelőházzá alakított kukoricaszárító is tele lett nyúllal. Hát így csinálj belő­lem nagy nyulászt az élet. és amint látja, immár magam sem bánom. Legalább van mi­vel eltöltenem az időt. Láthat­ja, most is tele van az udvar nyállal, győzök nekik takar­mányt hordani. Már tervezge­tem, hogy ha nem is éppen korszerű, de valamilyen elfo­gadhatóbb szállást kéne fabri­kálnom. Deszkából készült, sokrekeszes, tágas, két- vagy háromszintes ketrectömbökre gondoltam." Szalma Zsigmond tavaly 370 pecsenyenyulat adott el a nyit­rai Branko országjáró felvásár­lóinak. Mint mondja, az idén legalább ennyit, de inkább négyszáz darabot szeretne ér­tékesíteni. Kívánjuk, hogy ter­ve valóra váljék! (dek] THNULPUNH f gymAstpl 1 Támaszték gumiabroncsból Fejtett bab — télire A kertben megtermelt javak maradéktalan hasznosítása, illetve a család téli étrendjének gazdagítása, változatosabbá tétele érdekében, évente sok gyümölcsöt és zöldséget tartósí­tunk befőzéssel. Az értékesítési bonyodalmak olykor rá'kényszerítenek bennünket, hogy a téli hónapokra szükséges mennyiségnél többet tartósítsunk. Nem bosszankodunk felette, hi­szen a következő évben, amikor talán szeré­nyebb lesz a termés és nagyobb a kereslet, gond nélkül és többet kínálhatunk a felvásár­lóknak. Tartósításhoz Omnia poharaikat hasz­nálunk, így az eltett gyümölcs és zöldség akár három évig is károsodás nélkül eltart­ható. A hagyományos gyümölcs- és zöldségféléken kívül újabbak tartósításával is kísérletezünk, néha sajátos módszerekkel, máskor a kertész­­társaiktól átvett, jónak mondott eljárások, re­ceptek szerint. A fejtett bab tartósítási eljárá­sát Tóth Mariska nénitől tanultuk, s mert az­óta sem hallottunk más receptet, ma is ezt a módszert alkalmazzuk. Tartósítási célra nagyobb szemű, fejteni való fehér vagy tarka vajbubot termelünk. A kifejtett babot alaposan megmossuk,’ forrásban levő vízben 5—10 percig főzzük, majd kihűt­jük és poharakba rakjuk. A felöntéshez hasz­nált sós lé 1,75 liter vízből, 0,5 liter 8 száza­lékos ecetből és 4 dkg sóból készül. Van, aki szalicilt is ad hozzá, ami szerintünk felesle­ges. A poharakat Omnia tetővel zárjuk (a zá­rás tökéletességét mindig ellenőrizzük), majd a csírátlanítás következik 90 C-fökos hőmér­sékleten. A kisebb, 3 dl-es poharakat 18—20 percig, a 7 dl-eseket 25, a litereseket pedig 26—30 percig kell csírátlanítani. Ezt követően a poharakat száraz dunsztba helyezzük. Az enyhén zavaros lé nem tartósítási hiba, a za­varosságot a só idézi elő. Felhasználáskor a babról leöntjük a sós lét, a babot tiszta víz­ben átöblítjük (a sós íz mérsékelése céljából) és azonnal feltehetjük főni. A fejtett babot olyan édeskés-savanyú lében is tartósíthatjuk, amilyet Balaštík mérnök „A gyümölcs, zöldség, gomba, hús és tojás házi tartósítása“ című könyvében az uborka konzerválásához javasol. Ehhez a léhez azon­ban literenként két evőkanálnyi étolajat is tanácsos adni. Plavec Pál, Gúta (Kolárovo) A kertészkedőnek, ha szép, tiszta, egészséges szamócát akar szüretelni, már az apró gyümölcsképződmények fejlő­dése idején szalmát vagy fóliát kell terftenie, esetleg üvegla­pot, cserépdarabot, deszkát stb. kell a tövek köré — a gyümölcsök alá — helyeznie. A személyautó lefutott gumi­abroncsából készített támasz­tékok segítségével is elejét ve­hetjük a szamóca szennyező­désének és rothadásának (lásd az ábrát). 1 Korparanccsá vált a termő­földdel való ésszerű és hatékony gazdálkodás. A nagyüzemi termelés elterjedé­sével — főleg a hegyi körze­tekben — sok kis parcella ma­radt parlagon, mivel nem gaz­daságos a megművelésük. A rozsnyói (Rožňava) járás­ban az utóbbi években mintegy félezer hektár termőföld jutott erre a mostoha sorsra. Kister­melői szinten való megművelé­süket párthatározatok, kor­mányrendeletek szorgalmazzák és a termőföld állandó csökke­nésének riasztó ténye teszi el­­napolhatatlanul sürgetővé. Erről tanácskoztak a napok­ban a jnb mezőgazdasági osz­tályának dolgozói a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége járási bizottságának tagjai a linb-ok és a szövetkezetek vezetőivel, akiknek írásban benyújtott öt­leteit, javaslatait elemezte és vitatta meg a közös fórum. A résztvevők egyetértettek abban, hogy robbanásszerűen kell szélesíteni a kertbarátok táborát. Legalább ötezer ker­­tészkedőre van szükség a je­lenlegi ezerrel szemben ahhoz, hogy a parlagföldekről eltün­tessék a dudvát és feltörjék a többéves ugart. Öe hogyan nyerjenek meg ennyi embert? Agitáclóval vagy a kertészke­dők példás helytállásának, ed­digi sikereinek népszerűsítésé­vel? Mindketővel. Sőt! Azt hi­szem, nálunk szükség van vala­milyen teljesen újszerű szem­léletmól köztudalba vitelére ahhoz, hogy az emberekkel — főleg a fiatalokkal — újra meg­szerettessék a földet, a ker­tészkedést. A vita során különböző véle­mények alakultak ki az SZKSZ alapszabályzatának azon cikke­lyéről, mely szerint a földet igénylőknek, tehát a kertbará­toknak, a kistermelőknek, csak négy ár területet lehet kimér­ni. javasolták, hogy azok ré­szére, akik nagyobb terület megművelését is vállalnák, mér­jenek ki nagyobb parcellákat, hiszen van miből! De ugyan­akkor a földhasználati jogot olyan feltételekhez kössék, hogy a termés meghatározott meny­­nyiségét átadják a felvásárlók­nak. A javaslatokat elfogadta az SZKSZ járási bizottsága, és Ígéretet tett, hogy előterjeszti jóváhagyásra a szövetség köz­ponti bizottságán. Rusznyák elvtárs, a jmi főmérnöke ek­ként nyilatkozott a tanácsko­záson: „Mindnyájunk érdeke, hogy minden parcellának gaz­dája, sőt művelője legyen és A felvásárlótelepek mozgalmas élete bizonyítja, hogy á háztáji kertészkedők és a kertbarátok szép eredményt érnek el a szerződéses árutermelésben Fotó: -bor ugyancsak tavasszal lángoló szénaboglyák. A tanácskozásnak rendkívüli jelentősége van. Sok vitás kér­désben született a pangó, ked­vezőtlen állapotokat feloldó döntés, a panaszokra orvosság­ként ható határozat. A résztve­vők szorgalmasan keresték a termőföld intenzív kihasználá­sának és védelmének valóra váltható módszereit. Ezzel be is fejezhetném, ám egy jószándékú megjegyzés a toliam hegyére kívánkozik. A tanácskozás, annak ellenére, hogy sok tekintetben előbbre vitte a nagy probléma megol­dását, nem volt teljes értékű, mert a meghívottaknak mint­egy 35 százaléka nem jelent meg. Feltételezem, hogy nem hanyagságból, inkább azért, mert ugyanebben az időpont­ban még három szervezet tar­tott fontos értekezletet a járás­ban. Apróság, de talán ilyes­mire is érdemes lenne odafi­gyelni! Főleg akkor, amikor olyan fontos kérdésről van szó, mint az elfekvő földterületek kihasználásának előmozdítása. Az ésszerűen betelepített, három—négy áras kert­telepi kiskertekben könnyűszerrel megtermelhetjük a család szükségletét kielégítő, zöldség- és gyü­mölcsmennyiséget teremjen a föld.“ Mégis! Az el­múlt esztendőben a járás terü­letén 290 hektár termőföld ma­radt műveletlenül és 740 hek­tár rétről nem gyűjtötték be a tömegtakarmányt! A vitában többen javasolták, hogy azokat a réteket, ame­lyekről a gazdaságok nem ké­pesek begyűjteni a termést, bo­csássák a k’isállattenyésztők rendelkezésére! Valóban megérett már arra az idő és a helyzet, hogy a gazdaságvezetők a „ha nem le­het a miénk a termés, inkább vesszen a réten, másé se le­gyen“ szemléletmódról végér­vényesen átálljanak a „hanem vagyunk képesek megmenteni, ami érték, próbálkozzon vele más“ formulára. Ha erre sor kerül, bizonyára kevesebb lesz tavasszal a tűzperzselte rét, és nem lesz olyan lehangoló lát­ványban részünk, mint az Bessenyei György mondta egyszer: „Mit tehet arról a drá­ga hegy, ha kincseit belőle nem szedik“. Nos, a föld sem tehet róla, hogy mi hagyjuk parlagon heverni. Nekünk kell tennünk érte, hogy ezentúl másként legyen! Korcsmáros László • «*♦ •$* »** íj* »** «з» «3* *3« «3» *3* *3* *3* *♦* *♦' •** «J* «J* ♦J* *5» *3* ♦}» g

Next

/
Thumbnails
Contents