Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-08 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus 8. Minden egészséges ember sportoljon MOSZKVAI LEVÉL Nemes, állami Jelentőségű feladat halad megvalósulás felé a Szovjetunióban: a tömegsportot valóban össznépi mozgalommá kell tenni, be kell vonni a sportolásba, a testnevelésbe minden egészséges embertl A tömegsport alapvető célja a dolgozók és a tanulók egészségének erősítése, ezen keresztül az üzemekben, az építkezéseken, kolhozokban és szovhozokban dolgozók termelékenységének növelése. A tömegsport egyben segít az erkölcsi és akarati tulajdonságok erősítésében. „A jövőben is emelni kell élsportunk színvonalát — mondta Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. — A legfontosabb azonban a sportmozgalom tömeges jellege, az ifjúság testnevelésének fejlesztése, s ezen keresztül az akarati tulajdonságok fejlesztése, a fiúk és lányok fizikai felkészítése a munkára és a haza védelmére.“ Ma már a Szovjetunió legtávolibb vidékein tényleges bizonyítékait látjuk annak, hogy a testnevelés és a sport mind fontosabb szerephez jut a szovjet emberek életében. Például Cseljabinszkban a fémépítők trösztje rendszeres versenyalkalmat biztosít dolgozóinak. Kirovban, a XX. Pártkongresszus elnevezésű gépgyárban, családok versenyeznek, a különböző településeken a fiatal labdarúgók százezrei küzdenek a bőrlabdadíjért. A versenynaptár csaknem minden eseménye meggyőző bizonyíték arra, hogy egyre szaporább a hatalmas ország sportjának érverése. Hagyományos időpontja van a világ legnagyobb tömegjellegfl versenyének, a milliók részvételével folyó GTO-ötpróbának, a Pravda tavaszi futóversenyének, a Reménységek Rajtja országos gyermekvetélkedőnek. A teljes felsorolás hosszúra nyúlna. A tömegversenyek egyik jellegzetes sajátossága azonban külön figyelmet érdemel. A már említett Reménységek Rajtja a csapatjátékok nagy vetélkedője. A Komszomol patronálásával az érdekelt szervezetek bonyolítják le. A részvétel szabályzata figyelemre méltó: nem az iskola válogatottja, hanem csak az iskola egy osztályának együttese vehet részt. Ennek révén ellenőrizhetik a fiatalok fizikai felkészültségét, s ebből következtethetünk az egész iskola testnevelésének színvonalára. A szakosított tanintézmények spartakiádján, amelyet 400 technikum és más iskola tanulói részvételével rendeznek, nem területi vagy járási válogatottak, hanem ugyancsak egyes iskolák szerepelnek. A tömegsport új formáit elemezve már minőségi javulásról beszélhetünk. A cseljabinsziki területen rendezett tőmegversenyeken — „osztály-osztály“, „iskolaiskola“, „brigád-brigád“, „üzemüzem“, vagy „gyár-gyár“ ellen verseng különféle sportágakban gyökeresen megváltoztatja a tömegversenyek induló gárdáját, a sportmozgalom valóban össznépivé válik. A Szovjetszkij Szport kezdeményezésére rendezett síversenyek is népszerűek az Ural környékén. Ma már nemcsak osztályok, iskolák, üzemrészek képviselői rajtolnak, egész kollektívák kapcsolódnak be a rendszeres sportolásba, ami nagyon örvendetes. Az SZKP XXVI. kongresszusa arra ösztönözte a sportmozgalom irányítóit, hogy továbbfejlesszék a testnevelést az üzemekben, az intézményekben, a lakótelepeken. Az ország különböző vidékein rendezett minden egyes sportnap a párt által kitűzött feladat végrehajtását segíti: a sport és a testnevelés valóban össznépi mozgalom legyen. Valerij Kudrjavcev Mintegy ötezer évvel ezelőtt Dél-Mezopotámiában alakult ki az első osztálytársadalom. U- gyanettől az időtől keltezzük a művészet két ágra való szakadását: az egyszerű olcsó anyagokból előállított népművészeti tárgyakat, a parasztok és a kézművesek saját igényeik kielégítésére készítették. A nemesfémek és más értékes anyagok felhasználásával készült alkotások pedig az uralkodó osztályt illették. A nép művészete, az valami csodálatos: Csodálatos jelrendszer, ősi örökség, s eredete az emberiség első eszméléséig vezethető vissza időben és térben. A jelentéstartalommal bíró formakincs mindig elvont fogalmak kifejezésére kényszerítették a népművészt, aki nem a természetet másolta, nem helyzeteket és eseményeket örökített meg, nem érdekelte az esetleges egyszeri, nem érzelmeket közvetített, nem hírnévért, s nem já-Szanyi Mária, a Galántai Járási Honismereti Múzeum dolgozója, a kiállítás egyik fő szervezője tékosságból vagy véletlenszerűen dolgozott. A népművész megnyilatkozásain keresztül mindig és mindenkor vallomást tett a lét megsejtett törvényeiről, az ég káprázatosságáről, a föld gazdagságáról és ösztönösen a természeti erők hatalmáról. AGYAGBA VÉSETT TÖRTÉNELEM A népi kerámia kutatása a néprajztudomány középpontjában áll. Számos tanulmány foglalkozik a fazekasmflhelyek történetével, vásárkörzeteivel és a gyártási eljárások ismertetésével. A fazekasság alapanyagát az agyag képezte. Az agyag képlékenysége, formálhatósága és az a tulajdonsága, hogy a benne levő nedvesség eltávolítható, ezáltal véglegesen megszilárdítható alapvető fontosságúvá vált. A nép körében használatos, agyag-Ю Az idén immár hetedszer ültek kerékpárra a CSEMADOK honismereti klubjaiban működő fiatalok és az érdeklődők, hogy megismerjék Szlovákiát — ezidén Kelet-Szlovákia legkeletibb részét, a Bodrogközt. A túrát a CSEMADOK KB Központi Művelődési Klubtanácsa, a CSEMADOK Terebesi (Trebišov) Járási Bizottsága, a CSEMADOK nagykaposi (Ver. Kapušany) és tiszacsernyői (Čierna nad Tisou) művelődési klubja és a CSEMADOK bolyi (Bol) helyi szervezete szervezte meg. A kerékpártúra során a résztvevők megismerkedtek a természeti szépségekben, történelmi nevezetességekben gazdag Kelet-Szlovákiával. A kerékpártúra utolsó napján az útirány (az idén szintén) a somod! (Drienovec) fürdő, ahol augusztus 9-én kezdődik a nyári művelődési tábor, amely gazdag és sokrétű műsorral várja a túra résztvevőit és másokat az idei nyári egyetemre. Az V. nyári művelődési tábor műsora a következő: augusztus 9. — Megnyitó i— A CSKP megalakulásának 60. évfordulója Fábry István, a SZNT nyugalmazott alelnőke i— Igo Aladár népi fafaragó kiállításának megnyitása i—i Megemlékezés Bartók Béláról, születésének 100. évfordulója alkalmából — Vajda Géza a Csehszlovák Televízió bratíslavai stúdiójának zenei szerkesztője i— A kassai Szép Szó te irodalmi színpad fellépése — táncház augusztus 10. <—: A CSKP és a nemzetiségi kérdés — Viliam Plevza akadémikus, az SZLKP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója te Az Interkozmosz program jelentősége — dr. Pintér István kandidátus, az Ögyallai (Hurbanovo) Csillagvizsgáló tudományos munkatársa t— Atomfizika a gyakorlatban — dr. Bánó Miklós, az SZTA Kísérleti Fizikai Intézetének tudományos munkatársa — A kasai Fábry Zoltán Művelődési Klub műsora — Táncház augusztus 11. ,— Társadalmi munka a környékbeli szövetkezetekben i— Fejezetek a tudománytörténetből — ifj. Gazda István, a Budapesti Műszaki Egyetem atomfizikai Tanszékének munkatársa — Erdélyi Barangolások — Halász Péter néprajzkutató, a Honismeret c. lap szerkesztője A komáromi művelődési klub műsora ból készült cseréptárgyakat két fő csoportba sorolhatjuk. Egyik az edények csoportja, másik pedig a konyhacsempéké. A Galántai Járási Honismereti Múzeum karámíagyüjteményét szemléltető monotematikus kiállítás lehetőséget kínál a használati népi kerámia funkció és származás szerinti összehasonlítására, rendszerezésére. A felszabadulás előtt Mátyusföldet az észak-dunántúli — Tata, Csákvár, Pápa — és a bakabányai fazekasmesterek látták el használati edényekkel, de a somorjai (Šamorín), a komáromi (Komárno) és a szenei (Senec) fazekasok termékei is eljutottak a mai galántai járás területére. kán-félszigetre is jutott. A cserépedényeket egyébként használóik nagy becsben tartották. Ha a fazék vagy a tál elrepedt azt a gazdaasszony nem dobta el, hanem körüldrótoztatta, vagy megfoltoztatta. Egyes jelentősebb alkalmatosságokat — libasütő, vizeskorsó, nagytál, főzőfazék — már a használat előtt körüldrótoztatták, hogy ezzel az élettartamukat meghosszabbítsák. A konyha tárgyi leltárának alap* ját az úgynevezett magas edények — főző-, tároló- és ivóedények —, valamint a lapos (idényekhez tartozó tálalóedények — tálak, tányérok, szűrőtálak, szűrőkanalak — és a különböző sütőalkalmatosságok — liba- és kacsasütők — képezték. Egyéb-A nép művészete csodálatos augusztus 12. <— A modern ember és a gyógyszer ŕ—i dr. Nagy Géza gyógyszerész előadása — A gyermeklélektan kérdései — dr. Bajnok István pszichiáter előadása — Az öröklődés titkai — dr. Kádasi Lajos, a brati^ slavai Egyetemi Kórház Genetikai Osztályának munkatársa te A genetikai kutatás fejlődése — dr. Czeizel Endre genetikus, a Budapesti Közegészségügyi Intézet Humángenetikai Laboratóriumának vezetője —i A kassai Pinceszínpad fellépése augusztus 13. — Történelmi séta Kassán — A televízió műszaki bázisa — Ozogány Ernő mérnök, a Csehszlovák Televízió bratíslavai stúdiójának munkatársa te A bratíslavai József Attila Ifjúsági Klub műsora augusztus 14. te A kibernetika szerepe a modern korban — dr. Naviőzky Béla, a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Számítástechnikai Tanszékének tudományos munkatársa t—: A számításechnika legújabb eredményeiről Tóth Attila mérnök, a INOGRA számítástechnikai vállalat tudományos munkatársa tart előadást f— Vetélkedő az elhangzott előadásokból г— A Szepsi Csombor Márton Művelődési Klub műsora t— Táncház augusztus 15. — A Megközelítés c. antológia kapcsán előadások a hetvenes évek költészetéről, valamint fiatal képzőművészek alkotásairól — dr. Varga Erzsébet, az Irodalmi Szemle főszerkesztőhelyettese és Farkas Vera, a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum tudományos munkatársa — Bódva-völgyi délután — az Ilosvai és Rozmaring tánccsoportok fellépése, beszélgetés népi mesemondókkal t— A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Tompa Mihály Klub műsora te Kiértékelés — az előző táborról készített film levetítő se te Táncház augusztus 16. t-. Táborbontá* Ezerkilencszáznegyvenhétben a csehszlovák—magyar lakosságcsereegyezmény következtében a magyarországi Békés-megyéből jelentős számú szlovák nemzetiségű polgár telepedett le a galántai járásban, akik magukkal hozták a konyhafelszerelésüket képező cserépedénykészletüket, melyek az alföldi, a gömöri és a pazdicsi (Pozdišovce) stílusjegyeket viselik magukon. A cserépedények díszítésénél, akárcsak a fa vagy a szaru tárgyaknál, a megmunkálás, tehát a használati eszköz kialakításának módja és a díszítés mikéntje időnként változik. Az ősi díszítő eljárás a karcolás és az anyagzsinórral való díszítés volt, a festés és a rajzolás viszont újabb keletű. Formáikra vonatkozólag kettős hatást különböztetünk meg: az edények egyik részének díszítése a fa és a szaru tárgyak díszítésének, a karcolásnak a mintájára készült. Alakjukban is ezekhez hasonlítanak. A másik részüket az úri házakban látott ón, réz, üveg edények mintájára formázták, díszítésük is ezekre hasonlít. A fazekasoknál általában jól elkülöníthetők a fazekas mesterek és a kontár fazekasak munkái. Nem véletlen, hogy a céhek, vagy az ismertebb mesterek edényeiket számokkal vagy mesterjeggyel jelölték meg. Díszítésül általában a mértani és a növényi jellegű elemek dominálnak, az állatok közül pedig leginkább a madarak szerepelnek. A tárgyak díszítésénél általában az egész felülettel számoltak. Tányéroknál a fő motívum a tányér mélyített közepére került, míg a peremrészt rendszerint keretezték. A keretek között ütemesen ismétlődő mintaelemeket, vagy mintasort használtak. A alakos vagy virágos díszítő elemek a kancsók testesebb részén helyezkedtek el. A KONYHA LELKE A konyha lelkét mindig a tűzhely, illetve a tűz jelentette. Az utóbbiban volt valami titokzatos, mely az egyszerű ember hiedelemvilágára varázslatosan hatott. A konyha elmaradhatatlan kellékeit a cserépedények képezték. Sok cserépedény kellett, de eleget gyártott a sokezer fazekas mester, s termékeikből még a Bal-I f A kiállítás egyik részleg« ként a két edénycsoport között nem lehet éles határt vonni. Például a lapos edényekhez tartozó libasütő külső jegyei és előállítási módja azonos a magas edényekével: a fazekaskorongon magas korsóformát alakítottak ki, s ezt kettévágva kapták meg a sütőedény alapformáját. Gyakoriak voltak az úgynevezett díszes vagy cifratányérok is, ezeket azonban csak ünnepi alkalmakkor használták, egyébként gyakorlati hasznuk alig volt. Legfőbb célt a fazekak töltötték be, melyeket funkcióik alapján két csoportra oszthatjuk: főzőfazekakra és tároló edényekre. Ez utóbbiakban leginkább zsírt és olajat tároltak. A főzőfazekakon belül további csoportok különíthetők el: az öblös hasú, a keskenyaljú és a laposfenekű fazekak. A keskenyaljú fazekakat úgy képezték ki, hogy oldalukat minél nagyobb felületen érje a szabad tűz lángja vagy parázsa. Fontos szerepet töltöttek be a páros ételhordók, a vizeskorsók és a tejesköcsögök. A vizeskorsók fülébe gyakran helyeztek homok vagy agyagszemcséket, valószínűleg azért, hogy csörgésükkel az ártó szellemeket távoltartsák. Táplálkozás szempontjából nagy jelentősége volt a tejnek különösen a májusi tejet tartották nagy becsben — ezért a tejesköcsögökre védőkeresztet karcoltak. Érdekes módon ez a védőkereszt eredeti funkcióját elvesztve később egyszerű dísszé alakult át a fazekasok kezenyomán. A múlt század második felében á cserépedények formai kivitelezés tekintetében nagy változáson mentek ét. A konyhai szabadtűzhelyeket ugyanis felváltotta az öntöttvaslappal borított, úgynevezett takaréktűzhely, s ez újfajta edények elterjedését vonta magával. A keskenyaljú főzőfazekakat felváltották a széles aljú edények, melyek nagyobb felületen érintkeztek a tűzhely lapjával. Ezeket az edényeket már nem érintette a nyílt láng, ezért lehetővé vált mázolásuk. A kiállítás külön csoportban mutatja be az ünnepi alkalmakhoz kötődő díszes, bordázott kuglófsütőket, és a kaolinból gyárilag készült porcelán, keménycserépedényeket, valamint a díszként szolgáló úgynevezett rózsástányérokat. ÖSSZEGEZVE A Galántai Honismereti Múzeumban a tízéves szorgos gyűjtőmunka eredményeként a népi kerámia remekeivel ismerkedhet meg a látogató. A kiállítás rendezése egyébként kollektív munka eredményei s ebben a munkában dicséretes módon részt vettek a Csallóközi és a Dunamenti Múzeumok szakemberei is. A kiállításról egyébként azzal a benyomással távoztunk, hogy a népművészet cső* dálatos. A galántai kiállítás azt igazolja, hogy ebből a szempontból is nagyon gazdagok vagyunk, de egyúttal figyelmeztet is. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a népművészetet nem tekinthetjük, véglegesen lezárt leltári örökségnek. CSIBA LÄSZLÖ «ШИ ш< F-otó: -eraf
