Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

1981. augusztus 1. SZABAD FÖLDMŰVES' 13 A jók között a legjobbak már A termelési eredmények kedvesé alakulásában jelentés szerepet tölt be a versenymozgalom. A mezőgazdasági üzemek minden területén találunk ko­moly sikerekkel büszkélkedő kollek­tívákat. Az ipalybalogi (Balog nad Iplora) „Ipolymente“ Eísz állatte­nyésztésének ipolynagyfalusi (Verká Vés nad 1рГот) részlegén tevékeny­kedő szocialista brigád tagjai is azok közé tartoznak, akik becsületes hoz­záállással nagyszerű munkasikereket értek el. Nagy szerepük van abban, hogy a hét falut magába foglaló gaz­daság állattenyésztésében egyre je­lentősebb eredmények születnek. P a t a y Arpád mérnöktől, a szövet­kezet állattenyésztési föágazatvezető­­jétől a brigádok tevékenysége felől érdeklődtem, de mielőtt arról szólt volna, „helyzetképet“ adott az állat­­tenyésztés eredményeiről. *—1 Szövetkezetünk állattenyésztésé­ben kétszázötven személy dolgozik. Ezeknek hatvan százaléka a 3300 da­rab szarvasmarha-állományt gondoz­za. A tehenek száma ezer darab. Az utóbbi évek eredményei mind a tej-, mind a hústermelésben kedve­zően alakultak. Tavaly a termelési tervünkben előirányzott 3 millió 116 ezer liter tej helyett 138 ezer literrel többet termeltünk, s ennek köszönve a tejfelvásárlást több mint száz­három százalékra teljesítettük. Csak megemlítem, hogy az 1979-es évhez viszonyítva mind a termelés, mind a felvásárlás aránya növekedett. Kedvezően alakult az abrakfogyasz­tás is: egy liter tej előállításához a tervezett 29 dekával szemben csak 28 dekát használtunk fel, míg 1979- ben 32 dekagrammot fogyasztottunk egy liter tej kitermelésére. Ezen ered­mények elérésében a négy szocialista brigád tagjai jeleskedtek, de a leg­jobb fejési átlagot — 3569 litert tehe­nenként — az ipolynagyfalusi részle­gen dolgozó ezüstérmes szocialista brigád érte el, melynek tagjai: DEME Sándorné, (ASZ józsefné, OROSZLÁN Lászlóné, DOBOS jánosné, SZOKOL józsefné, SZIKORA Miklósné, HRAPKA jánosné, HRASKO Gyuláné és LEND­­VAY Jánosné. Összesen kétszázhar­minc tehenet gondoznak. Rövidesen kezdődik az esti műszak, fel is keres­hetjük őket — ajánlotta a főágazat­­vezető. az állatok. Sokat dolgoznak a kollek­tíva tagjai? — Bizony, a tehenek körül van tennivaló bőven. Ezért ha azt akar­juk, hogy rend és tisztaság legyen, akkor nem lehet eltereferélni az időt. Aki itt dolgozik, az mind azon igyek­szik, hogy az állatok részére minél kedvezőbb feltételeket teremtsen, meg aztán nekünk ez a munkahelyünk, igyekszünk hát, hogy minél jobban eltüntessük a munkahely istállójelle­gét. — Hogyan telik a brigád egy-egy napja? — Korán kell kelni, hajnali fél négyre jövüuk munkába. Első teen­dőnk az istálló és az állatok tisztí­tása. Közben folyik az etetés is, amit a férfiak végeznek. Utána megkezd­lyen, Nagykürtösön (V. Krtíš) épül a korszerű tejüzem. — Utánpótlás lesz-e, ha a kollek­­tía tagjai kiálnak a munkából? — A jelenlegi helyzet megoldott, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem nagyon igyekeznek a fiatalok az állattenyésztésbe. Pedig minden fel­tételt biztosítunk az itt dolgozók szá­mára: szociális helyiség, öltöző, zuha­nyozó áll rendelkezésünkre. Kulturá­lis igényeik kielégítésére többféle lehetőséget kínálunk; kulturális ren­dezvényeken veszünk részt, kirándu­lásokat szervezünk, nyáron fürdőhe­lyekre utazhatunk csoportosan. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem igen élnek a lehetőséggel, nem minden esetben használják ki a kínálkozó al­kalmakat. — Az állattenyésztés dolgozói ko­rán kelő emberek. Vajon érvénye­sül-e esetükben a „ki korán kel, ara­nyat lel“ közmondás? Összenéznek, mint akik egymástól várják a választ. Végül a főágazat­­vezető felel a kérdésre: — Ami a fizetést illeti, nem keres­nek rosszul, hiszen havi kétezerhá-A nagy zöldtömeg szárításához rendsodrót használnak. Képünkön S u g á » Károly és C a p p János traktorosok munka közben О Mindent n ища idejien ☆ ★ ☆ Amikor odaértünk, mozgalmas volt az istálló környéke. A brigád tagjai gyalog, vagy aki messziről jár be, ke­rékpáron érkeztek a falu közelében levő telepre. Gyors munkaruhaváltás után máris végezték a tennivalókat. Az etetők: SÓGOR Gyula, SZIKORA János és TÖTH Pál a takarmányt szál­lították az állatok részére. A zöld­lucernával megrakott traktor vontat­ta pótkocsi végighaladt az istálló folyosóján, kétoldalt megteltek a jász­jük a fejést. Természetesen géppel, bár előfordul, hogy áramkiesés ese­tén hagyományos módon, kézzel kell fejni. Ez bizony nehéz munka, alapo­san igénybe veszi a kezeket. Igaz, a brigád tagjai még nem szokták el tő­le, hiszen a gépi fejés után minden alkalommal kézi utófejést végzünk. Ez ugyanis lényegesen befolyásolja a tejhozamot, de főleg a tej zsírtar­talmát javítja. Bizonyára ez is közre­játszott abban, hogy tavaly ebben az elsők voltunk a járásban. Hát körül­belül ezt kell végeznünk naponta há­romszor. i— Állandóan? — Májustól kezdve, a nyári hóna­pokban háromszor, vagyis délben is bejárunk, a hátralevő időszakban két­szer fejünk. Ez többletmunka és idő­ben is megterhelő, mert az otthon, vagy a háztájiban végzett munkát fél­be kell szakítani miatta. De a brigád tagjai elvállalták, csinálják, mert megértették, hogy a közös érdeke az egyén érdeke is. — Az idei fejési átlag nem marad el az előző évek eredményei mögött? — Eddig az eredmények szépen alakulnak, a félévi tejtermelési ter­vet százöt százalékra teljesítettük. — Biztatók a tej­termelés eredményei — vallja D e m e Sándorné és P a t a y Arpád (A szerző felvételei) romszáz korona alatt nem igen ala­kul az átlagfizetés. Tény viszont az is, hogy a hónap minden egyes nap­ján munkába kell állni, az állatokat szombaton és vasárnap is kell etetni, gondozni, fejni. Ezért, ha ebben az esetben furcsán is hangzik, ehhez is kell kis „szakmai szeretet“, vagyis az állatokhoz való vonzódás. — Munkájuk végzése mellett, vagy' után milyen többletmunkát végeznek a brigád tagjai? Erre a brigádvezető veszi át a szót, hiszen ő ismeri legjobban a munka­társait. — Egyik fontos feladatunk a mun­kahely és környékének széptíése, ren­dezése. Ezt rendszeresen el is végez­zük, de kivesszük részünket a falu­fejlesztési munkákból is. A mezőgaz­dasági csúcsmunkák idején a betaka­rításba is bekapcsolódunk. Tagjaink közül többen szakmai továbbképzésen is részt vettek, ahol sok hasznos is­merettel gazdagodtak és szakokleve­let szereztek. Mindez arról tanúsko­dik, hogy brigádunk minden tagja munkája becsületes végzése mellett vállalt kötelezettségét is teljesíti, hogy a már megszerzett bronz és ezüst mellé az aranyfokozatot is mi­előbb elnyerhessük. В ö j t ö s János Eléggé korán, a reggeli munkael­osztás időpontjában kerültünk be a nagykaposi (Veiké Kapušany) szövet­kezet gazdasági udvarára. Az első meglepő benyomás a gazdasági udva­ron uralkodó, szokatlan csend és nyu­galom. Kapkodó, rohanó embert sehol sem látni. André János agrármérnök, a nö­vénytermesztési főágazatvezető sem rohangál fejetlenül, egyik munkacso­porttól a másikig utasításokat oszto­gatva. A jól begyakorolt csoportok noszogatás nélkül végzik megszokott napi teendőjüket. „Nincs mit írni ró­lunk“ — mondja, miközben elindu­lunk szétnézni a szénakazlak körül. Aztán mégis annyira belejövünk a szervezési, termelési eszmecserébe, hogy a határba is kimegyünk terep­szemlére. Az egyik fedett tároló mel­lett a pótkocsiról szénát ürítenek. A gazdaságban ütemesen folyik a szé­nabegyűjtés. Az időjáráshoz alkalmaz­kodva az idén a szálas takarmányok­ra épül a jószág téli ellátása. — Tekintettel arra, hogy több mint négyezer szarvasmarhát tartunk, igen fontos a megfelelő mennyiségű takar­mánykészlet megteremtése — vallja André János. — Mit mutat a jelenlegi takarmány­­mérlegük? — Lóherét, lucernát és szántóföldi fűféléket összesen 726 hektáron ter­mesztünk. Az első kaszálatból úgy­szólván ezernégyszáz tonna jó minő­ségű szénát és kétszázötven tonna lucernalisztet készítettünk. A szarvas­­marhákkal mintegy nyolcezer tonna zöldtakarmányt etetnünk föl. Július elejéig negyven százalékkal több szá­las takarmányt gyűjtöttünk be, mint tavaly. Mig például tavaly egy állat napi adagja alig haladta meg a más­fél kilót, a jelenlegi Időszakban több mint három kilót biztosítottunk. Az idén sikerült a rétekről is begyűjte­ni a szénát. Jelenleg folyamatban van a pillangósok második kaszálása. A termés egy részét zölden etetjük, a hátralevő mennyiségből pedig takar­mánylisztet és szénát készítünk. — Hogyan hasznosítják a legelő­ket? — Nagy figyelmet szentelünk a le» gelők hasznosításának Is. Ezen a té­ren bizony sok a tennivaló, mert az új telepítésű gyepterületek java ré­szét tavaly a belvíz károsította. A meglevő rétjeink is károsodtak. A hiá­nyosságok kiküszöbölése folyamatban van. Az összes legelők feljavítását tervbe vettük. Ezzel egyidejűleg igyekszünk bővíteni a különböző fű­félék területét, s növeljük a pillangó­sok részarányát a szántón. — A takarmányalap javításával kap­csolatban milyen terveik vannak? —: Idejében kidolgoztuk a takar­mánykészlet megteremtésének tervét. Pontosan meghatárotzuk minden mun« kafolyamat elvégzésének időpontját. Mindenkinek körvonalaztuk a felada­tát. Kidolgoztuk az anyagi és az er­kölcsi ösztönzés feltételeit. Megszer­veztük a takarmánybegyűjtésben dol­gozók meleg étellel való ellátását. A csoportos, ütemterv szerinti munká­nak köszönhető, hogy sikeresen elvé­geztük az első kaszálat begyűjtését. A lucerna egyik legjobb takar­mánynövényünk. A szárazság ellenére is hektáronként öt tonna zöldtermést nyertünk. Az idén még négy kaszálat termésével számolhatunk. Terveink között szerepel, hogy a jövőben csak öntözött területen vetünk lucernát. — Befejezésül mit mondana még? — Csupán annyit, gazdaságunk tag­sága fő céljának tartja, hogy mara­déktalanul teljesítse a CSKP XVL kongresszusa határozatait, vagyis, hogy megvalósítsuk a mezőgazdaság és élelmiszeripar fő célkitűzéseit. En­nek megfelelően gazdálkodunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy e téren akad még bőven tennivalónk. Munkánk hibáktól sem mentes. Fő célunk ezek kiküszöbölése és az állat­­tenyésztés színvonalának további eme­lése. Napjaink feladata, hogy a sike­res állattenyésztéshez megteremtsük a megfelelő takarmánybázist. Előre­láthatólag ezzel az idén nem lesz problémánk. Persze sok gondot okoz a gépek hiánya. E téren a géppar­kunk elavult, s a jövőben pótolnunk kell a hiányzó gépsorokat. (illés) Az ezüstérmes szocialista brigád tagjai lak, s máris elcsendesedtek az Itt-utt már türelmetlenkedő állatok. A fejők közben rendbetették az ál­latok fekhelyét, majd megkezdték a fejést. Mindezt szinte gépies mozdu­latokkal, hiszen naponta kétszer-há­­romszor végzik ezt a munkát évek óta. Amíg a fejőgépek dolgoztak, mi is elindultunk a tejházba, ahová fris­sen átmosott üvegcsöveken érkezett a friss tej. DEME Sándorné brigád­vezetőtől a brigád életéről, munkájá­ról érdeklődtem. •- Meglepően tiszták az istállók és — A kifejt tej hová kerül innen? — A szállításig ebben a négy öt­százliteres hűtőtartályban tároljuk. Innen korán, hajnali ötkor indul út­jára, a korponai (Krupina) tejüzem­be, amely bizony jókora távolságra van innen. — Nem éppen gazdaságos megoldás a tejet hatvan kilométeres távolságra szállítani — mondja Patay Árpád —, de sajnos egyelőre jobb megoldás nincs. A jövőben megoldódik majd ez a probléma, ugyanis a járási székhe­rUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Gyomirtás fonálférgekkel A gyomirtásban eddig a fonálférgek felhasználásáról csak igen kevés példát lehetett felhozni. A Texasi Mezőgazdasági Kutatóállomáson vég­zett kísérletekben a Solanum gyomfajok egyedein súlyos tünetekre fi­gyeltek fel. A megtámadott gyomok levelein gubacsok jelentek meg. A gyomokon apró fonálférgeket határoztak még. Szabadföldi és üvegházi kísérletekben vizsgálták a fonálférgek haszno­síthatóságát és azt a kérdést, hogy a „kártevő" mennyire fajspecifikus, azaz csak egy gyomfajt választ ki, vagy pedig több gyomfajhoz tartozó növény is lehet gazdanövénye. Három vagy négy éves fertőzöttséget hagyva a gyomállomány 90 szá­zalékos kipusztulásét tapasztalták. 40 növényfajt tettek ki a fonálféreg károsításának és bebizonyították a fonálférgek gazdespecifikusságát. A fonálférgek a gyökér kivételével az egész növényt megtámadják. A beteg növények levelei néhány héten belül lehullanak. A lehullott levé­len jól tanulmányozható a fonálférgek lkárosítási módja. A levelek köze­pén 1 cm-né! nagyobb üreg található, benne ezerszámra hemzsegnek a kis kártevők. A talajban telelnek át és a tavasszal előbujó egyedek szinte rávetik magukat a Solanum gyomokra. A szél is terjeszti őket, de növé­nyi maradványokkal is terjednek. A fonálféreg virulenciája, gazdaválo­gatása és szívóssága alapján sokat ígérőnek mutatkozik a biológiai nö­vényvédelemben. Termesztés tőzeg nélkül Az új Hygruduct termesztési eljá­rás a költségek csökkentése mellett kiküszöböli a hidropónia olyan hi­báit, mint a folyamatos tápoldat ára­moltatásával együttjáró sófeldúsulást és a megnövekedett fertőzésveszélyt. A Hygroduct egység merev műanyag vályúba illeszkedik, mely bármely fe­lületen elhelyezhető. A növény gyö­kerei nagyobb részt a tápoldat fö­lötti páradús térben helyezkednek el, így elegendő levegőhöz jutnak. A gyökérlabdát borító, a növény szár­­részénél záródó, fekete polietilén fó­lia külső oldalát vékony alumínium foncsor réteggel látták el, mely meg­gátolja a belső tér felmelegedését és egyben merevíti a fóliát. A tápanya­got és a vizet automata érzékelők és szelepek segítségével, központi táro­lótartályból, a felhasználás ütemétől függően szakaszosan pótolják. Bár a Hygroduct eljárás nem a tápoldat áramoltatásán alapszik, mégis célsze­rű a rendszert kéthetente tiszta víz­zel átöblíteni. Mezőgazdasági Világirodalom

Next

/
Thumbnails
Contents