Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. augusztus £ HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • érthető, hogy szívesen üldögélnek a napfényes vízparton. Meg aztán szá­mukra ez életszükséglet is; e szabad levegőn „regenerálódik“ szervezetük. — A fiatalok körében hódít-e ez a csendes, „tétlenséget“ igénylő sport, szórakozás? — A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy lesz utánpótlás bőven. Az alap­iskolákban szakkörök alakultak, a­­zok keretében tapasztalt horgászok foglalkoznak a fiatalokkal. Megismer­tetik velük az idevonatkozó törvé­nyeket, jogokat, kötelességeket, szak­mai tudnivalókat. Eredményes mun­kát végeznek e téren a nagykürtösi, a kékkői (Modrý Kameň), az ipoly­­balogi (Balog nad Ipfom), a zsélyi (Zelovce), a csábi (Čebovce) iskolák. — Milyen szervezett rendezvények­re került, illetve kerül sor ez év fo­lyamán? — Legjelentősebb a zsélyi tavon minden évben sorra ikerülő horgász­verseny. Idén június közepén tartot­tuk, több mint 130 versenyzővel. Ez a szám jelentősen nőtt volna, de a lehetőségek, sajnos, korlátozottak. Aztán kisebb összejövetelekre, meg­beszélésekre kerül sor, amelyeken A halgazdálkodás jelenlegi feltételeinek javítását is megtárgyaljuk. — S mit ígér a jövő? — A jelenlegi állapot lényeges ja­vulását — mondja, miközben egy ter­jedelmes tervrajzot tereget szét az asztalon. —< Íme, az új „horgászpara­dicsom“ terve, mely jó úton van a megvalósulás felé. Ez az ötmillióko­ronás anyagi ráfordítással készülő komplexum Sklabiná határéban épül. (Az számomra a meglepő, hogy nem a megbízhatóan bővizű Kürtös patak­nál, mely talán egy kilométernyire folyik tőle, de a domboldalak közötti hajlatban találták erre a legalkalma­sabb helyet.) Egy zárógáttal hozzuk létre a kb. 12 és fél hektáros víztá­rolót, melyet főleg a tavaszi, őszi vizek töltenek fel. A gát már el is készült és a legszükségesebb egyéb tennivalókat Is elvégezték, de a tel­jes megvalósulásig sok mindent kell még ott létrehozni. A tó körül ugyan­is üdülőközpont létesül, „családias“ elrendezésben — négy öt házikó egy helyen — 176 hétvégi ház épül. Ter­mészetesen szerepel a tervben egy turistapsárda is, ahol halkülönle­gességeket, ínyencfalatokat is felszol­gálnak majd. A vízkedvelők részére 50-méteres fürdőmedence épül, de két kisebb Is a gyermekek számára. Talán mondanom sem kell, hogy a horgászokra is gondoltak a terve­zők: kissé távolabb a „központtól“ épül a „horgásztanya“, mely méltó otthona lesz szervezetünk tagjainak. — Akkor bizonyára szívesen segí­tik is annak valőraváltását. — Nem lehet rájuk panasz, segítő­­szándékban nincs'hiány. Minden ta­gunk kötelezte magát 12 óra társa­dalmi munka elvégzésére, ami inkább több lesz, mint kevesebb, mikor a megvalósítására kerül sor. A vállalt kötelezettség egy részét zuhatagok építésén, a meglevő víztárolók javí­tásán, karbantartásán, korszerűsíté­sén dolgozzák le, a többit a halastó építésén. Medertisztítást, tereprende­zés végeznek, a fölösleges bokrokat távolítják el stb. De számos óra szükséges a halutánpótlás nevelését szolgáló „kistavak“ létesítésére is Szelestyén (Selešťany) és DacsókeszI (Kosihovce) határában. — Kik jeleskedtek a jelenlegi mos­toha körülmények „száműzésében“? — Hát először is a vezetőség tag­jai: Vojtech Auxt, Štefan Balog, Šte­fan Mócik, Pavel Oláh, Vladimír Pi­­ják és még többen, ám a tagok kö­zött is akad néhány igazán aktív se­gítő. De rendkívüli segítséget nyúj­tott a Szlovák Horgászszövetség KB-a is, különösen a központi titkár, Ond­rej Budaj támogatása segítette elő terveink megvalósítását. Szólni kell még a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium támogatásáról is, anélkül aligha valósulhatott volna meg elképzelésünk, mely már elér­hető közelségben van. Augusztus vé­gén ugyanis, ha nem Is komplett ál­lapotán, átadhatjuk rendeltetésének a nagykürtöst járás horgászainak új birodalmát, melyet minden bizonnyal a „kívülállók“ is rövid idő alatt meg­kedvelnek majd. BÜJTÖS JÄNOS A verseny gyakori vendégei. A kép jobb oldalán Štefan Polgár á DOMBVIDÉKEI A nagykürtösi .(Vefký Krtlš] járás Jelentős része dombos, hegyes vidék, tavak, jelentősebb folyók nincsenek erre, így a halgazdálkodásra bizony nem kedvezőek a feltételek. Igaz, ott van az Ipoly, mely a járás déli ré­szén folydogál, de a szabályozás kö­vetkeztében vize alaposan megfogyat­kozott; nyáridőben száraz lábbal is át lehetne kelni rajta, ha nem lenne határfolyó. A kedvezőtlen körülmények elle­nére a járásban levő horgá'szszerve­­zet nagykürtösi helyi szervezete, mely egész járási feladatkört tölt be, ered­ményesen gazdálkodik. Jó gózda módjára nem csak a mával törődik, de merész tervek valóra váltásával a jövőt is formálja. Ez derült ki ab­ból a beszélgetésből, melyet a szer­vezet elnökével, Štefan Polgárral folytattam. Járásunk horgászai, ami a fel­tételeket illeti, bizony nincsenek el­kényeztetve. Alig van kedvenc idő­töltésükre alkalmas hely, kivéve a zsélyi (Zelovce) mesterséges víztáro­lók. Az Ipoly, az örök „horgász­­halászparadicsom“, mely halban min­dig bővelkedett —■ bár a szlovák és magyar horgászszövetség védelme alatt áll —, már nem biztosít ked­vező feltételeket a haltenyésztésre, halgazdálkodásra. A szabályozás kö­vetkeztében eltűntek a halak búvó­helyei, csökkent a vízszint, sebesebb lett a folyó. És ami a legelszomorí­­tóbb: egyre nagyobb a víz szennye­zettsége, amely ellen — úgy látszik — egyelőre nincs orvosság. A víz szennyezésén „rajtakapott“ üzemek megfizetik a kirótt bírságot, de lé­nyeges változás utána sem történik. Az Ipoly így elveszti vonzerejét, hal­gazdálkodási jelentőségét, hiszen a kártérítésként befizetett koronákat nem lehet a horogra akasztani. Meg aztán a horgászok kikapcsolódás, fel­üdülés helyett csak bosszankodnak a folyó partján. — Sokan vannak, akik csendes tü­relemmel hajlandók órákon át figyel­ni az úszó rezzenését? — A felnőttek a félévi kimutatás szerint többen mint félezren. Nagy­kürtösről és a járás községeiből. Legtöbben a Dolina Szénbányából, hi­szen akik fél életüket a föld alatt, a poros szén birodalmában töltik, Vajon kinek sikerül... ? VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VAD ASZ AT * VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄ5ZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф A vadászat nem csupán kel­lemes időtöltés, nemes sport, hanem népgazdasági szempontból is jelentős termelési ágazat. A vadgazdálkodás minden vadásztársaság tagjaira nagy fel­adatokat ró. Ezek teljesítésétől függ a jó eredmény. Az ipolyszakállasi (Ip. Sokolec) vadásztársaság 3000 hektáron gaz­dálkodik, s ebből 20 hektár erdő. A taglétszám 18, tehát tizenkét helyet üresen hagytak, nincs be­töltve. Felmerül a kérdés: miért? A válasz egyszerű: Azért, mert a vezetőség azoktól a tagoktól, akik nem teljesítették a rájuk bízott feladatokat, megvonta a vadászat jogát, kizárta őket a vadásztársa­ságból. Ezekkel az intézkedések­kel minden vérbeli vadász egyet­érthet. ♦ ♦ Vadászterületük érdekessége, hogy több mint 10 kilométer hosz­­szan az MNK és az SZSZK között az Ipoly folyó képezi az ország­határt. Ez rendkívül nagy szere­pet játszik a szervezet vadgazdál­kodásában. Sokat mondanak a zsákmány adatai, de még beszé­desebbek, ha a zsákmányt az adott területhöz viszonyítjuk. Leg­célszerűbb a terítékre került va­dak számát ezer hektárra vonat­koztatni. A szervezet területén a szarvas a legértékesebb vadfaj. Az 1979—1980-as vadászati idény­ben tíz darabot lőttek belőle. A csoda abból ered, hogy a ha­tármenti Börzsöny hegyvonulato­kat állami védett területnek nyil­vánították. A szarvasról köztudott, hogy a migrációs vonala sokszor meghaladja az ötven kilométert. Ez azt jelenti, hogy a rónaság terjedelmes kukoricatábláira — a­­hol az édes csemege vonzza a va­dat — előszeretettel bejárnak a szarvasok. Ott tartják meg nászu­kat, a varázslatos szarvasbőgést. Itt kell megemlítenem, hogy a vadásztársaság elnöke Szete (Ku­báňovo) határában egy szép 14-es szarvast lőtt. Trófeája az orszá­gos kiállításon bronzérmet kapott és hasonlóképpen egy rltkaszép őzhak aganccsal is megajándékoz­ta „Diana“ istennő szerencsés va­dászunkat. Az "elejtett őzek kor-ivar aránya a múlt évben változott. Csökkent a kilőtt bakok aránya az 1979-es valósággal szemben, de növeke­dett a suták és a gldák aránya. Érdekes, hogy ezen az apróvadas területen a kilőtt bakok aránya meghaladta a sutákét. A vaddisznó nem tekinthető hasznos vadnak, így kilövésére nincs megállapítva keret. A kilö­vés lehetősége az állomány nagy­ságához igazodik. Ezt külön ké­résre az SZVSZ lévai (Levice) já­rási bizottsága utólag is engedé­lyezheti. A zsákmányul ejtett nyulak száma azonban egyenlő a nullá­val. A társaság e téren inkább be­fogásra törekedett. A zsákmány azonban évről évre kisebb. Ez azt jelenti, hogy a növekedés üteme —a többi apróvadéhoz képest — elmarad. A kilövés helyett inkább a befogás növelésében törekednek a jobb eredmény elérésére. A fácán-kilövés lehetőségét is kihasználták. Egyelőre kísérleti és megfigyelési adatokra rendezked­tek be. A távlati tervekben azon­ban egy korszerű fácánkeltető te­lep építését irányozták elő. A vad­­tenyésztés sikere nagy áldozattal jár, remélhető, hogy a vezetőség nem csalódik tagjaiban. A Soikolec Vadásztársaság nagy előnye a vízivad létezése is. Meg­állapították, hogy évről évre ne­hezebb a zsákmány megszerzése. A liba és a kacsa magasan jár, nyugtalan, egyre kevésbé tartja húzásirányát, sok a sebzés, a sze­rény teríték nagy mennyiségű lö­vedékbe kerül. A vízivad lövésére szakosodott vadászok létszáma azonban meg­többszöröződött. Még egy meg­jegyzés: az Ipoly felett szálló li­bára vagy kacsára csak akikor lő­jünk, ha az biztosan Szlovákia földjére esik, különben kár lenne a puffogtatásért, mert ha a vízi­vad az MNK területére esik, az már nem a mi tulajdonunk. ♦ ♦ A szervezet vadgazdálkodási te­vékenységére jellemző a kilőtt és a befogott vadak aránya. Élővad­exportjuk a befogási eredmények tükrében szerény, azonban óha­juk, hogy nagyobb sikereikét érje­nek el. A vadbefogás növelése népgazdasági szempontból jelen­tős, de a társaságnak is kitűnő bevételi forrás. Ha a fácánkelte­tést és kibocsátást komolyan gon­dolják .akkor befogásra is nagy lehetőségük kínálkozik. A Jogszabályok nemcsak a va­dászat lehetőségét biztostiják, ha­nem feladatokat is rónak a vadá­szokra. Törvényünk és különböző előírásaink kötelezik a szervezete­ket a vadállomány intenzív védel­mére, gondozására. Megfontolt vadgazdálkodás, gondos védelem nélkül nem létezhetne vadászat. A téli havazások és a hidegek rendkívüli pusztulást idézhetnek elő a vadállományban. Az éhező legyengült állatok nehezen bírják az időjárás szeszélyeit, könnyen a vadorzók prédájául esnek. A rosz­­szul telelő állománytól nem vár­hatunk megfelelő tavaszi szapo­rulatot. Ennek a megelőzése min­den vadász érdeke. Szükséges, hogy télen gondoskodjanak a va­dak rendszeres táplálásáról. A vadvédelem szempontjából igen jelentős a kártevők irtása, a tojások összegyűjtése. Ebben a vadőr és a tagok tevékenyen részt vehetnek. A róka és a vadmacska, továbbá a kóborkutyá'k és kóbor­macskák irtása nemcsak az állo­mány megtartása szempontjából jelentős, hanem ezek vadászata is szórakoztató. ♦ ♦ A vadgazdálkodással és a vadá­szattal kapcsolatos költségeket a pénzügyi gazdálkodás keretében elsősorban a vadértékesítésből és a tagdíjaikból fedezik. Mindenütt elfogadott a pénzügyi gazdálko­dásban, hogy a bevétel hatvan százaléka vadértékesítésből, negy­ven százaléka pedig ez illetékből keletkezzék, vannak azonban ki­vételes esetek is. A beszélgetés során Ipolyszakál­­lason egy öreg vadkanról tettek említést. Ezt állítólag nem tudják meglőni, mert a bőrét nem üti át a fegyver golyója. Ezen kissé el­mosolyogtam. Ügy tűnik, nekem kellene Ipolyszakállasra mennem — ha az ottani vadásztársaság meghívna , hogy meglőjem azt a páncél bőrű vadkant. J. M. Habrovský IEgv vadásztársaság eredményei A vörös vércse Az egyik legismertebb ragadozó madarunk. Át­meneti állománycsökkenése után ismét egyre gyakrabban látható rétjeink és mezőink felett. Hím és tojó könnyen megkülönböztethető egy­mástól. A hímnek a feje és a farka (ezt fekete végszalag ékesíti) hamuszürke, a tojóé rozsda­­vörös, sötét mintázattal. A repülő madáron első­sorban a farok eltérő színére kell fölfigyelnünk. A júliusban kirepülő fiatalok első tollruhája a tojóéra hasonlít. Ez a gerle nagyságú ragadozó síkságon és dombvidéken egyformán otthon van. Rendszerint a nyílt mező felett látjuk, amint villanyoszlopon vagy magányos fa ágán üldögél, de feltűnik ak­kor is, amikor egy helyben lebegve — szaknyel­ven: szitálva — leskelődik a vetés vagy a gaz között moggó pockokra, egerekre. A vörös vércse vonuló madár, de gyakran akadnak áttelelő öreg hímek is. Tavasszal korán, rendszerint február végén jelennek meg a fész­kelőhely környékén. Rokonaihoz hasonlóan, a vörös vércse sem épít fészket, hanem elhagyott varjú- vagy szarkafészekben, néha öreg fűzfák tág szájú odvábán telepszik meg. A fiókák pusztulásának aránya az első életév­ben nagyon nagy (50 százalékos), később a már tapasztaltabb madarak között fokozatosan csök­ken. A legöregebb gyűrűs példányok tizenhat, tizennégy és tízévesek voltak. A vörös vércse a mezőgazdaság ingyenes segí­tője. Tápláléka tavasztól őszig elsősorban külön­féle rágcsálókból, egerekből és pockokból áll, de gyíkokat és rovarokat is zsákmányol. A télire itt maradó példányok a lakott helyek környékén ve­rebekre vadásznak, de néha egy-egy vigyázatlan zöldikét vagy kenderikét is elfognak. A hasonló nagyságú karvaly, amely leggyakrabban éppen ősszel és télen kerül szemünk elé, szürke színe­zetével és kerekebb szárnyaival különbözik a he­gyes szárnyú vörös vércsétől. Ez egyébként első­sorban a nyílt területeken, a karvaly ellenben a kertekben, bokorosok (környékén, erdőszéleken vadászik. —Se-rt

Next

/
Thumbnails
Contents