Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

i

A múltkor a tyúkok szakszerű elszállásolásának fontosságáról beszéltünk. Most az etető- és itatóedényekről, valamint a porfürdő biztosításáról szeretnénk szólni. Az etető fából vagy horganyzott bádoglemezből készüljön, széles peremmel, hogy mérsékeljük a takarmány kihullását. A fából készült etető fölött mindig legyen forgóléc. Ez lehetetlenné teszi a tyúkok számára, hogy a takarmányban kaparásszanak vagy az etető szélére telepedve, ürülékükkel beszennyezzék az eleséget. Az itató égetett agyagból vagy ónozott bádoglemezből készüljön. A barkácsolásra hajlamos tenyésztők olyan itatót is készíthetnek, melynél a víz vá lyún folyik át, illteve szabadon csöpög. Vannak korszerű ön etetők és önitatók Is, de használatuk jelentősen drágítja a termelést. A túlzott takarékosság is helytelen. Rosszul teszi, aki lefutott, kettévágott gumiabroncsból készít itatót.

A hamu- vagy homokfürdőt a kifutóban, illetve az udvaron kel! elhelyezni, hogy az állatok mindig hozzáférjenek. A fertőtlenítővel, kénvirággal, rovarirtóval stb. dúsított fahamut vagy homokot nyár közepén feltétlenül ajánlatos felfrissíteni vagy kicserélni.

A továbbtartásra alkalmatlan (érceket már most tanácsos kiselejtezni. A tojástermelő fajták jércéi ilyenkor soványak, ezért 2—3 hétig ketrecben tartva, kiadósán etetve felhizlaljuk őket. A juttatott eledel sok fehérjét, keményítőt és ásványi anyagot tartalmazzon.

Rossz szokás, hogy a pecsenyecsirkéket általában kifutóban tartják. Általános tapasztalat, hogy a zárt helyiségben tartott húscsirkék két-három héttel korábban elérik a vágóérettséget. A tűző napfény hatására intenzívebbé válik a tollhullás, csökken a súlygyarapodás, esetleg bőrvarasodás is felléphet. A továbbtenyésztésre szánt jércéket és kakasokat természetesen ezentúl is levegős, tágas, sok napfényt és mozgást biztosító kifutóban kell tartani.

A közismert gyöngytyúknak

négy színváltozata van: fehér, kékesszürke, ezüstszürke és tarka. A háztáji tenyésztés szempontjából a kékes-, illetve az ezüstszürke változatnak van jelentősége. A fehér gyöngytyúkot általában dísznek tartják.

A kiselejtezett pulykákat kevés mozgási lehetőséget nyújtó kifutóban hizlaljuk. A pulyka hizlalás Idején sem tűri a teljesen zárt elhelyezést. A napi takarmányadagot legjobb tejjel kevert darából, zöldségfélékből, főtt és nyers magvakból összeállítani. A napi 5 dkg-os felhízás eléréséhez a következő takarmányadag juttatását javasoljuk: 20 dkg szemes, 10 dkg dara, 15 dkg főtt burgonya vagy apróra vágott zöld lucerna és 2—3 gramm ásványi kiegészítő.

Augusztusban már a kacsáknál is ajánlatos kiválasztani a továbbtartásra szánt egyedeket.

Lehetőleg a széles és hosszú hátú, széles mellcsontú, szabályos testalakú, egészséges egyedeket szemeljük ki. Sokan tenyésztik a pekingi fehéret, mások viszont a keresztezésből származó utódok ellenállóképességét, takarmány-értékesítését dicsérik, meg hogy ezektől nagyobb májat nyernek.

A jó és tapasztalt lúdtenyésztő már most tüzetesen értékeli az állományát s mérlegeli, melyik ludak felelnének meg leginkább a kiöregedett állatok helyettesítésére. A háztájiban a ludakat általában öt évig tartják a törzsállományban. De vannak értékes tojók és gúnárok, amelyek hét, sőt tíz-tizenkét éves korban is kiválóan termelnek. A lúd elérheti a tizenöt-tizennyolc éves kort Is, mégis leghelyesebb, ha ötévenként leváltjuk u törszállományt. Ugyanis számos tapasztalat igazolja, hogy ötéves kor után csökken a tojástermelés, költségesebb az állattartás.

A más-más szülőpároktól származó fiatal galambok kezdetben összetartanak. Ha fülkés galambházunk van, ésszerű egy kisebb nevelőházat építeni a fiatal galambok részére. Itt

sokkal gyorsabban fejlődnek, és a szüleiket sem zavarják a költésben. A nevelőházban a fiatalok gyorsabban megtanulnak önállóan táplálkozni és inni, mert fejlettebb társaik sokkal jobb és barátságosabb tanítóknak bizonyulnak, mint a párba állított, idős galambok. A nevelőház röpnyílása előtt kis leszállóhelyet ajánlatos létesíteni, hogy a fiatalok jobban megismerkedhessenek a környezetükkel.

A háztáji nyúltenyésztésnek nagy népgazdasági jelentősége van. A nyúlhús fehérjében gazdag táplálékunk, és a nyúlgerezna is keresett nyersanyag. A tenyésztők közijl sokan panaszolják, hogy nem veszik át tőlük a gereznát. Bizonyára azért, mert nem felel meg a minőségi követelményeknek.

A fiatal nyulakat- csak vedlés után érdemes leölni, mégpedig a kezünk élével vagy egy darab fával a tarkóra mért ütéssel. Az elvéreztetés és a húgyhólyag kiürítése után a nyulat azonnal leprémezzük. A hús és a gerezna minőségére jelentősen kihat a vedlés. Vedlő nyulat ne öljünk le! A fejlett nyúl évente kétszer, ősszel és tél végén vedlik. A legjobb gereznát az őszi vedlés után várhatunk. Télen a szűcsipar számára megfelelő gereznát csak azok a növendékek nyújtanak, melyek legkésőbb május végéig születtek.

A juhoknál az ivarzás, a párzási készség 6—8 hónapos korban jelentkezik. Faji jellegzetesség a csendes üzekedés. Legtöbbször csupán a pára bővérűsége és duzzanata, valamint némi nyálkás hüvelykifolyás sejteti, hogy kezdetét vette az üzekedés. A nemi izgalom tünetei (nyugtalanság, étvágytalanság, a kos kísérése) csak kivételesen tapasztalhatók. Az üzekedés időtartama nagy általánosságban 30 óra időtartamra tehető, de kivételesen három óra múlva befejeződhet vagy 2—5 napig is eltarthat. A pete leválására az ivarzás kezdetétől számitott 12—30 óra múlva kerül sor.

Néha előfordul, hogy a pete csak az ivarzás befejeződését követő nyolc órán belül válik le. Ha az üzekedő nőstény nem termékenyül meg, az ivarzás általában 17 naponként, kivételes esetekben 2—3 hetenként megismétlődik. Gyakorlati tapasztalat, hogy kedvező időjárás, kiadós takarmányozás esetén az ^ üzekedés sűrűbben és élénkebben jelentkezik.

A kecsketenyésztők bizonyára tudják, hogy még a legjobbnak elismert fajták esetében is vannak kiváló és kevésbé értékes egyedek. Ezért nagyon fontos az egyedi elbírálás és kiválasztás. Az eredményes kecsketenyésztés alapfeltétele a termékenység és a szaporaság.

Azt a felnőtt anyaállatot, amely megfelelő táplálás és ápolás ellenére sem üzekedik rendszeresen vagy az egyébként termékeny bakkal történő többszöri pároztatás után sem fogamzik meg, azonnal selejtezzük ki.

Ez a szép állomány különb életkörnyezetet érdemelne.

;

Fotó: -bor

A gazdaságos tenyésztés további feltétele a jó egészségi állapot és a szervezet szívóssága. Csak szívós szervezetben van kellő életerő, így lesz a tenyészállat edzett, ellenálló és igénytelen, így tud életerős ivadékot a világra hozni és éveken át jelentékeny termelést felmutatni. A kiválasztás során a külső jeleket is figyelembe kell venni. A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a túl finom szőrzettel rendelkező, kopaszodásra hajlamos, vékony és áttetsző fülű, hosszúfejű, vékonycsontú, fűzött mellkasú, élesgerincű, keskenyfarú állatok rendszerint nem életerősek, továbbtartásra alkalmatlanok.

K. Molnár Ferenc

4

ffész®

1981. augusztus 1.

A kertészeti növényeinken élő levéltetvek — gyakoriságuknál és nagy szaporaságnál fogva — a veszélyes kártevők közé tartoznak. Apró termetű, 2—4 mm hoszszú, többnyire zöld, sárga vagy fekete színű, szárnyatlan vagy szárnyas rovarok. Tojás alakban telelnek, főleg a fás növények vesszőin, a rügyek tövében vagy a kéregrepedésekben. A tojás mákszemnyi nagyságú, fekete színű. Tavasszal, rügyfakadáskor kelnek ki a lárvák, melyek az első zsenge leveleken szívogatva táplálkoznak és két-három hét alatt fejlődnek ki. A fajoktól és az időjárástól függően évente 10—12 nemzedékül^ is lehet. Elősegíti ezt a nagyón érdekes szaporodásuk. Ugyanis az utolsó nemzedéken kívül az összes többi nemzedék elevenszüléssel szaporodik, ami azt jelenti, hogy a nőstények eleven lárvákat szülnek, amelyek mozgóképesek, s rögtön táplálkoznak. Ezzel magyarázható a tömeges elszaporodásuk. Az utolsó nemzedék megtermékenyített nőstényeinek tojásrakása az áttelelést szolgálja.

A levéltetvek gyakorlatilag két csoportba oszthatók. Az első csoportba azok a fajok tartoznak, amelyek fás növényeken telelnek ugyan, de a tavaszi harmadik nemzedékükben szárnyas egyedek keletkeznek, és ezek május végén elhagyják a téli gazdanövényt. Lágy szárú növényekre repülnek és rajtuk élősködnek egész .szeptember végéig. Ekkor ismét szárnyas egyedek fejlődnek, amelyek visszarepülnek a téli gazdanűvényre, ahol lerakják telelő tojásaikat. Az e csoportba tartozó fajokat gazdanövény váltó vagy migráló levéltetveknek nevezzük. Közéjük tartozik pl. a fekete répalevéltetfi, melynek tél'i gazdanövénye a kecskerágó, nyári pedig a cukorrépa, mák, lóbab, napraforgó. A zöld őszibarack-levéltetű az őszibarackon telel, nyári gazdanövényei közé több száz lágy szárú növény tartozik. A kultúrnövények közül elsősorban a paprika, a burgonya, és a szegfű.

Az egygazdás (nem migráló) levéltetű fajok egész évi fejlődésmenete egy növényfajon megy végbe. Ilyen pl. a zöld almalevéltetű, melynek telepeit tavasztól őszig megtaláljuk a különböző almástermésű növényeken. Ebbe a csoportba tartozik a jól ismert káposzta-levéltetű is. Tavasztól őszig különböző káposztaféléken él; érA gondos ápolásban, szakszerű növényvédelemben részesített szőlő — a fagykároktól eltekintve — általában örömet okoz a termelőnek. Felvételünk Kasnyik Imre kürti (Strekov) kertészkedő szőlőskertjében készült. Kádek Gábor felvétele

Mérsékeiük a Mtttvek kártatefi

i Ш

dekessége, hogy telelő tojásait a szabadban hagyott káposztafélék maradványaira rakja az ősz beálltával.

A levéltetvek kártétele nem csupán a növénynedvek szívásából áll. Amellett, hogy szívásukkal gyengítik a növényeket, esetleg elváltozásokat is okoznak rajtuk (pl. a fekete csaresznye-levéltetű), és számos faj veszélyes vírusterjesztő. Itt említjük meg ismét a zöld őszibarack levéltetűt. Róla ugyanis bebizonyították, hogy részt vesz több mint száz növényvírus terjesztésében, tehát a legveszélyesebb kártevők közé tartozik.

Hol kezdjük tehát a védekezést a levéltetvek ellen? Nagyon hatásos a gyümölcsfák tél végi lemosó permetezése (1 százalékos Nitrosan 25 vagy 2 százalékos Arborol). A téli permetezésnél ne feledkezzünk meg a bogyósgyümölcsűekről. Ha pl. a ribiszkén nem végeztünk téli permetezést, előbbutóbb megismerkedünk a levélpirosító ribiszke-levéltetűvel, amely — leginkább a piros ribiszkén — nagyon feltűnő hólyagosodást idéz elő a fiatal leveleken. Amint az első tüneteket észleljük, rögtön permetezzünk. Mivel ez a faj is migráló, nem érdemes ellene védekezni május végén, amikor már megkezdi az átrepülést a nyári gazdanövényeire. Hasonló a helyzet a többi migráló fajnál is, de a gyümölcsfáknak van egy előnyük: más kártevők ellen már tavasztól rendszeres védelemben részesülnek , és a használt rovarölő szerek irtják a levéltetveket Is. Ezért a gyümölcsfákon a tetvekkel általában nincs sok baj. Kivételt csak a hamvas szilva-levéltetű képez, melynek legnépesebb telepeit épp ezekben a napokban találjuk a szilva- és az őszibarackfákon.

Most pedig lásuk, milyen készítmények állnak rendelkezésünkre? A nagyüzemek egész sor hatásos szerrel rendelkeznek, viszont a kertészkedők csak néhányhoz jutnak hozzá. A nálunk kapható (levéltetvek. ellen hatásos) szerek a következők: Pirinior 50 DP, Bi-58 ЕС,

Anthio 25 és Metation E-50. Közülük kimondottan aficid (levél tetőölű) hatása csak a Pirivéltetűölő) hatása csak a Pirinye a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idő (gyümölcsfákon és salátán 7 nap, borsón és a többi szabadföldi zöldségfélén 3 nap, a fólia alatti zöldségek esetében 7 nap). További előnye, hogy nem irtja a levéltetvek természetes ellenségeit (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek). Az előírt oldat 0,05 —0,075 százalék, vagyis 5—7,5 g 10 liter vízbe.

A Bi-58 széles hatáskörű rovarölő szer. Várakozási ideje uborkán 14 nap, paprikán és paradicsomon 21 nap, gyümölcsféléken 28 nap. A zöldségféléket 0,075 százalékos, a gyümölcsfákat pedig általábah 0,1 százalékos oldattal permetezzük. A vértetű ellen az almafákon a 0,125 százalékos permetlének van jó hatása.

A Metation a legismertebb rovarölő szerünk. Az élelmezésegészségügyi várakozási ideje gyümölcsfákon, paprikán és paradicsomon 21 nap, a többi zöldségféléknél 14 nap. Fólia alá nem ajánlható a gyakorlatilag elég hosszú várakozási idő miatt. Az előírt töménység 0,2 százalék.

Az Anthiot csak a gyümölcsfákon károsító levéltetvekre ajánlatos használni, mégpedig 0,15 százalékos koncentrációban. A várakozási idő itt a leghosszabb (28 nap).

A felsoroltakból kitűnik, hogy egyedül a Pirimor ajánlható a termő gyümölcsfák és bokrok, illetve a zöldségfélék szüret előtti kezelésére. A többi készítményt inkább korábban, vagy kizárólag a fiatal növények permetezése során hasznosítsuk.

Befejezésül még néhány alapvető dologra szeretném felhívni a figyelmet. Mindig száraz növényeket permetezzünk, lehetőleg a délelőtti órákban, amikor még nincsen nagyon meleg (a hőmérséklet ne haladja meg a 25 C-fokot). A zárt területeken (fóliasátor, üvegház) a kezelés után legalább 3 napig ne végezzünk semmiféle munkát. A kezelésre rögtön az első levéltetű egyedek, illetve a tünetek észlelése után kerítsünk sort, főleg a vírusfertőzés megelőzése céljából. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a káposztafélék maradványainak őszi eltávolításával hatásosan védekezünk a káposzta-levéltetű ellen.

M a 11 á к György, agrármérnök