Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1931. július 23, A kulturisztika szerelmesei Péter József és Vaszaráb Béla szer­vezésében Ipolyságon (Šahyban) 1973-ban alakult meg a kulturisztikai szakosztály. Eleinte az Ipolysági Gim­názium és Mezőgazdasági Szaktanin­tézet diákjai érdeklődtek leginkább a kör tevékenysége iránt, majd munká­hoz láttak. Saját máguk készítették el a súlyzókat és hetente négy alka­lommal edzettek. Később a tagok már eredményekkel is dicsekedhet­tek: Vaszaráb Béla 1974-ben szlová­kiai méretben 3. helyezést ért el az Ifjúsági bajnokságon, aki korábban a Bratislava! Vinohrady sportegyesület tagja volt. Tanulmányai befejeztével került Ipolyságra és 25—30 sportsze­rető fiatalt gyűjtött maga köré. A fiatalok az edzések folyamán egy és fél óra alatt 10 000 kiló súlyt emel­nek fel. Később Herman Pál, Dancso Gyula és Tamás Pál — kerületi szin­ten — 1976-ban kimagasló eredmé­nyeket értek el. 1979-ben az Ipolysági Slovan veze­tősége a volt pékségben 4 helyiséget biztosított a kuturisztikai szakosztály­nak. A Vaszaráb Béla vezette kollek­tíva önsegéllyel korszerű gyakorla­­tozó-termeket létesített. Hetente négy­szer találkoznak itt a gimnázium és a mezőgazdasági szaktanintézet hall­gatói és szorgalmasan gyakorolnak. Sor került már bemutatásra is. Fel­léptek már az Ipel moziteremben és Nagytúron (Veiké Túrovce) is. 1980. január 1-től a Nagytúri Druž­stevník sportegyesület védőszárnyai alá kerültek az ipolysági kulturiszti­kai szakosztály tagjai, mely olyan edzési körülményeket teremtett, hogy a téli időszak alatt is zavarmentesen tudnak készülni az egyes versenyek­re. A legtapasztaltabb versenyzők közé tartoznak: Mészáros József és Uhrik János, akik három éve edzenek szünet nélkül, továbbá Farkas Péter, Farkas Ottó és Varga Miroslav, akik két éve űzik a kulturisztika sportot. A sportszakosztály vezetői, tagjai mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy 1982-ben Ipolyságon vagy Nagytúron kerüljön sor a kultu­risztika szlovákiai junior bajnokságá­ra. Ez a sportverseny még jobb ered­ményekre serkentené az ipolysági fiatalokat és a tagok még intenzíveb­ben gyakorolnának szabad idejükben. Népművészetünk hagyományok­ban, szokásokban rendkívül gazdag. S bár az utóbbi évtized­ben rohamosan apad ezek természe­tes gyakorlása, a jolklórcsopórtok jóvoltából az utókor is megismerked­het a múlt idilliével. A rozsnyót j Rožňava) járásban a CSEMADOK helyi szervezetei mellett tevékenykedő népművészeti csopor­tok, együttesek legfőbb célja nemze­tiségi kultúránk ápolása, s annak át­adása az időben utánunk jövőknek... Egy-egy folklórműsor egyéniséget gazdagító hangulata, tapasztalat-él­ménye, a viseletek, ritmusok, hangok és tárgyak szép őst rendje csodálat­tal tölt el. Anyanyelvűnk ízes, zama­tos jelzői bőségben csordogálnak a szereplők ajkáról, s ebben olyan gyö­nyörűségem tellik, mint amikor egy ritka ízű gyümölcsbe harapok. Nemrég eljutottam egy, a járási székhelytől mintegy harminc kilomé­terre fekvő, mészkőhegyekkel hatá­rolt falucskába, ahol ötszázan nézik, vagy érzékelik a csodálatos gömöri naplementét. . ... Kecsőben /Kefovo) vagyunk. A kietlen, sziklás hegyi világ edzett, szülőföldhű fiakat nevelt. Az ősi ter­mészet és a történelem sorsformáló szerepe tovább gyűrűzik, átcsap a je­lenbe is. S ami esetleg lemorzsoló­dik a fejlődés, új divatokat és élet­formákat termő hétköznapjainak szo­kás-rendjéből, azt a CSEMADOK helyi szervezetének folklórcsoportja gyűjti össze. Eddigi feldolgozásukban szere­pel a FONÓ, amelyről filmet készí­tett a Magyar Tudományos Akadé mia, s a legutóbbi egy lakodalmi szokás, a FEfBEKÖTÉS. Balladössze­­állításukkal pedig a menyecskekórus jó hírnevét emelték országos szin­tűre. Az öt éve működő csoport fiatal vezetője, a jókai-napok egyik nép­szerű versmondója, TÓTH MIKLÓS, aki huszonnyolc évével máris évszá­zadok mélységébe szállt alá, hogy a gyöngyhalászok szorgalmával, s ki­tartásával felszínre hozzon egy-egy igazgyöngyöt. — A menyecskekórus tartós és jó Belányi János Honvédelmi és sportnapok A Bratislava! Kerületi Magtisztító Vállalat igazgatósága honvédelmi és sportnapokat rendezett dolgozói ré­szére, melyeken több csapat indult mintegy 180 versenyzővel. Az induló csapatok közó tartoztak a lužiankyi, elistáli (Hroboüovo), trnavai, lévai (Levice) és diószegi (Sládkovičovo) üzemegységek csoportjai. A két nap folyamáh lebonyolított versenyek élményekben gazdag prog­ramot biztosítottak valamennyi részt­vevő és néző számára. Öröm volt nézni, milyen edzettségről és igazi sportszeretetről tettek tanúbizonysá­got á részt vevő sportkedvelő munkások, hivatalnokok, technikusok. A versenyzők négy sportágban ver­senyeztek. Az első volt a honvédelmi vetélkedő, melyen a versenyzők, mind a férfiak, mind a nők gránátot dob­tak és célba lőttek. Továbbá futball­ban, röplabdában és asztaliteniszben mérték össze tudásukat a csapatok és A múlt jelent, jövőt formáló ereje hírneve egy kicsit untatott minket. Valami újat akartunk csinálni. Ötle­tek, visszaemlékezések alapján jöt­tek létre a hagyományfeldolgozások — mondja Tóth Miklós. A Fonót elő­ször Zselizen és a járási dal- és táncünnepélyen, majd a járás több községében mutattuk be nagy siker­rel. A CSEMADOK járást bizottságának népművészeti vándorzászlaját Kecső­ben őrzik. A tizennyolc tagú csoport büszke a kis lobogóra. % Nehéz egy népi hagyományt feldolgozni? — kérdezem Miklóstól. — Inkább úgy válaszolok, hogy érdekes és szívből csinálom. Ф Mi ösztönöz erre? — Nemzetünk múltjának az imere­­te és a művészet érzelmeket neme­sítő ereje! ф Minden ilyen eszményein megy? — Prózai pillanatai is vannak a szervezsének. Például a szereplőknek a próbákra való toborzása. Ebben a személyes agitációmnak van a legna­gyobb szerepe. • Egyedül szervezed a népművé­szeti akciókat? — A néppel. Ók mesélik a króni­kát, én csak szervezem és újrarende­zem a múltat. • Megbecsülnek ezért? — Nem mindenki, de nem is ez a lényeg. Csinálni kell. Az érték, a fizetség önmagunkban keletkezik. • Mi van még a tarsolyotokban? — Néhány nagysikerű néprajzi kiJ állítás. • S mire készültök ...? — Egy újabb hagyomány, az AGY• VITEL feldolgozására. Azt akarjuk, hogy a jövőben is hasson a múlt je­lent formáló szerepe, ereje. Korcsmáros László A népművészeti kiállításon a kender feldolgozásának műveleteit bemutató asszonyok, régen maguk is űzték ezt a „mesterséget“ Fotó: Tóth Miklós az egyéni versenyzők. A kiértékelés után az eredmények kihirdetése kö­vetkezett, melyet a vállalat központi igazgatója, Foltín mérnök tartott meg. A központi igazgatóság vándor­­serlegét a diószegi magtisztító üzem­részleg versenyzői nyerték el, mivel összesítésben ők szerezték a legtöbb díjat. Az egyes sportágaik győztesei elismerő oklevelet és tárgyi jutalmat kaptak. Elismerést érdemelnek a szervezők, így Foltín mérnök, valamint a dió­szegi részleg két vezetője Stanislav és Iványi mérnökök, akik mindent megtettek a folyamatos sportszerű versenyzés megszervezéséért. Ügy érezzük, hasznos és célszerű az ilyen verseny, mivel sok igazi barátság születik az ilyen találkozókon, s egy­ben kikapcsolódást és fellendülést is jelent a mindennapi gondok után. Nagy Mihály A Bratislava! Kultúra és Pihenés Parkja Szlovákia területén a maga nemében nemcsak a legnagyobb, de a legismertebb is. Akik nem élnek a fővárosban, Bratislavában, azok is ismerik főleg a televízió által közvetített különféle szó­rakoztató műsorok, társas összejövetelek, illetve a kü­lönféle vásárok és kiállítások színhelyeként. De ez csak egy része annak, amit a kultúra és pihenés parkja nyújt a látogatóknak. Bratislavában az egyik ilyen legismertebb hely a Duna jobb oldalán, Petržalkán elterülő Lunapark. Azok, akik Bratislavába látogatnak, aligha hagyják ki prog­ramjukból a Duna hídját, melyen átsétálhatknak Petržal­­kára. A folyó másik oldalán már szembetűnik a gyerme­kek által nagyon közkedvelt óriáskerék, körhinta, hul­lámvasút, lövölde, amely vonzza a látogatókat, főleg a gyermekeket. Nemrégen kiépítettek itt egy szovjet já­­tékautómatát is. A legkisebbek, akik bölcsődékből és óvodákból rendszeresen ellátogatnak ide, ugrándoz­hatnak, vezethetnek itt „valódi“ rakétát, versenyautót. Az érdeklődők kényelmesen eljuthatnak ide valamelyik hídon, vagy hajóval, amely szinte már magában nem mindennapi élmény. A Vaskutacska (Železná studnička) már pár évtizeddel ezelőtt is a bratislavaik kedvelt kirándulóhelye volt. Mindjárt a Vörös Hídnál kezdődik a Partizánrét, s itt a Vydrica folyó partján található az üdülési és sport­­aerál, ahol szintén a kultúra és pihenés parkja biztosít szórakozási lehetőséget, s szinte minden korosztály ré­szére. Található itt bújócska, kozmikus város, homoko­zó, körhinta, játékhattyúk, valamint játszótér a gyer­mekek részére. Továbbá kölcsönző is működik, ahon­nan kikölcsönözhető autó, roller, háromkerekű bicikli és más játékok. A felnőttek rendelkezésére áll tollas­labda, miniteke, társas sportjátékok, de lehetőségük van futballozni és kézilabdázni, s már készülőiéiben vannak további sportlétesítmények is. A pihenésre vágy sétára is lehetőségük van az érdeklődőknek a rende­zett erdei parkösvényeken. A fővárosban lakók számára a kultúra és pihenés parkja egy olyan közkedvelt hely, amely valóban na­gyon előnyös a különféle sport- és honvédelmi játékok, valamint társas összejjövetelek rendezésére, amit sok iskola és vállalat igyekszik is kihasználni. Az oda vezető sétány a Duna balpartján, a Szlovák Nemzeti Múzeumnál kezdődik és a kultúra és pihenés parkjánál ér véget. A sétány egy részét képezi még a Rózsakért is, ahol kiépített tekepálya található. A piros színben pompázó virágáradatnak állandó látogatói vannak és olyanok is megtetkintik, akik csak véletlenül vetődnek ide, vagy kíváncsiságból keresik fel ezt a helyet. A miniteikepálya igen közkedvelt és nagyon sok érdeklő­dőt vonz. A kultúra és pihenés parkja egyéb szórakozási mó­dokat is kínál. Az érdeklődők rendelkezésére áll a bil­­liárd és sakkjátékterem, olvasóterem, játékautomaták stb. Nem szóltunk mindarról a számtalan lehetőségről, amely a szórakozni, s pihenni vágyók rendelkezésére áll a kultúra és pihenés parkjának jóvoltából, csak ízelítőt adtunk azoknak, akik a fővárosba, Bratislavába látogatnak és a megérdemelt szabadság egy részét kel­lemesen szeretnék tölteni. n Karol Vithalm Íme, a kishajó impozáns fedélzetén — a jacht építői és az őket támogató lelkes SZISZ-tagok Nitra város Klokočina nevű lakó­negyedében már évek óta jól műkö­dik a SZISZ-alapszervezet. Az itt tevékenykedő lelkes fiatalok mindennapos tevékenységük mellett érdekes vállalkozásba kezdtek: kis­hajót építettek. A vízisportot kedvelő fiatalok a Hydromelioráció nemzeti vállalattól vettek egy „kiszuperált“ csónakot, a­­mely valamikor a határőrség tulaj­dona volt. Később Chrenován bérei­tek egy szérűt, s ott láttak munká­hoz. Kiépítették a motorházat, a ka­binokat, ellátták kellő felszereléssel. A jacht pillanatnyilag — a Vágsellyei (Šaľa) Duslo nemzeti vállalat segít­ségével — a Vágón „dokkol“. A ha­jót ezen a folyón a fiatalok már ki is próbálták, s a jelek szerit a 3X10 méteres kishajó tengeri hajózásra is alkalmas. A csodás „szerkentyű“ épí­tői — Hlinka Eduárddal az élen — bíznak abban, hogy ha „felhajt­ják“ és beszerelik a második motort is, a Dunán keresztül egyszer kiha­józhatnak a tengerre is. Mártonvőlgyi László A nálunk termesztett gabona­fajtákról mindenki termé­szetesnek veszi, hogy eze­ket már réges-régen úgy nevez­ték, mint ma. Bárczy Géza és Országh László (A magyar nyelv értelmező szótá­ra) szerint hanghelyettesítések következtében a gabona szó is például a szláv eredetű „gobino“ szóból ered. Legtöbb jövevényszavunk való­ban szláv eredetű, mert a külön­féle szláv nyeívek hatása nyel­vünkre igen hosszú ideig tartott, sőt még máig is tart. Ez a hatás különösen az I. században igen nagy volt. Elsősorban azokat a szavakat vette át a magyarság, amelyeket a gazdasági, társadal­mi, politikai és szellemi élet nagy átalakulásával kapcsolatos új in­tézmények és új életmód hoztak magukkal. A magyar honfoglalás előtti tö­rök hatás következtében a magyar nyelv ezekkel a szavakkal gazda­godott: tarló, búza, árpa, eke, sarló, boglya, szérű, szór, őröl, dara, gyümölcs, alma, körte, som, dió, szőlő, szűr, bor, seprű, komló, kender, csalán, csöpű, orsó, borsó stb. A földművelés és állattenyésztés terén szláv eredetű szavaink a rozs, zab, gabona, kalász, korpa, repce, konkoly, barázda, mezsgye, parlag, ugar, csoroszlya, ösztöke, kasza, gereblye, bab, lencse, szal­ma, polyva, motolla, nyüst, jászol, járom, iga, kelepce, pásztor, pat-A növények nevei kó, zabla, bárány, Jerke, birka, kakas, jérce, kacsa, macska, sze­lindek stb. Latin eredetűek például: palán­ta, pálma, cédrus, platán, cikória, citrom, gyömbér, majoránna, men­te, petrezselyem, zsálya, viola, án­­golna, ecet, elefánt, fülemüle, hiéna, krokodil, öszvér, párduc, páva, tigris, vipera stb. ' A malom, molnár és a must pe­dig francia jövevényszavak. Meg kell említeni, hogy gabo­náink neveinek valaha más értel­me is volt. Így például ez Árpa mint régi magyar személynév még a régi törököknél és mongoloknál is használatban volt. Nevezetesen a Dzsingisz kán testvéreinek iva­déka között fordult elő. Hogy a név értelme tényleg árpa (törökül is árpa), kitűnik abból, hogy már effajta nevek is voltak az Árpád­­kori magyarok idején. A Búza szintén régi magyar sze­mélynév, amelynek minden való­színűség szerint kétféle jelentő­sége volt. Az egyik a népies ma­gyar eredetű Árpa és Kölesd ne­vek tanúsága szerint búza sza­vunknak felelt meg, a másik az ó-bolgár és kun Busza névvel egyezik, s a török „bősz“, „busz“ (azaz rombol, pusztít) tőből szár­mazott igenév, amelynek változa­tai a Bozov, Buzov, Buzagh nevek. A tatárka, tatárbúza, hajdina, haricska, kruppa, pohánka erede­te ismeretlen. Európába a pogány mongol (tatár) betörés idején ke­rülhetett. Egy 1436-ból származó mecklenburgi lajstrom említi elő­ször Heydekern néven, amely hoz­zánk is eljutott. Köles szavunk valószínűleg ugor eredetű, a kukoricát, törökbúzát, tengerit pedig a török hajósok vagy hadak hozták be Közép- Európába. K. Molnár Ferenc i

Next

/
Thumbnails
Contents