Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

1981. július 25. — SZABAD FOLDMOVES ______.____________________________ 5 ARATAS '81 ARATAS '81 ARATÁS '81 ARATÄS '81 ARATAS '81 ARATAS '81 ARATÁS '81 ARATÁS '81 ARATÁS '81 ARATÁS '81 Mátyusföldi nekirugaszkodás (Folytatás az 1. oldalról) KOMMUNISTÁK — ÉS FELELŐSSÉGÜK Mert vannak ám a Béké-nek olyan kombájnosai, mint például Takács László, Budai )ános, Takács Sándor és a többiek, akik szakmá­juknak mesterei, emberségesek. Nem­csak most a kombájnon állnak dere­kasan, példamutatóan helyt, hanem a gépjavító-műhelyben és a traktor nyergében is, ugyanakkor a barátság­ápolás tudományáért sem kell a szomszédba menniük. Tudják: ha a szocialista táborhoz tartozó országok népei, valamint hazánk nemzetiségei — ha egy közös célt követve össze­fognak — egységesen nagy erőt kép­viselnek. Ezek az emberek mélysége­sen szeretik szakmájukat, végtelenül becsületesek, fiatalok, tanulékonyak, a legkevesebb hibaszázalékkal dol­goznak —, tehát élenjárók, példamu­tatók. Am nem csupán a gabonabe­takarításban, hanem egész éven át. Azt meg már Takács Gyula ag­rármérnök, gépözemelési főágazatve­­zető újságolta kint a gabonamezőn, hogy a kombájnosok nemcsak a gondjaikra bízott gépek ellenőrzésére képesek, hanem a kisebb üzemzava­rok, javítások elvégzésére is... Szem­tanúi lehettünk például annak, hogy — a vándorműhely távollétében — egy öregebb kombájn kezelői, Orbán György és Horváth Jó­zsef nem vártak ölhetett kézzel, ha­nem hozzáfogtak a meghibásodott hidraulikus pumpa javításához ... Mikorra a vándorműhely szerelői, Ravasz Tibor és R o h á r ján megérkeztek a közös gazdaság jókai (Jelka) üzemegységéből, már nem sok dolguk akadt... A csúcsbizottság elnöke szerint igen lényeges, hogy a gabonabetaka­rítás időszakában ideiglenes pártcso­portok működjenek. Ez kétségkívül elősegíti a kommnisták felelősségér­zetének elmélyítését, a nagyobb cse­lekvőkészséget. Mivel a vendégkom­­bájnosok a kombájnosok többségét alkotják, ők külön ideiglenes párt­­csoportot képeznek. Ideiglenes párt­csoport működik például a maghor­dók körében is, ami az idő célsze­rűbb hasznosítását, a szállítással járó szemveszteség minimumra csökkenté­sét jórészt elősegítette. Ez semmi­képp sem jelentett a pártonkívüliek­­től való elszigetelődést, ellenkezőleg: az általuk végzett munka minősé­géért és hatékonyságáért még na­gyobb felelősséget éreztek. DISPUTA A TARLÖN Nagy porfelhőt kavartak a gabona­­kombájnok a galántai Május Kilence­diké szövetkezet taksonyi (Matuško­vo) búzatábláján. Nem csoda, hogy szaporán térültek-fordultak az arató­cséplőgépek, hiszen 28 üzemelt be­lőlük. S ilyenkor melyik kombájnos Kombájnok — ha „udvarolnak“... (Fotó: Kádek G.) ne igyekezne, hiszen a járás legjobb­­jaira — a gabonabetakarítási verseny győzteseire — pénzjutalom vár. Így hát eszünkbe se jutott leállítani egyik kombájnt sem: az éppen ellen­őrző kőrútján levő M a t a j s Jurajt, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökét bírtuk inkább szóra. Matajs elvtárs kitárulkozott: el­mondta nyíltan, hogy nagy a kilen­gés az egyes táblák hektárhozamai között — 3—6 tonna. A Száva pél­dául nem bírta el a május végi, jú­nius eleji nagy forróságot, úgymond „besült“. Egérkár is mutatkozott jócs­kán. Habár a tósnyárasdi (Topofnica) búzatáblákat némi jégkár érte, ezek termése mutatkozott a legjobbnak, mivel öntözésben részesült. A termésbecslést illetően azt mon­dotta, ha elérik az 5 tonnás hektár­hozamot, akkor az átlag mintegy hat mázsával lesz kevesebb a tervezett­nél. S ez kétezer hektár gabona ese­tében bizony sokra rúg. A korai búza- és árpafajtákat „nyúzta“ meg a kánikula a legjobban. A kombáj­nok, szinte törekké zúzták a nap­égette szalmát. AZ ARATÄSSAL EGYIDÖBEN.. s Sződagyári dolgozók a palackozó gépsor mellett Igen, a deáki (Diakovce) szövet­kezetben is komplex módon értel­mezték a gabonabetakarítást. Az ara­tás az első napokban kissé akadozott, amit az egyenlőtlen érés okozott. Am utána teljes lendülettel folyt a kom­bájnolás, úgyhogy naponta 70 tonna gabonát adtak át — harmonogram szerint — a felvásárló üzemnek. Dobrý Jozef agronómus szavai szerint a kombájnok után haladtak a szalmagyűjtő kocsik, bálázógépek. A szalma kazalozásához két szalma­rakó gépet, továbbá egy SZK—4-es kombájn alvázára szerelt, hidraulikus szalmarakót használnak, amit a szö­vetkezet szerelői szerkesztettek. A legjobb kazlak rakásáért e közös gazdaságban is pénzjutalom jár a kazalozóknak. Amint a tarlót letaka­rítják, azonnal megindult a tarlóhán­­tás, a tárcsázás — napi, hosszított, 14 órás műszakban. Ha a helyzet úgy kívánja, a tarlóhántásban áttérnek a napi két műszakra. Ezt a munkát nem a szövetkezet saját tagjai, ha­nem az ipari üzemek szabadságon levő, traktoros-gépesítő dolgozói vég­zik. A növénytermesztési szakember, aki egész életét a mezőgazdaságban töl­tötte, azt vallja: Július 15-e után már nem érdemes másodnövényt vet­ni. Idejében vetettek csalamádé-nap­­raforgó keveréket, s a későbbiekben Ferkót vetnek, aminek nagy hasznát veszik nemcsak ősszel, hanem kora tavasszal is. Mint a cikk elején említettük, az említett járásban már a gabonabeta­karításhoz az utolsó nekirugaszko­dást teszik — komplex értelmezés­ben. N. KOVÄCS ISTVÄN (Fotó: Borzi László) Aratás - nehézségekkel Helytállni, példát mutatni... Az eredményeket emberek hozzák létre. Ez függ a szakmai-politikai fel­­készültségüktől, általános műveltsé­güktől, emberi helytállásuktól, mun­kaszeretetüktől, fegyelmezettségüktől stb. Természetesen a mezőgazdasági üzem gazdasági-műszaki-politikai megalapozottságától is. Továbbá at­tól, milyen a gazdaságirányítás szín­vonala, mekkora a dolgozók tenni­­akarása, kezdeményezőkészsége. Ha nem is valamennyi tényező, de közülük elég sok megtalálható pél­dául az alsószecsei (Dolná Seč) GA­­RAMVÖLGYE Efsz-ben, amely a lévai (Levice) járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. A kisközséget rendszerető emberek lakják. Ez az utcák rendezettségén, tisztaságán, a szövetkezet székházé­nak környékén is meglátszik. Nos, a jó eredmények születését miként segítik elő a kommunisták? — kérdezem Szovcsík Istvántól, az üze­mi pártszervezet elnökétől. Ö bizony nem köntörfalaz, nyíltan megmondja: — A kommunisták személyes pél­damutatása talán a legjelentősebb. Ahhoz azonban, hogy a pártonkívü­­liek elfogadják, követendő példaként tekintsék a párttagokat, nagyon so­kat kell tenniük, nemcsak a munka­helyükön, a tudásgyarapításban, ha­nem a családi és a társadalmi életben is. Máskülönben rásütik a pecsétet: „Ez is csak vizet prédikál, és bort iszik...!“ Pártszer­vezetünk tagjai mindezt jól tudják. Elvárjuk tőlük, hogy ne csupán ők érjenek el jó eredményeket, hanem másokat is serkentsenek. Vegyék ész­re a hibákat, fogyatékosságokat, s tegyenek javaslatokat azok elhárí­tása, a problémák megoldása végett Legyenek a munkahelyük élenjárói, tűnjön ki kezdeményezésük, segítsék a gyöngébbeket, a lemaradozókat. :—■ A gabonabetakarítás időszaká­ban főleg miben nyilvánul meg a kommunisták munkája, a párt vezető­szerepe? — Fő feladatuk: a gabonatermés legkisebb veszteséggel történő, gyors betakarításának elősegítése. Ezt az is szavatolja, hogy valamennyi mun­kacsoport élén kommunista áll. A pártszervezet 60 tagja és tagjelöltje aprólékosan ismeri a gabonabetakarí­tási ütemtervet, amit többen hasznos javaslatokkal is kiegészítettek. Megtudhattuk többek között azt például, hogy a kombájnosok cso­portját Kúcs Sándor, növénytermesz­tési technikus irányítja, aki már más­fél évtizede harcos, tevékeny tagja a pártnak. A kombájnolásban szerzett sokéves tapasztalatait képes átadni a kombájnosoknak. A kommunisták a szocialista mun­kaverseny élenjárói. Feladatuk, hogy ne csupán a mennyiségre, hanem a minőségre is ügyeljenek: például a kombájnolási és szállítási veszteség lényeges csökkentésére, a gabona szakszerű utógondozására, stb. —( Demeter Lajos főraktárosunk, régi párttag. Az aratás időszakában megterhelő munkát végez. Megnyug­tató tény: nincsenek tárolási gond­jaink, minden gabonát megfelelően képesek vagyunk tárolni — újságolta a pártelnök. — Az aratásban részt vevőket mi­lyen formában tájékoztatják a gabo­nabetakarítás eredményeiről? — A vezetők munkaértekezleten összegezik az eredményeket, vitatják meg a problémákat. Az „aratási ve­zérkar“ azután gondoskodik az anyag feldolgozásáról, továbbá az ARATÄSI HlRADÖ-ban való közzétételéről. A la­kosság pedig hangszórón keresztül értesül az eredményekről. О О О Amint az a rövid beszélgetésből is kitűnik, az alsószecsei szövetkezetben a kommunisták, pártonkívüliek egy­aránt tudják, mi a teendőjük. Váll­vetve fáradoznak a gabonatermés mielőbbi betakarításán. Böjtös János Különös helyzet állt elő a rima­­szombati (Rimavská Sobota) járás­ban, ahol a szövetkezetek és állami gazdaságok a szántónak valamivel több, mint a felén termesztenek ga­bonát. Már a múlt év őszén kedvezőtlen Időjárás közepette folyt a talajmüve­­lés, a vetőágykészítés, valamint a ve­tés. Jellemző, hogy a búzának közel egyharmadát az agrotechnikai határ­idő után vetették el. így azután ta­vasszal 190 hektár búzát kellett ki­szántani, s helyébe napraforgót vetni. Súlyosabb gondot okozott az, hogy az összes búzavetésnek egynegyedén kellett utóvetést alkalmazni. Bár a tavasziakat idejében a földbe juttat­ták, a vetőmag nem kelt ki minde­nütt egyenletesen... A szem is keve­sebb a kalászokban, mint más évek­ben. A nyári munkavégzésre vonatko­zóan ebben a járásban is munkaver­seny folyik. A fő cél: a betakarítási veszteségek legkisebbre csökkentése. Módosítás történt a munkajutalma­zásban: a területnagyság helyett a termés mennyisége és minősége a mérvadó. A járásban elsőként a Bátkai Álla­mi Gazdaságban indultak be a gabo­nakombájnok az őszi árpában. Egy nappal később a gömörpolomal (Ge­merská Poloma) szövetkezet is rá­kapcsolt az aratásra, ahol első ízben termesztettek őszi árpát. A gépek jól kiállták a főpróbát. Istók László, a gépjavító szocialista brigád vezetője, elmondta, hogy nálúk is gondot ako­zott a pótalkatrész-hiány. Egyébként járási méretben 71 fajta pótalkatrész megrendelésére nem kaptak vissza­igazolást. , Az említett brigádvezető a szövet­kezet egyetlen E—516-os kombájnjá­nak nyergében tölti a nyarat, egy­részt otthon, másrészt magyarországi és észak-szlovákiai testvérüzemek gabonatábláin. Dicséri ezt a gépcso­dát, amely tökéltesebb, mint az előd­je: nemcsak a teljesítménye nagyobb, hanem például a dob tisztítására is automatika szcflgál. Az E—512-esnél például ha magtömődés állt be a dobnál, kézzel kellett azt kitisztítani, ami időveszteséggel járt. A tökélete­sebb kombájntípus esetében a szem» veszteség is jóval kevesebb. Erről jó* magam is meggyőződhettem a hely« színen, Kovács István agronómussal végeztünk ellenőrzést, s a szalma alatt sehol sem találtunk elhullott magot. A rimaszombati járásban összesen 325 gabonakombájn aratja-csépeli a gabonát; ebből 133 járásközi együtt« működés alapján. Tették ezt azért, hogy — jó időjárás esetén — 12 nap­nál ne tartson tovább az aratás. A gabonaátvétel folyamatosságát « éjjel-nappal — a gabonasilók szava­tolják. Jobb munkaszervezéssel jelen­tősen kívánják csökkenteni a mag­hordó jármüvek várakozási idejét a gabonaátvevő-helyeken. Ugyanis a maghordáshoz 40 gépkocsival keve­sebbet sikerült az illetékeseknek biz­tosítaniuk. A gabonabetakarítás komplex vég­zését hátráltatja szalmaprések, szal­­megyűjtőkocsik hiánya, amit együtt­működés keretében sem sikerült megoldani. Mivel elegendő maghordó jármű nem áll rendelkezésre, a kom­bájnolás folyamatossága körül zűrök keletkezhetnek. Mindebből kitűnik: döntő a kiváló munkaszervezés, a gépek kapacitásá­nak teljes kihasználása, s az aratók-Ügy jó, ha a szalmabálák mielőbb a rendeltetési helyükre jutnak (Fotó: N. Kovács István) ról való sokoldalú gondoskodás. A vendégkombájnosok elszállásolását, étkeztetését, üdítőital-ellátását min­denütt jól megoldották. (A rimaszom­bati szódagyár például új gépsorral rendelkezik, melynek sokkal nagyobb a teljesítőképessége, mint a régió volt... A dolgozók készek nyújtott műszakban üzemeltetni a gépsort, hogy senki se szomjazzon.) Végezetül: mindenütt fokozott fi­gyelem fordítódjék a tűzesetek meg­előzésére, az ővórendszabályok be­tartására, a járőrök éberségére —, nehogy a termés a lángok martaléká­val váljék! Az Egy szem se vesszék kárbal nemes mozgalom jelszavának gyakorlati érvényesítése vonatkozik a maghordó járművek vezetőire is: so­kat tehetnek azért, hogy a mag ne szóródjék az útszegélyre — sehová. Azazhogy csakis a rendeltetési he­lyére! Borzi László

Next

/
Thumbnails
Contents