Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

1981. július 18, .SZABAD FÖLDMŰVES .11 A mezőgazdasági termelés fellendí­tésében, s ugyanúgy a termés meg­mentésében egyre nagyobb feladat hárul a szolgáltató szervezetekre. Ogyis mondhatnánk, hogy a termés begyűjtése, s a lehető legkisebb vesz­teséggel történő elhelyezése, vala­mint a készlet hasznosítása társadal­mi érdek. Napjainkban ez méginkább így van, mert a készletben csak azzal számol­hatunk, amennyit közös erőfeszítés­sel előteremtettünk. Nem várhatunk a külföldi behozatalra, tehát ennek a tudatában kell megszervezni a be­gyűjtést. Az Űgyallai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállomás egyike azoknak a partner szervezeteknek, amelyek hu­zamos idő éta jelentős segítséget nyújtanak a szocialista mezőgazda­ságnak. Kombájnosaik az évek során jő hírnevet szereztek a gépállomás­nak. Közöttük említhetők Glucho Ig­nác, Fiisi István, Németh Ferenc és mások, akik a kombájnosok országos versenyében mindig kimagasló sike­reket értek el, s ennek eredménye­ként magas társadalmi elismerésben részesültek. Ebben az évben a gazdag tapaszta­latokkal rendelkező ógyallaí kombáj­nosok ismét az élvonalban szeretné­nek végezni. Időben, ám rendkívüli problémák közepette készítették el a kombájnokat, hogy üzemképesen se­gíthessenek a kenyércsatában. —. összesen tizenhat gabonakom­bájnnal veszünk részt a begyűjtésben — említette Litavský Sándor keres­kedelmi igazgatóhelyettes. — Közü­lük tizennégy E—512-es, kettő pedig E—316-os nagy teljesítményű NDK- gyártmányú gabonakombájn. Járásunk nyolc gazdaságával kötöttünk begyűj­tési szerződést, s ennek értelmében 1960 hektárról kell begyűjtenünk a termést. Ha a járásban befejezzük az említett terület learatását, akkor nyolc kombájnnal pferovi járásban veszünk részt a termés begyűjtésé­ben, öt kombájnunk pedig a Veiké Kostely-i Állami Gazdaságban fog se­gíteni. ■ Hány szervizkocsival tartanak szolgálatot és milyen felszereléssel? — Három szervizkocsink van, a hozzávaló szakavatott személyzettel. Az aratás idején ezek szolgálatot tar­tanak és bejelentés esetén beavatkoz­hatnak. Sajnálattal kell említenem, hogy a munka közben meghibásodott kombájnok kijavítására semmilyen pótalkatrészünk nincsl Szervizkocsi­jaink forrasztó készülékkel, csava­rokkal, tehát lényegtelen anyagkész­lettel rendelkeznek. Kombájnjainkat is csak úgy tettük üzemképessé, hogy magunk tiltottuk fel a meghibáso­dott pótalkatrészeket. Ha tehát mun­kaközben valamilyen hiba keletkez­nék, akkor bizony pótalkatrészhiány miatt a kombájnt le kellene állítani. Reméljük, hogy erre nem kerül sor. Gazdag tapasztalattal rendelkező kombájnosaink mindent elkövetnek a gépek kímélése érdekében. Ismerik a kombájnok működési elvét. Állandóan figyelik a motorok ütemes munkáját. Rendellenesség észlelése esetén még időben leállnak, hogy kideríthessék, majd orvosolhassák a kezdeti hibát. Fontos tehát a hiba keletkezésének a felismerése, illetve a nagy, vagyis a helyrehozhatatlan hibák időben tör­ténő elhárítása. ■ Ügy tudom, hogy a gépállomás a szakosított szerkezet keretében szlovákiai jelentőségű küldetést is teljesít. —■ Gépállomásunk tevékenysége szerteágazó. Jelentős szerepe van a Járás állattartó telepeinek a korsze­rűsítésében, az állattenyésztés gépei­nek a karbantartásában stb. Szlová­kiai méretben a szakosított szerkezet keretében üzemanyag adagolókat, ön­­indítókat, dinamókat és alternátoro­­kat javítunk az NDK-gyártmányú kombájnokra. ■ Hogyan gyűjtik össze a meghi­básodott aggregátumokat, és milyen feltételekkel adják ki a felújította­kat? — A folyamat egyszerű. Az össze­gyűjtés és a kiadás csere útján tör­ténik. Akt tehát a gépállomáson lead egy hibás aggregátumot, annak elle­nében kap egy kijavítottat, természe­tesen térítenie kell a felújítás költ­ségeit. A csere tehát egy az egy arányban történik. ■ Képesek a csereigények teljes mértékű kielégítésére? i—i Az természetes, hogy az emlí­tett aggregátumokból minden igényt kielégíthetünk. Naponta reggel hét órától délután tizennyolc óráig, te­­hít szombaton és vasárnap is szol­gálatot tartunk, hogy aratáskor fo­lyamatosan kielégíthessük a partne­rek igényeit. Szervizkocsijaink szin­tén hasonló időpontban tartanak szolgálatot, hogy bejelentés esetén segíthessenek az üzemzavarok elhá­rításánál. Ш A szervizkocsik személyzete csak az önök kombájnjait, vagy a gazdaságok gépeinek hibáit is kija­vítja? — Gyakorlatilag saját kombájn­jaink hibáinak az elhárítására hiva­tottak. Ha azonban a szövetkezetek és az állami gazdaságok kérik a szervizszolgálat segjítségét, az magá­tól értetődő, hogy azonnal a hely­színre sietnek és segítenek. Amint említettem, semmilyen pótalkatrésszel nem rendelkezünk, de a csereakció­ban említett aggregátumok cseréjét, illetve beszerelését is vállaljuk. Az is lehetséges, hogy egy-egy nálunk nem létező pótalkatrész a gazdaságok rendelkezésére áll, s ennek a rugal­mas cseréjére, illetve beszerelésére Is vállalkozik szervizkocsijaink sze­mélyzete. — Ha befejeződik a kalászosok aratása, akkor sem pihenhetünk a babérokon. Alig marad kevés időnk a gépek egyszerű karbantartására, illetve átnézésére, és máris „fejest ugorhatunk“ a szemes kukorica be­gyűjtésébe. Ezen a vidéken ez felér egy másik aratással, sőt igényesebb munka, mint például a kalászosok begyűjtése, mert a kukorica nem kí­méli ám a gépet. HOKSZA ISTVÁN Munkában a kombájn Kiváló brigád *s * о О X :ó Щ llf E а! чф О. q S сл и » Amikor Magnusz Ottótól, a diószegi (Sládkovičovo) Major István nevet viselő cukorgyár igazgatójától meg­kérdeztem, hogy melyik a vállalat legjobb szocialista brigádja, erre igy válaszolt: — Olyan brigádunk egy sincs, amely meg nem érdemelte volna a büszke címet. Ha azonban mégis rang­sorolni akarja, a választást magára bízom. Már csak azért is, mert egyik brigádunkért sem kell szégyenkez­nünk ... Így választottam ki a villanysze­relő-karbantartó szocialista brigád tagjait, az aranyérem várományosait. A munkahelyen megállapítottam, hogy mindenütt rend és tisztaság honol. Pontos és megfontolt munkáról ta­núskodnak a brigád életét megörökí­tő fényképek is. — Milyen érzés volt, amikor átvet­ték az ezüstérmet? — kérdeztem Lavrík Ottótól, a brigád vezetőjétől. Csak ritkán él át az ember hason­ló kellemes pillanatot, mint az „ezüst“ átvtele, amely munkánkat fémjelzi. A villanyszerelőkből álló tizenhat­tagú kollektíva már 1974 óta verse­nyez a szocialista brigád büszke cím legmagasabb fokozatának az el­nyeréséért. Becsületes hozzáállással, nemcsak idejében, hanem minőség­ben is teljesítették és teljesítik a fel­adatokat. A kollektíva gerincét alko­tó szakemberek már huzamos idő óta együtt dolgoznak. Kiváló munkájukat bizonyítja, hogy már 1976-ban meg­szerezték a büszke cím bronzfokoza­tát és 1977-ben a „Kiváló kollektíva“ kormánykitüntetést is megkapták, majd 1978-ban a jól végzett és pél­dás munkáért, így a szocialista vál­lalások túlteljesítésért, a karbantartó és a javító munkák időtervének a le­rövidítéséért, valamint a szocialista nevelésben elért jó eredményekért megkapták a büszke cím ezüstfoko­zatát. — Milyen szervezetekben tevéke­nyek és milyen többlet munkát vál­lalnak? — érdeklődtem a brigádveze­tőtől. — A brigád tagjai különböző szer­vezetekben aktívak, s ott tisztségeket is betöltenek. Csak pár szervezetet említek: a- pártszervezet, a szakszer­vezet, az ifjúsági szervezet, a sport- és kulturális szervezetek stb. Ezen túl igyekezünk bekapcsolódni min­den társadalmi akcióba, köztük a mezőgazdasági csúcsmunkákba is. Fő­leg aratáskor segédkezünk a Vefký Grob-i szövetkezetben, a szalma be­gyűjtésében. Munkaközösségünk há­rom tagja az üzemi munkásőrségben is szolgál. Nem feledkezünk meg a brigád tagjainak szakmai továbbkép­zéséről sem. Már megfogalmaztuk te­vékenységünk alapelveit, melyek igy hangzanak: „Ha nem bírsz, segítünk, ha keveset tudsz, tanítunk, ha nem akarsz jól dolgozni, akkor nincs he­lyed a kollektívában“. — Hogyan hasznosítják a szabad időt és milyen a helyzet a szórako­zással ? — A napi munka mellett szükség van a kikapcsolódásra, a pihenésre, a szórakozásra is. Hasonlóan, mint a többi brigádok, mi is közös kirándu­lásokon, színházi, sport- és kulturá­lis rendezvényeken veszünk részt, azonban magunk is rendezünk vetél­kedőket, sportjátékokat, külön vagy a vállalat Uzemrészlegeivel közösen. A brigád krónikájában lapozva rendszeres bejegyzéseket olvastam a csoport sikereiről, eredményeiről, vál­lalásairól. A krónika példás illusztrá­lása Takács László munkája, aki 1974 óta végzi ezt a tevékenységet. A jó és a gondos munkát bizonyítja pél­dául az is, hogy már két ízben jó helyezést értek el járási méretben a szocialista brigádok krónikájának a kiállításán, ahol külön dicséretet is kaptak. — Milyen célokat tűztek ki a jö­vőre vonatkozóan? — Szeretnénk pártunk megalakulá­sának 60. évfordulójára vállalt köte­lezettségeinket túlteljesíteni, a javí­tások időtartamát lerövidíteni, mert ezzel pénzt és időt takarítunk meg és folyamatossá tehetjük a vállalat ter­melését. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy az aranyfokozatot ki­érdemeljük és megszerezzük. Az ezüstérmes kollektíva tagjai va­lamennyien becsületes, kitartó mun­kát végeznek, magatartásukkal pél­dát mutatnak másoknak is. Nagy Mihály Energiatakarékos módszer Gyakran szóba kerül, hogy a nép­gazdaság minden ágazatában bán­junk takarékosabban az energiahor­dozókkal. Köztudott ugyanis, hogy a mezőgazdaság az energiahordozók legnagyobb fogyasztóinak az egyike. Ezért természetes, hogy ebben az ágazatban is racionális megoldások­kal kell törekedni a villamos ener­gia, a fűtőolaj és az üzemanyag meg­takarítására. Tudjuk, hogy szélsőségesen csapa­dékos időjárási viszonyok között be­gyűjtött gabona szárításra szorul, s ehhez aránylag sok fűtőolaj kell. Már sokan keresték a gabonaszárí­tás más, vagyis energiatakarékos megoldásait, amíg végre rátaláltak az új módszerre. Ismeretes volt a szálas takarmá­nyok hideglevegős, tehát ventilláto­­ros szárítása. Ezt a módszert tovább­fejlesztették, s azóta néhány gazda­ságban hideg levegővel kezelik a tá­rolásra alkalmatlan nedves gabonát. A közelmúltban a Komáromi (Ko­márno) Járási Mezőgazdasági Igazga­tóság, valamint a Komáromi Állami Gazdaság szakembereinek a közre­működésével a gazdaság egyik tele­pén bemutatták a járás mezőgazda­­sági vezető dolgozóinak a gabona hideglevegős szárításának energia­takarékos módszerét. — Milyen célt követtek a bemuta­tóval? — kérdeztem Kovács Milan gépészmérnököt, a jmi gépesítőjét. — Fő célunk, hogy a gabonaszárí­tás hideglevegős módszere minél több gazdaságban elterjedjen. Az első fecs­ke a Komáromi Állami Gazdaság és a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostro­ve) szövetkezet, ahol stabil szárítási rendszert hoztak létre. — A módszer más gazdaságokban azonnal alkalmazható?. — Természetesen. A mezőgazdasági üzemek gabonatárházaiban a levegő áramlására alkalmas Ideiglenes tune- Iek kialakításával, vagyis minimális anyagi és munkaráfordítással azon­nal megoldható a gabona hidegleve­gős szárítása. Ebben az évben pél­dául a csicsói (Cičov) Wilhelm Pieck szövetkezetben folyamodnak ehhez a racionális megoldáshoz. — A hideglevegős szárítás beveze­tése milyen gazdasági előnyt jelent? — tettem fel a kérdést Michalek Jó­zsef gépészmérnöknek, az említett állami gazdaság főágazatvezetöjének. — Nagy előny, hogy a hidegleve­gős — tuneles — módszerrel a nor­mában megengedett 2—3 százalékkal nedvesebb gabonát is biztonságosan tárolhatunk. Az állami gazdaságban magunk szereltük fql ezt a rendszert, (Csallóközaranyoson az AGROSTAV Üzemközi Vállalat tervdokumentá­ciója alapján készítették el ugyanazt, — Mennyi gabonát tárolhatnak egy-egy gazdaságban az említett módszerrel? — Az állami gazdaságban s ugyan­úgy az aranyosi szövetkezetben hat­vanezer tonna gabonát tárolhatunk teljes biztonsággal. Ez azt jelenti,' hogy a hideglevegős, tünetekkel fel­szerelt tárházakban 1,5—2 méteres rétegben elteregetjük a nedves szem­termést, majd beindítjuk a ventillá­torokat. A hideg levegő folyamatos áramlása kizárja a gabona károsodá­sát, sőt a minőség a fokozatos szára­dás eredményeként megmarad, eset­leg tovább javul, ugyanakkor tömér­dek energiát megtakaríthatunk. A módszer tehát adott. Esedékes, hogy az energiahordozók megtakarí­tása céljából minél több gazdaságban felszereljék a szárításhoz szükséges ideiglenes tüneteket és ventillátoro­kat (bai) A gazdálkodás jövedelmezőségi színvonalát a ráfordítás — ho­zam viszonyainak az alakulása dönti el. A legnagyobb gondunk — úgy gondolom — az, hogyan lehet ezt a viszonyt kedvezően alakítani. Az állattenyésztésben a fajlagos mutatók növekedését elsősorban a tenyésztői munka, eredményezte. A fajtaváltás­nak, a keresztezésnek, illetve a hibri­dizációnak, óriási szerepe volt. A faj­tapolitikának természetesen a jövő­ben is kimagasló jelentősége lesz, de úgy vélem, hogy most a fő feladat a takarmányozási színvonal emelése, lehetőleg a költségcsökkentő módsze­rek felhasználásával. Az egyik ilyen lehetőség a mellék­­termékek hasznosítása, s ezt a me­gyénkben végzett felméréssel szeret­ném bemutatni. Korábban sok neves szakembertől hallottam, hogy a korszerű takarmá­nyozásban nincs helye a mellékter­mékeknek, mert ezekkel nem lehet magas színvonalú termelést elérni. Ez a szemlélet lassanként eltűnik, és a melléktermékeket egyre több üzem­ben teljes joggal kezelik takarmány­ként. Vannak ágazatok (húsmarhatartás, Juhászat stb.), amelyekben szinte kö­telező a melléktermék-hasznosítás. Gyakorlatilag a nyári legeltetéssel és a mezőgazdasági melléktermékekkel (kukoricaszár, szalma, cukorrépafej) el lehet tartani sok ezer szarvasmar­hát, juhot. Sajnos, a kukoricaszár felhasználását a gépesítés hiánya még korlátozza. A kezdeményezések azonban mind országosan, mind me­gyénkben igen biztatóak. Az üzemek keresik a módját a minél jobb minő­ségű szár betakarításának. Jó példa erre a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz, amelyben számos betakarítógé­pet, köztük saját összeállításút is ki­kipróbáltak és sikerrel alkalmaznak. A Bács megyei üzemi vezetők szemléletváltozásának eredményeként 1980-ban az összes tömegtakarmány 20 százalékát a melléktermékek ad­ták. Mennyiségük mintegy kétszerese a korábbi évek felhasználásának. Az ipari melléktermékek hasznosí­tását is felmértük és az eredmény ezen a területen is biztató. Megyénk­ben a Tejipari Vállalat évente 200 000 hektoliter savót és 8000—9000 hekto­liter ipari tejet értékesít takarmányo-Külföldi tapasztalatok a melléktermékek íelliasználásáröl zásl célra. Az üzemek e termékeket a sertéshizlalásnál használják fel igen jó eredménnyel. A fajlagos ho­zamokat tekintve — megyei szinten — a tejipari melléktermékek mintegy 0,3 kilogramm abrakmegtakarítást je­lentenek. A savót literenként 10—25 fillérért, a t^jet pedig 0,5—1 forin­tért kapják az üzemek — a szállítási költségektől függően. Az a helyzet, hogy ma már csaknem az utolsó lite­rig felhasználnak minden tejipari mellékterméket. Kedvező étrendi ha­tása és fehérjetartalma miatt ez igen jól hasznosul Is. A húsipari melléktermékekből mint­egy 8000 tonna keletkezik évente, s ennek 95 százalékét használják fel. Ez részben közvetlenül, részben az ATEV-nél feldolgozott formában jut el az üzemekbe. A tejipari és főként a húsipari melléktermékek felhasználása igen nagy körültekintést igényel, és az ál­lategészségügyi előírások szigorú megtartását követeli meg. A melléktermékek közül még a konzervipari hulladékok emelendők ki. Éves mennyiségük eléri a 7—8 ezer tonnát, összetételük zömmel csemegekukorica- és borsőhulladék* valamint paradícsomtörköly. Ezeket a melléktermékeket elsősorban a konzervgyárak környékén célszerű hasznosítani, hogy minél kisebb le­gyen a szállítási költségük. A melléktermékeket természetesen nemcsak a hagyományos, hanem a szakosított telepeken is felhasználják az üzemek. Kiemelem közülük a dá­­vodl Augusztus 20. Tsz telepét, ahol a savó itatása évente 750 ezer forint takarmányozási költségmegtakarítást eredményez. Hasonló eredménnyel hasznosítja a mellékterméket a Bajai Mezőgazdasági Kombinát is, ahol a savó és a frissen felhasznált nyúlbel­­sóség etetésével 3,32 kilogrammos fajlagos abrakfelhasználást értek el, Ez több, mint 1 kilogrammal jobb a nagyüzemi átlagnál. A Bácsalmási Állami Gazdaság Ag­­rokomplex telepén havonta 1300—i 1400 hektoliter savósűrítményt hasz­nálnak fel, hasonlóan jó eredmény* nyel. A borotai tsz ISV telepén is nagy mennyiségű sertés- és csirke* hullát használnak fel — megfelelő előkészítés után. A Városföldi Állami Gazdaságban hetente 400 hektoliter savót hasznosítanak. Tovább lehetne sorolni a mellék* termékeket igen jól hasznosítható üzemeket, de úgy vélem, hogy a fel­soroltak is kellően bizonyítják a mel­léktermék-felhasználás jövedelemnö­velő hatását. A Bács megyei üzemekben az el­múlt években nagy előrelépés történt a melléktermék-felhasználásban. Na­gyon sok tejet és húst termeltek olyan melléktermékekből, amelyek egyébként a csatornába vagy a sze­métbe kerültek volna. (Befe) x

Next

/
Thumbnails
Contents