Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. ffilius 18. Amióta a Košice-vidéke járás­ban gombamódra szaporodnak az iparszerű állattenyésztő telepek a szakemberekre, az állatte­nyésztőkre újszerű feladatok hárul­nak. Olyan problémákat kell megol­daniuk, amelyek újszerű hozzáállást, szemléletet igényelnek. A minap a buzitai (Buzica) Május 1. Efsz-ben Jártunk, s gazdasági udvarain te­repszemlét tartottunk. Külső ránézés­re is mutatós volt a szakosított állat­tenyésztő telepe, szilárdított útjaival, nyílegyenes kerítéseivel, szebbnél­­szebb virágágyaival, a glédában álló épületekkel. + + + i— Szövetkezetünk öt falu — Buzi­­ta, Komárov (Komarovce), Alsólánc (Nižný Lanec), Reste (Rešica) és Szeszta (CesticeJ — egyesüléséből vált igazán szilárd mezőgazdasági nagyüzemmé, — mondta Vajány László, a szövetkezet elnöke, majd így folytatta: H-t A felsőbb párt- és állami szert vek határozataiból kiindulva a bel­­üzemi szakosítás elmélyítésére töre­kedtünk. Igyekeztünk üzemegysége­ket létesíteni, ahová az öt volt szö­vetkezetből egy-egy termelési ágazat összpontosítható. Az építkezéseket úgy terveztük és irányítottuk, hogy az új létesítmények megfeleljenek a nagyüzemi termelés követelményei­nek. A szakosítási elképzelések vég­rehajtásakor elsősorban az öt gazda­sági telep fekvéséből, fejlettségéből, adottságaiból indultunk ki. Nézz csak Jól körül — biztat Vajányi elv­társ. Mindaz, amit látsz, már a közös gazdálkodás eredménye. i—, A belüzemi szakosítás céljait hogyan sikerült megvalósítani? :—i érdeklődöm a közös gazdaság elnö­kétől. — Azzal kezdem, hogy 5340 hektár mezőgazdasági földterülettel rendel­kezünk, ebből 4500 hektár a szántó. A szántóterület hatvanhárom száza­lékán szemeseket termesztünk, a ta­karmánynövények huszonöt százalé­kot képviselnek, a hátralevő terüle­ten. pedig ipari növényeket és zöld­séget termelünk.-A növénytermesztés szakaszán tehát a gabonafélék, az olajosnövények, a cukorrépa és a gyökérzöldség termesztésére szako­sodtunk. Az állattenyésztés tej- és hústermelésre irányul. Jelenleg há­romezer szarvasmarhát (ebből ezer­négyszáz tehenet) és nyolcezer ser­tést (ebből ötszáz kocát) tartunk. Nagy létszámú a juhállományunk is. — A szakosítást nem volt könnyű megoldani — folytatja az elnök —, és most már azt is tudjuk, hogy mi­ért. Nem lehet jó eredményt elérni, ha nem egységes és összehangolt a fejlesztés. Amikor a fiatal Papp Zol­tán vette kezébe az ágazat irányítá­sát, nemcsak azzal törődött, hogy jó hasznosságú teheneink, kiváló anya­kocáink, fajtatiszta Juhaink legyenek. Szakemberekről, Jó legelőkről és megfelelő takarmányalapról is gon­doskodott. Beszélgettünk a Jő szakemberekről és a munkára való nevelésről. Ebben pedig fontos szerepe van az önként vállalt elkötelezettségnek, de főleg a szocialista versenymozgalomnak. Je­lenleg tizenhárom szocialista brigád tevékenykedik a szakosított telepe­ken. Figyelmüket a sertéstenyésztésre fordították, mert ebben az ágazatban az utóbbi időben kiváló eredménye­ket értek el. Papp Zoltán agrármérnök, a szö­vetkezet állattenyésztési föágazatve­­zetője komoly, köztiszteletnek örven­dő szakember. Körösi Pál és Csepely Vilmos nemrég került ki a mezőgaz­dasági szakmunkásképző intézetből. Az ott szerzett tudásukat az alsólán­­ci sertésfarmon kamatoztatják. And­­rásházl Imre, a harmadik szakember, •—• Ügyelnünk kell, hogy az álla­tok össze ne keveredjenek és a vér­képük egyezzen a törzskönyvekben feltüntetett elődök vérével — oktat­nak a gondozók, akik azt is elmond­ják, hogy melyik sertés hány pontot kap, melyik csoportba kerül, vagyis, hogy milyen lesz az értéke. —. Éppen ma adtunk el 173 te­­nyészkocát, amiért több .mint félmil­lió koronát kaptunk — mondja Ka­rafa József. — Hogy milyen fajtákat tenyész­tünk? — kérdez vissza Papp Zoltán ágazatvezető. — Saját és más gazda­ságok törzsállományának felújítására, feltöltésére elsősorban a fehér hús­sertést biztosítjuk. Ezenkívül a land­­rase és a fehér hússertés kereszte­zését végezzük. Tenyésztői munkánk­kal nagyjából elégedettek vagyunk, hiszen a tenyészállatok iránt minden vásáron nagy az érdeklődés és na­gyobb a kereslet, mint a kínálat. — A gazdasági eredményekről mondana valamit? — A gazdasági eredményeink jó­nak mondhatók. Az utolsó öt évben kétszer voltunk szlovákiai méretben elsők. Tavaly a sertésfarm tiszta nye­resége elérte az egymillió hatszáz­ezer koronát. Az általunk tenyésztett sertések elérik az európai színvona­lai. A kocák szaporák és a hízók jól értékesítik a takarmányt. A napi súlygyarapodási átlag meghaladja a hatvan dekát. Milyen terveik vannak? •— Fő célunk az elért színvonal stabilizálása. Maradunk a tízezres állománynál. Az idén 1500 kocát, 30 tenyészkant és 4000 malacot akarunk értékesíteni. A hizlaldában mintegy 500 tonna sertéshús termelésével szá­molunk. + + + A buzitai szövetkezet sertéstenyész­tése nagyüzemmé fejlődik. Ha már az üzemelő istállók mellett felépül­nek a további szükséges létesítmé­nyek, kialakul a megfelelő munka­­környezet, megoldódik az állatok víz­ellátásának néhány alapvető kérdése, akkor az alsóláncl sertésneveidében még kiválóbb eredményeket érhetnek el. Mindezekhez kommentár aligha szükséges. Hiszen meggyőződhetünk róla, hogy a sertéstelep dolgozói be­csülettel és felelősséggel végzik munkájukat. Illés Bertalan ez idősebb korosztályhoz tartozik, de ahogyan mosolyogva mondja, Jól érzi magát a fiatalok között. Telep­szemlére velünk tart Koleszár István, a Kerületi Állattenyésztési Felügye­lőség dolgozója is, aki — szavaival élve — lassan már szövetkezeti tag­nak számít, mivel ott tölti munkaide­je java részét. A buzitai szövetkezetben komoly munkát végeztékbe sertések fajtane­mesítésében. Koleszár István elmond­ta, hogy a tenyésztői munkában a kezdet jól sikerült. Már az első év­ben a prerovi országos kiállításon céltudatos munkájukat ezüst- és bronzéremmel jutalmazták. — A hetvenes évek közepén kezd­tünk alaposabban foglalkozni a ser­téstenyésztéssel •— újságolja Papp Zoltán. — Elsőként a magyar gyárt­mányú MEZÖPANEL istállókat építet­tük fel, amelybe az Agro PFelouS- szállította — a saját terveink alapján összeállított i—: technológiai berende­zést. Hetvennyolcban hozzáfogtunk egy háromszázhatvan férőhelyes — ugyancsak MEZÖPANEL típusú — ko­caistálló építéséhez, amely 1979-ben már üzemelt. A malacok számára fa­elemekből összeszerelhető kétezer­négyszáz férőhelyes istállót építet­tünk. Az utóbbi Kelet-Szlovákiában újdonságnak számít. Eddigi tapaszta­latból elmondható, hogy tökéletesen bevált. Az ötezer férőhelyes sertés­­hizlaldánk a maga nemében országos méretben is a legkorszerűbb. . Az ötvenes évek deszkatákolmányos sertésóljai helyett most hatalmas, kor­szerű és tágas épületekben folyik a zi meg í—, haí hét elteltével kike­rülnek a malacok és az anyák, he­lyüket újabb kocák váltják fel. A ki­telepítés után a ketreceket fertőtle­níteni kell. A kocák selejtezése öt­hat elles után történik. Persze, volt már több olyan kocánk — mint pél­dául a 9575-ös törzsszámú —, amely tizenegyszer ellett, összesen százti­zenhét malacot hozott világra és ab­ból száztizenegyet fel is nevelt. — Hogyan kezdődik a nap? — fag­gatom a jóbeszédű fiatalasszonyt. —: Mindig korán kelek. Reggel négykor már talpon vagyok, ellátom a jószágot, elkészítem a reggelit a gyerekeknek, s mire észbekapok, már fél öt. Indulás a telepre. Itt pedig a szokásos napi program, amelyet szigorúan be kell tartani. Délután fél négykor végzek, valamit harapok és irány a mező, mert 94 ár cukor­répa megművelését is vállaltam. — Bizonyára a férje is besegít. — A férjem? — kérdez vissza, ö traktoros, neki is sok a munkája. Azonban a keresetemmel elégedett vagyok. Havonta megkeresem a 2400 —2800 koronát, a férjem is jól keres, hát panaszra nincs okom. A 2-es számú elletőben 360 anya­koca fér el. Ezeket Nagy Erzsébet, Nagy Jolán, Pásztor Emma, Szaszák Júlia és Horváth Dezső gondozza. A vasszerkezetű rekeszekben anyakocák heverésznek apró malacaikkal együtt. Egy-egy koca alatt általában 10—13 malac van. Hogy a malacok ne fáz­zanak, minden rekesz sarkában infra­­lámpa helyezkedik el, s az ontja a meleget. A kétezernégyszáz férőhelyes malacneveidében a melegítő alatt jól érzik magukat a malacok mezőgazdasági szaktanintézetben sze­reztük az állattenyésztői képesítést. — Az iskolában szerzett tudásuk mennyiben mutatkozik meg a terme­lésben? —: Mit is mondjak? Szóval más az embernek a hozzáállása, van felelős­ségérzete. Két év alatt ötször elletünk, s ez már komoly tenyésztői munkát követel. Egy-egy kocától évi átlag­ban 19—20,7 malacot választunk el. A kétezernégyszáz férőhelyes ma­lacneveidébe is betekintettünk. A gondozók, Saláta Klára, Lösz Klára és Alžbeta Štofová hazafelé készü­lődtek. Érkezésünkre még néhány percre maradtak. i—i Mi olyanok vagyunk, mint egy Háromszázhatvan férőhelyes fiaztató termelés. Persze, nemcsak az ólak formája és berendezése tükrözi a változást. Óriási előrehaladás történt a munkaszervezésben és a tartási technológiában is, amely a legújabb tudományos ismereteken alapszik. Az istállókban tisztaság és rend uralkodik, + + + Az 1-es számú fiaztatóban jelenleg 156 kocát tartanak. Itt öt asszony. Nagy Mária, Szitás Jolán, Andrásházi Vilma, Kovács Margit és Szaszák Gabriella dolgozik. — A pontosság és a rend nálunk alapkövetelmény — mondja Nagy Mária, aki kefével és feltörlőrongy­­gyal a kezében az egyik ketrecben végzi a teendőit. <—i Itt állandó a körforgás s— Jegy­f—i Az első napokban ml rakjuk a lámpák alá a malacokat,, de néhány nap elteltével maguk is megszokják, és az evés idején kívül állandóan itt sütkéreznek — magyarázza a szolgá­latos gondozónő, Pásztor Emma. — Szépek ezek az állatok ъ-. mom dom. — Szépek — bólint. — Azért Ilye­nek, mert pontosan elvégezzük a ten­nivalóinkat. A pontosság és az állan­dó jelenlét a legfontosabb a íiaztató­­ban. — Mióta dolgozik a mezőgazdaság­ban? — Tizenöt éves koromtól. Fejő­­gondozó voltam a tehenészetben. A sertéstelepen négy éve dolgozom. So­kat kellett tanulnom. Munkatársaim­mal együtt Cséesén (Čečejovce), a család — magyarázza Štofová tört magyarsággal. — jó ideje együtt dol­gozunk, szeretjük is a munkát. — Hozzánk nyolc ikilós súlyban ke­rülnek a malacok és 42—45 kilós súly elérése után a süldőneveidébe helyezik át, — szól közbe Lösz Klá­ra. — A napi súlygyarapodás átlaga eléri a 45 dekát. Gondolom, ez jó eredménynek számít. A süldőneveidében, ahová törzs­könyvezett állatok kerülnek, Gazsi Imre, Csík Ferenc és felesége, Karafa József és Árkai Zsófia dolgozik. — Tavaly 917 tenyészkocát neveltünk fel tájékoztat Csík Ferenc. — En­nek nagy része a jolsvai (Jelšava) nagyhizlaldába, továbbá a kerület különböző mezőgazdasági üzemeibe került. ASzepsl (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság zsarnől (Žarnov) részlege ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik — ebből kétszáz hektár a rét és a legelő. A szántóterület mintegy negyvenöt százalékán takarmánynö­vényeket termesztenek. A szükséges takarmányalap biztosí­tása lehetővé teszi az állattenyésztés fejlesztését. A gazdasági részleg szarvasmarha-állománya kereken ezer darab, ebből hatszázötven tehén. Kiegészítő állományként száztíz kocát és nyolcszáz juhot tartanak. De ejtsünk néhány szót azokról az emberekről Is, akik az állatállományt gondozzák. A két szocialista brigád tagjai di­cséretes munkát végeznek. A tornai (Turňa nad Bodvou) rész­legen KEREKES József a kilenctagú fejőcsoport vezetője. — Tavaly tehenenként háromezerhatszáz literes fejésl átlagot értek el. Négyszázzal többet, mint amennyit a terv előirány­zott. Az idei tervük szinte törvényszerűen a háromezerhatszáz literes tejhozam elérésével számol. Zsarnőn a VKK—500-as típusú új téhénistállőban FIRÄKOVÄ Anna vezeti a tizennégy tagú szocialista brigádot. Itt sem „alszanak“ ám a fejőnők. A szocialista brigád tagjai kiváló eredménnyel dicsekedhetnek. • Hogyan vált az állattenyésztési ágazat ilyen eredmé­nyessé? — kérdezem BUBENKO Imrét, aki egy évtizede veze­tője a gazdasági részlegnek. — Az emberek önfeláldozó, lelkiismeretes, minőségi mun­kájával. De a jó minőségű takarmány folyamatos biztosítása sem elhanyagolható tényező.. Naponta ellenőrizzük, s értékel­jük a növénytermesztők és az állattenyésztők munkáját. A Ju­talmazási rendszerünknek Is fontos szerepet tulajdonítunk. HAVRANKO László például tavaly négyezer koronán felüli pénzjutalomban részesült. Igaz, a teljesítménye is legalább ilyen szép volt: évi átlagban négyezernyolcszáz liter tejet fejt egy-egy tehéntől 1 Gazdaságunkban a tej összmennyiségének mintegy hetven százalékát az első minőségi osztályban érté­kesítjük. Az a fejő, aki harmadik minőségi osztályú tejet ad le. a teljesítménybérének csak a felét kapja megl • Most pedig ismerkedjünk meg a mezők „acéllovagjai­­val“, a traktorosok életmódjával és munkastílusával. Bubenko elvtárs így mutatja be őket: A jó eredmények titka t—i Tizenhat traktoros uralja a határt. Kedvelem őket, mert ez eszüket is használják. GÖRCSÖS László a vezetőjük. Vele együtt arra törekszünk, hogy minden traktorosnak egész éven át beosztott gépe legyen az egyes munkálatokhoz. így közvetlenebb viszooy alakulhat ki a traktoros és a gép kö­zött; sajátjának érzi, megbecsüli. Nem beszélve arról, hogy a munkaszervezés is sokkal egyszerűbb és zökkenőmentesebb. ф A kedvező munkafeltételek mellett mennyire biztosítot­tak a munkaeszközök? — Az erőgépek és a tárcsák kivételével talajművelő és be­takarító gépekből megfelelően el vagyunk látva. Viszont pót­kocsiból többre volna szükség. Minél előbb szeretnénk meg­valósítani a szállítóeszközök egyes munkafolyamatokra való szakosítását. Ehhez nagy segítséget nyújt a hattagú gépjavító csoport újító szelleme. Tavaly két nagy rakfelületű, préselt szalma betakarítására alkalmas pótkocsit szerkesztettek, ame­lyekkel megnégyszerezhető a szalmabegyűjtés eddigi üteme. A „fiúk“ körében még nem alakult meg hivatalosan a szo­cialista brigád, bár igyekezetük, teljesítményük és magatar­tásuk egy jőttányival sem kisebb, mint a versenyző kollektí­váké. Ezért rövidesen benevezzük őket a szocialista verseny­be. 1 ф Milyen a szociális ellátás? — Ezzel már kevésbé vagyunk elégedettek. A gazdaság építészeti csoportja apnyira leterhelt, hogy évek óta nem ké­pes felépíteni a betervezett és várva-várt szociális helyisége­ket. ф Munkaerőgondokkal nem küzdenek? — Ilyen problémánk szerencsére nincsen. I Es a munkaidő kihasználása? »—i Jő. Aki keresni akar, túllépheti a megszabott munkaidőt. Persze a teljesítmény mellett fokozott mértékben ügyelünk az elvégzett munka minőségére is. ф Hogyan szervezték meg a szocialista versenyt a nyári csúcsmunkák idején? — Állandó csoportok kialakításával, és azok rugalmas, terv­szerű irányításával. Hét „alakulatot“ — kombájnosok, ter­­ményszállítők, szalmab-sgyűjtők, tarlőhántók, terménykezelők, trágyaszőrók és gépjavítók — létesítettünk és láttunk el munkaeszközökkel. A munkaszervezés nem okoz különösebb gondot, mert év­tizedeik gazdag tapasztalataival ötvözzük dolgozóink erejét, munkakedvét, az évről évre hagyományosan meghirdetett szo­cialista versenyben. Beszélgetett: Korcsináros László

Next

/
Thumbnails
Contents