Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-26 / 52. szám
J98L december 2No SZABAD FÖLDMŰVES 7 A gyorsvonat kupéjában ketten ültek. Először a kicsi, sovány ember szólalt meg. A magas, szélesvállú pedig szívesen beszédbe elegyedett. Ügy belemelegedtek, hogy egy jó félóra elteltével a sovány ezt javasolta: — Igyunk valamitI A megismerkedésünk öröméreI A szélesvállú sóhajtott egy nagyot és szomorúan mondta: — Elnézést kérek, de én nem iszom. Abbahagytam. Legfeljebb néha egy kis pezsgőt. Éppen csak kóstolónak. — Nekem éppen van egy üveg pezsgőm! — kiáltott fel a sovány és ünnepélyesen az asztalra tette. És a kellemes beszélgetés folyt tovább, míg a szélesvállúnak eszébe nem jutott, hogy neki is van néhány üveg pezsgője. Míg a dugóval kínlódott, a sovány kárörvendve hunyorgott, majd megkérdezte: — Mondja, gondolkodott már azon valaha, hogy mekkora távolságra repül el a pezsgősüveg dugója? <— Hát elgondolkodni éppen nem gondolkodtam el rajta — vont vállat az útitárs —, de azért körülbelül tudom. Mondjuk, olyan jó öt méterre... — Ostobasági — kiáltott fel a kicsi, és a szeme diadalittasan ragyogott. — Ez a dugócska, kedveském, húsz méterre repül. De még hogy? — Ugyan, ugyan! — mondta a szélesvállú kedvtelenül. — Ezt nem szeretem. Miért kell túlozni? — En pedig ezt egész komolyan állítom! — ugrott fel a kicsi, miközben dülöngélt a kupé falaihoz ütődve. — Mintha ágyúból lőnék kil Adja csak ide! Fürgén kikapja a palackot a szélesvállú kezéből és egyetlen mozdulattal leszakította róla a dugót rögzítő drótocskát. A dugó nagy pukkanással a kupé mennyezetéig repült. — Az ördögét — mormogta a sovány, miközben a habzó pezsgőt törölte le a ruhájáról — itt kevés a hely a vitánkhoz. Ha már kinyitottuk, igyuk meg! Megitták tehát a második, majd a harmadik üveg pezsgőt is, miközben a sovány teljesen ellágyult. — Értsed meg, gyermekem — magyarázgatta gyengéden a társának —, ha a pezsgő félédes, akkor a dugója tíz méternyire repül. Ha egyáltalán nem édes, akkor öt méternyire. Am mi most édes pezsgőt iszunk, tehát a tizet kettővel, illetve az ötöt négygyei kell beszorozni — és akkor az mennyi lesz? —i Be kell szorozni .гг — Ügy van. Tehát pontosan húsz méter. Érthető! Világos? Belátod, hogy igazam van? — Nem. Nem tehetem. Ne haragudj, pajtás: öt méter, egy centivel sem több. Bizony. — Te kövér ördög! — sikoltotta a sovány. — Majd én bebizonyítom neked! Itt a kupé folyosóján rendezem be a kísérleti lövöldét! És átment az étkezőkocsiba egy újabb üveg pezsgőért. Am egyszer az utasok, egyszer a kalauz zavarta őket a kísérletezésben, ezért csak úgy ittak, kísérletezés nélkül. A beszélgetés az előbbihez hasonlóan folytatódott: — Te, valid be nekem, de igazán: szereled a pezsgőt? Én... én a pezsgőt szeretem és téged is sze . . s szeretni foglak, ha elismered, hogy húsz méter. Nos? Kezet adsz rá? De a kérdezett már aludt. Csakhamar elaludt a másik is. Reggel ébredtek fel, megmosdottak, eszükbe jutott az előző nap és kacagtak: — Micsoda szamárság! — Ostobaság! Mire is ittunk? Menynyit nyakaltunk be? Hét vagy nyolc üveggel? — Nyolccal — mondta a kis sovány ember. — Az nem kettőnek, de háromnak is elég lenne ... — Miért? Én csak tudom, meddig mehetek el! — Dehogy. Maga semmit sem tud. En egész komolyan állítom, hogy ... — Én pedig azt állítom, hogy ... — Na hát én majd bebizonyítom, hogy mire képes maga. Én majd kilövöm a pezsgősdugót. Mint az ágyúgolyót! és elszáguldott az étkezőkocsiba pezsgőért... Sági Tóth Tibor fordítása **• «£► «J» «J» «3* »3» «3* *3* «£♦ *J» »3« «3* *2» ♦** «J* **♦ «3* ♦З» *j* «j* «J* «£♦ ♦J* «$► «J» <£♦ «j» *j* «J* «£♦ «£♦ »J* *J* «2* «J* «J* »J« «2* *J> «2* «2* «£♦ *J> «J» «£♦ »J» «$» «2* «J* *2 A Magyar Területi Színház és Thália Színpadának januári játékterve Nagy Zoltán illusztrációja ► Oláh Erika A Bratislavai Kultúra és Pihenés nak elfogadása döntő jelentőségű Parkjában megrendezett döntőn több lehet. Végeredményben a zsűri, Szarka mint ezer néző volt jelen. A hang- Viktornak az Opus zeneműkiadó szerverseny végén fellépett a Magyaror- kesztőjének elnökletével — a közön-ACSEMADOK Központi Bizottsága, a SZISZ Központi Bizottsága és a népművelési intézet közreműködésével kétévenként rendezi meg a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek országos versenyét. Az idén újból sor került a nemes vetélkedő megrendezsére. Egy országos verseny előkészítése ezernyi tennivalóval jár, és sok múlik a CSEMADOK járási bizottságainak dolgozóin is, akik az énekesek közül kiválasztják, illetve versenyre javasolják a legjobbakat Természetesen a végső döntést a járási szakbizottságok mondják ki, amelyek tanáccsal látják el a táncdalénekeseket, s ők törődnek a járási versenyek győzteseinek további felkészülésével. Az év folyamán megrendezett járási versenyek iránt mindenütt nagy volt az érdeklődés. Nem véletlen, hogy kétszerannyi tehetséges táncdalénekes szerepelt a járási fellépéseken, mint 1979-ben. Az is örvendetes tény, hogy indenütt nagy számú közönség előtt léptek fel a versenyzők. A Járási vetélkedők lebonyolítását követően a féli (Tomášov) kultűrházban rendezték meg az országos elődöntőt, ahol a zsűri 29 énekes közül választotta ki a 10 legjobbat a Melódia ’81 táncdaifesztiválra. A szervezők, szakmai irányítók, odaadó, fáradságos munkát végeztek a csehszlovákiai magyar táncdalkultúra fejlesztése érdekében. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne még gondosabban felkészülni. Sokak szerint örvendetes lenne, ha többen énekelnék saját szerzeményüket, nem pedig a közismert, s talán a kissé elcsépelt táncdalokat választanák. Azt hiszem, hogy szükséges lenne a szakmai értékelés Is, mivel az országos versenyen a zsűrinek nem állt módjában külön értékelni a versenyzőket. Azt hiszem, a legjobbak részére a különböző kulturális rendezvényeken fellépési lehetőséget is kellene biztosítani. A falusi ifjúság körében egyre na-Olgyai Attila ◄I A könnyűzenét szerető közönséget gyobb a könnyűzene és a táncdal az énekesek szereplése mellett meg- iránti érdeklődés, ezért az illetékelepte a kísérő zenekar kitűnő telje- seknek mindent meg kell tenniük a sítménye, amely jelentősen hozzájá- színvonal emelése érdekében, rult a táncdalénekesek sikeres szerepléséhez. TÖTH DEZfíö szágről érkezett Karthágó zenekar és Katona Klári énekesnő is. A Melódia ’81 táncdalfesztiválon fellépők egy-egy dallal két fordulóban mutatkoztak be a zsűri, illetve a közönség előtt. A fiatal énekesek közül a legtöbben hangminőségből, ritmusérzékből és mozgásból jelesre vizsgáztak. Sajnos az is előfordult, hogy néhányan olyan dalt választottak, amelynek éneklése meghaladta képességüket Azt hiszem, a zsűrinek komoly gondot okozott a versenyzők igazságos besorolása. A verseny győztese a bratislavai Farkas Zsuzsa lett, aki két évvel ezelőtt is az első helyen végzett. Énekkultúrájával, előadásmódjával valóban kiérdemelte a iňegtisztelő elismerést. A baracskai Bencsík Lívia a második, a komáromi (Komárno) Strieber Péter pedig a harmadik helyen végzett. Egy-egy versenyen a pillanatnyi helyzet és az előadásmód sokat jelenthet. Viszont a dal megválasztása, a gondos felkészülés, a fáradhatatlan munka, a próbák sokasága és nem utolsósorban a szakemberek tanácsáség megelégedésére — tárfgyilagosan értékelte a versenyt. Persze azért nem volt mindenki elégedett. Talán Oláh Erika is azok közé tartozott, akiknek az arca elégedetlennek látszott a zsűri döntése után. A fülek! (Fiľakovo) kislány kitűnően, nagy átérzéssel énekelte dalait, sl figyelemre méltó hanggal rendelkezik. A szereplők többsége — minden bizonynyal — azzal a gondolattal utazott haza, hogy még alaposabban fel kell készülni a legközelebbi seregszemlére. в. szerda: 7. csütörtök: 8. péntek: 9. szombat: 10. vasárnap: 14. csütörtök. 15. péntek: 18. szombat: 17. vasárnap: 20. szerda: 21. csütörtök: 22. péntek: 23. szombat 24. vasárnap: 27. szerda: 28. csütörtök: 29. péntek: 30. szombat: 31. vasárnap: Somorja (Samorín) — Velúrzakó 19.00 Imely (Imel) — Velúrzakó 19.00 Udvard (Dvory nad Zitavou) — Velúrzakó 19.00 — Velúrzakó 19.00 — Velúrzakó 19.00 — A négylábú is botlik 19.00 ■— A négylábú is botlik 19.00 — A négylábú is botlik 19.00 —■ A négylábú is botlik 19.00 — Velúrzakó 19.00 — Velúrzakő 19.00 — Velúrzakó 19.00 Dióspatony (Orechová Potőií) — Velúrzakó 19.00 Marcelháza (Marcelová) — Velúrzakó 19.00 Nagymegyer (Calovo) — Velúrzakó 19.00 Érsekújvár (Nové Zámky) — Velúrzakó 19.00 Zsigárd (Ziharec) — Velúrzakó 19.00 Bátorkeszí (Vojnice) — Velúrzakó 19.00 Szőgyén (Svodln) ti Velúrzakó 19.00 Rété (Reca) Zseliz (Želiezovce) Gúta (Kolárovo) Galánta (Galante) Nyárasd (Topolníky) Csenke (Cenkovce) Csicső (Ciőov) , Párkány (Štúrovo) Komárom (Komárno) CSONTOS VILMOS: Téli ének Fagyon kopog a lépted. A háztető fehér lett. Arcodon piros rózsa Virul, ha lépsz a hóra. A szíved is úgy dobban, Dalolva f lángra lobban. így járunk te is —■ én ts, Didergünk, — bízunk mégis Az örök változásban: az új tavaszban, nyárban, Kalászok tengerében: Senktsem vész el — éhen! Már az új tavaszt sejti, Hogy fázol, — elfelejti. Bízunk az égi kékben, S hogy élhetünk békébenI S arcunk virága marad, Amit rá festett a fagy. Panasz A minap összehozott a sors egyik öreg barátommal. Nagyon régen láttuk egymást, s bizony elcsodálkoztam hófehér üstökén, amely az utolsó találkozásunkkor még fekete volt. Beszélgetésünk a szokásos „hogy vagy — mi űjság?“-gal kezdődött. De nem úgy folytatódott, mint egykoron. Üreg barátom, akinek valamikor ritkán nyílt panaszra a szája, ezúttal bizony panaszkodott. Mégpddig a fiatalokra. — Képzeld, hogyan megjártam a múltkor — kezdte a panaszkodást. — Feleségem az érsekújvári kórházban feküdt epebántalmak miatt, hát elmentem meglátogatni. Sokáig nem időztem nála, mert segíteni nem tudtam rajta, no meg az asszony is mondta, hogy siessek az állomásra, ha a rossz lábammal nem akarom végigállni az egyórás utat. így történt, hogy fél háromkor, vagyis a vonat indulása előtt több mint fél órával már az állomáson voltam. A Párkány, mármint Štúrovo felé induló személyvonat már bent állt a megszokott helyén. Bekukucskáltam az ablakokon és megnyugodva konstatáltam, hogy van üres hely elég. Fölszálltam az első kupéba. Nagy meglepetésemre minden hely foglalt volt. Persze, nem úgy, mint gondolod — mondta kesernyés mosolyt mímelve —, hanem a fiatalok által kitalált módon. Minden pádon ült egy vagy két legényke vagy leányzó, mellettük táska vagy kabát. Így volt a második, a harmadik és a negyedik kupéban is. Az igazat megvallva szabad hely iránt csak az első kupéban érdeklődtem. Kérdem az egyik fiatalt: szabad ez a hely? — Nem látja, hogy foglalt? — rivalt rám. Ebben a kupéban a helyfoglalók mindegyikét megkérdeztem — a válasz minden esetben szinte azonos volt. Nem tudom, mi szállt belém, de a robbanékony természetem ellenére nyugodt voltam. Nem hagyta el egyetlen rossz szó a számat. S még akkor sem, amikor az egyik fiatal — nyilván azért, hogy jó hangulatot teremtsen, hangoskodva megjegyezte: Srácok, az öregfrú mellé fogott!, s ezt a „szellemes“ megjegyzést fülbántó kacaj követte. Látszólag nyugodtan botorkáltam át a második kupéba, csupán a könnyekkel küszködtem. Mint akit fejbe vertek, szinte szédelegve mentem egyik kupéból a másikba. Mígnem az ötödik kupéba érve egy teljesen üres helyen akadt meg a szemem. Csak egy pelyhes állú legényke ült a sarokban. — Szabad ez a hely? — kérdeztem félszegen. Végignézett rajtam mustráló tekintettel, majd fgy felit: Nem!... foglalt! — Kinek? — szegeztem neki a kérdést indulatosan. 0 pedig békítő szándékú mosoly kíséretében azt mondta: — Hát a csajnak. Mit tehettem — folytatta panaszát öreg barátom. — Tovább álltam illedelmesen, és hogy össze ne essek, megfogódzkodtam az egyik csomagtartóba. — De ezt még vissza fizetem! Mert a kölcsönkenyér visszajár! — Ha még egyszer Cjvárban járok, hamarabb kimegyek az állomásra és a helyfoglalásban megelőzöm a fiatalokat. S a cuccot, amit magammal viszek, nem a csomagtartóra, hanem magam mellé, a padra teszem. És ha jön az a pelyhes állú legényke vagy hozzá hasonló, esetleg szabad hely felől is érdeklődik, akkor majd én is azt mondom: nincs szabad hely, foglalt! S ha netalán az is érdekli kinek foglaltam helyet, akkor azt válaszolom: Hát a megboldogult őreganyámnak. fpa) llllllllllllillilllillllllllillllllllllllllllilllllll / } 4
