Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-18 / 29. szám
1981. július 18. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Gombaszög (Gombasek) és Gömör. Nem tudhatom, hogy másnak ez a völgy és tájegység mit jelent. A völgy, a természet „csodavölgye“ számomra mindig a biztonságot, ' s a gyermekkor gondtalanságát adja vissza két napra. Dús rétjei, a kopár sziklák képezte szeplői és barlanggyöngyszeme magán hordja a természet összes romantikáját és áldását. A völgy erdői a derült nyári napokon szinte kitágulnak, s ilyenkor az ég kéksége szabadabban férkődzik a lombok közé. A fák lehajtott szélű levelei, mint mesebeli léggömbök, úsznak a szellő hátán, s olyan tüzes színekben ragyognak, melyek az élet kiapadhatatlan erejére, újjászületésére vallanak. A Szalőc és Vígtelke között vezető gombaszögi út, a fejlődő falvak, a fogyatkozó tanyabokrok, és a Sajó új világépülő himnuszát zengi habhúrjain. Idén a CSEMADOK Központi Bizottsága, a rozsnyói (Rožňava) járás-, párt- és állami szerveivel, a CSKP megalakulása 60. évfordulója jegyében XXVI. alkalommal rendezte meg a csehszlovákiai magyar dolgozók Gombaszögi Országos Kulturális ünnepélyét. Az idő ezúttal is a bízóknak kedvezett, azoknak, akik újra ott voltak, s nem ijedtek meg attól, hogy napokkal előbb még sötét felhők borították az eget. A kétnapos rendezvényre húsz-huszonkétezer néző „zarándokolt“ a munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező kék völgybe, ahol ezeken a napokon dalolt a nyár. Meggyőződésem, hogy a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély vonzerejét két tényező határozza meg: Ez a hagyományossá vált országos rendezvény kimagasló eseménye állandóan fejlődő nemzetiségi kultúránknak, s egyben a. csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális fóruma is, ahol mind a szereplőknek, mind a nézőknek élményt nyújtva mutathatják be népi kultúránk gyöngyszemeit, és haladó nemzeti hagyományait. Az idei rendezvény következetesen i— minőségileg magasabb szinten — valósította meg azokat a célokat és feladatokat, amelyeket az országos rendezvény már az induláskor magára vállalt: nagy tömegek számára biztosított szórakozási lehetőséget. A rendezők és a szervezők — meglátásaim szerint helyesen — a műsor meghatározásánál és összeállításánál abból indultak ki, hogy a különböző korosztályú, műveltségű és felkészültségű nézők megismerkedjenek a folklór tartalmi gazdagságával, a népművészet értékeinek kiállításával, a színészi szó és a színpadi látvány egységével. A műfaji sokszínűség, a szerkezeti struktúra szinte magától kínálta azt a lehetőséget, hogy mindenki választhatott érdeklődési körének, ízlésének megfelelően. Az elmondottakból kiindulva nem értek egyet azokkal, akik kifogásolták a magyar nóta és a popzene műsorratűzését. Véleményem szerint nincsenek előkelő és kevésbé előkelő műfajok, — a rétegműsorok szereplőire viszont érvényes az a megállapítás — csak jó és rossz előadók vannak. Az ünnepség szombaton, június 27-én a szovjet hősök pelsőci (Plešivec) emlékművének a megkoszorúzásával kezdődött, majd ünnepi nagygyűlésre került sor, amelyen Rácz Olivér, érdemes művész megnyitó szavai után Juraj Buša mérnök, az SZLKP oktatási minisztere mondott ünnepi beszédet. Beszédében tolmácsolta a legfelsőbb párt- és állami szervek jókívánságait, majd méltatta a választások politikai jelentőségét, amelyen nemzeteink és nemzetiségeink kinyilvánították odaadásukat hazánk további békés fejlődése, a CSKP XVI. kongresszusán jóváhagyott politikai, társadalmi és kulturális program iránt. Ez a program — miként azt Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára, köztársasági elnök hangsúlyozta —, híven fejezi ki népünk legsajátosabb igényeit és céljait. Beszédének további részében pártunk hat évtizedes tevékenységének, harcainak jelentőségét méltatta, s kiemelte azokat a nagyarányú változásokat, amelyeknek mindannyian aktiv részesei és tanúi vagyunk. Gombaszög ízletes gyümölcse örvendetes, hogy az idei rendezvényen valóban Ízletes gyümölccsé érett a CSEMADOK Központi Bizottságának az a törekvése, hogy Gombaszög legyen a közel negyedéve folyó fesztivál-sorozat kicsúcsosodása, ahol a műkedvelő népművészeti mozgalom legjobbjai mutatják be legsikeresebb műsorszámaikat. Az utóbbi évtizedek termékeny évei alatt Gombaszögnek „fesztivál testvérei“ születtek, sokasosodott, gyarapodott a család, s bár napjainkban „többen szoronganak“ a kultúra nyári asztalánál — a családi pótlékből minegyik vehet — a legnagyobb juss azonban a legidősebb testvért illeti. A kék völgy varázsa, a szabadtéri színpad monumentalitása szinte sajátos töltést, izzást, fűtöttséget, pompát és csillogást nyújt ennek az országos rendezvénynek. A konkrét programokon bár megoszlottak a vélemények, abban viszont teljes volt az egyetértés, hogy az idei rendezvény minőségi szempontból is betöltötte kulturális küldetését. A Gombaszögöt megelőző fesztiválok színvonala jelezte már a művészi szint fejlődését, a karakterisztikusabb műhelymunkát. Az országos rendezvény sikere tehát várható volt, mert Gombaszög olyan fához hasonlítható, mely jelképesen az előző fesztiválok gyökereiből táplálkozik, s a nevezett gyökerek életképességétől függ a népművészet és a kultúra „égkalapja“ alatt érlelődő gyümölcs zamata, mely az idén nagyon ízletes volt, s újra igazolta azt az alapigazságot, hogy a közös gondokon csak egymás kezét fogva juthatunk túl. Néptánc és anyanyelv Az országos rendezvény egyik élénk színfoltját a gyermekek tánccsoportjaiiták és irodalmi színpadainak a szereplése jelentette. A VI. Dunamenti Tavasz győzteseinek és a gyermekcsoportok zselizi országos versenye legjobbjainak műsorában a szép magyar szót a dunaszerdahelyi (Dunajká Streda) Kis Fókusz, a Buzitai Általános Iskola Jóbarátok Kisszínpada és a Szenei (Senec) Általános Iskola Pöttömszínháza, a néptáncot pedig a gimesi (Jelenec) Villő és a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál képviselte. Néptánc és anyanyelv: A gyermek kísszínpadok és néptáncegyüttesek sikeres szereplése örömmel tölthet el bennünket, mivel rájuk vár hagyományaink, népszokásaink, népdalaink és néptáncaink feltárása és ápolása és anyanyelvűnk tisztaságának megőrzése. Sok virág nyílt a gombaszögi réten ... Ezek a gyermekek jelentették i— jelképesen szólva — számunkra a nyár legszebb, legnemesebb virágszálait, mert bennük látjuk épülő jelenünk, boldog jövőnk megvalósítóit. Megkülönböztetett gondossággal, s féltő gondviseléssel ápoljuk ezeket a virágszálakat, hogy a virágbaszökkenés után az élet folytonosságát biztosító magot is érleljenek. Legjobb néptáncegyütteseink — a Bodrogközi Népi Együttes, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, a diószegi Új Hajtás, a somorjai (Samorín) Cselló és a nagyidai (Velká Ida) Ilosvai — sikeres szereplése azt sejteti, hogy rend és a fegyelem nyugalma, a tudásvágy vibrálása, a feszült akarat és az oldott vidámság harmóniája, a munka és a szórakozás egysége uralkodik néptáncegyütteseink házatáján.‘ Együtteseink egyre inkább az eredeti folklór, a tiszta forrás elsősége és hű közvetítése mellett tesznek hitet egész munkájukban. Örömteli, hogy repertoárjuk jóformán azonos bőségű a teljes hazai táncanyaggal, de úgy tűnik — s ez örvendetes —, hogy a „csiszolásról“ még sokáig nem szeretnének lemondani, az eredeti folklór minél gazdagabb, megfelelőbb, tökéletesebb színpadraviteléért folyvást találnak tennivalókat. A kultúra gazdagon terített asztalán folklórcsoportjaink szereplése is „ízletes falatot“ jelentett. Nagy eredménynek tartjuk, hogy az ország falvaiban továbbra is szívügynek tartják a hagyományőrzést. A krasznahorkaváraljai (Krásnohor-Svidník... A legjobb ukrán folklórcsoportok mutatták be tudásukat A romantikus gombaszögi völgyben az amatőr művészeti mozgalom legjobbjai mutatták be műsorszámaikat Fotó: Prandl Sándor A vidámság harmóniája, a munka és táncegyütteseinket ské Podhradie), a tornagörgői (Hrhov), a hosszüszói (Dlhá Ves),acsoltói (Coltov), a kecsői (Keiíovo), a gesztetei (Hosfovce), 4 dunamocsi (Moöa) éneklőcsoportok, illetve citerazenekarok tét nélküli, felszabadult szereplése átfogó képet adott népünk gazdag hagyományvilágáből. Reméljük, hogy példájuk további százakat nyer meg a különös varázsú, lelket és agyat tisztító népművészetnek. A szabadság kapujában Svidník... Járási székhely az Északkeleti-Kárpátok tövében, alig tizenhat kilométerre Duklától a szabadság kapujától. A város felett levő dombon a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák emlékműve áll őrt. Megragadó hatalmas obeliszk, óriást felkiáltójel — Emberek, őrizzétek a békét! Az emlékművel szemben lévő domb alatt új szabadtéri színpad áll. A szabadtéri színpadot emberek ezrei lepik el: Gombaszöggel egyidőben, június 28-án fejeződött be az ükrán Dolgozók Kulturális Szövetségének üt napig tartó rendezvénysórozata. Kipirult, erőtől, egészségtől duzzadó arcok, a szemekben boldog öröm és magabiztosság, kicsattanó fiatalság, feszülő erő, szűnni nem akaró taps — nagy vonalakban így lehetne jellemezni a közönséget. Akaratlanul Fábry Zoltán megrázó leleplezése, szívbe markoló kiáltása, az ukrán nép néhai nyomorának dokumentuma, az Éhségíegenda jut az ember eszébe. Az elnyomott, a legelemibb jogaitól megfosztott ukrán nép a szovjet hadsereg és a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest győztes harcainak nyomán szabadult fel a nemzetiségi és az osza szórakozás egysége jellemzi néptályelnyomás jármából. Az Éhséglegenda, a hontalanság korszakát felváltotta a hazára találás boldog korszaka. Az idén 27. alkalommal rendezték meg Svidníkben az ukrán dolgozók dal- és táncünnepélyét. Az ukrán együttesek mellett szovjet, cseh és szlovák népművészeti együttesek is bemutatták tudásukat. A hazai magyar népművészeti együtteseket a fülekpüspöki (Filakovské Biskupice) Palóc néptáncegyüttes képviselte nagy sikerrel. A Svidníki Népművészeti Fesztivál az idén is maradéktalanul betöltötte azt a szerepét, amely az első rendezvényt 1954-ben életre hívta, s amelyért azóta is tiszteletreméltó következetességgel dolgoznak rendezők, résztvevők egyaránt: ez a funkció a híd szerepét tölti be, a seregszemle fórum, ahol a különféle nemzetek képviselői a kultúra, a népművészet sajátos eszközeivel szolgál* ják a népek barátságának elmélyítését. Az itt fellépett folklórcsoportok a nemzetiségi kultúrák követeiként nem egyszerűen ismeretanyagot, átfogó képet adnak népük hagyomány* világából, hanem a baráti beszélgetések alkalmából megismerik egymás életét is, s egymás tapasztalataiból gazdagodva művészi értékek megteremtésére törekednek, folyvást gazdagítva hazánk egyetemes kultúráját. ★ A kék-völgyben és a szabadság kapujában dalolt a nyár. A kasza alá érett búzatáblák, száradni vágyó lucernarendek, s a széna illata fűszerezte a levegőt. Az autóbuszok nyitott ablakain keresztül hegyen és völgyön át szólt a népdal, az őst énekszó. A saját magát tükröző népi alkotás utat talált a szívekhez és az értelemhez. Csiba László DÉNES GYÖRGY: A KALÁSZ ÉNEKE Hallottad már a kalász énekét, mikor a mennybolt kék ezüstben ég, és sűrű árnyék gyűl a fák alatt, s a holt kövek is fölparázslanak, mikor a földön átliheg a nyár, és tajtékzik az érett napsugár? Hallottad már a búza énekét, mikor a vas a sürejébe tép, s a verejtékes földön vértelen harcból kiált a forró értelem, a tiszta vágyban felmarjult tenyér, az élet izzó heve: a kenyér? Paraszt testvérem, hadd köszöntselek, ki ősidőktől egy voltam veled, kinek a lelke lelkeddel rokon s a te fájdalmad lángol arcomon. Búcsúzom elemben egy síül fehér szegfű. Elindulok lefelé a lépcsőn. Csengetnek. Nekem utoljára. A siegfü tükörként veri vissza az emlékeket: a félénk kis elsőst, aki eltéved a városban, a másodikost, aki úgy érzi, övé a világ, az éjszakákon át számoló harmadikost... S most el sem hiszem, hogy búcsúzom, ballagok. Négy év'. Teli munkával, nevetéssel, könnyel. Hányszor csodáltam meg a Dómot, hányszor simogattam a színház aranybársonyát, hányszor futottam versenyt a Hennáddal, hányszor barangoltam az „újváros“ betontömbbjei közötti Rugdostam hulló faleveleket, bámultam a havas fákat, utakat, tereket. Láttam, hogy villantja fel száz meg száz színét a park,, rekkenő melegben fagylaltot nyalva, néztem a kék eget. Jártam széllel szemben, s simogatta arcomat a nap. Voltam boldog és boldogtalan, vidám és szomorú, nagyszájú és érzékeny, mérges és halk, nyugodt és bizonytalan. Sokszor voltam egyedül és tagja voltam egy csodálatos társaságnak. El lehet-e felejteni a krumpltföldek zsivaját, a sítanfolyam hangulatát, az üzemgyakorlatok édes semmittevését, a szalagavató izgalmait, az édes vitákat, veszekedéseket, a vidám perceket, az átvirraszott éjszakákat? ... Anya könnyes szeme pillant felém. Pár szál virágot nyújt. Apa hangtalanul mondja: Menj! Egyedül is, a saját lábadon menj! Menj! Hogyan? Merre tovább? Néhány nap múlva érettségi. Vajon sikerül? Es azután? Kezemben a félig nyílt rózsabimbó csupa rejtély. Egy leszek az ezrek közül, ki minden reggel munkába indul. Dolgozik gyermekeiért, másokért, a jövőért. Egy a sok közül, két végtelen cél felé hajt a vágy: elérni mindent. Ki két kézzel küzd a szebbért, a jobbért. Kinek néha eszébe jut iskolája, tanárai, régi barátai.., Halkan száll a dal: ,„Ballag már a vén diák, tovább...“ Folynak a könnyek. VÄMOS KATALIN
