Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-12 / 50. szám
A betegségek és kártevők elleni védekezés módszerei Ma már nemcsak a mez.'ígazdasági szakemberek, de a kertészkeduk is ismerik a növényvédelem jelentőségét. Tudják, hagy a kultúrnövények jelentős hányadát hatékony védelem nélkül nem lehet és nem is érdemes termeszteni. Általános tapasztalat, hogy az almamoly ellen végzett öt permetezéssel csaknem teljesen kizárható a gyümölcs károsodása, viszont a kezeletlen fákról idő előtt lehull a termés nagy része, a többi gyümölcs pedig igen rosszul tárolható. A növényvédelem szó hallatán sokan kizárólag a kémiai védekezésre gondolnak, holott a vegyszeres kezelés csupán egyik mádszere a növényvédelemnek. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy éppen a kémiai védekezés ment át legnagyobb fejlődésen az utóbbi évtizedben, s így az egyik leghatásosabb és leggazdaságosabb növényvédelmi módszerré vált. A növényvédelmi módszerek gyakorlatilag két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot a megelőző vagy közvetett, a másikat pedig a közvetlen védekezési módok adják. Az első csoport tipikus példájaként említhetjük a különböző agrotechnikai eljárásokat, melyekkel a növények számára optimális, a kórokozók részére pedig minél kedvezőtlenebb körülményeket teremtünk. Ez annyit jelent, hogy a növények specifikus igényei szerint kell megválasztani a legalkalmasabb termőterületet, tápanyagpótlást, vetésforgót, a legkedvezőbb sortávolságot, az öntözés legalkalmasabb időpontját stb. A mezőgazdasági üzemekben gyakran előfordul, hogy bizonyos kórokozó vagy kártevő fellépéséért kizárólag a növényvédelem irányításával megbízott szakembert hibáztatják, holott sokszor már a talaj előkészítésénél, a fajta megvá-j lasztásánál, illetve a tápanyagpótlásnál hibát vétenek. Az már csak természetes következmény, hogy a kedvezőtlen feltételek közepette sínylődő, legyengült növények könyebhen alulmaradnak a később fellépő kártevőkkel vagy betegségekkel szemben. Kevésbé ismert megelőző védekezési módszerként említhető a karantén (zárlati) intézkedés, melynek lényege az olyan kártevők és betegségek behurcolásának megakadályozása, amelyek külföldön tetemes károkat okoznak, de hazánkban nem fordulnak elő. Viszont meghonosodásuk — a kedvező éghajlati viszonyok miatt — nálunk is lehetséges. Annál is inkább, mert a behurcolt károsítéknak az új környezetben általában nagyon kevés természetes ellenségük akad. Így tehát zavartalanul szaporodhatnak és terjedhetnek, mint például a bnrgonyabogár, melv Észak-Amerikából került Franciaországba, majd onnan a második világégés után terjedt el egész Európában. A karantén kártevők felderítése és távoltartása céljából hazánkban belső (járási) és külső (a határátkelőhelyeken) karantén-szolgálat működik. E szolgálat fő feladata a kivitelre vagy behozatalra szánt növényi eredetű termékek vizsgálata és minden — a karantén előírások szempontjából — hibásnak minősülő ént forgalomból történő kizárása. Nagyon fontos közvetett védekezési méd az ellenállóságra (rezisztencia) nemesítés. A terméshozamok növelésében az utóbbi időben ennek egyre nagyobb a jelentősége. E növénynemesítési és növényvédelmi speciális ágazatnak az alapját az a megfigyelés adta, bogy a legerősebb rovardúlás vagy járvány csúcspontján is mindig akadnak olyan növényegyedek, amelyek mentesek a kártételtől vagy a fertőzéstől. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy viszonylag könnyebbnek és eredményesebbnek ígérkezik a kórokozókkal (betegségekkel ) szembeni rezisztenciára nemesítés. A közvetlen védekezési módok közé soroljak a mechanikai, fizikai, biológiai és kémiai védekezést. A mechanikai módszerek közé tartozik például a növénymaradványok megsemmisítése, a kárlevők telelő tojásosoméinak vagy hernyófészkeinek összegyűjtése, a termőterület bekerítése, a talaj- és növénytakarás, a madarak riasztása, a talajcsere stb. Ezek az eljárások (feltéve, hogy lelkiismeretesen végezzük őket) nagyon hatásosak. Egyetlen hátrányuk, hegy viszonylag munkaigényesek. A fizikai növényvédelmi eljárásokra általában a magas hőmérséklet használata jellemző (pl. talajgőzölés). A biológiai védekezés kérdése ma nagyon is időszerű, elsősorban környezet védelmi szempontból. Annak ellenére, hogy a biológiai védekezés problémája már régóta foglalkoztatja a szakembereket ,az elért eredmények nem tükrözik a módszerhez fűzött remények valóraválását, s bizony még sok kérdés válaszra vár. A biológiai védekezés olyan eljárásokat foglal magába, amelyekkel az ember valamilyen élő szervezetet a károsító fékentartására vagy megsemmisítésére tudatosan használ fel. A konkrétumokról majd később. A védekezési módszerek felsorolásában a végére hagytuk a vegyszeres védekezést, mivel sorozatunknak ez a fő témája s vele részletesen fogunk fog-* ialkozni. A kémiai védekezést rendszerint olyankor alkalmazzuk, amikor egy-egy elszaporodot kártevővel vagy elterjedt betegséggel szemben akarunk gyors eredményt elérni. Ilyen pl. a levéltetvek elhatalmasodása a fóliasátrakban vagy a takácsatkák tömeges fellépése a gyümölcsfákon stb. Ügyszintén nem tudjuk elképzelni a szőlőtermesztést a peronoszpóra és a lisztharmat elleni rendszeres permetezés nélkül, illetve az egészséges alma megtermelését varasodás és molyok elleni védekezés nélkül. Ma, amikor a legtöbb betegség és kártevő fejlődésmenetét jó ismerjük, kiválaszthatjuk a legmegfelelőbb növényvédőszert, s azt a legalkalmasabb időpontban használhatjuk. A vegyszeres növényvédelem hatékonyságát és gazdaságosságát több tényezővel is érzékeltethetjük. Egyrészt közvetlenül mérsékeli a kárt, másrészt javítja a termék minőségét, s nem utolsó sorban sok élőmunkát takarít meg. Hátrányként elsősorban a vegyi készítményeknek az emberre és a többi melegvérű élőlényre gyakorolt hatását kell megemlítenünk. Nem szabad és nem is lehet lebecsülni a vegyszerek úgynevezett fitotoxieitésát (növénymérgező hatását) sem. Ez gyakran az előírt töménység meg nem tartásánál, néha a rosszul megválasztott szerkombináció alkalmazásánál, esetleg érzékeny fajták helytelen permetezésekor jelentkezik. Gyakran tapasztaljuk, hogy a kártevő ellen ajánlott szernek nem kielégítő a hatása. Ilyen eset általában akkor fordul elő, ba nem gondolunk a szerváltásra, s többször ugyanazt a készítmény használjuk. Ezzel a kártevők populációiban ellenálló törzsek fejlődését segítjük elő. E rezisztencia (ellenállóképesség) kiküszöbölésére csupán egy mód van: a különböző hatóanyagú növényvédő szerek állandó váltogatása. HATLAK GYÖRGY agrármérnök Kertészkedóink a helyi. Járási és országos kiállításokon bemutatott termékeikkel, illetve a szerződéses háztáji árutermelésben felmutatott eredményeikkel bebizonyították, hogy nem zárkóznak el a nagyüzemi szinten bevált, haladó módszerek alkalmazásától. Sajnos, a növényvédelem a háztájiban Is egyre inkább a kizárólagos vegyszeres kezelésre korlátozódik, s ez figyelmeztető jelenség. Fotó: «—bor Tenyésztői körökben gyak” ran vita tárgyát képezi a king galambok termékenysége. Nem véletlenül, hiszen sokan kudarcot vallanak a szaporításban. A king galambfajta a tyúkgalambok közé tartozik. Ha a tenyésztő eleget akar tenni a standard fajtakövetelményeknek, akkor a kívánt testalkat megőrzése érdekében galambjait voliérben, esetleg elkerített udvarrészben kell tartania, mégpedig úgy, hogy a madarak ne röpködjenek a háztetőre. Lehet, hogy ez kedvezően befolyásolja a megfelelő küllemet, viszont döntően befolyásolja a kingek termékenységét. Általános tapasztalat, hogy e fajta esetében különös gondot kell fordítani a galambház építésére. Alapvető követelmény, hogy egy tenyészpárra legkevesebb két négyzetméter alapterület jusson. Tenyészidényben a párbaállított galamboknak külön szálláshelyet kell biztosítani, mégpedig minimum egy négyzetméter alapterületűt, s azt úgy elhelyezni a padlón, hogy a párok kölcsönösen ne zavarják egymást. A padlón kialakítót nevelőtérben (a polcos megoldás nem jő) minden galambpár számára 45X45 ernes költöfészket kell elhelyezni. Ebben a nevelőtérben a fiókák fészakhagyástól egészen elválasztásig kibírják, s mivel a többi tenyészpér nem üldözi őket, szépen és gyorsan fejlődnek. Az így berendezett galambházhoz csatlakozó voliérnek A king galambok szintén a lehető legtágasabbnak kell lennie. Itt helyezzük el az etető és itató edényeket, valamint a grit adagolására szolgáló, speciális etetőt is. A voliér alapterületét több részre osztjuk; az egyik részt körülbelül 5 cm-es rétegben megszórjuk sárga homokkal, a másikba folyami homok kerül, a harmadikat füvesítjük és itt helyezzük el a fürdőmedencét is, mig a negyedik részt meghagyjuk eredeti állapotában. Pihenésre az állatoknak ülőkéket készítünk. A tömeges ülőkéket 18 cm átmérőjű rudakből készítjük és ugyanolyan magasságban (30 cm) helyezzük el, mint az egyedi ülőkéket. A kirepülő fiatal galambokat azonnal elkülönítjük és áthelyezzük a növendékek részére épített voliérbe. A minőségi takarmányon kívül sok Kolumbin-kés2ítményt, szárított tojáshéjat, meszet nyújtó, finomra zúzott vakolatot, Illetve Combinál AD3 készítményt biztosítunk számukra. Az ivóvizet nyáron rendszeresen cserélni kell, a nyári hónapokban legalább három ízben. Mindezzel megalapozzuk a leendő tenyészpárok jő termékenységét. Ne feledjük, hogy jő utődnevelésl eredményt csak egészséges, életrevaló szülőkkel érhetünk el. Vagyis olyan állománnyal, melyben nem hanyagolják el a vérfrissítést. Igaz, jó termékenységének megérzéséért hogy az utóbbi években némely tenyésztők kezdeményezték a külföldi (MNK, NDK) tenyészállatok behozatalát, mégis általános tapasztalat, hogy tenyészeteinkben egyre inkább jelentkezik a vérfrissítés elhanyagolásának káros következménye. A rokontenyésztés káros hatása elsősorban a hazánkban kevésbé elterjedt színváltozatoknál jelentkezik (kisebb fej, gyenge csőr, megnyúlt test). A küllemi tünetek mellett igen gyakori a termékenység csökkenése, a korai öregedés, a mérsékelt életképesség. Ezeken a gondokon úgy igyekszünk enyhíteni, hogy más tájakon tevékenykedő tenyésztőktől szerzünk be olyan tenyészpárokat, amelyek eltérő éghajlati viszonyok közepette nevelkedtek, esetleg különböző színváltozatok keresztezésével kísérletezünk. A hasonló gondokkal küszködőknek ajánlani tudjuk a fehér galambok más színváltozatokkal történő keresztezését, a kék színváltozat barnaszalagos sárgával, illetve a vörös feketével történő párosítását. Ha a javasolt keresztezés mellett döntünk, különös gonddal válogassuk össze a párokat, s lehetőleg csupán egy-két galambpárral kísérletezzünk. A keresztezésből származó legjobb utódokat meghagyhatjuk továbbtartásra. Ezzel a kényszer-vérfrissítéssel bizonyos mértékben javítani lehet a king galambok termékenységét Az évek során bizonyítást nyert, hogy azok a tenyésztők, akik szabad mozgást biztosítanak az állatoknak, tehát nem zárják madárházba vagy zsúfolt röpdébe a galambokat, nem tapasztaltak termékenység-csökkenést, bármilyen színváltozatot tartanak is. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az ilyen állomány törzstenyésztés szempontjából értéktelen, kizárólag húsgalamb-termelést szolgálhat. Általános tapasztalat, bogy a king galambok tenyésztőinek száma az utóbbi években egyre gyarapszik. Viszont azt is megállapítottuk, hogy az eredményes tenyésztői munka legalapvetőbb feltételeinek megteremtése területén sok hiányosság észlelhető. így nem csoda, ha egyre több a panasz, örvendetes lenne, ha a king galambok Iránt érdeklődők előbb mérlegelnék, képesek-e megteremteni a fajta eredményes tenyésztésének alapvető feltételeit, s csak azután vásárolnák meg a tenyészpárokat (lehetőleg tapasztalt, jő eredményt felmutató tenyésztőktől). Ha így lenr ne, bizonyára kevesebben ócsárolnák ezt a fajtát! Fnkala J. Mennyi legyen a Régi hagyomány, hogy ahol tyúkokat tartanak, ott kakasnak is kell lennie, hiszen tulajdonképpen 6 az udvar dísze. Nem ritkaság, hogy a háztáji tenyésztők két-három kakast is meghagynak. Kevesen tudják, hogy ez fölösleges takarmánypocsékolás, hiszen kakasra csak akkor van szükségünk, ha főidényben keltetési tojást akarunk termelni. S ha már kakastartás mellett döntünk, akkor legalább igényesen járjunk el a kiválasztáskor. Tenyészkakasnak csak egészséges, élénk vérmérsékletű, kifogástalan külemű állat való. A melle legyen széles, domború, és az állat egyébként is viselje magán a fajta jellegzetes bélyegeit. További fontos kívánalmak: tiszta szem, jól fejlett, mélyvörös színű, oldalkinövések nélküli taraj, biztos járás. A nyak- és nyeregtoilazat legyen dús, a farok mérsékelten függőleges tartású, szépen fejlett sarlétollakbél álljon. A tenyészkakas hangja legyen tiszta, tömege (súlya) feleljen meg a fajtával szemben támasztott követelményeknek (standard). A tojófajtáknál 2,5—2,8 kilogrammos, a kettős hasznosításúaknái (pl. rodejlend, hemsír, plimut, szöezeksz stb.) 3,6—3,8 kilogrammos élő tömeget követelnek meg. A hústípusú (pl. orpington, kornis) kakasnak 4,5—5 kilogrammosnak kell lennie. Tenyészkakasnak az kakas? Gyönyörű — csaknem négy kilos — szöszeksz kakas Gecző János ipolyszakállasi (Ip. Sokolec) kistenyésztő állományából Fotó: —bor 1—4 éves állatok valók. A könnyű fajták kakasai 3—4 hónapos korban érik el az ivarérettséget, tenyésztésbevételre azonban csak kilenchónapos körtől alkalmasak. A kakasszükségletet mindig a fajtától tesszük függővé. Ha keltető tojást akarunk termelni, akkor a könnyű fajták esetében 15—20, a középnehéz (vegyes) fajtáknál 12—15, a nehéz (hústípusű) fajták esetében pedig 10—12 tyúkot számíthatunk egy kakasra. Ne feledjük, hogy a gázolás (párzás) hatása csak a negyedik-ötödik napon jelentkezik, viszont 14—21 napig tart. Ebből következik, hogy minden megtermelt tojás megtermékenyítéséhez nem szükséges ismételt gázolás. Ha azt akarjuk, hogy kevesebb legyen az üres (meg nem termékenyített) tojások százalékaránya, akkor az idősebb tyúkokhoz fiatal, éiénkebb vérmérsékletű kakast osszunk be, a fiatalabb tojókkal pedig idősebb kakast tartsunk. Az öregebb kakas ugyan ritkábban gázol, viszont az utódai általában jobbak. A legtöbb kakas heves vérmérsékletű, ezért ha több van belőlük egy tenyészetben, igen gyakori a verekedés, amely néha bizony életre-halálra megy. Érdekes megfigyelés, hogy az egy költésből származó kakasok ritkábban marakodnak, jobban megférnek egymással. A tapasztalt tenyésztők úgy szokták megoldani a kérdést, hogy egy darabig két kakast tartanak, s megfigyeléseik alapján kiválasztják a jobbat, az aktívabbat, a másikat pedig kicsit meghizlalják, és karácsonyra levágják. K. MOLNÁR FERENC
