Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-18 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. ]úHhs UK 6 Labdarúgás a javából ♦ Néhány gondolat egy selejtező mérkőzésről ♦ Az irányításban is vannak javítani valók ♦ A Felszabadulás Kupának is rangja van A dunaszerdahelyi (Dim. Streda) járásban nemcsak a mezőgazdaság lendült fel, hanem ezzel egyidejűleg a sportélet Is. Talán egy járásban sincs első ligás falusi női kézilabdacsapat, a járás székhelyén a II. ligában játszó labdarúgógárda, kiváló birkózók, asztaliteniszezők és tovább lehetne sorolni a kiválóságokat a különböző sportágakban. Több labdarúgócsapat van, amelyek a kerületi bajnokság különböző osztáyaiban szerepelnek sikeresen. Érdemes megemlíteni, hogy a honvédelmi sportversenyekben szintén a legjobbak közé tartoznak a dunaszerdahelyi járás szervezetei. A jó szereplésnek több tényezője van. Elsősorban a sport szeretete, a vezetők fáradhatatlan tevékenysége, e minden igénynek megfelelő sportpályák, az anyagi lehetőségek, amelyek megteremtéséhez jelentősen hozKét egyforma képességű csapat küzdött a továbbjutásért. Éppen ezért az ilyen jelentősebb mérkőzésre határozottabb, hozzáértőbb bírót küldhetné a szakosztály, olyat, aki nem károsítja meg téves ítéletével egyik csapatot sem. Sok minden történhet egy mérkőzés alatt, és a kisebb bírói tévedések miatt kevesen méltatlankodnak. De ami a második félidő utolsó percében történt, az már elgondolkoztató. Az egyik előretörő bakai játékost — százszázalékos gólhelyzetben — a kifutó légi kapus a tizenhatos vonala körül durván lerántotta. Mivel a bíró tizenegyest nem ítélhetett — a szabálytalanság tizenhatoson történt —, nyugodtan adhatott volna piros lapot, illetve ki-állíthatta volna a játékost. De ha a bíró reálisan vezeti a mérkőzést, akkor néhány perc múlva, a tizenhatoson belül történt újabb gólt akadá-Л kerületi bajnokság В osztályába került nagylégi csapat zájárulnak a mezőgazdasági üzemek Is. A labdarúgócsapatok között nagy a tülekedés a járási bajnokságok különböző csapatai között a továbbjutásért, különösen érdekes, mozgósító a kerületi В osztályba való felkészülés. A járási bajnokságokban — országszerte — a második osztályban rendszerint egy csoportban vetélkednek a bajnoki pontokért. A csallóközi járásban ez nein így van, ők két csoportot alakítottak, s mivel csak egy csapat kerülhet fel, selejtező mérkőzést kell játszaniuk a feljebbjutásért. Nehéz megérteni, miért szükséges a járási bajnokság második osztályában szereplő csapatokat két részre osztani. Azt hiszem, ezen rövidesen változtatni kellene. Az is kevésbé érthető, hogy a nemzetközi és a hazat szokásoktól eltérően, ha az egyfordulós selejtező döntetlenül végződik, nincs kétszer tizenöt perces hosszabbítás, hanem tizenegyes rúgásokkal döntik el a mérkőzés kimenetelét, illetve a feljebbjutás sorsát. — Ezt a megállapítást legjobban igazolja a közelmúlt napokban Dunaszerdahelyen lejátszott mérkőzés Baka és Nagylég (Lehnice) között. A selejtező mérkőzés döntetlenül, l:l-re végződött. A járási labdarúgó szakosztály döntésének alapján tizenegyes rúgásokkal döntötték el, melyik csapat játszhat majd a kerületi bajnokságban. Elég izgalmas volt a néhány perc, amely alatt a két csapat játékosai rúgták a tizenegyeseket. Mindkét csapat idegesen játszott és ez rányomta bélyegét a tizenegyesekre is. De azért egy kissé furcsa, hogy az aránylag jó képességű labdarúgók többször nem tudtak a hálóba találni. Pedig a bajnokság góllövő táblázata mást mutat. A bakaiak például huszonkét mérkőzésen hetvenhét gólt rúgtak, a maguk csoportjában jeleskedtek a légiek is hatvanhét — huszonkilences gőlaránnyal. A szerencse a légieknek kedvezett, ők nyerték az izgalmas találkozót. Gratulálunk a nagylégieknek a feljebbjutáshoz, hiszen a hatvan évvel ezelőtt alakult sportszervezet labdarúgói bizonyították, méltók elődeik hírnevéhez. lyozó szabálytalanságért jogos tizenegyest ítélhetett volna. A mintegy ezerötszáz néző közül (amennyi sokszor az első ligás mérkőzéseken sincs) sokan méltatlankodtak a mcggondolatan, főleg a bakaikat károsító döntésekért. De azt is őszintén meg kell mondani, hogy a lelkesen szurkoló tábortól nem volt szép, hogy kórusban kiabálták „a hülye bírót“, szép ha a szurkolók lelkesítik a csapatukat, de az már méltatlan, ha durván sértegetik a játékvezetőt, az ellenfél játékosait, és durvaságra biztatják saját fiaikat. KÄRPÖTLÄS A FELSZABADULÄS KUPÁÉRT Egy héttel később Bakán került sor a Felszabadulás Kupa járási döntőjére. Ezt a találkozót példásan megrendezték. A bakai vezetőség, Kováts Gyula elnökkel az élen, mindent megtett, hogy a nemes eszmét szolgáló tornán minden a legnagyobb rendben legyen. A Felszabadulás Kupáért lényegében a járási bajnokság minden csapata indult, vagyis hatvannégy csapat, kétfordulós rendszerben. A kupa elődöntéjében a négy legjobban szerepelt csapat jutott: Baka, Nyárad (Topolovec), Csaljpközcsütörtök (Štvrtok na Ostrove) és Nyárasd (Topofníky), amelyek visszavágó mérkőzést játszottak a kellemes hétvégi napon. A Fortuna most a bakaiaknak kedvezett, és ezzel másodszor vehették át az értékes kristálykupát. (A kiírás óta a várkonyiak (Vrakúň), s egyszer vásárvámos (Trhové Mýto) lett az első. A kétnapos rendezvénnyel elégedett volt a közönség, a járási küldöttek, valamint a játékosok. S azt pedig el kell ismerni, hogy a játékvezetők a legjobb tudásuk szerint vezették a mérkőzést. A legnagyobb elismerés hangján lehet csak szólni a rendezőkről, akik mindent megtettek a csapatok kényelméért, a közönség sokoldalú ellátásáért, s arról sem feledkeztek meg, hogy a játék szünetében hangszórón keresztül méltatták a Felszabadulás Kupa politikai jelentőségét. TÖTH DEZSŐ A bakai csapat, a járási Felszabadulás Kupa győztese (A szerző felvételei) Régi szokásom, ha egy-egy térni végett felkeresem a nemzet: bizottságok, vagy a mezőgaz dasági üzemek vezetőit, a téma meg beszélése úján szóba hozom a kultu rális élet helyzetét. Ilyen kötetler beszélgetések során legtöbbször £ problémákról, a nehézségekről esii szó. Amikor legutoljára Gömörpanyitor (Gemerská Panica) jártam és Dobol Sándor elvtárssal, a nemzeti bízott ság elnökével a község közellátásáró! beszélgettünk, őt is faggattam az ot tani kulturális élet színvonaláról. Meglepődtem, amikor a 950 lelke számláló község virágzó kulturális életéről beszélt. Akkor megígértem, hogy legközelebb több időt szentelünk ennek a témának. Nemrégiben újra a községben jártam. A nemzeti bizottság elnökén kívül most Sipkái Sándor, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke is beszélgetőpartnerem volt. — Hónapokkal ezelőtt — a nemzeti bizottság elnökével — beszélgettünk már az itteni kulturális életről. Hogyan látja ezt Ön, a CSEMADOK helyi szervezetének szemszögéből? — A CSKP XVI. kongresszusa által kitűzött feladatokból kitűnik, — vette át a szót Sipkái elvtárs — hogy a kultúrával szemben támasztott követelmények és feladatok nagyon igényesek. Ha ezeket teljesíteni akarjuk mint nemzetiségnek nekünk is hozzá kell járulnunk a kultúra fejlesztéséhez. Ez a tudat kell, hogy ösztönözze tagságunkat, aktív résztvevővé tegyen minket hagyományaink ápolásában, elősegítve ezáltal az egységes kultúra hatékony fejlesztését. Szervezetünk hagyományokban igen gazdag. Megalakulásától kezdve, tehát 1949. szeptemberétől lelkesedéstől fűtött tevékenységet folytat, pedig a kezdet kezdetén egyszerű munkásemberek vették kezükbe a kultúra ügyét. Az indulás tele volt klsebb-nagyobb zökkenőkkel és buktatókkal is, de óriási lelkesedéssel igyekeztek behozni a mulasztásokat. Az eltelt, közel harminckét év hűen bizonyítja annak a 19 alapítótagnak az igazát, akik annak idején kiálltak a CSEMADOK helyi szervezetének létjogosultsága mellett. Hogyan jellemezné a jelenlegi helyzetet? — Az utóbbi néhány év alatt fokozódott a szervezet aktivitása. A nemzeti bizottság megértést tanúsít szervezetünk öntevékeny csoportjainak tevékenysége iránt. Főleg a színjátszó együttes önzetlen támogatásával járul hozzá a község kulturális életének kibontakozásához. Már ebből is kitűnik, hogy legjobb hagyományaink a színjátszás területén vannak. Mindig sikerült bemutatni egy-egy olyan darabot, amellyel a környező községekben is osztatlan sikert arattunk. Munkánkat kicsit nehezíti, hogy eddig nem rendelkezünk állandó helyiséggel. A próbákat főleg a téli hónapokban az iskola valamelyik osztályában tartjuk, mert a kultúrotthonban nincs központifűtés. A másik problémánk, 'ami még ettől is nagyobb, hogy kezdetben, vagyis 1978- ban, amikor újjá szerveztük a színjátszó csoportot, nagyon nehezen tudtuk a fiatalokat megnyerni a színjátszásnak. Voltak, akik a tanulásra, egyéb elfoglaltságra hivatkozva, az olvasópróbák után — enyhén szólva — „cserbenhagytak“. Elég sok rábeszélésre, bizonygatásra volt szükség, amíg a fiatalabbak elvállalták a szerepeket. Ahogy említettem, nagy sikerrel szerepeltünk mindenütt, ez természetesen fokozta a kedvet és ma már szerepvállalási problémával egyre ritkábban találkozunk. Vannak olyanok is, akik évről-évre örömmel fogadják a szerepeket. Nem volt szándékomban név szerint senkit sem Immár huszonhetedik alkalommal rendezték meg Východnán az ország egyik legjelentősebb folklórfesztiválját, melyen — három nap folyamán — 1600 szereplő szórakoztatta a népművészetet kedvelő lelkes közönséget. Az esemény rangját az is emelte, hogy a Tátra alatti falucska szabadtéri színpadának dobogóján négy külföldi — szovjet, spanyol, svéd és finn együttes is fellépett, melyek óriási tapsvihart arattak. A hazai népművészeti csoportok közül is olyan jeles együttesek jelentek meg, mint a bratislavai Dimitrovec, a žilinai Stavbár, a prešovi Sárikán, a bratislavai Gymnik nevű együttes. Jelentős eseménynek számított a szólistatáncosok versenye, ahol a közönség valóban lemérhette „táncoslábú" népművészeink ügyességét, alkotóképességét. A szombati napon a falu főutcáján megrendezett színvonalas népművészeti felvonulást számos turista is megtekintette, emellett sikert arattak azok a, népművészek által faragott nagyméretű faszobrok is, melyeket a východnái amfiteátrum állandó kiállítási terén helyeztek el. <—ikalita—< kiemelni, de most az egyszer kivételt teszek. Sándor Margit több szerepben nyújtott kimagasló teljesítményére felfigyelt a járási dramaturgiai bizottság, és javasolta, hogy jelentkezzen a kassai Thálla Színpadnál felvételre. Ö azonban hű maradt a helyi szervezet műkedvelőihez és a következő évadban is szerepet vállalt. Beszélgetésünket megszakítva, a következő kérdést a nemzeti bizottság elnökének tettem fel: — A többi tömegszervezet hogyan járul hozzá a kultúra terjesztéséhez? — A tömegszervezetek együttműködése nagyon jó. Az elmúlt évekhez hasonlóan a jövőben is több kulturális rendezvényt szerveznek közösen. Nagyon jó példa erre a legutóbbi Ki mit tud a Szovjetunióról elnevezésű vetélkedő. Ebbe a versenybe a CSEMADOKON kívül bekapcsolódott a SZISZ, a Vöröskereszt, a CSSZSZBSZ szervezete, a HESZ, a nőszövetség és a beretkei (Bretka) SZISZ-szervezet. Azt hiszem, ennél jobb példa az együttműködésre, az összetartásra nem is kell. A jövőben ezt még fokozni Is kívánjuk. A különböző politikai, kulturális és egyéb tömegmegmozdulásokra a kulturális műsort továbbra is közösen szervezik. Az összefogás, a tapasztalatcsere csak a kultúra javára válik. A kulturális tevékenység elválaszthatatlan része a könyvterjesztés. Könyvtárunk a Példás könyvtár megtisztelő címet viseli, ahol még a legigényesebb olvasó is megtalálja a keresett kötetet. Az önműveléshez nagyban hozzájárul az olvasás. Annak ellenére, hogy a lakosok zöme az állandó kölcsönzők közé tartozik, mégsem lehetünk elégedettek. Ennek okául azt is felhozhatnánk, hogy íróolvasó találkozóra egyre ritkábban kerül sor. Amíg az illető író néhány művét nem olvassuk el, addig bizony nagyon nehéz színvonalas találkozásokat szervezni. Remélem, hogy ezek a hiányosságok rövid időn belül a múltté lesznek. Ezzel a problémával már több vezetőségi ülésen is foglalkoztunk —veszi át a szót Sipkái Sándor. Természetesen az olvasásra, az önművelésre senkit sem lehet kényszeríteni. Persze a könyvtár vezetője minden alkalmat megragad a könyvek terjesztésére, az olvasás propagálására. Visszatérve a CSEMADOK életére, szeretném megjegyezni, hogy kibontakozóban van az érdekkört mozgalom. Kezdetben hiányzott a lelkesedés, a tenniakarás. Azt hiszem a Hódmezővásárhelyen tett tanulmányi kirándulás jó hatást gyakorolt a ta< gokra. Az érdekköri mozgalom terén szeretnénk fellendíteni az énekkari mozgalmat is, továbbá állandósítani akarjuk a citerazenekar munkáját. E két csoport tevékenységétől ugyanis nagyban függ a régi tájjellegű énekek és zeneszámok fennmaradása, továbbadása.. Erre a tevékenységre fordítjuk erőnk legnagyobb részét. A tájjellegű népdalokat, táncokat, gyermekjátékokat összegyűjtve megmentjük magunk és utódaink számára. Ez a gyűjtés tulajdonképpen úgy kezdődött hogy néhányan szervezetünkből is jelen voltunk a Rokkantak Szövetsége helyi csoportjának évzáróján. A befejezés utáni beszélgetések során néhányan dúdolgatni, dalolgatni kezdtek egy-egy — szinte mér a feledésbe merült — dalt. Az emlékek felelevenítése során foszlányokból, töredékekből nagyon sok régi szép dal újjá éledt. Ez adta a gondolatot, hogy magnetofonnal „körbejárjuk“ a falut* s felvegyük ezeket a dalokat. Az őszi és téli hónapokban az összes tömegszervezettel karöltve az összegyűjtött dalokból, mondókákból, játékokból szeretnénk összeállítani egy teljes estét betöltő műsort. Addig Is személyesen felkeresünk minden családot és megkérünk mindenkit, hogy a még el nem felejtett énekekkel, dalokkal személyesen is fellépjen. Nagyon bízom benne, hogy ezt sikerül megvalósítani, és ezzel a nem mindennapi színfolttal hozzájárulunk nemzetiségi kultúránk fejlesztéséhez. Garat Fereno Východná’81 A pódiumról nem hiányoztak az olyan idős szereplők sem, akik az eredeti népviselet jeleit magánhordozó öltözetüket nemcsak a színpadon használják Východná — eredeti faházaival, népihagyományaival — méltó színtere volt a jeles fesztiválnak A szerző felvétele!
