Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

x

1981. július 18.

SZABAD FÖLDMŰVES

I

Hazánk egyik legnagyobb gabonatermesztő járásában, a lévaiban (Levice) a fagy- és vízkár következtében 1741 hektárral kevesebb az aratnivalö a tervezettnél. Ennek aratását 305 saját és 200 vendógkombájn végzi. Egy kombájnra átlagban 87 hektárnyi gabona learatása-cséplése vár, ami a tavalyinál több.

Aránylag jó terméshozam (de a tavalyinál kevesebb) mutatkozik a győrödi (Veľký Ďúr), a besei (Beša), az alsópéli (Dolný Piai), a garamkálnai (Kalná nad Hronom), a nagyölvedi (Veľké Ludince), és a két nagysallói (Tekovské Lužany) szövetkezetben, míg a deméndi (Demandice), a palásti (Plášťovce) és az ipolysági (Šahy) szövetkezetben és az Ipolysági Állami Gazdaságban jóval gyengébb.

A fajtákat illetően búzából a Szolarisz, az Isztra, a Kosúti, a Száva, a Szlávia és a Jubilejná dominál, árpából pedig az Opál, a Szpartan és a Normál fajta.

A mezőgazdasági üzemek 97 szárítóberendezést vehetnek igénybe. Gabonaraktározási probléma nincs, mivel a szövetkezetek, az állami gazdaságok és a felvásárlóüzem 244 ezer tonna gabonát képes fedél alá juttatni, ami a várható termésnél jóval több.

A járásban a 2100 szövetkezeti és állami gazdasági dolgozón kívül mintegy 900 ipari dolgozó és 85 diák kapcsolódik be az aratási és egyéb sürgős nyári munkák végzésébe. Kiváló eredményeik népszerűsítéséhez felhasználják a szemléltető agitáció számos, jól bevált eszközét.

Abel gäbor

ígv segítenek...

A sokévi gyakorlathoz hűen, az Idén is tevékenyen segítik — a maguk módján — a gabonatermés sikeres betakarítását. Már mint a gaiántai Járási Népművelési Központ dolgozói, akik nem markolnak kézikaszát, s nem ülnek kombájnra, hanem aratási híradót szerkesztenek, hogy azon keresztül időnként tájékoztassák a járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozóit, a járás lakosságát arról, miként halad a gabonabetakarítás, kik a legjobb eredményeket elérő

kombájnosok, gépkezelők, maghordók, tarlóhántást végző traktorosok? A járás mely ifjúsági szervezetei járulnak hozzá a legpéldásabban az ország kenyerének minél előbbi fedél alá juttatásához? Hogyan állnak helyt a gabonatisztításban vagy más nyári munkában? Természttesen, más társadalmi- és tömegszervezetek, szabadidő-szervezetek segítőkészségéről is elismerően szólnak... Kiemelik azokat a nyugdíjasokat is, akik szorgalmasan segítik a gabona betakarítását, a sürgős nyári munkák végzését.

Száraz Pál,

Nagyfödémes (Veiké Cfany)

Közösen,

gyorsabban

A nádszegí (Trstice) Csehszlovák- Szovjet Barátság Efsz-ben nemcsak a saját személyi és műszaki adottságaikat vetik latba a gabonabetakarítás sikeréért, hanem a Horné Moštenice-i személyi, gépi és szállítójármű-segítséget is igénybe veszik.

A Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai járőrszolgálatot tartónak, hogy az esetleges balesetek bekövetkeztekor elsősegélynyújtást alkalmazhassanak.

Az önkéntes tűzoltók éjjel-nappali ügyeletet tartanak, a községben és a határban egyaránt.

A gabonabetakarítási verseny legjobbjait nemcsak népszerűsítik (hangszóró, faliújság stb.), hanem pénzjutalomban is részesítik.

Győri Irén,

Nádszeg (Trstice)

Tanúja: a csillagos ég

— Higgye el, akt hozzám küldte, csak azt tudja rólam, hogy hajnalban a traktor nyergébe ülök, délben leszólok róla valamit enni, aztán megint visszakapaszkodom, s csak a csillagos ég szed le megint onnan. Ogy igaz, elég szépen keresek havonta, bíznak bennem a vezetők, a munkatársaim. Időnként a nevem is felemlítik a brigádqyűléseken. Ez mind helyénvaló, iól De álljon csak szóba a feleségemmel, az aztán lefest, ne fétien ... Tudom, magát is elsősorban a munkám érdekli, amit itt. a szántóföldön véqzek. Hát azzal nincs baj, elhiheti. Csak az leliet jó traktoros, aki hozzáértően, szívvel-lélekkpl csinálja a rábízott munkát. Hát én iauekszem úgy csinálni... Már kölyökkorombah apám mellett lábatlankodtam. és lassan rászoktam a kovára, később a kaszára. Vittük a zöldtakarmányt a sok állatnak Iakkoriban apám takarmányos volt). Oluan eset is előfordult, hogy a „táti“ ment a futballmeccsre, én mea? Irány a kaszáló. Mert az állatokat nem lehetett a meccsre terelni, azok követelték a magukét. Azt is meg kell mondanom: naayon búitam a könyveket. Rossz tanuló nem voltam, az biztos. Aztán a Csécsi tCefeiovce) Mezőaazdasáal Szaktanintézetbe kerültem, ahol traktorosszakmát tanultam. Először avámék nem nagyon örültek, de aztán a tanári elismerések halottak ráiuk. Mert úgy volt az, mire az alapiskolát befeieztem. már a traktorral is bánni tudtam, lay hát a szaktanintézetben volt is becsületem. Hamar birtokába jutottam a traktoros-tudománynak. Utána — m'vel közel volt a szövetkezet aépvorkia — oda húzott a szívem .. Máais, m'ért kerültem aztán Kassára fKoStcel? Mert megtetszett nagyon a feleségem. Összeházasodtunk. Egészen fiatalon. Aztán jöttek a családi perpatvarok: feleségem hazudozott, jéltékenykedett. Ismerőssel nem állhattam szóba, azonnal szidott. Gondoltam egyet: ez így nem mehet tovább. Válaszút elé állítottam az asszonyt: „Hazamegyek a szülőfalumba... Ha akarsz, gyere velem, ha meg nem? főtt. A szövetkezettől háromszobás lakást kaptunk, s szépen berendezkedtünk. Eleinte jól ment minden, mert naponta nyolc óránál nemigen kellett többet dolgozni, de aztán megnyúltak a napok, sokszor még az éjszaka is ráment, pláne, ha sürgős volt a munka. S az asszony azt hitte — s hiszi ma ts —, hogy egyébre is van időm, kedvem. Alig teszem a lábam át az ajtóküszöbön, máris elkezdődik a számonkérés, a szidás — a gyerek előtt. Ilyenkor a méreg engem is hasit, hogy az ember töri magát, haza viszi a sok pénzt..., s ilyen bánásmódban részesít. Pedig a csillagos ég a tanúm, hogy a határt rovom a traktorral: térülökfordulok szaporán. Nemhiába vagyok aranyérmes brigádtagt No meg a szövetkezet vezetőségének is tagja vagyok. Es a kormánykitüntetésem is jő munkára kötelez. Ha nem a határban, akkor többnyire a vezetőségi gyűlések foglalják le az estéimet... Ha az asszony meg tudná, hogy maga engem keresett, hát biztosan megkapnám a magamét. Mindamellett a munkámat becsülettel végzem. Ha van egy kis szabadidőm, könyvet veszek a kezembe, s aztán szólhat a mese. Hát ezt így emészsze meg, ha akarjaI Node, úgy htszem. egyszer majdcsak rendbe jönnek a családi dolgaim. Persze, addig ts élenjáró leszek, mert szeretem ezt a gépet, szeretem a földet. Traktorosnak lenni — jól

(illés)

Az aratás: társadalmi feladat

Különösképp fölösleges magyarázgatni, hogy hazánk mindmáig gabonabehozatalra szorul. Ezt tudja minden polgárunk. Ez a tény arra kell, hogy késztessen valamennyiünket, hogy a gabonabetakarítást az ország, a nép ügyének, társadalmi feladatnak tartsuk.

Ilyen értelemben végzik az aratást a komáromi (Komárno) járásban is, ahol a több mint 25 ezer hektár gabonát — és egyéb aratnivaíót — 323 kombájn takarítja be, a vendégkombájnokat is beleértve. Ez azt jelenti,

hogy a napi teljesítményterv 2300 hektár gabona aratása-cséplése. A prerovi járás szükség esetén gabonabetakarító gépparkjának 5 százalékát bocsátja rendelkezésre.

jó időjárás esetén 12 nap alatt végeznek az aratással a komáromi (Komárno) járásban. Minden erőt a szalma begyűjtésére, szakszerű tárolására, a tarlóhántásra és a másodnövények vetésére fordíthatnak, főleg ott, ahol az öntözés lehetőségei is adottak.

>—ct—

S

MOLNÁRÉK BOLDOGSÁGA .

A közelmúltban szívesen tettem eleget egy meghívásnak. Meglátogattam Molnárékat, Ipolyszakállason (Ipeľský Sokolec). István bácsi már kilencvenhérom éves, Bözsi néni meg hetvenhét. Férje arról nevezetes, hogy sokat tud mesélni a múltjáról, életéről.

Tizenkétéves korában már a Pataki uraságot béresként szolgálta. Édesanyja korán elhunyt, a mostohája meg éheztette, ahogy csak tudta ...

A gyönge testalkatú legényt besorozták katonának, így került ki 1914-ben a 7. számú gyalogezreddel az orosz harcterekre. Rövidesen fogságba esett: négy és fél év elteltével tért vissza, már az új hazába, Csehszlovákiába.

írni, olvasni nem tanult meg soha. Gondolta, hogy földmunkás így is lehet. Közben megnősült; az első feleségétől hat gyermekük született, ami az anya korai halálát okozta. Másodszor is megnősült, újabb gyermekáldás azonban már nem volt. Nagyon nehéz körülmények között felnevelték a gyerekeket. Sokat dolgoztak, nélkülöztek.

Molnár bácsi és neje a felszabadulás után egy házikóról és kertecskéről álmodozott. Dolgoztak, takarékoskodtak. A férj már hatvankét éves volt, amikor sikerült egy háztelket vásárolniuk. Majd a házikó is elkészült... Micsoda -örömünnep volt az a nap...? Ipolyszakállason nem volt boldogabb ember a Molnár házaspárnál.

— S most, évek múltán, ebben a házikóban ülünk, beszélgetünk. Ezúttal a koldusokról, vándorokról.

— Este, amikor kialudtak á lámpák — kezdi beszélgetését Molnár bácsi —, s az uraság nyugovóra tért, nem tudni honnan, mint az árnyak, jöttek elő a koldusok az istállókból. A konyhai maradékra! Mert az uraság keveset evett, gyomorbajos volt. Évente kúráltatta magát... Este a szolganép volt az úr. Ragyogóan összetartottunk mi, kiszolgáltatottak, nincstelenek. Világosan emlékszem, Juliska, a szobalány és Tamás, az inas az istállóban tartották meg az eljegyzésüket.

A továbbiakban azt "mlítette István bácsi, hogy a koldusokat és vándor, at már a tehenek is ismerték; ha hideg volt, közéjük bújtak — melegedni. Az akkori társadalomnak ezek a számkivetettjei az uraságtól sosem loptak, nála nem koldultak.

— Ez idő szerint rokkantak vagyunk. Jómagam az első világháborúban kétszer is sebesültem. A golyót kivették, de valami apró szilánk mindmáig bennem van, és olykor vándorútra kel a testemben. Az orvosok úgy mondták: „Békén kell hagyni...!“ Közben eltört a lábam, most mankóval és egy karóval járok... Ä feleségem meg a sok munkában tönkretette a lábait; most már csak csoszog, de mindent elvégez a ház körül.

i— Nyugdíjat kap?

— Igen. Kapok. Ezerhetven koronát havonta, a feie«

ségem meg kétszáznegyvenet. Nem kell félnünk attól, hogy mit eszünk holnap. A postás házhoz hozza a pénzt. A faluban gondoskodnak rólunk. Már felajánlott ták a szeretet otthonát, ahol semmit sem kell dolgozni, csak enni és inni, meg tévét nézni és pihengetni. Megköszöntük a szívességet. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem megyünk: itt, Szakállason akarunk meghalni, ahol annyit nélkülöztünk, dolgoztunk. Most vagyunk csak igazán nyugodtak, úgy Is mondhatnám; boldogok. J. M. Habrovský

Délután öt óra. A Bátkal (Batka) Állami Gazdaság 2. számú telepén nagy a sürgés-forgás A fejőgép hajtóműve fölé hajoló három olajoskezü férfivel tudatom, hogy Pásztor Lászlót, a zootechnikust keresem.

— Hát nem a legjobbkor — válaszolja kissé fanyarul a keresett. — Épp egy eltört tengelyt próbálunk kicserélni, mert a fejessel már Így is jócskán megkéstünk. Tudja, ezekbe a gépekbe alkatrészt beszerezni, szinte művészet. Ügy gondolom, járási szinten még nincsenek a javítók kellően felkészülve az NDK- gyártmányú fejőgépek javítására. — Az utolsó mondatokat már az irodában mondja.

Miután helyet foglalunk, a szakember a telep létrejöttéről tájékoztat: — A telepet az AGROSTAV kezdte építeni 1975-ben. A beruházási ütemterv három részre tagolt: egy 240 férőhelyes istálló, amelyet tavalyelőtt adtak át rendeltetésének, már teljes kapacitással üzemel; a második ütemben félezer férőhelyes épületek kerülnek majd tető alá; a harmadik szakaszban készülő épület hasonló lesz a már üzemelőhöz. így

■ваааааааававаававаааааааааваавааавваавааааава

Kiváló tejtermelők

előreláthatólag 1985-ig befejeződik a tehenészeti telep építése.

— A korszerű létesítmény átadásával hogyan javultak, módosultak a munkakörülmények?

— Mindjárt elöljáróban megjegyzem: az új, kétszáznegyven férőhelyes istálló mellett meghagytuk a K—100-as típusú épületet borjaztatónak. A vemhesség hetedik hónapja után a szárazraállítás ott történik. A borjazást követően a fejőstehenek visszakerülnek ide, hiszen a fejés itt történik... A munkakörülmények természetesen jobbak, mint ezelőtt. A szociális berendezéseket a dolgozók teljes mértékben kihasználják. Az önműködő gépsorok megkönnyítették a munkafolyamatok végzését, de bizonyos szakaszokon hosszabb lett a munkaidő.

— Ügy hallottam, hogy a tehenészeten belül egy kollektíva bekapcsolódott a szocialista brigádmozgalomba.

rí Ez így igaz. Tizenhárom tagú:

közülük négy etető, kettő fejő, kettő javító-karbantartó, négy pedig a K—100-as borjaztatóban dolgozik.

— Mennyi az évi tejtermelési tervük?

— Az évi tervünk 950 ezer liter tej kifejését irányozza elő, amelyből 890 ezer litert adunk a közellátás javára, mégpedig I. minőségi osztályban. Ez nem csekélység, hiszen 3200 —3300 literes évi, tehenenkénti fejési átlagnak felel meg. A tervünk teljesítéséhez adottak a feltételek.

— A kollektíva egy napja?

•—i Nálunk a munkanap semmiben sem különbözik a hasonló tejtermelő részlegek munkanapjától. Reggel négykor és délután is négykor kezdjük a munkát. A tehenek darabonként öt kiló préselt takarmányt kapnak. Utána a hatvan tehén beterelése következik, mégpedig a fejőházba. Fejés közben a gép önműködően adagolja az abrakot. Fejés után egyegy tehén 40 kg zöldtakarmányt és 3 kiló szalmát kap.

— A tej literének előállításéhoz mennyi abrakot használnak fel?

— Nálunk 35 deka, ami soknak mondható. Sajnos, a fejőgép önműködő takarmányadagolója nem válogat. Ha a minimumot is, de kénytelenek vagyunk adni a kevesebb tejet adó egyedeknek, holott ezt a szükségletet a tömegtakarmány fedezhetné... Ha az állatok — amelyek megszokták, hogy fejés közben takarmányt kapnak — nem kapnának, akkor még azt a 3—4 liter tejet sem tudnánk kifejni tőlük. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a legjobban tejelő 120 tehenet az istállóban tartjuk, a másik 120 darabot meg fejés után a legelőre hajtjuk. Mindezen nehézségek ellenére a kollektíva eddig becsülettel teljesítette feladatait.

— Az emberek elégedettek a munkakörülményekkel és az anyagiakkal?

— Legjobb, ha ezt tőlük kérdezi meg. Egyébként a havi jövedelemátlaguk (a közösből eredő) négyezer korona körüli.

A versenyző kollektíva tagjai közül Krúpová Karolinát kérdeztem meg az itteni munkakörülményekről (nemcsak 6, hanem a férje is a „Kiváló Munkáért“ állami kitüntetés tulajdonosa).

—i Férjemmel együtt már 18 éve fejünk. A kezdeti és a mostani mun' kakörülmények között igen nagy a különbség. Mi, akkor is kitartottunk, amikor havonta csak öt-hatszáz ko« róna volt a fizetség. Két éve már, hogy mindketten a fjejőházban doN gozunk. Azért kerültünk ide, mert más emberek idegenkedtek az újtól. Naponta kétszer-kétszáznegyven te* hén fejése a dolgunk. Napközben jut egy kis idő a háztáji dologvégzésre, no meg szerződéses alapon jhhtenyésztést is folytatunk. Csak azt sajnálom, hogy egyik fiunk sem a mezőgazdaságot választotta, már* pedig nagyon szép szakma ez.

Ügy hiszem, jól összekovácsolódott ez a kollektíva két év alatt. A vezetőség is elősegíti — az előfeltételek megteremtésével >— feladataik teljesítését, amelyek évről évre igényesebbek. Persze, nemcsak a termelésben, a tanulásban, a szakmai ismeretgyarapításban is példásan helyt kell állniuk. Erre a szocialista brigádmozgalom hármas vezérelve — Dolgozni, tanulni, élni — szocialista módon! — kötelezi mindannyiukat GARAI FERENC