Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-05 / 49. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1981. december 3.

A munka éltető melege

Pártunk egyik fö célkitűzése, hogy társadalmunk tagjait sokoldalú szocialista nevelésben részesítse. Mert mikor válik gondolkodásmódjában, életvitelében szocialistává az ember? Szerintem akkor, ha a közösségben, él és elfogadja annak programját. A szocialista ember társadalmi lény; az emberi kapcsolatok ápolója, akit embersége arra hajlamosít, hogy tehetségét, tudását és erejét önzetlenül a köz szolgálatába állítsa. Az ilyen lényben van egy megnevezhető többlet a kapitalista személyiséggel szemben. Mégpedig az, hogy nemcsak egyéni haszonért dolgozik, hanem munkájának, idejének, képességének jelentős részét a társadalom előrehaladásáért áldozza. Ez a befektetés jelentős erkölcsi haszonnal is jár. Az a tudat, hogy a közösségnek szüksége van „rám“, hatalmas erőforrásokat szabadit fel „bennem“.

Egy kollektíva attól jő, hogy tagjai összetartanak, egymásrautaltságukban összekovácsolódnak. Különösen érvényes ez a mezőgazdaságban dolgozókra, akik számos nehezítő körülmény között végzik „kenyértermő“ munkájukat.

Ezúttal a Rozsnyói (Rožňava) Állami Gazdaság hárskúti (Lipovník) részlegének két szocialista brigádját mutatom be az újság hasábjain.

Már ködösek, hűvösek az őszi hajnalok, de a nappalok aránylag meleg és száraz időjárása kedvez az őszi mezei munkák gyors elvégzésének. A szocialista brigádok is ilyen jó időben vehetik ki, és ki is veszik részüket a kötelezettségvállalások teljesítéséből.

A gazdasági részlegen két lelkes szocialista brigád — a traktorosok és a gépjavítók összesen tizenkilenc főnyi legénysége — apasztja a mezei teendők lajstromát.

Hosszabbított műszakban végeztük el a 320 hektár őszi gabona és a 30 hektár őszi keverék vetését — mondja Gebe Gregor gépesítési ágazatvezető.

— Kezdetben holmi egymásnak ellentmondó vállalati bürokratikus és értelmetlen tiltások miatt baj volt a túlórák kifizetésével — kapcsolódik be a társalgásba Kustvan Ferenc mérnök, gazdaságvezető —, de szerencsére vezetőink időben rájöttek arra, hogy a dolgozókat nem lehet biztatni a jó és gyors munkavégzésre, ha megtiltják, vagy egyszerűen ki sem fizetik a többletmunkáért járó bért.

ф A részleg vezetőségének milyen feltételek könnyítik, illetve nehezítik a munkaszervezést?

Kustvan Ferenc mérnök válaszol elsőnek:

— Nehéz és sokrétű feladataink teljesítése érdekében sokat tesznek a bronzérmes brigádtagok, akik a hivatalosan előírt kötelességük mellett lépten-nyomon tesznek valami hasznosat, jót — felajánlásból, emberségből. Sokat mondjuk, de ennek ellenére nem válhat frázissá az, hogy a szocialista verseny hallatlan energiaforrásokat rejteget a fejlődés számára. Mert az emberek szocialista gondolkodásmódjában és magatartásformájában van a nyitókulcsa a munkakedvnek, az újítószellemnek, az önfeláldozó tetteknek. Tapasztalatom szerint a dolgozók ilyen irányú nevelésének legfontosabb feltétele a munkájuk megbecsülése és érdem szerinti jutalmazása!

Ahol gyalulnak, ott forgás is van, tartja egy régi közmondás. S mivel a szervezés naposabb oldaláról már kaptunk némi információt, Gebe elvtárs a problémákról ejt néhány szót:

— A szerteágazó feladatok mindennapi megvalósításához emberekre és gépekre egyaránt nagy szükségünk van. E két tényező közül az erőgépekben szűkölködünk leginkább. A magágykészítéskor sok bosszúságot okozott, hogy a hidraulikus boronákhoz nem lehetett fogakat és 20-as csavaranyákat beszerezni. Ezen a gondunkon úgy segítettünk, hogy a fogakat a rámákhoz heggesztettük ... Van két nagy teljesítményű BDT 7-es tárcsánk. Ennek nagyon örülünk, illetve csak örülnénk, ha forgatótányérokat is tudnánk szerezni.

Az ismerős és általánosítható alkatrész-problémákon a legtöbbet segíthet az ember segítő és akaratkészsége. A továbbiakban erre mond példákat a főgépesítő.

— Mindössze két vetőgéppel rendelkezünk. A 28 SEX-JN 105-öst Lázár Ferenc kezeli. Jő időkihasználás és gondos karbantartás mellett naponta negyven hektár gabonát is elvetett ezzel a kiöregedett géppel. A 48 SEX—105-ösnek Farkas Benjamin a gazdája. Alkatrészt nehéz bele kapni. Ennek ellenére Farkas bácsi nyolc éve rója vele a hepe-hupás dűlőket 20—25 hektáros napi teljesítménnyel. Berceli István 30 éve kezeli, becsüli a „vasmasinát“. Hatodik éve teljesít szolgálatot egy Z—6718-as típusú traktoron. És ennek a gépnek még nem volt baja, s ez nem véletlenül van így ...

Az alkonyat éppen az estével birkózik, amikor a gazdasági udvarba érkeznek a mezőről hazatérő traktorok. A gépek motorjai sorra elhallgatnak. A traktorok ajtói kitárulnak, majd becsapódnak fáradt és poros ruhájú gyeplőseik mögött. A szocialista brigád most újra együtt van, akárcsak a reggeli rajtnál, amikor a csatasorba állított gépeiken elindultak a „hadszíntérre“.

A gazdaságvezető és a gépesítő meghallgatja a traktoristák napi beszámolóját és megelégedve nyugtázzák, hogy a mai „ütközet“ is győzelemmel járt.

Az emberek munkájukról és másnapi teendőikről beszélgetve, vitatkozva elindulnak otthonaik felé, ahol meleg vacsora illata, kedves szó várja őket. Asztalhoz ülnek, elfogyasztják a foszlós kenyeret. Ujjaikban a napi munka melege cirkulál. K. L.

Csökkent a munkabalesetek száma

A dolgozókról való gondoskodás egyik fő alkotóelemét a munkavédelem képezi. így van ez a mezőgazdaságban is, ahol a termelés korszerűsítésével párhuzamosan fokozott szerep jut a baleset megelőzésének.

Az 1974-ben hozott, 131-es számú kormányrendelet révén a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége irányítja a munkavédelmi ellenőrzést. Ebben a munkában részt vesz a Szlovák Munkavédelmi Felügyelőség is, melynek dolgozói a tanácsadás terén is aktív tevékenységet fejtenek ki. Az SZFSZ mellett működő bizottságok munkája a gyakorlatban is pozitívan érvényesül, amit több példa igazol.

Az utolsó öt évben 0.23 százalékkal csökkent a munkabalesetek száma. Ez az adat biztató, elégedettségre azonban nem adhat okot. Idén a háromnegyedévi kimutatás szerint — összehasonlítva a tavalyi év ugyanezen időszakával — 0,1 százalékkal volt magasabb a 100 dolgozóra eső munkabalesetek száma. A nyugatszlovákiai kerületben romlott, a kelet-szlovákiai kerületben viszont javult a helyzet. A statisztikai adatok sajnos azt is elárulják, hogy emelkedett a munkahhelyen kívül történt sérülések, balesetek száma. A legtöbb Ilyen jellegű baleset a nyugat-szlovákiai kerületben történt, ahol 3,87 baleset jut 100 dolgozóra. Felmérések

szerint — járási viszonylatban — a legtöbb munkahelyen kívüli baleset a komáromi (Komárno), a legkevesebb pedig a rozsnyói (Rožňava) járásban történt.

A munkahelyi ártalmakból származó betegségek az állattenyésztésben a legyakoribbak. Az első félévben 48 megbetegedés közül 36 a középszlovákiai kerületben fordult elő. A víz és a kedvezőtlen hőmérséklet által okozott reumatikus megbetegedések mellett gyakoribbak az állatról az emberre terjedő fertőző betegségek. Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy a megbetegedés egyik okozója a védőöltözettel való hiányos ellátás. Élő példák tömkelegé igazolja, hogy a meglevő, kis számú védőöltözetet — egymás után — több dolgozó is használja, ami terjesztője a ragályos betegségnek. Másik égető probléma az, hogy a szövetkezetek vezetősége és a körzei

orvosok között nincs meg a kellő kapcsolat az állattenyésztésben dolgozók preventív gyógykezelése érdekében.

Az év első felében a halálos balesetek száma 16 volt, eggyel kevesebb, mint az elmúlt év ugyanazon időszakában. Ez a szám persze — emberi életekről van szó — nagyon magas. Éppen ezért mindent meg kell tenni ennek csökkentéséért: a halálos balesetek a legtöbb esetben azért következtek be, mert a dolgozók nem tartották be a munkavédelmi előírásokat. Tehát a vezető dolgozók ellenőrző tevékenysége, figyelmeztető szava — emberéleteket menthet.

Az áprilisban végrehajtott ellenőrzések azt bizouyítják, hogy a gépi berendezések többségében a forgó- és a mozgó alkatrészek nincsenek védőberendezéssel ellátva. A munkahelyeken sok olyan fiatal és alkalmi dolgozó tevékenykedik, akiknek a munkavédelmi ismeretei hiányosak. Megállapítást nyert az is, hogy munkája közben 6 ezer 263 szövetkezeti dolgozó érintkezik szervezetére káros vegyi anyagokkal.

A téli időszak — úgy a SZFSZ járási bizottságainak, mint a szövetkezeteknek — több lehetőséget nyújt arra, hogy a munkavédelmi kérdések komolyabb elemzést nyerjenek. Éppen ezért ki kell használni a szövetkezeti iskola, a szakelőadások és egyéb öszszejövetelek adta lehetőségeket is.

JOZEF PROKEŠ mérnök

I

1

A forgó és mozgó alkatrészekkel ellátott munkagépek mellett tilos védőszemüveg nélkül dolgozni

Fotó: fc-ita—<

Falvainkban egyre több helyen találkozunk a szemléltető agitáció tartalmas, az esztétikai követelményeknek is megfelelő formáival

Fotó: — itat—A SZÖVETKEZETI DOLGOZÖK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL

Lépést tartani az igényekkel

A nagykaposi (Veiké Kapušany) szövetkezetnek 836 állandó dolgozója van. A dolgozók 27 százalékának van szakképesítése.

— Nem kicsi ez az arány? — kérdezem Eszenyi Lászlót, a szövetkezeti munkaiskola vezetőjét.

— Bizony kicsi. A CSKP KB 15. ülésének határozatait a mi viszonyainknak megfelelően feldolgoztuk. Figyelembe véve a reális lehetőségeket, hozzáláttunk a dolgozóink szakoktatásának megszervezéséhez. A tervek szerint szeretnénk elérni, hogy a 7. ötéves tervidőszak végére dolgozóink 50 százalékának legyen szakképesítése. Terveinket a dolgozókkal Ismertettük, akik a továbbtanulás lehetőségeit örömmel fogadták. Szeretném elmondani, hogy az elmúlt iskolai évben a szakmai képesítést adó tanfolyamokra az állattenyésztés szakaszáról 32 dolgozónk jelentkezett és a záróvizsga után huszonhárom dolgozónk szerzett szakképesítést. A szövetkezeti munkaiskolát a Haladó Tapasztalatok Iskoláját 134 dolgozónk látogatta. Különböző tanfolyamokon 142 dolgozónk vett részt.

— Mi a helyzet az új iskolaévben?

— Az új iskolaévet sikeresen kezdtük el. Szaképesítésl tanfolyamra 30 dolgozó jelentkezett. A Haladó Tapasztalatok Iskoláján 220 dolgozó vesz részt. A különböző tanfolyamokra további 30 dolgozó jelentkezett. Hozzá kell tennem, hogy jelenleg szövetkezetünknek a különböző szakiskolákban 64 ösztöndíjas tanulója van. Nyolc dolgozónk jár esti iskolába. Azt hiszem, hogy ez az arány jónak mondható.

Néhány fiatal szövetkezeti dolgozóval is elbeszélgettem. Arra voltam kíváncsi, hogy mi a véleményük a tanulásról:

— Nevem Sulóka László — mutatkozik be, illedelmesen nyújtva könyökig olajos kezét. — Gépszerelő vagyok. Most egy E—512-es kombájnt javítok.

. Általános lakatos vagyok, jelenleg a diagnosztikán dolgozom. Huszonegy éves. vagyok — válaszol kérdésemre Csörgő Sándor.

— Mecenzeven jártam iskolába, gépjavítói szakmát szereztem — mondja Bertics Péter.

A három fiatalember bemutatkozása felvidít. Valamennyiüknek több szakmájuk van és még mindig tovább tanulnak, korszerűen tervezik életüket. Ügy tűnik, hogy a fiatal' gépjavítók felismerték; a gyorsan változó technika közepette csak a gyorsan alkalmazkodó emberek maradhatnak talpon. Nyílván ennek a hasznát élvezik

Mit ér a szakma, ha több. Bizonyára megfizetik?

— Ez így igaz — mondja Sulóka. A második vagy harmadik szakma után nagyobb órabért fizetnek, s ez sokait számít.

— Órabérre dolgozunk, s így nem mindegy, hogy milyen fizetési osztályba vagyunk besorolva. Az 5—7-es fizetési kategória között elég nagy a különbség. Pénzben elég sokat jelent

— említi Csörgő Sándor.

—■. A feladatok megkövetelik, hogy több szakmánk legyen i—i mondja Bertics Péter.

—i' A diagnosztikán modern műszer rek vannak és az elektrotechnikai ismeretek nélkül az ember nem boldogul a bonyolult műszerekkel. Hogy minden tekintetben megállhasgam a helyem, továbbtanulok távútoň a kassai (Košice) elektrotechnikai szakközépiskolában — vallja Csörgő Sándor.

— Nekem már két szakmám van —« magyarázza Sulőfea László. — önjáratú betakarító gépek vezetésére is van jogosítványom. Ha mondjuk, a gabonakombájn meghibásodik, akkor nem kell javítót hívnom, mert saját magam eltávolítóm a hibát. Többször jártam a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol olyan mezőgazdasági gépeket láttam, mint amilyeneket a szövetkezetünkben még nem. Akkor jöttem rá: csak akkor maradhatok versenyben, ha magam is felkészülök minden technikai változásra. Hát ezért tanulok tovább tévúton ipari szakon.

— A nagyobb szakismeret biztonságot ad — toldja meg Bertics Péter,

— Én Metcenzeven tanulok tovább,' érettségizni szeretnék. A kalapácsot nem vehetik ki a kezünkből, tartja egy mondás. Ha több kalapács van, az csak jó.

Némileg kedvem szegi, hogy nem arról beszéltek, amiről hallani szerettem volna. Pedig ehhez az ember hozzászokik idővel. Aztán megfürdettem magam a hirtelen jött őszinteség záporában. Kezdem megérteni, mi is a szakma becsülete, az önbecsülés. Talán azért is mertem megkérdezni Eszenyi Lászlót:

— És lesz folytatás?

— Azzal kezdem, hogy az elmúlt öt év alatt kilenc főiskolást szereztünk. Jelenleg tizenhárom főiskolát végzett dolgozik a szövetkezetünkben. Négyen szakgyakorlaton vannak, kettőnek ösztöndíjat fizetünk. így is ösztönözzük dolgozóinkat a továbbtanulásra.

Még sokáig beszélgettünk: olvasmányokról, melyek között akad szakmai folyóirat, tudományos mű, szépirodalmi és krimi; igényekről, melyek életfeltételeikkel és a szövetkezeti demokráciával kapcsolatosak, fizetésről, ami tisztességes, de szerintük több is lehetne.

Mikor szedelőzködtünk, „összegező“ szándék nélkül Sulóka László így búcsúzott:

— Ha sokfélét mondtunk is hirtelen, a válaszaink azért egyértelműek. Nem azért tanulunk, hogy egy papírral több legyen otthon. Fiatalok vagyunk. Nősülés előtt állunk, és jó érzés, hogy a lányok sem nézik már le a szövetkezetben dolgozó legényeket. ILLÉS BERTALAN