Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-18 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. július 18. 4 AZ ARATÄS SIKERE RAJTUK IS MÜLIK Mfl 18АШШП Idősebb falusi asszonyok sokszor fgy mutatnak rá a szemtelen emberre: „olyan az, hogy még azt is megnézi, ml fő a fedő alatt?__“ Legyen, aminek lennie kell, gondoltam a múltkoriban, s én is megkérdeztem: Mi fő a fedő alatt? Akinek a kérdést feltettem — Szabó Valéria, a tardoskeddi (Tvrdošovce) szövetkezet szakácsnője — „egek csodájára“ nem csodálkozott, még csak nem is nézett szemtelennek. Majd felemelve az „óriásfazék“ fedelét, büszkén mondta: „Olyan finom bablevest főztünk kolbásszal, hogy a kosztosaink még három nap múltával is megemlegetik“. Miközben készült az ebéd, elbeszélgettem a gazdaság ügyes kezű szakácsnőivel. Bédi Mária — aki már tizenkét éve szakácsnője az említett gazdaságnak —, így emlékeszik viszsza a múltra. i—> Annak idején, míg nem rendelkeztünk állandó jellegű konyhával, szezonmunkák idején egyedül főztem, s nem is kevés embernek. A száj- és körömfájás idején nem mehettek haza az állatgondozók és mások, így az Ideiglenes konyhánk sparherdjében a tűz még éjjel sem aludt ki. Emlékszem, nagyon sóikat dolgoztam azokban az időkben, öt éve, amióta az új konyha felépült, aránylag rendezett körülmények között dolgozunk, így a munka is jól megy. Azt szokás mondani, hogy munka után úgy pihen az ember a legjob ban, ha más tevékenységet végez, mint általában... — Ez bizony így van, de nálam a „szabály“ nem igen érvényes — felelt huncut mosollyal Mária néni. S mégis — miért nem? — Ügy látszik azért, mert én a főzést annyira kedvelem, hogy nem tudok mellette elfáradni. Így este, vagy ünnepnapon otthon én főzök, számomra az okozza a legnagyobb örömöt, ha a férjem, a lányaim elégedettek a főztemmel. — S maguknál otthon ki forgatja a húsverőt? — fordultam Borbély Mária szakácsnőhöz, miközben megállapítottam: igen ügyesen kezeli az említett munkaeszközt. — Előrebocsátom — szólt viccesen —, csak főzésnél használjuk a húsverőt, s nem egyszer a férjem is kézbe veszi. Na lám, egy kivételes eset__ — Hát igen. Ha később jövök haza, vagy ünnepnapon is szolgálatban vagyunk, a párom főz otthon. De azért hadd dicsekedjem el valami mással is: bár a lányom és a férjem is szakácskodik, de a vöm az én főztemmel a legelégedettebb . .. Ez igen, egy anyós számára, ez felér egy kitüntetéssel. Szabó Valériával — aki az új konyha létrehozása óta dolgozik szakácsnői beosztásban — nem volt egyszerű a szóváltás. Miközben ugyanis fel-felpillantottam jegyzetfüzetemből, a fürge asszony keze alatt égett a munka. Ugyanis hol petrezselymet metélt, hol a húst forgatta meg a serpenyőben, vagy pedig kirepült a konyhából, s kávéval, étellel kínálta az étterembe érkezőt. Ludasné: „Ilyenkor — aratás idején — meggyűlik a dolgunk ...“ t— Ogy látszik — említette Szabóné hússzeletelés közben —, a szakácsmesterség „gyökeret ereszt“ a családban. A fiam szakácsnak tanul, a lányomat viszont én oktatom erre az érdekes mesterségre. Mert ugye — főleg faluhelyen — mégiscsak másképpen néz ki egy olyan háztartás, ahol az asszony otthonosan mozog a konyhában. Ilyenkor aratás alatt megszaporodik a konyhában a munka ... — Meg áml — szólt Szabóné. — Mivel nálunk több az étkező, az ebéden kívül reggelit és vacsorát Is készítünk, így be is esteledik, mire hazakerülünk. Míg a konyhában bensőséges beszélgetés közben folyt a munka, készült az aratóik számára az ízletes ebéd, megérkezett a főszakácsnő, Ludas Erzsébet is. Érdekelt a kérdés: Hogyan lesz valakiből főszakács? — Nagyon egyszerűen — szólt Ludasné. — Mint a vendéglátóipari szaktanintézet végzős pincér-szakács növendéke a helyi vendéglő alkalmazottja lettem. Majd megszületett a második gyermekem is, így olyan munkahely után néztem, ahol az esti, vagy ünnepnapi szolgálatok nem rendszeresek. így kerültem ide a szövetkezeti konyhára. Az év folyamán hogyan alakul az étkezők száma? — Rendszerint százhúsz személyre főzünk, de ilyenkor, szezonmunkák és aratás idején ez a szám jóformán a duplájára nő. A szövetkezet néhány alkalmazottjával elbeszélgetve megtudtam, az emberik dicsérik a főztüket... — Hát panaszos „hangok“ igen ritkán fordulnak elő, amit én a három szakácsnőnk dicséretére írnék. Ugyanis amellett, hogy nagyon jól főznek, ismerik az étkezők — többnyire falubeliek — igényeit. Öfc még a nagymamáiktól tanultak főzni, akik aztán jól tudták: hogyan is kell takarékosan, ízletes, jó ételt készíteni. Máskülönben a vendéglátóüzemekkel öszszehasonlítva — másfél adag ételporciót szolgálunk fel, ami teljes mértékben megfelel a falusi ember igényeinek. A korszerű, egészséges étkezés alapszabályait mennyire veszik figyelembe? —- Mivel sok-sok alapanyagból — hús, zöldség — önellátók vagyunk, az állandó belső ellenőrzés jóvoltából csakis jó minőségű ételt szolgálunk fel. Sok zöldséget használunk fel, s ügyelünk arra Is, hogy nagy zsírtartalmú ételeket ne főzzünk. Ha felépül az új konyha, a korszerűbb berendezések mégínkább lehetővé teszik majd, hogy megfeleljünk a 'korszerű főzés minden követelményének. Mint értesültem róla, nyugdíjasok nem étkeznek a szövetkezet konyháján. — Sajnos, nem. Ugyanis nagy szövetkezetről van szó, így annak is örülünk, ha ki tudjuk elégíteni az állandó dolgozóink igényeit. Változással akkor számolhatunk, ha készülő új irodaépületben nagyobb konyhával, étteremmel rendelkezünk majd. + + + Aratás idején — de nemcsak ilyenkor — a szövetkezeti konyhák szorgos kezű szakácsnőire nagy munka hárul. Becsüljük, tiszteljük ezeket az asszonyokat, mert — ha átvitt értelemben is — de rajtuk is múlik az emberek közérzete a termelés milyensége, sikere! KALITA GÄBOR I Bédi Mária, Borbély Mária, Szabó Valéria szakácsnők — munka közben Ha minden jól megy, tíz nap alatt befejezzük az aratástl — állítják többéves tapasztalatok alapján a Bősi (Gabőíkovo) Állami Gazdaság vezetői. Nem a sietségről, kapkodásról van szó, hanem az átgondolt szervező, irányító munkáról, a dolgozók ösztönző jutalmazásáról, a központi műhely dolgozóinak fáradságot nem ismeró tevékenységéről. Hupka Béla, a növénytermesztési ágazat főmérnöke és az igazgatóság minden dolgozója ezekben a napokban az aratás zökkenőmentes lebonyolítását tartja legfontosabb feladatának. — Nehogy azt higgye, hogy a 3600 hektáros gazdaságunkban a gabonatermesztés a leg-' jövedelmezőbb — állítja határozottan Kováts Gyula igazgató. — De mi jól tudjuk, mit Aratunk... jelent népgazdasági szempontból minden gabonaszem. Tehát ennek alapján készítettük elő a zökkenőmentes munkák tervét, vagyis azt szeretnénk, hogy minél kevesebb legyen a szemveszteség. — Közepes gazdaság vagyunk ■ említi a főagronómus —, de az eddig elért eredményeink nem közepesek, hanem országos szempontból is jelentősek. Gabonatermesztésben már’ több éve a „hatvanasok“ családjába tartozunk. Ezt az idei évre kitűzött feladat is igazolja, hiszen a közel ezer hektáros búzaterületen 64 mázsás átlaghozamot terveztük. A kilátások biztatóak, de az eredmény milyensége nemcsak rajtunk múlik. — Az időjárásra gondol? •— Főleg arra, hiszen kedvezőtlen időjárás befolyásolhatja a termelési eredményeket. — Van elég betakarító1 gépfk? — Á több mint 1300 hektár gabona learatásához 12 saját kombájn áll rendelkezésünkre. Emellett kiváló kapcsolatunk van a kroméfíži traktorállomással — hat kombájnnal segítenek ki —, így „nem ‘ félünk“ a betakarítástól. • Persze nemcsak az aratáshoz, hanem a szalma begyűjtéséhez is kapunk géneket, — szólt közbe az igazgató. — Egvre jobban tudatosítjuk, hogy a szalma — elsősorban az áronszalma — tő takarmányDóftő. Közel 300 hektáron termesztünk árpát és a kölcsön kapott szalmabálázó gépekkel kívánjuk betakarítani és kazlazás után gondosan letakarjuk fóliával. «—• Legvtink ószinték — folytatja a főagronómus a beszélgetést. ■— A szalmát ezelőtt kissé lebecsültük, s ez nagy kárt lelentett a mezőgazdaságban. A szerves trágyázás növelése nélkül — amelyhez a szalma nagyon szükséges — nehezen lehet nagyobb hektárhozamokat elérni. — Vannak anyagi ösztönzők is a veszteségmentes betakarítás előkészítésének érdekében? — Azt hiszem, a legfontosabb a gépek irányítóinak és „orvosainak“ becsületes hozzáállása. De azért az anyagi elismerés sem mellékes. Természetesen nagyon fontos a rendszeres ellenőrzés és a dolgozók munkáját elismerő propaganda is. — Mi hisszük, hogy a dolgozók meggyőződése, az átgon- i dőlt agitációs tevékenység sokat segíthet — vetette közbe Gróf elvtárs, az üzemi bizottság elnöke. — A múlt napokban négyszáz embert hívtunk össze, hogy alaposan megbeszéljük a tennivalókat, s ismertessük velük: milyen lehetőségek vannak az átlagos kereset kiegészítésére, ha becsületesen, odaadőan dolgoznak. Ml valóban nagy jelentőséget tulajdonítunk a propagandának is. Štefan Balíz, a kultúrotthon vezetője feladatul kapta, hogy fényképfelvételeket készítsen a különböző munkahelyeken, hogy akik megérdemlik, felkerüljenek a „legjobbak táblájára“ Fontosak az anyagi ösztönzők, de ez mégsem minden; a mi dolgozóinkat büszkeség tölti el akkor, ha tudják, hogy azok között vannak, akik a legeredményesebb munkát végezték. A propagandánál fontosabb a rugalmasság, s az, hogy a dolgozók már másnap reggel a határban olvashassák: Ifik dolgoztak a legjobban. ■— Tény, hogy a gépek Irányítói hozzászoktak a keresethez, ■— említette a főagronómus. — De az anyagi érdekeltség mellett sokat jelent az erkölcsi elismerés is. Persze csak úgy, ha az értékelés — kizárva a felületességet — becsületesen történik. Különben a kombájnokat négy csoportba osztottuk,. így ugyanis egyrészt nagyobb lehetőségük van a vetélkedésre, másrészt egymás segítésére, főleg a gépek kisebb meghibásodásánál. Igaz, a mű■ hely dolgozói mindig készenlétben állnak, de az egymás közti segítség nagyon fontos. A csoportokhoz technikusokat osztottunk be, akiknek autő áll a rendelkezésükre, s mindenben segítik a gépkezelőket, — szükség esetén gyorsan intézkednek és azzal is törődnek, hogy a dolgozók el legyenek látva frissítővel. Az ellenőrzés minden gazdasági vezető feladata. Mindenki törődik azzal, hogy csak az kaDion futalmat, aki példásan dolgozik. Nagy gondot fordítunk a szemveszteség ellenőrzésére, mert ha az jó, sok mázsával kerül több gabona a raktárba1. A szemveszteség ellenőrzésével külön megbízottak is törődnek, akik naponta lelentést tesznek a gépkezelők munkáidról. Mi nagvon vigyázunk, hogv a legkisebb veszteség mellett dolgozzunk. Ezért szigorú az ellenőrzés és a lehető legigazságosabb я jutalmazás. Tóth Dezső Korábban, az aratást megelőző tanfolyamon hangzott el, hogy miként kell az aratás időszakában megszervezni a tűzbiztonságot, mit kell tenni a kombájnokkal, trak4 torokkal a tűzbiztonság érdekében. Ezek az előadások kimerítik az öszszes lehetőségeket, mégis évről évre tapasztaljuk, hogy a tűzesetek száma nem csökken. Vajon mi lehet ennek az oka? Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a kombájnok hajtóművét rendszeresen meg kell tisztítani a rárakódott portól, pelyvától, olajfoltoktól, valamint a tengelyekre csavarodott szalmától. Szóval mindentől, ami gyúlékony. Igen fontos követelmény a kipufogócső állandó tisztántartása, mivel a kipufogőcső alső könyöke a kombájn üzemeltetése közben annyira felmelegszik, hogy eléri a 450— 550 C-fokot. Azonban rendszeresen kell tisztogatni magát a kipufogócsövet Is a benne lerakódott koromtól, karbontól és ellenőrizni kell a kipufogócsőbe vezető könyök kapcsolásának tömítését ts, hogy ne legyen hézagos. A gépek üzemeltetésénél, különösen a traktoroknál feltétlenül szükséges a szikrafogók alkalmazása, JŰL FELKÉSZÜLT TŰZOLTÓK — KÉSZENLÉTBEN Meg у/ócl i ic з ter inest (A szerző felvétele] miáltal megelőzhetjük a tüzek keletkezését. A Szlovákiai Tűzoltó Szövetség Komáromi (Komárno) Járási Bizottsága is minden intézkedést megtett annak érdekében, hogy megelőzzék az esetleges tüzek keletkezését. Ezt a célt szolgálták a május végén, Illetve jú-, ntus közepén rendezett körzeti versenyek is. A versenyek célja az volt, hogy fölmérjék az egyes tűzoltó-rajok akcióiképességét, valamint a tűzoltó technika üzemképességét. A komáromi járás önkéntes tűzoltói jól felkészültek a reájuk váró feladatokra. Mert az aratás időszakában Igen nagy éberségre van szükség. A versenyeket megelőzően a a parancsnokok, gépészek tanfolyamokon vettek részt, hogy felújítsák mindazon tudnivalókat, amelyek ebben az időszakban a legfontosabbak. Mert elsősorban rájuk hárul a felelősség az aratási idény alatt keletkező esetleges A tűztáinadás rajtjának pillanata tüzek gyors és szakszerű lokalizálás sáért. Az illetékes szervek mindent megtettek a tűzesetek keletkezésének megakadályozására, de ez nemcsak rajtuk, hanem a mezőgazdasági dolgozókon és vezetőkön is múlik. Nes kik kell elsősorban arra ügyelniük, hogy minden szakaszon betartsák a tűzvédelmi előírásokat. Mindannyiunk érdeke megkívánja, hogy az aratásban réstvzevők fokozott figyelemmel és éberséggel vé-i gezzék munkájukat. Egyrészt azért, hogy csökkentsük a balesetek veszélyét, másrészt, hogy elejét vegyük az esetleges tűzeseteknek. Tehát nagyon fontos, hogy betartsuk a törvényes tűzvédelmi előírásokat és egyéb rendelkezéseket. A kombájnokra és traktorokra szereljük föl a szikrafogókat, a gabonát minél előbb takarítsuk be a vasutak mellékéről, és Itt is tartsuk be az előírt 60—100 méteres távolságot. Ha mindannyian azon leszünk, hogy az idei termés veszteségmentesen kerüljön a felvásárló üzemek, szövetkezetek, állami gazdaságok raktáraiba, akkor az idei aratás sikeres, örömteljes lesz. Andriskin József
