Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-28 / 48. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1981. november 28. 12 Hatékonyabb ellenőrzést derekasabb helytállást ÄZ érsekújvári (Nové Zámky) járás mezőgazdaságát irányitó szervek figyelmüket a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére összpontosítják. Igyekeznek eleget tenni a párthatározatokból eredő népgazdaságilag döntő Jelentőségű követelményeknek. A hasznosság növelése mellett a szarvasmarhaállomány további növelését tűzték ki célul. Ugyanis e tekintetben korántsem használták ki a Járás adottságaiból eredő lehetőségeket. Száz hektár mezőgazdasági területre számítva 65,2 szarvasmarha — ebből 25 darab tehén — jut. Az első lépések a helyzet Javítására megtörténtek. Az év folyamán a szarvasmarhából eredő népgazdasági kárt. E tekintetben a bényi (Bíňa) szövetkezet a legjobb gazdaságok egyike. Dicséret illeti azokat a gazdaságokat is, ahol még tavaly a borjúelhullás jóval meghaladta a járási átlagot, az idén pedig ennél sokkal kedvezőbben alakult. A kiemelkedő példáik egyike a szálkái (Salka) szövetkezet, ahol 8,7 százalékról az idén 0,6 százalékra csökkentették az elhullást. Hogy a borjúelhullás többnyire szubjektív tényezők fügvénye — ezt a bardoňovi, az udvardi ( Dvory nad Žitavou), a köbölkúti (Gbelce), a hűli és a komjaticei szövetkezet példája is igazol ia. Az eredményes borjúnevelés állatszeretetet, hozzáértést és gondos munkát követel Fotó: ČSTK állományt 1218, a tehénállományt pedig 225 darabbal növelték. A jövő évi feladatok ugyancsak igényesek. A szarvasmarhaállományt az Idei 61 ezerről 62 ezerre — ebből a tehénállományt 23 ezerről 24 ezerre bővítik. Természetesen ahhoz, hogy céljukat megvalósítsák fel kell számolniuk az eddigi hiányosságokat, s minden területen növelniük kell a termelés hatékonyságát. Míg több mutatóban javulás állt be, így például a tehenek fedeztetésében, addig a borjúnevelésben akadnak „fehér foltok“ Is. Hiszen járási átlagban száz tehéntől csupán hetven borjút neveltek fel. A továbbfejlesztés lehetőségeit a CSKP KB 4. ülésének határozata világosan megfogalmazta. Többek között hangsúlyozta a veszteségek csökkentését, a minőség javítását, valamint a gazdaságok közötti indpkolatlan aránytalanságok mérséklését. Tehát a szarvasmarha-tenyésztésben is a jő minőségű alapanyag előállítása, az elhullás! veszteségek csökkentése egyik alapvető (követelménye a hasznosság további növelésének, valamint az ütemes állományfejlesztésnek. örvendetes, hogy a tavalyi valósághoz viszonyítva a borjúelhullás 5,9 százalékról 5,5 százalékra csökkent járási átlagban. Több szövetkezet felismerte az egészséges, életképes borjúállomány kialakításának jelentőségét a későbbi hasznosság szempontjából, valamint az elhullás-Sajnos akadnak még gazdaságok, ahol nem fordítanak kellő gondot a borjúnevelésre. A muzslai (Mužla), a tardoskeddi (TvrdoSovce), a szímői (Zemné) szövetkezetekben, vagy a Mikulás! Állami Gazdaságban a borjúelhullás a tavalyihoz viszonyítva növekedett, s túllépte a járási átlagot. Kirívó eset a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság, ahol az idén a borjúelhullás 6,6 százalékról 17,2 százalékra növekedett. A szakavatott vezetők vajon miben látják a borjúelhullás okát? Strhan Štefan mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság állattenyésztője az alábbi tényezőket sorolta fel: ф Több gazdaság tehenészeti telepén hiányoznak a profilaktériumak annak ellenére, hogy a jmi ezek építését jóváhagyta és szorgalmazta. % Problémát okoz az elletőistállók építése is. A gazdaságok erre nem szívesen vállalkoznak a megfelelő szakképesítésű állatgondozók hiányára hivatkozva. • Sok esetben az Ügyeletes dolgozók szakmai színvonala alacsony. Éjszakai ügyeletre többnyire idősebb embereket állítanak be, akik nem képesek teljes felelősséggel elvégezni munkájukat. Ennek következtében az éjszakai órákban hull el a legtöbb borjú. Közismert tény, hogy két órával a borjazás után föcstejet kell Itatni a borjakkal. Ezt pedig sokszor elmulasztják, ami súlyos következményekkel jár. • Gyakori eset, hogy a borjúneveldékben nem tartják be az itatási technológiát. ф Több gazdaságban elmulasztják az állathigiéniai követelmények betartását. Tavaly például a máňai szövetkezetben annyira fertőződött a profilaktőrium, hogy ki kellett telepíteni a borjúkat, s hosszabb ideig tartott, míg sikerült az épületet fertőtleníteni. A teljesség kedvéért nem árt a felsoroltakat Dr. Kuktának, a járási állategészségügyi intézet igazgatójának részvételével kiegészíteni. — Az állattenyésztés egyes részletkérdéseit — így a borjűnevelés és elhullás (kérdését Is — az ágazat egész komplexumában kell értékelni — mondotta az igazgató. , — Pontosabban: ahol az állattenyésztés színvonala magas ott rendszerint ritkán fordulnak elő problémák a borjúnevelésben és fordítva. E tekintetben fontos figyelmeztető a tejtermelés csökkenése. Jelzi, hogy komolyabb problémák merültek fel — lehetnek ezek takarmányozási, tartási, vagy állathigiéniai jellegűek — mindenképpen kihatnak a borjak egészségi állapotára, s ezzel párhuzamosan az elhullás arányára is. Ugyancsak igen kedvezőtlen hatást gyakorolhat a helytelenül irányított egyoldalú érdekeltség, amely csupán egy mutatóra, a tejtermelés növelésére ösztönöz. Ott, ahol a gazdaság vezetősége nem figyel kellőképpen a gondozók munkájára, gyakran előfordul, hogy a tejtermelési „hajszában“ nem állítják szárazra a tehenekéit, sőt esetenként a föcstejet is kifejik ahelyett, hogy a borjakkal itatnák. Hangsúlyozni szeretném, hogy a föcstej rontja a tej minőségét лет beszélve az említett eljárások káros hatásáról az állatok egészsége szempontjából. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a nagyobb arányú borjúelhullásnak okát az esetek többségében a szubjektív tényezőkben, vagyis az emberek munkájában, felelőtlen hozzáállásában kell keresni. Ide kívánkozik a CSKP KB 4. ülésén hozott határozat egyik idézete: „Több gazdaságban a jutalmazás rendszerének hatékonysága alacsony, a technológiai fegyelem laza, az ellenőrző tevékenység hiányos“ ... Vonatkozik ez teljes mértékben azokra a gazdaságokra, ahol a borjúelhullás meghaladta a járási átlagot. Több mezőgazdasági üzem vezetősége, többek között a Párkányi Állami Gazdaságé is — az állatgondozók alacsony színvonalával, a munkához való felelőtlen hozzáállással, az anyagiak iránti közömböséggel indokolja a hiányosságok okát. Részben igazuk van, hiszen a mai korszerű állattenyésztés szakmailag és politikailag fejlett dolgozókat követel. De vajon mit tettek a szakképzett dolgozógárda stabilizáláséért, avagy a dolgozók szakmai-politikai továbbképzéséért? Ezek rendszerint megválaszolatlan kérdések maradnaík. A járási állategészségügyi intézet részéről bizonyos Intézkedések történtek a helyzet javítása érdekében. Módszertani utasításokat adtak Ki a borjak megfelelő itatási technológiáját illetően. Ösztönzik a gazdaságok vezetőit az állatgondozók szakmai továbbképzésére, s rendszeresebbé teszik az állatorvosok ellenőrző tevékenységét stb. Viszont az intézkedések csak akkor érvényesülnek, ha a mezőgazdasági üzemek vezetői, főleg a lemaradozó gazdaságokban, maguk Is igyekeznek rendet teremteni saját portájukon. KLAMARCSIK MÄRIA Eredményes takarmánygazdálkodás, sikeres tervteljesítés A tervfeladatok megvalósítása köztudottan nem tetszésszerinti, hanem kötelező. Ezt már sokszor hallhattuk, néhol mégsem gondoskodnak a tervek sikeres megvalósításáról. Az emberi hanyagságból származó lemaradásokat objektív okokkal magyarázgatják, szépítgetni igyekeznek a fogyatékosságokat. A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris ülésének anyagai és határozatai feltárják mindazon hibákat, amelyek gátolják a célkitűzések rugalmas megvalósítását, a tervfeladatok sikeres teljesítését. Körvonalazzák mindazon hatékony módszereket, amelyek segítségével kiküszöbölhető, vagy enyhíthető a belső és a külső fogyatékosságok hatása. Szép számmal akadnak olyan gazdaságok, amelyek a nehézségek ellenére mindig megbirkóztak a tervfeladatokkal. Közitük említhetjük a szakállasi (Sokolce) szövetkezetét is, amely a komáromi (Komárno) járásban a legnagyobb hústermelő gazdaságok egyike. Lelkes Béla, a szövetkezet sokak által ismert jő közgazdasági érzékkel rendelkező üzemgazdásza az állattenyésztésre méretezett feladatok sikeres megvalósításáról így nyilatkozott: — Azt jól az emlékezetünkbe véstük. hogy a tervek megvalósítása kötelező. Mindent megteszünk ennek érdekében. A hús- és a tejtermelés sikerét mindig gazdag taikarmányalappal biztosítottuk. Így van ez idén is. Arra törekedtünk, hogy a tömegtakarmányok készlete necsaik mennyiségben, hanem választékban Is gazdag és minőségben kiváló legyen. Ennek megfelelően lucernalisztet és silókukorica-lisztet is tartalékoltunk az állatok részére. Ezeket az értékes takarmányokat részben a szarvasmarhákkal, részben a sertésekkel — főleg a kocákkal etetjük —, hogy takarékosan bánjunk a hagyományos erőtakarmányokkal. — Milyen a készletük erőtakarmányokból? — Erre mit mondjak? Lehetőségeink — mint másutt is — behatároltak. A készlet nem teljes mértékben fedezi a szükségletet. Ezért takarékoskodunk. Pőtlótakarmányokat használunk fel. Szerencsénkre az idén sok és nagyon jő minőségű silókukoricánk termett Ennek többségét gondosan elvermeltük, és erőtakarhmánypótlóként hasznosítjuk a szarvasmarháknál. Így a sertéseknek lényegesen több hagyományos erőtakarmány jut. — Szövetkezetünk vezetősége már korén tavasszal felismerte az erőtakarmányhiány problémáit. Ezért úgy döntött, hogy négy hektáron termeljünk a sertések részére takarmánysárgarépát. A terméskilátás Jó, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy takarmány-sárgarépából mintegy 800— 1000 tonna készletet halmoztunk fel. Ugyanekkor cukorrépából Is Jobb termést értünk el, mint terveztük, s így lényegesen nagyobb mennyiségű szárított szeletet kapunk vissza, amit szintén erőtakarmány-pótlőként használhatunk fel s a leveles répafej is kiváló takarmánya a szarvasmarhának. A szecskázott takarmányszalma fermentálásával szintén nagy mennyiségű tömegtakarmányt biztosítottunk a szarvasmarhák részére. — Milyen egyéb intézkedéseket tesznek az erőtakarmányok ésszerű hasznosítása céljából? — Arra törekedünk, hogy a célnak megfelelő prémiumrendszer életbeléptetésével ösztönözzük az állatgondozókat, az erőtakarmányok gazdaságos, takarékos felhasználására. A vágósertések darabját a korábbi 120 kilós átlagról 100—105 kilóra csökkentjük, s ezzel is megtakarítást érünk el. — Milyen eredménnyel teljesítették a hús- és a tejforgalmazás háromnegyedéves időtervét, és milyenek az év végi kilátások? — Évi átlagban hektáronként 650 kiló húst kell forgalmaznunk. Ebből a vágómarha 125 kiló, a többi pedig vágósertés. A jövőben ezt az arányt kissé meg kell fordítanunk. Tejből egy hektárra számítva 840 liter a termelőirényzat. Az év pitéit kilenc hónapjában hektáronként 504 kiló húst és 664 liter tejet adtunk társadalmunknak. A forgalmazott vágómarha 95 százalékát, a sertéseknek azonban csak 65 százalékát sorolták az első minőségi osztályba. Véleményünk szerint a vágósertések besorolása nem igazságos, s emiatt kértük a felülvizsgálást. A bírósági döntnök az ügy kiderítésére semleges bizottságot alakított. Az általunk forgalmazott tej 94 százalékát kiváló minőségűnek ítélték, s ez azt bizonyítja, hogy ezen a téren is figyelmet érdemlő sikereket értünk el. Az eltelt kilenc hónapban egy liter tej termeléshez 31 deka, 1 kilő marhahúsra 2,10, egy kiló sertéshús termelésére pedig 3,90 kiló erőtükarmányt használtunk el. — Hogy milyenek az év végi kilátásaink? A felmérés azt mutatta, hogy mind a hús-, mind a tejforgalmazás tervét lényegesen túlteljesítettük. Húsokból hektáronként 667 kilót, tejből pedig 854 litert adhatunk az árualapba. Erre van jó takarmányunk, rátermett szakgárdánk, és szorgalmas tagságunk. — Az eltelt kilenc hónapban milyen volt az állatok elhullása? — Fájdalom, de valóság, hogy az említett időszakban 2 ezer szopósmalac, 1586 süldősertés, a szarvasmarha-állományban pedig 84 borjú, 23 üsző és tehén pusztult el. Ezzel tulajdonképpen 336 tonna erőtakarmány ment veszendőbe, és közös gazdaságunk 1 millió 570 ezer koronával károsodott. Ez a veszteség rész-i ben objektív, részben pedig szubjektív okokra vezethető vissza. — Mit tettek az elhullás megelőzése, illetve csökkentése érdekében? — A fölösleges károk elkerülése céljából a kocákat turnusosan, állandó felügyelet mellett elletjük. A teheneknél meg egy ellető csoport ügyel arra, hogy minden rendben legyen. Amióta bevezettük az állandó felügyeletet, lényegesen csökkent a hanyagságból eredő veszteség. Lámcsak, egy jő szövekezetben 1,5 milliót túlhaladó kár kellett ahhoz, hogy felismerjék az állandó felügyelet üzem- és népgazdasági jelentőségét. Saját kárukon tanulták meg ennek a kífizetődőségét. HOKSZA ISTVÁN Jobban használjuk ki a lehetőségeket! A mezőgazdasági üzemek termelési színvonala, a vezetők munkaszervezési módszere és az emberek politikai-szakmai felkészültsége az áruértékesítés! feladatok teljesítésében tükröződik vissza. Nézzük meg közelebbről, miképpen nyilvánulnak meg az említett tényezők a Rozsnyói (Rožňava) Állami Gazdaság hárskúti (Lipovnlk) részlegén, ahol az állattenyésztés háromnegyedévi tervfeladatainak teljesítése iránt érdeklődtünk. A háromnegyedév alatt a részleg tehenészetében kétszáz darab tehéntől 385 ezer liter tejet termeltek: huszonnyolcezer litert terven felül. Harchovsky Juraj, a részleg zootechnikusa, a szép eredményekről így vélekedett: — A tejtermelésnek — az előző évekhez viszonyított — növekedése a gazdaság vezetőségének sokrétű törekvését tükrözi. Az Idén maximálisan kihasználtuk a zöldtakarmányozás kedvező lehetőségeit. Sokat javítottunk a fejők munkafeltételein Is. — Az ötszáz darab üsző napi súlygyrfrapodási átlaga négy dekával kisebb a tervezettnél. Miért? — A növendékállatokat elavult, korszerűtlen istállókban tartjuk. Az állatgondozók talicskán hordják ki a trágyát, és kosárral juttatják a vályúkba a takarmányt. Sokat segíthetne az istállók korszerűsítése. Igaz, a közelmúltban egy FILDLOT típusú ötszáz férőhelyes Istállót adtak át, de az új létesítmény nem felel meg a követelményeknek. A növendékállatok legeltetése Is szakszerűtlen volt az Idén. A legeltetés színvonala visszahanyatlott, főleg azért, mert ebben az idényben hatszor cserélt gazdát a „pásztorbot“. A nagy kiterjedésű legelők termését juhtenyésztéssel gazdaságosan és ésszerűen hasznosítják. A jelenlegi juhállomány ezer darab. A jövőben kétezerre növelik. A nagy kiterjedésű legelők juhtenyésztéssel gazdaságosan hasznosíthatók Fotó: ČSTK — Mivel magyarázzák, hogy amíg a kétszázhetven mázsa gyapjútermelési tervet hét mázsával túlteljesítették, addig a sajttermelésben komoly lemaradás tapasztalható. Hiszen a 7 ezer 700 kiló juhsajt helyett csupán 6 ezer 300 kilót adtak a közellátásnak? — Az Idén rendkívüli jő termést adtak a legelők, tehát a kedvezőtlen helyzet okát másutt kell keresnünk. Én a szakképzettség hiányában látom a fogyatékosságok okát. — A malacnevelésben és a sertéshústermelésben sem kielégítőek az eredmények. Ezt mivel indokolják? — A libeníki szövetkezetből gyenge minőségű kocákat vásároltunk. A kanok kicserélésével és a kocaállomány szelektálásával a kedvezőtlen helyzeten sokat javítottunk. A sertéshús termelési tervét túlteljesítettük. A hízósertések napi súlygyarapodási átlaga ötvenegy dekagramm. Egy kiló sertéshús előállítására 5,4 kilő erőtakarmányt használnak fel. Ez óriási pazarlás a szűkös abraktakarmány-készlettel.-o o-Számtalan, megoldásra váró probléma merül fel a gazdasági részlegen. A termelés korszerűsítése és szakosítása, valamint az adott lehetőségek jobb kihasználása mellett döntő tényező a dolgozók szakképzettségének növelése. KORCSMAROS LÄSZLÖ
