Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-28 / 48. szám
1981. november 28. SZABAD FÖLDMŰVES azafelé utazva találkoztam egyik kedves isme\ rösömmel. Eszter csinos, jómegjelenésű, talpraesett lány, s leplezetlen I őszinteséggel beszélt Zol\tánnal való kapcsolatáról. Két évig jártak, együtt, s hogy szerelmük kudarccal végződött — Eszter véleménye szerint — meggondolatlanságának kö.szönheti. — Sokszor gondolkodtam azon, mi az, amit nem kaptam meg az élettől — kezdte kicsit meghatódva. Dolgozhatok, tanulhatok, egészséges vagyok, és ott volt nekem Ö. Ennél többet, azt hiszem, senki nem kívánhat, és mégis ... Amikor az élet döntés elé állított, sértődötten húzódtam félre. s nyakason kitartottam vélt igazam mellett. Bár ez az ismeretség a kezdet kezdetén számomra nem sok örömet je lentett, ma mégis szívesen idézem fel az emlékeket. Reggelenként a kapuban várt rám, hiszen szemben lak tunk egymással, s együtt indultunk dolgozni. Délutánonként, ha kiültem az erkélyre, egy perc múlva 6 is ott sütkérezett. Ha kiléptem a kapun, az utca végén már utolért, este az iskolakapuban várt, s mindig úgy kibeszélte magát, hogy jelenlétét mindennek, csak éppen tolakodásnak nem tudtam nevezni. Így kezdődött. A városban, ahol laktam, élt a nagynéném. korban hozzámlllő fiával. Igen jól megértettük egymást, éppen ezért felajánlotta segítségét a kellemetlenkedő eltávolításához. A hadisérgetett, amikor megfogta a kezem. Nem, nem volt mafla, bár elejével én is azt hittem. Ö mindig, mindent tudatosan csinált. Bevallása szerint, már az első napokban észrevette, hogy nem engedek a huszonegyből, igaz is volt. Ha találkoztunk üdvözöltük egymást, s én szigorúan tartottam a tisztes távolságot. Többször hívott kirándulni, szórakozni, s mivel a munkán és a tanuláson kívül a szórakozást is igényeltem, egyszeresük beadtam a derekam. Felvérteztem magam a legcsekélyebb próbálkozás ellen is, és mégis... Óriási volt a csalódásom, mikor még csak a kezemet sem próbálta megfogni. Hetek teltek el, míg tisztába jöttem magammal, s már tudtam, hogy ez az ismeretség többet jelent nekem az egyszerű barátságnál. De mit akar Zoltán? Egy beszélgetés alkalmával így példálódzóit a szerelemről: „Abban a szívben, amelyben sokan elférnek, egy számára nincs elég hely". Őszinteségéért, hajlíthatatlan magatartásáért megtanultam becsülni, s megváltoztatott magatartásom előNAGY ZOLTÄN illusztrációja terv elkészült, s unokatestvérem kétnaponként megjelent a ház előtt. Zoltánt ez igen kellemetlenül érintette, ennek ellenére volt annyi önuralma, hogy fenntartsa a jóbaráti viszonyt. Mondanom sem kell, cinkosommal együtt hamar beleúntunk a hősszerelmesek szerepébe, s látogatásai — közös megegyezéssel — elmaradtak. Telt az idő, és összebarátkoztunk. Becsületes, őszinte ember volt, tele tó tulajdonságokkal. Őszintesége gyakran meglepett, idővel mégis csak becsülni tudtam érte. Tudod — idézte Eszter tovább az emlékeket —, ritka az olyan férfi, aki barátnőjének őszintén elmondja, mi a szép, és mi az, ami nem éppen szeretetre méltó benne, ö mindezt úgy csinálta, hogy soha meg nem bántott. Soha nem volt tolakodó, nem rohant a dolgok elébe, mindig mindent kiböjtölt. Már egy hónapja ki■УЛ^ГУ/ segítette, hogy a barátságból, megalapozott szerelem szövődjék. Fantáziánk kimeríthetetlen volt, ha együttlétünket veszélyeztetve láttuk. Ezekben a hónapokban ismertem meg igazán. Tapintatos, türelmes, megértő volt mindig, de nem csak velem szemben. Ez a tény arra engedett következtetni, hogy ilyen a természete, s az egész nemcsak hódítási manőver. Ha elmentünk szórakozni, jelenléte garancia volt arra, hogy jól érezzem magam. Mindig tudott az alkalomnak megfelelően viselkedni. Ha kellett, komoly volt, ha kellett, kitűnő ötletekkel állt elő, s ha kirándulások alkalmával a hangulat nyomottá vált, sziporkázó jókedvével az egész társaságot felvidította. Mit mondjak még? Ilyen volt. Sem több, sem kevesebb. Ne hidd, hogy elfogult vagyok. Sok-sok álmatlan órát szerzett nekem, és megszenvedtem azért, hogy olyannak fogadjam el, amilyen. Nem egy alkalommal figyeltem árgus szemekkel, vajon játsza-e a jófiút, vagy valójában ilyen, őszintén mondom, soha nem csalódtam benne. Eszter rövid szünetet tartott, s nekem hiányérzetem támadt: — Ha minden ilyen szép és jó volt, akkor miért szakítottatok? — kérdeztem kíváncsian. .Nagyot sóhajtott, s akadozva folytatta: — Egy este sétálni mentünk. Gondterheltnek látszott, s én nem faggattam. Gondoltam, ha akarja, elmondja mi bántja, ha nem, az sem baj. Magam is gondolataimba merültem, hisz éppen akkor készültem a záróvizsgára. lassan azér* megindult a Beszélgetés, s Zoltán a kérdések özönével árasztott el. Hogy milyen embernek tartom őt, hogy szeretem-e őszintén, tiszta szívemből, hogy vállalni tudnék-e érte bármit? Olyan kérdések voltak ezek, melyeket már rég tisztáztunk. Arra gondoltam, hogy valami baj történt, és kértem, kertelés nélkül mondja el, mi bántja. Ez előtt a beszélgetés előtt egy hónappal, abba a kisvárosba utazott', ahol .tanult. A barátai hívták, már nem emlékszem, miért. Tény, hogy kirúgott egy kicsit a hámból. Zoltán később elmondta, hogy jól érezte magát, jól szórakozott, s azt is említette pár szóval, hogy ott volt az a lány is, akinek valamikor udvarolt. En nem voltam kíváncsi a részletekre, s mivel nem kérdeztem, ö sem beszélt róla bővebben. Ezen az estén elmondta, hogy az a lány levélben közölte vele, hogy gyereket vár. Akkor már négy napja csak futólag találkoztunk. Zoltán az ügyet próbálta elsimítani. A szülők bírósággal fenyegetőztek, a lány pedig körmeszakadtáig ragaszkodott Zoltánhoz. Mégis az én döntésemhez kötötte a dolog kimenetelét. Tehát ültünk a pádon, a kedvenc padunkon, s nekem döntenem kellett. Nem' szólt egy szót sem, nem próbálta mentegetni magát. Megegyeztünk, hogy a következő napon lezárjuk a dolgot, mivel annyira zaklatott voltam, hogy egy értelmes szót sem bírtam kinyögni. Az éjszakát az ágyamon kuporogva töltöttem el, s nem bírtam kiverni a fejemből, hogy megcsalt. Tudtam, hogy szeret, mégis úgy éreztem, a történtek után soha nem tudnék a felesége lenni. Így aztán másnap józanul, megfontoltan elutasítottam. Itt ismét nagyot sóhajtott, majd biztatás nélkül hozzáfogott, hogy befejezze — megítélése szerint ■— élete legnagyobb melléfogásának történetét: — Két hét múlva megvolt az esküvő. En is sikeresen befejeztem tanulmányaimat. Néha-néha összefutottunk az utcán. Mit lehet erről mondani? Az esküvőig csak tartottam magamban a lelket, hogy nincs mit megbánnom, de aztán ... Tudtam, mindent elrontottam, ö is tudta. Egy hónap alatt legalább tíz évet öregedett, s úgy láttam, majdnem annyi kilót fogyott is. Nem bírtam elviselni a találkozásokat, nézni, hogyan szenved. Ogy döntöttem, egy másik városban keresek munkát. Elköltöztem. Már több mint fél éve, hogy nem láttam. Két nappal ezelőtt utazni készültem valahová, s az állomáson összefutottunk. Mint régi jó barátok üdvözöltük egymást, de beszélgetni nem tudtunk. En nem akartam érdeklődni magánélete felől, úgy éreztem, ehhez nincs jogom. Ismert, épp ezért kérdések nélkül számolt be életéről: A feleségével élt, külön a szülőktől. О is munkahelyet változtatott, jól keres, és van egy kislánya. Közelít© szándékkal A múlt hetekben érdekes kiállítást tekinthettek meg a könyvbarátok az NDK Bratislavai Kulturális Központjában. A világhírű Gustáv Kipenheuer Körvvkir.dóvállalat mutatta be legújabb termékeit, mintegy kétszáz reprezentatív kiadást. Amint ezt a kiállítás rendezői elmondották, amellett, hogy a kultúra barátai megtekintették az új könyveket, óriási érdeklődés mutatkozott az NDK régi időkre visszanyúló könyvművészete, könyvkiadása iránt. Eredeti kódexeken, érdekes irodalmi kiadványokon mérhette fel a nézelődő azt, hogy a tartalmi színvonal mellett a grafikai szempontot sem hagyták figyelmen kívül a német könyvművészet már nem élő képviselői. Számukra érdekességnek, úgymond különlegességnek tűnt az, hogy a Kipenheuer kiadó másolatban kiad olyan kódexeket vagy más kiadványo-Weímar sok érdekességet rejteget az idelátogatók számára. A felvételen látható könyvesüzletben például olyan könyvek, zeneműtörténeti kiadványok, kották stb. kaphatók, melyek régi, eredeti példányok pontos másolatai A szerző felvétele kát, melyek témája ma is érdeklődésre tarthat számot. A fénytechnikával másolt könyvek a megszólalásig hasonlítanak az eredeti kiadványokra. Amint ezt a kiadó igazgatója elmondotta, nem a „jó üzleti fogás'“ csábította őket az efféle vállalkozásra, inkább a nosztalgiahullám és annak tudata, hogy az igényesebb olvasógárda olyan ismeretekhez juthat általa, melyek mai, felgyorsult világunkban is hasznosak és érdekesek lehetnek. A Kipenheuer kiadóvállalat kiállítása a kapcsolatteremtés célját is szolgálta: ugyanis az NDK-beli és a honi könyvkadóvállalatok még korántsem merítették ki az együttműködés lehetőségeit. Reméljük, az említett rendezvény „közelitő szándékát“ a mi kiadóink is viszonozzák majd. —к a 1 i t a— RUDNAI GABOR: Sivár a téli táj, szitál a köd. A vedlett fák között, mint mankón, sántikál a szél. Az utca most halottas ágy. Fehér gyertyák a villanyoszlopok, akár a faggyú, ráfagyott, s befonta mindnek oldalát a dér. A füst teszi. ezernyi ér, kolduló hajszálgyökér hideg hálóján fennakad, halált kiált egy nagy csapat madár. Hóember áll, balján a villa, csonka kéz, három vas magához rántja, át meg átdöfi a vászon éjszakát. Kötél hurokban lóg a lámpa. Fázom. A zeneművészet remekei hanglemezeken A lányuk neve Eszter. DOBAI KLÄRA A MATESZ és Thália Színpadának decemberi játékterve 1. kedd: Fülek (Fiľakovo) — Kulcskeresők 19,00 3. csütörtök- Kassa (Košice) — Kulcskersők 19.00 4. péntek: Perény (Perín) — Tartuffe 19.00 5. szombat: Abara (Oborín) — Kulcskersők 19.00 6. vasárnap: Rozsnyó (Rožňava) — Kulcskeresők 19.00 9. szerda: Kassa (Košice) — Kulcskeresők 19.00 10. csütörtök: Rimaszécs (R. Seö) — Kulcskeresők 19.00 11. péntek: Kassa (Košice) — Szélkötő Kalamona 10.00 13 vasárnap: Hanva (Chanava) — Kulcskeresők 19.00 17. csütörtök: Kassa (Košice) — Kulcskeresők 19.00 18. péntek: Somod! (Drienovce) — Kulcskeresők 19.00 19. szombat: Vaján (Vojany) — Tartuffe 19.00 20. vasárnap: Mártonfalva (Martinová — Kulcskeresők 19.00 2. szerda: Nagymegyer (Calovo) — A négylábú is botlik 19.00 3 csütörtök: Somorja (Samorín) — A négylábú is botlik 19.00 4. péntek: Ekecs (Okod) — A négylábú is botlik 19.00 5. szombat: Zsigárd (Žíharec) — A négylábú is botlik 19.00 S. vasárnap: Nagysalló (Tekovské Lužany) — A négylábú 1s botlik 19.00 18. péntek: Komárom (Komárno) — A valúr zakó 19.30 19. szombat: Komárom (Komárno)—A valúr zakó 19.30 A világ legnagyobb hanglemezgyártó vállalata az össz-szövetségi hatáskörű Melódija zeneműkiadó vállalat. Moszkvai székhelyén kívül korszerű stúdiói vannak Leningrádban, Vilniuszban, Tallinnban, Taskentben és Alma-Atában. Lemezgyártó üzemeiben évenként több mint 200 millió hanglemezt készít és forgalmaz. A Melódija hanglemezkiadó vállalat a barátsági hónap keretében Bratlslavában, a Csehszlovák Szovjet Barátság Házában megrendezett kiállításon mutatta be hatalmas méretű produkciójának egy elenyészően csekély töredékében a hanglemezgyártás terén eddig végzett munkáját. Hiszen nem kevesebb, mint 1300 új lemezfelvétellel jelentkezik évente a hanglemezkiadó. S igen örvendetes, hogy gyártmányai hazai hanglemezboltjainkban Is megtalálhatók, bővítve és gazdagítva a választékot. A kiállításon bemutatott lemezei többféle zsánert képviselnek: történelmi érdekességnek számító politikai dokumentumok, az orosz klasszikusok szerzeményei, szórakoztató és pop-zene, a gyermekek és az ifjúság számára készült hanglemezek, a komoly zene előadóművészeinek lemezei, népdalok és népzene egyaránt megtalálhatók gyártmányaik között. Igen élénk és gyümölcsöző a Melódija vállalat kooperációja az Opus, a Supraphon és a Pánton csehszlovák hanglemezkiadókkal. Lényegében ez a kiállítás is a szovjet és a hazai hanglemezgyártó vállalatok szoros együttműködésének szép példáját adja. Viszont a hanglemezkiadás terén is igen hatékony és mindkét partner számára előnyös kapcsolat alakult ki a legutóbbi másfél évtized során, jelenleg hazai hanglemezkiadó vállalataink igyekezete arra összpontosul, hogy a legkiválóbb szovjet előadóművészek repertoárjából, műsorából készítsenek hazai stúdióinkban felvételeket. Emellett azonban a Melódlja vállalattal kiépített együttműködés keretében hazai hanglemezgyártásunk jelentős hányada kerül a Szovjetunióba irányuló kivitelre. Nagy kár, hogy fejlett zenekultúránkat képviselő hanglemezkivitelünk képtelen kielégíteni a Szovjetunióban Iránta mutatkozó nem mindennapi keresletet. Ezen a helyzeten csupán lícenceladással lehetne legalább részben enyhíteni. Az erre vonatkozó tárgyalásokat hazai zeneműkiadóink már megkezdték a szovjet Melódija vállalat illetékeseivel. A Melódija '81 hanglemezkiállításon százával találhatunk olyan lemezt, amely a közönség fokozott érdeklődésére tarthat számot. Ezért talán nem lett volna helytelen, ha a kiállításon bemutatott hanglemezek árusítását itt helyben is megszervezik. Igaz, hogy a bratislavai szakosított hanglemez-boltokban már a kiállításon látott lemezek Is rpegvásárolhatók, de azért e kiállításon létesített lemezbolt Is nagyban elősegíthette volna a szovjet hanglemezgyártás kiváló termékeinek szélesebb körű népszerűsítését. Dicséretes azonban, hogy a kiállításon egy lemezjátszókkal és fülhallgatókkal felszerelt helyiségben a'z érdeklődő meghallgathatta a neki tetsző, általa kiválasztott hanglemezt. Remélhetőleg a szovjet Melódlja hanglemezkiadó vállalattal kiépített kapcsolat tovább bővül, s így a jövőben termékeivel még gyakrabban találkozhatunk hazai hanglemezpiacunkon. A csehszlovák lemezgyártás termékei pedig még jobban kielégíthetik a szovjet zenekedvelő közönség keresletét, kellőképp népszerűsítve a nemzeteket összekapcsoló zeneművészet remekeit. О. K. i
