Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

1981. november 28. SZABAD FÖLDMŰVES azafelé utazva találkoz­tam egyik kedves isme­­\ rösömmel. Eszter csinos, jómegjelenésű, talpra­esett lány, s leplezetlen I őszinteséggel beszélt Zol­­\tánnal való kapcsolatá­ról. Két évig jártak, együtt, s hogy szerelmük kudarccal végződött — Eszter véleménye sze­rint — meggondolatlanságának kö.­­szönheti. — Sokszor gondolkodtam azon, mi az, amit nem kaptam meg az élettől — kezdte kicsit meghatódva. Dolgoz­hatok, tanulhatok, egészséges va­gyok, és ott volt nekem Ö. Ennél töb­bet, azt hiszem, senki nem kívánhat, és mégis ... Amikor az élet döntés elé állított, sértődötten húzódtam fél­re. s nyakason kitartottam vélt iga­zam mellett. Bár ez az ismeretség a kezdet kez­detén számomra nem sok örömet je lentett, ma mégis szívesen idézem fel az emlékeket. Reggelenként a ka­puban várt rám, hiszen szemben lak tunk egymással, s együtt indultunk dolgozni. Délutánonként, ha kiültem az erkélyre, egy perc múlva 6 is ott sütkérezett. Ha kiléptem a kapun, az utca végén már utolért, este az is­kolakapuban várt, s mindig úgy kibe­szélte magát, hogy jelenlétét minden­nek, csak éppen tolakodásnak nem tudtam nevezni. Így kezdődött. A városban, ahol laktam, élt a nagynéném. korban hozzámlllő fiával. Igen jól megértettük egymást, éppen ezért felajánlotta segítségét a kelle­metlenkedő eltávolításához. A hadi­sérgetett, amikor megfogta a kezem. Nem, nem volt mafla, bár elejével én is azt hittem. Ö mindig, mindent tu­datosan csinált. Bevallása szerint, már az első napokban észrevette, hogy nem engedek a huszonegyből, igaz is volt. Ha találkoztunk üdvö­zöltük egymást, s én szigorúan tar­tottam a tisztes távolságot. Többször hívott kirándulni, szóra­kozni, s mivel a munkán és a tanu­láson kívül a szórakozást is igényel­tem, egyszeresük beadtam a derekam. Felvérteztem magam a legcsekélyebb próbálkozás ellen is, és mégis... Óriási volt a csalódásom, mikor még csak a kezemet sem próbálta meg­fogni. Hetek teltek el, míg tisztába jöttem magammal, s már tudtam, hogy ez az ismeretség többet jelent nekem az egyszerű barátságnál. De mit akar Zoltán? Egy beszélgetés alkalmával így pél­dálódzóit a szerelemről: „Abban a szívben, amelyben sokan elférnek, egy számára nincs elég hely". Őszinteségéért, hajlíthatatlan maga­tartásáért megtanultam becsülni, s megváltoztatott magatartásom elő­NAGY ZOLTÄN illusztrációja terv elkészült, s unokatestvérem két­naponként megjelent a ház előtt. Zol­tánt ez igen kellemetlenül érintette, ennek ellenére volt annyi önuralma, hogy fenntartsa a jóbaráti viszonyt. Mondanom sem kell, cinkosommal együtt hamar beleúntunk a hőssze­­relmesek szerepébe, s látogatásai — közös megegyezéssel — elmaradtak. Telt az idő, és összebarátkoztunk. Becsületes, őszinte ember volt, tele tó tulajdonságokkal. Őszintesége gyak­ran meglepett, idővel mégis csak be­csülni tudtam érte. Tudod — idézte Eszter tovább az emlékeket —, ritka az olyan férfi, aki barátnőjének őszintén elmondja, mi a szép, és mi az, ami nem éppen szeretetre méltó benne, ö mindezt úgy csinálta, hogy soha meg nem bántott. Soha nem volt tolakodó, nem rohant a dolgok elébe, mindig min­dent kiböjtölt. Már egy hónapja ki­■УЛ^ГУ/ segítette, hogy a barátságból, megala­pozott szerelem szövődjék. Fantáziánk kimeríthetetlen volt, ha együttlétünket veszélyeztetve láttuk. Ezekben a hónapokban ismertem meg igazán. Tapintatos, türelmes, megértő volt mindig, de nem csak velem szemben. Ez a tény arra engedett kö­vetkeztetni, hogy ilyen a természete, s az egész nemcsak hódítási manő­ver. Ha elmentünk szórakozni, jelenléte garancia volt arra, hogy jól érezzem magam. Mindig tudott az alkalomnak megfelelően viselkedni. Ha kellett, komoly volt, ha kellett, kitűnő ötle­tekkel állt elő, s ha kirándulások al­kalmával a hangulat nyomottá vált, sziporkázó jókedvével az egész társa­ságot felvidította. Mit mondjak még? Ilyen volt. Sem több, sem kevesebb. Ne hidd, hogy elfogult vagyok. Sok-sok álmatlan órát szerzett ne­kem, és megszenvedtem azért, hogy olyannak fogadjam el, amilyen. Nem egy alkalommal figyeltem árgus sze­mekkel, vajon játsza-e a jófiút, vagy valójában ilyen, őszintén mondom, soha nem csalódtam benne. Eszter rövid szünetet tartott, s ne­kem hiányérzetem támadt: — Ha minden ilyen szép és jó volt, akkor miért szakítottatok? — kérdez­tem kíváncsian. .Nagyot sóhajtott, s akadozva folytatta: — Egy este sétálni mentünk. Gond­terheltnek látszott, s én nem faggat­tam. Gondoltam, ha akarja, elmondja mi bántja, ha nem, az sem baj. Ma­gam is gondolataimba merültem, hisz éppen akkor készültem a záróvizsgá­ra. lassan azér* megindult a Beszél­getés, s Zoltán a kérdések özönével árasztott el. Hogy milyen embernek tartom őt, hogy szeretem-e őszintén, tiszta szívemből, hogy vállalni tud­nék-e érte bármit? Olyan kérdések voltak ezek, melyeket már rég tisz­táztunk. Arra gondoltam, hogy vala­mi baj történt, és kértem, kertelés nélkül mondja el, mi bántja. Ez előtt a beszélgetés előtt egy hó­nappal, abba a kisvárosba utazott', ahol .tanult. A barátai hívták, már nem emlékszem, miért. Tény, hogy kirúgott egy kicsit a hámból. Zoltán később elmondta, hogy jól érezte ma­gát, jól szórakozott, s azt is említet­te pár szóval, hogy ott volt az a lány is, akinek valamikor udvarolt. En nem voltam kíváncsi a részletekre, s mivel nem kérdeztem, ö sem be­szélt róla bővebben. Ezen az estén elmondta, hogy az a lány levélben közölte vele, hogy gye­reket vár. Akkor már négy napja csak futólag találkoztunk. Zoltán az ügyet próbálta elsimítani. A szülők bírósággal fenyegetőztek, a lány pe­dig körmeszakadtáig ragaszkodott Zoltánhoz. Mégis az én döntésemhez kötötte a dolog kimenetelét. Tehát ültünk a pádon, a kedvenc padunkon, s nekem döntenem kellett. Nem' szólt egy szót sem, nem próbál­ta mentegetni magát. Megegyeztünk, hogy a következő napon lezárjuk a dolgot, mivel annyira zaklatott vol­tam, hogy egy értelmes szót sem bírtam kinyögni. Az éjszakát az ágyamon kuporogva töltöttem el, s nem bírtam kiverni a fejemből, hogy megcsalt. Tudtam, hogy szeret, mégis úgy éreztem, a történtek után soha nem tudnék a felesége lenni. Így aztán másnap jó­zanul, megfontoltan elutasítottam. Itt ismét nagyot sóhajtott, majd biztatás nélkül hozzáfogott, hogy be­fejezze — megítélése szerint ■— élete legnagyobb melléfogásának történe­tét: — Két hét múlva megvolt az eskü­vő. En is sikeresen befejeztem tanul­mányaimat. Néha-néha összefutottunk az utcán. Mit lehet erről mondani? Az esküvőig csak tartottam magam­ban a lelket, hogy nincs mit meg­bánnom, de aztán ... Tudtam, min­dent elrontottam, ö is tudta. Egy hó­nap alatt legalább tíz évet öregedett, s úgy láttam, majdnem annyi kilót fogyott is. Nem bírtam elviselni a ta­lálkozásokat, nézni, hogyan szenved. Ogy döntöttem, egy másik városban keresek munkát. Elköltöztem. Már több mint fél éve, hogy nem láttam. Két nappal ezelőtt utazni ké­szültem valahová, s az állomáson összefutottunk. Mint régi jó barátok üdvözöltük egymást, de beszélgetni nem tudtunk. En nem akartam ér­deklődni magánélete felől, úgy érez­tem, ehhez nincs jogom. Ismert, épp ezért kérdések nélkül számolt be életéről: A feleségével élt, külön a szülőktől. О is munkahelyet változta­tott, jól keres, és van egy kislánya. Közelít© szándékkal A múlt hetekben érdekes kiállítást tekinthettek meg a könyvbarátok az NDK Bratislavai Kulturális Központ­jában. A világhírű Gustáv Kipenheuer Körvvkir.dóvállalat mutatta be leg­újabb termékeit, mintegy kétszáz reprezentatív kiadást. Amint ezt a kiállítás rendezői elmondották, amel­lett, hogy a kultúra barátai megte­kintették az új könyveket, óriási ér­deklődés mutatkozott az NDK régi időkre visszanyúló könyvművészete, könyvkiadása iránt. Eredeti kódexe­ken, érdekes irodalmi kiadványokon mérhette fel a nézelődő azt, hogy a tartalmi színvonal mellett a grafikai szempontot sem hagyták figyelmen kívül a német könyvművészet már nem élő képviselői. Számukra érdekességnek, úgymond különlegességnek tűnt az, hogy a Ki­penheuer kiadó másolatban kiad olyan kódexeket vagy más kiadványo-Weímar sok érde­kességet rejteget az idelátogatók számára. A felvé­telen látható könyvesüzletben például olyan könyvek, zenemű­­történeti kiadvá­nyok, kották stb. kaphatók, melyek régi, eredeti pél­dányok pontos másolatai A szerző felvétele kát, melyek témája ma is érdeklődés­re tarthat számot. A fénytechnikával másolt könyvek a megszólalásig ha­sonlítanak az eredeti kiadványokra. Amint ezt a kiadó igazgatója elmon­dotta, nem a „jó üzleti fogás'“ csábí­totta őket az efféle vállalkozásra, in­kább a nosztalgiahullám és annak tudata, hogy az igényesebb olvasó­gárda olyan ismeretekhez juthat ál­tala, melyek mai, felgyorsult vilá­gunkban is hasznosak és érdekesek lehetnek. A Kipenheuer kiadóvállalat kiállí­tása a kapcsolatteremtés célját is szolgálta: ugyanis az NDK-beli és a honi könyvkadóvállalatok még ko­rántsem merítették ki az együttmű­ködés lehetőségeit. Reméljük, az em­lített rendezvény „közelitő szándé­kát“ a mi kiadóink is viszonozzák majd. —к a 1 i t a— RUDNAI GABOR: Sivár a téli táj, szitál a köd. A vedlett fák között, mint mankón, sántikál a szél. Az utca most halottas ágy. Fehér gyertyák a villanyoszlopok, akár a faggyú, ráfagyott, s befonta mindnek oldalát a dér. A füst teszi. ezernyi ér, kolduló hajszálgyökér hideg hálóján fennakad, halált kiált egy nagy csapat madár. Hóember áll, balján a villa, csonka kéz, három vas magához rántja, át meg át­döfi a vászon éjszakát. Kötél hurokban lóg a lámpa. Fázom. A zeneművészet remekei hanglemezeken A lányuk neve Eszter. DOBAI KLÄRA A MATESZ és Thália Színpadának decemberi játékterve 1. kedd: Fülek (Fiľakovo) — Kulcskeresők 19,00 3. csütörtök- Kassa (Košice) — Kulcskersők 19.00 4. péntek: Perény (Perín) — Tartuffe 19.00 5. szombat: Abara (Oborín) — Kulcskersők 19.00 6. vasárnap: Rozsnyó (Rožňava) — Kulcskeresők 19.00 9. szerda: Kassa (Košice) — Kulcskeresők 19.00 10. csütörtök: Rimaszécs (R. Seö) — Kulcskeresők 19.00 11. péntek: Kassa (Košice) — Szélkötő Kalamona 10.00 13 vasárnap: Hanva (Chanava) — Kulcskeresők 19.00 17. csütörtök: Kassa (Košice) — Kulcskeresők 19.00 18. péntek: Somod! (Drienovce) — Kulcskeresők 19.00 19. szombat: Vaján (Vojany) — Tartuffe 19.00 20. vasárnap: Mártonfalva (Martinová — Kulcskeresők 19.00 2. szerda: Nagymegyer (Calovo) — A négylábú is botlik 19.00 3 csütörtök: Somorja (Samorín) — A négylábú is botlik 19.00 4. péntek: Ekecs (Okod) — A négylábú is botlik 19.00 5. szombat: Zsigárd (Žíharec) — A négylábú is botlik 19.00 S. vasárnap: Nagysalló (Tekovské Lužany) — A négylábú 1s botlik 19.00 18. péntek: Komárom (Komárno) — A valúr zakó 19.30 19. szombat: Komárom (Komárno)—A valúr zakó 19.30 A világ legnagyobb hanglemez­­gyártó vállalata az össz-szövetségi hatáskörű Melódija zeneműkiadó vál­lalat. Moszkvai székhelyén kívül kor­szerű stúdiói vannak Leningrádban, Vilniuszban, Tallinnban, Taskentben és Alma-Atában. Lemezgyártó üzemei­ben évenként több mint 200 millió hanglemezt készít és forgalmaz. A Melódija hanglemezkiadó válla­lat a barátsági hónap keretében Bra­­tlslavában, a Csehszlovák Szovjet Ba­rátság Házában megrendezett kiállí­táson mutatta be hatalmas méretű produkciójának egy elenyészően cse­kély töredékében a hanglemezgyártás terén eddig végzett munkáját. Hiszen nem kevesebb, mint 1300 új lemez­­felvétellel jelentkezik évente a hang­­lemezkiadó. S igen örvendetes, hogy gyártmányai hazai hanglemezbolt­jainkban Is megtalálhatók, bővítve és gazdagítva a választékot. A kiállításon bemutatott lemezei többféle zsánert képviselnek: törté­nelmi érdekességnek számító politi­kai dokumentumok, az orosz klasszi­kusok szerzeményei, szórakoztató és pop-zene, a gyermekek és az ifjúság számára készült hanglemezek, a ko­moly zene előadóművészeinek leme­zei, népdalok és népzene egyaránt megtalálhatók gyártmányaik között. Igen élénk és gyümölcsöző a Meló­dija vállalat kooperációja az Opus, a Supraphon és a Pánton csehszlovák hanglemezkiadókkal. Lényegében ez a kiállítás is a szovjet és a hazai hanglemezgyártó vállalatok szoros együttműködésének szép példáját adja. Viszont a hanglemezkiadás te­rén is igen hatékony és mindkét partner számára előnyös kapcsolat alakult ki a legutóbbi másfél évtized során, jelenleg hazai hanglemezkiadó vállalataink igyekezete arra összpon­tosul, hogy a legkiválóbb szovjet elő­adóművészek repertoárjából, műsorá­ból készítsenek hazai stúdióinkban felvételeket. Emellett azonban a Me­­lódlja vállalattal kiépített együttmű­ködés keretében hazai hanglemez­gyártásunk jelentős hányada kerül a Szovjetunióba irányuló kivitelre. Nagy kár, hogy fejlett zenekultúránkat képviselő hanglemezkivitelünk képte­len kielégíteni a Szovjetunióban Irán­ta mutatkozó nem mindennapi keres­letet. Ezen a helyzeten csupán lícenc­­eladással lehetne legalább részben enyhíteni. Az erre vonatkozó tárgya­lásokat hazai zeneműkiadóink már megkezdték a szovjet Melódija válla­lat illetékeseivel. A Melódija '81 hanglemezkiállítá­son százával találhatunk olyan le­mezt, amely a közönség fokozott ér­deklődésére tarthat számot. Ezért ta­lán nem lett volna helytelen, ha a kiállításon bemutatott hanglemezek árusítását itt helyben is megszerve­zik. Igaz, hogy a bratislavai szakosí­tott hanglemez-boltokban már a ki­állításon látott lemezek Is rpegvásá­­rolhatók, de azért e kiállításon léte­sített lemezbolt Is nagyban elősegít­hette volna a szovjet hanglemezgyár­tás kiváló termékeinek szélesebb kö­rű népszerűsítését. Dicséretes azon­ban, hogy a kiállításon egy lemezját­szókkal és fülhallgatókkal felszerelt helyiségben a'z érdeklődő meghallgat­hatta a neki tetsző, általa kiválasz­tott hanglemezt. Remélhetőleg a szovjet Melódlja hanglemezkiadó vállalattal kiépített kapcsolat tovább bővül, s így a jövő­ben termékeivel még gyakrabban ta­lálkozhatunk hazai hanglemezpiacun­kon. A csehszlovák lemezgyártás ter­mékei pedig még jobban kielégíthetik a szovjet zenekedvelő közönség ke­resletét, kellőképp népszerűsítve a nemzeteket összekapcsoló zeneművé­szet remekeit. О. K. i

Next

/
Thumbnails
Contents