Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-21 / 47. szám

1981. november 21. SZABAD FÖLDMŰVES 13 MeUeküzemági termeléssel a I tevéken szolgálatában Mezőgazdasági termelésünk ipar­­szerű fejlesztése megköveteli a mun­kamegosztás széles körű kibontakoz­tatását, vagyis a terciális szférába tartozó szolgáltató vállalatok rugal­mas és színvonalas segítségét. A ter­melés fejlesztése azonban megköve­teli, hogy a termelési eszközöket optimális mértékben használjuk ki, s a korábbihoz képest e téren is jobb eredményt érjünk el. Nem a véletlen műve, hogy nép­gazdaságunk ágazatai termelési haté­konyságának s a termékek minőségé­nek a kérdése huzamos idő óta a figyelem középpontjában van, élén­ken foglalkoztatja a politikai és a gazdasági vezetést s a közvéleményt is. Tagadhatatlan, hogy a hatékonyság és a minőség növelésében, mind a termelő, mind a terciális szférában van tennivaló bőven. Bizonyos, hogy a szolgáltató vállalatok korántsem tettek meg mindent a termelés fel­lendítése érdekében, némely ágaza­tokban nem egyszer a kibontakozás hátramozdltói voltak. Nem csoda te­hát, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői ezekről a vállalatokról nem a legjobb véleménnyel vannak. A politikai és a gazdasági irányí­tás többször is kihangsúlyozta, hogy a termelés hatékonyabbá tételéhez halaszthatatlanul szükséges a szol­gáltató, tehát a partnerszervezetek rugalmas segítsége, az áruforgalma­zásban pedig az adás-vételi kapcso­latok elmélyítése. A kapcsolatok persze csak akkor válhatnak gyümölcsözőbbé, kölcsönö­sen szívélyessé, ha a partnerek tisz­teletben tartják egymás, s nem utoLsó sorban társadalmunk érdekeit, tehát maradéktalanul teljesítik a szerződé­sekből rájukháruló feladatokat. Ezekről a kérdésekről folytattunk eszmecserét Pavel HojCka elvtárssal, a palásti (Plášfovce) szövetkezet el­­nökévél, aki a partnerekkel való együttműködést nagy általánosságban szívélyesnek minősítette. Előfordultak azonban olyan esetek is, amelyek rendkívül bonyolulttá tették a kap­csolatokat, rontották a jó viszonyt. — Az alma értékesítése során pél­dául voltak problémáink. A Zelenina nem értett egyet az általunk végzett minősítéssel, pedig az Állami Szab­vány normál szerint jártunk el. Nem szokásunk a szőrszálhasogatás, s ért­hető, hogy a jó kapcsolatok ápolásá­ra törekedve végülis kölcsönösen en­gedtünk álláspontunkból, és közép­­arányos átlagárban egyeztünk meg. ♦ Más zavaró körülmények nem voltak? — Véleményünk szerint máig sem tisztázott, hogy milyen sorsa van a felvásárló szervezetnek eladott nem tisztított gabonából visszamaradt hul­ladéknak. Azt persze tudjuk, hogy az általunk eladott nem tisztított gabo­nát leszázalékolják, tehát súlylevo­nást alkalmaznak. A hulladék ugyan­is nagy mennyiségű apró, vagy törött gabonaszemet tartalmaz s ezt ellen­szolgáltatás nélkül elveszik tőlünk, holott az lenne a helyes eljárás, ha kiszámláznák részünkre a tisztítás költségét, a gabonahulladékot meg visszaszármaztatnák. Mi ezt eredmé­nyesen felhasználnánk a pelett gyár­tásban, dúsíthatnánk vele a szárít­­mány beltartalmi minőségét. Ha tehát egy gazdaság a felvásárlóknak tisz­­títatlan gabonát ad el, s ott három­­négy százaléknyi tlsztátlanságot álla­pítanak meg, akkor a gabonából ki­tisztítás után nagy mennyiségű hul­ladék marad vissza. Ezt vissza kelle­ne adni a gazdaságnak. — Az oroszkai (Pohr. Ruskov) kon­zervgyár a múlt évben mintegy har­minc tonna, kiváló minőségű zöld­babot nem vett át tőlünk, pedig szerződésünk is volt. Ezt azzal indo­kolták, hogy a gyárban rengeteg zöldbab fölhalmozódott, és képtele­nek a feldolgozásra. Szerződés híján másnak a zöldbabot nem tudtuk el­adni. Mit tehettünk? A zöldbab végül a komposztba került, pedig az asz­­szonyoknak a leszedéséért, kilónként egy koronát fizettünk. Ilyen eset után lehet bizalmunk a partnerrel szemben? ♦ Milyen állapotban van a szö­vetkezet gépparkja? — Mit mondjak erre? Van Itt min­den, csak éppen az nincs, ami kellene. Az évi gépvásárlási keretünk 1 mil­lió 170 ezer korona. Azonban olyan gépeket — közepes vonóerejü kere­kes traktor, vetőgép, eke stb. — a­­melyek nagyon kellenének, nem ka­punk. Mi meg nem vagyunk hajlan­dók olyan gépeket venni, amelyek részünkre szükségtelenek, hasznave­hetetlenek. A lánctalpas DT traktoro­kat például csak úgy használhatjuk ki a szántásban, ha magunk készítjük el az új ekéket. Nagy szerencsénk, hogy kitűnő szakembereink vannak. Néhány évvel ezelőtt például az ócs­kavasból kellett kivennünk a vető­gépeket. Az Agrotechnika vállalat közreműködésével a Magyar Népköz­társaságból Lajta vetőkorongokat szereztünk be. Ezeket szereltük be a felújított vetőgépekbe, amelyek na­gyon jó szolgálatot tettek. Ezen az ószön ezek a gépek teljesen lejárták magukat. Alig van kilátás ismételt kijavításukra. Bárcsaik tudnánk, hogy jövőre, vagyis tavasszal mivel vetjük el az árpát és egyebeket. Az elnök elvtársnak talán úgy tűnt, hogy kételkedem szavaiban. Ezért szemlélődés közben a gépjavítókhoz csalogatott, s ott megmutatta, hogyan készül egy komplett eke. Sürgette a szakembereket, külön prémiumot he­lyezett kilátásba részükre, csakhogy siessenek. Ha az új eke beválik — és miért ne válna be, hiszen szakasz­tott mása a gyárinak — akkor többet is készítenek belőle, hiszen nem vár­hatnak a jószerencsére, mert aki aratni akar, annaik szántani meg vet­ni Is kell... ♦ Többször lg hallottam, amint az illetékesek dicsérően nyilatkoztak a palásti szövetkezet melléküzemági termeléséről. Ezzel kapcsolatosan mi­lyen az elnök véleménye? — Szorgos, rátermett, Jő szakmai érzékkel rendelkező emberek élnek vidékünkön. Földjeink jelentékeny hányada sajnos nem a legjobb. Van­nak olyan területeink, amelyeken a termőréteg mindössze 25—30 centi­méteres, alatta meg szikla van. Ebből az következik, hogy minden szem gabonáért és más terményért kemé­nyen kell dolgoznunk, s ha közepes eredményt őrünk el, az is már több mint kitűnő. Korábban sok gonddal Járt az adott feltételek közötti beltel­­jesítés, az előbbrejutás, mert szűikl­­ben voltunk a pénzeszközöknek, alap­jaink eléggé szegényesek voltak. A melléküzemégi termeléssel alapokat teremtettünk a növénytermesztés és az állattenyésztés hatékonyságának a növeléséhez, az általános fellendülés­hez. — Hazai viszonylatban nem kis gondot okozott néhány géptípushoz a pótalkatrészek beszerzése. Ezen mi Is sokat gondolkoztunk, míg végül úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a KRx 6 rotációs kultivátorokra s az FN rotavátorokra a kapák, továbbá az E 280-as magajáró szecskázókra a kések sorozatgyárfását. Ezeket szerződésre az Agrotechnika n. v. vagyis, a szocialista mezőgazdaság részére készítjük. Évi átlagban meg­rendelés szerint 40 ezertől 280 ezer darabig terjedő gyártmányt készítünk az Agrotechnika részére. + Van erre megfelelő berendezés? — Gyártó berendezésünk nem eget­rengető, azonban a célnak megfelelő. A legfontosabb az, hogy a gyártmá­nyok minősége Jő, hiszen a partnert ez érdekli leginkább. Soha nem fe­ledjük el, hogy a melléküzemági te­vékenység nem mehet a főfeladatok, vagyis a mezőgazdasági termelés ro­vására. Gondoskodtunk róla, hogy ez a tevékenység teljes mértékben a me­zőgazdasági termelés belterjesítését, a jobb eredmények elérését segítse. A melléküzemágból származó jövedel­münket erre fordítjuk. ♦ Kifizetődő a melléküzemág ter­melése? — Elárulhatom, hogy a pótalkat­rész és a macseta gyártása 16 millió korona forgalmat eredményez szö­vetkezetünkben. Ml azt a nézetet valljuk, hogy ha részünkre a pót­­alkatrészgyártás kifizetődő, akkor miért ne lehetne az a gépállomások részére is. Csak az a baj, hogy vona­kodnak tőle. A mi példánk tehát bár­kit meggyőzhet a pótalkatrészgyártás kifizetődéséről. Nekünk aztán hiába magyarázgatná valaki ennek az el­lenkezőjét. Ha ugyanis nem lenne érdemes, akkor bizony mi sem vál­lalnánk. Sokkal okosabb lenne, ha a mellébeszéléseik ée huzavonák helyett végre hatékony Intézkedés történne a pótalkatrészgyértás fellendítésére. Az illetékeseknek kötelezni kellene a gépállomások vezetőit, hogy teljes kapacitással szegődjenek a mezőgaz­daság szolgálatába, hiszen társadal­munk ezért hozta létre őket. Szüksé­ges, hogy gyártsanak pótalkatrészt, mert csak így oldódhat meg a prob­léma. A palásti szövetkezet az ószi mező­­gazdasági munkálatokat agrotechni­kai határidőn belül, jő minőségben elvégezte. Állattenyésztésének műsza­ki és termelési színvonala, s növény­termesztésének jé eredményei s a pelettgyártás szép sikerei kapcsán gazdálkodása kiegyensúlyozott. Kí­vánt szinten van a húsforgalmazás, tejből j>edig terven felül Is adnak társadalmunknak. Ez mindennél job­ban bizonyítja, hogy a melléküzem­ági termeié« a fő tevékenység haté­kony növekedését, a minőségi köve­telmények haladéktalan megvalósítá­sát. végső soros társadalmunk érde­keit szolgálja. HOKSZA ISTVÁN A szarvasmarha-tenyésztés közhasznát és előnyét a Ktráiyhelmerf (Král. Chlmec) Állami Gazdaságban Is felismerték. Erre a célra nagy kiterjedésű legelőkkel rendelkeznek, ahol nyáron a szabad levegőn, kedvező, egészséges környezetben növekedhet a tenyészanyag. Az ístállózásl időszakban szükséges alaptakarmányból, szénából is többet készíthetnek be. A szarvasmarha-tenyésztés aránylag így olcsó. A gazda­ságnak szép Jövedelmet biztosít. A gazdaságban elég sok a szántóterület, A tejtermelésre tehát jól berendezkedhettek. Van hol megtermelni as eb­hez szükséges takarmányokat. Az ezerszáz férőhelyes új tehenészeti telepet három hónappal eaelfttt adták át rendeltetésének. Ez az Időszak rövid, de elég ahhoz, hogy be­tekintést nyújtson abba, hogy az új létesítmény mennyiben könnyíti a dől« gőzök munkáját, és segíti-e az eredmények javulását. Korábban az állat­­tenyésztés szakaszán mindennel foglalkoztak. Az utóbbi években azonban a nagy állománnyal már nem boldogultak. Ez szerkezetmódosításra sar­kallta a gazdaság vezetőit, akik elhatározták, hogy a bikahízlalás helyett a tejtermelésre rendezkednek be. Hozzáfogtak a szakosítás gyakorlati megvalósításához. A gazdaságnak ma 4164 szarvasmarhája van. Ebből a tehén 1711. Az öt« éves tervidőszak végére kétezerszáz tehenet szándékoznak tartani. Addig­ra fel kellene építeni két ötszáz férőhelyes tehénistállót. Ha minden jól­­megy, évente legkevesebb ötszáz sajátnevelésű vemhesüszőt állíthatnak a termelésbe. Alaposan fel kellett készülni a szakosodásra. Elsősorban a takarmánny« termesztést kellett új alapokra helyezni. Korszerűsítésre várt a legelő- ém a létgazdálkodás, valamint a szántóföldi takarmánytermesztés le. A takar« mányszükséglet évi mérlegét mintegy ötezer szarvasmarha részére dol­gozták ki. Már 518 hektáron telepítettek füvet. Feljavítottak 800 hektár rétet és 900 hektár legelőt. Herét és lucernát összesen 350, takarmány­keveréket 210, silókukoricát pedig 300 hektáron termesztenek, Évi takar“ Egy korszerű állattartó telepen... mányszükségletük 10 ezer 366 tonna. Télre ebből 8100 tonnát tároltak. Kiegészítőnek 6zémít, hogy a háztájin termelt kukoricaszárat felvásárolják és besilózzák, de a 45 hektár takarmányrépa és a 248 hektár cukorrépa­karaj, s az értékesített cukorrépa után járó szelet és melasz Is ugyanezt a célt szolgálja. Felépítettek egy takarmányszárítót pogácsázóval. A telepszemle alkalmából megtudom a vezetőktől, hogy az Agrostav dolgozói ugyan megbirkóztak a építkezéssel, ám üzemelés közben sok hiba fordul elő, amit a gazdaság dolgozóinak kell eltávolítani. A fogyató« kosságok ellenére ez a farm a kelet-szlovákiai kerületben egyedülálló. Nemcsak a szakemberek és a gondozók, hanem az Agrostav szakemberei is így vélekedtek. Petrigán Imre, a gazdaság egyik régi és példás állat­gondozója büszke rá, hogy ilyen korszerű telepen dolgozhat. —. Huszonöt éve vagyok a tehenészetben, azonban sosem gondoltán^ hogy öregségemre ilyen korszerű feltételek között dolgozhatok. Az etetőben Petrigán Imre, Bodnár Miklós, Csordás Bertalan és Meggyest István két műszakban gondoskodik az előhasú üszőkről. — Feladatunk, hogy az üszőket előkészítsük s az ellóst ds levezessük«-« mondta Petrigán Imre, a szolgálatos, — Ellés után egy hétig itt tartjuk az állatokat, Innét azonban az előkészítőbe kerülnek. Az előkészítőben Muszka Erzsébet, Veres Éva, Bolnár Katalin, Popália Irén, Kondás István, Illés István, Kertész Zoltán és Zsíros Albert teljesít szolgálatot A rend (k a tisztaság példás. Az állatok nyugodtak. — A jószággal törődni kell >— vallotta Kertész Zoltán. «— Ismerni кеИ valamennyit. Nálunk a napi tejelékenység 14—24 liter között mozog. Fel­adtunk, hogy az állatokat felkészítsük a tejtermelésre. Itt két-három hő­napig tartjuk a jószágot, majd a termelő csarnokba kerülnek. A termelő csarnokban Kocsi Lászlót, Orosz Lászlót, Petrik Annát és Hor* váth Jolánt találtuk. — Hogyan érezzük magunkat? — kérdenie Orosz László. — Nagyszerűen, Végre megszabadultunk a nehéz fizikai munkától. Itt egy gondozóra át­lagban 75 jószág jut. A régi istállóban tizenhat tehénnel Is volt elég gon­dunk. A farm berendezésekor a legkorszerűbb műszaki eszközöket alkalma» ták. A karusell fejőállás és a borjúnevelde csodálnlvalő. A takarmányada­­golő automata s a kitrágyázó berendezés megkönnyítette a gondozók mun­káját, többszörösére növelte a termelékenységet. Jelenleg 281 tehén ée 110 vemhes úszó van az új istállóban. Két év alatt szeretnék benépesíteni saját vemlésű üszőkkel. A fejési átlag jónak mondható. A napi tejhasss­­nosság meghaladja a tíz literes átlagot, a tej zsírtartalma pedig 3,9—4,1 % között mozog. Egy liter tej termeléséhez harminc deka abrakot használ­nak. Az Idén 3 millió 780 ezer liter tejet értékesítenek. Mostanában na­ponta 1350 literrel adnak többet a tejüzemnek, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Arra törekednek, hogy az ötéves tervidőszak végére elérjék az évi 4000 literes tej hasznosságot. A törzsállomány feltöltéeére 450 üszőt készítenek elő. Ismerni kell va­lamennyi egyedet, törődni kell ezek pontos nyilvántartásával, beleértve a származást, de a képességeket is ... ILLÉS BERTALAN Saräťt országck termetest tepaežfatďai A TRAKTORGYÄRTÄSBAN IS gazdasAgosan A szovjet mezőgazdaság a jelen­legi ötéves tervidőszak éveiben több mint 1 millió 750 ezer trak­tort kap. Annak érdekében, hogy ezt az igényes feladatot teljesít­sék, korszerűsítik a meglevő gyá­rakat, bővítik a kapacitást avagy új gyárakat építenek. Ezek az In­tézkedések előreláthatólag mint­egy száz gyárat, üzemet érintenek, természetesen az újonnan létesü­­lóket is beleszámítva. Az új traktorszállítmányok je­lentős hányadát az új, nagy telje­sítményű és gazdaságos típusok képezik majd. A Szovjetunióban a traktorgyártásnak nagy figyelmet szentelnek; az utóbbi tíz esztendő­ben például a traktorok száma a mezőgazdaságban a négyszere­sére növekedett és meghaladta a két és félmillió darabot. Jelenleg és a közeljövőben a traktorok gyártásánál a gazdaságosság alap­elveiből és az üzemanyag-takaré­kosságból Indulnak ki. A készülő traktorok motorain olyan lényeges változásokat esz­közölnek, amelyek üzemanyag­takarékosságot eredményeznek: 1985-ig hozzávetőlegesen mintegy 1 millió 200 ezer tonna üzem­anyagot takarítanak meg. Az új traktorok gyártásánál 5—10 szá­zalékkal kevesebb fémet használ­nak fel, ugyanakkor meghosszab­bítják egyes aggregátumok és al­katrészek Időtartamát, hogy csök­kentsék a javítások számát. A gyártásszerkezet változtatásával 1985-tg mintegy 200 ezer tonna fémet takarítanak meg. BIOGÁZ TERMELÉS SERTÉSÜRÜLÉKBÖL A Bolgár Népköztársaságban a vracei takarmánykeverő üzemben nemrég helyezték üzembe az elsó, Ipari rendszerű biogáz-termelő lé­tesítményt. A gáztermelésre a kö­zeli sertéshizladában levó állatok ürülékét hasznosítják. A létesít­mény annyi gázt termel, ami tel­jes mértékben fedezi a keverő­üzem szükségletét. A biotechnológiai eljárás során a mikroorganizmusok a gáz mel­lett olyan nagy fehérjetartalmú anyagot Is termelnek, amelyet a takarmánykeverékek előállításánál hasznosítanak. Évente ez a meny­­nyiség meghaladja a 600 tonnát. Az eljárás lényege: a kiadások tíz hónap alatt megtérülnek! CUKOR KUBÁBÓL A KGST 35. (szófiai) ülésének egyik határozata értelmében a jö­vőben Kuba lesz g tagországok legfőbb cukorszállítója. Annak ér­dekében, hogy Kuba ezt a felada­tot a kívánalmaknak megfelelően teljesítse, fejlessze cukoriparát, az elkövetkező tíz év folyamán anya­gi és műszaki segítséget kap. A jelenlegi második ötéves tervidő­szak éveiben (1981—1985) Kuba a KGST-töl 470 millió peso értékű hitelt kap cukoriparának fejlesz­tésére, így malmok, raktárak, energetikai berendezések stb. léte­sítésére. Az utóbbi tíz év folyamán a szigetországban negyvenöt cukor­gyárat korszerűsítettek. Jelenleg a szocialista országok szakemberei­nek együttműködésével tizenegy cukorgyárat építenek, melyek kö­zül négy még ebben az ötéves tervidőszakban megkezdi a cukor­nád feldolgozását. A FOLYÖK FOLYÄSÄNAK MEGVÄLTOZTATÄSA A Szovjetunióban a 80-as évek egyik fontos feladata annak a ter­vezetnek a valóra váltása, amely az északi és a szibériai folyók folyásának ellentétes irányba való megváltoztatását szorgalmazza. Az SZSZKSZ Állami Tervblzottséga Illetékes osztályának számításai alapján minden, a szibériai fo­lyóttól származó köbkilométer víz Üzbegisztán önötzhetó terüle­tein évente mintegy félmilllárd rubel értékű mezőgazdasági ter­mékeit eredményezheti A tervezet reális volténak bizonyítására csak egy példát említünk: az Ob folyó, anélkül, hogy megváltozna vízház­tartása, mintegy 22—23 köbkilo­méter vizet „adhatna“ Közép- Azstának, ami mintegy 10 milliárd rubel értékű mezőgazdasági ter­méket eredményezne. A folyók vízfolyásának megvál­toztatása nem könnyű és olcsó feladat. Ehhez még természetesen hozzá kell számítani az öntözővíz hasznosításának költségeit Is. A szakemberek már kiszámították, hogy a kiadások tíz év alatt meg­térülnek! A tervezet valóra váltá­sának első szakaszában az Ob és az Irtls folyók torkolatától délre vízgyűjtőt létesítenek. Innen a víz egy 320 kilométer hosszú csator­nahálózaton a Tobolszk melletti vízgyűjtőbe jut, ahonnan bonyolult rendszer segítségével áteresztik vagy szivattyúk segítségével át­emelik a vizet abba a több mint 2000 kilométer hosszú fő csatorna - hálózatba, amely az Amu-Darfába torkollik. (HÍZ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents