Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-21 / 47. szám

SZABAD FÖLBMÜVES 1981. november 2rL Aki a könyvet szereti... Hol volt, hol nem volt, Szőgyénben (Svodfn) volt egy Molnár Béla neve­zetű szorgalmas diák, aki Bratisla­­vába ment pedagógiát tanulni. Az is­kolából egy alkalommal a rozsnyói (Rožňava) járásba tettek kirándulást, ahol annyira megtetszett neki a zord hegyvidék, hogy menten megfogadta; ha befejezi az Iskolát ide jön majd tanítani. A nagy elhatározást tett kö­vette. Megnősült és kereken huszonöt évvel ezelőtt feleségével együtt neki­vágott a hegyek között kacskaringó­­z6 negyedszázados életútnak. Csú­csom és Szilice után 1961-ben tele­pedtek le Lúcskán (Lúčka), ahol a mai napig hű terjesztői az ismeretek­nek és a nemzetiségi kultúrának a nagyvilágtól hegyekkel elnekesztett és sziklákkal övezett falucskában. í—i Alig melegedtünk meg új lak­helyünkön — emlékezik vissza a múltra Molnár Béla —, amikor a hnb titkára megkért, hogy vállaljam el a könyvtár vezetését. Az ajánlatot örömmel elfogadtam, hiszen gyermek­koromtól nagy barátja vagyok a könyveknek. Egy áporodott levegőjű kis helyiségben volt az egykori könyvtár, amit egy összeeszkábált polcozaton levő néhányszáz könyv alkotott. Ebben az időben még kevés ember ólt a könyvíkölcsönzés lehető­ségével. Mondhatom az idők során diákjaimból lettek a könyvtár legliű­­íegesebb olvasói. Ma a lakosság egy­ötöde veszi igénybe az ismeretek efféle hasznos és ingyenes szolgálta­tását. A közel hatvan olvasó több mint ezer kötet között válogathat, S az Idén már 1500 kölcsönzést je­gyeztem be. Tudom, csekély ez az Is­merettár, amelynek mintegy tizede »zlovák nyelvű, de a nagy mennyisé­gekkel hadakozó világunkban Is meg kell hogy értsük a kis számok teljes értékű törvényeit. % Évente hány kötettel bővül a könyvtár? — Kétezer korona értékű könyv­küldeményt kapunk egy esztendőben. S mivel csak fiókkönyvtár a miénk, az utóbbi néhány évben megfosztot­tak attól a lehetőségtől, hogy magam vásároljam le az összeget a városi könyvesboltban. A körzeti könyvtár lett a fő könyvbeszerzőnk, ahonnan gépiesen osztják szét a könyveket, amelyek között aránylag sok a szlo-Gazdag rendezvény­sorozat Közelmúltban Novák Lászlóval, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Komáromi (Komárno) Járási Bizottsá­gának titkárával, a csehszlovák­­szovjet barátsági hónap rendezvé­nyeiről beszélgettem. — Az említett rendezvénysorozat számunkra minden évben nagy ün­nep, szövetségünk munkájának ki­vák nyelvű, s ugyanakkor alig akad egy-egy Madách kiadvány. A könyvtárat egy évtizede új he­lyiségbe költöztették. A modern bú­torzat és a kultúrált környezet a köl­csönzőket is jobban vonzotta. A fia­talok egyre többet és igényesebb mű­veket olvastak. Ilyen előzmények után bátorkodtunk író-olvasó találko­zókat szervezni, s mondhatom, vala­­menyi nagyon jól sikerült. Fiatal­jaink nemcsak műveiken keresztül, de személyesen Is ismerik Mécs Jó­zsefet, L. Gály Olgát, Duba Gyulát, Simké Tibort, Dénes Györgyöt és Lo­­vicsek Bélát, akiktől az irodalom- és a könyvszereteten kívül a nemzetisé­gi kultúra szeretetét Is tanulják. Ф Gondolom, a könyvtári munka együtt jár az irodalom népszerűsíté­sével és a könyvterjesztéssel. — Nálunk ez természetes törvény­­szerűség. Különösen az utóbbi évek­ben emeltük magas színvonalra a vá­sárlással egybekötött könyvkiállításo­kat. Évente két alkalommal szerve­zünk hagyományos könyvkiállítást. A könyvhónap tiszteletére és kará­csonyra. A könyvkiállítás befejezésé­vel még nem ért véget a könyvter­jesztés. Ugyanis a megmaradt köny­veket kiosztjuk a fiatalok között, akik házról-házra járva megvételre kínálják fel „portékájukat“. Ily mó­don évente 2—3 ezer korona érték­ben adunk el könyvet. @ Ügy tudom, a falusi könyvtáron kívül van egy másik szellemi kútfő is a községben, mégpedig a saját há­zikönyvtára. — így igaz. Több mint ezer köte­tes. Gyermekkoromtól gyűjtöm a könyveket. Iskolás koromban a- koszt­pénz egy részét Is a máig tartó ba­rátság gyarapítására áldoztam. Szen­vedélyesen szeretek olvasni. Engem a könyv szórakoztat, nevel, tanít. Könyveim felett nem gyakoriok kizá­rólagos magánjogot. Ha az olvasóim érdeklődnek egy-egy könyv iránt, s az történetesen hiányzik a falusi könyvtárból, szívesen kikölcsönzöm. Mondhatnók úgy is, hogy könyvei pótkönyvtárként szolgálják a közmű­velődést. Molnár Béla kultúraszere­­tetből és kedvtelésből vezeti szeré­nyen és hozzáértéssel ezt a mini­könyvtárat. De érdeme nemcsak ez és ennyi. Életének hétköznapjai és ünnepel összefonódtak az itt élő nép­csúcsosodását Jelenti. Akár az elmúlt években, az idén is ágy készítettük elő a barátsági hónapot, hogy a gaz­dag rendezvénysorozaton ne csak szövetségünk tagjai, hanem a nagy nyilvánosság és a többi tömegszerve­zet is képviseltesse magát. E hőnap célkitűzése az, hogy elsősorban haté­kony politikai-nevelő munkát végez­zünk, részletezzük a szovjet békepo­litikát, s a békét, mint az egész em­beriség létének elsődleges feltételét. A szövetség járási bizottságának titkára a továbbiakban elmondotta, hogy a szövetség munkájában előtér­be kerül a minőség és a hatékonyság. Örvendetes, hogy az év májusától a járási székhelyen tevékenyen műkö­dik a csehszlovák—szovjet barátság háza. Az intézmény létrejötte lehető­vé teszi az olyan rendezvények szer­vezését, melyeket eddig műszaki vagy egyéb objektiv okuknál iogva nem sikerült lebonyolítani. Itt elsősorban a járási szemináriumok, vetélkedők és különböző beszélgetések megvaló­sításáról van szé. Így többek között megrendezésre kerülnek a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“, a „Szovjetunió békepolitikájáról“, valamint az „In­ternacionalista barátság délutánja“ megnevezésű akciók. pel. Mert amikor ide költözött fele­ségével, aki óvónőként tevékenyke­dik, álmaikat, elképzeléseiket is ma­gukkal hozták, amiből - nagyon sok mindent sikerült megvalósítaniuk. A könyvekből merített tudásukkal, lel­kesedésükkel olyan úttörő kultúr­­munkát fejtettek ki, amely nem évül­het el a jövőben sem. Több mint egy évtizeden át vezették a CSEMAÖOK helyi szervezetét. Varró-főző tanfo­lyamokat, Petőfi—Ady esteket szer­veztek, színjátékokat tanítottak be, énekkart alakítottak. S az összeku­­porgatott belépődíjakból emlékezetes, élménydús kirándulásokat szerveztek. Molnár Béla sok-sok éven át volt a helyi művélődési központ vezetője. Tekintetem végigfut a könyvtárszo­ba polcain, s arra gondolok, hogy ebben a szerény szobában, hivalko­dás nélkül tudományt és szépséget rejtegető művek népünk szépérzékét, kulturális szintemelkedését és mű­veltségének fokozását hivatottak szol­gálni. A sajtótermékek előfizetéséről még nem ejtettünk szót. Erről megfeled­kezni méltatlanság is volna, hiszen a járásban a lakosság számához ará­­nyltva ide kézbesít a posta a legtöbb újságot. Ez az eredmény Molnár Bé­lának és néhány segítőtársának az érdeme. S ha már itt tartunk hadd mondjam el, hogy könyvtárosunk ma­gánarchívumában megtalálható az Irodalmi Szemle, a Hét, a Vasárnapi Üj Szó és a TéT valamennyi évfolya­mának az összes száma. ф Egy személyeskedő kérdésemre adott válaszával betekinthetünk kedv­telésének világába is. — Szabadidőmben sok mindennel foglalkozom. Rengeteget olvasok, a­­mit többek között a keresztrejtvény­fejtésben kamatoztatok. A helyes megfejtésekkel már vagy félszáz ajándékkönyvet nyertem. Kedvelem a fényképezést,^ természetben jól ér­zem magam, s ha elfog a honvágy, autóba ülünk és hazalátogatunk. ф Mi a munkájával kapcsolatos vágya? — Kettő. van. Az egyik, hogy a könyvek olcsóbbak legyenek. A másik az, hogy rninnél több emberhez jus­son el és hasson Gorkij egyik üze­nete: „Szerassétek a könyvet, ez minden tudás forrása, és csak a tu­dás tehet bennünket szellemileg erős, tisztességes és értelmes emberekké, akilc képesek az embert őszintén sze­retni, alkotásait tisztelni, és szünte­len hatalmas munkájának szép gyü­mölcseit szívből szeretni.“ KORCSMÄROS LÄSZLO Persze, ezek csak a főbb rendez­vények, amelyeket a szövetség járási bizottsága a politikai-nevelő munka terén kíván megrendezni. Ezenkívül a barátsági hónapban Komáromban, Gútán (Kolárovo), Ogyallán (Hurba­novo) megrendezik a szovjet filmek hettét, járásszerte sor kerül a rövid­filmek sorozatának vetítésére, melye­ket főleg a Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság nevét viselő szocialista brigá­dok számára vetítenek. A CSSZBSZ járási bizottsága nem feledkezett meg a gyermekekről sem. Számukra megrendezi a szovjet gyer­mekfilmek fesztiválját. A prágai Szovjet Tudomány Házá­val együttműködve rendezik meg a Szovjet tudomány és kultúra napjait. A barátság hónapja keretében zajla­nak le a már hagyományossá vált akciók, mint például a Puskin emlék­­verseny, a Barátság dallamai, a Szov­jetunió a gyermekek és az iijúság szemével stb. A járás sportolói a CSSZBSZ járási bizottságával karöltve a barátsági hó­nap jegyében egész sor rendezvényt szerveznek — több esetben nemzet­közi részvétellel. —kolozsi— iám* Sokan megcsodálják a Magas-Tálra egyik büszkeségét, keit. Az idelátogatók érdeklődésükkel köszönik meg ezt Starý Smokovecet, ahol a nézelődő bizonyára észreve a gondoskodást szí, hogy értékmentő hozzáállással védik a múlt emlé- Fotó; r—ita=. Harminc éves a in Náhlim Kaßnai Míívészepittes „Ján Nálepka élete, harcos, népet szolgáié tevékenysége, hősi halála mindannyiunkat arra kötelez, hogy folytatói le­gyünk az eszméknek, amiért élt, harcolt.“ Ezeket a sorokat — visszaemlékezésében — Ján Nálepka ka­pitány fegyvertársa, Viliam Šalgovič elvtárs írta. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a felszabadulás után tovább éltette a Szovjetunió és az SZNF hősének emlékét, tanította eszméit. A hős nevével mai, fokozott ritmusú világunkban is sokszor találkozunk. Nevét viseli fennállásának 30. évfordulóját ün­neplő, Munka Érdemrenddel kitüntetett Ján Nálepka Katonai Művészegyüttes is. A kerek évforduló mlndannylunkat arra kötelez, hogy visszapillantsunk a múltba, a kezdeti időkből szólaltas­suk meg a legilletékesebbeket, azo­kat, akik részesei voltak a művész­­együttes megalakulásának: ★ Viliam Šalgovič, az SZNT elnöke: — Abban a reményben, hogy újra feléled az a szellem, ami annak ide­jén minket éltetett, egy maroknyi ka­tonának adtam át ismereteimet, ta­pasztalataimat, akik a szovjet hadse­reg dalainak megismerése után meg­próbálkoztak szlovák katonadalok szerzésével,lelőadásával. Tulajdonkép­pen ekkor alakult a Ján Nálepka Ka­tonai Művészegyüttes, melyből ké­sőbb sikerült összeállítani a néphad­sereg hivatásos együttesét. Ják, hogy nem egy — tehetségtelen* ként Induló — táncosból itt európai hírű művészt faragtunk. Ez annak köszönhető, hogy hiszünk az ember­ben. Ha valakinek ugyanis megadjuk a lehetőséget tehetsége kibontakozta­tásához, abból igenis művész ková­csolható. Feleségem, aki szintén ve­lem dolgozik, olyan pedagógiai ér­zékkel rendelkezik, melyet az együt­­tes maradéktalanul kamatoztat. A művészeti csoport az ötvenes években nagyon fontos társadalmi szerepet töltött be: a széles néptöme­gek mozgósítása a kultúra érdekében, az esztétikai nevelés volt az egyik cél. Alapküldetése —■ a szovjet kato­nai művészeti együttesek példájára—, az volt, hogy elsősorban a tényleges katonai szolgálatot töltő fiatalokban elmélyítse a szocialista hazához, a «II JH». ••Ml­•'•••к iíi'&'r Jelenet az együttes balettkarának műsorából it Milan Novák ezredes, érdemes művész, az együttes művészeti vezetője: — Harminc évvel ezelőtt tizedes­ként szolgáltam egyik katonai alaku­latunknál. Mikor alakulóban volt a hivatásos katonai művészegyüttes, en­gem áthelyeztek a csoporthoz, ahol karnagyként dolgoztam. Ezzel egy­­ldőben megbíztak az együttes művé­szeti vezetésével is. Az évek folya­mán nagyon sok fiatal katona dolgo­zott nálunk, majd a tényleges kato­nai szolgálatúik • letöltése után más pályán folytatták kulturális tevékeny­ségüket. Persze ennek a „vándorlás­nak“ — ami napjainkban is így van — pozitívumai is vannak: az együt­tes magja, állandó tagjai ennek ré­vén megfiatalodnak. Vagyis a kintről jövő „üzenetek“ révén állandóan fel­újíthatják ismereteiket, s nem esnek bele az alkotás sablonos szürkeségé­be. Máskülönben az együttes alapítói közül nagyon kevesen vagyunk már, de — őszintén mondom — új tag­jaink olyan lelkesedéssel, odaadással dolgoznak, hogy ez valóban megnyug­tatja az együttes csodálóinak népes táborát. if Ján Gouth érdemes művész, koreográfus: — Én személy szerint az együttes­nek köszönhetem azt, hogy művésszé váltam, hogy oly sok táncszám ko­reográfiáját megírhattam. A színmű­vészeti főiskola koreográfusi szaká­nak elvégzése után megalakítottam az együttes balettkarát, s hosszúéves gyakorlás, tapasztalatszerzés után ki is alakult egy olyan „színpadképes“ balettegyüttes, amellyel bátran fellép­hetünk a világ bármely pontján. A hozzáértőik közül sokan mondogat­proletár internacionalizmushoz fűző­dő mély érzelmeket, a hazaszeretetei. A harminc év folyamán a csoport másik fontos küldetése az volt, hogy. különböző művészt eszközökkel elő­segítse a harci feladatok sikeres teljesítését. Harminc óv alatt a művészeti együttes nem kevesebb, mint tízezer műsorral lépett fel hazánkban és külföldön. Zenével, énekkel, tánccal, verssel férkőzött be katonáink szívé­be, akik fontos — hazát és békét védő — küldetést teljesítenek. A cso­port számára persze nemcsak a ka­szárnya, a gyakorlótér jelentette a fellépés színhelyét: a Szlovák Nem­zeti Színháztól kezdve az ország na­gyon sok pontján lépett fel az együt­tes igazolva, hogy fontos támasza, eleme a csehszlovák néphadseregnek. Az együttes ma már olyan állandó alkotógárdával rendelkezik, amely a szlovák nemzeti kultúrában is rangos helyet foglal el. Közülük megemlít­hetnénk Jozef Valouch karnagy, Éva Byharyová, Jana Laukové, Eva Červe­ná, Miloš Švaba szólóénekeseket, Ján Štrasser zeneszerzőt, valamint Jozef Petrfket, a folklórcsoport vezetőjét. Az együttes — amely évente átlag­ban 300 előadással szórakoztatja a nézőközönséget — külföldi turnékon is részt vesz. Az együttes a szomszé­dos országokon kívül fellépett már Franciaországban, a Kubai Népi De­mokratikus Köztársaságban, s más távoli országokban is. A 30. születésnapját ünneplő Ján Nálepka Katonai Művészegyüttesnek kerek évfordulója alkalmából további sikereket, minél több színvonalas fel­lépést, sok-sok tapsot kívánunk. KALITA GABOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents